Pesti Hírlap, 1845. augusztus (513-530. szám)
1845-08-01 / 513. szám
Jal. 23-ra viradtunk. A’ megyeház’ udvarán ’s előterén hullámzott a’ józan nemesség’ serege. Zaj nem vala, de a’ tömegnek ajkai csendben egy általános óhajtást rebegének : „vajha Szabó Péter alispánságra kitüzetnék.“ Mi pedig örvendénk lelkeinkben, látva a’ nagy többséget, melly korteskedés, lélekvásárlás nélkül gyülekezők zászlóink alá. Isteni tisztelet után főispán ur sokak’ kíséretében a megyeházhoz visszatért. A’ folyosón a nemesek elöljárói, számos megyei és külmegyei urak által kik között volt főispán ur’ testvére a’ lelkes gróf Eszterházy József is — szelíden de férfiasan kéretett ö misága, kegyeskednék kijelölni Szabó Pétert. Főispán úr erre válaszoló, mikép’ már a’ conferentiában nyilvánító , hogy ő tetszése szerint jelöl ki, ’s egyszersmind inté a’ választókat, hogy csak azokból válasszanak, kiket ö kijelöl, mert ha mást fognak kiáltani, a’ rend’ fentartására erőt is kész használni. „Egyébiránt, monda hozzáadólag, a’ folyosó nem azon hely, höl egy főispánnal szólani lehet.“ Azonban a’ gyűlés megnyittatott, a’ tisztikar hivatalát letévé, két alispánunk végkép’ lemondván, nekik köszönet szavaztatott. A’ tisztujitás’ ideje alatti bíráskodásra egy, többnyire külmegyeiekböl álló törvényszék neveztetett ki. A’ szavazatszedésre is külön választmányok neveztetvén, főispán ur a’ választókat a’ biztosi udvarba hívta meg, újólag intvén a' rendeket, hogy mást kiáltván, nem a’ kijelölteket, a’ rendfentartás’ végett ne kényszerítsék őt erőszakhoz nyúlni. Elmenénk a’ biztosi udvarba , — ’s rövid pillanatok után kitevé főispán úr a’ kijelölési fekete táblát. Sejtelmünk teljesült, a’ gyász táblán egy név hiányzott, nem vala feljegyezve Szabó Péter’ neve. A’ kijelöltek is —Balogh Kornélén kívül— részint nem akarónak hivatalt viselni, részint szerintünk nem voltak rá alkalmasok, így aztán Balogh Kornél alispánnak kikiáltatott. Másod alispán lett :Horvát Dániel, — főbírókká pedig a’ következők: tószeg- ’s csilizközi járásban Kovács Márton, sokoró-aljai járásban Markovics Zsigmond, pusztai járásban Bay Ana . Különös volt a’ modor, melylyel elnökünk a’ kijelöltek’ neveit a’ fekete táblára iratá ’s letörlé; egyik hivatalnál felülről lefelé, másiknál alulról felfelé egyenként törné le azok’ neveit, kiket az illető hivatalokra elválasztani nem akart. A’ főügyvédi hivatalra majdnem általános többség hangoztató közszeretetben álló volt követünk , Szabó Kálmán’ nevét. Főispán úr azonban szavazatot rendelt. A’ nemesség a’ szavazás által kijátszatástól tartva, újólag hangoztató óhajtottja’ nevét. Ismét szavazni utasitatánk. Szavazás közben minden mód megkisértetett Szabó Kálmán’ megbuktatására. Használtatott egyesek’ elnémitására a’ magas tekintély’ terrorismusa, ’s más részről leereszkedő csókok. A’ lélekvásárlásban még nem fáradtak ki a’ kezek. Feljelentetett ’s bebizonyitatott, hogy Szabó Kálmán ellen B.— J.