Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-21 / 201. szám
Vilmos császár búcsúja a gránátosoktól. Berlin, aug. 20. — Saját tudósítónktól. — Amikor a Hohenzollernek háziezrede, az első gyalogtestőrezred, elhagyta Potsdamot, ahol eddig helyőrségen volt. Vilmos császár, mint az ezred tulajdonosa, beszéddel búcsúzott el gránátosaitól, akiknek a következőket mondta: — Régi dicsőségünk appellál most a német népre és a kardjára. Az egész német nép a legutolsó emberig megmarkolta a kardot. Igy hát én is kirántom kardomat, melyet Isten segítségével évtizedeken át hüvelyében hagytam. (A császár e szavaknál kihúzta kardját és magasan feje fölé tartotta.) A kard ki van húzva és én győzelem és becsület nélkül nem tehetem vissza a hüvelyébe, tehát gondoskodjatok róla, hogy becsülettel tehessem viszsza. Tőletek várom, hogy ellenségeimnek én diktálhassam a békét. Fel a háborúra ellenségeink ellen és le Brandenburg ellenségeivel. Háromszoros hurrá vitéz hadseregünkre. A lüttichi jezsuiták. Köln, aug. 20. Lüttichben a csőcselék fölgyújtotta a jezsuiták kolostorát és húsz jezsuitát meggyilkolt.A német katonaság beavatkozott és 350 jezsuitát óriási vagyonukkal együtt Németországba vitt. Lehman tábornok Kölnben. Köln, aug. 20. Lehman tábornokot, Lüttich várának elfogott belga parancsnokát, autón Kölnbe vitték. Monaco Franciaország mellett. Róma, aug. 20. Monacóból érkezett jelentés szerint a német, úgyszintén az osztrák és magyar alattvalókat — a Franciaország és Monaco közt fennálló szerződés alapján*—kikitasították. — A mühlhauseni sebesültek. Bern, aug. 201. . —• Saját tudósítónktól. — Egy svájci orvos, aki két nappal a mülhauseni csata után ott járt és meglátogatta a kórházakat, a sebesültek számát mind a két részén körülbelül ezer emberre teszi. A franciák a sebesülteknek egy részét magukkal vitték. Az elesettek pontos számátelőreláthatólag csak a háború után fogják megtudni. A franciák hadállásának centruma, úgy látszik, Mülhausentól délre, a rixheimi erdős magaslatokon volt. Ott vontatták fel a francia ágyukat. A franciák egy darabig abban a veszedelemben forogtak, hogy visszavonulásukat elvágják és ez okból a vasút mentén Altkerchenen túl vonultak viszsza. A németek őket egészen Dammerkichig üldözték. Egy másik francia hadosztály Pfirt felé vonult vissza és lehetséges, hogy Pfirt és Dammerkirch környékén még most is francia csapatok állnak. Afrikai csapatok Franciaországban. Berlin, aug. 20. Marseilleből jelentik a stockholmi Aftonbladednek. Afrikai csapatokat, főként benszülött vadászokat szállítanak ide, hogy Belfort felé tovább vigyék őket. Az orosz harctér. Csapataink újabb előnyomulása. Bukarest, aug. 20. Pétervárról és Besszarábia több városából ide érkező jelentések mind megerősítik, hogy a magyar csapatok diadalmasan elfoglalták Novosielicát és onnét győztesen és gyorsan nyomulnak előre és eljutottak Mamalyga állomásig. Az orosz katonák elmenekültek és a megjelölt helyeken még az orosz gyárakat is fölgyújtották. Az áruló bolgár követ — orosz hadtestparancsnok. - Bécs, aug. 20. IS Reickspost szófiai távirata szerint Dij Diserijev Ratko tábornokot, a volt pétervári, PESTI HÍRLAP 1914. augusztus 21., péntek. bolgár követet, az odesszai hadtest parancsnokává nevezték ki. A szerb harctér. Rálőttek György szerb hercegre. Bécs, aug. 20. A Südslavische Korrespondenz jelenti Zimonyból, György szerb hercegre, aki az utóbbi napokban több ízben megfordult automobilon Belgrád környékén, hogy az erődítéseiket megszemlélje, egy