Pápai Textilmunkás, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1979-09-15 / 19. szám

A bűn nyomában: Egy hölgy a kuka mellől A vidéki nagyváros utcáin cirkáló gépko­csizó járőrök nem akartak hinni a szemük­nek: egy régi kétemeletes ház kapuja előtt a felsorakoztatott kukák mellett ugyanis egy hölgyet pillantottak meg, akin egy szál al­só fehérneműn kívül az égvilágon más sem­mi sem volt. S a nudizmusnak ez a sajátos jelensége már csak azért is furcsa volt, mert a naptár február végét mutatott, a hőmér­séklet még nappal sem sokkal emelkedett a nulla fok fölé. A rendőrök gyorsan cselekedtek: egy pok­rócba bugyolálták a fiatal nőt, aztán irány a kapitányság. A sztori hallatán a kissé már bóbiskoló ügyeletes ugyancsak életre kapott, a kukás sztriptízszám előadója már kevésbé. Az igazak álmát aludta a pokróc­ban, csak a leheletéből lehetett arra kö­vetkeztetni, hogy levetkőzését megelőzően még az átlag magyar alkoholistánál is több szeszt fogyaszthatott. Az ügy a bűnügyi osztály hatáskörébe ke­rült, részben, mert a rendőrök még alapos ellenőrzés után sem találtak semmilyen női ruhadarabot a kukák környékén, részben pe­dig azért, mert az egyik nyomozó tudta, hogy abban a bizonyos kétemeletes házban egy bűnbanda tagjai szoktak találkozni, akiknek a kelléktárából nem hiányoznak a szexuális jellegű bűncselekmények sem (legalábbis a némelyikük ellen hozott ítéle­tek ezt tanúsítják). A hölgy délelőtt kissé fáradtan ébredt, az­tán mindent elmondott a nyomozónak, ami­re emlékezett. Elmesélte, hogy barátnőivel a város legelőkelőbb éttermébe mentek név­napot tartani, aztán odaült hozzájuk három fiatalember és egy lány. Ittak, ittak, ko­nyakot, pezsgőt, bort, sört — a pénz nem volt érdekes, hiszen a hölgy jól szituált ma­gánkisiparos, havi jövedelme öt számjegyű. Arra még emlékezett, hogy a három fiú­val és a lánnyal elment egy régi, kétemele­tes házban lévő üzlethelyiségbe, sőt, ott a jó hangulat kedvéért teljesen pucérra vet­kőzött. A többire már nem emlékezik, maga sem tudja, miképp került hajnalban egy szál alsó fehérneműben a kukákhoz. A nyomozó hamar megtudta, mivel ő már korábbi munkái során találkozott az üzlet­­helyiség egy-két törzsvendégével. Sejtése be­vált: még délig előkerült a három fiú és a lány, akik más bűncselekmények mellett be­ismerték azt is, hogy a hölggyel ők „szóra­koztak”, ruhadarabjait azért nem adták vissza neki, mert igen értékesek voltak, gon­dolták, eladják majd a bizományiban. A hecc kedvéért tették ki a hajnali hidegben a kukák mellé, de hogy ne fázzon meg na­gyon, ráhúzták az alsó fehérneműjét, aztán elinaltak. A hölgyet a fagyhaláltól az men­tette meg, hogy a díszes társaság távozását követően két perc múlva már ott voltak a rendőrök. Kora délután a hölgy már a saját ruhá­jában távozott a kapitányságról, mert azokat megtalálták egyik alkalmi ismerősénél. A fagyhalált tulajdonképpen megúszta, csak egy dolog izgatta: ha netán kipattan az ügy, mit is fog mondani majd külföldről haza­érkező férjének?! V. J. Az őszi bajnokság első 3 mérkőzésén elért eredményével labdarúgó-csapatunk az első helyen állt, most a