Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-19 / 199. szám

(­ 8 PEST) HÍRLAP 1914. augusztus 2­6., csütörtök. . PEST­HÍRLAP s_ mintegy kétezer beteg elhelyezésére számít és teszi meg előkészületeit az ápolási munkákra. Tábori levelezőlapon irják nekünk, hogy egy gyalogezred legénységét Debrecenben, Ungvárott,­­Nyíregyházán páratlanul lelkes vendégszeretettel fogadták. Egy másik ezred legénysége a horvátor­szági Vukovár lakosságának, egy harmadik pedig Kismarton h­ölgyközönségének mond ezúton köszö­netet az igazi magyaros vendéglátásért. Balatonboglárról özvegy Löwensohn Jakabné arról értesít bennünket, hogy a balatonboglári vil­láját tizenhét betegágygyal fölszerelve ezúton­­föl­ajánlja a megsebesült katonáknak. Herceghalmon vasárnap különös vendégszere­tettel fogadták az átvonuló katonákat, akik táncra­perdültek a leányokkal és asszonyokkal. A vonat több mint harminc percig időzött az állomáson és ez alatt a tiszteket és a legénységet ellátták egy napi élelemmel is. Nagyb­álán állandóan nagy közönség várja a katonákat, a pályaudvar helyiségei tele vannak enni-innivalóval, hűsítő italokkal, virágokkal, amit a lakosság hord ki a katonáknak. Héthársról jelentik, hogy Groszwirth Jakab és fiai juhturógyára a­z összes átvonuló katonavona­lakat megajándékozza juhturóval. Weisz Mór és Társa Első Gyulai Cognac és Li­kőr-gyár a bevonult alkalmazottai családjainak tel­jes fizetést ad és gondoskodott a háború tartamára gondnélküli megélhetésükről. Szépfalu sváb község katonáit, amikor hazul­ról elindultak, százhúsz sátoros kocsi kísérte ki. Ti­tel Miklós ács és kőművesmester díjtalanul szerelte fel a kocsikat sátorvázzal. Az otthonmara­dottak megélhetése biztosítva van, mert az asszo­nyok kosarat fonnak és a Központi Hitelszövetke­zet a háboru alatt is megvásárolja azokat tőlük. Galgamácsán tegnap két katonavonat haladt át, amelyet a közönség, amely báró Boxberg János ny. ezredes és Wettstein Gyula ny. kúriai biró veze­tésével vonult ki, enni-innivalóval ellátott. Beregszászon tegnap alakult meg az Auguszta­megyizőegylet vármegyei központi bizottsága. A bi­zottság elnöke Buttykay Ferencné főispánné, jegy­zője Kiss Gyula, pénztárosa pálóci Horváth Miklós lett. A Vörös­kereszt fiókegylet elnökévé Dudite Endrét, társelnökévé Benda Kálmánnét választotta. Törökszentmiklóson gróf Almássy Imre és Borbély György kamarás, főszolgabíró kezdeménye­zésére a harcos katonák ínséges családtagjai felse­gélyezésére megindult a gyűjtés. Gróf Almássy Imre 1000 kor., dr Balogh Béla 1000 kor., Baghy Gyula 1000 kor., Lederer Károly 1000 kor., báró Harkányi Andor 900 kor. stb. a határszélen.­ ­ Augusztus 9. Nincs újság vagy izgalom, amely örökké tar­tana. Előttünk vannak a bizonytalan, forró, véres napok, de nem gondol ezekre már senki. Teljesen elfásult az utolsó emberig mindenki. Senkinek eszé­be nem jut ütközet, harc, nélkülözés. Oly otthonosan érezzük magunkat már e faluban, mintha rendes helyőrségünkben teljesítenék a sablonos, köznapi szolgálatot. Elcsodálkoztam ma hazajövet. A pópa leánya vigan, nevetgélve ült a tornácon kis nővéré­vel. Eltűnt már arcáról a fájdalom és rémület kife­jezése, mintha mi sem történt volna, mintha édes­apja nyirkos börtön helyett tán valahol a kaszinó­ban ülne. Játszanak a gyerekek gondtalanul. És az egyre sűrűbben előforduló véres epizódok már szin­tén közönyösen hagynak bennünket. Reggel itt is,­ ott is szóba jött a kolostorbeli árulók sorsa is, akik felett a haditörvényszék még mindig nem hozott ítéletet, de mindez kedélyesen, mintegy pletyka je­gyében történt. Valaki szóba hozta, pár szóval hoz­zászóltak mások is, de alapjában véve nappal egész