Pápai Textilmunkás, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-09-15 / 19. szám
A bűn nyomában: Egy hölgy a kuka mellől A vidéki nagyváros utcáin cirkáló gépkocsizó járőrök nem akartak hinni a szemüknek: egy régi kétemeletes ház kapuja előtt a felsorakoztatott kukák mellett ugyanis egy hölgyet pillantottak meg, akin egy szál alsó fehérneműn kívül az égvilágon más semmi sem volt. S a nudizmusnak ez a sajátos jelensége már csak azért is furcsa volt, mert a naptár február végét mutatott, a hőmérséklet még nappal sem sokkal emelkedett a nulla fok fölé. A rendőrök gyorsan cselekedtek: egy pokrócba bugyolálták a fiatal nőt, aztán irány a kapitányság. A sztori hallatán a kissé már bóbiskoló ügyeletes ugyancsak életre kapott, a kukás sztriptízszám előadója már kevésbé. Az igazak álmát aludta a pokrócban, csak a leheletéből lehetett arra következtetni, hogy levetkőzését megelőzően még az átlag magyar alkoholistánál is több szeszt fogyaszthatott. Az ügy a bűnügyi osztály hatáskörébe került, részben, mert a rendőrök még alapos ellenőrzés után sem találtak semmilyen női ruhadarabot a kukák környékén, részben pedig azért, mert az egyik nyomozó tudta, hogy abban a bizonyos kétemeletes házban egy bűnbanda tagjai szoktak találkozni, akiknek a kelléktárából nem hiányoznak a szexuális jellegű bűncselekmények sem (legalábbis a némelyikük ellen hozott ítéletek ezt tanúsítják). A hölgy délelőtt kissé fáradtan ébredt, aztán mindent elmondott a nyomozónak, amire emlékezett. Elmesélte, hogy barátnőivel a város legelőkelőbb éttermébe mentek névnapot tartani, aztán odaült hozzájuk három fiatalember és egy lány. Ittak, ittak, konyakot, pezsgőt, bort, sört — a pénz nem volt érdekes, hiszen a hölgy jól szituált magánkisiparos, havi jövedelme öt számjegyű. Arra még emlékezett, hogy a három fiúval és a lánnyal elment egy régi, kétemeletes házban lévő üzlethelyiségbe, sőt, ott a jó hangulat kedvéért teljesen pucérra vetkőzött. A többire már nem emlékezik, maga sem tudja, miképp került hajnalban egy szál alsó fehérneműben a kukákhoz. A nyomozó hamar megtudta, mivel ő már korábbi munkái során találkozott az üzlethelyiség egy-két törzsvendégével. Sejtése bevált: még délig előkerült a három fiú és a lány, akik más bűncselekmények mellett beismerték azt is, hogy a hölggyel ők „szórakoztak”, ruhadarabjait azért nem adták vissza neki, mert igen értékesek voltak, gondolták, eladják majd a bizományiban. A hecc kedvéért tették ki a hajnali hidegben a kukák mellé, de hogy ne fázzon meg nagyon, ráhúzták az alsó fehérneműjét, aztán elinaltak. A hölgyet a fagyhaláltól az mentette meg, hogy a díszes társaság távozását követően két perc múlva már ott voltak a rendőrök. Kora délután a hölgy már a saját ruhájában távozott a kapitányságról, mert azokat megtalálták egyik alkalmi ismerősénél. A fagyhalált tulajdonképpen megúszta, csak egy dolog izgatta: ha netán kipattan az ügy, mit is fog mondani majd külföldről hazaérkező férjének?! V. J. Az őszi bajnokság első 3 mérkőzésén elért eredményével labdarúgó-csapatunk az első helyen állt, most a kilencediken. Ugyan, meddig lesz a mélyponton, kérdezik a szurkolók? Remélik, hogy mielőbb rendeződnek a sorok, a csatárok megtalálják góllövő cipőiket, s a védelem sem lesz lyukas. Fotó: Nagy Gábor Szellemi fogyatékosok az utakon!? Vannak emberek — nem is kevesen —, akik fittyet hányva a KRESZ előírásainak, nemegyszer veszélyes helyzeteket teremtve, bután ugrándoznak, előzgetik a 80 kilométerrel közlekedő kocsik egész sorát. (Ide sorolható az állami és vállalati rendszámú járművek tekintélyes része is!) Ugyan, miféle emberek lehetnek ezek vezetői? Talán szellemi fogyatékosok? Akkor viszont hogyan kaphattak jogosítványt? Más a helyzet, tudott. Egy tény, az ilyen felelőtlen és valóban korlátolt egyének kezébe nem való a volán! Járjanak csak gyalog, úgy talán