Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-23 / 96. szám
III ________________ 1913. április 23., szerda. ___ Pesti Hírlap______ * (Az Aranyeső vidéki diadal útja.) A legnagyobb vidéki városok közönségét is már sorra meghódította Bélai Izornak és Zerkovitz Bélának diadalmas operetteje, az Aranyeső. Megemlékeztünk már arról, hogy a szegedi közönségnek volt alkalma a szerzőket is ünnepelni, a szombat este lezajlott premiere alkalmából. Innét másnap, vasárnap, Béldizor elutazott a Szegedhez közeli Szabadkára, ahol történetesen szintén szombaton került színre az Aranyeső. Béldi a vasárnapra eső második előadást incognito szerette volna végignézni, miért is más által jegyet váltatott magának a hátsó sorok egyikébe; de hát az incognito megőrzése mindössze egy felvonásra sikerült; az első felvonás után felismerték, majd taps és éljenzés között az egyetlen üres páholyba, a színügyi bizottság díszpáholyába ültették, úgy hogy a második felvonás után már innét köszönhette meg a közönség zajos és meleg ovációit. Az előadás különben minden dicséretet kiérdemelt, különösen Peterdi Etelt, Molnár Jankát, Káldort és Komlóst ünnepelték. Itt említjük meg, hogy a külföld figyelme is ráterelődött már az Aranyesőre, így újabban a Hamburger Fremdenblatt közöl — Sasa Sterne tollából — igen meleg hangú tárcacikket a diadalmas operettéről. * (Színházi affaire.) Érdekes ügy foglalkoztatja most az Országos Színészegyesületet. Nagyváradon néhány nappal ezelőtt történt, hogy Kerner Jenőnek, a Szigligeti színház karmesterének karcolkodás közben incidense támadt a házigazdájával. Kerner házigazdája ellen becsületsértés, személyes szabadság megsértése és zsarolás miatt följelentést tett. A színészegyesület igazgatója, Mészáros Kálmán, megkereste Erdélyi Miklós nagyváradi színigazgatót, hogy adjon jelentést a Kerner-ügyről. Erdélyi Miklós az egyesületnek, amelynek Kerner Jenő már régi tagja, már meg is küldte jelentését, amely szerint a karmester semmi olyat nem követett el, ami akár saját, akár az egyesület vagy a társulat reputációját érinthetné. * (A szegedi színház bérlete.) Hétfőn érkezett le Szeged város törvényhatóságához a belügyminiszternek az a leirata, amely megsemmisíti a közgyűlésnek a színház bérbeadását kimondó határozatát. Kedden délelőtt összeült a városi tanács, hogy döntsön abban a kérdésben, vajon meghoszszabbítsa-e Almássy Endre színigazgató szerződését vagy pedig nyilvános pályázatot hirdessen a színház bérletére. A tanács hosszú heves vita után úgy határozott, hogy Almássy szerződését nem hosszabbítja ugyan meg, de a színházat pályázat mellőzésével neki adja ki és vele új szerződést köt. Az új szerződésben a város hajlandó a színházi kiadásokhoz 7000 koronával hozzájárulni és a szerződést három évre megkötni. * (Az újvidéki színház pályázata) dolgában most döntött az újvidéki színügyi bizottság; a hat pályázó közül a jelenlegi társulatnak, Thury Elemér soproni színtársulatának, adta oda egyhangúlag. * (Hangverseny Nagykárolyban.) Kitűnően sikerült hangversenyt rendeztek a minap Nagykárolyban. Közreműködtek: Bendiner Nándor, Bendiner Heddy, a Népopera művésznője, továbbá: Gáspár Anna, Dániel Kató és Jakabovics Dudás nagykárolyi úrihölgyek. Különösen nagy sikere volt Gáspár Annának, aki Liszt Esz-dúr koncertjével feltűnést keltett. Jakabovics Dudus Bach háromtételes nehéz verseny darabját játszotta stílusosan, Dániel Kató pedig Liszt egyik magyar fantáziáját adta elő temperamentummal. Bendiner Heddy néhány dalt és operaáriát énekelt nagy tetszés mellett. Az előadókat Bendiner Nándor kísérte zongorán. * (Nagyszöllősön) jelenleg Szabados László szaggioneje játszik; a jelesül szervezett társulat, mely eddig is mindenütt becsületet szerzett a vidéki színművészet hírnevének, megnyerte a nagyszöllősi intelligens közönség rokonszenvét is. Tanügyi rovat. Polgári