Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
VII. ÉVFOLYAM, 391. SZÁM Kisdobosok karácsonya Bensőséges ünnepséget tartottak szombaton délután a Táncsics iskola tornatermében a kisdobosok részére. Ócsai István városi úttörőtitkár üdvözlő szavai után kiosztották a csillagokat a kisdobosoknak, majd énekszámokkal és szavalatokkal emlékeztek meg a fenyőfaünnepről. Vidáman harsan fel a kicsinyek ajkán a dal: Fenyőünnep immár eljött... segíti ,Ne várd, hogy kiutasítsanak!« Az abonyi vasútállomás fűtött váróhelyiségéből nagyobb forgalom esetén sok utas kiszorul. A forgalmi iroda ajtaján tábla függ: „Jelenléted zavarja a forgalmi dolgozók munkáját." Alatta még nyomatékosabban: „Ne várd, hogy kiutasítsanak!" Egy mindenre elszánt utas mégis megkísérli a behatolást, érdeklődni szeretne. Félrehúzódom az ajtóból, mert hát... mit lehessen tudni. Mint valami parlamenter jön vissza sorstársam. — A vonat kilencven percet késik — mondja diadalmasan. Az abonyi állomásfőnökség — saját és az utasai érdekében; — saját és az utasai érdekében^ — megtehetné, hogy a nagyobb mérvű késéseket jól látható táblán közölné az utasokkal. — aka — MEGNYÍLT a Ceglédi Ruhaipari Vállalat piactéri javító és szolgáltató csarnoka. Vállalunk: férfi és női fehérnemű javítást és készítést, férfi és női kalapok javítását. Bútor- és autóporvédő huzat, gyermekruhák készítését, nyakkendőfordítás, vasalás. 1963. DECEMBER 24, KEDD FÉNY FELÉ TÁRT ABLAKOK — Nincs. Baj, hogy nincs. Jó, hogy nincs... __ z — Üveg. __ ? — Ablaküveg. __ 7 Mindjárt érthető lesz. Az apró termetű ipari tanuló hosszút húz az üvegvágóval, letöri a felesleges üvegcsíkot, aztán mondja: — No, ezzel kész. Ezt még betesszük, aztán kész. Több nincs. — Dehogy nincs. Hát a másik ablak?... — Már úgy gondolom, hogy üveg nincs több. Most várjuk a szállítást. Talán egy hét múlva itt lesz, de az is lehet, hogy csak egy hónap múlva. Addig, kérem, várni Tavaly is éppen az év napján szállítottak. — Hogyhogy? !. — Hát úgy, hogy ennyi építkezést még nem látott a villásj. Meg átalakítanak. Akko ^ ra ablakokat raknak a házak ^ ra, hogy a szoba fele ablak. £ Legszívesebben még az istálló ^ ra is ikerablaikokat tetetnének, ^ hogy a Riska gyönyörködhes ^ sék a látnivalóikban. Ezért is nincs üveg. ... Bizony baj. És mégis, jó, hogy hogy nincs. ^ nincs. Jó, J, hogy megvásárolják azok, ^ akiknek a tanyájába azelőtt 11 tenyérnyi nyíláson át szűrőt dönt be a világosság. Rosszan ^ kódunk, hogy nincs üveg, de ^ jó, nagyon jó látni a város ^ széli utcákban és a a nagy, fény felé tárt tanyákon ^ ablakosíkát. —Körösi— jíA KICSI, DE FORGALMAS AZ ABONYI „JÓBARÁT" A cím talán megtévesztő, ezért rögtön hozzátesszük: nem a község érdekeiben munkálkodó idegen patrónusról lesz szó, hanem az Abonyi Földművesszövetkezet ilyen nevű vendéglátó egységéről. Még közelebbről: a vasútállomás melletti Jóbarát poharazó és falatozóról. A kicsiny, inkább talponállónak mondható kopottas helyiség látszatra jelentéktelennek tűnik a hozzá képest palotának is beillő üzemekhez viszonyítva. Bútora, berendezése is sok kívánnivalót hagy maga után. Mégis itt fordul meg az Ahftagba____vasúton érkező vagy innen távozó utasok jelentős része.....jjVA városokban járó dolgozók itt teszik le vállukról az otthon gondjait. Hazajövet itt frissítik fel magukat, itt szereznek tudomást a távollétük alatt történt eseményekről. Kikaptak-e a labdarúgók? Mit csinálnak a birkózók? Mit játszik a mozi? Ilyen és hasonló kérdések kerülnek megvitatásra a mindenkoriségnek megfelelően. Időszerű Margitka — asszonynevén Kovács Lászlóné — kiszolgálónő létére mindenre meg tud válaszolni, ezen felül még a menetrendet is kívülről ismeri. Szép Ferenc üzemvezető éppen az előző napi, közel 3 ezer forintos bevételt postázza. Tehát a vendégek pártfogolják a széles