— két húszasával veszteget, — ’s hogy ellene egy ember kétszer háromszor szavaz. De a’ feljelentés sikeretlen volt. — A’ szavazás délutáni 5 óráig tarta, ’s minden cselszövények’daczára is Szabó Kálmán 7 szótöbbséggel elválasztatott. A’ több tisztviselők’ választása, a’ fentirt írástörlési modorban , felkiáltás’ utján röviden ment véghez. Az ellenzék a’ választásnál még egy örömet érezett, — mert nem tudjuk, mi isten’ csodája , az alügyészi hivatalra kijelölt ’s reá minden utakon törekvő Bély József helyett e’ hivatalt Ziska József, nemes keblű férfiú nyeré el. És most a’ conservativek Bély József’ fejére tűzhetik a’ martyrkoronát, mire rég’ vágyakozék. A’ tisztújitás befejeztetett. Tanácskozási teremünkbe tértünk, hol Kisfaludy Mihályt, kinek fürtjei a’ hivataloskodásban őszültek meg, főispán ur a’főjegyzői hivatalból kihagyván, helyette volt másod-aljegyző Domanoveczi és lestinei Zmeskál Istvánt, Balogh Kornél’ helyébe pedig volt tiszteletbeli jegyző Koller Eduárdot, másodaljegyzőnek végre Pintér Pált nevezte ki. Mik után az ujdon választott tisztviselők esküt tevén, a’ gyűlés szétoszlott. Lakásunkon még egyszer átfutván emlékezetünkkel a’ történteket, szabad választási institutiónkról elmélkedtünk. Jul. 24-én főispán ur’ elnöklete alatta’ gyűlés folytattatott. Szabó Kálmán’ megjelenését szűnni nem akaró éljenekkel fogadók. —A’ jegyzőkönyv’ hitelesítése után inditványoztatott, hogy a’központi főbírói hivatalra, melly nélkül az igazság’ kiszolgáltatása gyorsaságban szenved, addig is, mig annak rendszeresítése végett a’ hedytartótanácshoz tett felterjesztésünkre válasz érkezik , főispán ur Mészáros Sándor,‘ki azon hivatalt eddig is pontosan viselé, nevezze ki. Az indítvány ellen felhozatalt, mikép’ az előbbi gyűlés’ jegyzőkönyve mást tart, annak szerkesztésekor a’ rendek kijelentek, hogy azon szempontból, mivel törvényeink’ értelmében a’ bírák szabadon választatnak, a’ főispán által kinevezendő bíró’ ítéletét törvényesnek el nem ismerik,— sőt határozatba ment, hogy főispán ur e’hivatalra, mig rendszeresítve nem lesz, senkit kinevezni nem fog. Mondatott, hogy alkotmányos hazában a’törvények’épségben tartása a’ szabadság’ fögarantiája , ’s hogy azt sérthetlenül fentartatni minden polgár’ szent kötelessége, már pedig az 1548: 70 és 1723: 56.czikk nemcsak az alispánnak, hanem minden tisztviselőknek , ’s igy a’ bíráknak is szabad választását rendelvén, főispáni kinevezés által csak élő törvényeink sértetnének meg. Azonban sajnos többséget nyert, a teljes meggyőződésünk szerint törvénytelen indítványnak hasonló módositványa , miszerint e’ hivatal’ rendszeresítése sürgettetvén, mig az létesülni fog , a’ BB. által több ajánlandó egyénekből önmga fog tiszteletbeli főbírót kinevezni. Az ajánlás tüstént meg is történt, a’ kinevezés elhalasztatván, Táblabirák is neveztelek; ezek közt, kik bizonyos párt’ költségeihez a’ tisztujitáskor járultak. Zmeskál főjegyző indítványozó, hogy a’ megye’ tereme’, levéltárai’s a’ börtönök’ czélszerűbb elrendezéséről gondoskodjanak. Tervkészítéssel választmány bízatott meg. Ezekután főispán ur, megelégedését nyilvánítván ,—elbúcsúzott. ’S reánk nézve a’ tisztújitás igen sok részben tanuságos vala. — Többen. MÁRAMAROS-SZIGET, junius’ 23-iki közgyűlés. — Politicai testületünk’ idegei még nem zsibbadtak el, bár erélyességünk kevéssé lankadó» is, min felette csodálkoznunk nem kell, hisz’ a’ legnemesb polgári lelkesedésnek is megvannak saját morpheusai! — A’ mint a’ januári gyűlésen felavatatánk, még úgy haladunk, ’s a’ váltság’ napján tett ígéretek még nimbuskörözte szent helyeiken állanak. Meddig? kérdések’ kérdése. Múlt gyűlésünk azon határozatánál fogva, hogy a’ tiszt— újítást érdeklő statútumok a’mostani gyűlés’első napján beadassanak, szokottnál többen