Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1883-12-20 / 349. szám

I6­. Széll Farkas előadó ezután felmutatja a ruhadarabokat. Elnök egy felmutatott veres és fekete vi­rágú fehér szövetdarabra nézve, mely nem volt a hullán, hanem Sólymosai Eszter anyja által mutat­tatok be, megjegyzi, hogy köztudomású dolog, hogy faluhelyen a leányok egyforma ruhát szoktak vásá­rolni és igy az anya által felmutatott ezen ruha­darabka ismertető jelet képez. (Ezután felmutattatik a fehér virágos fekete kendő, melyben a festék a hulla kezére volt kötve, valamint annak párja, melyet özv. Solymosiné fel­mutatott.) Elnök: Arról nem volt szó a vizsgálat so­rán, hogy ilyen kendők nincsenek e nagyon elter­jedve a falu népe közt ? Széli Farkas: Erre a vizsgálat nem terjesz­kedett ki. (Felmutattatik továbbá a fehér fekete-veres­­kockás szövet, melyből Eszter be nem érője ké­szült.) Széli Farkas : Még egy fejkendő is említte­­tik, ez azonban nincs meg, mert hulla feje kendő nélkül találtatott. Előadó ezután felmutatja azt a kék és véres festéket, melyet Kohlmayer boltos azzal adott át a vizsgálatnak, hogy olyant vásárolt nála Eszter ápril 1-én. Megjegyzi azonban előadó, hogy Kohlmayer a kihallgatásnál nem mondta meg hatá­rozottsággal, milyen festéket vásárolt nála Eszter. Felmutatja továbbá a hulla kezére kötöt ken­dőben talált festékmaradványt, melyet Zurányi a kendőről lekapart. Előadása további folyamában felemlíti, hogy elterjedvén a hulla feltalálásának híte, sokan gyűl­tek oda, köztük zsidók is, ezek közül azonban — mint a védelem panaszolja — egyetlenegy sem bo­csáttatott a hullához. Ezután a vizsgálóbíró a felismerési eljárást foganatosította, a­melyen Székely Ferenc kir. fő­ügyészi helyettes is jelen volt. Ezen eljárás ered­ménye szerint Solymosi Jánosné, az anya, hatá­rozottan kijelentette, hogy a meztelenül felmutatott hulla nem lehet leányáé. Ez történt a Csonka­füzesben. Elnök: A hulla meztelenül mutattatott fel ? Széll Farkas: Csak a nemző részek vol­tak elföldve. Solymosi Gáborné a hullában nem ismerte fel Esztert. Lázi János az ajak, a szemek és a nagyság után ítélve felismerni véli Esztert a hullában. Solymosi János, távoli rokona Eszternek, az arcállás és nagyság után e hullát Solymosi Eszterének gondolja. Jakab János a hullát, kék szemei, fogainak rendes állása s nagysága után Eszterének véli. Szakolczay Jakcsa a fogak, szemek, és lábak után ítélve határozottan állítja, hogy a hulla Eszteré. Juhász József a száj, az ajak és nagyság után azt gondolja, hogy a hulla Eszteré lehet, de nem biztos benne. Juhász Andrásné a hulla nagyságát és fogait olyan formának nézte, mint Eszteré voltak, de biztosat nem tud állítani. Ezen felismerési eljárás után ugyancsak az azonosság megállapítása végett elvitetett a hulla Bátori Gáborné kertjébe T. Eszlárra. Elnök: Az első alkalommal nem indokolta véleményét Solymosiné, hogy miért nem lehet a hulla a leányáé ? Széli Farkas: Nem. Forrássy jegyző olvassa az 1882. évi junius 20 án Tisza Eszláron tartott felismerési eljá­rásról felvett jegyzőkönyvet. Elnök: Az ott jelen voltak közül egyetlen­egy sem ismerte fel Eszternek? Széli Farkas : Nem ismerte fel egy sem. Elnök: És mindegyik indokoltan mondja, hogy miért nem lehetett Solymosi Eszter ? Széll Farkas előadó: Ugyanazok, akik ott fel nem ismerték, még bővebben indokolták ezt a tárgyalás során. Solymosi Jánosné azt mondja, hogy azért nem is­meri fel, „mert, amint meglátta arcát, rögtön tudta, hogy nem leánya.