Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-09 / 189. szám

léről az udvarra ugrott. A mentők már nem tud­tak segíteni rajta, meghalt. Az úriasszony hosz­szu idő óta betegeskedett, szívbaj kinozta s ezért követte el az öngyilkosságot. Holttestét a morgueba vitték. (A király és a sajtó.) A Budapesti Tu­dósító jelenti: Ő császári és apostoli királyi felsége kegyes volt kifejezést adni élénk meg­elégedésének afölött a hazafias belátásra mutató magatartás fölött, melyet Ausztria-Magyaror­szág­­sajtója a jelenlegi európai válság folyamán tanúsít és gróf Berch­told külügyminisztert fel­hatalmazta, hogy ezt köztudomásra hozza. (A patronage-kongresszus elmarad.) A ki­rály védnöksége alatt, álló Patronázs-Egyesüle­tek Országos Szövetsége szeptember hó 9., 10. és 11. napjaira tervbe vett kongresszusát bizonyta­lan időre elhalasztotta. (Uzsorások.) Bajban mutatja meg min­denki, hogy milyen veretű. A szószátyárnak a ká­véházi asztalnál könnyű a dolga, mert a szó szó és ha még oly hazug, zaj és ellenkezés nélkül olvad bele a szivarfüstös levegőbe. Ma a komoly tettek idejét éljük és ma csak a cselekvés a valuta. A magyar társadalmon végignézve, büszkén mondhat­juk, hogy kevés volt közöttünk az üres hencegő, mert amikor eljött a cselekvés órája, a magyar tár­sadalom nagy többsége cselekedett. Eddig legalább is nem zavarta disszonancia a nagy munkát: ledől­tek a kasztok és osztályok korlátai, mindenki váll­vetve dolgozik a közös jóért. Annál kellemetlenebb, hogy néhányan épen a legjövedelmezőbb iparágból ezeket a véresen komoly időket akarják kihasználni és verejtékes inségfillérek után kapkodnak bűnös mohósággal. Néhány pékmester cselekedte meg, hogy a kenyérsütés árát húsz fillérről negyvenre emelte föl. Kínos szóvátenni, annyira kicsi és szé­gyenletes most, amikor az emberek százezrei indul­nak a golyózáporba és milliók maradnak idehaza aggódó gondban, megfosztva a rendes kereseti for­rásoktól, reszketve, remegve, mintha az ítéletnapja közelednék. Néhány pék — bizonyára olyanok, akik­nek nincsenek fiaik a harcban — ilyenkor tud és mer horribilis,­száz százalékos emelésre gondolni és épen a kenyér körül, ami a legszükségesebb és talán egyetlen tápláléka széles emberrétegeknek. A sem­mivel sem indokolható uzsora förtelmes ezekben a pillanatokban, amikor egyetlen szent összetartozás érzete kell, hogy elfogja az emberiséget. Számada­tok nem argumentumok. Ida vérzü­nk tízezren, vé­rezzék a tízezeregyedik is és­­ meg az inait, szorítsa össze a fogait és áldozzon a többi áldozó­val. Apró, kis mérlegeléseknek nincs helyük most, mindenki teljes erejével a közé és h­a el is vérzik, tévhit az, hogy a tömeg arra jó, hogy egyesek há­zakat építsenek a csontjaiból. Ezekben a nehéz na­pokban nem lehet eléggé elítélni a hasonló törek­véseket és a magyar iparosság nem erre tanította az őket mindenkor becsül tiket. A magyar iparosságot eltöltő é­r­éssek mindenkor tiszt­eletet parancsoltak a maguk számára és aki most ez­ ellen vet, árulást követ el. Rem­éljük hogy a pékek tiszteletreméltó céhe meg fogja tudni óvni a kari becsületet azok ellen, akik nagy pillanatokban csúnya, kicsinyes szenyfoltokkal akarják bepiszkítani. Fog akadni magyar honpolgár, aki elrontja a kufárok kisded üzleteit, leszállítván a sütés