kilencediken. Ugyan, meddig lesz a mélyponton, kérdezik a szurkolók? Remélik, hogy mielőbb rendeződnek a sorok, a csatárok megtalálják góllövő cipőiket, s a védelem sem lesz lyukas. Fotó: Nagy Gábor Szellemi fogyatékosok az utakon!? Vannak emberek — nem is ke­vesen —, akik fittyet hányva a KRESZ előírásainak, nemegyszer veszélyes helyzeteket teremtve, bután ugrándoznak, előzgetik a 80 kilométerrel közlekedő kocsik egész sorát. (Ide sorolható az ál­lami­ és vállalati rendszámú jár­művek tekintélyes része is!) Ugyan, miféle emberek lehet­nek ezek vezetői? Talán szellemi fogyatékosok? Akkor viszont ho­gyan kaphattak jogosítványt? Más a helyzet, tudott. Egy tény, az ilyen felelőtlen és valóban korlátolt egyének kezébe nem való a volán! Járjanak csak gya­log, úgy t­alán kevésbé veszé­lyeztetik mások épségét, nem pazarolhatnak annyit javainkból sem. Ez vonatkozik arra a bordó Zsigulisra, aki szeptember 29-én este 17—18 óra között Veszprém­ből jövet produkálta magát Tapolcafő felé közeledve, meg arra a pasztellzöld Wartburgos­­ra is, akit Pápa—Nagyacsád között hagyott el a józansága. Persze jó tudni azt is, hogy a hatóság a pontos rendszám alap­ján éppúgy eljárást indít az ilyen mákvirágok ellen, mintha rendőr észlelte volna tettüket. Hogy er­re nem gondoltak? Ez hihető, hisz ami a lábfejükben többlet, az valahonnan hiányzik! Rugalmasság­ok!... Áruházunk műszaki osztályán: — Kérem. Sokol rádiót szeretnék venni, de töltő nélkül. — Sajnos úgy nem ad­hatok. Néhány perc múltán: — Egy töltőt kérek. Sokol rádióhoz. — Sajnos, külön nem adhatok. És a csillár nem esett le, úgy tűnik, eléggé meg­edződött már az ilyesmi­hez. No, de örüljünk, hogy gombot azért ka­punk kabát nélkül, zoknit cipő nélkül, tejet tehén nélkül, meg annak, hogy az egyre fogyatkozó ma­szek kereskedő a lelki üd­vét is hajlandó három részben eladni, ha a ked­ves vevő így kívánja. „Pedagógia” Pápa, Deák Ferenc utca, vasárnap délután. A mozival szemben árválkodó kis fa alig 4—5 centiméter átmérő­jű törzsét 5 év körüli kisfiú rázza szorgalmasan. Anyu­kája látható örömmel nézi, mintha mondaná: milyen erős az én fiacskám! Az egyik idősebb férfi nem állja meg szó nélkül: — Kisfiú! Ez a fácska ta­lán azért száradt ki, mert az ilyen gyerekek mint te, sok­szor meg-megrázták, bántot­ták. Mit szólnál ahhoz, ha téged rángatnának így? Mire a kisfiú: — Én nem vagyok fa! A mama, aki ferde szem­mel figyelte a férfit, felde­rül, s rákontráz fia szavaira: — Na látja, a fiam nem­csak erős, hanem okos is! Hát igen. Frappáns vála­szából ítélve, a kisfiú talán még okosabb is, mint a ma­mája. S. G. 350 tájékozódási futó­ Döbröntén Tizenhetedszer rendezte meg sportegyesületün­k tájé­kozódási futó szakosztálya a hagyományos döbröntei vár­ünnepség és ifjúsági találko­zó alkalmából kiírt Döbrönte Kupát. Míg az első alkalom­mal 1963-ban a pápaiakon kívül még félszázan sem vol­tak a versenyzők az évek so­rán számuk megduplázódott, majd sokszorosára nőtt. Az idén 26 egyesület 350 versenyzője állt rajthoz, ám a csúcsot mégsem ez jelen­tette: öt évvel ezelőtt már a 400-at is túlszárnyalta az in­dulók száma, s bizonyára az idén is