ilyen adjutánsa kíséretében tett automobil útján rálőttek és fején megsebesítették. Péter király Vranjában időzik, Sándor trónörökös Kragujevácba érkezett. A bosnyák pénzügyőrök dicsérete. Sarajevó, aug. 20. Potiorek tartományfőnök hadseregfelügyelő a tartományi kormányhoz a következő átiratot intézte: A bosznia-hercegovinai pénzügyőrség a mozgósítás folyamán bátran, férfiasan harcolt a határon, vállvetve a császári és királyi hadsereg csapataival az aljas ellenséggel szemben és katonai erényeinek ismételten adta fényes tanújelét. Különös örömömre szolgál, hogy a bosznia-hercegovinai pénzügyőrség tagjainak az ellenség előtt tanúsított kitűnő magatartásáért a legfőbb szolgálat nevében dicsérő elismerésemet és legőszintébb köszönetemet tolmácsolhatom. Az ellenséges flották. Két német cirkáló bravúros támadásai. Berlin, aug. 20. A „Strassburg" és a „Stralsund" nevü két kis német cirkáló a legutóbbi napokban előnyomult az Északi-tenger déli részébe. A Strassburg az angol partok közelében két ellenséges tengeralattjáró naszádot vett észre és elkezdte azokat bombázni. Kevés lövéssel sikerült neki az egyik tengeralattjáró hajót elsülyeszteni. A Stralsund több ellenséges torpedózárral ütközött meg és kettőt ezek közül megrongált. A két cirkáló és egy léghajó, mely egészen a Skagerrakig ment szemleútra, megállapította, hogy a német partok és a német tenger teljesen mentes az ellenségtől és hogy a semleges hajók akadálytalanul közlekedhetnek. (Magyar Távirati Iroda.)A Strassburg és a Stralsund védett kis cirkálók. Németország legújabb és leggyorsabb cirkálói közé tartoznak és csak 1912-ben készültek el. A két gyorscirkáló mindegyike 4550 tonnás, 12 darab 10,5 cm-es gyorstüzelő ágyú van mindegyikén és 20.000 lóerős gépeikkel óránként huszonhét és fél tengeri mértföldet tesznek meg.) Az orosz flotta Konstantinápoly előtt? Bukarest, aug. 20. Itteni politikai körökben elterjedt hírek szerint az orosz flotta parancsot kapott, hogy menjen Konstantinápoly alá és kezdje meg a bombázást. Ez a híresztelés azonban nagyon valószínűtlen, mert a lerakott aknákon kívül jelenleg már a Goeben áll őrt a Boszporuson. Tiltakozás a Goeben és a Breslau megvásárlása ellen. Milano, aug. 20. Az a hír, hogy Törökország megvette a „Goeben" és Breslau" hajókat, Angliában és Franciaországban nagy elégedetlenséget keltett. Mindkét állam kormánya erélyes előterjesztéseket fog tenni. Állítólag angol hajóraj van útban már a Dardanellák felé. A „Zenta" cirkáló sorsa. Arról a támadásról, melyet az egész francia hajóraj intézett kis, régi hajóink ellen, melyek Antivárnak s a többi montenegrói kikötőnek a blokádirozásával voltak megbízva, és hajóinknak, köztük a „Zentá"-nak hősies magatartásáról a Neues Wiener Tagblatt a következőket írja: Világos, hogy tekintettel a Közép-tenger általános hadiviszonyaira s arra a körülményre, hogy Montenegrónak egyáltalán nincsen tengeri ereje, az ottani partok blokádirozása flottánknak csak mellékes, jelentéktelen feladata volt. Érthető tehát az is, hogy e feladat végrehajtását csupán régi és valódi harcképesség nélküli kisebb hajókra bízták. Ezek közé tartozott a „Zenta" is. Az ötven milliméter vastag páncélfedélzeten kívül a kis hajónak nem volt semmi más védelmi eszköze. Egész felfegyverzése nyolc 12 centiméteres és tíz 4,7 centiméteres ágyúból, továbbá négy golyószóróból állott. 