Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-11 / 191. szám
1914 augusztus 11., kedd, pesti Hírlap 11 — (Az első magyar leányezred.) A napokban említést tettünk egy lelkes kisasszony ötletéről, aki elérkezettnek vélte az időt arra, hogy az első magyar leányezred megalakuljon és a harctéren vegye ki részét a dicsőséges küzdelmekből, egyáltalában nem félve a veszélyt. Közleményünknek szinte csodás hatása volt, mert azok a leányok, akik a hazát szolgálni akarják, tömegesen jelentkeznek és pedig részint levelekben, részint személyesen. Valamenynyien nagy lelkesedéssel jelentik ki, hogy az esetleg szervezendő ezredbe minden habozás nélkül belépnek és oroszlánokként harcolnak, semmiféle fáradságtól sem riadva vissza. Azok, akik ilyen érdeklődést tanúsítanak, legnagyobb részben azonnal szeretnének egyenruhába öltözni, a fegyvert vállukra venni s a legvéresebb csatákba rohanni. Szándékuk persze ezúttal nem teljesülhet, mert hiszen az első magyar leányezred részére egyáltalában nem verbuválnak és mert Irén kisasszony, aki a tervet fölvetette, elfelejtette velünk a címét tudatni s igy a jelentkezőket nem utasíthatjuk hozzá, hogy azután a vezető szerepet eljátassza s a hadvezetőségnél a szükséges lépéseket kellő gyorsasággal megtegye. A levélben és a személyesen jelentkező honleányok amaz óhaját, hogy az első magyar leányezredet a Pesti Hirlap állítsa föl, kissé bajos volna teljesíteni, aminek folytán az érdeklődök igen okosan teszik, ha maguk között hányják-vetik meg a dolgot s azután esetleg valamelyik cukrászdában összejövetelt tartanak, megbeszélve a teendőket, ami ellen a hatóságnak aligha lesz kifogása. De a szóban forgó Irén kisasszony is megadhatja a címet , hamarosan maga köré gyűjtheti azokat az amazonokat, akik a különféle édességek fogyasztása helyett a muszkákban vagy a szerbekben óhajtanak érzékeny kárt tenni. Mindezek elmondása után ide jegyezhetjük, hogy a jelentkezők egyike-másika újabb ötletet is vet föl. Az egyik ama nézetének ad kifejezést, hogy az ezredbe nemcsak a leányokat, de a fiatal nagyságokat is be kell venni. A másik úgy véli, hogy a mai viszonyok között semmi sem lehet a kisasszonyokra kívánatosabb, mint a harcmezőn esni el, miközben a nemzeti zászlót lobogtatják. Akad olyan leányzó is, aki helyesebbnek tartaná, ha az ezred némileg vegyes lenne, vagyis ha abban fiatal harcos urak is helyet kaphatnának, akik a háborúskodás terén némi gyakorlattal bírnak és útbaigazításokat adhatnának. De olyan érdeklődő is van, aki szerint a női nem gyöngébb szervezete nem bírja ki a nehéz küzdelmet, aminek következtében azt az ideát adja, hogy a szervezendő és mielőbb talpra állítandó első magyar leányezred ne harcoljon, hanem a tábori konyhákban foglalatoskodjék, aminek meglenne az az előnye, hogy a katonák ízesebb ebédeket és vacsorákat kapnának s azok magukban foglalnák az édes süteményeket is. Az ezrednek egyik jövendőbeli tagja mosásra, vasalásra és varrásra is hajlandó vállalkozni, fölemlítve, hogy a férfi gallérok kikeményitésében és vasalásában nagy gyakorlata van. Miután pedig nem tartjuk lehetetlennek, hogy akadnak rosszmájúak, akik azt hiszik, hogy a jelentkező harcosnők az idősebb és savanyúbb feministák közül kerülnek ki, akik ily módon akarnak férjet fogni, minden habozás nélkül megállapíthatjuk, hogy a szerkesztőségben személyesen jelentkező kisasszonyok kivétel nélkül fiatalok, bájosak és fessek voltak, akik, ha egybe tömörülhetnének, kétségtelenül a leghódítóbb ezredet adnák, amelynek vezetésére még azok is vállalkoznának, akik nem kis ellenszenvet érezneka háboru és a harctér iránt. (Elütötte az automobil.) Kandó János napszámos hét éves fiát, Józsefet, a Bécsi út 34. czimű ház előtt elütötte egy automobil. A szerencsétlenül járt gyermeket a mentők beszállították a Rókus-kórházba. (A budapesti hadtestparancsnok díszkeresztje.) A király megengedte, hogy nádas! Tersztyánszky Károly lovassági tábornok, a 4. hadtest parancsnoka és budapesti vezénylő tábornok, a pápai „Pro Ecclesia et Pontifice" diszkeresztet elfogadhassa és viselhesse. (Egy őrjárat lelőtt egy osztrák grófnét.) Klagenfurtból jelentik: Chrisalnigg Lucy grófné szül. Bellegarde grófnő, gróf Christalnigg Oszkár főhadnagy ebersteini nagybirtokos neje tegnap este automobilon a Prebühlon át Görzbe utazott, hogy mint a Vörös Kereszt egyesület választmányi tagja feladatait végezze. A grófnét, aki a tartományi kormány által kiállított passepartout birtokában volt — Flitzschben egy őrjáratok lövése megölte. Közelebbi adatok hiányzanak. Christalrigg grófné kiváló munkásságot fejtett ki a Vörös Kereszt egyesület érdekében és az egész országban általános rokonszenvnek örvendett. Tragikus halálának hírét mindenütt őszinte részvéttel fogadták. (A török fökonzul eltűnése.) Ahmed Hikuld boy, a budapesti török főkonzul tartózkodási helye még mindig ismeretlen. A török konzulátus alkalmazottai a főkonzulról ezideig semmi bizonyos hírt nem kaptak, s ők maguk a legnagyobb bizonytalanságban és aggodalommal várják a híreket. Aahmed Hikmet bey budapesti török főkonzul két hónapja van távol Budapesttől. Nem hivatalos küldetésben járt, hanem szabadságát töltötte Konstantinápolyban, ahonnan most van hazatérőben, mert szabadsága a hónap 15-én jár le. A budapesti konzulátus értesülése szerint a főkonzul Konstantinápolyból hajón Konstanzába utazott, ahonnan szerdán este táviratot intézett a budapesti konzuátushoz. Ebben a táviratban közölte, hogy ha valami különös ok közbe nem jönne, akkor csütörtökön Budapestre érkezik. A távirati értesítés ellenére a főkonzul még szomabton sem volt Budapesten, mire az itteni konzulátus szombaton délelőtt sürgönyileg kérdezősködött a főkonzulról a konstanzaii török konzulátusnál. A konstanzai konzulátus válasza vasárnap éjjel érkezett meg, s ebben a konzulátus egyik hivatalnoka közölte, hogy egyáltalán nem tudnak semmit sem a budapesti török főkonzulról, jelenleg nincs Konstanzában, de nem is lehetett ott, mert az ottani török konzulátuson egyáltalán nem is jelentkezett. A konstanzai sürgöny vétele uan a budapesti török konzulátus hétfőn reggel a brassói csendőrséghez táviratozott. Erra a táviratra még Brassóból válasz nem érkezett. A konzulátus véleménye szerint lehetséges, hogy a főkonzul megbetegedett, vagy hogy nem akart a zsúfolt vonatokon utazni, de valószínűtlen, hogy útjában feltartóztatták volna, vagy bármi más kellemetlenség érte volna. Eddig és igy szól egy kőnyomatosunk hiradása. Ma éjszaka nagyváradi tudósítónktól a következő táviratot kaptuk: Dseivid bey bécsi és Ahmed Hitcmet budapesti török főkonzulok Konstantinápolyból jövet, tegnap Nagyváradon átutaztak. Az állomáson a katonai és rendőri hatóságok igazolásra szólították fel őket, mire a két török az okmányokkal igazolta személyazonosságát. Nagyváradon szívélyesen fogadták a két főkonzult, akik egy napot töltöttek itt és ismét Budapestre utaztak. (A gyógyszerek ára.) A múlt héten a budapesti gyógyszerész testület elhatározta, hogy nem emeli a gyógyszerek árát. Hétfőn ugyanebben a tárgyban ülést tartott a gyógyszertártulajdonosok országos szervezete is." A Magyarországi Gyógyszerész Egylet központi igazgatósága, mint a magyar gyógyszerészi kar legnagyobb erkölcsi testületének vezetősége, rendkívüli ülést tartott, amelyre különös okot a gyógyszerészek szükségletét kielégítő nagykereskedő cégek tekintélyes áremelése szolgáltatott. Az igazgatóság a hazafiúi kötelesség érzetétől áthatva egyhangúlag elhatározta, hogy dacára a nagykereskedők áremelésének és dacára az ebből folyó és a gyógyszerészeket érintő súlyos anyagi veszteségeknek, egy lépést sem tesz a gyógyszerek és kötszerek árfelemelésére és a magyar gyógyszerészi kar továbbra is a régebben megállapított áttételekhez fog szigorúan ragaszkodni Elhatározta továbbá, hogy a belügyminiszter kezeihez kétezer koronát juttat a behívott katonák visszamaradt családjainak segélyezésére. Ugyanez alkalommal a Magyar Gyógyszerészek Nyugdíjintézete külön ezer koronát adományozott a segélyakció céljaira. — (Tábori posta az Oroszország ellen küzdő csapatok részére.) Budapest székesfőváros tanácsa közli, hogy az Oroszország ellen küzdő csapataink részére berendezett tábori posta szolgálatát 1914. augusztus 11-én megkezdi. (As idejárás.) Közép-Európában az idő túlnyomóan derült és száraz és a hőmérséklet kissé emelkedett. Nagyobb esők voltak Romániában Hazánkban enyhe és többnyire derült idő uralkodott. Zivataros esők Erdélyben, mely az Alföld keleti határán voltak. Nagyobb esőst jelentettek: Vaskóh (13), Marosvásárhely (11), Botfalu (13), Nagyszeben (25 mm.). A hőmérséklet napi közepe 2—8 fokkal a normális alatt maradt; a marmura 29 fok C. volt Temesvárott, a minimum 5 fok C Tátrafüreden. — Prognózis: Túlnyomóan száraz idő várható, lényegtelen hőváltozási*.! ! — (Romarseli.) A regiment három zászlóalja már elment, a negyedik útra készen áll a kaszárnya udvarán. Az őrnagy, szép szálas bécsi ember, harciasan kipödrütt, tömött szőke bajuszát még egyszer megpödörve, odalovagol a front elé és harsány hangon beszélni kezd: — Soldater! Seine kaiserliche und königlicho apostoUsche Majeetüt, unser allerhüchöle Krigsherr . . . Elhallgatott. Az egész színmagyar zászlóaljban nem volt egyetlenegy németül értő fia sem, s a szónoklat hatásának ez a nagy akadálya most hirtelen eszébe jutott az őrnagy urnak. Megrázta tehát a fejét és rövidebbre rántva lova zabláját,' igy folytatta: — Hadi tetőkre szólít e felsége parancsa tiktek is — katonák — in die jetzige nehez sztuaeion, akiben dicsőségesen megmutatsz egesz vilagnak, hogy allso . . . hadi erényben és bátorságban nem feliimulsz tiktek . • , alsó . . . senki se nem . . Megint elhallgatott. A magyar tudománynak vége volt, a következő szóra már sehogy sem tudott ráhibázni. Erre elvörösödött a szép szál katona és fölemelkedve a nyeregben, hogy az egéet bataillon láthassa, messze viharzó hangon elkiáltotta magát: — Fiuk! A fenekét esnek a világnak . . . vorwarts! Mennydörgő éljenzéssel repültek a sipkák a levegőbe s a zászlóalj elindult. • — (A szerb őrnagy felesége.) Szegedről jelentik, hogy a minap egy szerbiai őrnagy felesége érkezett Újvidékről Szegedre két gyermekével, egy hazarrendőrségi detektív kíséretében. A feltűnően elegáns, szép, karcsú termetű, harminc év körüli őrnagyné magyar lány, kulai származású. A szegedi rendőrségen igen udvariasan bántak vele. — Nagyságos asszony — mondta a rendőrkapitány — nálunk nem esik a legcsekélyebb bántódása sem, ha szigorúan betartja azokat a szabályokat, amelyeket ilyen esetben a törvény előír. Az úriasszony, aki hibátlanul beszél magyarul, így válaszolt: — Oh, még örülök, hogy Magyarországon vagyok és nem a zavaros Szerbiában ... — Aztán megsimogatta gyermekei arcát és kissé elpirultan folytatta. Különben is inkább magyar érzelmű vagyok . . . Az úriasszonynak egész családja Magyarországon lakik, Újvidéken van két fivére, az egyik ügyvéd, a másik tanár. Két gyermeke van, az egyik leány, a jalásik fiú, mind a ketten jól beszélnek magyarul, Szegeden a Tisza-szállóban lakott gyermekeivel. Egy detektívet bíztak meg őrizetével. Átvizsgálták írásait és semmi gyanúsat nem találtak nála. Pénze van elegendő. Szegedről Budapestre kisérték s itt dől el, hogy szabadon az útjára engedődik-e, vagy ami a legvalószínűbb, a háboru tartamára valamelyik magyar várost jelölik ki számára tartózkodási helyül. (Nemzetiségi fanatizmus.) Csönd van mindenütt és a hadiállapot saigoni rendje. A legnagyobb lelkesedés a lakosság között a háború iránt. És a hazaszeretetnek ebben az általános fellángolásában is elvétve mégis felfelcsillan fenyegető démonként a pánszláv fanatizmus. Ilyenkor látjuk tehát, hogy azok mennyire gyűlölnek bennünket és mennyire ellenségei szeretett hazánknak. Azért sorsuk nem is érint senkit. Csak kezeljék őket katonailag és mint ellenséget, hogy az istenáldotta, jó, felvidéki népnek még néhányát ne sodorhassák a leggyalázatosabb bűnbe és a legnagyobb szerencsétlenségbe. Lassan különben teljesen ártalmatlanná teszik minden veszedelmesét. Dr Jeszenszky János báni ügyvédet is, aki, mint bevonult honvéd, szolgálatban nyilvánította ellenséges indulatát, már letartóztatták és vasra, verve a pozsonyi katonai bírósághoz vitték, ahol valószínűleg nem keztyűsen intézték őt el. Csak elrettentő példát minden egyes esetben! (A rabló és a vadászkutya.) Zentáról eli ment a környékre vendégségbe Bukovetz István adóellenőr. Felesége egyedül maradt a lakásban. Éjfél után a szomszédszobából gyanús zajt hallott. Revolvert vett magához és benyitott. Egy ismeretlen férfit látottt, aki megpillantva őt, feléje ugrott s a revolvert kicsavarta a kezéből. Erre az asszony férje vadászkutyáját szólította, amely többszöri kísérlet után beugrott a nyitott ablakon és nekiesett a rablónak, aki erre elmenekült. Amikor Bukovecz haza érkezett, feleségét ájultan, a padlón fekve találta és csak a szomszédok segítségével tudta életre kelteni. A rabló mindössze kétszáznegyven koronát tudott csak elvinni, pedig a lakásban nagyobb összegű készpénz volt. A csendőrség erélyesen nyomozza.