Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-01 / 174. szám
ollyan czikk van, mire nézve valóban elkövetkezett a’ védvám ideje: posztó (ha posztóról szólunk, ne csak a’ gácsi jusson eszünkbe, hanem a’ kassai dolgozóház is, Kőszegnek 200 posztószövője, az eperjesi posztósok ’stb.), gyapotszövetek, bőr, selyem, vászon, üveg, porczellán, kőedény ’stb. ’stb.; jól tudjuk mi ugyan, hogy 4—5 pcent nem minden áruczikkre nézve hatna mint védvám; de e’ dolognak azon jó oldala van, hogy mig nem hat mint védvám, vagy legalább csak gyöngén hat, addig hoz jövedelmet, pedig nekünk erre közlekedési eszközeink végett szükségünk van, a’ melly pillanatban pedig jövedelmet hozni megszűnt, bizonyos, hogy a’ külföldi műipar a’belföldivel a’ versenyt többé ki nem állhatja, ’s ekkor hat mint védvám, a’ honi műipar emelésére. A f. iparegyesület múlt szombaton délután aug. 27-kén közgyűlést tartott. Sajnálkozva értvén az egyesület, hogy tisztelt elnöke gr. Batthyány Lajos betegség miatt a’ gyűlésben meg nem jelenhet ,Deák Ferencz ur kéretett meg az elnöklésre. — A’ gyűlés főtárgya pénztárnokválasztás volt. Az e’ hivatalra jelentkezettek biztosítéki okleveleinek megvizsgálása után, titkos szavazattal jön a’ választás, és választaték pénztárnokká igen nagy szótöbbséggel ifj. Ruttkay József. — Az egyesület financiális állásáról jelentés létetett. — Akkorig 54 aláírási ív adatott be, mellyen is alá volt irva alapítvány tőke 10,715 ft, adomány tőke (40 ftnál kisebb öszvegekből) 600 ft, összesen 11,315 pengő forint. Ezenkívül alá volt irva 6 évre mintegy 800 részvényes , évenkint 2 pftjával, ’s igy öszvesen 1600 p.ft jövedelemmel, mihez ha a’fen említett 11,315 ft tőkének részint száztól ötös, részint száztól hatos kamatra, mint egy 600 p.forintban hozzávétetik, és a’mi fődolog részvény és alapitványkamat pontosan fizettetik , az egyesületnek rendelkezésére jelenleg még nem több mint csupán 2200 pontnyi jövedelem áll; reméljük azonban, hogy a’ valóságos életnek tettleges jele, melly az iparműkiállitással nyujtatott, olly közel hozandja egyesületünket a’ közrészvéthez ’s bizodalomhoz , miszerint a’ már aláirtak részvényeik befizetésével, a’ még alá nem írtak pedig hozzájárulásukkal módot nyujtandanak, hogy a’ honi műipar emelésére irányzott munkálati tervének többi részeit is, mihamar teljesedésbe venni, elég erővel bírjon.—Egyesületünket a’ szükség eleven érzete hozá létre, ’s mondhatnék : a’ korszerűség ösztönéből fejlett ki; lehetetlen, hogy ennek jövendője ne legyen. — Készpénz ekkorig 3677 ft 18 kr jött be a’ pénztárba; e’ közt van alapítvány- ’s adománytőke 2227 ft 42 kr; mi is 2250 ftra kipótoltatván száztól hatos kamatra árvái biztosítás mellett pesti házra kölcsön adatott, ’s igy 1427 ft 18 kr az, mi az egyesület már tett, ’s még teendő költségei fedezésére készen áll; okunk van hinni, hogy az iparműkiállitás a’ tapasztalt közrészvétnél fogva, mellyel fogadtatik, maga magát nagy részben fentartandja (az első 3/2 nap 213 p.nt jött be, belépti díjból ’s a’ kiállítási lajstrom árából), ’s igy módja lesz az igazgató választmánynak , hogy az elébe tűzött munkálati terv más részének is valósításához még ezidén hozzáfoghasson. Ezen közgyűlés megértvén igazgazgató választmánya jelentéséből , hogy az iparműkiállítás sikerültét legnagyobb részben Landerer Lajos úrnak köszönhetjük, ki az elrendezést magára vállalván , nem csak azt tárgyavatott szabatossággal eszközlötte, hanem még a’ kiállítandó tárgyak beszerzéséről is fáradhatlan buzgalommal gondoskodott. — Landerer Lajos urnak közértelemmel köszönetet szavazott; valamint helyessé az igazgató választmány által Emmerling urnak azért szavazott köszönetet is , hogy a’ kiállítási teremeket legkisebb bérkövetelés nélkül egészen ingyen átengedni szives volt. — Ez úttal elhatároztatott az is , hogy mivel most az idő sokkal rövidebb volt, mintsem hogy kiállításunk az egész honi műiparnak képét adhatná, a’ második iparműkiállitás jövő 1843-ik észt. augustusi pesti vásár alatt fog tartatni, mire műiparűző polgártársaink már jelenleg is jó eleve figyelmeztetvék.