árát, hiszen akiket ez az uzsora sujt, szegény, altódó és mégis bátor ma­gyar anyák, olyan fiuk szülei, akik most vérüket ontják mindnyájunkért. (A kanadai hajókatasztrófa magyarorszá­gi áldozatai.) Most készült el a hivatalos kimu­tatás az idei május huszonkilenc idé­n elsüly­ült Empress of Ireland pecásgőzös magyar honosságú áldozatairól. A kimutatást nem leh­et messziítható­nak tekinteni, mert mint az illetékes montreali osztrák-magyar konzulátus jelenti, sok szerencsét­lenül járt nemzetisége és tartózkodási helye egy­általán nem volt megállapítható, igen soknak pe­dig a neve többé-kevésbbé elferdítve került a ki­mutatásba. A szerencsétlenül járt magyar állam­polgárok a következők: Román P., Sopán János, Farkas Georg, Polk­ Izidor, Diski Fülöp, Gupka R., Szabó János, Illeff Pavel, Demetru Costea, Szi­lágyi Miklós, Tankis Demeter, Imspas (Tespas) Sándor, Miney Petru, Cymo Morinkov, Nika Pajin, Toader Zlatam, Varalin Pop, Muresan T., Mezim 13., Swider Stranislav, Dan Bell, Me­trea Barari, George Szuvelean, Pimi­rie Butacs, Uie Berari, George Mikulica, Uie Nikulaie, Za­charie Bolom­an, Alexander Duma, Marian (Joan), Zula István, Szoba József, Surinyák Márton, Sinniák András és Ive Bozsik. A megmentett ál­lítólag magyar honpolgárok nevei a következők: Steve Sedlok­, Stepan Polie, George Costea, Con­stantina Delin­an, Pavel Num­tear, Uia Lung, Peresan Sándor és Georgia Pop. A kimutatás ez­után még fölsorol egy csomó nevet, akik között lehetnek magyar állampolgárok, de akiknek leg­nagyobb része szintén belefuladt a tengerbe. A belügyminiszter abból a célból közli a névsort, hogy a szerencsétlenül jártak családtagjai, valamint az életben maradottak, akik kárt szenvedtek, kár­térítésben legyenek részesíthetők. Épen ezért föl­hívja a törvényhatóságokat, hogy ebben a ren­deletben foglaltak névsorát a legszélesebb körben tegyék­ közhírré és szólítsa föl mindazokat, akik­nek valamely hozzátartozói a szerencsétlenség al­kalmaitól életüket vesztették, vagy akik megmene­kültek, de anyagi kárt szenvedtek, hogy a birto­kukban levő összes igazoló okmányok előmutatása mellett mielőbb jelentkezzenek­ az illetékes első­fokú közigazgatási hatóságnál. (A 68. gyalogezred.) A déli határon álló vitéz csapataink közül a szolnoki 68. gyalog­ezredről az utóbbi napokban többször híresztel­ték, hogy Belgrád ostrománál elpusztult. Min­den cáfolat ellenére tovább élt ez a mese a kö­zönség egy részének fantáziájában. Pedig hogy mennyire alaptalan volt az ezred pusztulásáról szóló hírrel számos családot kétségbe ejteni, mutatja az a levél is, melyet Frenyó Imre bu­dapesti banktisztviselő, a 68. gyalogezred 4. századának zászlósa, küldött a 111. sz. tábori postával az intézetéhez. A levelet augusztus 5-én adta föl — a rege szerint az ezrednek ju­lius 30-án kellett volna elpusztulnia — s hadna­gyi kinevezés előtt állván, abban különféle iga­zolásokat kér. (A háború és a poéták.) Aligha van ma már olyan teremtett lélek, aki ne tudná, hogy vi­lágháború előtt állunk. A hadköteleseket négy or­szág területén ezer és ezer vonat szállítja, az anyák, a feleségek szeméből könnyek­ folynak s mindeneket vad láz fogott el. Különösen nálunk nagy az idegek játéka s azok, akik újságokat vesznek a kezükbe, úgyszólván csakis a háborús események