más izgatja a kedélyeket. Nagyon különös a háború psychologiája. Azért jegyzem fel a dolgokat az első napoktól kezdve, mindig, amíg csak életben figyel­hetem a történendőket, hogy képet nyújtsam némi­kép mindeme furcsaságoknak, melyeknek mi itt, a legelső vonalban, részesei vagyunk és leszünk. Kép­zelem, milyen sokat írnak most az újságok. Leírják a napi eseményeket, közlik a készülő világháború esélyeit, előkészületeit, fordulatait, mindent nagy általánosságban. E följegyzések pedig a nagy-nagy seregek egy részecskéje élményeinek, a fotográfiája. Augusztus 10. Ma reggel ismét erős ágyúdörgés ébresztett fel bennünket. Az ellentétek és végletek napjait él­jük most. Itt vagyunk a legelső sorokban], mellet­tünk, körülöttünk ágyúdörgés, komoly akciók és mi már az ötödik napja a legmélységesebb békehangu­latban töltjük az időt. Holnapután tán m­ég esküvő is lesz. Egy kapitányunk, ki évek óta jegyes már és menyegzőjét mostanában akarta megtartani, ide ké­rette menyasszonyát és a násznépet. A tábori lelkész fogja őket összeadni és az esküvői mozsárlövéseket és pisztolyrecsegéseket a harcvonal szolgáltatja. Pár nap múlva tán megérik annyira a helyzet, hogy az esküvői ceremónia alatt srapnellek és gránátok fog­nak jobbra-balra lecsapódni. Kell ennél eredetibb, harciasabb menyegző ? Talán az oltár mellől egyene­sen a raj vonalba fog sietni a fiatal férj, hogy dere­kasan feláldozza hazájáért és királyáért életét, melyért egy pár órás menyecske remeg. Újság vagy levél még most sem ér el bennünket. Ha ide is té­ved holmi három-négy napos hírlap, mitsem tudunk meg belőle. Most beleékelve a milliónyi seregekbe, még a tőszomszédságunkban tábo­rozó csapatokról sem tudunk semmit. Még azt sem, hol vannak. A tartalékos tisztek összeülnek estén­kint és megvitatják a világpolitikai helyzetet. Ren­des időkben békés ügyvédek, bankfiók, most mind­megannyi hadvezér. Itt az étkezdénk falán egy ócska térkép. Körülállják, hadtestekkel, hadseregek­kel diszponálnak, előre és visszavonultatják majd ezt, majd azt a sereget, hogy aztán végeredményben nyugodalmas éjszakát kívánva egymásnak, szállá­sukon tovább szőjék a stratégiai fordulatokat. Ma a mi kis hősünk, az őrjáratával cirkáló hadnagy, újabb sikerekkel bővítette eddigi tényke­déseit. Künn portyázott a Száva járton, amikor két ellenséges lovas tiszt vágtatott szembe vele. A túlsó partról, mintha holmi gyakorlatról lenne szó, csak­úgy lóhátról gukkereztek felénk. A járőrök sem vol­tak restek, célbavették a lovasokat. Az egyik­ rögtön lebukott lováról, a ló nyerítve száguldott lova. A másik tiszt hirtelen megfordította és megsarkan­tyúzta lovát, de nem menekülhetett el, mert utolérte a járőr sortüzet ő is, lova is, élettelenül maradtak a Szárva parton. Szorgalmasan fogdossuk a kémeket is. Ma egy falusi gazda jött jelenteni, hogy a kanásza eltűnt, már napok óta se híre, se hamva. Persze, amint tegnap este megkerült a szökevény, rögtön lefüleltük, mert nagy a gyanú, hogy azt a pár napot a szomszédságban töltötte és most újabb hírekért tért vissza. Roppant vakmerők ezek a fickók. Át­lopódznak az előőrsök vonalán és egy szál fán csó­nakáznak át a túlsó partra. Persze golyóval forgat­ják le őket vízi lovukról derék katonáink, ha észre­veszik az ilyen átkelést. A mi állomásunk képe a legfurcsább ellentétek keveréke. Künn a falu lege­lején feszesen menetelő csapatok fegyverforgatási gyakorlatokat végeznek és a legközelebbi szomszéd­ságban: ágyúszó, apró harcok, felderítő járőrök, le­tartóztatások. Mindez persze megszakadásig feszíti a kedélyek húrjait. Augusztus 12. Mintha egy nagy bomba szakadt volna a nya­kunkba, úgy ráztak fel a lethargiából