gyűltek a’ terembe, mert nálunk divat csak akkor lenni a’ RK. és RR-nek teljes számmal , — mikor valami fontos tárgy előre nagy lármával kidoboltatik , — praetor minima non curat, — mi csekélységekből soha nagyot csinálni nem akarunk, és legyen bármilly fontosságú elv csekélységnek nézett tárgyba burkolva, annak sorsa ritkán jobb , mint azon óráé volt, mellyet az egyszeri pór a’ homokban talált. — Vártunk és vártak sokan , mig némellyek’ parlamentáris türelme le nem járt , és gyérülni kezdtek a’ sorok, ’s a’ déli harangozás’ monoton éneke el nem érzékenyite a’ bensőket és haza nem szólító a’ táp nélkül tovább nem maradható követelő gyomrokat. — Nálunk 12 óra után, kivált az ifju nemzedékből, alig kong egy kettő a’ teremben , azok is , mint vesztett seregnek fenmaradt bajnokai. — Hát a’ közvélemény? A’ statútumok első nap’ be nem adathattak , mert az e’ végre kirendelt küldöttség még egy fiókküldöttséget delegált, mellynek munkálata a’ gyűlés’ első napjáig még a’ nagy küldöttség által nem tárgyaltathatott, és igy a’ szokott gyűlési tárgyakra menénk. 1) Olvastatott egy helyi tanácsi intézmény, melly által a’ Szigeten felállított rendőri kapitányi hivatal eltörültetik. Ezen parancs’ felolvasása után hosszas és érdekes vitatkozás keletkezett, az 1840: 9. I ez. 31k §-a sokszor meghányatott; — egy rész pártoló A. P . azon indítványát, miszerint a’ mennyiben ezen intézmény törvényellenes , küldöttség neveztessék e’ tágyban , — másik rész egyszerűn félrevetni akará annyival is inkább , minthogy az érdeklett rendőri kapitányt nem az adózók fizetik. Egy úr azoknak , kik deputatiót akartak , azt felelé : mire deputatio ott, hol a’ törvény maga jogot ad az intézményt tisztelettel félretenni , — egy ifju barátunk pedig az intézmény’ kegyességét értelmezvén, főispáni-helyettes által a’diplomaticai kitételekbeni nem ereszkedésre intetett, — egy harmadik szózat a’ centrálisan országnál is centralisaltabbnak állitná lenni e’ hazát , ha egy csordásért is felkellene írnunk. — M. Jur szokott modorában, — melly minthogy a’ kímélet’ színét legkevésbbé sem viseli arczulatán a’ jelen század’ politikai életében , csekély véleményem szerint, gyakranoly igen szükséges, a’ meg nem nyugvó kam. uradalmat ad viam juris véli utasitandónak, úgy mint tett maga az uradalom a’ boltot nyitni akaró huszti zsidókkal. — A’ vitatkozás’ eredménye egyszerűn az lan , hogy felírunk fejedelmünkhöz, és megkérjük, hogy méltóztassék a’helytartótanácsnak meghagyni , hogy csak oly intézményeket bocsásson ki, mellyek a’ törvények’ korlátain túl nem mennek. 2) A’ munkácsi egy. görög püspök’ jelentésére eltiltja a’ helyt.tanács a’ catholicusoknak az evangelicus oskolába járást. Ezen intézményre megyénknek agg bajnoka, ehe alispánunk igen helyesen jegyzé meg , hogy a’ nevelésben, a’ szülöknek kezeit megszorítani nem lehet. — Istenem! ha azok,kik naponta öszvekulcsolt kezekkel kiáltják „Atyám, ki vagy a’ mennyekben, szenteltessék meg a’ te neved!“ utána mondanák még ezt: „Hazám , anyám, ki vagy e’ földön, jőjön el a’ te országod, légyen meg a’ te akaratod!“ milly boldog állapotot váltna az emberiség, arczulatáról , melly az ősi bától redőzött , letűnnének a’ kínos múltnak barázdái, ’s képe tisztább lenne az ártatlanságnál. Nem lehet itt hálás emlékkel nem lennem , vagy elhallgatnom a’ múlt évi május’ 1-jö napját , midőn egy catholicus egyházi férfiú, ki a’ tanítási pályán évé meg jobb napjainak kenyerét, és azon megöszülten múlt évi május’ 1-jö napján teremünkben határozottan kimondá azon elvet: „hogy a’ nevelésnek valláskülönbség nélkül kell történnie.