hasonló, vagy még több lett volna, ha az egyik budapesti egyesület rangos versenyét nem kell előbbre hozni, így a két országos rendezvény megosztotta a mezőnyt. A dunántúliak nagy része a mi versenyün­ket választotta, s a rendelke­zésre álló terepek — Bende erdő, Mánchegy, Somhát, — ideális versenypályáknak bi­zonyultak. A szakmailag egyre kép­zettebb rendezőgárda mindig tud újítani az „agyonver­­senyzett” térképeken a cél és rajthelyek, ellenőrzőpon­tok, átmenetek újszerűségé­gével. Ez a biztosíték, no meg Döbrente szépsége és varázsa, hogy a „hazajárók” közül néhányan már az első rendezvényen versenyzőként, most pedig sportvezetőként jöttek el. Nem egy valamiko­ri, vagy mai válogatott, már ifjúságiként itt mutatta meg „oroszlánkörmeit”, s vitte el a kupát. Ez is jó érzés, ám az igazi örömöt és fáradságért a kárpótlást az adja a rende­zőknek, hogy a résztvevők jól érzik magukat és vissza­visszatérnek versenyen kívül is Döbröntére. Azok, akik közel két évti­zede az első versennyel útjá­ra bocsátották a Döbrönte Kupát, megelégedéssel vehe­tik tudomásul, hogy az ő nyomdokaikon él ez a szép és népszerű tömegsportjelle­­gű versenyzés. (g.) Jubileumra készül sportkörünk Mint tudott, sportkörünk 1930-ban, vagyis 50 évvel ezelőtt alakult. Ennek méltó meg­­üneplésére — melyet június vagy július va­lamelyik szombat—vasárnapjára terveznek — sportkörünk vezetősége várja azokat a spor­tolókat is, akik három-négy-öt évtizede ját­szottak az egyesület színeiben. Az érdeklő­dés nem kicsi, vidékről is egyre többen hal­latnak magukról, és kérik, értesítsük őket jubileumi ünnepségünk időpontjáról. Nem kevés azoknak a száma, akik fényképeket, régi sportesemények tudósításait adták a szervezők rendelkezésére, s ezt kérik — ter­mészetesen a kiállítás után visszaszolgáltatá­si kötelezettséggel — másoktól is. A napokban a 20 évvel ezelőtti férfi tor­nászcsapat sikereiről kapott a sportkör ér­tékes írásos és fényképes anyagot, s ezt ké­rik és várják a labdarúgáson kívül a többi sportág — teke, ökölvívás, kézi- és röplab­da, kerékpár, úszás, természetjárás — egy­kori reprezentánsaitól is. Az ünnepségen, a több napig látható kiállításon kívül termé­szetesen az lenne a jubileum legméltóbb megünneplése, ha a mai sportolók még töb­bet, jobb eredményeket produkálnának a textiles színekben. Mondom a magamét Szabad legyen néhány szót ejteni egy előt­tem még mindig szent dologról, a kenyérről. Talán közhelynek tűnik a mai fiatalok előtt, hogy mi, idősebbek, mennyire megbecsül­tük, szerettük, harcoltunk — a szó igazi ér­telmében is — a kenyérért. Életem végéig nem felejtem el, hogy fogságból visszatér­ve, magyar földön a falusiak egy-egy karéj kenyeret nyújtottak felénk, s én könnyes szemmel majszoltam a különböző keménysé­gű, színű, s ízű kenyereket. Talán az éhség is hozzájárult — ám a következő hetekben már az is elmúlt, s az akkori kenyér éppen olyan jólesett —, de minden karéjban érez­tem azt a gondosságot, amellyel anyám is egykor szorgoskodott a dagasztóteknő fö­lött. Ez a gondosság, a szív hiányozhat — vagy talán a szakértelem is — a mai sütők­nél? Ezért is van annyi eldobott