Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-23 / 203. szám
1914. augusztus 23., vasárnap, PESTI HÍRLAP verseny összes jövedelme a mondott célra szolgál. Kedvezőtlen idő esetén a hangversenyt szeptember hó 2-án, szerdán, délután 0 órakor tartják meg. Színházi hírek. A Vígszínház első heti műsorában már két bemutató szerepel. Az egyik újdonságot, Heltai Jenő egyfelvonásosát, amelynek címe: Akik itthon maradtak, már az idényt megnyitó keddi estén mutatják be, mintegy prológjaképen a háborús időkben kezdődő szezonnak, amelynek nehézségeivel a Vígszínház fokozott ambícióval fog megküzdeni. A másik újdonság egy egész estét betöltő vígjáték, a Tündér, Orbók Lóránd műve. Új ember lép ezzel a Vígszínház szerzőinek díszes sorába, mégpedig oly színdarabbal, amely mindazok szerint, akik ismerik, rendkívül kellemes meglepetést fog szerezni közönségünknek. Egyébként a heti műsor így alakul: Kedd: Akik itthon maradtak. Tündérlaki lányok. Szerda: Akik itthon maradtak. Tímár Liza. Csütörtök: Akik itthon maradtak. A cilinder. Péntek: Akik itthon maradtak. A tanítónő. Szombat, vasárnap és hétfőn: Akik itthon maradtak. A tündér. Az összes előadásokat fél helyárakkaltartják meg. . . * Király színház. Fedák Sári kollégáinak felkérésére négy előadáson keresztül fellép a „Ferenc József azt szente" című háborús darabban, amely tudvalevőlig a Király Színház és Magyar színház tagjainak saját vállalkozása. A primadonna mellett, aki ez alkalomra készült új számokat ad elő, Csortos, Király, Rátkai, Törzs, Z. Molnár és a két társulat többi neves tagjai játszszák a főszerepeket. Fedák Sári azokon a vasárnapi előadásokon vesz részt, amelyek este fél nyolckor és fél tízkor kezdődnek. Vasárnap fél négykor délutáni előadás is lesz, kétszeresen mérsékelt helyárakkal. Minden előadást naponta friss kuplék tarkítják, azonkívül a közönségnek bejelentik a legújabb harctéri híreket. A budapesti színházban ma, vasárnap, hát félhelyára előadást tartanak. Délután fél 4 órakor utoljára adják ez idén a „Szervusz Pest" című pompás revü-operettet, a „Szervusz Belgrád" hazafias csataképpel együtt Minden látogató ez alkalommal „Szervusz Pest" emlékalbumot kap. Este 8 órakor szintén fájl helyárakkal „A vén bakancsos és fia a huszár" kedvelt énekes népszínmű kerül szinre. Az igazgatóság két neves íróval Isten áld meg a magyart . . . címmel új hazafias színművet irat, amely elsőrangú szereposztásban kerül előadásra. Egyletek és intézetek. — A genfi konvenció jubileuma. A Magyar Vörös Kereszt Egylet a genfi konvenció megkötésének 50. évfordulója alkalmából szombaton elesben gróf Csekonics Endre kir. biztos elnöklésével jubiláris ülést tartott. Az elnök bejelentette, hogy a király a konvenció megkötésének félszázados évfordulójára vörös kereszt-rendjelet alapított, amely azoknak jutalmazására szolgál, akik az intézmény fellendítése körül érdemeket szereztek, vagy azt anyagi támogatásban részesítették. A rendjelnek öt fokozata van, melyek közül a két elsőt, a csillagkeresztet és a nyakéket a király, a többi három fokozatot pedig a király megbízásából Ferenc Szalvátor főherceg adományozza. Ezután az elnök bejelentette, hogy néhai Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő tragikus halála alkalmából az egyesület részvéttáviratot intézett a királyhoz, amelyre a belügyminisztérium útján érkezett válasz. A központi választmány dr Darányi Ignác indítványára táviratilag kérte föl Ferenc Szalvátor főherceget, hogy a rendjel alapításáért az egylet hódolatteljes köszönetét tolmácsolja a királynak. Ugyancsak Darányi javaslatára elhatározták, hogy táviratban üdvözlik az osztrák és a német vöröskereszt-egyletet. A folyó ügyek letárgyalása után gróf Khuen-Héderváry Károlyné elnöklésével megalakult a külön hölgybizottság, amelynek a célja az lesz, hogy meglátogassa a sebesülteket, ajándékokkal lássa el őket és a szükség szerint elvégeze a levelezésüket. A bécsi lapok a jubileum alkalmából utalnak arra, hogy a