iskolai tanárok a kultuszállamtitkárnál. Az Orsz. Polgári Iskolai Egyesület igazgatótanácsa Nagy Lajos alelnök vezetésével vasárnap tisztelgett Benedek Sándor vallás- és közoktatásügyi államtitkárnál, akinek a polgári iskolai státusrendezésre vonatkozó emlékiratot nyújtottak át. Az államtitkár válaszában megígérte, hogy a kérelmet tanulmányozni fogja, egyben kérte a tanárságot, hogy tartsa meg mindig a törvényes formát, mert csak így remélhető siker. Jó maga tudatában van annak, hogy eredményes munkát csak megelégedett tisztviselőkkel lehet végezni. Katonai rovat: Argentina harmadik Dreadnoughtja. Londonból jelentik, hogy Argentina Amerikában negyven millió pesoért egy új óriási Dreadnoughtot rendelt A délamerikai köztársaságnak eddig is mét két Dreadnoughtja volt és pedig a Rivadia és Moreno csatahajók, melyek mindegyike 30200 tonnás. Az új hajó méreteiben hasonló lesz az előbbi két hajóhoz. Cím és jelleg. A király Türk Ferenc nyugállományú honvédfőhhadnagynak a századosi és Csabacsűdi Dókits Gyula, szolgálaton Vivlili viszonybeli honvédhadnagynak a főhadnagyi címet és jelleget, mindkettőnek díjmentesen adományozta. Árverés a rendőrségen. — Régi bűnügyek emlékei. — A főkapitányság barátságtalan udvarainak egyikén ma délelőtt élénk volt az élet. Kiáltozás, tolongás, zajongás, licitálás hallatszott, számok röpködtek a levegőben, egyszóval árverés volt. A régi bűnügyekből megmaradt bűnjelek kerültek ma kalapács alá és valami különös képet, furcsa hangulatot adott ez az árverés a máskor oly csendes udvarnak. Csupa férfi jelent meg az árverésen. Jó és kevésbbé jó kabátos emberek, olyanok, akiket csak kíváncsiság hozott ide, olyanok, akik tulajdonképen venni nem akartak, de a licitálásban részt vettek és megkeserítették a szegény venni szándékozók örömét és végül voltak ott élelmes házalók, akik egymásután vásárolgatták a tárgyakat, hogy azután tovább bandlézzák őket. Az udvar egyik fala elé kerítést állítottak és e kerítésen belül egy hosszú asztalon és az asztal mellett a földön rendetlen sorban hevertek a zsákok, batyuk és egyes tárgyak, amik árverés alá kerültek. Volt ott elnyűtt kabát, rozsdás gereblye, kicsorbult vasszerszámok, kalapok és töméntelen csomag, akelyek különféle tárgyakat rejtegettek. Reggel kilenc órakor kezdődött az árverés „nagy érdeklődés mellett“, amint azt mondani szokás. Az első tárgy egy fakó kis zsebkendő volt 1893-ból. Az árverésre ugyanis akkor kerülnek a tárgyak, ha a bűnügy végleg befejeződött. Ezért került csak most ez az árva kis zsebkendő a kalapács alá. Hat fillér volt a kis zsebkendő kikiáltási ára és — mennyit érhet egy ilyen kis zsebkendő — tíz filléren el is kelt. Utána egy zsebkést mutatott fel a vevőknek a kikiáltó. — Ezt harminc filléren kezdjük — mondta. — Negyven — kiáltott rá valaki. — Ötven — duplázott rá a másik és nyolcvan filléren vette birtokába valaki. Mindeddig igen lassan ment a dolog. Semmi érdeklődés nem mutatkozott az árverelők körében. Egyszerre kezébe vett a kikiáltó egy darabot azokból a tárgyakból, amelyek — úgy látszik — az érdeklődők legnagyobb részét idehozták. Egy finom és jól megtermett forgópisztolyt. Ideges mozgás vonult végig az egész társaságon, mindenki nyújtogatta a nyakát, mindenkinek az arcán látszott, hogy főleg eziránt érdeklődik. •— Két korona — szól a kikiáltó ■ — kettő tíz, kettő húsz, három korona — csap rá egymásra a sok hang.— Négy korona először, másodszor, harmadszor —, és már valaki szedi is a zsebéből a krajcárokat é a hatosokat. Azután hosszú sorban jönnek a tárgyak. Egyegy zsebkés, egy borotva, valami véső és köven mindig két-három pisztoly vagy revolver. Mennyi vér tapad ezekhez a szerszámokból, milyen kínos, szorongó pillanatok, mennyi elhamvadt fájdalom. A jegyzék szerint az idei árverésen 4-13 tétel alatt mintegy 600 tárgy kerül elárverezésre. És ebből a hatszáz tárgyból körülbelül 450 öngyilkosoké volt. Itt vannak azok az eszközök, amelyekkel végzetes tettüket elsövették, itt vannak a náluk talált tárgyak és idekerülnek azok a holmik is, amelyeket például a hidakon hagynak azok, akik a Duna hullámai között keresik a halált. Milyen szomorúságot takarhat például a 71. szám, amelyet a jegyzék szárazán és röviden így jelez: „Varjú Gy.