kevésbé veszélyeztetik mások épségét, nem pazarolhatnak annyit javainkból sem. Ez vonatkozik arra a bordó Zsigulisra, aki szeptember 29-én este 17—18 óra között Veszprémből jövet produkálta magát Tapolcafő felé közeledve, meg arra a pasztellzöld Wartburgosra is, akit Pápa—Nagyacsád között hagyott el a józansága. Persze jó tudni azt is, hogy a hatóság a pontos rendszám alapján éppúgy eljárást indít az ilyen mákvirágok ellen, mintha rendőr észlelte volna tettüket. Hogy erre nem gondoltak? Ez hihető, hisz ami a lábfejükben többlet, az valahonnan hiányzik! Rugalmasságok!... Áruházunk műszaki osztályán: — Kérem. Sokol rádiót szeretnék venni, de töltő nélkül. — Sajnos úgy nem adhatok. Néhány perc múltán: — Egy töltőt kérek. Sokol rádióhoz. — Sajnos, külön nem adhatok. És a csillár nem esett le, úgy tűnik, eléggé megedződött már az ilyesmihez. No, de örüljünk, hogy gombot azért kapunk kabát nélkül, zoknit cipő nélkül, tejet tehén nélkül, meg annak, hogy az egyre fogyatkozó maszek kereskedő a lelki üdvét is hajlandó három részben eladni, ha a kedves vevő így kívánja. „Pedagógia” Pápa, Deák Ferenc utca, vasárnap délután. A mozival szemben árválkodó kis fa alig 4—5 centiméter átmérőjű törzsét 5 év körüli kisfiú rázza szorgalmasan. Anyukája látható örömmel nézi, mintha mondaná: milyen erős az én fiacskám! Az egyik idősebb férfi nem állja meg szó nélkül: — Kisfiú! Ez a fácska talán azért száradt ki, mert az ilyen gyerekek mint te, sokszor meg-megrázták, bántották. Mit szólnál ahhoz, ha téged rángatnának így? Mire a kisfiú: — Én nem vagyok fa! A mama, aki ferde szemmel figyelte a férfit, felderül, s rákontráz fia szavaira: — Na látja, a fiam nemcsak erős, hanem okos is! Hát igen. Frappáns válaszából ítélve, a kisfiú talán még okosabb is, mint a mamája. S. G. 350 tájékozódási futó Döbröntén Tizenhetedszer rendezte meg sportegyesületünk tájékozódási futó szakosztálya a hagyományos döbröntei várünnepség és ifjúsági találkozó alkalmából kiírt Döbrönte Kupát. Míg az első alkalommal 1963-ban a pápaiakon kívül még félszázan sem voltak a versenyzők az évek során számuk megduplázódott, majd sokszorosára nőtt. Az idén 26 egyesület 350 versenyzője állt rajthoz, ám a csúcsot mégsem ez jelentette: öt évvel ezelőtt már a 400-at is túlszárnyalta az indulók száma, s bizonyára az idén is hasonló, vagy még több lett volna, ha az egyik budapesti egyesület rangos versenyét nem kell előbbre hozni, így a két országos rendezvény megosztotta a mezőnyt. A dunántúliak nagy része a mi versenyünket választotta, s a rendelkezésre álló terepek — Bende erdő, Mánchegy, Somhát, — ideális versenypályáknak bizonyultak. A szakmailag egyre képzettebb rendezőgárda mindig tud újítani az „agyonversenyzett” térképeken a cél és rajthelyek, ellenőrzőpontok, átmenetek újszerűségégével. Ez a biztosíték, no meg Döbrente szépsége és varázsa, hogy a „hazajárók” közül néhányan már az első rendezvényen versenyzőként, most pedig sportvezetőként jöttek el. Nem egy valamikori, vagy mai válogatott, már ifjúságiként itt mutatta meg „oroszlánkörmeit”, s vitte el a kupát. Ez is jó érzés, ám az igazi örömöt és fáradságért a kárpótlást az adja a rendezőknek, hogy a résztvevők jól érzik magukat és visszavisszatérnek versenyen kívül is Döbröntére. Azok, akik közel két évtizede az első versennyel útjára bocsátották a Döbrönte Kupát, megelégedéssel vehetik tudomásul, hogy az ő nyomdokaikon él ez a szép és népszerű tömegsportjellegű versenyzés. (g.) Jubileumra készül sportkörünk Mint tudott, sportkörünk 1930-ban, vagyis 50 évvel ezelőtt alakult. Ennek méltó megüneplésére — melyet június vagy július valamelyik szombat—vasárnapjára terveznek — sportkörünk vezetősége várja azokat a sportolókat is, akik három-négy-öt évtizede játszottak az egyesület színeiben. Az érdeklődés nem kicsi, vidékről is egyre többen hallatnak magukról, és