Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-20 / 349. szám
I6. Széll Farkas előadó ezután felmutatja a ruhadarabokat. Elnök egy felmutatott veres és fekete virágú fehér szövetdarabra nézve, mely nem volt a hullán, hanem Sólymosai Eszter anyja által mutattatok be, megjegyzi, hogy köztudomású dolog, hogy faluhelyen a leányok egyforma ruhát szoktak vásárolni és igy az anya által felmutatott ezen ruhadarabka ismertető jelet képez. (Ezután felmutattatik a fehér virágos fekete kendő, melyben a festék a hulla kezére volt kötve, valamint annak párja, melyet özv. Solymosiné felmutatott.) Elnök: Arról nem volt szó a vizsgálat során, hogy ilyen kendők nincsenek e nagyon elterjedve a falu népe közt ? Széli Farkas: Erre a vizsgálat nem terjeszkedett ki. (Felmutattatik továbbá a fehér fekete-vereskockás szövet, melyből Eszter be nem érője készült.) Széli Farkas : Még egy fejkendő is említtetik, ez azonban nincs meg, mert hulla feje kendő nélkül találtatott. Előadó ezután felmutatja azt a kék és véres festéket, melyet Kohlmayer boltos azzal adott át a vizsgálatnak, hogy olyant vásárolt nála Eszter ápril 1-én. Megjegyzi azonban előadó, hogy Kohlmayer a kihallgatásnál nem mondta meg határozottsággal, milyen festéket vásárolt nála Eszter. Felmutatja továbbá a hulla kezére kötöt kendőben talált festékmaradványt, melyet Zurányi a kendőről lekapart. Előadása további folyamában felemlíti, hogy elterjedvén a hulla feltalálásának híte, sokan gyűltek oda, köztük zsidók is, ezek közül azonban — mint a védelem panaszolja — egyetlenegy sem bocsáttatott a hullához. Ezután a vizsgálóbíró a felismerési eljárást foganatosította, amelyen Székely Ferenc kir. főügyészi helyettes is jelen volt. Ezen eljárás eredménye szerint Solymosi Jánosné, az anya, határozottan kijelentette, hogy a meztelenül felmutatott hulla nem lehet leányáé. Ez történt a Csonkafüzesben. Elnök: A hulla meztelenül mutattatott fel ? Széll Farkas: Csak a nemző részek voltak elföldve. Solymosi Gáborné a hullában nem ismerte fel Esztert. Lázi János az ajak, a szemek és a nagyság után ítélve felismerni véli Esztert a hullában. Solymosi János, távoli rokona Eszternek, az arcállás és nagyság után e hullát Solymosi Eszterének gondolja. Jakab János a hullát, kék szemei, fogainak rendes állása s nagysága után Eszterének véli. Szakolczay Jakcsa a fogak, szemek, és lábak után ítélve határozottan állítja, hogy a hulla Eszteré. Juhász József a száj, az ajak és nagyság után azt gondolja, hogy a hulla Eszteré lehet, de nem biztos benne. Juhász Andrásné a hulla nagyságát és fogait olyan formának nézte, mint Eszteré voltak, de biztosat nem tud állítani. Ezen felismerési eljárás után ugyancsak az azonosság megállapítása végett elvitetett a hulla Bátori Gáborné kertjébe T. Eszlárra. Elnök: Az első alkalommal nem indokolta véleményét Solymosiné, hogy miért nem lehet a hulla a leányáé ? Széli Farkas: Nem. Forrássy jegyző olvassa az 1882. évi junius 20 án Tisza Eszláron tartott felismerési eljárásról felvett jegyzőkönyvet. Elnök: Az ott jelen voltak közül egyetlenegy sem ismerte fel Eszternek? Széli Farkas : Nem ismerte fel egy sem. Elnök: És mindegyik indokoltan mondja, hogy miért nem lehetett Solymosi Eszter ? Széll Farkas előadó: Ugyanazok, akik ott fel nem ismerték, még bővebben indokolták ezt a tárgyalás során. Solymosi Jánosné azt mondja, hogy azért nem ismeri fel, „mert, amint meglátta arcát, rögtön tudta, hogy nem leánya.“ Solymosi Jánosné ismeretes indokait ezután az előadó részletezi. Láposi János Esztert ismerte, négy évig járt az iskolába és templomba, de nem ismeri fel a hullában Esztert. Arra a kérdésre, hogy mikor látta Esztert utoljára, maga sem tudta megmondani, hogy körülbelül mely időben látta. Ezután a többi fölismerési tanuk vallomásai részleteztetik s a boncolási jegyzőkönyv és az orvosi vélemény olvastatik föl. Széll Farkas előadó: A vizsgálat 1882. évi junius 22-én a ruhanemüeket, mert némely foltok voltak rajtuk észlelhetők, annak megállapítása végett, hogy e foltok nem vérmaradványok, Székely Ferenc főügyészi helyettes közvetítése mellett az országos művegyészhez szállíttatta, ki július 2-án azon véleményt adta, hogy a foltokban vérfesteny nem található és