iránt érdek­lődnek. Az asszonyokat annyira hatalmába kerí­tette a helyzet, hogy még a pletykálkodás is szünet­hez jut, a divat iránt való érdeklődéssel ervelém­­ben. A rendes hétköznapi élet legtöbb mos-álivánuosa nagyot­ veszített, erejéből s Európa minden államá­ban a háború köti le az emberek figyelmét és kelti föl érdeklődését. Minden a háborúban él s a háború foglal magába mindent. Az újságok a megváltozott körülmények következtében kisebb terjedelemben jelennek meg s papírosukat legnagyobb részben a háborús híreknek szeptelik, ami azt is jelenti, hogy az ismert és a megszokott rovatok a legtöbb eset­ben elmaradnak, ami miatt persze aki sem pa­naszkodik. És amikor megállapíthatjuk, hogy el­­ben az időszakban még a szerelmi vágyak sem lo­bognak úgy, mint rendes körülmények közö­tt, s ami­kor az ideges nyugtalanság az emberek rendes fog­lalkozásában is nyomot hagy, nem­ kis megdöbbe­néssel kell konstatálnunk­, hogy azok az urak és höl­gyek, akik a béke nyugalmas napjaiban rímeket ke­resnek, versformákat válogatnak és érzelmeiket köl­teményekben fejezik ki, a minden borzalommal fe­nyegető háborút rendkívül mellékesnek tekintik, vagy számba sem veszik. Ezek a naiv lelkek azt hi­szik, hogy még mindig a verselés ideje tart, hogy a tavaszt, az ideált, a hazát, a családi kört muszáj megénekelni, mert a hírlapot olvasó közönség csakis ezek iránt érdeklődik, alig várva, hogy ilyen, vagy olyan költeményt olvashasson, ha talán nem csa­lódunk akkor sem, ha azt hisszük, hogy amikor a hatalmas méretű háború mindent vérbe borít, a kezdő poéta urak és poétakisasszonyok, még min­dig íróasztaluk mellett ülnek és keserves nyögések között szorítanak ki magukból különféle dalokat, ismét abban a föltevésben, hogy azok minden bajért enyhületet adnak. Mindezek elmondása után ezen a helyen is meg kell jegyeznünk, hogy a mai idő egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a versfara­gók a poézist cselekvőleg szolgálják. Így tehát azok a fiatal lelkek, akik rímeket kívánnak termelni és hozzánk küldeni, bölcsen teszik, h­a a háború tar­tamára tevékenységüket hasznosabb dolgokra hasz­nálják és pedig annyival inkább is, mert könnyen bekövetkezhetik az a szomorú nap, amikor a statá­riumot azokkal szemben is alkalmazzák, akik rossz versekkel kísérleteznek. (A suffr­igettek és a háború.) Pankhurst asszony — mint Londonból jelentik —­ paran­csot bocsátott ki, amelyben a válságos idők tar­tamára betilt mindenféle merényletet. Ennek el­lenére pénteken éjjel a lisburni dómot fel akar­ták robbantani és a bomba szilánkjai szétrom­bolták az oltárt, azonkívül elpusztult egy érté­kes régi festmény. (Gépkocsi-elgázolás.) A Lánchíd­ utcában a 812-es számú autótaxi elütötte Somogyi Gyula tizenhét éves postást. A sebesültet azután magát a soffőr ültette fel a kocsira és bevitte a Rókus-k­ó­r­h­ázba. (A bikapásztor szerencsétlensége.) Apát-­­falva csanádmegyei községben Lesi János köz­ségi pásztor az istállóból ki akart hajtani egy­ bikát, amely megvaklott, nekirohant a pásztor-­­nak, szarvait a has­ába döfte és halálosan meg-­­sebesítette a nyakán is. A szerencsétlen ember, pár perc alatt kiszenvedett. Özvegyet és kilenc árvát hagyott l­átra. PESTI HÍRLAP "1914. augusztus 9., vasárnap. Jegyeseknek ajánlja, IV., Kecskeméti­ utca 0.