Pesti Hírlap, 1846. április (651-666. szám)
1846-04-02 / 651. szám
tiában merészeltek megjelenni. Ebből az látszik következni, hogy a’ berlini banda glacékettyűs, frakkos közönségre tart számot; azt azonban épen nem tudjuk sehonnan is következtetni, hogy becsületes német parasztok’ irányában olly parasztosan viselhessék magokat pénztárnokai. De máskor talán többet. — Hír szerint a’ német színház’ igazgatósága szerencsés volt Lehmannt, a’ léghajóst , egy pár vendégszerepekre színpadja’ számára megnyerni. A’ színházban nagyszerű leven a’mindennemű üresség, sőt benne csak egy elevenítő szellő sem alkalmatlankodván, a’ szándéklott légutazás minden akadály nélkül mehetend végbe. — A’ budai szinházbérlő irigy szemekkel kacsintgat e’ classikus ürességre. ~ Bosco tegnap délben adá bucsuelőadását színpadunkon. Vannak, kik dicséretekkel halmozzák el őt és mutatványait. Minél kevesebben vannak, de mégis vannak. Iilyen a’ többi között az Életképek’ különben általunk tisztelt szerkesztője is, ki azonkívül még mégis támadja azokat, kik, velünk együtt, Bosco’ művészetén (mond „bűvészet“) semmi magasztalni valót nem találnak. El lehet képzelni, mi különös motivumok használtatnak e’ czélra. Annyit mi is ezennel ünnepélyesen ígérünk, hogy mihelyt Bosco egyszer „asztalunk’ vendége“ lesz, ’s ebéd felett „kis fiunkat“ fogja mulattatni,’s bámulatra ragadni bűvészetével, rögtön föltétlen magasztalóinak sorába állandunk. Addig azonban , mig ez megtörténhetnék — a’ mi kissé sokára huzódhatik — maradunk a’régi mellett, mondván azon a utalványokat szemfényvesztő üres semmiségeknek, mellyeknél sokkal hasznosabb, férfiasabb, nemesebb és boldogitóbb mulatságot találhattunk Curent’ és Lejars’ lovardájában, pedig ezen lókomédia ’s a’ népnek végtelen odacsődülése ellen hogy hadonáztak annak idejében ama’ bizonyos lapok! De hiszen azon kis fiú, kit Bosco annyira elragadott, ’s kit az isten atyja’ örömére sokáig éltessen, legszebb bizonyítványa amaz állításunknak, miszerint lehetetlennek hittük, hogy a’ bűvész’ mutatványai kiskorú embereket el ne ragadjanak. „És gyermeke’’ örömét, igen természetes , ha megosztja édesatyja. — Bosco’ tegnapi előadásáról, ha szükségét látandjuk , jövőre szólandunk. Előre írhatjuk, hogy közönség annyi volt, mint a’ tenger. — Midőn a’ „hazai rejtelmek’“ írója a’ zsarnokot meglunyászkodás végett az alföldi nagy pusztára kívánja , hol mint mondja »— egy úszó lápsziget perez alatt temethet el minden földi nagyságot, nem gondolta meg , hogy a’ pesti embernek soha sem kell e’ czélból olly messzire fáradnia. Elég ugyanis , ha— mint nehány nappal ez előtt két főrangú hölgynek — kedve kerekedni a’ Ludoviceum’ meglátogatására kirándulni. — Mert ah mi nagy mértékben csodálhaták e’ hölgyek a’ természet’ nagyszerűségét, midőn a’ Josephinum nevű árvaháznak közelében lovaik csupán keresztcsontig , kocsijok pedig tengelyen fölül nerűié sárba. — És kisült csakhamar, hogy az ipar’ feledízésének mai napjaiban e’ sárfertő is egyikét teszi az újabb kereseti ágaknak. Mert azonnal segély termelt a’ Lehmann-ellenes sülyedés’helyén. Állott pedig ezen segély kitanult szakértő lovakból, mikről a’ tulajdonos büszkén vallá , hogy e’ tárgyú szolgálati készségekkel naponként van alkalmuk néhányszor szerepelni. Hogy honnan támadt e’ roppant sár tenger? A’ körülállók azt felelék, hogy a’ bizony rendőri parancsból