-né öngyilkossági ügyében egy konyhakés.“ És még szomorúbb ez a két tétel: „37. Szabó S. öngyilkossági ügyében borotva és zsinegdarab. 42. Kondert M. öngyilkossági ügyében borotva tokkal és vaskapocs.“ A tömeg között a rács mellett áll két vasutas is. Lábuknál egy nagy táska és egymásután vásárolják a pisztolyokat, zsebkéseket, azután három zsák szenet, egy batyu szappant. Ennek a nagy vásárlásnak megvan a maga célja. Az olcsón vásárolt holmikat majd tisztes polgári haszonnal adják tovább a kollégáknak. Most egy rozzant bársony női kalapot mutat fel a kikáltó. Tíz fillér a kikiáltási ár és tizenkét fillérért meg is veszi egy szerény munkásember. — Annyit megér a bársony — mondja védekezve, így folyik élénk beszélgetés közben a szomorú árverés. Csak egy pillanatra csendesedik el minden szó. Amikor a kikiáltó egy rozsdás, vasnyelű, piszkos baltát mutat fel. Ekkor jut eszébe az embereknek, mennyi gazság fűződik ezekhez a tárgyakhoz. Azután elkel a vasbalta is és elmúlik az emléke is. A mai árverésen 280 tárgyat árvereztek el és összesen körülbelül hatszáz korona folyt be értük. Ezt a pénzt az állam különböző jótékony intézményei kapják. R. Esti levél. — A „hiteltudósító“. — Enquête lesz holnap, amelyen a hiteltudósítók, az informáló irodák megrendszabályozását fogják tárgyalni. Ne tessék szerénytelenségnek venni, ha ebből kiveszem a magam elégtételét. Mikor én tettem ezt itt szóvá, akkor megtámadtak az „illetékes körök“. Most pedig azt olvasom, hogy az „összes illetékes körök bevonásával“ tartja ezt az enquete-et a kereskedelmi kamara. Hát mégis csak igazam volt, mikor azt írtam, hogy egyik-másik lelkiismeretlen „informations-bureau“ ezer és ezer exisztenciát tesz tönkre. íme, már hivatalosan védekeznek ellenök. Hanem azért Lánczy Leó elnök úr mégsem „vonta be“ az összes „illetékes köröket“. Hiányos lesz az az enquéte. Nem hívta meg a kegyelmes úr az alpereseket. Pedig csak mi, született alperesek, ismerjük ezt a kérdést a saját tapasztalataink után igazán. Ezenfelül mi vagyunk az országban többségben. Azért engedjék meg, hogy néhány százezer alperes kereskedő, iparos, stb. nevében, mint „végzett üzletember“, két dologra fölhívjam a meghívott „illetékes körök“ figyelmét. Azt eszelje ki a tisztelt enquéte, hogy miként lehetne reászorítani az összes informáló irodákat a lelkiismeretességre, az adatoknak gyors kijavítására, valamint a bíróságokat is az úgynevezett „veszély-könyv“ pontosabb kezelésére. Miután esetleg vannak még Magyarországon egyesek, akik nem tudják, mi a „veszély-könyv“ s miféle adatokat kell a hiteltudósítóknak koronként kikorrigálni, az ügy bővebb magyarázatra szorul A „veszély-könyv“ egy olyan almanach, amiben a legelőkelőbb nevek szoktak előfordulni. Hasonlít egy kissé a Gothai almanachhoz, amennyiben ennek nagy nevei közül igen sokan előfordulnak abban is. Ezt a híres könyvet a bíróság szerkeszti. Beleírják pedig mindazoknak neveit, akiknek a váltóját beperesítették. Az én nevemet például csak ez az egyetlen könyv fogja az utókor számára megörökíteni, mert ezt nem én írtam. Az összes hitelezők bankok, szabók, uzsorások ebből a veszélykönyvből tudják meg, hogy kinek érdemes hitelezni? Már most a hiteltudósító irodák adataik nagy részét ebből a hivatalos veszélykönyvből szedik. Csak az a baj, hogy abba a fekete almanachból huszonnégy óra alatt be lehet jutni, de ha töröltetni akarja az ember a nevét akkor néha egy esztendeig is kell futkosni Pontiustól Pilátusig.