Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Szabó Ferenc: Justh Zsigmond szentetornyai napjai a nép emlékezetében
környéke általában gondozott volt. Arccal a kastély felé nézett a fák között elhelyezett, agyagból készült szobor, amelyet Justh egyik barátja mintázott Németh István majorbeli parasztemberről. A kastélytól mintegy 250 méter távolságban épült fel a kilencvenes évek elején az ún. görög színház, amely előtt Justh Jászai Mari szobrát helyeztette el (mindkét szobor Stróbl Alajos műve volt). Még távolabb feküdt a két, egymással összefüggő üvegház. A kastélyban Justh Zsigmond munkásságának virágkorában az állandó alkalmazottak népes csoportja szolgált. Kertészbojtár, szakács, kocsis, szobalány és inas állt alkalmazásban. Zsigmond szülei a kastély állandó lakói voltak. Apja, Justh István, öreg napjaira megvakult. Mindenki jó embernek ismerte, 1904-ben temették el nagy néptömeg jelenlétében a kastély kertjében. Zsigmond anyjáról, Pákozdy Marildról ( 1897) ellentétes vélemények uralkodtak a nép között. Legkedvesebb inasának fia szerint gőgös, nagyúri tempójú asszony volt, aki 13 év alatt mindössze egyszer ment el a kastélybeli konyha felé (be már nem lépett!), ám akkor is gyorsan távozott, irtózott a konyhai illatoktól. Mások viszont nagyon gyengéd, jószívű, fiát rendkívül szerető asszonynak írták le. Amikor Justh Zsigmondot már eltemették, Éliás József, mint fiatal éveiben híres énekes, elénekelte a kastélynál a halott legkedvesebb nótáját. Hálából ezért ezüstórát kapott Zsigmond anyjától. Abban mindenki egyetértett, hogy Zsigmond és anyja között megértő szeretet uralkodott. Justh Gyuláról, Zsigmond politikus bátyjáról sem tudtak a parasztok sok jót. Arra minden adatszolgáltatónk emlé k1