hordatott itt össze a’ város’ a’czárjjal. — Még mindig csoportonként látni a’ fővárosunkon keresztül utazó sváb bevándorlók’ öregét, apraját. Többen már házankénti koldulásra adták magokat, ’s a’ nyomorult vándorok találtak mindenütt emberszerető szivekre, kik látásokra csaknem kellé repednek. Az erdélyi szászok nagy fellet- terhet vontak nyakukra, ez nekik eddig ismeretlen hazába csalt szerencsétlenek miatt. Bővebb jellemzésükre nem látjuk érdektelennek egy itteni német lap, az Ungarnak leírását közölni. „Különös emberfajt képeznek — úgymond az Ungar —az itt átvonuló wittenbergi családok. Külsejük a’legnagyobb , mértékben esetlen, arczaik jelképei a’butaságnak,’s beszédeikben olly szószegények, mintha lakat ragadna szájaikon. Ha a’ magyar ember a’ sváb nevezet alatt ezen wüttenbergieket érti, tökéletesen igaza van. Férfiaik hosszú, földig nyúló kabátjaikkal és tátott szájaikkal olly formák, mintha mind megannyi kutágasok volnának. A’ mémberek között nem látni egyetlen egy szép arezot sem, és mi sem láttunk egyetlen egy fiatal arezot sem, még a’ gyermekeknél sem, elannyira, hogy azt kell hinnünk, miszerint ezen gyermekek vén képekkel születnek a’ világra. Ehhez járul, hogy a’ nők olly egyhangú fekete színbe vannak öltözve, miszerint úgy látjuk, mintha e’ sereg épen temetésről érkeznék meg. Termetnek nyoma sincs rajtok. Hónuk alatt némileg sejteni kezdi az ember, miféle lehet a’ svábtermet, de csak hamar elvesz e’ sejtelem’ ’s a’ szem’ pillanata laposan zuhan le rajtok, mintha lisztes zsákról pottyanna le.Arczaik laposak, szélesek, kifejezéstelen, vizes szemekkel, járásuk csökönyös, minden lépésre meginognak a’ hátul lelógeó meztelen hajtekercsek, mintha jó’ kötelei volnának. Ha egymás közt beszélgetnek, keveset lehet érteni beszédeikből, de ha máshoz szólnak, a’ nők olly tiszta németséget használnak, mi becsületére válnék akárkinek is. Hanem keveset beszélnek, igen keveset. Tulajdonképen nem is tudják, mért hagyták el hazájokat ’stb. Egyébiránt honvágynak, hazaszeretetnek legkisebb nyoma sincs részvéltelen arczaikon és rövid beszédeikben ’stb.“ — És ily ilyen elsatnyult , elcsengevészedett néppel akarják az erdélyiek fajukat felfrissíteni, és beszélnek a’ csángó ma Törvényhatósági dolgok. PESTMEGYE’ közgyűléséről adott tudósításainkban említést tettünk azon üdvözlő iratról, mellyet a’ RR. nádor ő fensége’, mint egyszersmid főispán’ neve napján elhatároztak. Az üdvözlő iratra ő fensége azonnal következőleg válaszolt: „Nagytisztetendö’stb. Szives hajlamuknak, mellyet számos évek’ során örömmel tapasztaltam, újabb bizonyságát adták tisztelt uraságnok, midőn közgyülésileg együtt lévén, nevem’napját kedves alkalmul használni kívánták, irántam való gyöngéd érzelmük ’s őszinte óhajtásuknak kijelentésére. Mit hosszas hivataloskodásom alatt az ország’ közjava’ előmozdítására tehettem, nagybecsű levelükben, szívességük szerint, magasztalják tisztelt uraságtok ; én azt, a’ sokszor reánk nehezendő idő’ körülményeitől függő szándékom ’s törekvésemhez képest, igen, kevésnek érzem Midőn egyébiránt tisztelt uraságtoknak ez úttal mutatott igen becses figyelmüket keblem’ bensőjéből megköszönöm, köszönetem páros azon óhajtással, hogy tisztelt uraságtok eddig mindenkor tanusitott szives bizodalmukat nekem tovább is megtartsák, ’s honunknak alkotmányos intézetei’ nyomán eszközlendő felvirágoztatására czélzó törekvéseimet hatályos közremunkálásuk által minél sikeresebben elősegítsék. Egyébiránt minden jót kívánva, maradok tisztelt uraságtoknak, Budán, böjtmásho’ 19-én 1846. jó akarójuk .József Nádor ispán.