monarchia mindig híven teljesítette a genfi egyezményben megszabott kötelességeket. A Vörös Kereszt nagy jelentősége azáltal jutott kifejezésre, hogy az uralkodó maga vállalta el az egyesület védnökségét és törekvéseit nagylelkűen támogatta és elősegítette. Az osztrák Vöröskereszt társaság szombaton délután a bécsi ügető-versenytéren rendezett jubileumi ünnepséget a genfi egyezmény ötvenedik évfordulója alkalmából. A nagy és előkelő közönség soraiban ott volt Ferenc Szalvátor főherceg és Mária Terézia főhercegasszony is. Gróf Abensberg császári és királyi biztos a főherceghez beszédet intézett és arra kérte őt, hogy juttassa el a trón zsámolyához a köszönet és hódolat érzelmeit az új rendjel megalapításáért. A főherceg a válaszában szólt arról a készségről, amelylyel a monarchia népei a király hívására siettek eleget tenni a haza iránt, való kötelességüknek. Egyházi élet. A körösi püspökség jövedelmei. Zágrábból jelentik. A hivatalos lap egy legfelsőbb elhatározást közöl, amely szerint a püspöki temporaliák kezelése, dr Nyárady Dénesre, a körösi püspökségnek őfelsége jóváhagyásával a pápa által kinevezett kezelőjére, ruháztatik át, miáltal a püspökség jövedelme feletti rendelkezési jog Drohobecki Gyula püspökről nevezett adminisztrátorra száll. KRÓNIKA .A finánc és a dunai tengerész. A pesti humor most megint elmehet szétnézni újabb témák után, mert a régi témáit nagyon tépdesik az események. Különben is — furcsa, hogy csak most jut eszembe — utálatos szokás volt az egyes foglalkozásokat gúnynévvel ellátni. Egyidőben minden foglalkozásnak gúnynevet adott az a társadalom, amely nem a vagyonából élt. Az ügyvéd pervesztő volt, a hivatalnok tintanyaló, az író skribler. Mikor aztán a pervesztők, a tintanyalók és a skriblerek is beléptek az uralkodó osztályba, akkor a rendőr lett mihaszna, a pénzügyőr finánc és spenótbakter, a dunai kapitány tengerész, az utazó kereskedő vigée vagy stökek. Egy kicsit belejátszott ebbe az is, hogy ,,pénzügyőr" nem magyar szó, „utazó-kereskedő" nehézkes összetétel, a „rendőr" meg új szó volt, amit sehogy se akartak bevenni, a szerényebb viccesek beérték a „rendőr"-rel is, csak hogy rendőrt ne kelljen mondaniuk. A pesti kéj nőtovábbja azonban mégis az volt, konstatálni, hogy a finánc az ok nélküli puskájával katonásdit játszik, s aki rajtakaphatott egy dunai hajóskapitányt azon, hogy a tenyerét a szeme fölé tartotta, az őt rögtön tengerésznek nevezte és ilyeneket mosdott: „vihart kapunk", vagy Óbuda kikötője előtt azt kiáltotta feléje: „szárazföld!" Most elmehet a pesti humor és a sarokba térdelhet szégyelni magát a finánc meg a dunai tengerész miatt. Ez a két fegyvernem, amivel az operettíró urak is úgy játszadoztak, mint macska az egérrel: a fináncezredes, a spenótőrnagy, a dániai tengernagy és a propeller-admirális csúnyán lefőzte a pesti humort. Az első vér a határokon a fináncból folyt, az első golyók a dunai tengernagyokat vágták szívén. Tessék tovább viccelni róluk. Fogalmunk se volt arról, hogy mi a háború. Felkészültünk rá történelemmel, sok olvasmánynyal, manőverrel, elolvastuk a nagy írók háborús regényeit és a nagy katonák emlékiratait, végignéztük távcsővel a nagy balkáni háborút , és amikor határainkon az első fegyver elpukkant, úgy álltunk itt, mint a kis Móric, aki tudvalevőleg mindig egészen másképpen szokta elképzelni a dolgokat. A kis Móric csak a császári táviratváltásoknál diadalmaskodott, mert azok tényleg olyanoknak bizonyultak, aminőknek a gyerekek és az egyszerű emberek az ilyesmit elképzelik: „Vilmos aggódik." „Miklós ezt akarja, de Vilmos nem gondolja." Ez az egy volt olyan, amilyennek képzeltük. Minden egyéb másként történik. Hitte volna valaki, hogy elsőnek megy a tűzvonalba és a világ két legéletveszélyesebb fegyvernemének bizonyul a finánc meg a dunai tengerész? A boszniai határ pénzügyőrei, mint a hivatalos dicséretben olvassuk, sortísen úsznak át a vizén. A finánc átmegy a golyózáporban a túlsó partra