Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-22 / 202. szám
1014. augusztus 22., szombat: PESTI HÍRLAP meg fogadtatásban volt részem. A francia cégtáblákat és felírásokat mintha csak a szél fújta volna el az üzletek felül. Mindenki örvend és fennen hangoztatja: Párisba! Parisba! Szerdán érkeztem a csapatomhoz, ahol rögtön beöltöztettek s másnap, csütörtökön a kora hajnali órákban már tovább is vittek bennünket. Indulásunk óriás lelkesedés közben történt. A lakosság egész éjszaka talpon volt s nagy lelkesedéssel ünnepelt bennünket. A menetelést azonban nagyon lassúnak találtuk. „Gyorsan az ellenségre!" ez volt egyetlen kívánságunk — s ez a kívánság bámulatos gyorsan be is következett. Útközben hallottuk meg a hírt Lüttich bevételéről. Ez csakugyan kedves örömhír volt számunkra. „Deutschland, Deutschland über alles!" ez volt rá a feleletünk. Vasárnap érkeztünk Lagarde közelébe, ahol találkoztunk azokkal a csapatokkal, amelyeknek megerősítésére rendeltettünk. A hétfői nap csendben kezdődött, senki sem sejtette, hogy néhány óra múlva heves küzdelemben lesz részünk. Egyes kisebb csatározások ugyan előfordultak már az ellenséges határcsapatokkal, ezek azonban nagyon is jelentéktelenek voltak. Ugyancsak hétfőn láttuk az első francia foglyot. Vörös nadrág rongyos egyenruha, amelyen egyetlen ép darab nem volt, csupa folt, csupa varrás. Erről a szerencsétlen alakról beszélgettünk még, amikor az előőrsöktől olyan jelentések érkeztek, amelyekből közeli összeütközésre lehetett következtetni. És csakugyan, délután belekerültünk a nagy forgatagba. Fiam! Ez volt aztán a vidám táncmulatság: a tűzkeresztség * . * Rajta az ellenségre! Derekasan viseltük magunkat, tábornokunk mindig az élen, mi pedig utána. A golyó- és kartácszápor csak úgy zúgott fölöttünk, egyik-másik talált is, a mi jelszavunk csak az volt: Előre! Előre! Nem ingadoztunk, nem kerülgettünk, hanem teljes erővel törtettünk előre. Mindenegyes lövésünk talált, hiszen a francia egyenruha,vörös-kék színe pompás célpontul kínálkozott. A .. mi szürkéink pedig határozottsággal, daliás hetykeséggel nyomultak előre. Egyre jobban közeledtünk az ellenfél hadállásához. Előnyomulás közben már elesett és megsebesült franciákat láttunk százával, akiket a visszavonuló franciák már nem tudtak magukkal cipelni. Ez a látvány csak fokozta harci kedvünket s szinte sajnáltuk, hogy az ütközet aránylag hamarosan véget ért. A francia balszárny ugyanis engedni kezdett és ezzel el is dőlt az ütközet, mert a franciák tovább már nem tarthatták fenn hadállásukat s menekülésre vették a dolgot. Diadalittasan elfoglaltunk egy francia zászlót, több gépfegyvert és félszáznál több fogoly jutott a kezünk közé. Látnod kellett volna, hogy a többi vörösnadrágos milyen eszeveszett futásban menekült előlünk. Derék lovasságunk vette űzőbe a menekülőket és mondhatom, hatalmas munkát végzett. Ez volt az első győzelmünk, szép volt, de sok áldozatot is követelt. Az igazi német földről teljesen elűztük a franciákat. Amint az első francia foglyainknak, úgy az újabbaknak is borzalmasan rongyos volt az egyenruhájuk, ők maguk pedig annyira kiéhezettek voltak, hogy fogságba jutásuk után először is kenyeret kértek. A szerencsétlenek már szombat óta nem ettek egy harapást sem s szinte örülni látszottak, hogy a fogságunkba jutottak. Foglyaink rettenetes részleteket beszélnek arról, hogy a Franciaországban levő német testvéreinknek minő szenvedéseket kell kiállaniok. Ebben a pillanatban kaptuk a hírt a Müththauseni nagy diadalról. Üdv! Üdv! Üdv! Alig, hogy tudomásul vettük a nagy eseményt, máris felzendült ősrégi hálaadó dalunk:„Adjatok hálát Istennek!" És fohászunk talán még sohasem hangzott igy, mint most a táborban." A mühlhfluseni csata. Köln, aug. 19. A mühlhauseni csata, amelynek diadalmas kimenetele katonai vélemény szerint egyenjogú a ,Weittenburg, Wörth és Splehern mellett aratottgyőzelmekkel, mint a Kölner Zeitung jelenti, jelentős árulással volt összekapcsolva. A franciák különféle házakban el voltak rejtve és onnan lesve lőttek a német katonákra. A rigisheimi lastromot bezárták és megszüntették, mert ott egész szakasz francia katonát elrejtettek. De főbe lőttek néhány embert azért is, mert ők is elrejtették a lakásukon a francia katonákat. A kórházak mind zsúfolásig megteltek, úgyszintén a lazarettek is. A városban sok helyen halomszámra egymásra rakva hevertek a hullák. Basel, aug. 21. Lanz svájci katonaorvos a Mühlhausenben megsebesült franciák számát tízezerre becsüli. A lippei herceg hősi halála. Berlin, aug. 21. Frigyes Vilmos lippei herceg hősi halált halt, magasra emelvén a zászlót ezzel a kiáltással: „Mentsétek meg a lobogót.' Forradalmi hangulat Parisban. Bécs, aug. 21. A francia sajtó most már nem közöl olyan győzelmi híreket, amilyenekkel eleinte ámította a lakosságot. Parisban végre belátták, hogy a hazugságoknak semmi értelme és célja nincs. A francia hadvezetőség nem közöl veszteséglistákat, hanem tudatta, hogy mindenki érdeklődhetik hozzátartozója sorsa után az illetékes hatóságnál. A francia hadvezetőség három nap óta nem ad ki semmiféle hírt. Egy olasz festő, aki most érkezett Parisból Berlinbe, beszéli, hogy a francia fővárosban a nagyobb utcákon gépfegyvereket állítottak föl, mert a csőcselék forradalmától félnek. Augusztus 5-én és 6-án a munkásnegyedekben már kisebb forrongások voltak. 1j Az orosi harctér. Összeütközés a határon. Bécs, aug. 21. Lembergből jelentik a Wiener Allgemeine Zeitungnak. A Przglad Lvovski jelentése szerint az orosz-osztrák határ közelében fekvő Radzechov közelében tegnap nagyobb összeütközésre került a sor csapataink és az orosz gyalogság és lovasság egy nagyobb osztagja között. A mi haderőnk a huszárság által támogatott több század gyalogságból állott. Csapataink bravúros szuronytámadása hamarosan megritkította az ellenség sorait. Az oroszok vad pánikban futusnak eredtek és számos halottat és sebesültet hagytak hátra. Csapataink nagyszerű hősiességet és bátorságot tanúsítottak. Embereink közül egy sem esett el. A sebesültek száma is igen csekély. Bécs, aug. 21. Gróf Laroeht képviselő megjelent ma a „Reidhspost" szerkesztőségében és közölte a szerkesztőséggel, hogy csapataink Radziechowmellett kétezer kozákot, kiket a gyalogság és gépfegyverek támogattak, visszavertek. Az ellenség vesztesége tetemes. Katonáink mellett a lengyel szokalisták is kivették részüket a harcból. • .w 1A bukovinai határon, 1 - Csernovic, aug. 21. Azoroszok minden eddigi törekvése, hogy áthatoljanak a bukovinai határon, kudarcot vallott. Meg kell állapítani, hogy a bukovinai határt eddig még egyetlen orosz katona sem tudta átlépni. Ellenkezőleg csapataink az ellenséget minden alkalommal hősiesen visszaverték és különösen Novoselkcánál és Okna mellett súlyos veszteséget okoztak nekik. Csapataink elfoglalták a Novoselka, Bálamulovim és Rahavenzy között elterülő orosz területet. Oknánál elpusztították a távíróvonalukat és az orosz tábori postahivatal épületét légbe röpítették. Az oroszok néhány helyen feltartóztatni igyekeztek csapataink előrenyomulását, azonban mindenütt vereséget szenvedtek és nagy veszteséggel voltak kénytelenek visszavonulni. Bécs, aug. 21. A Reichspost jelenti: Az orosz bukovinai határon folyó harcok egyik szemtanúja írja: .Csapataink szelleme nagyszerű. Katonáink tű hetetlen bátorsággal és hősiességgel harcolnak. Ennek következménye az, hogy az orosz katonákat abban a pillanatban, amikor meglátják csapatainkat, egyenesen páni félelem fogja el. Az orosz Novosielkca mellett előnyomulásunk oly heves volt, hogy az ellenség menekülésszerűen vonult vissza. Csapataink ma már urai a városnak és környékének. Mindennap nagymennyiségű fegyvert, lőszert és élelmiszert zsákmányoltunk és sok ellenséges harcost fogtunk el, akiket Csernovitzba szállítunk. Remélem, így végzi a levél, hogy rövidesen Kievből írhatok. Lefegyverzett kozákok. Lemberg, aug. 21. A „Dzienik Polskie" jelenti Stojanowból. E hó 14-én, pénteken, két szolnya kozák átlépte az orosz határt s megadta magát az osztrák-magyar határőrségnek. A lefegyverzésnél egy orosz őrnagy revolverével agyonlőtte magát. A lengyel légiók szervezése. Bécs, aug. 21. — Saját tudósítónktól. — Galíciában nagy apparátussal szervezik a gügyei légiókat. Már ötezer lövészbe más katonai szervezeteknek tagja vonult be. Az összes városokban és a helységek legnagyobb részében csapatosztályokat szerveznek olyan legénységből, mely Ausztriában nem védköteles és nem is népfelkelő. A főkontingenst azonban a lengyel királyság fogja szolgáltatni, hol a lövész-parancsnokságoknál máris rendkívül sok önkéntes jelentkezett. Az éhező orosz katonák. Berlin, aug. 21. — Saját tudósítónktól. — A Vossische Zeitung levelet kapott egyik bevonult munkatársától, aki a keleti határon áll. E levél szerint az orosz katonák éhség által űzetve, csaknem kivétel nélkül önszántukból jutnak át a németekhez. Egy agyonlőtt orosz katonát a német orvosok felboncoltak. A szerencsétlen gyomrában csak búza, rozs- és árpaszemeket találtak. A német katonák ezzel ellentétben kitűnő ellátásban részesülnek. Véres forradalom a Kaukázusban. Bécs, aug. 21 A Südslavische Korrespondenz jelenti Konstantinápolyból. A Kaukázusban az Oroszország elleni felkelés teljes forradalommá alakult ki. Napok óta véres harcok folynak a forradalmárok és az orosz kormányhoz hű maradt csatatok között. A Kaukázusban és a határon folyó eseményeket török kormánykörökben fokozódó nyugtalansággal kísérik. A kaukázusi határőrség küldöttségei megjelennek a török csapatparancsnokoknál és sürgetik a török hadsereg bevonulását. A helyzet tarthatatlanná kezd lenni. A szerb fiarcfér* Orosz tisztekvezényelték a megvert szerb csapatokat. Bécs, aug. 21. A Südslavischo Korrespondenz jelenti: Beavatott forrásból jelentik, hogy az osztrákmagyar csapatok által megvert szerb csapatokat orosz tisztek vezényelték, akik önként léptek a szerb hadseregbe. A belgrádi volt német követ Belgrád bombázásáról. Bécs, aug. 21. — Saját tudósítónktól. — .Báró Greisinger belgrádi német követ, aki tegnap Bécsbe érkezett, fogadta a hirlapírókat és következőleg nyilatkozott előttük: —• A hadieseményekről, amennyire én azokat megfigyelhettem, a következőket mondhatom. Szerbiában eleinte rettenetesen nyomott volt a hangulat, a szerbek úgy érezték, hogy meglepték őket és azt várták, hogy az osztrák-magyar hadsereg azonnal rá fogja magát vetni Szerbia határaira. De amikor aztán napok teltek el, anélkül, hogy valami döntő dolog történt volna, újra javult a hangulat és augusztus 6-án, amikor én elutaztam Belgrádból, már megint kezdtek reménykedni - A diploma-