—Az emlékpénzeknek(medailles), mellyek a’ bírálandó választmány ítélete szerint kitüntetésül már ezidén kifognak osztatni, nagyobb ünnepélyességgeli átadásukra az illető törvényhatóságok meg fognak kéretni.Végre az alapszabályoknak és az aláírók névsorának kinyomatása elrendeltetett, azon hozzáadással, hogy az igazgató választmány, munkálkodásból az egyesület elnökének folytonosan jelentést tenni tartozzék , miszerint az szakadatlanul tudomásában legyen az egyesület állapotának, ’s igy annak javát annál sikeresebben előmozdíthassa. — Gróf Batthyány Lajos egyesületi elnök úr pedig tisztelettel megkéremni határoztatott, hogy az egyesület által kiadni czélzott encyclopaedicus folyóiratra szükséges szabadalom megnyerése végett hathatós lépéseket tenni, és Pest vármegyénél és Pest városánál pedig az egyesület pártfogásának elvállalását kieszközölni méltóztassék. Hírlapi hircsengetett. „Pinczér!—kiáll a minap egy vendég a’fogadóban— hozz nekem fontolva haladót.“ Nem tudom, mit értett a’jámbor; talán egy kis szenderitő olvasmányra vágyott ebédje után. — Én, ha pinczér vagyok , Világot hoztam volna neki. ’S a’ pinczér ? — ment, ’s hozott------egy portré rákot. — Egy öreg prókátor juris perben búvárkodott egy szál gyertya világnál. Es szemei a’ sok „dicitur nobis“-ban megfogyatkoztak, ’s még egy szál gyertyát akart gyujtatni. „Uram-öcsém világot szólt írnokának. És uram-öcsém gondolkozott: gyertyavilága már van az öreg urnak, ergo elhozom a’ Világot, ’s a’mint fontolva haladott vele az öreg úrhoz , a’ fontolva haladás rokonszenve annyira meglepd a’ szerény gyertyát, hogy fontolgatva az is elaludt, ’s megjött a’ Világ, és jön sötétség a’ szobában. — Gyges. Fővárosi újdonságok. Ha igaz, mit egy igen érdemes úr regére nekünk — mert az erény és emberi méltóság tekintetéből regének szeretnék az egész botrányos esetet tartani — ugyan megérdemlené ám, hogy az illető hatóság annak ne csak utánajárjon more patria, hanem lóvesztében utána siessen is. Szégyenpír özönli el arczunkat, midőn reá gondolunk, és csűrjük csavarjuk a’ dolgot, hogy gyalázatos indok voltát lehetőségig kímélő szavakkal adjuk elő: hallottuk tehát, hogy a’ nemzeti úszóiskola némelly hősei valami különös bravourt találnak abban , a’ Dunát átúszni és Budán in statu natural! meglátogatni a’ „fehér kereszthez“ czímzett kávéházat, ott reggelizni, tekézni ’s több dévaj tetteket elkövetni. Visszaborzad az ember és elundorodik az emberi természetnek illy elfajulásán . . az istenért vad állatok közt vagyunk e, kivetkőzve minden gyengédebb érzés, minden szeméremből ? Hihetetlen és mégis úgy van, hogy vannak , kik ezen baromi productióknak (mért lehet e azokat a’ legkimélőbb hangon is másnak nevezni?) még tapsolnak, és csak azt sajnálják, hogy úszni nem tudnak, ’s igy ezen gyönyörű mulatságban en compagnie részt nem vehetnek. Tavai ehhez hasonló eset a’ „Jelenkoriban keményen megrovatott fájdalommal tapasztaljuk, hogy a’ szemtelenség azóta nem javult. Mit amott nagyban, azt a’ budai hídfők közelében kicsinyben — de nem csekélyebb botránkozásra — gyakorolják a’ kocsisok és lovászok, kik lovaikat usztatásra vezetvén ,azokon Tritonok módjára paradiroznak vad gyönyörködésére a’ néptömegnek, méltó botrányára a’jobb érzésüeknek és keserű gúnyára a’két ölnyi magas fatáblának, mellyen irva van: „Hier ist das Baden mit nachtem Körper strengstens untersagt.“ — Budán egy házat építenek, és az ereszcsatorna végét annyira kitolták a’ háztetőtől, hogy a’ víz esős időben sajtár számra ömlik a’ járdára. Mondják, hogy a’ háztulajdonos ezen a’ helyen zuhanófürdőt akar á la Priesznitz állítani azok számára, kik a’ kövezet miatt netalán inszaggatást vagy tyúkszemköszvényt kapnának. — — A’ budai ellypsisről levezető sötét lépcső iránt tett észrevételünk nem hangzott el a’ pusztában, mert az illető lámpagyujtogató azt annyira szivére vette, hogy e’ napokban már öt órakor délután is láttunk ott lámpát égni, holott ez máskor tíz órakor estve is ritka, ’s holdvilágos éjszakákon épen soha elő nem forduló eset! Köszönet a’ derék lámpagyujtogatónak a’ mi és sok apa és anya nevében! — Csak nem jó a’ kis gyermekeket szolgálókra bizni: tiz eset közül mindig egy pár szerencsétlen szokott lenni. E’ napokban egy asszonyság azt parancsoló szolgálójának, hogy a’ padlásról néhány deszkadarabot hozna le. Ez a’nála volt mintegy kétéves gyermeket az udvaron hagyván játszani, a’ padlásra ment. Restelvén azonban a’ deszkákat a’ lépcsőn leczipelni, kényelmesbnek gondolá, azokat rövid úton a’ padlásablakon ki az udvarra röpíteni, ezek közül egyik szerencsétlenségre az udvaron vigyázat nélkül hagyott gyermekre esvén, ezt úgy fejben találta, hogy majdnem szörnyüt halt. Ez eset óvakodóbbakká tehetné a’ szülőket. Mi nem ritkán látunk dajkákat, hol a’ városmajorban, hol a’ vársétatereken kényelmesen sétálgatni szeretőjükkel, mig az őrizetükre bizott kisdedek majd a’ fűben hevernek és keservesen siránkoznak, majd a’meredek partok mellett játszadoznak, hol csak az isteni gondviselés, melly gyermekekre nézve csudálatosan működik , őrzi meg őket a’ lebukástól. Minap is láttunk egy illyen dajkát estve felé a’ szép után egyik nyugpadon pásztorórázni, és a’ gyermek mintegy tiz lépésnyire tőle az eleven kerítésről bogácsfejeket szakasztott le, és azokon rágódott. Az ember aztán nem tudja, honnan esik baja a’gyermeknek? Midőn mi ezért a’gondatlan cselédet, mitsem gondolván Adonisza mord tekintetével, kipirongattuk , azon választ nyertük: „Ej uram! vasgyomra van ennek, a’ méreg sem árt neki.“ — Vannak sok gyöngéd érzelmű anyák is, kik ölebecskéikre sokkal több gondot fordítanak, mint gyermekeikre: hihetetlen ugyan, de igaz. Ismerünk egy ilyen ebpártolónőt, kinek gyermekei egész nap rongyosan és piszkosan járnak, míg az ebecskék, szám szerint hárman , már korán reggel megmosatnak, fésültetnek ’stb Valóban az ember, kivált egy újságíró, sokat tud elbírni; de az illyesmi fáforditja a’ gyomrot és önkénytelenül megviszketteti a’ markot. Az illy madame-ok a’ világért sem vennék egyszer is gyermekeiket karukra, de egy ölebecskét, ha mindjárt olly nagy volna is, mint egy mészároskutya, végig hurczolnak az egész sétatéren, hogy a’ drága állatocska valahogy ki ne ficzamitsa lábocskáit a’ kavicsokon. Ez aztán a’ valódi kutyaphilanthropismus! — Nevezetesb literariai újdonságaink: Stancsics Mihály „Népkönyv“-c II. kötete. Könnyű, világos előadás, mulatva oktató módon, az erkölcsiség és munkásság fölébresztése, gyöngyfogalmak az emberi hivatás betöltéséről dicséretesen tüntetik ki e’ munkát. Ara egy-egy kötetnek 10 pengő krajczár.