kenyér ut­cákon, parkokban, munkahelyeken, tömve kukákban, nemcsak azért, mert olcsó. Hisz két hónappal túl vagyunk az árrendezésen, s a kenyérpazarlás semmivel sem csökkent, legalábbis városunkban. A felhalmozódó, sokszor — főleg hétvégeken — ehetetlen ke­nyér láttán egy gondolat marad meg az em­berben: hogyan lehet ugyanabból a lisztből otthon egy kis fáradozással jó, továbbá kis­ipari módszerrel szintén jó, sok milliós be­ruházással­­ már kevésbé jó, máskor csak rossz kenyeret sütni? És nézzük a (szeszmentes) folyékony ke­nyeret. Én, a benzinfogyasztó, pár évvel ez­előtt találkoztam a Nektár nevű alkohol­­mentes sörrel. Igaz, hogy nem vendéglők, kocsmák hűtő- és kiszolgáló pultjainál, ha­nem élelmiszerüzletekben. Hogy mégis örül­tem, csak azért, mert azt gondoltam, hogy e kellemes, sportolóknak, szívbetegeknek is ajánlott ital, a bisztrókban is polgárjogot nyer, kapható lesz. Ehelyett eltűnt az üzle­tekből — legalábbis városunkban —, s he­lyette Póló néven színre továbbra is sörfor­ma, ám ízre nem éppen szalonképes, szóval kifejezhető dologra emlékeztet. Még az a szerencse, hogy a címkén ezt az illúziót romboló italt már nem ajánlják sem a spor­tolóknak, sem a szívbetegeknek, s gondolom, hogy akik gyártják, azok sem isszák. De ak­kor minek? (gáti) T tlKMICC — Két hónapon ke­resztül nem tudod eldönteni, hogy mi­­­lyen kocsira fizess be! Nekem pedig már három nappal megismerkedésünk után megkérted a kezem! — Az autó komoly dolog! — Közeleg kará­csony — így az as­­­szonyka —, ne men­jünk el valamilyen bundát nézni? — Lehet — mond­ja a férj —, de ak­kor sietnünk kell, mert az állatkert nemsokára bezár! A házaspár ebéd közben veszekszik: — Már megint nem ízlik az ebéd — háborog az asszony. — Bezzeg, mielőtt a feleséged lettem, ég­­re-földre esküdöztél, hogy meghalni is hajlandó volnál ér­tem! — Valóban? — Ezerszer is elis­mételted! — Nos — mondja a férj fájdalmas só­hajjal —, akkor most kénytelen vagyok megenni ezt a főze­léket! — Hogyhogy?! — háborodik fel a vevő. — A síbot nincs ben­ne a síléc árában?! De hiszen a sílécek reklámján a bot is látható! — Igaz, uram. A reklámon­­ azonban nap is, hogy is, meg egy szép manöken is van! — A férjed még mindig ennyire fél­vállról veszi az éle­tet? — Igen, számára csak kétféle kelle­metlenség létezik: az első, amikor fel kell kelnie az ágyból, hogy egyen, a máso­dik pedig, amikor túlságosan belakott ahhoz, hogy azonnal el tudjon aludni! — Hogy rávegyem a kislányomat a ze­netanulásra, hegedűt ajándékoztam neki. Sajnos semmilyen eredménnyel nem járt. — Velem is ugyan­ez történt, amikor bőröndöt ajándékoz­tam az anyósomnak! — Kalocsai kar­társ! Maga összeza­varta a tartozik és a követel rovatot! — Ó, bocsánatot kérek, főnök úr! Az egész azért történt, mert balkezes va­gyok! Két kisfiú dicsek­szik: — Az én apukám fejjel magasabb a te apukádnál! — De az én apu­kám pocakja na­gyobb! — Bocsásson meg, aszonyom, itt lakik Pike Péter egyetemi hallgató? — Egyetemi hall­gató? Furcsa, én ed­dig azt hittem, hogy éjjeliőr! Két jóbarát talál­kozik. — Tudod, Jean, a feleségem kedvéért abbahagytam az ivást, a dohányzást és