hogy a foltokból zsírmaradványokat vont ki. Hogy a ruházatban levő színes zsírrétegek nem származnak-e előrehaladt rothadásban levő hullától, szakértőiig döntendő el. E szakértők nov. 2 án terjesztették elő véleményüket, amely szerint a górcsői vizsgálat alapján a kérdéses zsírrétegek előrehaladt rothadásban volt emberi hullától származnak. (Negyedórás szünet) Széll Farkas előadó : A boncjegyzőkönyvnek az a tétele, mely szerint a hulla nem találtatott sem oly korúnak, sem oly állapotúnak, hogy Eszteré lehetett volna, azon gyanút keltette fel a vizsgálatban, hogy itt álhullával van dolga, amely úgy csempésztetett oda. Ez okból elfogatta azokat a tutajosokat, akik a dadai Caoakafüzesben pihentek volt. A vizsgálat során a védelem újra felvétel iránt adott be kérvényt, melyben kijelenti, hogy az eddigi vizsgálat nem terjeszkedett ki több oly kérdésre, amely felderítendő lett volna , hogy mulasztás követtetett el a szakértők részéről részint a hulla, részint a ruha, felismerése körül. Az újra felvétel elrendeltetvén, a kir. törvényszék Megyery Géza törvényszéki bírót küldte ki s szakértőkül dr. Scheuthauer Gusztávot, dr. Mihalkovics Gézát és dr. Bilky Jánost bizta meg. Az újra felvétel a helyszínen december 7 dikén eszközöltetett, oly módon, hogy az egyetemi tanárok megejtették úgy a kül-, mint a belvizsgálatot, amennyiben ezt a hulla akkori állapota megengedte. Dr. Balogh Károly pótbiró olvassa a budapesti tanárok véleményét. Elnök: Mind a három szakértő aláírta ezen véleményt ? Balogh Károly pótbiró : Igenis, Széll Farkas előadó: Mielőtt az egyetemi tanár szakértők véleményüket megadták volna, felszólították a boncoló orvosokat, hogyan értelmezik a boncjegyzőkönyvnek bizonyos kifejezéseit, nevezetesen a haj hiányra, a szemöldök és nemzőrészeknek szőrtől való megfosztására, a koponyafalcsont folytonossághiányára, a hónaljszőrök stb. hiányára vonatkozólag. Erre az első boncoló orvosok azt a feleletet adták, hogy a hajhagymák az első boncolás alkalmával szabad szemmel sűrűen láthatók és barna szőrűek voltak, a szemöldök helye sötétebb színezettel volt jelölve, de ezt tüzetesebb vizsgálat tárgyává nem tették. Az előadó itt megismerteti az egyetemi tanárok eljárását, a hulla fele részének rendelkezésére bocsátását, az e körül fölmerült vitát, az áztatási és górcsövi vizsgálati eljárást , a szakértők véleményét, mely egész terjedelmében fölolvastatik. Elnök: Ha jól értettem, Scheuthauer, Mihalkovics és Belky azt mondják, hogy valószínű, hogy a dadai hulla 16 vagy 17 éves egyéné, de nincs kizárva annak lehetősége, hogy 14—15 évesé is lehetett. Lejebb tehát ők sem mennek. Jól értettem ezt ? Széll Farkas előadó: Igen. Az élesebb ellentét ott van, ahol az első szakértők kizárják annak lehetőségét, hogy a hulla 10 napnál tovább volt a vízben; az egyetemi tanárok pedig azt mondják, hogy az illető egyén legkevesebb hat, valószínűleg pedig 11—12 hét óta halott és ezen idő alatt a legnagyobb részben vízben volt. Ilyen különbözetek mellett a törvényszéki kiküldött bíró az országos közegészségügyi tanácsnak véleményét kérte ki. A közegészségügyi tanács véleményének felolvasása után felolvassa az előadó a budapesti szakértőknek a törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszát. Elnök: Van okom rá még egyszer kérni a Scheuthauer véleménye azon részének felolvasását, mely tisztán a korra vonatkozik, hol azt mondják a szakértők, hogy a valószínűség szerint mily kort állapítottak ők meg. Miután a közegészségügyi tanács még többet is, kevesebbet is koncedál, még egyszer óhajtanám e pont fölolvasását. Széll Farkas olvassa Scheuthauer véleményét annak egész indokolásával együtt , azután folytatja a tanuk vallomásainak előadását. A legtöbb tanú a mellett szól, hogy a hulla friss volt; a hulla színére nézve Tanyi József azt mondja, hogy eleven színű volt, Sós András szép pirosnak állította, Zurányi Kálmán gyógyszerész szerint a comb és láb testszínűek és az ikrák igen rugékonyak voltak. Ami azt illeti, hogy felismerési jel találtatott e a hullám, mely azt igazolta, hogy az ugyan azonos Solymosi Eszterrel, erre nézve Szakolczay Julcsa már említett vallomásában pattant ki, ott a felismerési eljárásnál, hogy Solymosi Eszter