a tegnap esti és a ma éjjeli események. Most ismét hirtelen, annyi minden történik, hogy magunkat,­ illetve gondola­tainkat, ér­zelmek,..t ,magunk sem­ érjük utól. A fent jelzett bomba első­sorban egy kellemes meg­lepetés fáratájában rázott fel rásecwm­mü­nket" a fásultságból. Ma éjjel tíz-tizenötezer levelet kézbe­sített a tábori posta ezredünk számára. Az ennek nyomán támadt boldogság leirhatatlan­. A mozgó­sítási parancs kibocsátása, tehát tizenhat nap óta az ezredestől az utolsó emberig senki egy szó üzene­tet nem kapott szeretteitől. Ujjongó örömkitöréssel szedték le a kocsiról a postát tartalmazó zsákot­ és türelmetlenül lestük, hogy a vaskos levélkötegek mit tartalmaznak. Csak akinek valaki nagyon kedves és tizenhat napig hírt nem kap felőle, képes megérteni ez érzést. Az ágyuk folytonos mormogása, az első sebesültek látása — nem keltett ily mély benyo­mást. Amikor nevem hallottam és átnyújtották édes kicsi feleségem első levelét, úgy éreztem, mintha megmarkolta volna valaki a szívemet és pár könyet kellett felszárítanom. Mert ugye, mégse járja, hogy egy katona sírjon, nevezetesen, ha tényleges tiszti mesterséget űz. De egyébként is ütött a megváltás órája. Elérkezett a harci akciók ideje. A falu, mely már egy kis békegarnizon sablonos képét vette fel, pár óra alatt valódi izzó harci táborrá változott át. Jönnek-mennek a csapatok, hosszú tüzéroszlopok, megrakott tölténykocsik, utászosztagok, a hídépí­téshez szükséges pontonok sokaságával vonultak át egész este és éjjel. Messziről hatalmas lángoszlop világított be az ablakomon. Egy szerbiai töltény­gyár áll !•' ~"gban. Végig az egész vonalon megszó­laltak az ük, tűzharcban a mi ezredünk legna­gyobb része is. Pár utász felrobbantott az ellenséges parton egy­ csomó uszályt. A derék fiúk úszva érték el a túlsó partot. Csak a sapka volt a­ fejükön, a sapkában ekrazit és gyutacs elrejtve. Átlopództak, lerakták a robbantószereket és még vissza sem úsz­tak egészen hozzánk, már a levegőbe repült túlnan minden. Derekasan dolgoztak. Il­re jött, hogy va­lamelyik szomszéd faluban felkoncolta a lakosság egy tiszt és hat emberből álló járőrünket. Rögtön egy szakasz ment a helyszínre, de, hál Istennek, kacsa volt a hír. Békés svábok lakják nagyobbrészt a falut. Amire levelem megérkezik, túl leszünk már Szerbiában. Parancs jött ma, mely óvatosságra int. Kémeink földerítették a szerb vadállatok holmi mi­nősíthetetlen szándékát. Állítólag egy csomó kutat megmérgeztek. De hogy saját embereikben valahogy kár ne essék, a mérgezett kutak felső peremébe egy keresztet vájtak s c keresztet, hogy könnyen fölis­merhető nő legyen, szürke festékkel mázolták be. Ezenkívül egyes házak kéményébe­n H*~nm,tnt rejtet­tek el. Az ily házakat is ismertető jellel látták el. A kapu jobb felső szélét vörös kereszttel jelölték meg. De nem ülünk fel kisded játékaiknak. A házakban nem főzünk, velünk vannak a mozgó konyh­ák, az ivóvizet pedig előbb felforraljuk s csak aztán adjuk embereinknek. És ha csak lehet, patakokból, folyók­ból itatjuk őket. Végre komolyan megy minden. Legközelebbi levelemben majd már hőstettekről, nagy harcokról, az igazi háborúról referálhatok. "Borznlmicmi gyö­nyörű mindez. Hálát adunk a Mindenhatónak, hogy osztályrészesei lehetünk e nagy idaknok. A lelkünk diktálta igaz meggyőződésünk, ho­gy most már győ­zelemre győzelmet aratunk, mert lelkesen, türelmet­lenül megyünk ..Előre." F. A nyolcvannégy éves király. Az egész ország forró lelkesedése és felharsanó öröme köszöntötte királyunkat nyolcvannegyedik születésnapján. A ritka ünnepen újra csodálatos erővel nyilatkozott meg az uralkodó jelszava, a „Viribus uni­tis." Mindenki, aki