kérik, értesítsük őket jubileumi ünnepségünk időpontjáról. Nem kevés azoknak a száma, akik fényképeket, régi sportesemények tudósításait adták a szervezők rendelkezésére, s ezt kérik — természetesen a kiállítás után visszaszolgáltatási kötelezettséggel — másoktól is. A napokban a 20 évvel ezelőtti férfi tornászcsapat sikereiről kapott a sportkör értékes írásos és fényképes anyagot, s ezt kérik és várják a labdarúgáson kívül a többi sportág — teke, ökölvívás, kézi- és röplabda, kerékpár, úszás, természetjárás — egykori reprezentánsaitól is. Az ünnepségen, a több napig látható kiállításon kívül természetesen az lenne a jubileum legméltóbb megünneplése, ha a mai sportolók még többet, jobb eredményeket produkálnának a textiles színekben. Mondom a magamét Szabad legyen néhány szót ejteni egy előttem még mindig szent dologról, a kenyérről. Talán közhelynek tűnik a mai fiatalok előtt, hogy mi, idősebbek, mennyire megbecsültük, szerettük, harcoltunk — a szó igazi értelmében is — a kenyérért. Életem végéig nem felejtem el, hogy fogságból visszatérve, magyar földön a falusiak egy-egy karéj kenyeret nyújtottak felénk, s én könnyes szemmel majszoltam a különböző keménységű, színű, s ízű kenyereket. Talán az éhség is hozzájárult — ám a következő hetekben már az is elmúlt, s az akkori kenyér éppen olyan jólesett —, de minden karéjban éreztem azt a gondosságot, amellyel anyám is egykor szorgoskodott a dagasztóteknő fölött. Ez a gondosság, a szív hiányozhat — vagy talán a szakértelem is — a mai sütőknél? Ezért is van annyi eldobott kenyér utcákon, parkokban, munkahelyeken, tömve kukákban, nemcsak azért, mert olcsó. Hisz két hónappal túl vagyunk az árrendezésen, s a kenyérpazarlás semmivel sem csökkent, legalábbis városunkban. A felhalmozódó, sokszor — főleg hétvégeken — ehetetlen kenyér láttán egy gondolat marad meg az emberben: hogyan lehet ugyanabból a lisztből otthon egy kis fáradozással jó, továbbá kisipari módszerrel szintén jó, sok milliós beruházással már kevésbé jó, máskor csak rossz kenyeret sütni? És nézzük a (szeszmentes) folyékony kenyeret. Én, a benzinfogyasztó, pár évvel ezelőtt találkoztam a Nektár nevű alkoholmentes sörrel. Igaz, hogy nem vendéglők, kocsmák hűtő- és kiszolgáló pultjainál, hanem élelmiszerüzletekben. Hogy mégis örültem, csak azért, mert azt gondoltam, hogy e kellemes, sportolóknak, szívbetegeknek is ajánlott ital, a bisztrókban is polgárjogot nyer, kapható lesz. Ehelyett eltűnt az üzletekből — legalábbis városunkban —, s helyette Póló néven színre továbbra is sörforma, ám ízre nem éppen szalonképes, szóval kifejezhető dologra emlékeztet. Még az a szerencse, hogy a címkén ezt az illúziót romboló italt már nem ajánlják sem a sportolóknak, sem a szívbetegeknek, s gondolom, hogy akik gyártják, azok sem isszák. De akkor minek? (gáti) T tlKMICC — Két hónapon keresztül nem tudod eldönteni, hogy milyen kocsira fizess be! Nekem pedig már három nappal megismerkedésünk után megkérted a kezem! — Az autó komoly dolog! — Közeleg karácsony — így az asszonyka —, ne menjünk el valamilyen bundát nézni? — Lehet — mondja a férj —, de akkor sietnünk kell, mert az állatkert nemsokára bezár! A házaspár ebéd közben veszekszik: — Már megint nem ízlik az ebéd — háborog az asszony. — Bezzeg, mielőtt a feleséged lettem, égre-földre esküdöztél, hogy meghalni is hajlandó volnál értem! — Valóban? — Ezerszer is elismételted! — Nos — mondja a férj fájdalmas sóhajjal —, akkor most kénytelen vagyok megenni ezt a főzeléket! — Hogyhogy?! — háborodik fel a vevő. — A síbot nincs benne a síléc árában?! De hiszen a sílécek reklámján a bot is látható! — Igaz, uram. A reklámon azonban nap is, hogy is, meg egy szép manöken is van! — A férjed még mindig ennyire félvállról veszi az életet? — Igen, számára csak kétféle kellemetlenség létezik: az első, amikor fel kell kelnie az ágyból, hogy