Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-09 / 189. szám
léről az udvarra ugrott. A mentők már nem tudtak segíteni rajta, meghalt. Az úriasszony hoszszu idő óta betegeskedett, szívbaj kinozta s ezért követte el az öngyilkosságot. Holttestét a morgueba vitték. (A király és a sajtó.) A Budapesti Tudósító jelenti: Ő császári és apostoli királyi felsége kegyes volt kifejezést adni élénk megelégedésének afölött a hazafias belátásra mutató magatartás fölött, melyet Ausztria-Magyarországsajtója a jelenlegi európai válság folyamán tanúsít és gróf Berchtold külügyminisztert felhatalmazta, hogy ezt köztudomásra hozza. (A patronage-kongresszus elmarad.) A király védnöksége alatt, álló Patronázs-Egyesületek Országos Szövetsége szeptember hó 9., 10. és 11. napjaira tervbe vett kongresszusát bizonytalan időre elhalasztotta. (Uzsorások.) Bajban mutatja meg mindenki, hogy milyen veretű. A szószátyárnak a kávéházi asztalnál könnyű a dolga, mert a szó szó és ha még oly hazug, zaj és ellenkezés nélkül olvad bele a szivarfüstös levegőbe. Ma a komoly tettek idejét éljük és ma csak a cselekvés a valuta. A magyar társadalmon végignézve, büszkén mondhatjuk, hogy kevés volt közöttünk az üres hencegő, mert amikor eljött a cselekvés órája, a magyar társadalom nagy többsége cselekedett. Eddig legalább is nem zavarta disszonancia a nagy munkát: ledőltek a kasztok és osztályok korlátai, mindenki vállvetve dolgozik a közös jóért. Annál kellemetlenebb, hogy néhányan épen a legjövedelmezőbb iparágból ezeket a véresen komoly időket akarják kihasználni és verejtékes inségfillérek után kapkodnak bűnös mohósággal. Néhány pékmester cselekedte meg, hogy a kenyérsütés árát húsz fillérről negyvenre emelte föl. Kínos szóvátenni, annyira kicsi és szégyenletes most, amikor az emberek százezrei indulnak a golyózáporba és milliók maradnak idehaza aggódó gondban, megfosztva a rendes kereseti forrásoktól, reszketve, remegve, mintha az ítéletnapja közelednék. Néhány pék — bizonyára olyanok, akiknek nincsenek fiaik a harcban — ilyenkor tud és mer horribilis,száz százalékos emelésre gondolni és épen a kenyér körül, ami a legszükségesebb és talán egyetlen tápláléka széles emberrétegeknek. A semmivel sem indokolható uzsora förtelmes ezekben a pillanatokban, amikor egyetlen szent összetartozás érzete kell, hogy elfogja az emberiséget. Számadatok nem argumentumok. Ida vérzünk tízezren, vérezzék a tízezeregyedik is és meg az inait, szorítsa össze a fogait és áldozzon a többi áldozóval. Apró, kis mérlegeléseknek nincs helyük most, mindenki teljes erejével a közé és ha el is vérzik, tévhit az, hogy a tömeg arra jó, hogy egyesek házakat építsenek a csontjaiból. Ezekben a nehéz napokban nem lehet eléggé elítélni a hasonló törekvéseket és a magyar iparosság nem erre tanította az őket mindenkor becsül tiket. A magyar iparosságot eltöltő éréssek mindenkor tiszteletet parancsoltak a maguk számára és aki most ez ellen vet, árulást követ el. Reméljük hogy a pékek tiszteletreméltó céhe meg fogja tudni óvni a kari becsületet azok ellen, akik nagy pillanatokban csúnya, kicsinyes szenyfoltokkal akarják bepiszkítani. Fog akadni magyar honpolgár, aki elrontja a kufárok kisded üzleteit, leszállítván a sütés árát, hiszen akiket ez az uzsora sujt, szegény, altódó és mégis bátor magyar anyák, olyan fiuk szülei, akik most vérüket ontják mindnyájunkért. (A kanadai hajókatasztrófa magyarországi áldozatai.) Most készült el a hivatalos kimutatás az idei május huszonkilenc idén elsülyült Empress of Ireland pecásgőzös magyar honosságú áldozatairól. A kimutatást nem lehet messziíthatónak tekinteni, mert mint az illetékes montreali osztrák-magyar konzulátus jelenti, sok szerencsétlenül járt nemzetisége és tartózkodási helye egyáltalán nem volt megállapítható, igen soknak pedig a neve többé-kevésbbé elferdítve került a kimutatásba. A szerencsétlenül járt magyar állampolgárok a következők: Román P., Sopán János, Farkas Georg, Polk Izidor, Diski Fülöp, Gupka R., Szabó János, Illeff Pavel, Demetru Costea, Szilágyi Miklós, Tankis Demeter, Imspas (Tespas) Sándor, Miney Petru, Cymo Morinkov, Nika Pajin, Toader Zlatam, Varalin Pop, Muresan T., Mezim 13., Swider Stranislav, Dan Bell, Metrea Barari, George Szuvelean, Pimirie Butacs, Uie Berari, George Mikulica, Uie