Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-12 / 192. szám

­­ 6 PESTI HÍRLAP ) 1914. augusztus 12., szerda ó­ ta az egészségügyi csapatok gépkocsijait és a házakból tüzelt rájuk. A gépkocsikat, kisérő három huszár gyenge volt a támadókkal szem­ben, mindazonáltal a lövöldözök közül hármat elfogott és azokat rögtön lelőtte, a házat pedig, amelyből lövöldöztek, felgyújtotta. A karsza­lag és a kocsikra alkalmazott vörös kereszt nem védi meg az orvosokat az orvtám­adások­kal szemben. Olasz menekülők, Trieszt, aug. 11. • Az itteni olasz liberálisok hivatalos lapja, a Risveglio Tridentino, egy berni híradást kö­zöl, amely szerint egyedül Belfort környékén több mint hatezer olasz­ munkás családostól Svájcba menekült. A menekültek hajmeresztő részleteket mesélnek a kiállott szét­fedésekről és fáradalmakról, amelyek a legmélyebben sértik Olaszországot. A dühöngő Páris, Győrből jelentik: Delbó István műlakatos, tiki a győri kereskedelmi és iparkamara ösztön­díjával Párisban volt, ahonnan tegnapelőtt ér­kezett haza, hajmeresztő dolgokat beszél a pá­risiaknak a németekkel és magyarokkal szem­ben elkövetett brutalitásairól. A múlt szomba­ton néhány ismerősével magyarul és németül beszélgetett az utcán. Meghallotta a beszélge­tést egy francia. Rájuk rontott, szidta, ütötte és kutya poroszoknak nevezte őket. A botrá­nyos jelenet ezzel nem ért véget. Hatalmas cső­dület támadt és a tömeg olyan fenyegetően lé­pett fel, hogy Delbó és társai kénytelenek vol­tak futásnak eredni. Egy kapu alá menekül­tek, a tömeg azonban üldözőbe fogta és utolérte őket. Itt megismétlődtek a súlyos inzultusok. Delbónak sikerült valahogyan kiszabadítania magát és rendőrért futott. A rendőr védelmébe akarta ugyan venni a szorongatott németeket és magyarokat, azonban mit sem tudott tenni az ekkor már tetemesen megszaporodott tö­meggel szemben, amely váltig nyomában volt a menekülőknek. Végre sikerült a földalatti villamos megállóhelyéig jutniok, ott beszállot­tak a villamosba és haza menekültek. Az elutazása is igen nehezen ment. A párisi osztrák-magyar konzulátust mintegy négyezer alattvalónk ostromolta vasúti jegyért. A konzulátus egyik tisztviselője német nyelven intette türelmb­e a várakozókat. Több sem kel­lett a franciáknak. Nagy botrányt csaptak, fenyegetőztek és káromkodtak, mire a konzuli tisztviselő jónak látta franciául folytatni figyelmeztetését. A pályaudvaron egy falat kenyérért egy frankot kértek Delbótól. A határig alig kaptak valami ennivalót. Mindenütt megvetéssel fo­gadták és inzultálták őket. autót, amelyet azonban nem sikerült elérni, mert annak már nagy útelőnye volt. A De­litzscher-Strassen az üldöző katonai automo­bil két fiatal­embert ültetett a kocsira, akik jól ismerték az utakat és így hosszabb keres­gélés után sikerült végre a gyanús automobil nyomát egészen Zeihafenig követni. Amikor az üldözők a léghajócsarnok kö­zelébe értek, közben még egy incidens történt. Elfogtak egy kerékpárost, aki az autó közele­désére a termőföldekre menekült. Rászögezett browninggal felszólították, hogy adja meg ma­gát, amit a férfi, belátva az ellenállás hiába­valóságát, meg is tett. A megmotozásnál két revolvert találtak nála, egy bombát és egy úgynevezett lőportartót. A kémet, mest nyil­vánvalóan az volt, megkötözték és az autóba vitték. Azután a leggyorsabb tempóval folytat­ták az utat. Mikor Odelwitz közelébe értek, az üldözött automobil hirtelen megállt az úton, a négy utas és a sofför kiugrottak és szalma­kazalok mögé menekültek, ahonnét többször üldözőikre lőttek. A lövések szerencsére senkit sem találtak, mert az üldözők hirtelen a földre vetették magukat. Azután