ebben az országban él s akinek a szíve ép, a hódolat, a büszkeség, az elragadtatás érzéseivel fordult az uralkodó nemes alakja felé. A Svábhegyen kora reggel huszonnégy ágyúlövés messzireható dörgése ébresztette fel a főváros közönségét, amely nemcsak bensejének egész tüzével ünnepelt, hanem ragyogó pompával ékesítette fel Bu­dapestet. Este a tüntetők ezrei öntötték el a kivilágított utcákat s az ünnepi himnusz gyönyörű hangjai reszkettek a levegőben. Az ország minden városa egyforma hévvel for­dult a világháború e kemény napjaiban az ország első katonája, a király felé, aki agg napjaiban kénytelen volt fegyverhez nyúl­ni, hogy népei nyugalmát és boldogulását biztosítsa. Ugyanilyen őszinte és fölemelő ünneplés egyesítette a nagy születésnapon Ausztria minden népeit is, s a hódolat hang­jai eljutottak hozzánk hű szövetségesünk, Né­metország népének ajkairól is. Az ünneplő főváros. A király születésnapjának nyolcvannegyedik évfordulóját a szokottnál nagyobb fény­nyel és lel­kesedéssel ünnepelte meg ma a hivatalos világ és a főváros közönsége. A mai ünnep alkalmából az ösz­szes középületeket fellobogózták és nemzeti színek­ben pompázott számos háznak az erkélye és homlok­zata. A hivatalos főistentisztelet délelőtt tíz óra­kor volt a budavári koronázó Mátyás templomban­, amely előtt díszruhás rendőrök ügyeltek a rendre. A templom főhajójában Kubinyi őrnagy és Halász százados vezetésével a koronaőrök álltak sorfalat. A templom előtt zászlók alatt számos testület és iskola foglalt állást. A templom főszentélyében foglaltak helyet a miniszterek, Vavrik Béla, a főrendiház alelnöke, báró Rudnyánszk­y József, a főrendiház háznagya, Wlacsics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke Be­nedek Sándor alelnökkel, az államtitkárok, Csathó Ferenc, a királyi tábla elnöke, Tolnay Kornél, az államvasutak elnök-igazgatója, Drasce­c-Lázár Alfréd miniszteri tanácsos, báró Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Radisics Jenő, az Iparművésze­ti Múzeum igazgatója, Pongrácz koronaügyész, Czá­rán István főállamügyész, gróf Ráday Gedeon főis­pán, Bárc­zy István polgármester, dr Boda Dezső főkapitány, Hollán Sándor miniszteri tanácsos, Po­povics V. István, a Thökölyanum igazgatója, gróf Osekonics Endre vezetésével a Vörös Kereszt Egy­let összes főmegbízottai, gróf Hadik János, Márff­y Albin és Zichy Géza titkos tanácsosok, gróf Zichy János, gróf Zichy Aladár és Székely Ferenc volt miniszterek, Kováts Gyula egyetemi, Kováts Sebes­tyén Endre műegyetemi rektorok és Huttyra Fe­renc állatorvosi főiskolai rektor, a főiskolák taná­csai, a katonaság teljes számmal, Marenzi gyalog­sági tábornok és Sorssieh tábornok térparancsnok vezetésével, az idegen államok konzulai, a minisz­tériumok főtisztviselői teljes számban, továbbá min­den fegyvernembeli katonaságnak a budapesti hely­őrségen még itt levő törzstisztjei és főtisztjei. A fő­szentély előtti padsorban foglaltak helyet: gróf Ti­sza Istvánná, gróf Andrássy Aladárné, Cziráky Luj­za, gróf Khuen-Héderváry Károlyné palotahölgyek. Tíz óra után érkezett a templomhoz dr Cser­noch János bibornok hercegprímás, akit a bejárat­nál a papság élén dr Nemes Antal c. püspök, a mai ünnepség rendezője, fogadott és az „Ecce Sacerdos Magnus" hangjaival kisért a főoltárhoz. A bíboros főpapnak, aki a hálaadó istentiszteletet tartotta, An­dor György, Rott Nándor, Giesswein Sándor, Mol­nár János és Kiss János pápai prelátusok, dr Lé­peid Antal primási titkár, dr Hanauer István apát és a budavári főtemplomi lelkészek segédkeztek. A templomi ének- és zenekar Sztojanovics Jenő kar­nagy vezetésével Vavrinecz Mór E-moll miséjét ad-

Next