Nikulaie, Zacharie Boloman, Alexander Duma, Marian (Joan), Zula István, Szoba József, Surinyák Márton, Sinniák András és Ive Bozsik. A megmentett állítólag magyar honpolgárok nevei a következők: Steve Sedlok, Stepan Polie, George Costea, Constantina Delinan, Pavel Numtear, Uia Lung, Peresan Sándor és Georgia Pop. A kimutatás ezután még fölsorol egy csomó nevet, akik között lehetnek magyar állampolgárok, de akiknek legnagyobb része szintén belefuladt a tengerbe. A belügyminiszter abból a célból közli a névsort, hogy a szerencsétlenül jártak családtagjai, valamint az életben maradottak, akik kárt szenvedtek, kártérítésben legyenek részesíthetők. Épen ezért fölhívja a törvényhatóságokat, hogy ebben a rendeletben foglaltak névsorát a legszélesebb körben tegyék közhírré és szólítsa föl mindazokat, akiknek valamely hozzátartozói a szerencsétlenség alkalmaitól életüket vesztették, vagy akik megmenekültek, de anyagi kárt szenvedtek, hogy a birtokukban levő összes igazoló okmányok előmutatása mellett mielőbb jelentkezzenek az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságnál. (A 68. gyalogezred.) A déli határon álló vitéz csapataink közül a szolnoki 68. gyalogezredről az utóbbi napokban többször híresztelték, hogy Belgrád ostrománál elpusztult. Minden cáfolat ellenére tovább élt ez a mese a közönség egy részének fantáziájában. Pedig hogy mennyire alaptalan volt az ezred pusztulásáról szóló hírrel számos családot kétségbe ejteni, mutatja az a levél is, melyet Frenyó Imre budapesti banktisztviselő, a 68. gyalogezred 4. századának zászlósa, küldött a 111. sz. tábori postával az intézetéhez. A levelet augusztus 5-én adta föl — a rege szerint az ezrednek julius 30-án kellett volna elpusztulnia — s hadnagyi kinevezés előtt állván, abban különféle igazolásokat kér. (A háború és a poéták.) Aligha van ma már olyan teremtett lélek, aki ne tudná, hogy világháború előtt állunk. A hadköteleseket négy ország területén ezer és ezer vonat szállítja, az anyák, a feleségek szeméből könnyek folynak s mindeneket vad láz fogott el. Különösen nálunk nagy az idegek játéka s azok, akik újságokat vesznek a kezükbe, úgyszólván csakis a háborús események iránt érdeklődnek. Az asszonyokat annyira hatalmába kerítette a helyzet, hogy még a pletykálkodás is szünethez jut, a divat iránt való érdeklődéssel ervelémben. A rendes hétköznapi élet legtöbb mos-álivánuosa nagyot veszített, erejéből s Európa minden államában a háború köti le az emberek figyelmét és kelti föl érdeklődését. Minden a háborúban él s a háború foglal magába mindent. Az újságok a megváltozott körülmények következtében kisebb terjedelemben jelennek meg s papírosukat legnagyobb részben a háborús híreknek szeptelik, ami azt is jelenti, hogy az ismert és a megszokott rovatok a legtöbb esetben elmaradnak, ami miatt persze aki sem panaszkodik. És amikor megállapíthatjuk, hogy elben az időszakban még a szerelmi vágyak sem lobognak úgy, mint rendes körülmények között, s amikor az ideges nyugtalanság az emberek rendes foglalkozásában is nyomot hagy, nem kis megdöbbenéssel kell konstatálnunk, hogy azok az urak és hölgyek, akik a béke nyugalmas napjaiban rímeket keresnek, versformákat válogatnak és érzelmeiket költeményekben fejezik ki, a minden borzalommal fenyegető háborút rendkívül mellékesnek tekintik, vagy számba sem veszik. Ezek a naiv lelkek azt hiszik, hogy még mindig a verselés ideje tart, hogy a tavaszt, az ideált, a hazát, a családi kört muszáj megénekelni, mert a hírlapot olvasó közönség csakis ezek iránt érdeklődik, alig várva, hogy ilyen, vagy olyan költeményt olvashasson, ha talán nem csalódunk akkor sem, ha azt hisszük, hogy amikor a hatalmas méretű háború mindent vérbe borít, a kezdő poéta urak és poétakisasszonyok, még mindig íróasztaluk mellett ülnek és keserves nyögések között szorítanak ki magukból különféle dalokat, ismét abban a föltevésben, hogy azok minden bajért enyhületet adnak. Mindezek elmondása után ezen a helyen is meg kell jegyeznünk, hogy a mai idő egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a versfaragók a poézist cselekvőleg szolgálják. Így tehát azok a fiatal lelkek, akik rímeket kívánnak termelni és hozzánk küldeni, bölcsen teszik, ha a háború tartamára tevékenységüket hasznosabb dolgokra használják és pedig