7950 lóerős gépeivel maximális sebessége 21 tengeri mértföldet ért el, mi azonban a hajó régiségénél fogva körülbelül csak 18 tengeri mértföldre apadt. Nyilvánvalókig a „Zenta" volt déli irányban a legmesszebbre tolva a blokádírozásnál. Szürkületkor feltűnt a nyugati láthatáron a tizenhat páncélosból és páncélos cirkálóból álló francia hajóraj. Ugy látszik, hogy a hajóraj az éj folyama alatt, abban a szándékban, hogy a gyenge blokád-hajók visszavonulási útját elvághassa, az Adria nyugati részén észak felé hajózott s aztán kelet felé a blokád-hajók ellen fordult. Ezeknek azonban még idejekorán sikerült északi irányban kitörni. Csak a délfelé legmesszebbre levő „Zenta" jutott a teljes erejével előretörő ellenséges flotta tűzvonalába. A bátor kis cirkáló minden gondolkozás nélkül ágyútűzzel felelt és sikerült neki, mint maga az ellenség is elismeri, az ellenséges flotta néhány hajóját súlyosan megrongálni. Az egyenlőtlen harc kimenetele természetesen nem lehetett kétséges. Külföldi jelentések szerint a cirkáló negyedórai harc után alámerült. Ha a hős hajónak további sorsáról nincsen is föltétlen megbízható hir, magából a harcnak tényéből azt a lehetőséget lehet levonni, hogy a kis cirkáló hősiesen küzdve, elmerült s az angol „Amphion" és „Warrior", valamint a német ,Jimden" sorsára jutott. Ha a hir minden részletében igaznak bizonyul, akkor a kis hajó úgy viselte magát, mint ahogy azt, aki ismeri flottánk szellemét, nem is várhatta másként. Szakadatlanul tüzelve, megadásra s az ezzel egybekötött menekülésre egy pillanatig sem gondolva, parancsnok, tisztek és legénység a lissai hősök méltó utódaiként, utolsó lehelség, tűkig harcolva sülyedt el akkor fennen lobogó vörös-fehér-vörös zászlajával a derék kis hajó. Talán a legközelebbi francia páncélosról felharsant a kürtszó: az ellenség hódolatának jele a hősök iránt. Ha beigazolódik a kis cirkáló veszte, úgy megsiratjuk hős tengerészeink halálát, de egyszersmind büszkeség is tölti el szívünket. Kicsiny számuk megmutathatta a túl erős ellenségnek, hogy az életnél is magasabbra értékelik a kötelességüket. Bizonyára sokakat megmentettek a vízből a legénység sorai közül, hogy hányat, azt természetesen csak később lehet majd megállapítani. Minthogy a hajónak egyáltalán semmi harcképessége nem volt, elvesztése a tengeri háború kimenetelére nézve semmi jelentőséggel sem bírhat. Nem messze a „Zenta'-tól futott teljes gőzzel egyik torpedózuzónk. A kis cirkáló lefegyverzése után erre koncentrálódott az egész francia flotta tüzelése. Nem épen szól ellenségeink tüzelési kiképzése mellett az a körülmény, hogy ezt a torpedót, miután már kissé távolabb volt, egyetlen lövés sem találta. Magyar hajósok bravúrja. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság hajóskapitányai és hajósalkalmazottai valóságos bravúrtetteket műveltek a Száván és a Dunán. Ezeknek a derék hajósoknak, akiknek nagy része túl van már a negyvenkét éven, jutott az a feladat, hogy átszállítsák hajóikkal a Száván és a Dunán Szerbiába bevonuló csapatainkat. Ez, mint ismeretes, igen nehéz feladat és merész vállalkozás, mivel úgy a Duna, mint a Száva jobb partja ellenséges terület és az aránylag keskeny folyókat a szerbek teljesen uralták lövegeikkel. A szerbek igen jól tudták, hogy a magyar járművekre mily feladat vár és ezért mindenképen arra törekedtek, hogy minél több járművet elpusztítsanak. Ahol egy magyar hajó csak kimerészelt a folyamra, azonnal gyilkos szaphnel és golyózáport zúdítottak feléje. A magyar hajósokat ez azonban nem tartotta viszsza kötelességük teljesítésétől és feladatuk fontosságának tudatában, ne® törődve az ellenség gyil-