Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)

1884-05-10 / 129. szám

8._________________________________É­ lezni, hogy a Dobzsánszky-család készíttetett ügyes utánzatokat, mert az irás vonásról vo­násra megegyezik Dobránszky Péter írásával. Ezt mondja Ugrón, mondják ,azon képviselők, akik az írást összehasonlították. Ámde Dobránszky Péter felháborodva uta­sította vissza a vádat. S a vád oly súlyos, következményei oly végzetesek egy ember becsületére, reputációjára, társadalmi állására, sőt anyagi existenciájára, hogy ítéletünknek végleges formulázásá­­sával várnunk kell, a­míg a kérdés teljesen tisztázva lesz. Dobránszky Péter tudhatja, mi a köteles­sége a rendkívül terhelő váddal szemben. Tisza Kálmán is figyelmeztette a köteles­ségére. Meg kell cáfolnia a vádat. Ha pedig bebizonyodik, hogy a vád alap­ját képező okmányok hitelesek, úgy Dobránszky akkor is fogja tudni kötelességét. Ha nem tudná, majd tudni fogja a szabadelvű párt és tudni fogják helyette Dobránszky Péter választói. A­ki kész az orosz cár szolgálatába lépni, s képes e célból pánszláv befolyásnál kö­nyörögni , annak nincs helye egyik párt kebe­lében sem, azt nem küldhetik a magyar or­szággyűlésbe egyik választó­kerületből sem, s legkevésbbé a székely­földről. Az csak változ­tassa nevét Dobzsánszkyra és men­jen ki Oroszországba. Meg vagyunk győződve, hogy Ugrón komoly alapon csinálta leleplezését. De nincs kizárva az eshetőség, hogy Dobránszky ártatlan. Ha azon­ban Dobránszky Péter tagadásával szemben is kiderül a rá nézve megsemmisítő valóság, akkor Ugron Gábor, bár a leleplezéseknek nem va­gyunk barátjai, véleményünk szerint is nagy szolgálatot tett a magyar parlamentnek. A Szent-Pétervárra kívánkozó D­o­b­­­zsánszkyaknak nincs ott helyük. Jobb ránk nézve a nyílt ellenség, mint az ál jóbarát. A harmadik egyetem. A képviselőház köz­­oktatásügyi bizottsága imént terjesztette be jelenté­sét a képviselő­ház 1882. nov. 27-iki határozatára a harmadik egyetem dolgában. A jelentés érdemleges részében következőleg hangzik: „Az enquete által felszínre hozott és e naplóba foglalt anyag alapul­vételével kiküldött albizottságunk jelentést és javas­latot terjesztett elénk, melynek elfogadásával mi f. évi február hó 8-án tartott ülésünkben megállapo-­­ dásképen kimondtuk, hogy: 1. A budapesti egye­tem jogi karán és a bölcsészeti kar de­monstratív szakaiban túltömöttség van, ennek meg-­­­szüntetése részben a fennálló intézmények kere­tében is eszközölhető, de egy új egyetem felállítá­sa is levezető hatással lesz rá. 2. Nem csak ez okból, hanem az ország általános kulturális érdekei te­kintetéből szükséges egy harmadik egyetem létesí­tése, mely jog- és államtudományi, bölcsészeti, ter­mészettudományi és orvostani karokból szervezendő; a theológiai kar kérdése egyelőre függőben tartandó. 3. A jogakadémiák jelenlegi helyzetükben változat­lanul meg nem hagyhatók.­­ Ennek alapján már most eredeti eljárási tervünkhöz képest feladatunk lett volna a kivitel s első­sorban a helyválasztás kérdésére nézve bocsátkozni további tárgyalásokba. Időközben azonban a 1. képviselőház megbízatásának tartama vége felé közledvén, miután arra, hogy tervezett eljárásunkat végleg befejezhessük s a sze­rint konkrét javaslattal léphessünk a t. ház elé, most már kilátás sincs, az ügy jelenlegi stádiumában pedig ér­demleges határozat előidézését sem szükségesnek, sem időszerűnek nem tartjuk, azon meggyőződés­ben, hogy a most körvonalazott működésünk által szolgáltatott anyag a harmadik egyetem fontos kér­désének helyes megoldása szempontjából maradandó becsesel bír, s azon hitben, hogy a kormány és a jövendő képviselőház a most elejtett fonalat újra fölveendik és az általunk megjelölt után tovább ha­ladva ez ügyet kielégítő megoldásra is fogják jut­tatni, összes irományaink bemutatása mellett kér­jük a t. képviselőházat, miszerint e jelentésünket és az enqueste naplóját tagjai között szétoszlatván, az általunk bejelentetteket egyszerűen tudomásul venni méltóztassék.“ Zágráb, máj. 9. (A választások ár­nyéka.) Az előbbi mérsékelt elemekből alakult füg­getlen nemzeti párt, már hivatalosan megindította a választási mozgalmat program­jának közzétételével, mely a Pozor tegnapi számában is megjelent s melyben a párt azt követeli, hogy Horvátország­nak a monarchiában ugyanoly helyzet biztosít­tassák, mint a milyennel Magyarország bir. Felállott Ugrón gábor. Minden ember megmozdult székén — s azután temetői csend lett. Igazi temetőben voltunk. Péchy meglóbázta a lélekharangot, azután letette és eldőlt székén. A tenyerek tölcsérekké képződtek a fülek mellett. S megindult a temetési szertartás. A tisztelt halottjelölt ott ült a túlsó olda­lon épen vis-a-vis Agronnal a Móricz Pál háta mögött (hol különben Tisza Lajos szokott ülni iigabb szituációk között). Móricz nagy feje egé­szen eltakarta Dobránszkyt. Csak ha mozdult, piroslott elő pozsgás, egészséges arca. Ugrón mesterül tálalta fel ezúttal a maga dolgát. Legelőször egy szolgabirót trancsírozott fel a la Hontvármegye, ki igen jól nézett ki azzal a garnirunggal, melyet körülé rakott. A szolgabírót elemésztvén, egy interpellá­ciót vett fel a padról és felolvasó. Az interpelláció a parlamenti biablon sze­rint a „punktum“ szokott lenni minden felszó­lalásnál, a hallgatóság tehát megbotránkozva riadt fel . Hát csak ennyi ? Mi a publikumnak egy szolgabiró itt, a­hol hétköznap is egy-egy főispánt esznek meg. Hanem Ugrón nem csinált punktumot, csak lélekzetet vett s nyomban elővette a má­sodik tálat. Ebben volt Dobránszky. Felgombolta kabátját s kivett zsebéből egy csomagot: régi, elsárgult levelek és vizitkártyák. Mosolyogva babrált közöttük, mint a fös­vény kincsei közt. Szép daliás termete kiegyenesedett, sze­mei megvillantak ádáz haragban. Soha még olyan csend, aminő most tá­madt. Farkas Balázs a harmadik padban ülő kép­viselő­társai átérverését olvasgatta mellékes mulatságképen.Legtöbbet ver a Hermáné és leg­kevesebbet a Madarász Jenőé. Eközben érces hangon mérte a fejszecsa­pásokat Ugrón, hogy igenis Dobránszky rokon­ságban van, a hazaáruló Dobzsánszkyakkal. Sőt hivatalt is kért tőlük még pedig oroszországi hivatalt. . . — Szégyen ! Gyalázat! kiálták közbe a szél­sőbalról. A többi pártok mélyen hallgattak. A hom­lokok elkomorodtak. Az arcokon mintha a két­kedés volna leírva: „lehetséges-e az?“ — Itt a bizonyítékok —men­nydörgő Ugrón — s egy levelet olvasott fel a csomagból, mely­ben több levél van, Dobzsánszky Adolfhoz és a hírhedt Dobzsánszky Olgához intézve, „ked­ves Olgám“ vagy „Kedves hugocskám“ megszólí­tással. Kínos szenzációt keltett e levél az egész házban, mert bizonyítja, hogy írója kész lenne az oroszt szolgálni. Soha még ilyen nagy bűnnel nem vádol­ták, mióta a világ áll, székelyek képviselőjét . . . Úgy süvített itt ez a vád, mint egy orkán mely felborzolta az emberek hajszálait. Az aj­tók csikorogni látszottak s úgy tetszett, hideg légáramlat suhan be száz nyíláson át, melytől megborzad a háta az embernek, s az arcok meg­­fehérednek. A tüzesebbeknek ökle is megmozdul. De csend. Feláll maga Dobránszky véde­kezni. Halálos sápadtság ül az arcán. Izgatottsá­­gában könyökével törüli le homlokáról az izzad­­ságcsöppeket. Azt mondja : ő jó, becsületes magyar ha­zafi, emellett tanúskodik múltja, működése. Habozva beszél, szaggatottan, nem a mél­tatlanság haragja tör ki szavaiban rakoncátla­nul, a fölháborodás tüze nem csap fel szörnyű lángban . . . A miniszterelnök hátra fordul és úgy nézi figyelmesen,­­ aztán lassan, csendesen elfor­dul tőle. Vájjon mit gondolhat? Azt-e, hogy ilyenkor a mérséklet már nem erő ? S még folyton beszél szegény Dobránszky, munkájáról, amit ír, tanítványairól a kiket ne­velt, ellenségeiről, akik üldözik. — Az itt a kérdés, irta-e a levelet vagy nem ? Kiált közbe Csernátony, aki egyetlen sze­rencsés megjegyzéssel gyakran hámozza ki a szóözönből a vita magját. PESTI HÍRLAP, 1884. május 10. Választási mozgalmak. Pozsony-Szent-György, máj. 8. (Eredeti tudósítás.) Szalay Ödön a bazini kerület kormánypárti képviselője tegnap tartotta meg be­számoló beszédét p.­szt.-györgyi választóinak ; hosz­­szasan boncolgatta a kormány álláspontját s kifej­tett működését, a mihez részéről tiszta meggyőző­désből járult; zajos éljenzések követték beszédét, melynek végeztével Linder Róbert gimn.­tanár fejezte ki képviselőnknek, tevékeny s odaadó mű­ködéséért az ide való választók teljes bizalmát és háláját,­­ egyszersmind felkérte a jelöltség elfo­gadására, amit viharos éljenzés kísért. Szalay Ödön a kijelölést elfogadta. Az országos antiszemita­ párt e kerület elhódítására tett ugyan kísérletet, hogy T­a­r­­­o­­­ny­ őrnagyot léptesse föl, de a kísérletet senki sem pártolta. * Ráckevén mint bennünket értesítenek, Föld­v­á­r­y Miklósnak mint szabadelvűpárti kép­viselőjelöltnek dr. Halász Géza függetlenségi­­ párti jelölt ellen való felléptetése már végleg befe­­j­­ezett tény. A párt vasárnap tartandó értekezletéből­­ küldi ki azt a bizottságot, mely hétfőn a fővárosba jő, hogy felkérje Földváryt a jelöltség elfogadására. A ráckeviek már kortesnótát is készítettek Föld­­váryról. * — A Busbach ellenes VI. kerületi szabadel­vűpárti választókat Beretvás Endre, a párt elnöke, szombat esti 7 s fél órára a Leikam-féle vendég­lőben tartandó értekezletre hívta össze. * — A gödöllői választókerület függetlenségi párti képviselőjelöltje, Hets Ödön, f. hó 11-én azaz vasárnap többek kíséretében Túrára és Dorog­ra utazik hogy választói meghívásának eleget téve, előttük programmbeszédét megtartsa.­­ A váci kerületben az ottani mérsékelt ellenzéki és függetlenségi párt között (kormánypárt a váci kerületben nincs) a képviselő jelölést illető­leg nagy nézet­eltérés forog fenn. A mérsékelt el­lenzék Szentkirályi Albertet jelöli, a független­ségi párt egy része báró P­r­ó­n­a­y Gábort. Tegnap Vácon e tárgyban értekezlet volt, melyben a mérs. ellenzék kijelentette, hogy ragaszkodik a maga jelölt­jéhez. A váci kerületnek tehát három jelöltje lesz. — Bánffy-Hunyadon gróf Bánffy Béla teg­nap előkelő közönség előtt tartotta meg programm­­beszédjét. — Aradon tegnap a szabadelvű párt Bonis elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen felolvasták Fáik Miksa levelét. Fáik május 25-ére ígérte leutazását. A párt nyomban végrehajtó bizottsá­got választott az ünnepélyes alkalomra. — A VII. ker. Eötvös-párt 400 as bizottsága e hó 10-én, szombaton, délután ö­y­­ órakor, Király­utca 59. szám alatt a Valero-féle házban értekez­letet tart, melyen E­ötvös Károly is jelen lesz. A szocialista törvény a német biro­dalmi gyűlésben. (Első nap.) Tegnap vette kezdetét a német birodalmi gyűlésben a szocialista törvény, illetőleg a kivé­teles állapot meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ezt megelőzőleg benyújtotta a kormány a dynamitellenes törvény­­javaslatot. A szocialista törvényhez első szólt Stauffen­­berg ; fejtegette, hogyan keletkezett a törvény, s hogy az nem épen maga a szociál­demokrácia, ha­nem csak általánosságban a kihágások ellen alkotta­tott ; de mert rosszul alkalmazták, a közbiztonság még kedvezőtlenebbé vált s maga a törvény veszé­lyes titkos izgatást hozott létre; épen a szociál­demokrata sajtó elnyomása csinált utat a nép közé Most veszedelmes lapjának a Freiheitnak. Ha a tör­vényt, mely eredetileg csak három évre alkottatott, mindaddig akarják meghosszabbitni, míg a szociál­­demokrácia meg nem szűnik, úgy ennek soha vége nem lesz. Minthogy pedig mindent összevetve, a törvény hátrányai számosabbak előnyeinél, kéri a törvényjavaslat elvetését. (Tetszés balról.)

Next