annyival inkább is, mert könnyen bekövetkezhetik az a szomorú nap, amikor a statáriumot azokkal szemben is alkalmazzák, akik rossz versekkel kísérleteznek. (A suffrigettek és a háború.) Pankhurst asszony — mint Londonból jelentik — parancsot bocsátott ki, amelyben a válságos idők tartamára betilt mindenféle merényletet. Ennek ellenére pénteken éjjel a lisburni dómot fel akarták robbantani és a bomba szilánkjai szétrombolták az oltárt, azonkívül elpusztult egy értékes régi festmény. (Gépkocsi-elgázolás.) A Lánchíd utcában a 812-es számú autótaxi elütötte Somogyi Gyula tizenhét éves postást. A sebesültet azután magát a soffőr ültette fel a kocsira és bevitte a Rókus-kórházba. (A bikapásztor szerencsétlensége.) Apát-falva csanádmegyei községben Lesi János községi pásztor az istállóból ki akart hajtani egy bikát, amely megvaklott, nekirohant a pásztor-nak, szarvait a hasába döfte és halálosan meg-sebesítette a nyakán is. A szerencsétlen ember, pár perc alatt kiszenvedett. Özvegyet és kilenc árvát hagyott látra. PESTI HÍRLAP "1914. augusztus 9., vasárnap. Jegyeseknek ajánlja, IV., Kecskeméti utca 0. szám alatti mintatermei megtekintését Fodor, József cs. ús. kir. udvari bútorgyár. Házasság. Várady Ferenc és Kuthy Seiferl Karolina:; házasságot kötöttek. Székely Béla, aki: vegyészmérnök', 'eljegyezte Richner Miksa leányát, Irénkét. Halálozás: Lemairie Jules, a világhírű író, a francia akadémia tagja, Párisban hatvanegy éves korában meghalt. Egy késői parnasszista dőlt ki vele, aki, művésze volt a stílusnak és a formának. Középiskolai tanári minőségben kezdte pályáját, a francia irodalmat tanította több városban. Utóbb Párisba került, ahol újságíró lett és gyorsan feltűnt ötletes, finom tanulmányaival. Kivált mint a Figaro színikritikusa és a Journal des Débats krónikása tette ismertté és népszerűvé a nevét. Az akadémiába 1895-ben választották be Dupuy helyére. Ez időtájt aratta legszebb irodalmi sikereit, amelyeknek aztán, sokat ártott azzal, hogy ,politikai vezérszerepre vágyódott és elnöke lett a hazafias ligának. Ezirányú szereplése meglehetős kudarccal járt, amit azzal igyekezett feledtetni, hogy fokozottabb buzgalommal tért vissza az irodalomhoz. Sokat dolgozott, irt több vígjátékot is, alkotásaiban továbbra is megnyilvánult a régi előkelőség és artisztikum, de a munkakedve mégsem volt már az igazi. Később mind kevesebbet lehetett hallani felőle és vérsre most kerülő úton megjött a halálának a híre. Jaurés Jean temetéséről ezeket írják a hozzánk utoljára érkezett párisi lapok: Hétfőn volt a temetés a lakosság impozáns részvéte mellett. A pártok kivétel nélkül megjelentek a nagyhikű szocialista vezér koporsójánál. Amikor az özvegy kilépett a gyászház kapujából, Viviani miniszterelnök a karját nyújtotta neki és így mentek együtt a halottaskocsi után a Passyba. Az első gyászbeszédet Viviani miniszterelnök tartotta, majd Jouhaux, szindikalista, a munkásszövetség titkára, mondott, búcsúztatót. Ezután a menet a Boturbon-palota előtt és a Concorda-téren át haladva vonult ki a temetőbe. Walfok József államvasúti felügyelő hatvanhárom éves korában Dunaharasztin meghalt. Súlyos májbetegségben szenvedett, amelyre hasztalan keresett gyógyulást. Huszonhat esztendőn át volt 41.tomásfőnöke a rákosi rendező pályaudvarnak és annak idején nagy szerepet vitt a vasutasok sztrájkmozgalmában. Különös érdemeket szerzett az Angyalföld felvirágoztatása körül. Temetése vasárnap délután három órakor lesz a dunaharaszti gyászházból. „ Utánzatoktól óvakodjunk s csakis Fölüli Margitkrémet fogadjunk el. Tégelye 1 és 2 korona a, gyógyszertárakban. Postán küldi Földes Kelemen gyógyszerész, Arad, Nyilt-tér.") Bármily állást keres 38 éves hadmentes, kertantény hirlaptisztviselő, ki 18 évig egyházamban volt alkalmazva és mint irattáros, postaexpeditor, telefonközpontkezelő, aquisiteur éa levelein is működött. Vidékre is megy. Olv állást is elfogad, mely a fizetésen kivül élelmezés,lakás, fűtés és világítással kapcsolatos^Meghivásokat kér Augusztiny Budapest, VI., Kertész-utca6., I. 14. fuss -kappan Toirlitte-szappan ntl Parfüm Púder Az angol királyné használatában PARIS LONDON WIEN Vezérképviselő Auztria-Magyaromagon: RUDOLF LEiTHNER, WIEN, VII, STIFTCASSE 271 11161 *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő.