Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-18 / 42. szám
lent a város képviselője, báróMandorff Géza és hosszabb beszédben ismertette a politikai helyzetet. Utána felszólaltak: dr Holly Géza, dr Krausz Zsigmond, dr Csöppentzky Mihály és Baranyi Ákos. Egyhangúlag fogadták el azt a határozati javaslatot, hogy a város polgársága az ellenzék küzdelmét helyesli, a demokratikus, általános, egyenlő és titkos választójog melletti tömegsztrájkot pedig erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. Rákosfalván vasárnap délután a szövetkezett ellenzék, a Választójog Országos Szövetsége és a szociáldemokrata párt együttesen nagy népgyűlést rendezett, amelyen sok száz polgár és munkás vett részt. A gyűlés szónokai a helybeli polgárság részéről dr Frindländer Manó, a Választójog Országos Szövetsége képviseletében dr Kása Miklós, a szociáldemokraták nevében pedig Weisz Károly voltak. A szocialista szónok beszéde után antimilitarista és köztársasági tüntetés kerekedett, s csak a négy számban megjelent rendőrség erélyes közbelépése vetett végett a tüntetésnek. A rendőrség intézkedésére Rákosfalván az esti órákban erős rendőrcsapatok cirkáltak. Újvidéken a szövetkezett ellenzék pártjai rendkívül sikerült népgyűlést rendeztek a szociáldemokrata párttal és a Választókig Országos Szövetségével, melyen mintegy 4000 főnyi hallgatóság jelent meg. A gyűlésen, melynek napirendje a kormány választójogi javaslata és a tömegsztrájk kérdése volt, Lovockovich Ferenc elnökölt. Utána Lovászy Márrton orsz. képviselő a további elszánt küzdelem mellett szólott Dr Jászi Oszkár a helyes nemzetiségi politika szükségét hangoztatta, melyet a demokratikus választójogtól vár. Dr Hadzsi Koszta szerb radikális párti szónok beszéde után a szociáldemokrata párt nevében Kondor Bernát az általános sztrájk elkerülhetetlen szükségességét fejtegette viharos helyeslés közben. Végül Hajdú Sándor javaslatára a gyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy elvárja a város munkapárti képviselőjétől, Slezák Lajosól, hogy az általános, titkos választójogot, ígérete szerint, támogatja is, hogy egyéni és politikai reputációja érdekében a munkapártból kilép és kötelességéhez híven a demokratikus választójogért harcolni fog. Gyomron a függetlenségi párt a Választójog Országos Szövetségével 6s a szociáldemokrata párttal vasárnap délután népgyűlést rendezett. Maglód, Péteri, Mende, Tápicsüly, Sülysáp, Tápiósáp, őri, Máriatelep, Erzsébettelep, Sorváttelep nagyszabású küldöttségekkel képviseltették magukat. A gyűlést Horvát János nyitotta meg lelkes szavakkal. Förster Aurél, a motion kerület orsz. képviselője, foglalkozott nagy tetszéssel fogadott hosszabb beszédben a választójog kérdésével. Dr Jzmcsó Károly a Választójog Országos Szövetsége, Farkas István a szociáldemokrata párt nevében a tömegsztrájkról beszélt, aminek erkölcsi és anyagi támogatását, továbbá az ellenzék küzdelmének helyeslését határozatilag is kimondották. Budafok polgársága nagyszabású népgyűlést tartott a kormány által beterjesztett választójogi törvényjavaslat ellen. A népgyűlésen megjelent a kerület képviselője, Palugyay Móric is, továbbá Zlinszky István képviselő és a szociáldemokrata párt nevében dr Vincze Sándor és Ku Ferenc. A népgyűlést Filó Géza nyitotta meg. Palugyay Móric hangoztatta, hogy a szövetkezett ellenzék a legkíméletlenebb harcot folytatja mindaddig, míg a magyar alkotmány és a parlamentarizmus örök szégyenei: a miniszterelnök és a képviselőhöz elnöke helyükön maradnak. Zlinszky István beszéde után a népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben Palugyay Móricot biztosítja terhetlen ragaszkodásáról és neki egyhangú lelkesedéssel bizalmat szavaz, tiltakozik a kormány által beterjesztett választójogi törvényjavaslat ellen, bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. A jászberényi munkások Vasárnapra gyűlést jelentettek be, amelyet azonban a hatóság betiltott. A gyűlésre egybesereglett munkások csak a helyszínen értesültek erről s bevonultak a pártszervezet házának udvarára, hogy ott értekezletet tartsanak. A csendőrök és rendőrök szuronyszegezve kergették ki a népet s a vezetőség felhívására a nép oszladozni is kezdett, de egy munkás a tömeg oszlása közben