viszonozták a lövése­ket és az altiszt egy jól irányzott lövéssel ártal­matlanná tette az egyik menekülőt. Mint ké­sőbb kiderült, a lövés hónalján érte és rögtön megölte. Egy másik lövés combon talált egy másik menekülőt, úgy hogy ez is harcképte­lenné lett. A kis üldöző csapat most felugrott és a gazfickóra rohant. Viaskodásra került a sor, de végül sikerült a még sértetlen két ké­met, akik női rulu­tba voltak öltözve, v­lamint a soffőrt elnyomni és megkötözni. A kémeket a holttesttel és sebesülttel együtt az autóba vit­ték az ott heverő megkötözött másik kém mellé. A kémek autójában a katonák tizennyolc darab ökölnagyságú, hegyesvégű, hajításra kész bom­bát találtak, továbbá huszonöt puskaporos do­bozt és körülbelül ötvenezer márkát franc­a arany- és ezüstpénzben. A pénz leólmozott zsákokba volt kötözve. A katonák zsákmányuk­kal a léghajócsarnokhoz tértek vissza, ott le­rakták és megmotozták a kémeket. Kiderült, hogy a női ruhák alatt orosz egyenruhákat hordtak. Német hang Togo-gyarmat angol megszál­lásáról. Berlin, aug. 11. A Nordd. Alig. Zig. írja: Togo-gyarmat fővárosának, Lomonak, a szomszédos arany­partról benyomult angol csapatexpedíció által történt megszállása, értesülésünk szerint a bi­rodalmi gyarmat­ügyi hivatalt a legcsekélyebb mértékben sem lepte meg. A gyarmat igen ked­vezőtlenül fekszik, keskeny sávban terül el francia és angol gyarmatok között, úgy, hogy előre lehetett látni ezt a támadást. Ezért bele kell nyugodnunk, hogy kis mintagyarmatun­kat ideiglenesen az angol sorrja kormányozni. Meg vagyunk győződve, hogy védelemre ért­hető okoból, jobban előkészített nagyobb afrikai gyarmataink aligha fognak oly könnyen Togo sorsára jutni. Főleg derék délnyugati gyar­matunk katonasága és polgársága most tudja majd védeni a bőrét. Bármi történjék azonban ott, német gyarmatbirtokunk sorsáról nem künn, hanem Európa csataterein és vizein fog a sors dönteni. Ezt a döntést nyugodt lélekkel várhatjuk be. Lefoglalt francia repülőgép. Berlin, aug. 11. A Wolff-ügynökség jelenti Schneide­mühlből. Vasárnap az itteni teherállomáson egy több ládába csomagolt francia repülőgépet foglaltak le, mely Oroszországnak volt szánva. A lefoglalt ládákat Posenbe vitték. Ellenséges repülőgép a frankfurti pálya­udvar fölött. Frankfurt, aug. 11. Az utolsó vonat, amely Hamburgból Frankfurtba indult, ismételten nagy veszélyben forgott. Giessenben, ahol a pályaudvaron csak a legszükségesebb világosság derengett, a vo­nat hosszabb ideig állt, mire hirtelen eloltot­ák a még égő lámpákat és elzárták a vonat aj­tóit, ablakait. Giessen fölött ugyanis ellenséges repülőgép keringett. Némi késéssel a vonat folytatta az útját. Nauheimben és Friedheim­ben a pályaudvar teljesen sötét volt. Kevéssel Frankfurt előtt újra elrendelték, hogy minden világosságot el kell oltani: újra megjelent a repülőgép, amely már Giessenben vadászott a vonatra. A frankfurti nagy pályaudvar körül puskaropogás volt hallható. A sínek mentén ugyanis katonaság állt, amely a repülőgépre tüzelt, de eredmény nélkül. Az első francia hadifoglyok. Majna-Frankfurt, aug. 11. A Frankfurter Zeitung jelentése szerint most érkeztek meg Frankfurtba az első francia hadifoglyok. Hatvan francia hadifoglyot he­lyeztek el a város különböző helyein. Véres kémhajsza. Lipcse, aug. 10. A Leipziger Neueste Nachrichten írja. Augusztus 4-én, csütörtökön, este fél kilenc óra felé Lipcsében a Lothringen-Strasse felől a Delitzscher-Strassén keresztül a Görlitzer-Strasse felé egy feketére lakkozott autó ro­bogott a leggyorsabb tempóban. A kocsilámpa csak elől égett, az autó számát nem lehetett látni. A kocsiban két ember ült, ezeket azonban az autó vezetője a Görlitzer-Strasse végén letette. Azután ismét gyors iramban száguldott az autó a Delitzscher- és Lotzin­ger-Strasse keresztezéséig, ahol azonban a nagyszámú közönség, amely közben az úton összegyülekezett és figyelmessé lett a gyanús autóra, feltartóztatta. Hat huszár, egy tiszt vezetésével lefoglalta az autót, a soffőrt el­fogták és elvezették. Mialatt ez történt, szá­guldva közeledett két autó. A hátsó autóban egy altiszt ült két katonával, üldözték az első A Krupp-művek védelme. Essen, aug. 1. Az esseni rendőrfőnök a következő figyel­meztetést bocsátotta ki: „A Krupp-müvek védelme céljából az igazgatósági főépület tornyán elhelyezett és a légi járművek ellen szolgáló ágyuk katonai ha­tóság alá helyeztettek s lövésre készen állanak, hogy előforduló esetben az ellenséges léghajó­kat és a repülőgépeket célba vegyék. A lövés kezdete előtt a gyár gőz­szirénái rövid egy­másutánban tíz jelző füttyöt hallatnak. Fi­gyelmeztetem a közönséget, hogy erre a jel­zésre, saját védelme szempontjából, a lehulló robbanó­anyagok és lövegek elől a lehető leg­gyorsabban a legközelebbi fedezet alá (házak, csarnokok, műhelyek, stb) meneküljön és ad­dig tartózkodjék ott, amíg a gyárakban szoká­sos hosszantartó sípjelzés (aminő a munkaidő kezdetét és végét szokta jelezni) tudtul nem adja a tüzelés befejezését." A német császár adományai. Berlin, aug. 11. Vilmos császár a német Vörös­kereszt egyesü­let részére százezer márkát adományozott a magán­pénztárából. Ugyancsak százezer márkát juttatott a behívott tartalékosok családjainak segítésére. A francia pénzes autó. Raumburg, aug. 11. azoknak az automobiloknak egyike, amelyek pénzt szállította­k Franciaországból Oroszországba, a 12.386 I. számot viselte. Ami­kor az autó utasai észrevették, hogy a nyo­mukra jutottak, a pénzt kerékpárosoknak ad­ták át, a kerékpárosok kőműveseknek voltak öltözve. Egy arany-h­ajó megmenekülése. Róma, aug. 11. Ötletes módon mentette meg rakományát a Kronprincessin Cecilie nevü német hajó, mely Amerikából ötven millió értékű aranyru­dat hozott. Londonban tegnap már biztosra t­ették, távirati jelentések alapján, hogy a Kronprincessin Cecilie az angol Fallmuth ki­kötőbe fog befutni. Tizenkét órával később­­ azonban újabb jelentés érkezett, mely azt adta hírü­l, hogy a hajó az amerikai Bark-kikötőben horgonyt vetett. Az történt ugyanis, hogy a né­met hajó, Newyorkból elindulva, már körül­belül a fele utat megtette, mikor szikratávíró útján azt az utasítást kap­a, hogy azonnal for­duljon meg és térjen vissza Amerikába. Mivel a legközelebbi kikötő Bark volt, errefelé indult a hajó. Mivel tartani lehetett angol hadihajók üldözésétől, a kapitány parancsára a hajó kül­sejét teljesen megváltoztatták. A hajó orrán és farán a rézbetűkkel kivert névfelirást vitorla­vászonnal burkolták be, a fehér kéményeket feketére festették. Nagyértékű rakományán kí­vül a Kromprincessin Cecilie sok utast is szál­lított. Természetesen az utasok között nagy volt a kétségbeesés. Minden pillanatban azt vártakl, hogy angol hajók támadják meg a ha­jót. Állítólag volt az utasok között két amerkai milliárdos is, akik azt az ajánlatot tették, hogy megveszik az egész hajót, csak azért, hogy föl­húzhassák orrára és árbocára az amerikai lo­bogót s igy ne üldözhessék őket. A hajó pa­rancsnoka azonban nem fogadta el ezt az ajánlatot és szerencsésen el is érte a balti ki­kötőt. A hajó teljes rakományával biztonság­ban van. A Krupp-házaspár milliója. Essen, aug. 11. A Krupp-házaspár a maga és a K­rupp-cég ne­vében a háborúval kapcsolatos központi és helyi jó­léti intézmények javára egy millió márkát adomá­nyozott-

Next