“ ZÁGRÁBMEGYÉBÖL. Zágráb, mart. 17én. Február’ 20. kezdett közgyűlésünk mart. 10-én fejeztetett be, és ámbár a’ jegyzőkönyv’ hitelesítése folyvást tart, mégis nehogy tudósításomat hosszabbra halasztani kénytelenittessem, a’ nagy számú tárgyak’ tömegéből, a’ közérdekűek’ hű vázlatát jelen soraimban adni kötelességemnek tartom. Az elnöklő alispán’ üdvözlete után : 1) Olvastatott ő felsége’ legfelsőbb febr 13. 26O/no sz. alatt kelt leirata, mellyben a’megye’rendeinek tudtokra adatik, hogy ő felsége felírásukat, mellyben a’ tartománygyűléshez intézett legmagasb rendeleteit feszegetni (perstringere) ’s a’ történteket becsmérelni (contumelia insequi) vakmerően bátorkodtak, legnagyobb visszatetszéssel vette (gravissima cum indignatione) , mivel benne nemcsak a’ királyi méltóság iránti köteles tiszteletnek tekintetei hiányzanak, hanem a’BR.’elődei’ emlékezete iránti hálátlan lelkűsésnek jelei is foglaltatnak. — Teljesítették ugyan azok a’ felséges ház iránti hódolati ragaszkodásnak minden kötelmeit , mint illeti, — de csak saját féktelenségöknél fogva (propria vestra licentia est) ruházhaták tanusitott hivségök’ dicséretét a’ RR. a’ törvényes tekintély’ kisebbítésére irányzott hajlamukra (iisui vestro legali auctoritati illudendi praetexeritis); — ezt ő felsége annál inkább roszalja, mivel ezen indulatukból eredt felírásuk (ex hoc prófécia impetu) legvilágosabb bizonyságul szolgál, miként többek izt arra sem voltak kellő tekintettel, hogy mind : magok, mind a’ kapcsolt országok’ összesévei különös kiírások ’s az előbbi gyűlések’ határzatainak folytában történt fölterjesztésekben, a’ saját ’s tartományi gyülésekbeni rend’ visszaállításának sürgős szüksége iránt legfelelsöbb helyre folyamodtak. —Ő felsége tehát, mint a’ törvények ’s törvényes rendnek őre ’s fentartója , ezen királyi tisztét továbbá is teljesítendő, meghagyja a’ Bének, hogy emlékezvén tartozó hivségök ’s tiszteletökre , jövendőben tanácskozásaikban a’törvények szerint akként járjanak el, (tenere modum legibus conformem) nehogy azon kellemetlen szükség álljon elő, mellynél fogva szigoruabb eszközök alkalmazandók azokra nézve, kik továbbá is a’ mérsékeltség’ elejébe helyeznék a’ vakmerőséget (severioribus etiam in eos, qui temeritatem moderationi porro quoque anteponerent, mediis animadvertendi). Ezen kir. leirat’ következtében, B—eh !—stb. minden vitatkozás nélkül felkiáltással elfogadott indítványa szerint, felírás határoztatott ő felségéhez, mellyben e’ megye’ RR. jobbágyi hódolattal kijelentik, hogy őseiktől öröklött legbecsesebb kincs gyanánt utódaikra hagyni kívánván azon öntudatot, miként az ö felsége iránti hivségben magukat fölülmutatni senki által sem hagyják, mély, ki nem magyarázható fájdalomal vették ö felsége’ k. leiratát, ’s némi enyhítést csak azon meggyőződésben találnak , hogy kifejezéseik a’ köteles jobbágyi hódolat’ megsértési szándékából semmikép’ nem eredtek; — ezen meggyőződésöket ő felsége előtt nyíltan kijelenteni egyértelműleg óhajtják,’s alázatosan esedeznek, miként a’ roszalt kifejezéseket nem kellő tiszteletűk’ hiányának, hanem a’ történtekből eredt elkeseredésnek tulajdonítani ’s