Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-07 / 187. szám

108 PESTI HÍRLAP '1914. augusztus 1., péntek'. tett kormány nyüffikast a másik "'kormánynyal megfontolás tárgyává teszi, vajon közösen lép­jenek-e fel a támadás megelőzésére vagy a béke védelmére. A két kormány dolga lenne ebben az esetben tanácskozni a teendő intézkedésekről. Ha ezek az intézkedések közös akciót tételezné­nek fel, a két kormány azonnal mérlegelné a ve­zérkar terveit és határozna arról, mennyire al­kalmazkodjon azokhoz. Tanácskozik a kabinet. Páris, aug. 5. A kamara ülése után a kabinet tagjai ta­nácskozást tartottak. Kiutasítják a magyarokat, osztrákokat, né­m­eteket és olaszokat. Bécs, aug. 6. A bécsi lapok ma felháborodással foglal­koznak az osztrákokkal és a magyarokkal Franciaországban történt gyalázatos bánás­móddal, akiket ép ugy, mint a birodalmi néme­teket és az olaszokat karhatalommal kilakoltat­nak és Franciaországból kiutasítanak. Brutális franciák. Konzulátusunknak menekülni kellett. Az osztrák és a magyar minisztériumok­ban és egyéb hatóságoknál minden percben aggódó emberek jelentkeznek, hogy Franciaor­szágban tartózkodó hozzátartozóik iránt ér­deklődjenek. Vigasztalót, sajnos, nem igen vá­laszolhatnak nekik és­­­főleg: semmi bizonyosat. Valósággal úgy áll a dolog, mintha olyan euró­paiakról lenne­ szó, akik Afrika belsejében vesz­tek el olyan vad néptörzsek között, amelyeknek legcsekélyebb fogalmuk sincs a népjogokról. Kétségtelen, hogy a monarchia népét erős fel­háborodás és­ mélységes elkeseredés fogja el az állítólag lovagias francia nemzet eljárása miatt, amelylyel a franciák legszebb hagyományaikat gyalázzák meg. . . A már ismert sok adathoz, amely mind a franciáknak a monarchia alattvalóival szem­ben tanúsított gyalázatos bánásmódját bizonyít­ja, mint új és különösen jellemző eset járul az az elbánás, amelyben az osztrák-magyar főkon­zulátus részesült Párisban. A párisi nép oly fenyegetően lépett föl a főkonzulátus hivatalno­kaival szemben, h­ogy a főkonzulátus végre sem tehetett mást, mint h­ogy összes irataival az oszt­rák-magyar nagykövetség épületébe költözött, vagyis inkább­ menekült és ami a legfölh­áborí­tóbb, a párisi rendőrség az osztrák-magyar fő­konzulátus tagjait semmiféle védelemben sem részesítette a tömeg túlkapásaival szemben. De nemcsak Párisban, hanem más fran­­­cia városokban is hasonló bánásmódban része­sültek honfitársaink. Amikor például Trouvil­lebe megérkezett a hír, hogy a háború Németor­szággal kitört, az ottani franciák egyszerre dur­ván és brutálisan üldözni kezdtek minden ide­gent,­aki német vagy osztrák-magyar alattvaló volt. Az egyébként oly igen­ előkelő trouvillei francia publikum gyalázkodott, fenyegetőzött és csúfolódott a legközönségesebb és legutszélibb módon. A németeket, osztrákokat és magyaro­kat az üzletekben egyszerűen nem szolgálták ki, a vendéglőben ugyanígy jártak és amikor ezen föl mertek háborodni, tettlegességekkel fenye­gette őket. De még az elutazás sem ment simán és egyszerűen. Amíg a vasúthoz értek, sőt még az­ állomáson is a tömeg folyton szidalmakkal halmozta el és minden lehető módon molesztálta az elutazókat. Gróf Pejacsevich horvát minisztert nem en­gedik haza Franciaországból. Franciaország és a monarchia között had­üzenet még nem hangzott el, de Párisban és egész Franciaországban a lehető legbrutálisab­ban bánnak az ottmaradt osztrák és magyar alattvalókkal. A franciák nem kímélik még az osztrák és magyar hivatalos személyeket sem. Egy bécsi jelentés elmondja, hogy a franciák megfenyeget­ték a párisi osztrák-magyar főkonzulátus sze­mélyzetét is, most pedig megdöbbentő hír jött Budapestre gróf Pejacsevich Tivadar horvát mi­niszterről és családjáról. Magánjelentés szerint Pejacsevich egész családjával egy ismert kelet­francia fürdőhelyen, Vichyn nyaralt. Már néhány héttel ezelőtt a lapokból tudomást szer­zett a készülő