egy csónakon, mert odaát ölfa mögül lövöldöznek, felgyújtja az ölfát, a hozzá tartozó házat, kap egypár golyót a testébe, viszszaül a csónakba és hazaevez. A finánc csónakot lát a túlsó parton, ezt át kell hozni, mert nem szabad, hogy a szerbnek egyetlen vízi járműve is legyen. Átmegy érte, lőnek rá, elhozza. A finánc rohamot intéz a csendőrökkel egy hegyoldal ellen. Bajonettszúrást kap, golyót kap, visszajön. A finánc áll a határon éjjel-nappal, a túlsó partról egyébre se vadászik az előretolt kordtácsi, mint őreg, amin a rendes katonaság fel nem fejlődik. A sokat csúfolt zöld ruhájában ott áll a Duna, a Száva, a Drina partján és hol shrapnel, hol Mauser-golyó jön feléje, hol ő megy egy csónak, egy telefondrót, egy távírópózna miatt át a túlpartra, egyenesen neki a shrapnelnek, a Mausernek, a bajonettnek. Az is huncut, aki Magyarországon a fináncot még egyszer spenótbakternek nevezi. A dunai hajósok külön dicséretet kaptak. A dunai hajós nem katona, de még csak nem is félkatona, mint a pénzügyőr, itt szegényt igazán csak az a néhány rézgomb köti a haditengerészethez, ami a kabátján van. Lám, ágyútűzben végigmenni a Dunán mégis tud, meghalni pedig legalább oly szépen, mint egy angol ellentengernagy, ha nem szebben. Körülrakták őket homokzsákokkal, úgy indultak el a zimonyi partról. Olvastuk, hogy a szerb egyenkint szedte le őket a parancsnoki hídról, amely felé egykor annyi pesti kiránduló röpítette tengerész vicceit. Amikor már mind le volt lődözve, a kormányos vitte egyedül a hajót, az is golyóval a hátában. És nem egy volt ilyen, sok volt, nem a pletyka meséli, hanem a hivatalos jelentés, amely a vitézségi érmeket osztogatja. Dunai matrózok, dömösi hajó kapitányai, nagymarosi ellentengernagyok, promontori admirálisok, mikor átlőtt tüdővel feküsztök a kátrányos fedélzeten és fölöttetek, mint baljóslatú fekete madár röpül el a szerb ágyúgolyó, meg tudtok-e bocsátani annak a fehérnadrágos és Girardikalapos fiatalembernek, aki Téténytől fel Visegrádig minden nyáron kicsúfolt benneteket, s akiben, ha jól megnézem, nedvesedő szememen át magamra is ráismerek? De jó, de szép, de felségesen jól esik, hogy a háborúnak ettől a rettenetes szelétől tisztul még ez a pesti levegő is és egyik lelketlen vicc a másik után döglik meg,— de jól esik, hogy komolyabbak, érzelmesebbek, bensőségesebbek kezdünk lenni és lassan talán csak mégis megváltoztatjuk azt a hangot, amelyben egy kicsit édes-mindnyájan hibásak vagyunk. M. P. Esti levél. — Mikor a lobogók ölelkeznek. — Csodák világát éljük. Lobogók ölelkeznek, melyek egykor messze álló várak fokán lengedeztek. Egy kis magyar falu Vasúti állomásán magyar lányok fekete-sárga zászlót lobogtatnak. Egy nagy városban német katonák nemzeti szinű pántlikát kérnek a boltostól a zászlójukra. A kereskedő ingyen adja a trikolort, de ráírja a fehér mezőre: „Hozzátok vissza." A katonák lelkesen ígérik: „Visszahozzuk!" A tiroli vadászok jódlizása összeolvad a magyar nótával. Bécsben udvarképes lesz a Kossuthnóta. Kajászó-Szent-Péteren a Gotterhalte öszszevegyül a Rákóczi-indulóval és a Duna part ján fölzeng a „Wacht am Rhein". Csodák világát éljük. Látjuk, hogyan csinálják a világtörténelmet. És amikor a szuronyok hegyével új térképet rajzolnak, a saját lelkünkben is óriási változások mennek végbe. Hangulatunk, érzéseink, sőt elveink és meggyőződéseink is változnak. A magyar intelligencia rétegei francia imádattól, vagy anglomániától duzzadva mentek fürdőkre és teljes érzelmi színváltozással jött haza mindenki a kúrából. Az idei fürdőkúra ugyanis vérfürdőkúra volt, amely teljesen kigyógyított a franciaimádásból és az angolok tiszteletéből. A magyar közönség a párisi cocotte-tól visszatért a hű német feleség szeretetéhez. S az emberek e nagy napokban olyan rejtett nemes érzéseket fedeznek föl magukban, amikről tán sejtelmük sem volt. A lélekemelő jelenetek úgy kergetik egymást, hogy még az újságolvasás közben is többször áthatja az embert IX