Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-22 / 202. szám

­1014. augusztus 22., szombat: PESTI HÍRLAP meg fogadta­tásban volt részem. A francia cég­táblákat és felírásokat mintha csak a szél fújta volna el az üzletek felül. Mindenki örvend és fennen hangoztatja: Párisba! Parisba! Szerdán érkeztem­ a csapatomhoz, ahol rög­tön beöltöztettek s másnap, csütörtökön a kora hajnali órákban már tovább is vittek bennünket.­­ Indulásunk óriás lelkesedés közben történt. A lakosság egész éjszaka talpon volt s nagy lelke­­­sedéssel ünnepelt bennünket. A menetelést azon­ban nagyon lassúnak találtuk. „Gyorsan az el­lenségre!" ez volt egyetlen kívánságunk — s ez a kívánság bámulatos gyorsan be is következett. Útközben hallottuk meg a hírt Lüttich bevételé­ről. Ez csakugyan kedves örömhír volt szá­munkra. „Deutschland, Deutschland über alles!" ez volt rá a feleletünk. Vasárnap érkeztünk Lagarde közelébe, ahol találkoztunk azokkal a csapatokkal, ame­lyeknek megerősítésére rendeltettünk. A hétfői nap csendben kezdődött, senki sem sejtette, hogy­­ néhány óra múlva heves küzdelemben lesz ré­szünk. Egyes kisebb csatározások ugyan előfor­dultak már az ellenséges határcsapatokkal, ezek azonban nagyon is jelentéktelenek voltak. Ugyancsak hétfőn láttuk az első francia foglyot. Vörös nadrág­ rongyos egyenruha, amelyen egyetlen ép darab nem volt, csupa folt, csupa varrás. Erről a szerencsétlen alakról beszélget­tünk még, amikor az előőrsöktől olyan jelentések érkeztek, amelyekből közeli összeütközésre le­hetett következtetni. És csakugyan, délután bele­kerültünk a nagy forgatagba. Fiam! Ez volt aztán a vidám táncmulat­ság: a tűzkeresztség * . * Rajta az ellenségre! Derekasan viseltük magunkat, tábornokunk mindig az élen, mi pedig utána. A golyó- és kar­tács­zápor csak úgy zúgott fölöttünk, egyik-má­sik talált is, a mi jelszavunk csak az volt: Előre! Előre! Nem ingadoztunk, nem kerülgettünk, ha­nem teljes erővel törtettünk előre. Minden­­egyes lövésünk talált, hiszen a francia egyenruha,vö­rös-kék színe pompás célpontul kínálkozott. A .. mi szürkéink pedig határozottsággal, daliás­ hety­keséggel nyomultak előre. Egyre jobban köze­ledtünk az ellenfél hadállásához. Előnyomulás közben már elesett és megsebesült franciákat láttunk százával, akiket a visszavonuló franciák már nem tudtak magukkal cipelni. Ez a látvány csak fokozta harci kedvünket s szinte sajnáltuk, hogy az ütközet aránylag hamarosan véget ért. A francia balszárny ugyanis engedni kezdett és ezzel el is dőlt az ütközet, mert a franciák tovább már nem tarthatták fenn hadállásukat s mene­külésre vették a dolgot. Diadalittasan elfoglal­tunk egy francia zászlót, több gépfegyvert és félszáznál több fogoly jutott a kezünk közé. Látnod kellett volna, hogy a többi vörösnadrá­gos milyen eszeveszett futásban menekült elő­lünk. Derék lovasságunk vette űzőbe a menekü­lőket és mondhatom, hatalmas munkát végzett. Ez volt az első győzelmünk, szép volt, de sok áldozatot is követelt. Az igazi német földről teljesen elűztük a franciákat. Amint az első francia foglyainknak, úgy az újabbaknak is borzalmasan rongyos volt az egyenruhájuk, ők maguk pedig annyira kiéhe­zettek voltak, hogy fogságba jutásuk után elő­ször is kenyeret kértek. A szerencsétlenek már szombat óta nem ettek egy harapást sem s szinte örülni látszottak, hogy a fogságunkba jutottak. Foglyaink rettenetes részleteket beszélnek arról, hogy a Franciaországban levő német testvéreink­nek minő szenvedéseket kell kiállaniok. Ebben a pillanatban kaptuk a hírt a Mütht­­h­auseni nagy diadalról. Üdv! Üdv! Üdv! Alig, hogy