Pesti Hírlap, 1913. február (35. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-18 / 42. szám

­­ lent a város képviselője, báró­­Mandorff Géza és hosszabb beszédben ismertette a politikai helyzetet. Utána felszólaltak: dr Holly Géza, dr Krausz Zsigmond, dr Csöppentzky Mihály és Baranyi Ákos. Egyhangúlag fogadták el azt a határozati javaslatot, hogy a város polgársága az ellenzék küzdelmét helyesli, a demokratikus, általános, egyenlő és titkos választójog melletti tömegsztráj­kot pedig erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. Rákosfalván vasárnap délután a szövetkezett ellenzék, a Választójog Országos Szövetsége és a szociáldemokrata párt együttesen nagy népgyűlést rendezett, amelyen sok száz polgár és munkás vett részt. A gyűlés szónokai a helybeli polgárság részé­ről dr Frindländer Manó, a Választójog Országos Szövetsége képviseletében dr Kása Miklós, a szo­ciáldemokraták nevében pedig Weisz Károly vol­tak. A szocialista­ szónok beszéde után antimilita­­rista és köztársasági tüntetés kerekedett, s csak a négy számban megjelent rendőrség erélyes közbe­lépése vetett végett a tüntetésnek. A rendőrség in­tézkedésére Rákosfalván az esti órákban erős rend­őrcsapatok cirkáltak. Újvidéken a szövetkezett ellenzék pártjai rendkívül sikerült népgyűlést rendeztek a szociál­demokrata­ párttal és a Választókig Országos Szö­vetségével, melyen mintegy 4000 főnyi hallgatóság jelent meg. A gyűlésen, melynek napirendje a kor­mány választójogi javaslata és a tömegsztrájk kér­dése volt, Lovockovic­h Ferenc elnökölt. Utána Lo­vászy Márrton orsz. képviselő a további elszánt küz­delem mellett szólott Dr Jászi Oszkár a helyes nemzetiségi politika szükségét hangoztatta, melyet a demokratikus választójogtól vár. Dr Hadzsi Koszta szerb­ radikális párti szónok beszéde után a szociáldemokrata párt nevében Kondor Bernát az általános sztrájk elkerülhetetlen szükségességét fej­tegette viharos helyeslés közben. Végül Hajdú Sándor javaslatára a gyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy elvárja a város munkapárti kép­viselőjétől, Slezák La­josól, hogy az általános, tit­kos választójogot, ígérete szerint, támogatja is, hogy egyéni és politikai reputációja érdekében a munkapártból kilép és kötelességéhez híven a de­mokratikus választójogért harcolni fog. Gyomron a függetlenségi párt a Választójog Országos Szövetségével 6s a szociáldemokrata­ párt­tal vasárnap délután népgyűlést rendezett. Maglód, Péteri, Mende, Tápicsüly, Sülysáp, Tápiósáp, őri, Máriatelep, Erzsébettelep, S­orváttelep nagyszabá­sú küldöttségekkel képviseltették magukat. A gyű­lést Horvát János nyitotta meg lelkes szavakkal. Förster Aurél, a motion kerület orsz. képviselője, foglalkozott nagy tetszéssel fogadott hosszabb be­szédben a választójog kérdésével. Dr Jzmcsó Ká­roly a Választójog Országos Szövetsége, Farkas István a szociáldemokrata­ párt nevében a tömeg­­sztrájkról beszélt, aminek erkölcsi és anyagi tá­mogatását, továbbá az ellenzék küzdelmének he­lyeslését határozatilag is kimondották. Budafok polgársága nagyszabású népgyűlést tartott a kormány által beterjesztett választójogi törvényjavaslat ellen. A népgyűlésen megjelent a kerület képviselője, Palugyay Móric is, továbbá