a kártyázást. — Gratulálok. Re­mélem, most már boldog a kedves ne­jed? — Dehogyis! Va­lahányszor kinyitja a száját, rájön, hogy nincs mit mondania! — Józsika, ha nem eszed meg a levest, hívom a kéménysep­rőt! — És ő majd meg­eszi? — Ember, itt nem szabad aludni! —éb­­resztgeti a rendőr az építőanyag-raktár előtti padon szundi­káló bácsit. — Már megbo­csásson — hangzik a sértődött válasz — én itt őrködöm! PAPAI TIXTIIMONEAS Megjelenek havonta kétszer • Ara­l forint A Pápai Textilgyár üzemi pártbizottságának lapja Felelős szerkesztő: Horváth István Kiadja a Veszprém megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Demján Gábor 79. 3770 Veszprém megyei Nyomda Vállalat Felelős vezető: Danóczy Balázs Egy neves francia író nem szerette a kriti­kusokat. (Ugyan melyik szereti?) Egy műbí­­rálaton csúnyán összevesztek. A dühös író a következőket vágta a kritikus fejéhez: — Nézze uram! Ki tud, nem kritizál, hanem alkot! (Folytatása a vízszintes 1 és 64, vala­mint a függőleges 13 és 15-ben, utolsó kocká­ba: ? — ezt kérjük beküldeni a megjelenés utáni csütörtökig.) Zárt betűk: N, N, G, O, I, A. Vízszintes. 13. Előnyös alaptermészet. 14. Da­loló. 16. Német-lengyel határfolyó. 17. Régi gö­rög törzs és stílus. 19. Játékvezetők. 20. Neves öklözőnk volt. 21. Sógorok. 23. . . .ium. a só egyik alkotó eleme. 24. Fűszer névelővel és fordítva. 25. Solohovnál csendes. 26. Textiles rovar. 28. NT. 29. Ferrum. 30. Sűrű növényzet. 31. Platina. 32. Vízinövény. 33. Viszonzó. 34. Hét. 35. .. .Kosevoj. 37. .. .e, bántóan büszke. 38. Veszedelem. 39. Tagadószó. 40. Csukás. 41. Sav és lúg teszi. 42. Az első skálahang. 43. Csel, latinul (FUROR). 44. Magyar ősvezér. 45. Némán fel. 47. Az angol himnusz első szava. 48. Lóbiztató. 49. Skálahangok. 50. Távol-keleti ország idegen írással. 53. Se bárány, . .., oda lett a nyáj! 55. Már nem érdekelne. 56. Rit­ka férfinév. 58. A 44. betűi. 59. Alig ér hozzá. 60. Görög isten. 62. Ő nem megy el? (utolsó kockába: ?) Függőleges: 1. Híres csehszlovák teniszezőt. 2. Japán politikus. 3. Jovan .... híres szerb parasztvezér (XVIII. sz.) 4. Kapok-e tőle? for­dítva. 5. A skála 2. hangja. 6. Trója. 7. Irtani kell. 8. Egymást követő betűk. 9. Magyar Nemzeti Bank. 10. A tea hatóanyaga. 11. Kije­vi. 12. Hosszabbít, fordítva. 18. Ropogós édes­ség. 21. A bárány hímje. 22. Férfiszínész (And­rás). 25. Német semleges névelő. 27. Mint a 21. 29. A Dunába ömlik. 30. Merész. 31. Maneken . .. (Brüsszel). 32. Tagadószó. 33. A bibliában is emlegetett zsidó király. 34. Életnedv. 36. Oroszlán. 37. Dunai sziget. 38. Leggyakoribb fém. 40. Eldugott hely. 41. Egészen friss. 44. Meglepetést kifejező szó. 45. Magasan. 46. Nép­szerű kisrádió. 48. Kis súly. 49. Ritka női név, fordítva. 51. Három névelő és egy P. 52. A gyermekbénulás elleni vakcina felfedezője. 54. Tenisz kellékei. 55. Elhunyt férfiszínész. 57. BLO. 59. .. .Könng­ék. 61. Országos Tervhivatal. 63. Aida félig. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Mert aranyat lisztnek nézik, lisztjüket meg bearanyozzák! Könyvet nyert: Magyari Istvánná. Földing Ottó és Gyimesi István, író a kritikushoz

Next