Pesti Hírlap, 1846. július (701-718. szám)
1846-07-02 / 701. szám
Csütörtök 901. Julius 2.1846. FESTI HIRLAF. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozbotlással 5 ft; borítékban 6 ft; rostán borítékban 6 ft Pp . Elöfizethetni helyben Landerer Lars kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnak . Az ausztriai birodalomba s egyéb külföld tartományokba küldotni kívánt példa- Länderer - megrendelés csak a bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis haláleserért apróbetűkkel 5 pengét számíttatik.______________ TARTALOM. Hivat. közlemények. A’ B. P. Híradó, Hetilap és mi a’ vámügyben. Töltött utakról. IV. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Zalamegye (gyorsirási ügy , g. n. egyesültek’ vallási ügye ’stb. Vegyes közlemények: Népkönyvkiadó egyesület. Külföld. Hirdetések: MACStY^aiOnUiSRÁI» és »MPKlf. A’ nmgu magy. kir. udv. Kamara a’ komáromi sóhivatalnál megürült mázsamesteri állomásra Granner Antalt, a’ bánfyhunyadi kir. elleníkségnél volt sómázsáról nevezte ki. Ö Fölsége Prohászka Károly Ferenczet, hradeki elemi iskolatanitót nyugalmazni méltóztatott. Horváth János nagybányai kir. sómázsáló folyó évi junius’ 1 jén, Vetor is János , kir. homonnai sómázsáló pedig junius’ -án meghatározott. B. P. H. A’ B. P. Híradó, Hetilap és mi a’vámügyben. Miután, a’ védrendszeri izgatás’ következtében, a’ vámsorompók’ megszüntetésére a’ másik párt’ kebelében is szándék keletkezett: helyén való elmondanunk az alkotmányos föltételeket, mik mellett mi készek vagyunk vámszövetségre lépni a’ szomszéd örökös statusokkal. A’ B. P. Híradó , mellynek fontolva haladó pártja évek után nagy későn csakugyan eljutott oda, hol már évek előtt állott az ellenzék, örömet színlelve, hirdeté a’ győzelmet, miszerint sikerült neki a’ P. Hírlapot valahára megtérítenie. Látszatos öröme azonban nem tartott soká. A’ Hetilap ugyanis, közbe szólva vitáinkba , a’ B. P. Híradóhoz némelly kérdéseket intézett, „mellyeknek megoldása nélkül a’ vámügyben véleményt képezni nem lehet,’s mellyekre a’közbenső vámvonal’ késő eltörlésének apostolai, ha nyíltan, őszintén nyilatkozni vonakodnak , örökké azon alapos föltevés fog ellenükben harcolni, hogy szándékuk veszedelmes ’stb.“ Mi ismétlők e’ kérdéseket, várva a’ velünk egyetértést szinte B. P. Híradótól, hogy: nemzetünk’ alkotmányos és status— gazdasági érdekeire nézve a’ közönséget, nyilvánosság’ orgánumához illő határozotsággal, részéről is siet megnyugtatni. Mondottuk, hogy ha ezt nem teszi, alkotmányos lapnak sem fogjuk tarthatni. A’ B.P Híradó mindezekkel nem gondolva , ismét tanusstá, miszerint nála a’ „legyünk őszinték“ feliratok nem egyebek üres szójárásnál. Nem szólunk a’ Hetilap’ kérdéseire tett „csak azért sem”-féle nyilatkozatról. E’ dacz’ gyermekességét eléggé feltünteté a’ Hetilap Utasítjuk olvasóinkat K. L. ur’ jan. 26-ki czikke’ megolvasására. De lássuk , mit felelt a’ B. P. Híradó nekünk ? — A’ helyett, hogy kérdéseinkre válaszolna, azokra felel, miket történeti tekintetben mondottunk. Meghamisítja a’ históriát. Állítja , miként pártja régebben azért ellenzé a’ vámsorompók’ megszüntetését, mivel az adóügy még nem volt eldöntve. Ez állítás azon tételen alapszik , mintha az adóügyi különbségek’ kiegyenlítéséül állanának fen a’ vámkülönbségek ; ’s e’ tétel’ alaptalanságát a’ P. Zeitungnak adott, junki válaszunkban már eléggé feltüntettük. Itt csupán a’ históriát illetőleg kérdezzük: valljon az ellenzék ugyanazon időben, mikor a’ P. Hírlapban annak hajdani szerkesztője, a” mi különösen tisztelt elődünk, a’vámügy körül megkezdte az izgatást, nem kezdett-e egyszersmind izgatni az adó’ elvállalására is ? Hol talált mindkét ügy akadályra? A’ B. P. Híradó’ pártjánál, mellynek emberei ellenzék a’ vámügy’ elintézését,— ledorongolák az adóügyet. Ezekről jó lesz megemlékezni. Sőt kérdhetjük, hogy jelenleg is, midőn az ellenzék’védrendszeri izgatását a’ B. P. Híradó elavult doctrinális vitákkal kivé paralizálhatni, — irt-e a’ B. P. Híradó nem random ugyanannyi, de csak egyetlen czikket is különösen az adóelvállalás mellett? Nem, hanem a B. P. Híradó igen ért azon mesterséghez, mint lehet mások érdemét érdemetlenül elsajátítani. Az ellenzék’ emberei, e’ népszerűség’ vadászásával vádolt párt’ hívei, kitették magokat a’ népszerűtlenségnek, koczkára tevék, az általatok felizgatott szenvedélyek közt, nem egyszer éltöket is, — ’s miután az eredmény közel áll, zajt csináltok, hogy, istennek hála, közel vagyunk a’ czélhoz, melly ellen minden,fem,gyerekkel küzdöttetek. ’S ime már most hogyan csinálják a históriát? Élőállatok, mondván, hogy tímár rég óhajtátok a vámsorompók’ megszüntetését, de az elenzék nem akart adózni. Nem ez-e a’ logica az idézett híradói czikkben ? Ismételjük, mikép a históriát tekintve, valamint sok egyéb kérdésben, a’ vámügyi eljárásra nézve is, az ellenzék mondhatná a’conservativ párthoz, hogy: tandem aliquan,do. Mi azonban ezt nem fogjuk mondani, sőt mindaddig , mig a B. P. Híradó a’ kijelölt alkotmányos és nemzetgazdasági kérdésekre választ nem ad, ismét és ismét ünnepélyesen tagadjuk, hogy közöttünk és közte, a’ fenforgó tárgyra nézve, egyetértés volna. Igaza van a’ Hetilapnak, hogy itt minden attól függ: hogyan ? mikép ? milly föltételek alatt ? Ez részten mi a’ Hetilappal tökéletesen egy értelemben vagyunk. De a’ Hetilap, jun. 26-ki számában, tovább ment; a’ kivihetőségek’ kérdésébe bocsátkozott. Olly kérdések , miknek taglalásába bocsátkozni csak az utasítási rendszer kényszerit. Ily kérdésekben ugyan is , mint a’ vámügy , melly annyi bonyodalmakkal, annyi érdek-összeütközésekkel jár, előre valami bizonyost mondani igen bajos. ’S az utasitások mégis egész részletességekkel, mégis positivitásra adatnak. Sok megyékben a’ védrendszerre , másutt a’ vámsorompók’ megszüntetésére ’stb. A’ másik részről ez utóbbit halljuk; ezért kelle elmondanunk, mit kivan alkotmányos önállóságunk, mit nemzetgazdasági érdekünk, ha ekkép’ intéztetik el a’ vámügy. Hogy a’ Hetilap föltételeinket még egygyel megtoldotta, mondván: óvakodjunk pedig a’ dohánymonopoliumtól! — helyesen történt. Múlt évi tájékozásaink közt gyakran tevénk erről említést magunk is. Mi ebben szinte nagy akadályt láttunk, habár nem is olly nagyot, mint a’védrendszer’ ellenében. Ez ellen, viszonyaink között, állásunk’, európai státushelyzetünk’ természete szól; mig a’ dohánymonopolium, bármi nagy akadály különben, csak Gnanczalis akadály , mellynek elhárítására számtalan tervek lehetnek , a’nélkül, hogy Magyarország’részéről, mit mi szinte határozottan ellenzünk , kárpótlás követeltetnék, vagy a’ dohánymonopolium hazánkba is behozatnék. Vegyük például a’ dolgot nem csupán fiscalisi szempontból; vegyük számba a’ nemzetgazdasági tekinteteket. Nem birhatja-e Ausztriát arra, hogy e’ monopóliumról maga is lemondjon , azon nagy haszon , mellyet egy jogszerűen birhatandott olly nagy piacz fog nyújtani iparának , mint Magyarország; nem birhatja-e illy áldozatra az egy koronás fő alatt egyesült népek kölcsönös kiengesztelése ? Mi ezt mind nem tartjuk lehetlenségnek, annál kevésbbé , mivel tulajdonkép’ nem is olly nagy a’ dohánymonopoliumból származó haszon , mint kürtöltetik. Ne feledjük a’ kezelés’ tömérdek költségeit ’s a’ minden irányban olly nagyszerűleg gyakorlott csempészetet ’stb. Azonban ismerjük el bár ez akadály’ rendkívüli fontosságát: valljon a’ mi dolgunk-e gondoskodni, hogy azon jövedelem mily után mentessék meg. Ez a’ szomszéd statusok’ kormányát illeti. ’S ha a’ másik rész ez akadály’ daczára is kivihetőnek tartja a’ vámszövetséget, akkor szóljunk mi ellenökben kivihetlenségekről, ha a’ másik rész indítványához olly föltételeket kötne, mellyeket ellenezni alkotmányos önállóságunk ’s nemzetgazdasági érdekeink parancsolják. Ekkor lesz egyszersmind idő a’ vámkérdést egy uj stádiumra vezetni, azon stádiumra , mellyben gyökeres orvoslás helyett, legalább a’ baj’ részletes és ideiglenes orvoslásáról kell gondoskodnunk. Ezen harmadik esetről, ezen szinte bekövetkezhető stádiumról szólottunk már eddigi vámügyi tájékozásunk között is egy jegyzetben. Mondottuk, hogy a’ vámszövetségnek még olly neme is lehet, hol nem törlesztetnek el általában a’ közbenső vámok, hanem kölcsönös egyezkedések’ útján fogunk nyerni egyes czikkeinkre némi kedvezményeket. Ha azon kedvezményeket, mikhez illy után juthatunk, érti a’ Hetilap’ jan. 26-ai száma, midőn mondja : „nincs közöttünk senki , magát azzal mystificáló , hogy miután királyunk ausztriai császár is, mi a’ magyar király’ megegyezésével fogunk az ausztriai császár ellen önhatalommal védvonalt állítani, hanem gondoltuk s gondoljuk azt, hogy alku és egyezség útján fog Ausztria’ hozzájárultával a’közbenső vám szabályoztatni, ’s e’szabályzatnál kölcsönös méltányossággá hazánk’ érdeke is (tehát nem a’ védrendszer’ elvei szerint: csak hazánk’ érdeke) tekintetbe vétetni; ha, mondjuk, ezen tekintetbevétel mindaz, mit a’Hetilap védrendszer alatt ért, akkor az ő terve kétségtelenül a’ legpracticusabb , a’ legkivihetőbb. — Mi védrendszer alatt egészen mást értünk, ’s az említett tekintetbe vétel’ eredménye legjobb esetben sem lesz egyéb némelly vámkülönbségek’ kiegyenlítésénél. Pedig, habár némi tekintetben a’ védvám is kiegyenlítési vám, könnyen átláthatja bárki a’ kettő között az óriási különbséget, ha tudja, hogy az úgynevezett kiegyenlítési vám legtöbb esetben csak küllátszaton, számok’ hasonlatán, ’s nem a’ terményző erők ’s a’ különböző országok’ természeti és sociális előnyeinek tekintetbe vételén alapszik. Mi igen csekélynek ’s igen nagy fáradságba kerülőnek tekintjük, az ez után apránkint nyerendett hasznot. Ez után nem lesz kioltva, sőt minden egyes vámrovat’ vitatásánál, minél közelebb vezetnek az adatok’ kutatásai ’s a’ részletes viták a’ polgárok’ érdekeihez, az iparüzök’ műhelyeihez, annál inkább nyer mindannyiszor uj táplálatot az izgatás’ tüze, mellyet s’ viszonyok idéznek elő, s mi miatt mégis annyi felöl olly élesen gyanusittatunk. —A P. Ztung’ vámszövetséget illető újabb czikkeire valamellyik közelebbi számunkban felelünk. TÖLTÖTT UTAKRÓL. IV. Szóljunk most legelőször is I az.ut,a^. domborúságáról. Régebben felette domboruan [ csinálták az u^fhHt,^a^ö,^*tófrhaji És1r-^dván azoknak, — ma is nem ritkán látunk illyen koporsófedelü építményeket. A’ czél ebben, mit szem előtt tartottak , a’ volt, hogy a’ viz könnyen lefolyhasson rólok , ’s igy az utak’ tartóssága inkább biztosítva legyen. De, először is, nem a’túlságos domborúság, hanem inkább a’ felület’ simasága, más szókkal, az út’ szépsége biztosítja legjobban a’ viz’ lefolyását. Akármiilyen tetemes legyen is az út’ domborúsága, a’ kerékvágásokba rekedt viz le nem folyhat, midőn ellenben, ha az még olly csekély is , de a’ felület folyvást simán tartatik , meg sem fog állni rajta. Fődolog tehát, elkerülni a’ kerékvágások’ formálódását; — ’s aztán a’ túlságos domborúságok a’ feltett czélnak épen ellene is fordulnak, mert arra kényszerítik a’ szekereket, hogy folyvást egy nyomban járjanak , magokat sűlyegyenben tartandók , — a’ minek eredménye előbb nyomok’s aztán mind mélyebb és mélyebb vágások. Aztán, másodszor, a’ viz’ lefolyásának és az út’ jó állapotban tartásának szempontja nem is a’legfontosbika azoknak, mellyeket számba kell venni. Legelső a’mit tekintetbe kell venni, a’ szállítási forgalom’ kényelme és a’ közönség’ bátorsága, mellyért az út csinálva van. Már pedig a’ szekérjárás’ gyorsaságának folyvást’ növekedése miatt, az igen domború utak nemcsak kényelmetlenek, hanem még veszedelmesek is a’ forgalomra nézve. Azért a’ régi domborúságok száműzendők,’s az újak lehető legkisebb hajlásra szorítandók. A’ nekünk legillőbbnek látszó domborúság az, melly 3Vo-téli hajlásnak felel meg. Ez ámbár csekély , mégis több, mint elég a’ víz’ lefolyására tökélyesen ápolt utakon, ’s ezenkívül nem gátolja, hogy a’szekerek szabadon keringhessenek az utak’ egész terjedelmén, minek hatása az, hogy a’ kopás egyforma,’s a’ nyomdokok és vágások’ alakulására alkalom nem adatik. Körülbelül ezt a’ domborúságot ajánlotta volt Mac Ádám is , ’s ezen gyakorlat van a’ legjobb angol- és németországi utakon is. Lehet azonban kissé öregbíteni a’ vizirányos részeken,’s alábbszállitani a’ hajlottakon. A’ domborúság’ alsó határa lehet a’ 2'go-tóli hajlás, mellyre nézve tökéletes úton a’ nehézség stílyegyenzi a’ súrlódást. — Hanem mind ez csak a’ rendes állapotra jutott utakat illeti. Mikor uj útról van szó, ha azt akarjuk, hogy annak állandó domborúsága 3%-tóli legyen, az építéskor egy kissé túl kell menni ezen mértéken. Eleinte ugyanis a’ nyári út nem igen lévén járható, a’ szekerek hajlandók az út’ közepe felé tartani magokat, ’s ez által egyenetlen rokkanást okoznak; az út’ közepe e’ miatt elkopik, kiválósodik, ’s a’ széle felé görgetett kövecsek ott egy kitűnő ormót képeznek. Meg lehet ugyan tartani a’ felület’ szabályszerűségét, értelmes és folytonos ápolás által, — de azért nem kevésbbé igaz, hogy a’ felület többet vagy kevesebbet rokkan, ’s a’ domborúság csökken. Ezen egyenetlen rokkanás’ kipótlása végett jó lesz 4%-tól ara emelni a’ hajlást az út’ építésekor, hogy a’ szem előtt tartott 3%-tóli domborúság el legyen érve, mikor az út teljesen egybetapadva és megrokkanva lesz. Egyébaránt a’ domborúság’ túlemelése az anyagszerek’ természetétől ’s a’ fentartásra fordított gondoktól is függ. — Az aljak formája, min a’ burkolat’ alsó lapja nyugszik, lehet egyenkörü párhuzamos a’ felülettel, vagy egyszerűen vizirányos. Ezen utósó intézkedés minden tekintetben többre becsülendő. — Minthogy a’ forgalom tetemesebb az út’ közepén, mint szélein, illő, hogy a’ burkolat’ vastagsága is egyenetlen és arányos legyen a’ terheltetéssel, mellyet minden pont visel. No már épp ez történik , mikor az alj vizirányos, mivel a’ domborúság’ következtében a’ vastagság fokozatosan csökken az út’ közepétől a’ széléig. Igaz, hogy igen sebes csökkenés némi bajjal járhatna az igen szeles utakon, a’ midőn a’ középnek vastagságát igen fölemelné. De a’ 3n/n-tóli domborításoknál nem félhetni semmi effélétől. — Ha a’ burkolat’ csak egy részét foglalja el az útnak , ezen alj szükségkép’ be lesz egy kissé rámázva az oldalutak közé; ha ellenben az egész út’ felülete be leend burkolva , mint ez Angliában szokott történni, látnivaló, hogy e’ befoglalásnak nem leend helye. Most már egy igen fontos dologról, az utakat alkotó anyagokról kell szólanunk. Először is az anyagszerek’ minőségéről. Talán mondtuk is már valahol, hogy a’ töltött utak’ torkolatának két fő feltételt kell betölteni: 1) A’ szekereknek sima, kemény és tömött felületet adni. 2) A’ földaljt vízhatlan födéllel borítani tökélyesen. Ebből következik, hogy az azt alkotó anyagokban két tulajdonság tekintendő: a’ keménység és az egybetapadási könnyűség. Mindenki átlátja , hogy ezen tulajdonság’ egyesülése igen becses , de azért a’ világért sem mellőzhetlen. Az anyagszerek’ keménysége valódilag csak a' legfelső réteg’ alkotásánál felette kívánatos , mellyre a’ szekerek egyenes hatásukat gyakorolják. Mi az alsóbb réteget illeti, mellynek jó fentartási rendszer mellett soha sem szabad a’ kerekek’ megtámadásinak kitéve lenni, arra nézve elég.