Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-07 / 180. szám
Amint a képviselőház 12 óra után eloszlott, biztos tudósításaink érkeztek a Rótt elleni hadjárásról. Ezen tudósítások szerint Rótt seregének egy része, mintegy 150 ember , hadifoglyaink már, kik megadták magukat, s fegyvereiket lerakók. Rótt többi seregével együtt szinte bekeríttetett, és vezéreink azt kikivánják tőle , hogy minden álgyaikat, zászlóikat, fegyvereiket, pénztáraikat adják át, s ekkor hadifoglyok valamennyien, ellenkező esetben harcz által semmisittetnek meg. Nincs menekülés előttök. A gondolkozásra és magok elhatározására hat órát kaptak. Tudósításunk addig szól, midőn a hat óra kisszabatott. Tegnap délután a fővárosi és fejérvári nemzetőrök Budára 1150 horvát fogolyt hoznak. Mindenféle korú nép, néhány katona is közöttök. Öltözetök többnyire szűz, karimás kalap, minőket Somogyban viselnek; bocskor, itt ott veres sipka. Általában kopottak, mondhatni rongyosak. Mind azt mondja, hogy erőszakkal hozta ki Jellachich őket, másként nem jöttek volna. Néhány tiszt is hozatott velek. Azokon végetlen leverettség látszott. Betegeik szekereken jöttek. A vizi városi kaszárnyába vitettek. No, most jöjjön még hozzátok Rótt vagy 7000-ed magával. Lesz vendégünk elég. Horvátország, kérd számon őket, nem mitőlünk, hanem attól, ki elragadtatásaiban igy szokott szólani hozzátok ! én, a ti bánotok ! 038 minister, akkor tudni akarja az okát, — nehogy valami jzlés a felsőházban oct. 8-kán délutáni 6 ércalkudozás legyen, miről most, miután a dolgok ennyire kor. Elnök b. Perónyi Zs. mentek, beszélni is szégyen. jj Én társaimmal együtt a felsőház által megbitatván, ki-A ház elnöke erre azt válaszolja , miként arról, hogy mentünk a táborba kijelenteni a felsőház határozatát szóval is gr. Batthyány mit csinál Bécsben semmi tudomása a hadseregnek, úgy szinte átadni iratban a határozatot, melly nincs. Az előzmények egyébiránt ismeretesek. Tudva van, s következőleg hangzik, hogy gr. Batthyány miniszerelnökségét azon félté :• A felsőház határozata. Örömmel értesülteihez köté, hogy Jellachich az országból kiparancsoltassék. Ezen föltétel nem fogadtatott el Bécsben, s ministérium alakításával K. Vay Miklós bízatott meg. Ideiglenesen, mint minden alkotmányos országban szokás, a ház megbizta gr. Batthyányi, hogy mint ministerelnök, contrasignáljon. Illy minőségben ment a táborba, s onnan Bécsbe. Egyébiránt azóta a honvédelmi bizottmány karolta fel a kormányzat azon egyetlen ágát, mellyre most a többi is öszpontosul, t. i. a hadsereg szaporítását, s e részben a Bécsben levő ideiglenes ministerelnöktől semmi utasítást nem vesz, s ha venne, akkor lehetne tudomása arról, mit csinál gr. Batthyány Bécsben. Németh Albert indítványozza , hogy azon magyar születésű tisztek, mi több birtokosok, és aristocrták, kik Jelllachich seregében hazájok ellen harczolnak pártütőknek nyilváníttatván, mondassák ki, hogy vagyonaik, mint a kivégezett gr. Zichi Ödönét elkoboztatván, a haza hű fiainak fognak adatni jutalmul. A ház elnöke erre azon megjegyzést teszi, miként százados törvények jelölik ki, kik tartoznak nóta-büntetés alá, ezeket csak alkalmazni kell. I ry i. Az indítványt elvben azért nem osztja, mivel hazaárulóknak tartja nem csak azokat, kik a Dráván innen születvén hazájok ellen harczolnak, — noha ezek nagyobb bűnösök, hanem a fegyvert fogott hovátokat is. Madarász J. Az elnök nézetét helyesli , Irinyi nézetét pedig mint pótlékot tekinti, s kívánja, hogy a ház a végrehajtó hatalmat utasítsa a törvény szigorú végrehajtására mindazokra nézve, kik a haza ellen fegyvert fogtak. Miután kormány nincs: ez a háznak nemcsak joga, hanem kötelessége is. Irinyi: Előbb csak elvben ellenezte az indítványt, de most tovább megy. Igenis hazaáruló a horvát is, ki Magyarország ellen harczol, de mikor 1500 fogoly van, nem lehet civilizált nemzetnek azt mondani, hogy ezek mind leölessenek (helyeslés.) Előre kimondom — úgymond szóló — miként a győzelem bevégeztével az én véleményem az lesz , hogy a vezetők , kik öntudattal csábiták hazájuk ellen a népet, halállal bünhödjenek, a többiek pedig nyerjenek amnestiát. Most azonban, midőn dolog még bevégezve nincs, az első győzelem után, nem kívánok hozzá szólni. Pázmándi elnök: Annyival inkább osztom Irinyi véleményét, mivel az elfogott horvátok vallomásaiból kiviláglik , hogy ők kényszerítve voltak fegyvert fogni. Egy háznál 3—4 ember is felakasztatott, ha a rabló hadjárásban részt venni nem akart. Az elv igaz, hogy a horvát ha hazája ellen harczol, csak olly hazaáruló mint a magyar, de ezreket vérpadra vitetni nem akarom, s így a bizottmányban részt sem vennék. Az elfogottakat katonafoglyokul kell tekinteni, s a választmányra bízni a fenálló törvény alkalmazását. Németh Albert felvilágosításul előadja, miszerint indítványában az értelmiségről van feltételezve a democrationalis vonal. D r á g o s : Az indítvány elkülönítvén a született magyarokat s horvátokat, veszélyes elvet foglal magában a magyar korona egységére nézve, mellyet a válaszfeliratban is kimondott a ház. Szóló, legyen magyar, vagy horvát, árulónak tartja, mihelyt hazája ellen harczol. Ráóczi ellenzi az indítványban felállított különbséget aristocráta és nem aristocráta közt stb. A ház az elnöki kijelentésben látszik megnyugodni, s az indítványt mellőzte. Az ülésnek 12 óra tájban lett vége, vén a felsőház azon diadalról, mellyet a honi sereg az ellenségen folyó év september 29-kén tartott csatában kivívott; hazafias kötelessége érzetében ezen fényes haditettet illő méltánylattal fogadja , és valamint a közvitézeknek, kik ritka bátorságuknak őseiktől örökített újabb fényes példáját adták, úgy az egész tisztikarnak s főkép a fővezér Móga altábornok és Kohlmann táborkari vezérnek és mindazon tiszteknek , a kik a fővezéri jelentésben bét foglaltatnak és a tüzéreknek, kitüntetett ügyességükért, a haza iránt tett nagy érdemeikért, úgyszintén a többi felsőbb s alsóbb hadi tiszteknek hasonló vitéz bátorságukért, buzgalmukért s ügyes vezérletükért, a haza nevében teljes bizalmat és köszönetet szavaz. Ugyanazért teljes örömmel fogadja és magáévá teszi a képviseleti háznak azon határozatát, mellyel az érdemet jutalmazni késznek nyilatkozik. A nemzet nem fordíthatja vagyonát szebb és dicsőbb ügyre, mint midőn nagy és főkép intéz tetteket, a jutalmazandók örököseire is átmenendő jutalommal és mind a jelen, mind a jövő maradéknak példát adandó, jutalmazni kívánja. Meg lévén a felsőház győződve arról is, hogy a lelkes honi sereg régi vitézségével a fő és alsóbb tisztei iránti bizalmat és fenyítéket, mint a győzelemnek múlhatlan föltételeit, szorosan megtartandja. Ezen határozatát a felsőház ünnepélyesen akarván a vitéz hadsereggel tudatni, a fővezért, az elnökség több tagokkal az iránt szóval is ezen határozat átnyujtásával értesitendi. Kelt Pesten 1848-ik év oct. 1-tő napján tartott felsőházi ülésből. B. Perényi Zsigmond, a felsőház másod elnöke. Id. Pázmándi Dénes, helyettesített jegyző. Eljárásunkról s annak eredményéről, mit ott tapasztalnunk lehetett, rövid jelentésemet bátorkodom előterjeszteni. Amint másnap kimentünk a táborba , legelőször is kötelességünk szerint a fővezért kerestük fel, s szóval elébe adtuk a tiszt, háznak azon örömét, mellyet a diadal hallásából vett, előadtuk azon bizalmat s köszönetét, mellyet hazafias harciias tettéért szavazott neki a felsőház, előadtuk azon való örömünket , hogy a képviselőház bennünket megelőzve ezen intéz tettekért jutalmakról is gondolkozott, hozzátévén azt, miszerint óhajtjuk, hogy a kitűzött jutalom illő, mint szinte méltó legyen a vitéz tettekhez; szóval előadtuk mindazt, amit a körülmény magával hozott, hogy kifejtsük azon hazafiéi érzetet és örömet, melly ellepte volt a felsőház tagjait a diadal és magyar hadsereg vitéz viselete hallatára. Általadtuk a határozatot, s megkértük különösen is a fővezért , hogy a felsőház ezen határozatát a hadseregnél tegye közönségessé. A fővezér erre lelkesen felelt, röviden kijelentvén azt, hogy igen mélyen meghatotta őt a felsőháznak ezen irata, s a küldöttség által kijelentett érzése; kijelentette, hogy ő maga részéről mindent el fog követni, hogy hazafiai kötelességét teljesítse, hazájáért sem vérét, annyival kevésbb a szorgalmát sajnálni soha nem fogja; csak arra kéri a küldöttséget, tudatná a felsőházzal azt, hogy minda mellett, miszerint teljes készséggel van mindent elkövetni, hogy a győzelem koronázza meg célzatunkat , ha mégis eredménye nem ollyan lenne , miilyent várnának, azt ne személyének, hanem a balsorsnak és körülményeknek tulajdonítsák. Ezen kijelentései után elválván a fővezértől, kötelességünknek tartottuk a táborba kimenni. Legelőször is generális, gr. Teleki Ádám kíséretében, nemsokára Kiss Ernő ezredes is hozzánk csatlakozva elmentünk a felállítva levő hadicsapatokhoz, mintegy 8 — 9 helyre. A küldöttség kötelesség kötelességének ismerte minden csapat előtt előadni röviden, hogy a felsőháznak határozatában mi foglaltatik, a diadalom örömét s a felsőháznak azon meggyőződését, hogy a magyar nemzetben a vitézségnek szelleme még él, és hogy régi őseinknek vére foly seregeink ereiben. Egyszóval buzgalommal igyekeztünk előadni mindazt, ami a seregre morális hatással lehetett, s kiváltképen azt, hogy a tisztek iránti bizalom , engedelmesség és fegyelemtartás a győzelemnek mintegy főtényezője lévén, ezt tartsák mindig szemük előtt. Közönséges tapasztalás, hogy a seregbeni lelkesedés olly nagy is miilyent csak kivárni lehet, azt mondhatom, hogy talán leirhatlan. (Éljen) És ha a balsors nem kérlelhetlen magyar nemzetünk iránt, azon reménynyel jött vissza a küldöttség, hogy a győzelem bizonyos leend. (Éljen!) sat. Ezek után egy alázatos indítványom volna. Méltóztatnak tudni, hogy a mostani kormányzás kissé zavarosan áll; ezt nem akarom s nem szükség kommentálni, hanem annyit bizonyosan tudok , hogy a felsőház tagjainak érdekében áll, s óhajtani fogják azt, hogy talán részükről is ezen critikus időben mindenbe befolyjanak , minthogy ez ideig a felsőház az országos törvényhozás egyik részét alkotja. A felsőház tagjai igen jól tudják azt, hogy itt a ministerelnök eltávozása előtt egy bizottmány működött, mellyben a felsőház részéről is három tag volt, azonban ez a miniszerelnök úr eltávozásával megváltozván, most is az alsóházból néhány tagból álló kormány működik, a felsőház tagjait is örömest befogadják ; azt indítványozom, méltóztassék a felsőház kebelében néhány tagokat kijelölni, kik időről időre — mert a bizottmány folyvást együtt ül, magam is gyakran részt veszek ott, de éjjelnappal a folyvásti együttlétet nem győzöm — a választmányban részt vehessenek, hogy így a felsőház tiszt, tagjainak időről időre a teendőkről tudomásuk lehessen, mert azt gondolom , midőn egy az érdekünk, érdekel bennünket, hogy tudjuk mi is, mi történik hazánk védelme tekintetében. Ha tehát ezen indítványt elfogadják, méltóztassanak határozni s tagokat nevezni ki. (Elfogadjuk!) (Több felkiáltások után.) Tehát személyemen kivül Pázmándi főispán, Jósika Miklós, Somsics Pongrácz, Eszterhán Mihály. Méltóztassanak időről időre a bizottmányba jönni. E határozatot, ha megegyezik a felsőház, elnöki után a képviselőház elnökének tudtára fogom adni. (Közhelyeslap.) Egyéb teendőnk nem levén, az ülést eloszlatom. Volt eset egy csapat előtt megállva, hol Bécsből lejött németek feles számmal lévén, miután nem értették jól a magyar előadást, kívánták , hogy a küldöttség németül is megmagyarázza a felsőház határozatát, mi megtörtént, szinte oly nagy lelkesedéssel fogadták ugyannyira , hogy meg vagyunk győződve a küldöttség eljárásának hatása morális tekintetben nem csekély eredményű leend. A székely atyafiak is ott voltak, ezekhez is szólottünk, s ők azt nyilvánították, hogy miután a horvátokkal egyforma uniformisban vannak, könnyen megtörténhetik , hogy seregeink meg nem ismervén, ellenük is tüzelnének; kívánták, hogy ismertető jelekről téteznék gondoskodás. Ennek következtében jelenthetem a felsőháznak, hogy a gondoskodás megtörtént, s a háromszinü toll leend azon ismertető jel, melly által a lehető szerencsétlenség megelőztessék. Hírül jött volt az is , hogy talán seregeink az élelmezés dolgában némi hátramaradást szenvedtek. Eziránt már gondoskodva van, s mint a fővezérnek azétai jelentéseiből értesülve vagyok, az élelmezés kiszolgáltatása iránt teljes megelégedéssel van. Szóval részemről s kiküldött társaim nevében is köszönettel tartozunk a felsőháznak ezen megbizattatásunkért, mert mondhatom, morális hatása olly jó volt, minek eredménye igen nagyon kívánatos. Hazai mozgalmak: — Sz.-Fejérvárt, sept. 26-án d. u. 8 óra után foglalta el az ellenség. Élelem 27,000 emberre rendeltetett; s mindez ingyen, 9000 p. ftról nyugtató adat van. E fölött raboltak minden házi eszközt; a ruhát még a gyermekről is letépték; a legszegényebbek sertéseit ellopták, ólait elégették. A pinezéket feltörték, a hordókat kieresztgették. A Közlöny csak fejérvárnak kárát 20,000 p. ftra teszi. A megyében még több panasz. Ki térni meg mind e sok kárt. Midőn a fejedelemnél hasztalan kerestünk segélyt, nem fogunk-e a civillista megajánlásánál egy kis computust csinálni ? A státusadósságról pedig most szóljon a dynastia! A csatát illetőleg, Írják Fejérvárról, mikép tüzéreink olly jól lőttek, hogy Jollachich oldala mellől lőtték le Aldershausen segédjét. Oct. 1-jén regg. 8-t 5l d. u. 3-ig vonult ki Fejérvárról az ellenség , Keresztesnek Mór felé. Nehezen sebesültet 102-őt hagytak a városi kórházban, és 6 tisztet. A halottaknak legalább 200 gödröt ástak. Kocsikon is vittek néhány száz könnyebben sebesültet. — Ellenben a mi sebesülteinkkel, a hadvezetés szabálya ellenére embertelenül bántak. Egy Sándor-huszárt, kit lábán meglőve, elfogtak, ruhájától megfosztva , azon háznál meztelenül hagyták,ahol övéiket gyógyittaták. Illy nemtelen ellenséggel volt dolgunk. S a dynastia tagjai ezen rablóvezért nevezék kedves bánoknak , kedves rebellisnek E kedves rebellis rabló hadánál annyira ment a pusztitási vágy , hogy csupa mulatságból lelődözték a szegény embereknek még lovait is, s mindeneket összerombolták, amit el nem vihettek, nőiket pedig megfertőzteték. — Aldunai csatatér. A hadügyminister Vetter alezredestől a sept. 11-kén Periasz mellett történt csatáról következő tudósítást vett: sept. 11-én reggel 5 órakor Aranyi Würtemberg-huszár ezredi főhadnagy egy szárnynyal Perlasz és a körül fekvő tájék kikutatására kiküldetett. Midőn a főhadnagy ezen őrjárat alkalmával azon helyre érkezett volna, hol a perlaszi rácz tábor állott, észrevett valami 30 egyént Periasz körül nyargalni, és több csapat gyalogságot fegyveresen közeledni. Az ellenség közeledéséről bizonyossá tétetvén, azonnal Mihály nagyherczeg ezredbeli harmadik zászlóalljt, honvéd 10-ik zászlóalljt, bihari nemzetőr két századát, két álgyutelepet. Würtemberg-huszár eszedi egy osztályt , Hannoveraihuszár ezredbeli 3 szakaszt, Ecaka előtt csata rendben felállitattam , és az ellenséghez , ki az országutat körülbelől 3.000 emberrel és 7 álgyuval elállotta, 600 lépésnyire közeledvén , seregimet megállitom; az álgyakat pedig előre rendeltem a szőlőhegyekbe gránátokat vetni, a lázadókat onnan kiűzendő, mellyre az ellenség hátra húzódott; később pedig midőn a király nagyherczeg ezredbeli gyalogság által megtámadtatott volna, a legnagyobb zavarral Titel, Csenta, Szakala, és Farkas felé húzódott. Útközben azonban Periasz és Farkas között újabban öszszeszedvén erejét, erős csapatokban ellent állani igyekezett, de a honvéd 3-ik, és a Würtemberg-huszár ezred egyik osztálya által gróf Vécsey vezérlete alatt, — különösen pedig Klock tüzér hadnagy kitüntetett ügyessége által szétveretett. Ezen csata okozta tűz által Periasz helységének 2/8 része porrá égett. Ezen 6 óráig folytonosan tartott csata alkalmával a sereg példás elszántsággal és kitartással viselte magát, különösen Klock és Heffler tüzér-hadnagyok, a helyes és ügyes kiszámítás által jó sikerrel működtek. Ez alkalommal két ember a nagyherczeg Mihály ezredből és egy ló - würtembergi huszároktól sebesittetett meg. Az ellenségtől egy álgyu elfogadtatott, egyéb veszteséget nem tudhatni, minthogy halottak és sebesülteit szokás szerint szekereken elvitte megával. Sept. 12-én Don Miguel 9-ik százada, egy század hannas