Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Verner László: Látogatás Justh Zsigmondnál
Négy órakor délután röpítettek be a Justh jóvérű lovat a puszta-szent-tornyai olaszos parkba. A teraszon az aradi hevenyészett Telepi-féle képkiállítás nyomán azonnal felismertem természetben szíves házigazdámat, ki várt reám és nagyon szívesen fogadott. Azonnal bemutatott Varment (ha ugyan jól megjegyeztem a nevét) francia konsulnak, s én alapos pácban voltam, hogy miképpen értjük meg egymást. Aradon ugyan Vernier márkinak csúfoltak engem, de eddig mint afféle csabai polgár, csupán a tört tót-franciáig jutottam az idegen nyelvek dolgában. Gyermekes öröm akart a plafondra fölhajigálni, mert a francia konzul olyan szabatos magyarsággal beszélt hozzám, hogy most meg már a magam alföldi darabos nyelvét szégyellem. De csak eligazodtunk valahogyan. Sőt oly kedves volt, hogy később a legnagyobb francia akvarellistának, Ruth Messier-nek, egy bájos francia kisasszonynak bemutatott, szívesen közvetítette a magam turániai bókjait. A bájos művésznő felvezetett a műterembe s feledhetetlen előzékenységgel mutogatta meg képeit, melyek az akvarellképek ázsióját határtalanul felszöktették. Ruth Messier a legelső tengerfestő; ecsete ennek a misztikus végtelenségnek szolgálatában áll. Festőművészetében két véglet találkozik: a férfi kezek határozott vonásai és az éterszerű távlat. Ez utóbbinál nyilatkozó zsenije határozottan a magyar alföldi puszta hivatott festőjévé teszi. Éppen most, midőn e sorokkal önöknek referálok, őt a róna végtelen képe foglalja el, a budapesti őszi tárlaton már látni fogjuk, mikre inspirálták őt a puszta-szent-tornyai tuskulanumban 28 ihletett benyomásai. Tág terem mutatkoznék ezek után leíró tehetségembe 46