eseményekről, de nem hitte, hogy azok ily gyorsan válságos fordulathoz érnek. Mikor már elhatározta, hogy haza utazik és Budapestre hozza a családját is, nem tudta, ke­­resztülvinni szándékát. Állítólag a franciák gróf Pejacsevichet, mint foglyot kezelik és bár sza­badon járhat, de állandóan rendőri és katonai fel­ügyelet alatt áll. Alig kap ennivalót és é­t egész családja a legnagyobb szenvedéseken megy ke­resztül. Bonaparte herceg a francia hadseregben. A Corriere della Sera azt a jelentést kapta Párisból, hogy Bonaparte K­olami herceget Berr­­inben érték a háborús események. Minthogy a vonaton már nem talált helyet,­ gyalog a belga ha­tárra vándorolt és onnan utazott tovább vonaton Párisba. Itt azonnal levelet irt a köztársaság­­­el­nökének és kérte, h­ogy sorozzák be egy francia ezredbe. Egyben palotáját felajánlotta kórházul a sebesültek részére. Bonaparte Roland herceg már 50 éves és annak idején kitöröltek a francia had­sereg listájából, mert egy külön törvény min­den olyan háznak a hercegeit, mely valamikor Francia­országban uralkodott, a katonai szolgálatból ki­zárja. . Brüsszel, aug. 6. Vasárnap hozták hírül először Belgium­ba, hogy a német katonák meg akarják szállni a királyság területét. Leírhatatlan pánk tört ki egész Belgiumban. Mozgósításra nem gon­doltak az első na­p, úgy látszik direktívákat vártak Párisból, meg Londonból és teljesség­gel tehetetlenek voltak. Példátlan fejetlenség volt Belgiumban és mondják, hogy ezen az egy vasárnapon­ több alkohol fogyott az egész­­ or­szágban, mint máskor hetek alatt. A városok és falvak utcái tele voltak részeg, fetrengő em­berekkel, a poroszoktól való félelmében az egész ország berúgott. Az első intézkedés, ami­re végre rá tudták magukat szánni, a belga­német határon való vasúti forgalom beszünte­tése volt. Rengeteg idegen ember volt kényte­len gyalog átkelni a német-belga határot­ ,és ezek között volt Bonaparte Roland­­ herceg is, akit a háború kitörése Berlinben ért, és aki Belgiumon át igyekezett Franciaországba, hogy ott­ önkéntesen jelentkezzék a hadsereg­be. Csak kedden küldte­ meg Belgium hadüze­netét Németországnak, de akkor már régen porosz katonaság szállta meg Belgium déli ré­szét. Mondják, hogy Albert király maga akar seregeinek élére­­állani. Érdekes, hogy a belga királyné Hohenzollern-házból való hercegnő, de a családnak katholikus ágából való, ugyan­abból, amelyből Károly román király is szár­mazik. Tüntetések Brüsszelben a monarchia és Né­metország ellen. Brüsszel, aug. 6. Brüsszel hétfő reggelig csöndesen visel­kedett. De a párisi sajtó lármás cikkei,­ame­lyek, bár a valótlanságuk nyilvánvaló volt, a brüsszeli napilapokban újra napvilágot láttak, elérték a céljukat: elkeseredést és gyűlöletet szí­tottak Ausztria-Magyarország és Németország ellen és a két monarchiának a lakóit kitették egy mind szélese­bben gyűrűző ellenséges tüntetés­nek. Kávéházakban, vendéglőkben, az utcán a tömeg a két monarchiát gyalázta. Hétfőn délben­­ végre kitört a tömeg dühe. A börze közelében lévő téren, a német Tietze-áruház előtt, sok száz főnyi tüntető tömeg gyülekezett és üvöltve ve­tette magát a kirakatokra. Törték, zúzták azt, ami csak elérhető volt. Csakhamar a helyszínen termett egy nagy rendőrcsapat, de a tömeg nem tágított. Erre a rendőrök tüzeltek, de riasztásul csak a levegőbe lőttek. A revolverdörrenések némileg kijózanították a tömeget. Az emberek a mellékutcákba sompolyogtak, de fenyegetve hangoztatták: — Ma éjjel lesz ne mulass a németeknek! A brüsszeli tömeg hangulata arra indította­ az osztrák-magyar és német konzulokat, hogy honfitársaikat nyomban távozásra szólítsák föl. Kijelentették, hogy a legrövidebb időn belül ül­jön vonatra mindenki, mert most még elérheti Herbesthalt, a határt. Az idegen honosok, akik csak tehették, sietve megfogadták a konzulok tanácsait. Néhány órán belül egy pár ezer ma­gyar, osztrák