“ Solymosi Jánosné ismeretes indokait ezután az előadó részletezi. Lá­­posi János Esztert ismerte, négy évig járt az isko­lába és templomba, de nem ismeri fel a hullá­ban Esztert. Arra a kérdésre, hogy mikor látta Esz­tert utoljára, maga sem tudta megmondani, hogy körülbelül mely időben látta. Ezután a többi fölismerési tanuk vallomásai részleteztetik s a boncolási jegyzőkönyv és az or­vosi vélemény olvastatik föl. Széll Farkas előadó: A vizsgálat 1882. évi junius 22-én a ruhanemüeket, mert némely fol­tok voltak rajtuk észlelhetők, annak megállapítása végett, hogy e foltok nem vérmaradványok­, Szé­kely Ferenc főügyészi helyettes közvetítése mellett az országos művegyészhez szállíttatta, ki július 2-án­­ azon véleményt adta, hogy a foltokban vérfesteny nem található és hogy a foltokból zsírmaradványo­­kat vont ki. Hogy a ruházatban levő színes zsírré­tegek nem származnak-e előrehaladt rothadásban levő hullától, szakértőiig döntendő el. E szakértők nov. 2 án terjesztették elő véleményüket, a­mely szerint a górcsői vizsgálat alapján a kérdéses zsír­rétegek előrehaladt rothadásban volt emberi hullá­tól származnak. (Negyedórás szünet) Széll Farkas előadó : A boncjegyzőkönyvnek az a tétele, mely szerint a hulla nem találtatott sem oly korúnak, sem oly állapotúnak, hogy Esz­teré lehetett volna, azon gyanút keltette fel a vizs­gálatban, hogy itt álhullával van dolga, a­mely úgy csempésztetett oda. Ez okból elfogatta azokat a tutajosokat, a­kik a dadai Caoakafüzesben pihen­tek volt. A vizsgálat során a védelem újra felvétel iránt adott be kérvényt, melyben kijelenti, hogy az eddigi vizsgálat nem terjeszkedett ki több oly kér­désre, a­mely felderítendő lett volna , hogy mu­lasztás követtetett el a szakértők részéről részint a hulla, részint a ruha, felismerése körül. Az újra felvétel elrendeltetvén, a kir. törvényszék Megyery Géza törvényszéki bírót küldte ki s szakértőkül dr. Scheuthauer Gusztávot, dr. Mihalkovics Gézát és dr. Bilky Jánost bizta meg. Az újra felvétel a helyszínen december 7 dikén eszközöltetett, oly mó­don, hogy az egyetemi tanárok megejtették úgy a kül-, mint a belvizsgálatot, a­mennyiben ezt a hulla akkori állapota megengedte. Dr. Balogh Károly pótbiró olvassa a buda­pesti tanárok véleményét. Elnök: Mind a három szakértő aláírta ezen véleményt ? Balogh Károly pótbiró : Igenis, Széll Farkas előadó: Mielőtt az egyetemi tanár szakértők véleményüket megadták volna, fel­szólították a boncoló orvosokat, hogyan értelmezik a boncjegyzőkönyvnek bizonyos kifejezéseit, neveze­tesen a haj hiányra, a szemöldök és nemzőrészek­nek szőrtől való megfosztására, a koponyafalcsont folytonossághiányára, a hónaljszőrök stb. hiányára vonatkozólag. Erre az első boncoló orvosok azt a feleletet adták, hogy a hajhagymák az első bonco­lás alkalmával szabad szemmel sűrűen láthatók és barna szőrűek voltak, a szemöldök helye sötétebb színezettel volt jelölve, de ezt