hangosan tiltakozott az erőszak ellen, mire a rendőrök kardot rántottak, nekirontottak a tömegnek és Kaalla János munkást fején súlyosan megsebesítették. Csak a munkások vezetőinek erélyes közbelépése akadályozta meg a nagyobb vérengzést. * A polgárság az általános sztrájk mellett. A csepeli iparosok és kereskedők köre egyhangúlag kimondotta, hogy az általános sztrájk idején minden üzlet zárva marad. Jászberényben a Választójogi Liga fiókja választmányi ülést tartott, amelyen a 150 választmányi tag majdnem teljes számban megjelent. A választmány kimondotta, hogy március 2-án a választójog érdekében nagygyűlést tart, melyre meghívta ajróf Apponyi Albertet, a Kossuth-pártot és a szociáldemokrata pártot. A választmány kimondotta a munkások tömegsztrájkjának támogatását s rögtön elvállalták a jelenlevők 33 gyermek ellátását. A kereskedők elhatározták, hogy 1795. Nyéki Németh János királyi ügyigazgató, pár hónappal azelőtt még csak királyi táblai ülnek, pörbe fogta a magyar jakobinusokat s ötüket a vérpadra, a többit várak fővenceibe juttatta. József császárral meghalt a josefinismus is, a szabadelvűvé lett bécsi irányt reakció váltotta fel az álamélet egész vonalán és a francia forradalom korának örök eszményei nem találtat utat a koldussá és osztrákká lett, az újkorban is középkorúnak maradt Magyarországba. Martinovics Ignác József szegény magyar ferencrendi pap merte csak kiáltani, hogy éljen a forradalom, a párisi convent megbízásából ő alakítja meg a Reformátorok társaságát, meg később a Szabadság s egyenlőség társaságét, szegény nemesek a hívei, halált kiáltanak a királyságra s éltetik a köztársaságot. A bécsi titkos rendőrség nyomára jutott a mozgalomnak s Martinovics Ignác József szegény magyar ferencrendi pap és Laczkovics, Hajnóczy, Szentmarjai meg Sigray a budai vár börtönébe kerültek. A besúgásokra még javában fogdosták össze az ifjúság legjobbjait, amikor az udvari kancellária már foglalkozott a főbenjáró per előkészítésével. Az udvar, főleg gróf Laurau Ferenc, német hadbírák elé akarta állítani a magyar jakobinusokat, de az alkancellár eloszlatta a bécsi aggodalmakat, ő jól tudta, hogy a magyar bírák közül nagyon sokan készek áruba bocsátani a lelkiismeretüket, becsületüket eladják pénzért, meggyőződésüket a jobb hivatalért. Nem kellenek német bírák, megteszi a kívánt szolgálatot a magyar bíró is, csak tudja, hogy miért teszi. Nyéki Németh János királyi ügyigazgató vezette a vizsgálatot a jakobinusok ellen. Tételes törvényekről, régi és újabb törvények szigorú rendelkezéseiről gúnyolódva beszélt, a vádlottaknak nem engedte meg, hogy védekezzenek, ügyvédjüket megakadályozta a szerencsétlenek megvédésében, a mentő tanukat terrorizálta, megvehető embereket hamis tanuzásra bírt és amikor elérkezett 1795. április 20-ika, a vértanuk elítélésének napja, a szolgalelkű magyar birák ott az itélőtanácsban helyeselték és jóváhagyták Nyéki Németh János minden törvénysértését s a királyi Gikria, akkor még hétszemélyes ítélőtábla, odáig ment a becstelenségben, hogy ítéletmondás előtt kérdést intézett a királyhoz, vajon a táblai ítéletet, amely az öt jakobinust halálra ítélte, nem kellene-e még azzal is megszigorítani, hogy Martinovics nézze végig társai kivégzését? A budai vérmezőn 1795. május 20-án az egri hóhér szép sorjában levágta az öt jakobinus fejét, Nyéki Németh János pedig megkapta a Júdáe-bért a Lipót-rendet, magasabb tisztségbe lépést és a bécsi udvar sírig tartó kegyét. Igen, de azóta is minden magyar iskolakönyvben meg van örökítve szégyenteljes neve és a gyermekek apjuktól és tanítóiktól közel százhúsz esztendeje hallják, hogy Nyéki Németh János hitvány ember volt. A Lipótrend, a nagy rang és az udvari kegy csak a sírig kísérte, az, amit a halálba magával vitt: az időkor megvetése. 