körű áruféleséggel, még olvasnivalóval is rendelkező kis üzletet. Ha az egy főre jutó bevételi értéket kiszámítanánk, bizonyára jóval meghaladná más, magasabb osztályba sorolt egységeket. Éppen ezért — a közönség igényének gának megfelelően és kívánjá— javasoljuk az Abonyi Földművesszövetkezetnek, vegye fontolóra az üzem nagyobbá, kulturáltabbá, korszerűbbé tételét. Hogy igazán „Jóbarát”-jává váljon a hazai és vidéki közönségnek egyaránt. J. z. '■ 1963 KARÁCSONY (Fotó: Biró) KÉT KARÁCSONYI TÖRTÉNET SZEGÉNYEN - MÉGIS GAZDAGON I SZERGEJ Talán akkor is olyan kemény idő volt, mint manapság, vagy még hidegebb? Nehéz volna megmondani. Akkor szinte elviselhetetlennek éreztük a tél kristályos ridegségét. Falura mentünk a karácsonyi vendégségbe. De vendégség volt-e ez akkor, 1944- ben? Nem a vendégséget, csupán a szív melegét kereste akkor mindenki. A kis házban — idős rokonaink portáján — csak a csillámporos angyalos naptár emlékeztetett az egykori boldog békeidőkre. Úgy érkeztünk oda, hogy csak fedél és egyszeri étkezés legyen számunkra. De ahogy karácsony napja közeledett, mégis mindenki azon törte a fejét, ha szerényen is, hogyan lehetne megünnepelni. István bácsi zsörtölődött is egy kicsit, amikor az asszonyok az erdőre küldték fenyőt vágni: minek az? Kinőttünk már ebből — dörmögte. És volt is valami igaza. Akinek két frontra szakadt fia volt, s azokról egy éve semmit sem hallott, nem sok kedve volt fenyőt állítani. Végül azonban mégis kötélnek állt, de abban nem volt sok Egynapi köszönet. utánjárásra végül is csak egy görnyedt lucfenyővel állított haza. De akkor ki merte még ezt is szóvá tenni! úgy örültek neki az asszonyok, mintha menyasszonyt kellett volna öltöztetni. Egy álló napon keresztül kevertük a répamelaszt — hátha kifehéredik —, de hiába. Egy kis liszttel egybegyúrva azonban a legfinomabb „csokis szalon” lett belőle. Csomagolásához egy újító javaslatra piros tintával festett zsírpapírt használtunk, sztaniol helyett a néhány szem dióval együtt, ezüst kályhafestékkel kentük be valamennyit. Mennyi butaság a mai ésszel. De akkor, abban a „műrostos világban” több volt ez, mint szenzáció. Mégis lesz karácsonyfánk — mondtuk ujjongva egymásnak, s a szűkös dekorációt egy-két cső kukoricával is kiegészítettük. István bácsi örömére egy kis zacskó kapadohány volt a fa legfőbb ékessége Mi, gyerekek is beértük egy kiló almával ezt a szegény, de talán annál gazdagabb karácsonyt, amely felett a csillagok között már a szabadság csillaga is fölcsillant. — Zoltán — AZ ÉGEN szikráztak a csillagok. Este 10 óra volt. Már reméltük, hogy nem jön senki. A gyerekek nehezen várták, hogy felragyogjanak a karácsonyfa gyertyácskái. A szerény ajándékokat elrendeztem a fa alatt és meggyújtottam a gyertyákat, boldogan tódult a család a fenyőfa köré. Ekkor megzörgették az ablakot. — Ki az? — Maminka odkoroj. Szergej prijehal — hangzott a válasz oroszul. Kissé rosszulesett mindnyájunknak, hogy nem maradhattunk családi körben. Szó nélkül beengedtük Szergejt, aki már sokszor aludt nállnk. Gépkocsikkal a frontra szállította az élelemutánpótlást. Máskor szívesen láttuk, kedves, szerény fiú volt, nem volt ellene soha kifogásunk. Bejött Szergej, boldogan sóhajtott, hogy ittthon van. Dörzsölhette fázó kezeit. — Várj, Szergej, átviszem a fenyőt, hogy ne zavarjon — szóltam. — MAMÁCSKA, csak egy percig engedd, hogy nézzem, csak egy kicsikét... de már könnyek gurultak le arcán. Egyik szeme hiányzott, fekete kötés Háborús seb.takarta a helyét. — Hát ti is szoktatok karácsonyfát állítani? — Hét éve nem láttam karácsonyfát, hét éve nem láttam anyámat, testvéreimet, négy éve nem tudok róluk, élnek-e. A németek elfoglalták, felégették falumat, nem tudok róluk semmit. Három évig tényleges katona voltam. Mikor le kellett volna szerelnem, kitört