tudomásul vettük­ a nagy ese­ményt, máris felzendült ősrégi hálaadó dalunk:­­„Adjatok hálát Istennek!" És fohászunk talán még sohasem hangzott igy, mint most a tábor­ban." A mühlhfluseni csata. Köln, aug. 19. A m­ühlhauseni csata, amelynek diadalmas ki­­m­enetele katonai vélemény szerint egyenjogú a ,Weittenburg, Wörth és Splehern mellett aratott­­győzelmekkel, mint a Kölner Zeitung jelenti, jelen­tős árulással volt összekapcsolva. A franciák külön­féle házakban el voltak rejtve és onnan lesve lőttek a német katonákra. A rigisheimi l­astromot bezár­ták és­ megszüntették, mert ott egész szakasz fran­cia katonát elrejtettek. De főbe lőttek néhány em­bert azért is, mert ők is elrejtették a lakásukon a francia katonákat. A kórházak mind zsúfolásig meg­teltek, úgyszintén a lazarettek is. A városban sok helyen halomszámra egymásra rakva hevertek a hullák. Basel, aug. 21. Lanz svájci katonaorvos a Mühlhausen­ben megsebesült franciák számát tízezerre be­csüli. A lippei herceg hősi halála. Berlin, aug. 21. Frigyes Vilmos lippei herceg hősi halált halt, magasra emelvén a zászlót ezzel a kiáltással: „Ment­sétek meg a lobogót.­' Forradalmi hangulat Parisban. Bécs, aug. 21. A francia sajtó most már nem közöl olyan győzelmi híreket, amilyenekkel eleinte ámította a lakosságot. Parisban végre belát­ták, hogy a hazugságoknak semmi értelme és célja nincs. A francia hadvezetőség nem közöl veszteség­listákat, hanem tudatta, hogy min­denki érdeklődhetik hozzátartozója sorsa után az illetékes hatóságnál. A francia hadveze­tőség három nap óta nem ad ki sem­miféle hírt. Egy olasz festő, aki most érkezett Parisból Berlinbe, beszéli, hogy a francia fővárosban a nagyobb utcákon gép­fegyvereket állítottak föl, mert a csőcselék for­radalmától félnek. Augusztus 5-én és­ 6-án a munkásnegyedekben már kisebb forrongások voltak. 1j Az orosi harctér. Összeütközés a határon. Bécs, aug. 21. Lembergből jelentik a Wiener Allgemei­ne Zeitungnak. A Przglad Lvovski jelentése szerint az orosz-osztrák határ­ közelében fekvő Radzechov közelében tegnap nagyobb összeüt­közésre került a sor csapataink és az orosz gya­logság és lovasság egy nagyobb osztag­ja között. A mi haderőnk a huszárság ál­tal támogatott több század gyalogságból állott. Csapataink bravúros szuronytámadása hama­rosan megritkította az ellenség sorait. Az oro­szok vad pánikban futu­snak eredtek és számos halottat és sebesültet hagytak hátra. Csapa­taink nagyszerű hősiességet és bátorságot ta­núsítottak. Embereink közül egy sem esett el. A sebesültek száma is igen csekély. Bécs, aug. 21. Gróf Laroeht képviselő megjelent ma a „Reidhspost" szerkesztőségében és közölte a szerkesztőséggel, hogy csapataink Radziechow­­mellett kétezer kozákot, kiket a gyalogság és gépfegyverek támogattak, visszavertek. Az el­lenség vesztesége tetemes. Katonáink mellett a lengyel szokalisták is kivették részüket a harc­ból. • .w 1A bukovinai határon, 1 - Csernovic, aug. 21. Az­­oroszok minden eddigi törekvése, h­ogy áthatoljanak a bukovinai határon, ku­darcot vallott. Meg kell állapítani, hogy a bu­kovinai határt eddig még egyetlen orosz ka­tona sem tudta átlépni. Ellenkezőleg csapa­taink az ellenséget minden alkalommal hősie­sen visszaverték és különösen Novoselkcánál és Ok­na mellett súlyos veszteséget okoztak ne­kik. Csapataink elfoglalták a Novoselk­a, Bála­mul­ovim és Rahavenzy között elterülő orosz területet. Oknánál elpusztították a távíróvona­lu­kat és az orosz tábori postahivatal épületét légbe röpítették. Az oroszok néhány helyen fel­tartóztatni igyekeztek csapataink előrenyomu­lását, azonban