­ szám alatti mintatermei megtekintését Fodor, József cs. ús. kir. udvari bútorgyár. Házasság. Várady Ferenc és Kuthy Seiferl Karolina:; házasságot kötöttek. Székely Béla, aki: vegyészmérnök', 'eljegyezte Richner Miksa leányát, Irénkét. Halálozás: Lemairie Jules, a világhírű író, a francia akadémia tagja, Párisban hatvanegy éves korában meghalt. Egy késői parnasszista dőlt ki vele, aki, művésze volt a stílusnak és a formának. Középis­kolai tanári minőségben kezdte pályáját, a francia irodalmat tanította több városban. Utóbb Párisba került, ahol újságíró lett és gyorsan feltűnt ötletes, finom tanulmányaival. Kivált mint a Figaro színi­kritikusa és a Journal des Débats krónikása tette ismertté és népszerűvé a nevét. Az akadémiába 1895-ben választották be Dupuy helyére. Ez időtájt aratta legszebb irodalmi sikereit, amelyeknek aztán, sokat ártott azzal, hogy ,politikai vezérszerepre vá­gyódott és elnöke lett a hazafias ligának. Ezirányú szereplése meglehetős kudarccal járt, amit azzal igyekezett feledtetni, hogy fokozottabb buzgalom­mal tért vissza az irodalomhoz. Sokat dolgozott­, irt több vígjátékot is, alkotásaiban továbbra is meg­­nyilvánult a régi előkelőség és artisztikum, de a munkakedve még­sem volt már az igazi. Később mind kevesebbet lehetett hallani felőle és vérsre most kerülő úton megjött a halálának a híre. Jaurés Jean temetéséről ezeket írják a hoz­zánk utoljára érkezett párisi lapok: Hétfőn volt a­ temetés a lakosság impozáns részvéte mellett. A­ pártok kivétel nélkül megjelentek a nagyhikű­ szo­cialista vezér koporsójánál. Amikor az özvegy ki­lépett a gyászház kapujából, Viviani miniszterelnök­ a karját nyújtotta neki és így mentek együtt a ha­lottaskocsi után a Passyba. Az első gyászbeszédet Viviani miniszterelnök tartotta, majd Jouhaux, szindikalista, a munkásszövetség titkára, mondott, búcsúztatót. Ezutá­n a menet a Bo­turbon-palota­ előtt és a Concorda-téren át haladva vonult ki a temetőbe.­­ Walfok­ József államvasúti felügyelő hatvan­három éves korában Dunaharasztin meghalt. Súlyos májbetegségben szenvedett, amelyre hasztalan ke­resett­ gyógyulást. Huszonhat esztendőn át volt 41­.tomásfőnöke a rákosi rendező pályaudvarnak és­ annak idején nagy szerepet vitt a vasutasok sztrájk­mozgalmában. Különös érdemeket szerzett az An­gyalföld felvirágoztatása körül. Temetése vasárnap délután három órakor lesz a dunaharaszti gyász­házból. „ Utánzatoktól óvakodjunk s csakis Fölüli Margit­krémet fogadjunk el. Tégelye 1 és 2 korona a, gyógyszer­tárakban. Postán küldi Földes Kelemen gyógyszerész, Arad, Nyilt-tér.") Bármily állást keres 38 éves h­admentes, kertantény hirlaptisztviselő, ki 18 évig egyházamban volt a­lkalm­azva és mint irattáros, postaexpeditor, telefonközpontkezelő, aquisiteur éa levelein is működött. Vidékre is megy. Olv állást is elfogad, mely a fizetésen kivü­l élelmezés,­­lakás, fűtés és vilá­gítással kapcsolatos^M­eghivásokat kér Augusztiny Buda­pest, VI­., Kertész-utca­­6., I. 14. fuss -kappan Toirlitte-szappan ntl­ Parfüm Púder Az angol királyné használatában PARIS LONDON WIEN Vezérképviselő Au­ztria-Magyaromagon: RUDOLF LEiTHNER, WIEN, VII, STIFTCASSE 271 11161 *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal fe­lelősséget a szerkesztő.

Next