tüzetesebb vizsgálat tárgyává nem tették. Az előadó itt megismerteti az egyetemi ta­nárok eljárását, a hulla fele részének rendelkezé­sére bocsátását, az e körül fölmerült vitát, az áztatási és górcsövi vizsgálati eljárást , a szakér­tők véleményét, mely egész terjedelmében fölol­­vastatik. Elnök: Ha jól értettem, Scheuthauer, Mi­­halkovics és Belky azt mondják, hogy valószínű, hogy a dadai hulla 16 vagy 17 éves egyéné, de nincs kizárva annak lehetősége, hogy 14—15 évesé is lehetett. Lejebb tehát ők sem mennek. Jól értet­tem ezt ? Széll Farkas előadó: Igen. Az élesebb el­lentét ott van, a­hol az első szakértők kizárják an­nak lehetőségét, hogy a hulla 10 napnál tovább volt a vízben; az egyetemi tanárok pedig azt mondják, hogy az illető egyén legkevesebb hat, valószínűleg pedig 11—12 hét óta halott és ezen idő alatt a legna­gyobb részben vízben volt. Ilyen különbözetek mellett a törvényszéki ki­küldött bíró az országos közegészségügyi tanácsnak véleményét kérte ki. A közegészségügyi tanács véleményének felol­vasása után felolvassa az előadó a budapesti szak­értőknek a törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszát. Elnök: Van okom rá még egyszer kérni a Scheuthauer véleménye azon részének felol­vasását, mely tisztán a korra vonatkozik, hol azt mondják a szakértők, hogy a valószínűség szerint mily kort állapítottak ők meg. Miután a közegész­ségügyi tanács még többet is, kevesebbet is kon­­cedál, még egyszer óhajtanám e pont fölolvasását. Széll Farkas olvassa Scheuthauer vélemé­nyét annak egész indokolásával együtt , azután folytatja a tanuk vallomásainak előadását. A legtöbb tanú a mellett szól, hogy a hulla friss volt; a hulla színére nézve Tanyi József azt mondja, hogy eleven színű volt, Sós András szép pirosnak állította, Zurányi Kálmán gyógyszerész sze­rint a comb és láb testszínűek és az ikrák igen rugékonyak voltak. A­mi azt illeti, hogy felismerési jel találta­tott e a hullám, mely azt igazolta, hogy az ugyan­­­ azonos Solymosi Eszterrel, erre nézve Szakolczay­­ Julcsa már említett vallomásában pattant ki, ott­­ a felismerési eljárásnál, hogy Solymosi Eszter Iá-­­ bán tehéntaposás folytán származott jegynek kell­­ lenni. Ezt Szűcs János és Zurányi Kálmán is megerősíti, hogy t. i. a mint a csoport közül Sza­kolczay Ju­csa a Csonka füzesnél megpillantotta a kifogott hullát, arra a kérdésre, hogy megismernéd­­e, azt mondta, hogy megismeri, ha a lábán van ilyen és ilyen jegy, mert rátaposott a tehén, és a­mint locsolták a hullát, Zurányi Kálmán és Szűcs János szerint Szakolczay Julcsa bizonyos hegre mutatott. Ezt a heget bőven leírta és le is rajzolta Zurányi. De Szakolczay Julcsa azt a vallomást, melylyel így nyomban és határozottan felismertnek állította Solymosi Esztert, a tárgyalás során vissza­vonta azzal, hogy ő nem jól nézte meg. Vissza­térve a megfelismerési jelre, hogy valóban látszott-e a tehéntaposás visszamaradt jele Solymosi Eszter lábán, erre nézve többen hallgattattak ki. Az anya azt mondta, hogy nem vizitálta meg a lábát e szempontból, Olajos Bálintné pedig azt adja elő, hogy 3 hét alatt meggyógyult a seb. Elnök: Hogy maradt-e heg, látta-e ? Széll Farkas: Azt nem látta. A szakértők, a­kik a boncolást vezették, annyit beismernek, hogy erre a hegre figyelmeztetve voltak ott és figyelme­sen meg is nézték, hogy mi van ott. Nem met­szették be a helyet, még­pedig azért, mert látszott, hogy piszkos szennyfolt volt és vízzel locsolásra ez a folt lement. Tehát ebből az következik, hogy ott nem volt heg, hanem piszok, szennyes folt. A fel nem ismerés jelének vehető több tanú azon vallomása, hogy a hullának nagy, megnövesztett, hosszú, finoman ápolt körmei voltak. A körmökre nézve Belky egyetemi tanár egy preparátumot mutatott be annak a beigazolására, hogy a köröm­ágyat is fel lehet cserélni és hogy azt hiheti a szemlélő bővebb megvizsgálás nélkül, hogy valódi köröm van ott. Mint az egyetemi tanárok vélemé­nyében is benfoglaltatik, körmök az exhumáció alkalmával nem találtattak sem a kézen, sem a lábon. Az anya azt mondja egyik fel nem ismerés,­­felül és ezt több tanú igazolja, hogy az ő leányá­nak lábujjai egymástól távol állók voltak, a hullá­nak pedig egymásra álló lábujjai voltak. A fogak rendetlensége is felhozatott, mint fel nem ismerési jel. Erre Eszter két testvére már az első megtekin­tésnél reá mutatott. Az anya is hangsúlyozta ezt. A boncjegyzőkönyv általánosságban mondja, hogy az alsó fogsor rendetlen. Az egyetemi tanárok egy fognak rendetlen állását állapítják meg. A hulla szemeire nézve is eltérők a tanú­vallomások. Solymosiné, Juhász András, Jakab János kék szemet láttak. Horváth Géza és a bonc­­jegyzőkönyv barnának mondják a hulla szemét. Midőn a tanuk vallomásukat megtették, jelen voltak az egyetemi tanárok is, a­kik felszólíttatták, hogy a tanuk véleményeinek meghallgatása után szakértői véleményüket nem változtatják e meg ? Ismertetvén dr. Belkynek ekkor adott vélemé­nyét, elnök a tanácskozást holnap délelőtti 9 órára, halasztja el. PESTI HIRLAP, 1883 december 20 V­EGYES. — (Hajnövesztők és a kopasz fej) Egy francia fodrász a hajnövesztő szerekről nemrég cikket irt, melyben többek közt ezeket mondja: A haj igen sokszor kihull valamely be­tegség után. Ilyenkor rendesen magától kinő újra,, a­nélkül, hogy valami növesztő­ szert kellene al­kalmazni. Ha azonban természetes okokból hull ki, akkor soha sem nő meg újra. Én 25 éves fodrász, praxisom alatt több mint 500 féle hajnövesztőt alkal­maztam különböző kopasz fejeken, de be kell valla­­­nom, hogy én ezeken soha se láttam újra hajit nőni. Ezért tehát én e szerek iránt minden bizal­mamat elveszítettem s csak csalásnak tekinthetem. Praxisomban különben arra a tapasztalatra jöttem,, hogy azok, kiknek feje erősen izzad, könnyen ko­paszodnak. Az a szokás, hogy otthon föveget hor­danak a fejen, nem ritkán oka a kopaszságnak.­­ (Don Juan sírj­a.) A Mozart operá­jából ismertté lett don Juan nem valami mese­beli alak, tényleg élt és sírja ott van Sevilla, Caridad templomában. Élete csakugyan oly ka­landos csínyek láncolata volt, mint a­hogy a regék mondják. Don Juan azonban mint bűnbánó halt meg és végrendeletében kikötötte, hogy a templomba vezető úton temessék el, hogy a jámbor lelkek, kik a templomba mennek, al­tán lépjenek át. Tekintettel a jámbor kívánatra és leg­utóbb tanúsított bűnbánásra, a barátok a templom belsejében temették el Don Juant.

Next