“ — Vagy tán más keblet kivan a’ haza protestáns polgárában, mint a’ catholicusban ? — 3) Olvastatott országunk’nádorának azon levele, mellyben hálás érzéssel veszi a’ hozott törvényekért januar’ 23-án tett köszönésünket. 4) Újra meghagyják, hogy a’ Tiszán a’ sószállitást gátló akadályok’ elhárítása iránt tegyünk rögtöni intézkedést, pro salute sic dictorum ireferantium. 5) Szőnyegre került az ismert nógrádi körlevél az administratorok iránt. A’ mennyiben mi már rég’ küldöttséget neveztünk a’ zabolchi körlevél’ tárgyalásakor , melly meghányja és kidolgozza, mi módon lehessen a’ veszélyeztetett muniipalitást fentartani, —e’ körlevelet is azon küldöttségnek kiadtuk. Itt meg kell jegyeznem , hogy a’ küldöttségnek meg volt hagyva, hogy még 2-ik júniusra adja be munkálatát, de ez a’ küldöttségi elnök’ terjedelmes hivatalos foglalatosságai miatt nem teljesítetett. — E’ pontról lesz » szelencém még a’ tisztújitásróli közlésemben bővebbet! szólam. 6) tárgyaltatott: Zalának az utilevelek, Liptóinak némelly szegények felségének és Békésnek a’ követjelentés megküldése iránt kelt körlevele. 7) Ismét előjött, hogy a huszti kamarai uradalom’ tömlöczéböl a’ rabok szöknek,és pedig azért, mert az érintett tömlöcz olly elhanyagolt állapotban van, hogy a’ kiszökés belőle szerfelett könnyű. — Illyen kinövései vannak a’ privilegizált ítélő székeknek! — Az említett uradalmat megintjük, hogy vagy ne éljen a’ középszázadok’ magasztalt maradványával, a’jus gladiummal, vagy tartsa a’ czélnak megfelelő állapotban börtöneit. Csak ezen intés is, mint sok más, ne vesszen a’ pusztában el, mint a’ próféta’ szava. Mert uraim, nem minden ollyan, mint a’ cserebogár, hogy a legközelebbi falba ütődve felébredjen. — Egyébiránt ne gondolja senki, hogy mi tán azt kívánjuk, hogy az érdeklett uradalom arsenált építsen, vagy a’ foglyokbali bánást szerfelett szigorúvá tegye. 8) Még több, egyik ügyész’ véleményeiben előfordult burlesque kitételekre nézve tevénk manu notariali igazítást. 9) A’ törvényszék’ rendezésén is sokáig vitatkoztunk, és------ha egy kis őszinteséget megengednek önök uraim? — unatkoztunk. 10.Halljunk szót mármost a’ tisztújitási statútumokról!— Miután vártunk és várásunk nem hasonlita a’ gyermek’ várásához, — ki várta , hogy a’hátulsó kerék az elsőt elérje, — mert a’ küldöttség munkálatát beadd, beleereszkedénk a’nagy műbe, a’ felolvasott statútumok’ tárgyalásába. — Miilyenek voltak az ajánlott statútumok, egyenként taglalva itt elmondani feleslegesnek tartom, — a’ szellem, melly az egész munkálaton átvonul, az országgyűlési „megyei választások, és köztanácskozások’ szabályozásáról törvényjavaslatból“ van kölcsönözve. Az o.gyűlési munkálatok’ 47. §-át, mi a’ „lázadási törvényről“ szól, a’ küldöttség szebbre változtatá, az ott említett fekete tábla helyett veres zászló’ kitűzését határozván.