Iá- bán tehéntaposás folytán származott jegynek kell lenni. Ezt Szűcs János és Zurányi Kálmán is megerősíti, hogy t. i. a mint a csoport közül Szakolczay Jucsa a Csonka füzesnél megpillantotta a kifogott hullát, arra a kérdésre, hogy megismernéde, azt mondta, hogy megismeri, ha a lábán van ilyen és ilyen jegy, mert rátaposott a tehén, és amint locsolták a hullát, Zurányi Kálmán és Szűcs János szerint Szakolczay Julcsa bizonyos hegre mutatott. Ezt a heget bőven leírta és le is rajzolta Zurányi. De Szakolczay Julcsa azt a vallomást, melylyel így nyomban és határozottan felismertnek állította Solymosi Esztert, a tárgyalás során visszavonta azzal, hogy ő nem jól nézte meg. Visszatérve a megfelismerési jelre, hogy valóban látszott-e a tehéntaposás visszamaradt jele Solymosi Eszter lábán, erre nézve többen hallgattattak ki. Az anya azt mondta, hogy nem vizitálta meg a lábát e szempontból, Olajos Bálintné pedig azt adja elő, hogy 3 hét alatt meggyógyult a seb. Elnök: Hogy maradt-e heg, látta-e ? Széll Farkas: Azt nem látta. A szakértők, akik a boncolást vezették, annyit beismernek, hogy erre a hegre figyelmeztetve voltak ott és figyelmesen meg is nézték, hogy mi van ott. Nem metszették be a helyet, mégpedig azért, mert látszott, hogy piszkos szennyfolt volt és vízzel locsolásra ez a folt lement. Tehát ebből az következik, hogy ott nem volt heg, hanem piszok, szennyes folt. A fel nem ismerés jelének vehető több tanú azon vallomása, hogy a hullának nagy, megnövesztett, hosszú, finoman ápolt körmei voltak. A körmökre nézve Belky egyetemi tanár egy preparátumot mutatott be annak a beigazolására, hogy a körömágyat is fel lehet cserélni és hogy azt hiheti a szemlélő bővebb megvizsgálás nélkül, hogy valódi köröm van ott. Mint az egyetemi tanárok véleményében is benfoglaltatik, körmök az exhumáció alkalmával nem találtattak sem a kézen, sem a lábon. Az anya azt mondja egyik fel nem ismerés,felül és ezt több tanú igazolja, hogy az ő leányának lábujjai egymástól távol állók voltak, a hullának pedig egymásra álló lábujjai voltak. A fogak rendetlensége is felhozatott, mint fel nem ismerési jel. Erre Eszter két testvére már az első megtekintésnél reá mutatott. Az anya is hangsúlyozta ezt. A boncjegyzőkönyv általánosságban mondja, hogy az alsó fogsor rendetlen. Az egyetemi tanárok egy fognak rendetlen állását állapítják meg. A hulla szemeire nézve is eltérők a tanúvallomások. Solymosiné, Juhász András, Jakab János kék szemet láttak. Horváth Géza és a boncjegyzőkönyv barnának mondják a hulla szemét. Midőn a tanuk vallomásukat megtették, jelen voltak az egyetemi tanárok is, akik felszólíttatták, hogy a tanuk véleményeinek meghallgatása után szakértői véleményüket nem változtatják e meg ? Ismertetvén dr. Belkynek ekkor adott véleményét, elnök a tanácskozást holnap délelőtti 9 órára, halasztja el. PESTI HIRLAP, 1883 december 20 VEGYES. — (Hajnövesztők és a kopasz fej) Egy francia fodrász a hajnövesztő szerekről nemrég cikket irt, melyben többek közt ezeket mondja: A haj igen sokszor kihull valamely betegség után. Ilyenkor rendesen magától kinő újra,, anélkül, hogy valami növesztő szert kellene alkalmazni. Ha azonban természetes okokból hull ki, akkor soha sem nő meg újra. Én 25 éves fodrász, praxisom alatt több mint 500 féle hajnövesztőt alkalmaztam különböző kopasz fejeken, de be kell vallanom, hogy én ezeken soha se láttam újra hajit nőni. Ezért tehát én e szerek iránt minden bizalmamat elveszítettem s csak csalásnak tekinthetem. Praxisomban különben arra a tapasztalatra jöttem,, hogy azok, kiknek feje erősen izzad, könnyen kopaszodnak. Az a szokás, hogy otthon föveget hordanak a fejen, nem ritkán oka a kopaszságnak. (Don Juan sírja.) A Mozart operájából ismertté lett don Juan nem valami mesebeli alak, tényleg élt és sírja ott van Sevilla, Caridad templomában. Élete csakugyan oly kalandos csínyek láncolata volt, mint ahogy a regék mondják. Don Juan azonban mint bűnbánó halt meg és végrendeletében kikötötte, hogy a templomba vezető úton temessék el, hogy a jámbor lelkek, kik a templomba mennek, altán lépjenek át. Tekintettel a jámbor kívánatra és legutóbb tanúsított bűnbánásra, a barátok a templom belsejében temették el Don Juant.