Zlinszky István képviselő és a szociáldemokrata párt nevében dr Vincze Sándor és Ku Ferenc. A népgyűlést Filó Géza nyitotta meg. Palugyay Mó­ric hangoztatta, hogy­ a szövetkezett ellenzék a leg­kíméletlenebb harcot folytatja mindaddig, míg a magyar alkotmány és a parlamentarizmus örök szégyenei: a miniszterelnök és a képviselőhöz el­nöke helyükön maradnak. Zlinszky István beszéde után a népgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben Palugyay Móricot biztosítja terhetlen ragaszkodásáról és neki egyhangú lelkesedéssel bi­zalmat szavaz, tiltakozik a kormány által beter­jesztett választójogi törvényjavaslat ellen, bizal­matlanságot szavaz a kormánynak. A j­ászberényi munkások Vasárnapra gyűlést jelentettek be, amelyet azonban a hatóság betiltott. A gyűlésre egybesereglet­t munkások csak a helyszí­nen értesültek erről s bevonultak a pártszervezet házának udvarára, hogy ott értekezletet tartsanak. A csendőrök és rendőrök szuronyszegezve kergették ki a népet s a vezetőség felhívására a nép oszladoz­ni is kezdett, de egy munkás a tömeg oszlása köz­ben hangosan tiltakozott az erőszak ellen, mire a rendőrök kardot rántottak, nekirontottak a tömeg­nek és Kaalla János munkást fején súlyosan meg­sebesítették. Csak a munkások vezetőinek erélyes közbelépése akadályozta meg a nagyobb vérengzést. * A polgárság az általános sztrájk mellett. A csepeli iparosok és kereskedők köre egyhan­gúlag kimondotta, hogy az általános sztrájk idején minden üzlet zárva marad. Jászberényben a Válasz­tójogi Liga fiókja választmányi ülést tartott, ame­lyen a 150 választmányi tag majd­nem teljes szám­ban megjelent. A választmány kimondotta, hogy március 2-án a választójog érdekében nagy­gyűlést tart, melyre meghívta ajróf Apponyi Albertet, a Kos­­suth-pártot és a szociáldemokrata pártot. A választ­mány kimondotta a munkások tömegsztrájk­jának támogatását s rögtön elvállalták a jelenlevők 33 gyermek ellátását. A kereskedők elhatározták, hogy 1795. Nyéki Németh János királyi ügy­igazgató, pár hónappal azelőtt még csak kirá­lyi táblai ülnek, pörbe fogta a magyar jakobi­nusokat s ötüket a vérpadra, a többit várak fővenceibe juttatta. József császárral meghalt a josefinismus is, a szabadelvűvé lett bécsi irányt reakció vál­totta fel az álamélet egész vonalán és a fran­cia forradalom korának örök eszményei nem találtat­ utat a koldussá és osztrákká lett, az újkorban is középkorúnak maradt Magyaror­szágba. Martinovics Ignác József szegény magyar ferencrendi pap merte csak kiáltani, hogy éljen a forradalom, a párisi convent meg­bízásából ő alakítja meg a Reformátorok tár­saságát, meg később a Szabadság s egyenlőség társaságét, szegény nemesek a hívei, halált kiáltanak a királyságra s éltetik a köztársa­ságot. A bécsi titkos rendőrség nyomára jutott a mozgalomnak s Martinovics Ignác József szegény magyar ferencrendi pap és Laczko­­vics, Hajnóczy, Szentmarjai meg Sigray a bu­dai vár börtönébe kerültek. A besúgásokra még javában fogdosták össze az ifjúság leg­jobbjait, amikor az udvari kancellária már fog­lalkozott a főbenjáró per előkészítésével. Az udvar, főleg gróf Laurau Ferenc, német hadbí­­rák elé akarta állítani a magyar jakobinu­sokat, de az alkancellár eloszlatta a bécsi