és német ember, asszony és gyer­mek hagyta el Brüsszelt. Podgyászaikat nem vihették magukkal, ugy hogy valamennyien csak hiányos Ú­ti készlettel kelhettek útra. Az eluta­zás is sok nehézségbe ütközött. A kocsik zsú­folva voltak, a legtöbb utas a folyosókon volt kénytelen ácsorogni. A vonatok csak Walken­hart belga határállomásig mentek, innen gyalog mentek az utasok Herbesthalig, a német határ -­községig. Itt már vártak rájuk a német külön­vonatok. Késő éjjel ért el az első vonat Kölnbe, a többi lassú egymásutánban követte még­ az éj folyamán. A német és­ az osztrák-magyar követ fáradozásai ellenére még sok osztrák-magyar és német alattvaló van Brüsszelben, akik rövidesen el fogják hagyni a belga fővárost. . Párisban az osztrák és magyar kereskedők vasárnap óta zárva tartják üzleteiket. Páris el van zárva a világtól. Brüsszelbe már csak né­hány párisi lap érkezik. "­­ Franciaország béke­szeretete igaz meg­világításban- Bécs," aug.­ 6. Beavatott helyről közlik: A francia köz­társaság elnökének üzenetét, melyben azt az ál­lítást kockáztatja, hogy Franciaország " soha egyetlen szóval vagy gesztussal sem követett el a béke ellen irányuló politikát — bajosan iktatja a világtörténelem a nagy igazmondások­ doku­mentumai közé. Hiszen lehetséges, sőt valószínű is, hogy Franciaország a jelen pillanatban in­kább lemondott volna a Németországgal való háborús mérkőzésről és szívesebben bevárta volna azt az időpontot, melyet sajtója,­­az orosz sajtóval egyetértőleg, jó idő óta a háború meg­indítására legalkalmasabbnak jelölt. Még Pomcaré pétervári látogatása alatt is a két szövetségesnek sajtója egészen­ fesztele­nül tárgyalta és dicsőítette egymás hadseregé­nek katonai jelentőségét és azoknak a közeli jö­vőben várható erősbödését, nem is ut­­lva, hogy a kettős szövetségnek ily módon felmagasz­talt katonai hatalma, mihelyt kellően tökélete­síttetett, milyen célra fog fordíttatni. De annak a francia részről táplált óhajnak, hogy most"­ne keveredjék háborúba, nagyon is ellentmondott a francia határsértések egész sorozata, amelyet német részről hivatalosan állapították meg; másrészről köztudomású, hogy­­Fran­ciaország m­ár évek óta olyan infítiká­t folytat, m idénffiim­den egyébnek mondható, csak a békét, szolgáló­nak nem. A francia sajtó csak úgy szikrázik a Németország elleni "mM.Drettői és külföldi'leve­lezői is egyértelmű eljárással, — mely a francia politikai központból kiadott jelszóra enged kö­vetkeztetni— mindent elkövetnek, hogy Német­országot lehetőleg, kicsinyítsék és a francia né­pet revanche-gondolatokk­al és a németség elleni gyűlölettel töltsék el. ' *í'f Az a kijelentés, hogy a békét akarták fen­tartani, a jelen pillanatban már­ elkésve érke­zett. Most már itt az ideje, hogy viseljék a fősséget, amelyet vállaltak. Igazán nem impu­tálható Németországnak, hogy magáévá­ kellett volna tenni a francia álláspontot és felfogást, hogy t. i. Németországnak addig kellett volna­nyugodtan várni, míg Oroszország és Francia­ország, vezérkarjaik nézete szerint, már elérték katonai fölényüket. A háborús Anglia: 100 millió font hadihitel. London, aug. 6. (Kopenhágán át.) Asquith miniszterelnök az alsó-­ házban bejelentette, hogy Anglia és Németország között háborús állapot következett­ be és bejelentette, hogy a törvényhozás elé holnap száz mil­lió fontnyi rendkívüli hitelre vonat­kozó törvényjavaslatot fog terjesz­teni. Kitchener lord — hadügyminiszter. London, aug. 11. (Kopenhágán Kitchener lord tábornokot hadügyminisz­terré nevezték ki. Asquith letette ezt a tárcát, de megtartotta a miniszterelnökit. Egyiptom semleges. London, aug. 6. (Via Kopenhága.)" Alexandriából érkezett jelntés szerint Egyiptom semlegességi nyilatkozatot tett. " Angol bányászok tiltakozása. " London, aug. 6. — Saját tudósítónktól. — Az admiralitás felkérte a délwalesi bá­nyamunkásokat, hogy kedden és­­ szerdán, no

Next