— A’ küldöttség igen óvatos volt ezen statútumok’ készítésében; mert nem akará, hogy a’ gyógyszer veszélyesebb legyen a’ betegségnél. — Nincs is szerencsétlenebb idea a’ világon, mint az alkotmányos szabadságot még szükség’ esetén is minden garantia nélkül korlátozni. A’ statútumok felolvastattak , sok oldalról megrostáltattak és — — örök emlékül félretétettek: „Zum ewigen Gedächtniss niederlegen, heisst so viel, als, in ewige Vergessenheit begraben. Amen,“ mond Mephistopheles. Kérdik önök, uraim, miért vetettük félre a’ statútumokat? azért és igen helyesen azért, mert mi azt akartuk, hogy magunk’ határozatainak mi legyünk végrehajtói, hogy mi leheljünk igét öntestünkbe, és, minthogy ezt ki nem vihettük, inkább nem kellett statútum. De egyébiránt is valami elkedvetlenítő van abban , hogy a’ népet mindig olly kiskorú szilajkodónak tartsuk, kinek minden nyomon egyedül physicai erős fékekre van szüksége. Ezekután a’ főispáni helyettes adott szavát beváltá,és harsogó éljenkiáltások közt julius’ 14-re tisztujitást tűzött ki. És igy, miután a’ nemesi öszveirást is beadák, a’ gyűlésnek vége jön,és mi különbféle tájakra széledénk. A’haza és magunk’ érdekei iránti tisztjeinkben , a’ éorteskedésben híven eljárandók. Jövő postán a’tisztujitásról körülményesen. — Ifj. Jura György. NYITRÁBÓL. Julius’ 24 -én rendkívüli közgyűlést tartottunk, rendkívülit a’ szónak legszorosabb értelmében; a’ csak majd elöfordulandókra lévén kitűzve, saját különös tárgya nem volt , de úgy hozák magokkal a’ körülmények , hogy nemcsak rendkívüli legyen, de legyen egyszersmind e’ megyének évkönyvében emlékezetes; — valamint a’ midőn hosszasan tartó, tikkasztó időjárás alatt, az éltető lég , sok mirigyes bűzzel saturálva, égi dörgéssel párosult szélvész által megtisztultan elevenít, úgy tisztult e’ gyűlésben a’ nyitrai lég , úgy villant fel, édes kést szerezve azon tünemény, hogy Nyitrának hajdani dicsőséggyökerei még egészen ki nem száradtak, és azokból a’ szabadságnak , és meggyőződésnek remegni nem tudó férfias szózata által , vidor friss hajtások növeszthetők. És most figyelmet kérünk. Évek’ során, törvényen alapult szokása volt e’ megyének, hogy minden évnegyedes közgyűlés után néhány héttel, úgynevezett pecsételő széket tartott , mellyben az elhatározott megyei levelezések , részint már, a’ mennyire érdekesbek , hitelesítve, teljes nyilvánossággal felolvastattak , ’s az elnök alispán által aláírva nyilvánosan lepecsételtettek; igy volt ez egész a’ i. h. 23-ig vagy is a’ rendkivüli közgyűlést megelőző napig , midőn szinte pecsételő szék tartatott , főispán ő nmlgnak elnöklete alatt,s a’ mikor minden előzmény nélkül, a’megyei levelezéseket ő nmlgsága írogatta alá, — ’s igy járt le ezen pecsételő szék minden szónyom nélkül, kivévén , hogy e’ tünemény többeknek arczaira a’ bámulat és aggodalmas figyelem’ jeleit idézé. És felvirad a’ nevezetes nap , felvirad julius’ 24-ike , megnyittatik a’ közgyűlés, és szót emel komolyan M. J. előadván , miképen a’ tegnapi aláírási tünemény szülte aggodalom gátolja a’higgadt tanácskozást mindaddig,mig az eloszlatva nincs, előadja, miképen ő, a’ tegnapi eseményt a’ megye’ autonómiája’ veszedelmének és a’ kormányt új rendszer’ új documentumának tartja , mert az , az elnöki jogoknak kelletinél nagyobb kiterjesztését , és tulajdonképen az elnöknek a’ megyétől való függetlenitését tanúsítja,hivatkozik hazánk’ első notabilitására Deák Ferenczre , ki igen helyesen minden testület’ elnökének annyi jogot tulajdonit csak , mennyit maga a’ testület reáruházni jónak tart, azon egyszerű oknál fogva , mivel a’ mik történnek , nem az elnök, 76