a háború, azóta tizenegyszer sebesültem meg. Az egyik szememet is elvesztettem. De tudom azért, ha él, megismer az anyám. Éppen ilyen volt, mint te, mamácska. Testvéreim, mint a fiad, a lányod, így örültünk mi is a karácsonyfának, míg együtt voltunk és szeretetben, békében éltünk, most csak borzalom, fázás, sebesültek jajszava, halottak néma vádja, árvák, özvegyek sírása mindenütt. Kevés szeretet van a világon ... — Mamácska, ha megérem a háború végét, eljövök anyámmal, testvéreimmel, hogy megköszönjem jóságookat, szereteteket. Ha élnek még... FEBRUÁRIG minden ötödik; mpon nálunk aludt Szergej. Iiább haladt a front, nem jött többé. Osztagát útközben bombázták. Szergejről sem tudunk semmit. Hazaterült-e távoli hazájába vagy decen földben alussza álmát; is álmodik a békéről szeretteiről és az örök szeretetről? Ki tudja. Nem jelentkezett, de mi sem feledjük el! M. A. Ľ — A ceglédi Kossuth Gimnázium, a Közgazdasági szakközépiskola és a ceglédi Mezőgazdasági Technikum KISZ- vezetői, több mint 20 fő, január 2—5-ig KISZ-vezetői táborban vesznek részt Vácott. — A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet nagyszabású fenyőfaünnepélyt tartott vasárnap délután. Ez alkalommal 500 gyermeket ajándékoznak meg igen értékes karácsonyi csomaggal. December 24-én, karácsony estéjén a vendéglátó egységek közül a Magyar Étterem este 6-ig, a Délibáb cukrászda este 8-ig és a Kossuth Étterem este 10 óráig tart nyitva. A város többi vendéglátó üzemegysége este 6 órakor zár. — Vörös László Cegléd, Széchenyi út 93. szám alatti lakos a vezetése alatt álló italbolt nyitvatartási idejét hálytalanul túllépte, ezért szaa városi tanács szabálysértési hatósága 150 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. — Kutasi Kálmán, Besnyő u. 2. szám alatti Cegléd lajtos vétett a köztisztasági szabályok ellen, 100 forint pénzbírságra büntette a szabálysértési hatóság. ■ 1 Ezúton mondunk hálás köszönetet rokonainknak, jó ismerőseinknek és mindazoknak, akik felejthetetlen jó feleségem, édesanyám, felejthetetlen szeretett emlékű leányom és testvérem: dr. Banai Pálné szül. Szaniszló Ilona tanítónő elhunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, a temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön köszönetet mondunk a tantestületnek, tanítványainak, a Bács megyei Erdőgazdaság vezetőségének és dolgozóinak a temetésén íaló megjelenésükért és a küldöttkoszorúkért. Dr. Banai Pál és fia, özv. dr. Szaniszló Jánosné és a gyászoló család I . Ezúton mondunk hálás köszönetet rokonainknak, jó ismerőseinknek és mindazoknak, akik szerettek jó férjem, felejthetetlen emlékű édesapánk, nagyapánk és testvérem. Cziriák András elhunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, koszorút, virágot helyeztek.sírjára özv. cziriák Andrásné és gyermekei tét Ezúton mondunk hálás köszönőrokonainknak, munkatársainak, jó ismerőseinknek, szomszédainknak, akik felejthetetlen jó férjem, szeretett édesapám, nagyapánk és testvérünk. Erőss Béla elhunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, a temetésen megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Eröss Béláné, ifj. Eröss Béla és családja Ezúton mondunk hálás köszönetet rokonainknak, jó ismerőseinknek, a törteli tantestületnek és mindazoknak, akik jó férjem, édesapánk, felejthetetlen nagyapám és testvérünk, Danka Mihály elhunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, a temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. özv. Danka Mihályné és a gyászoló család ; I Ezúton mondunk hálás köszönetet rokonainknak, jó ismerőseinknek és mindazoknak, akik szeretett jó édesapám, nagyapám és testvérünk. Lengyel András temetésén megjelentek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Lengyel Zoltán és családja, valamint a gyászoló család