megbocsátani méltóztassék. —fiúi bizalommal kijelentik továbbá,hogy ő felségének a’törvények’ megőrzése iránti kegyes nyilatkozata a’ tartománygyűlés’ ügyében lelt folyamodásaik’ kegyes méltánylásának biztos zálogául szolgál. Nem tagadják , hogy a’ turmezei szavazatok ellen előbb e’ megye’ részéről is történtek felírások, de bővebb megfontolás után f. é. jul. 28-iki közgyülésökön azoktól önként eladottak, ’s hogy ezt előbb föl nem jelentették, csak onnan magyarázható, mivel nem sejditették, hogy ezen legfelsőbb helyen ismételve a’ törvények’ értelmében eldöntött ügy kérdés alá vétessék. — A’ tartománygyűlés’ rendezése iránti felírásokra vonatkozólag kijelentik, miként 1842-ik év előtt sem valamelly hatóság , sem a’ tartom, gyűlés’részéről nem létetett azon kérés, hogy az 1837. választmányi munkálat nem azok által, kik a’választmányt megbízták , hanem azok’ többségének mellőzésével vizsgáltassák meg, sőt a’ választmányban távollevők’ követei ’s hivatalban nem levő nemesek is részt venek , kiket bizonyosan az általuk készített terv’ vizsgálatából kizárni szándékuk nem volt; — minthogy azonban ezen kizárás a’ távollevők’ követeire ’s a’ nemességre nézve , melly még Mária Terézia alatt bandíjjal szorittatott a’ megjelenésre, ’s ezt folytonosan gyakorolta,megtörtént, kötelességük volt ő felségéhez folyamodni. Hogyha pedig 1842. után az említett kérés megtörtént volna, ez az ilir párt által előidézett ’s legfelsőbb helyről is anarchicusnak czimzett állapotnak tulajdonítandó. Egyébiránt, minthogy a’ bizalom a’ legerősebb kapocs,’s a’felirási jog az alkotmánynyal egykorú, felterjesztéseik által, mellyekhez, kivévén az ő felsége’ viszszatetszését okozott kifejezéseket, továbbá is ragaszkodnak, csak azt gyakorolták, mit erdődeik tettek , ’s hogy utódaik is ő felsége’, a’ magyar és ezzel legszorosabb’ lánczolattal összefűzött horvát nemzet’ javára tehessenek , — forró óhajtásuk. 2) Ezen kir. leiratra a’ gyűlés’ folytában még egyszer tértek vissza a’ megye’évei, mert a’helybeli lapokban mind deák nyelven , mind fordításban megjelent szöveget sokkal sajtóbbnak tapasztalván, a’történt összehasonlításból kiviláglott, miként az itteni lapok hallatlan vakmerőséggel a’ legfelsőbb leiratot tizennégy helyen megmásítani ’s az ekként megváltozott szöveget deák eredeti gyanánt közrebocsátani nem átallották. Így p. o. a’következő kitételek „pluribus ium antea argumentis testatae licentiae vestrae , cumulum quodammodo additum legalis rerecundiae“ — „dupplex in Maiestatem nostram piaculi“, „audaciae vestrae immanitas“, — az eredetiben teljesen hiányzanak. Azonkívül az eredeti „praesumsistis“ helyett „exhorruistis“; „nisui“ h. „temeritati“; „improbamus“ h. „detestamur“, „severioribus“ h.„extraordinariis“ ’stb. lévén olvasható, ’s ez alkalommal több , az itteni sajtó’ működését jellemző adat szőnyegre hozatván, a’ RR. felírást intéztek a’ nm. helyt. tanácshoz, mellyben följelentik, miként a’ zágrábi hirlapkezelők’ féktelensége azon fokra vergődött, hogy a’legfelsőbb leiratokat’s nyilvános okiratokat úgy, mint az országgyűlési naplót is, meghamisítani merészkednek, minthogy mind a’ német lap, mart. 3-ki 18. számában, mind G. L. mart. 4. egy e’ megyéhez érkezett leiratot meghamisítva közrebocsátani nem átallott; ezen kívül az utóbbi’újsága, i. é. 16. sz., némelly országgyűlési beszédeket megérintvén, volt bán ő exdljának egy, a’ helyhatósági jogok ellen irányzott beszédét közlé , azt adván hozzá , hogy ebből a’ következett horváthoni események megmagyarázhatók, ámbár a’napló’ tanúsága szerint azon beszédet ő exclja soha sem monda. — A’ jövő számban ezen hiba a’ javitnoknak tulajdonittatott ugyan , de valljon a’ szóló’ méltóságának megnevezését, a’ toldalékot javítási hibának tekinthetnie, a’ BR. a’ nm. helytartóság’ ítéletére hagyják. — Azonkívül panaszoskodva említik , miként a’ horváthoni tiszti névtárban a’ vezetéknevek az 1844. évi 1441. sz. intézvény’ ellenére illr helyesírással irvák , ’s ugyanott a’ 175.lapon a’magyar fordító, keleti nyelv’ fordítójának gúnyosan czimeztetik. Ennél fogva , mivel a’ BR. többségének értelmeit tolmácsoló hírlap nem létezik, ’s több visszaéléseken kivül biztosan be lön bizonyítva , hogy a’ német lap’ különböző példánya ugyanazon nap ’s szám alatt jelent meg, a’ szabadalmak’ megszüntetését ’s a’ könyvbiráló’ elmozdítását szorgalmazzák. 3) Az udvari rendelvények közt mind az, melly a’ Jozipovich Györgyféle árvatömeg’ ügyében érkezett, minthogy ezen tömeg az uj gondnoknak már minden hiány nélkül átadatott, mind pedig az, melly a’ megye’ eljárását 7. lelkész’ ügyében helyteleníti, tudomásul vétettek. 4) A’ nm. magyar kir. helytartótanácsnak a’ katonai átkelések iránt keletkezett intézvénye’ következtében, a’ választmányig kidolgozott felvilágosítások, a’katonatartási kötelesség elleni óvással, felsőbb helyre terjesztettek. — A’ karhatalom’ használatát magyarázó intézvény , mivel a’ megye’ RRei már rendelkeztek,tudomásul vétetett;— a’nm. kormányszék’ azon intézvénye , melly egy más, több évek előtt érkezett rendelvény’ értelmében, azon turmezeiek ellen, kik kétes nemességüek , a’ nemesedési pör’ megindítását a’alag meghagyja , a’ BRnek alkalmul szolgált egy általános nemesi összeírásnak elrendelésére és az említett intézvénynek minden megyei kétes nemesekre való kiterjesztésére ; — az összeírás ugyanazon választmányok által járásilag fog történni, mellyek a’közmunkák’összeírására küldettek ki,’s ez annál szükségesebbnek találtatott, mivel a’tiszkijitásra csak a’családatyák lévén följegyezve, nemességi lajstrom mind eddig hiányzott.— Ez alkalommal 5) Többen a’ tengermelléki nemesek’ kihagyását indítványba hozák, melly kérdés’ bővebb kipuhatolása a’ megye’ tiszti ügyészére bízatott, ki a’ gyűlés’ lefolyta alatt benyújtott véleményében a’ buccari ’s tengermelléki kincstári kerületben lakó nemeseket kihagyandóknak javasló; mert a) a’ tengermelléki kerületnek Zágrábmegyétöl különvált portái vannak, ’s 11/« porta szerint viseli a’ közterheket b) Zágrábmegye’ hatóságától teljesen független; — peréit a’ fiumei kormányszékhez felebbezi, az árszabásokra nézve ugyanezen kormányszéktől függ. c) A’megye’levéltárában található adatok szerint, 1787 év óta, mellyben ezen kerület kikebeleztetett, egy pör sem folyt. 1 megyei biró előtt, a’ törvényszékre sem vitetett fölebb, annál kevésbbé hajtatott végre. d) Ezen nemesség az 1830. évi tisztválasztáskor még nem szavazott, ’s akkoriban össze 224 gyarok, egészséges ép, habár még durva fajának beköltöztetése ellen! — □ Nemzeti színház. Pénteken , aprít’ 3-án , Lászlóné’ javára , bérletszünéssel adatik : „Kömives és lakatos.“ Víg opera 3 felvonásban. Irta Seribe és Delavignes. Fordította Szerdahelyi. Zenéjét szerzette Auber.