ag­godalmakat, ő jól tudta, hogy a magyar bírák közül nagyon sokan készek áruba bocsátani a lelkiismeretüket, becsületüket eladják pénzért, meggyőződésüket a jobb hivatalért. Nem kelle­nek német bírák, megteszi a kívánt szolgálatot a magyar bíró is, csak tudja, hogy miért teszi. Nyéki Németh János királyi ügyigazgató vezette a vizsgálatot a jakobinusok ellen. Téte­les törvényekről, régi és újabb törvények szi­gorú rendelkezéseiről gúnyolódva beszélt, a vádlottaknak nem engedte meg, hogy védekez­zenek, ügyvédjüket megakadályozta a szeren­csétlenek megvédésében, a mentő tanukat ter­rorizálta, megvehető embereket hamis tanu­­zásra bírt és amikor elérkezett 1795. április 20-ika, a vértanuk elítélésének napja, a szolga­­lelkű magyar birák ott az itélőtanácsban he­lyeselték és jóváhagyták Nyéki Németh János minden törvénysértését s a királyi Gikria, ak­kor még hétszemélyes ítélőtábla, odáig ment a becstelenségben, hogy ítéletmondás előtt kér­dést intézett a királyhoz, vajon a táblai ítéle­tet, amely az öt jakobinust halálra ítélte, nem kellene-e még azzal is megszigorítani, hogy Martinovics nézze végig társai kivégzését? A budai vérmezőn 1795. május 20-án az egri hóhér szép sorjában levágta az öt jakobi­nus fejét, Nyéki Németh János pedig meg­kapta a Júdáe-bért a Lipót-rendet, magasabb tisztségbe lépést és a bécsi udvar sírig tartó kegyét. Igen, de azóta is minden magyar is­­kolakönyvben meg van örökítve szégyenteljes neve és a gyermekek apjuktól és tanítóiktól kö­zel százhúsz esztendeje hallják, hogy Nyéki Németh János hitvány ember volt. A Lipót­­rend, a nagy rang és az udvari kegy csak a sírig kísérte, az, amit a halálba magával vitt: az időkor megvetése. 1823. Az országgyűlés el volt némítva, törvény helyett császári pátenssel kormányo­zott az udvar, törvénytelenül szedtek adót és katonát. Dömötört Németh János, szintén­ királyi ügyigazgató, 1823-ban azt az utasítást kapta a kormánytól, hogy fogja perbe azokat az en­gedetleneket, akik izgalmat szítanak az or­szágban. Soha! — mondotta a personálisnak ez a másik Németh János királyi ügyigazgató. Tél víz idején beült a dilizsánszba, utazott Bécsbe és hóna alatt a corpus jurissal, kihall­gatásra ment Ferenc király elé. Dömötört Né­meth János királyi ügyigazgató alattvalói hűséggel, de kemény szóval magyarázta a királynak, hogy kormánya széttépte a magyar alkotmányt, a törvényt, a magyar jogot. Féle­lem nélkül beszélt a Burgban a halhatatlan biró és becsületes szavaira hajlott a király. Az üldözések elmaradtak­ és királyi meghívó or­szággyűlést hirdetett 1825-re. Huszonyolc évvel azelőtt a bírói h­aha­­gyásért és megvesztegethetőségéért kapott ki­tüntetést Nyéki Németh János királyi ügy­igaz­gató. Ezernyolcszázhuszonháromban Dömötört Németh János a hétszemélyes tábla bírája és királyi tanácsos lett, mert a bécsi Burgban becsületes volt. Nyéki Németh Jánosról az új nemzedékek azt tanulják, hogy szégyene an-‘­nak a bornak, amelyben élt. Dömötört Németh János glorioses nevt pedig halhatatlanná tette a kegyelet V 1S3S. Lovassy Lászlót, a magyar ifjúság vezérét, társaival együtt a morvaországi Spiel­berg várába záratta a pesti táblával a bécsi kor­­­mány. Országgyűlés akkor sem volt, Lovassy­ Lászlónak, lánglelkű