------Szelestey László egy kötet verseket adott ki. Meglepő szép gondolatok, jól rímezve. — Nagy Ignácz „Beszélyei“ 111. kötetben. Gyűjteménye e’ kedvelt írónk több folyóiratok és zsebkönyvekben megjelent beszélyeinek, mellyek néhány újakkal is toldvák. Tartalom és kivitelre nézve egyaránt érdekes és kedves olvasmány. Ha azonban tanácsolni szabadna, szívesen elvennék a’jeles beszélyirót a’ komoly múzsától, és állandóan marasztalnék a’ humor virányiban. Neki ehhez , tagadhatatlan , kitűnő tehetsége van, azonfelül az efféle génre nálunk még jóformán parlagon hever, mert egy pár tollpróbát még e’ mezőni haladásnak nem nevezhetni. íróink többnyire szomorú képét adják az életnek , pedig higgyék el, van ám annak vig oldala is. Nehezebb az embert jóízűen megnevettetni, mint megsiratattni; ki az elsőt teheti, sokkal nagyobb jótevője, mint a’ másik, Erdélyi országgyűlés. A’ középponti biztosságnak közmunkákat tárgyazó terve aug. 9-kén került a’ főkormányzó indítványára tanácskozás alá. Három ülésen át folyt a’ vita az elvnek gyakolati alkalmazása iránt,’s e’közben többen az egyházi (curialis) nemeseket föl akaják mentetni a’ közmunkák terhe alól, mire nézve némellyek jogot tartanak fen magoknak, e’ tárgyban — ha a’ szükség és körülmények úgy kívánnák — óvásaikat is beadni. A’ BB. végre a’ biztossági munkálat második pontjára nézve abban állapodnak meg, hogy az ingyen közmunkák hordozásában a’ hon minden rendű polgárai részt vegyenek; minthogy azonban e’ fölötte fontos tárgynak minél czélszerűbb sikeritése a’ részesülés igazságos mértékének és módjának kidolgozását és elhatározását teszi mulhatlanul szükségessé, hogy a’ KK. és RR. annál biztosabban határozhassanak, a’ közigazgatási tárgyakban kinevezett biztosság kötelességévé tétetett, hogy az előrebocsátott elv útmutatása szerint a’ részesülés igazságos mértéke és helyes módja iránt minél előbb kimerítő véleményt és tudósítást terjeszszen a’ BR. elébe. — Aug. 16-kán a’ követek közül többen csakugyan óvást adának be a’ közmunkák közös viseletének elve ellen. Azután a’ közmunkákat tárgyazó terv hátralevő részére nézve még a’ BR. következőkben állapodtak meg: Minden törvényhatóságokban, minden évben, az első gyűlésre, az azon évre kivántató közmunkák felől — ide nem értvén az egyes helységek külön szükségeire való közmunkákat —előszámítást adjanak bé ezután a’ tisztek. Ezen közmunkák menynyisége ott meghatároztatván, többre terjeszkedni, ’s illetőleg a’ teherviselő egyéneket tartozásaikon túl erőtetni a’ tiszteknek csak rendkívül és olly sürgető esetekben, mellyekkel gyűléstartásra várni nem lehet, és csak igy lesz szabad, hogy a’ helybehagyás reménye alatti felülrovás öszvege a’ közgyűlési rovatai Jened részét és a’ személyektőli munkakivétel az alábbi módon megállított és semmi esetre nem nevelhető legnagyobb mennyiséget meg ne haladja, és ez esetekben is az előlegezések az illető személyek következő évi tartozásaiba pontosan betudassanak; hátramaradtságra nézve pedig határoztatik : a) Hogy ezek a’ kirótt napszámok feleslegessége esetében a’ tehetségig arányosan hagyassanak hátra minden közteherviselő személyeken. b) Saját hibájukból hátramaradott személyek tartozásai következő évben minél előbb ’s minden esetre kivétessenek, hibájukon kivül hátramaradtak pedig utánpótlásra ne kényszerittessenek. c) A’ napszámok aránytalan kivetése körüli tetemes rendetlenségben talált tiszt vagy végrehajtó személy a’ hátramaradtságot magáéból pótolja ki, nyilvános részrehajlás esetében pedig azonfelül megyedíjjal is büntetessék legrövidebb úton. Az úrbéresek ingyen napszámai legnagyobb mennyisége, mellyen felül egy év alatt senki semmi esetre nem terheltethetik, következőleg arányosíttassák: aa) Igában használt akárminemű marhát tartók köteleztethetnek egy év alatt tenni legfölebb 6 igás napszámot, még pedig a’ négy igás marhánál többel bírók négy, — négygyel vagy kevesebbel bírók két marhával, bb) Kiknek igavonómarhájuk nincs, de külsőségük vagy mesterségük és kereskedésük után tehetségük az 622