egyen, a második pedig, amikor túlságosan belakott ahhoz, hogy azonnal el tudjon aludni! — Hogy rávegyem a kislányomat a zenetanulásra, hegedűt ajándékoztam neki. Sajnos semmilyen eredménnyel nem járt. — Velem is ugyanez történt, amikor bőröndöt ajándékoztam az anyósomnak! — Kalocsai kartárs! Maga összezavarta a tartozik és a követel rovatot! — Ó, bocsánatot kérek, főnök úr! Az egész azért történt, mert balkezes vagyok! Két kisfiú dicsekszik: — Az én apukám fejjel magasabb a te apukádnál! — De az én apukám pocakja nagyobb! — Bocsásson meg, aszonyom, itt lakik Pike Péter egyetemi hallgató? — Egyetemi hallgató? Furcsa, én eddig azt hittem, hogy éjjeliőr! Két jóbarát találkozik. — Tudod, Jean, a feleségem kedvéért abbahagytam az ivást, a dohányzást és a kártyázást. — Gratulálok. Remélem, most már boldog a kedves nejed? — Dehogyis! Valahányszor kinyitja a száját, rájön, hogy nincs mit mondania! — Józsika, ha nem eszed meg a levest, hívom a kéményseprőt! — És ő majd megeszi? — Ember, itt nem szabad aludni! —ébresztgeti a rendőr az építőanyag-raktár előtti padon szundikáló bácsit. — Már megbocsásson — hangzik a sértődött válasz — én itt őrködöm! PAPAI TIXTIIMONEAS Megjelenek havonta kétszer • Aral forint A Pápai Textilgyár üzemi pártbizottságának lapja Felelős szerkesztő: Horváth István Kiadja a Veszprém megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Demján Gábor 79. 3770 Veszprém megyei Nyomda Vállalat Felelős vezető: Danóczy Balázs Egy neves francia író nem szerette a kritikusokat. (Ugyan melyik szereti?) Egy műbírálaton csúnyán összevesztek. A dühös író a következőket vágta a kritikus fejéhez: — Nézze uram! Ki tud, nem kritizál, hanem alkot! (Folytatása a vízszintes 1 és 64, valamint a függőleges 13 és 15-ben, utolsó kockába: ? — ezt kérjük beküldeni a megjelenés utáni csütörtökig.) Zárt betűk: N, N, G, O, I, A. Vízszintes. 13. Előnyös alaptermészet. 14. Daloló. 16. Német-lengyel határfolyó. 17. Régi görög törzs és stílus. 19. Játékvezetők. 20. Neves öklözőnk volt. 21. Sógorok. 23. . . .ium. a só egyik alkotó eleme. 24. Fűszer névelővel és fordítva. 25. Solohovnál csendes. 26. Textiles rovar. 28. NT. 29. Ferrum. 30. Sűrű növényzet. 31. Platina. 32. Vízinövény. 33. Viszonzó. 34. Hét. 35. .. .Kosevoj. 37. .. .e, bántóan büszke. 38. Veszedelem. 39. Tagadószó. 40. Csukás. 41. Sav és lúg teszi. 42. Az első skálahang. 43. Csel, latinul (FUROR). 44. Magyar ősvezér. 45. Némán fel. 47. Az angol himnusz első szava. 48. Lóbiztató. 49. Skálahangok. 50. Távol-keleti ország idegen írással. 53. Se bárány, . .., oda lett a nyáj! 55. Már nem érdekelne. 56. Ritka férfinév. 58. A 44. betűi. 59. Alig ér hozzá. 60. Görög isten. 62. Ő nem megy el? (utolsó kockába: ?) Függőleges: 1. Híres csehszlovák teniszezőt. 2. Japán politikus. 3. Jovan .... híres szerb parasztvezér (XVIII. sz.) 4. Kapok-e tőle? fordítva. 5. A skála 2. hangja. 6. Trója. 7. Irtani kell. 8. Egymást követő betűk. 9. Magyar Nemzeti Bank. 10. A tea hatóanyaga. 11. Kijevi. 12. Hosszabbít, fordítva. 18. Ropogós édesség. 21. A bárány hímje. 22. Férfiszínész (András). 25. Német semleges névelő. 27. Mint a 21. 29. A Dunába ömlik. 30. Merész. 31. Maneken . .. (Brüsszel). 32. Tagadószó. 33. A bibliában is emlegetett zsidó király. 34. Életnedv. 36. Oroszlán. 37. Dunai sziget. 38. Leggyakoribb fém. 40. Eldugott hely. 41. Egészen friss. 44. Meglepetést kifejező szó. 45. Magasan. 46. Népszerű kisrádió. 48. Kis súly. 49. Ritka női név, fordítva. 51. Három névelő és egy P. 52. A gyermekbénulás elleni vakcina felfedezője. 54. Tenisz kellékei. 55. Elhunyt férfiszínész. 57. BLO. 59. .. .Könngék. 61. Országos Tervhivatal. 63. Aida félig. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Mert aranyat lisztnek nézik, lisztjüket meg bearanyozzák! Könyvet nyert: Magyari Istvánná. Földing Ottó és Gyimesi István, író a kritikushoz