Palócföld, 1981 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 1. szám
V ~jaJJL !- Lehetőségek, mulasztások Beszélgetés egy filmről Kockázat és konfliktushelyzet Zenei életünk kis tükre II. Akác István, Baksán Mára, Banos János, Hideg Antal, Huh István, Körmendi Lajos és Tamás István versei Laczkó Pál prózai írása A szellemidéző Madách-fiú A virágnyelv — világnyelv „Ha a filmről akarunk valamit megtudni, az alábbi beszélgetés csalódást kelthet. Ez már az egyoldalú helyzetből is következik: ebben a „cigányfaluban” a Koportos mint „cigányfilm” fog szerepelni, holott hitem szerint nem az. Esztétikai fejtegetések, mély elemzések nem hangzanak el a film értékeiről, esetleges hiányosságairól sem derül ki sok. A bennfentes kritikákban — joggal — agyonidézett Sziszifuszról itt nem lesz szó. Annál több a faji előítéletről, erkölcsi béklyóinkról, a pénzről, életmódunk, gondolkodásunk végletes különbségeiről.” (Bérczes László: „Cigány mindig lesz”) „Ahhoz nem fér kétség, hogy Madách Aladár nem a Tragédia szintjén adott választ kora kérdéseire. A magatartása az, ami izgat bennünket, s nem annyira a műve. Költészetének például nem az esztétikai rangja az érdekes, hanem a belőle kibontakozó viszony a századvég valóságához. Spiritizmusa sem mint tudomány foglalkoztat bennünket, hanem mint sajátos reakció a válsághelyzet jelenségeire. Madách Aladár művei elsősorban dokumentális értékűek számunkra. Felvillantanak egy jellegzetesen századvégi magatartást. Megmutatják, hogy miként gondolkozott akkortájt egy művelt, igényes szellemű nógrádi birtokos nemes — aki ráadásul Madách Imre fia.” (Szabó Károly: A szellemidézfl Madách-fiú) „Az intézményesített, a »védett« klasszikus zene, és a mindennapok általános igénye között látok egyre mélyülő szakadékot. Hiszen zenei műveltség és praktikus szükségletek között vajmi kevés az összefüggés, egymásrautaltság. Miért nem kell propaganda a zenei glz-gaz terjedéséhez? A bugyuta nótázások, a disco, a romantika kiürült kliséjét idéző slágerek miként jutnak el hallgatóikhoz? Félreértés ne essék: nem értékeket és tartalmakat ítélek meg. Csupán a vázlatosan említett alkalmak során találkoztam a legszélesebb rétegek zenében való tökéletes feloldódásával. Hosszabb tanulmányt igényelne a kérdés lélektani és szociológiai mélységű kifejtése, most csak annyit: vonzóvá, természetessé kell tenni a «hírrel hirdetett», intézményesült zenei formákkal való találkozást.” (Németh János István: Zenei mikro[bb]kozmosz) *. PALO OLD 4. --------------------------------------------------------TÁRSADALOMFOLTITKAI IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT