Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-07 / 180. szám

A­mint a képviselőház 12 óra után eloszlott, biztos tudósításaink érkeztek a Rótt elleni hadjárásról. Ezen tudósítások szerint Rótt seregének egy része, mintegy 150 ember , hadi­foglyaink már, kik megadták magukat, s fegyvereiket lerakók. Rótt többi seregével együtt szinte bekeríttetett, és vezéreink azt kikivánják tőle , hogy minden álgyaikat, zászlóikat, fegyvereiket, pénztárai­kat adják át, s ekkor hadi­foglyok valamennyien, ellen­kező esetben harcz által semmisittetnek meg. Nincs menekülés előttök. A gondolkozásra és magok elhatá­rozására hat órát kaptak. Tudósításunk addig szól, midőn a hat óra kisszabatott. Tegnap délután a fővárosi és fejérvári nemzetőrök Budára 1150 horvát fogolyt hoz­nak. Mindenféle korú nép, néhány katona is közöttök. Öltözetök többnyire szűz, karimás kalap, minőket Somogyban viselnek; bocs­­kor, itt ott veres sipka. Általában kopottak, mondhatni rongyosak. Mind azt mondja, hogy erőszakkal hozta ki Jellachich őket, másként nem jöttek volna. Néhány tiszt is hozatott velek. Azokon végetlen leverettség látszott. Betegeik szekereken jöttek. A vizi városi kaszárnyába vitettek. No, most jöjjön még hozzátok Rótt vagy 7000-ed ma­gával. Lesz vendégünk elég. Horvátország, kérd számon őket, nem mitőlünk, ha­nem attól, ki elragadtatásaiban igy szokott szólani hozzá­tok ! én, a ti bánotok ! 038 minister, akkor tudni akarja az okát, — nehogy valami j­zlés a felsőházban oct. 8-kán délutáni 6 érc­­alkudozás legyen, miről most, miután a dolgok ennyire­­ kor. Elnök b. P­e­r­ó­n­y­i Zs. mentek, beszélni is szégyen. jj Én társaimmal együtt a felsőház által megbitatván, ki-A ház elnöke erre azt válaszolja , miként arról, hogy­­ mentünk a táborba kijelenteni a felsőház határozatát szóval is gr. Batthyány mit csinál Bécsben semmi tudomása a hadseregnek, úgy szinte átadni iratban a határozatot, melly nincs. Az előzmények egyébiránt ismeretesek. Tudva van, s következőleg hangzik, hogy gr. Batthyány miniszerelnökségét azon félté­ :•­ A felsőház határozata. Örömmel értesül­teihez köté, hogy Jellachich az országból kiparancsoltas­­sék. Ezen föltétel nem fogadtatott el Bécsben, s ministé­­rium alakításával K. V­a­y Miklós bízatott meg. Ideigle­nesen, mint minden alkotmányos országban szokás, a ház megbizta gr. Batthyányi, hogy mint minister­­elnök, contrasignáljon. Illy minőségben ment a táborba, s onnan Bécsbe. Egyébiránt azóta a honvédelmi bizott­mány karolta fel a kormányzat azon egyetlen ágát, melly­re most a többi is öszpontosul, t. i. a hadsereg szaporítását, s e részben a Bécsben levő ideiglenes ministerelnöktől semmi utasítást nem vesz, s ha venne, akkor lehetne tudomása arról, mit csinál gr. Batthyány Bécsben. Németh Albert indítványozza , hogy azon magyar születésű tisztek, mi több birtokosok, és aristo­­crták, kik J­elllachich seregében hazájok ellen harczolnak pártütőknek nyilváníttatván, mondassák ki, hogy vagyonaik, mint a kivégezett gr. Z­i­c­h­i Ödönét elkoboztatván, a haza hű fiainak fognak adatni jutalmul. A ház elnöke erre azon megjegyzést teszi, miként százados törvények jelölik ki, kik tartoznak nóta-büntetés alá, ezeket csak alkalmazni kell. I r­­­y i. Az indítványt elvben azért nem osztja, mivel hazaárulóknak tartja nem csak azokat, kik a Dráván in­nen születvén hazájok ellen harczolnak, — noha ezek nagyobb bűnösök, hanem a fegyvert fogott hovátokat is. Madarász J. Az elnök nézetét helyesli , Irinyi nézetét pedig mint pótlékot tekinti, s kívánja, hogy a ház a végrehajtó hatalmat utasítsa a törvény szigorú végre­hajtására mindazokra nézve, kik a haza ellen fegyvert fogtak. Miután kormány nincs­: ez a háznak nemcsak joga, hanem kötelessége is.­­ Irinyi: Előbb csak elvben ellenezte az indítványt, de most tovább megy. Igenis haza­áruló a horvát is, ki Magyarország ellen harczol, de mikor 1500 fogoly van, nem lehet civilizált nemzetnek azt mondani, hogy ezek mind leölessenek (helyeslés.) Előre kimondom — úgy­mond szóló — miként a győzelem bevégeztével az én véleményem az lesz , hogy a vezetők , kik öntudattal csábiták hazájuk ellen a népet, halállal bünhödjenek, a többiek pedig nyerjenek amnestiát. Most azonban, midőn dolog még bevégezve nincs, az első győzelem után, nem kívánok hozzá szólni. Pázmándi elnök: Annyival inkább osztom Iri­nyi véleményét, mivel az elfogott horvátok vallomásaiból kiviláglik , hogy ők kényszerítve voltak fegyvert fogni. Egy háznál 3—4 ember is felakasztatott, ha a rabló had­járásban részt venni nem akart. Az elv igaz, hogy a hor­vát ha hazája ellen harczol, csak olly hazaáruló mint a magyar, de ezreket vérpadra vitetni nem akarom, s így a bizottmányban részt sem vennék. Az elfogottakat kato­nafoglyokul kell tekinteni, s a választmányra bízni a fen­­álló törvény alkalmazását. Németh Albert felvilágosításul előadja, mi­szerint indítványában az értelmiségről van feltételezve a democrationalis vonal. D r á g o s : Az indítvány elkülönítvén a született magyarokat s horvátokat, veszélyes elvet foglal magában a magyar korona egységére nézve, mellyet a válaszfelirat­ban is kimondott a ház. Szóló, legyen magyar, vagy hor­vát, árulónak tartja, mihelyt hazája ellen harczol. R­á­­­ó­c­z­i ellenzi az indítványban felállított kü­lönbséget aristocráta és nem aristocráta közt stb. A ház az elnöki kijelentésben látszik megnyugodni, s az indítványt mellőzte. Az ülésnek 12 óra tájban lett vége, vén a felsőház azon diadalról, mellyet a honi sereg az ellen­ségen folyó év september 29-kén tartott csatában kivívott; hazafias kötelessége érzetében ezen fényes haditettet illő mél­­tánylattal fogadja , és valamint a közvitézeknek, kik ritka bátorságuknak őseiktől örökített újabb fényes példáját adták, úgy az egész tisztikarnak s főkép a fővezér Móga altábornok és Kohlmann táborkari vezérnek és mindazon tiszteknek , a kik a fővezéri jelentésben bét foglaltatnak és a tüzéreknek, kitüntetett ügyességükért, a haza iránt tett nagy érdemeikért, úgyszintén a többi felsőbb s alsóbb hadi tiszteknek hasonló vitéz bátorságukért, buzgalmukért s ügyes vezérletükért, a haza nevében teljes bizalmat és köszönetet szavaz. Ugyanazért teljes örömmel fogadja és magáévá teszi a képviseleti háznak azon határozatát, mellyel az érdemet ju­talmazni késznek nyilatkozik. A nemzet nem fordíthatja vagyonát szebb és dicsőbb ügy­re, mint midőn nagy és főkép intéz tetteket, a jutalmazandók örököseire is átmenendő jutalommal és mind a jelen, mind a jövő maradéknak példát adandó, jutalmazni kívánja. Meg lévén a felsőház győződve arról is, hogy a lelkes honi sereg régi vitézségével a fő és alsóbb tisztei iránti bizal­mat és fenyítéket, mint a győzelemnek múlhatlan föltételeit, szorosan megtartandja. Ezen határozatát a felsőház ünnepélyesen akarván a vitéz hadsereggel tudatni, a fővezért, az elnökség több tagokkal az iránt szóval is ezen határozat átnyujtásával értesitendi. Kelt Pesten 184­8-ik év oct. 1-tő napján tartott felsőházi ülésből. B. Perényi Zsigmond, a felsőház másod elnöke. Id. Pázmándi Dénes, helyettesített jegyző. Eljárásunkról s annak eredményéről, mit ott tapasztal­nunk lehetett, rövid jelentésemet bátorkodom előterjeszteni. A­mint másnap kimentünk a táborba , legelőször is köte­lességünk szerint a fővezért kerestük fel, s szóval elébe adtuk­­ a tiszt, háznak azon örömét, mellyet a diadal hallásából vett, előadtuk azon bizalmat s köszönetét, mellyet hazafias harciias tettéért szavazott neki a felsőház, előadtuk azon való örömün­ket , hogy a képviselőház bennünket megelőzve ezen intéz tettekért jutalmakról is gondolkozott, hozzátévén azt, mi­szerint óhajtjuk, hogy a kitűzött jutalom illő, mint szinte méltó legyen a vitéz tettekhez; szóval előadtuk mindazt, a­mit a körülmény magával hozott, hogy kifejtsük azon haza­fiéi érzetet és örömet, melly ellepte volt a felsőház tagjait a diadal és magyar hadsereg vitéz viselete hallatára. Általadtuk a határozatot, s megkértük különösen is a fővezért , hogy a felsőház ezen határozatát a hadseregnél tegye közönségessé. A fővezér erre lelkesen felelt, röviden kijelentvén azt, hogy igen mélyen meghatotta őt a felsőháznak ezen irata, s a küldöttség által kijelentett érzése; kijelentette, hogy ő maga részéről mindent el fog követni, hogy hazafiai kötelességét teljesítse, hazájáért sem vérét, annyival kevésbb a szorgalmát sajnálni soha nem fogja; csak arra kéri a küldöttséget, tu­datná a felsőházzal azt, hogy mind­a mellett, miszerint teljes készséggel van mindent elkövetni, hogy a győzelem koro­názza meg c­élzatunkat , ha mégis eredménye nem ollyan lenne , miilyent várnának, azt ne személyének, hanem a bal­sorsnak és körülményeknek tulajdonítsák. Ezen kijelentései után elválván a fővezértől, kötelessé­günknek tartottuk a táborba kimenni. Legelőször is generális, gr. Teleki Ádám kíséretében, nemsokára Kiss Ernő ezredes is hozzánk csatlakozva elmentünk a felállítva levő hadicsapatok­hoz, mintegy 8 — 9 helyre. A küldöttség kötelesség kötelességé­nek ismerte minden csapat előtt előadni röviden, hogy a felső­háznak határozatában mi foglaltatik, a diadalom örömét s a felsőháznak azon meggyőződését, hogy a magy­ar nemzetben a vitézségnek szelleme még él, és hogy régi őseinknek vére foly seregeink ereiben. Egyszóval buzgalommal igyekeztünk előadni mindazt, a­mi a seregre morális hatással lehetett, s kiváltképen azt, hogy a tisztek iránti bizalom , engedelmesség és fegye­lemtartás a győzelemnek mintegy főtényezője lévén, ezt tart­sák mindig szemük előtt. Közönséges tapasztalás, hogy a seregbeni lelkesedés olly nagy i­s miilyent csak kivárni lehet, azt mondhatom, hogy talán leirhatlan. (Éljen) És ha a balsors nem kérlelhetlen magyar nemzetünk iránt, azon reménynyel jött vissza a kül­döttség, hogy a győzelem bizonyos leend. (Éljen!) sat. Ezek után egy alázatos indítványom volna. Méltóztatnak tudni, hogy a mostani kormányzás kissé zavarosan áll; ezt nem akarom s nem szükség kommentálni, hanem annyit bizonyo­san tudok , hogy a felsőház tagjainak érdekében áll, s óhaj­tani fogják azt, hogy talán részükről is ezen critikus időben mindenbe befolyjanak , minthogy ez ideig a felsőház az or­szágos törvényhozás egyik részét alkotja. A felsőház tagjai igen jól tudják azt, hogy itt a ministerelnök eltávozása előtt egy bizottmány működött, mellyben a felsőház részéről is há­rom tag volt, azonban ez a miniszerelnök úr eltávozásával megváltozván, most is az alsóházból néhány tagból álló kor­mány működik,­­ a felsőház tagjait is örömest befogadják ; azt indítványozom, méltóztassék a felsőház kebelében néhány tagokat kijelölni, kik időről időre — mert a bizottmány foly­vást együtt ül, magam is gyakran részt veszek ott, de éjjel­­nappal a folyvásti együttlétet nem győzöm — a választmány­ban részt vehessenek, hogy így a felsőház tiszt, tagjainak időről időre a teendőkről tudomásuk lehessen, mert azt gon­dolom , midőn egy az érdekünk, érdekel bennünket, hogy tudjuk mi is, mi történik hazánk védelme tekintetében. Ha tehát ezen indítványt elfogadják, méltóztassanak határozni s tagokat nevezni ki. (Elfogadjuk!) (Több felkiáltások után.) Tehát személyemen kivül Pázmándi főispán, Jósika Miklós,­­ Somsics Pongrácz, Eszterhán Mihály. Méltóztassanak időről időre a bizottmányba jönni. E határozatot, ha meg­egyezik a felsőház, elnöki után a képviselőház elnökének tud­tára fogom adni. (Közhelyeslap.) Egyéb teendőnk nem levén, az ülést eloszlatom. Volt eset egy csapat előtt megállva, hol Bécsből lejött németek feles számmal lévén, miután nem értették jól a ma­gyar előadást, kívánták , hogy a küldöttség németül is meg­magyarázza a felsőház határozatát, mi megtörtént, szinte oly nagy lelkesedéssel fogadták ugyannyira , hogy meg vagyunk győződve a küldöttség eljárásának hatása morális tekintetben nem csekély eredményű leend. A székely atyafiak is ott voltak, ezekhez is szólottünk, s ők azt nyilvánították, hogy miután a horvátokkal egyforma uniformisban vannak, könnyen megtörténhetik , hogy sere­geink meg nem ismervén, ellenük is tüzelnének; kívánták, hogy ismertető jelekről téteznék gondoskodás. Ennek követ­keztében jelenthetem a felsőháznak, hogy a gondoskodás megtörtént, s a háromszinü toll leend azon ismertető jel, melly által a lehető szerencsétlenség megelőztessék. Hírül jött volt az is , hogy talán seregeink az élelmezés dolgában némi hátramaradást szenvedtek. Eziránt már gon­doskodva van, s mint a fővezérnek azétai jelentéseiből értesülve vagyok, az élelmezés kiszolgáltatása iránt teljes megelégedéssel van. Szóval részemről s kiküldött társaim ne­vében is köszönettel tartozunk a felsőháznak ezen megbizatta­­tásunkért, mert mondhatom, morális hatása olly jó volt, minek eredménye igen nagyon kívánatos.­ ­ Hazai mozgalmak: — Sz.-F­ejérvárt, sept. 26-án d. u. 8 óra után fog­lalta el az ellenség. Élelem 27,000 emberre rendeltetett; s mindez ingyen, 9000 p. ftról nyugtató adat van. E fölött ra­boltak minden házi eszközt; a ruhát még a gyermekről is le­tépték; a legszegényebbek sertéseit ellopták, ólait elégették. A pinezéket feltörték, a hordókat kieresztgették. A Közlöny csak fejérvárnak kárát 20,000 p. ftra teszi. A megyében még több panasz. Ki térni meg mind e sok kárt. Midőn a fe­jedelemnél hasztalan kerestünk segélyt, nem fogunk-e a civil­lista megajánlásánál egy kis computust csinálni ? A státus­adósságról pedig most szóljon a dynastia! A csatát illetőleg, Írják Fejérvárról, mikép tüzéreink olly jól lőttek, hogy Jollachich oldala mellől lőtték le Aldershau­­sen segédjét. Oct. 1-jén regg. 8-t­ 5l d. u. 3-ig vonult ki Fejérvárról az ellenség , Keresztesnek Mór felé. Nehezen sebesültet 102-őt hagytak a városi kórházban, és 6 tisztet. A halottaknak legalább 200 gödröt ástak. Kocsikon is vittek néhány száz könnyebben sebesültet. — Ellenben a mi sebesülteinkkel, a hadvezetés sza­bálya ellenére embertelenül bántak. Egy Sándor-huszárt, kit lábán meglőve, elfogtak, ruhájától megfosztva , azon háznál meztelenül hagyták,a­hol övéiket gyógyittaták. Illy nemtelen ellenséggel volt dolgunk. S a dynastia tagjai ezen rablóvezért nevezék kedves bánoknak , kedves rebellis­nek E kedves rebellis rabló hadánál annyira ment a puszti­­tási vágy , hogy csupa mulatságból lelődözték a szegény em­bereknek még lovait is, s mindeneket összerombolták, a­mit el nem vihettek, nőiket pedig megfertőzteték. — Aldunai csatatér. A hadügyminister Vet­­ter alezredestől a sept. 11-kén Periasz mellett történt csa­táról következő tudósítást vett: sept. 11-én reggel 5 órakor Aranyi Würtemberg-huszár ezredi főhadnagy egy szárny­nyal Perlasz és a körül fekvő tájék kikutatására kiküldetett. Midőn a főhadnagy ezen őrjárat alkalmával azon helyre érkezett volna, hol a perlaszi rácz tábor állott, észrevett valami 30 egyént Periasz körül nyargalni, és több csapat gyalogságot fegyveresen közeledni. Az ellenség közeledéséről bizonyossá tétetvén, azonnal Mihály nagyherczeg ezredbeli harmadik zászlóalljt, honvéd 10-ik zászlóalljt, bihari nemzetőr két századát, két álgyu­­telepet. Würtemberg-huszár eszedi egy osztályt , Hannoverai­­huszár ezredbeli 3 szakaszt, Ecaka előtt csata rendben felál­litattam , és az ellenséghez , ki az országutat körülbelől 3.000 emberrel és 7 álgyuval elállotta, 600 lépésnyire köze­ledvén , seregimet megállitom; az álgyakat pedig előre ren­deltem a szőlőhegyekbe gránátokat vetni, a lázadókat on­nan kiűzendő, mellyre az ellenség hátra húzódott; később pedig midőn a k­irály nagyherczeg ezredbeli gyalogság által megtámadtatott volna, a legnagyobb zavarral Titel, Csenta, Szakala, és Farkas felé húzódott. Útközben azonban Periasz és Farkas között újabban ösz­­szeszedvén erejét, erős csapatokban ellent állani igyekezett, de a honvéd 3-ik, és a Würtemberg-huszár ezred egyik osz­tálya által gróf Vécsey vezérlete alatt, — különösen pedig Klock tüzér hadnagy kitüntetett ügyessége által szétver­etett. Ezen csata okozta tűz által Periasz helységének 2/8 része porrá égett. Ezen 6 óráig folytonosan tartott csata alkalmá­val a sereg példás elszántsággal és kitartással viselte magát, különösen Klock és Heffler tüzér-hadnagyok, a helyes és ügyes kiszámítás által jó sikerrel működtek.­­ Ez alkalom­mal két ember a nagyherczeg Mihály ezredből és egy ló - würtembergi huszároktól sebesittetett meg.­­ Az ellenségtől egy álgyu elfogadtatott, egyéb veszteséget nem tudhatni, minthogy halottak és sebesülteit szokás szerint szekereken elvitte megával. Sept. 12-én Don Miguel 9-ik százada, egy század hanna­s

Next