1823. Az országgyűlés el volt némítva, törvény helyett császári pátenssel kormányozott az udvar, törvénytelenül szedtek adót és katonát. Dömötört Németh János, szintén királyi ügyigazgató, 1823-ban azt az utasítást kapta a kormánytól, hogy fogja perbe azokat az engedetleneket, akik izgalmat szítanak az országban. Soha! — mondotta a personálisnak ez a másik Németh János királyi ügyigazgató. Tél víz idején beült a dilizsánszba, utazott Bécsbe és hóna alatt a corpus jurissal, kihallgatásra ment Ferenc király elé. Dömötört Németh János királyi ügyigazgató alattvalói hűséggel, de kemény szóval magyarázta a királynak, hogy kormánya széttépte a magyar alkotmányt, a törvényt, a magyar jogot. Félelem nélkül beszélt a Burgban a halhatatlan biró és becsületes szavaira hajlott a király. Az üldözések elmaradtak és királyi meghívó országgyűlést hirdetett 1825-re. Huszonyolc évvel azelőtt a bírói hahagyásért és megvesztegethetőségéért kapott kitüntetést Nyéki Németh János királyi ügyigazgató. Ezernyolcszázhuszonháromban Dömötört Németh János a hétszemélyes tábla bírája és királyi tanácsos lett, mert a bécsi Burgban becsületes volt. Nyéki Németh Jánosról az új nemzedékek azt tanulják, hogy szégyene an-‘nak a bornak, amelyben élt. Dömötört Németh János glorioses nevt pedig halhatatlanná tette a kegyelet V 1S3S. Lovassy Lászlót, a magyar ifjúság vezérét, társaival együtt a morvaországi Spielberg várába záratta a pesti táblával a bécsi kormány. Országgyűlés akkor sem volt, Lovassy Lászlónak, lánglelkű társainak és rövidesen a küzdők másik két héroszának, báró Wesselényi Miklósnak és Kossuth Lajosnak egy minden rosszra rábírható bíróság előtt kellett felelniök cselekedeteikért. A bíróság akkor is a kormány kegyéért sóvárgott, de a mi történetírásunk azt tanítja, hogy akkor is voltak becsületes bírák: Földváry Ferenc, Császár Sándor és Zsombory György, a pesti ítélőtábla bírái, megakadályozták Lovassy László kivégzését és a nemzet minden rétegének megbecsülése kárrította őket a kancellária elvesztett jóindulatáért. Az ő dicsőítésükre és a mai kor okulására iktatják ide báró Wesselényi Miklósnak 1836. március 12-ről kelt naplósorait, amelyek örökké hirdetik, hogy bármily gyászos korszak köszönt is egy orszgára, bírái bármely kísértéseknek vannak is kitéve, érdemes becsületesnek maradni a bírói szettben, mert csak a későbbi nemzedékek megbecsülése él a síron túl is, rangot, érdemet, pénzt és kormány kegyet mind itt kell hagyni. Báró Wesselényi Miklós emlékezetes sorai ezek: „A casinóbeli comfortben összejöttem Földváry Ferenc ki... táblabiróval. Érdekes volt beszélgetésünk, följegyzem némi töredékeit. Én: Mondják, hogy az ifjak dolgában itélethozáskor a personalis hupprobátiókra fakadott. Földváry: Az hnprobatio mindhármunkat egyaránt illetett. Mindhárman teljes absolutióra szavazunk, a többiek abban egyeztek meg, hogy halálos büntetésnek nincs helye, hanem arbitráriára kell az ifjakat ítélni, de az arbitrária minősége fölött annyira szerteágaztak, hogy többséget nem tud csinálni a personális. minket szólítod tehát fel, mondanánk meg, mennyi idejű tömlöcre szavazunk? Mi hárman azt feleltük, hogy mi absolutióra szavaztunk, mert büntetésnek helyét nem látjuk, önlelkiismeretünkkel jönnénk tehát ellenkezésbe, ha csak egy óraperc rabságra ítélnénk azt, akit büntetés alá tartózhatónak nem ítélünk. Innen versengés támadt. Sohase volt tán még oly zajos ülése a táblának. Kényszeríteni akartak a szavazásra. Reviczky felkiáltott, aki szavazni nem akar, ne viseljen hivatalt. Természetes, hogy mi véleményünknél maradtunk. Végre a personális azt mondá, hogy tettünket improbálja s azt a protocediumba is beigtatni parancsolja. Mire Császár táblabíró mondá: írják protocol!moha küldjék ahová tetszik, nemcsak itt, e zárt ajtók mögött, de a piac közepén is egész világ hallatára ki merem mondani. Ennyiből állott a personális összeütközésünk. Azt óhajtanám hazám java tekintetében, hogy resignáltatnának velünk ez adna erős állást a különben is igazságos ügynek. Én, Isten adná, hogy úgy legyen. Tudom én, nagyságat tetteiben soha nem vezérelte hiúság, hanem becsületesség, meggyőződés és hazafiság. De engedje megjegyeznem, hogy nagyobb dicsőséget még senki sem aratott hazánkban, mint nagyságtok aratnának, ha ez megtörténnék. Földváry: Meglehet, de én nem akarom csak mutatni is, mintha feltenném ezt a kormányról. Én tehát épen most folyamodtam, a Emlékezzünk régi bírókról Pesti Hírlap1913. február 18-, kedd, a sztrájk napján üzleteiket bezárják S erre felhívják az OMKE fiókját és az ipartestületet is. Rákosfalván bizottságot küldtek ki egy napközi otthon létesítésére, amely a sztrájk alatt a munkások gyermekeiről gondoskodik.