társainak és rövidesen a küzdők másik két héroszának, báró Wesse­lényi Miklósnak és Kossuth Lajosnak egy min­den rosszra rábírható bíróság előtt kellett felel­­niök cselekedeteikért. A bíróság akkor is a kormány kegyéért sóvárgott, de a mi történet­írásunk azt tanítja, hogy akkor is voltak becsü­letes bírák: Földváry Ferenc, Császár Sándor és Zsombory György, a pesti ítélőtábla bírái, megakadályozták Lovassy László kivégzését és a nemzet minden rétegének megbecsülése kár­­­rította őket a kancellária elvesztett jóindu­latáért. Az ő dicsőítésükre és a mai kor okulá­sára iktatják ide báró Wesselényi Miklósnak 1836. március 12-ről kelt naplósorait, amelyek örökké hirdetik, hogy bármily gyászos korszak köszönt is egy orszgára, bírái bármely kísér­­téseknek vannak is kitéve, érdemes becsületes­nek maradni a bírói szettben, mert csak a ké­sőbbi nemzedékek megbecsülése él a síron túl is, rangot, érdemet, pénzt és kormány kegyet mind itt kell hagyni. Báró Wesselényi Miklós emlékezetes so­rai ezek: „A casinóbeli comfortben összejöttem Földváry Ferenc ki... táblabiróval. Érdekes volt beszélgetésünk, följegyzem némi töredékeit. Én: Mondják, hogy az ifjak dolgában itélethozáskor a personalis hupprobátiókra fa­kadott. Földváry: Az hnprobatio mindhármun­kat egyaránt illetett. Mindhárman teljes abso­­lutióra szavazunk, a többiek abban egyeztek meg, hogy halálos büntetésnek nincs helye, ha­nem arbitráriára kell az ifjakat ítélni, de az arbitrária minősége fölött annyira szerte­ágaztak, hogy többséget nem tud­ csinálni a personális. minket szólítod tehát fel, monda­nánk meg, mennyi idejű tömlöcre szavazunk? Mi hárman azt feleltük, hogy mi absolutióra szavaztunk, mert büntetésnek helyét nem lát­juk, önlelkiismeretünkkel jönnénk tehát ellen­kezésbe, ha csak egy óraperc rabságra ítél­nénk azt, akit büntetés alá tartózhatónak nem ítélünk. Innen versengés támadt. Sohase volt tán még oly zajos ülése a táblának. Kényszerí­teni akartak a szavazásra. Reviczky felkiál­tott, aki szavazni nem akar, ne viseljen hiva­talt. Természetes, hogy mi véleményünknél maradtunk. Végre a personális azt mondá, hogy tettünket improbálja s azt a protocedium­­ba is beigtatni parancsolja. Mire Császár táb­­labíró mondá: írják protocol!moha küldjék ahová tetszik, nemcsak itt, e zárt ajtók mögött, de a piac közepén is egész világ hallatára ki merem mondani. Ennyiből állott a personális­ összeütközésünk. Azt óhajtanám hazám java tekintetében, hogy resignáltatnának velünk ez adna erős állást a különben is igazságos ügy­nek. Én, Isten adná, hogy úgy legyen. Tudom én, nagyságat tetteiben soha nem vezérelte hiúság, hanem becsületesség, meggyőződés és hazafiság. De engedje megjegyeznem, hogy nagyobb dicsőséget még senki sem aratott ha­zánkban, mint nagyságtok aratnának, ha ez megtörténnék. Földváry: Meglehet, de én nem akarom csak mutatni is, mintha feltenném ezt a kor­mányról. Én tehát épen most folyamodtam, a Emlékezzünk régi bírókról Pesti Hírlap­­1913. február 18-, kedd, a sztrájk napján üzleteiket bezárják S erre felhívják az OMKE­ fiókját és az ipartestületet is. Rákosfal­ván bizottságot küldtek ki egy napközi otthon léte­sítésére, amely a sztrájk alatt a munkások gyerme­keiről gondoskodik.

Next