mindenütt vereséget szenved­tek és nagy veszteséggel voltak kénytelenek visszavonulni. Bécs, aug. 21. A Reichspost jelenti: Az orosz bukovinai határon folyó harcok egyik szemtanúja írja: .Csapataink szelleme nagyszerű. Katonáink tű­­ ­­ hetetlen bátorsággal és hősiességgel harcolnak. Ennek következménye az, hogy az orosz kato­nákat abban a pillanatban, amikor meglátják csapatainkat, egyenesen páni félelem fogja el. Az orosz Novosielkca mellett előnyomulásunk oly heves volt, hogy az ellenség menekülés­szerűen vonult vissza. Csapataink ma már urai a városnak és környékének. Mindennap nagymennyiségű fegyvert, lőszert és élelmiszert zsákmányoltunk és sok ellenséges harcost fog­tunk el, akiket Csernovitzba szállítunk. Remé­lem, így végzi a levél, hogy rövidesen Kievből írhatok. Lefegyverzett kozákok. Lemberg, aug. 21. A „Dzienik Polskie" jelenti Stojanowból. E hó 14-én, pénteken, két szolnya kozák átlépte az orosz határt s megadta magát az osztrák-magyar ha­tárőrségnek. A lefegyverzésnél egy orosz őrnagy revolverével agyonlőtte magát. A lengyel légiók szervezése. Bécs, aug. 21. — Saját tudósítónktól. — Galíciában nagy apparátussal szervezik a gü­gyei légiókat. Már ötezer lövész­be más katonai szervezeteknek tagja vonult be. Az összes városok­ban és a helységek legnagyobb részében csapatosz­tályokat szerveznek olyan legénységből, mely Auszt­­­riában nem védköteles és nem is népfelkelő. A fő­kontingenst azonban a lengyel királyság fogja szol­gáltatni, hol a lövész-parancsnokságoknál máris rendkívül sok önkéntes jelentkezett. Az éhező orosz katonák. Berlin, aug. 21. — Saját tudósítónktól. — A Vossische Zeitung levelet kapott egyik be­vonult munkatársától, aki a keleti határon áll. E levél szerint az orosz katonák éhség által űzetve, csaknem kivétel nélkül önszántukból jutnak át a németekhez. Egy agyonlőtt orosz katonát a német orvosok felboncoltak. A szerencsétlen gyomrában csak búza, rozs- és árpaszemeket találtak. A német katonák ezzel ellentétben kitűnő ellátásban része­sülnek. Véres forradalom a K­auká­zusban. Bécs, aug. 21 A Südslavische Korrespondenz jelenti Kon­stantinápolyból. A Kaukázusban az Oroszor­szág elleni felkelés teljes forradalommá alakult ki. Napok óta véres harcok folynak a forradal­márok és az orosz kormányhoz hű maradt csa­­tatok között. A Kaukázusban és a határon f­­olyó eseményeket török kormánykörökben fo­kozódó nyugtalansággal kísérik. A kaukázusi határőrség küldöttségei megjelennek a török csapatparancsnokoknál és sürgetik a török had­sereg bevonulását. A helyzet tarthatatlanná kezd lenni. A szerb fiarcfér* Orosz tisztek­­vezényelték a megvert szerb csapatokat. Bécs, aug. 21. A Südslavischo Korrespondenz jelenti: Beavatott forrásból jelentik, hogy az osztrák­magyar csapatok által megvert szerb csapato­kat orosz tisztek vezényelték, akik önként lép­tek a szerb hadseregbe. A belgrádi volt német követ Belgrád bom­­bázásáról. Bécs, aug. 21. — Saját tudósítónktól. — .Báró Greisinger belgrádi német követ, aki tegnap Bécsbe érkezett, fogadta a hirlapírókat és következőleg nyilatkozott előttük: —• A hadieseményekről, amennyire én azokat megfigyelhettem, a következőket mondhatom. Szer­biában eleinte rettenetesen nyomott volt a han­gulat, a szerbek úgy érezték, hogy meglepték őket és azt várták, hogy az osztrák-magyar hadsereg azonnal rá fogja magát vetni Szerbia határaira. De amikor aztán napok teltek el, anélkül, hogy valami döntő dolog történt volna, újra javult a hangulat és augusztus 6-án, amikor én elutaztam Belgrád­ból, már megint kezdtek reménykedni - A diploma-

Next