Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-06 / 186. szám

6 • ——•—­lyezkedtek, pedig a monarchia eddig semmi okot sem adott arra, hogy Franciaország vele szem­ben hadi állapotban levőnek tekintse magát. A franciák ép úgy bánnak el a területükön tar­tózkodó osztrákokkal, magyarokkal, mint a né­met birodalmiakkal. Ez a bánásmód pedig a leghallatlanabb arculcsapása a mindenkit egy­formán kötelező nemzetközi jognak. Karhata­lommal, erőszakkal űzik ki őket a lakásukból, inzultusoknak vannak kitéve és drága pénzért sem kapnak ennivalót éhségük csillapítására. Azok, akiknek a francia Riviérán villájuk van, órákig kénytelenek gyalogolni, hogy túl a he­gyeken, olasz területen szerezzenek maguknak ennivalót. Franciaország tehát már most úgy visel­kedik a monarchiával szemben, mintha háború­ban volna vele. Az a nép teszi ezt, amelyik a művelődés és a kultúra legmagasabb fokán le­vőnek szereti magát nevezni és teszi ezt olyan nemzetekkel szemben, amelyek erre a népjogel­lenes viselkedésre semmi okot sem adtak, ame­lyek soha sem bántották és amelyekkel egy mé­ter távolságon sincs közös határa. A monarchia és Orosz­ország. Lángoló orosz falvak. Berlin, aug. 5. Hír szerint az orosz-osztrák határon az összes orosz falvak lángban állanak. Az utolsó nap programmja. Szerdán befejeződött a trónörököspár első budapesti hivatalos látogatása, amely három napig tartott és hosszú sorozata volt a nemcsak külsőségeiben fényes, de az érzések megnyilvá­nulásában is mindenképen nagyszerű ünnep­ségeknek. Csak a magyar szívektől telik ki olyan tomboló lelkesedés, mint aminőt ennek a városnak a lakossága tanúsított véges-végig a vendégjárás során. Mozgalmas volt az utolsó nap programm­ja is. A főherceg befejezte csapatszemléjét, ami kora reggeltől délig lefoglalta az idejét. Ezalatt a főhercegasszony az ő finom lelkületéhez mél­tó nemes cselekedettel fokozta már amúgy is ritka mértékűre növekedett népszerűségét. El­zarándokolt az Erzsébet-múzeumba és mély meghatottsággal szemlélgette azokat a ránk nézve annyira drága ereklyetárgyakat, amelyek a mi glóriás emlékű királynénkra vonatkoznak. Délután hat órakor visszautaztak a feje­delmi vendégek Bécsbe. Idejövet a király kö­szöntő üdvözletét hozták és eltávoztak jövendő alattvalóik rajongó szeretetével. Még egy szendent. Károly Ferenc József főherceg trónörökös szerdán reggel negyed nyolc órakor hagyta el a budai várpalotát és még egy utolsó szemleútra in­dult. Otrubay vezérkari százados kíséretében auto­mobilon a Rákosra ment. A gyakorlótéren az ud­vari lovászok egy gyönyörű fehér paripával várták. A főherceg könnyedén fölpattant rá és a tér köze­pére nyargalt. A katonák ajkán harsány éljen zú­gott fel. A trónörökös ellovagolt minden csapat előtt és azután arra kérte altiszteket, hogy adják át a katonáknak a király köszöntő üzenetét. Majd újra automobilba ü­lt és visszatért a Várba. A főh­ercegné az Erzsébet-múzeumban. Zita főhercegasszony Budapestre érkezésekor azt az óhaját fejezte ki, hogy néhai Erzsébet király­nénk iránt érzett kegyeletből meg akarja tekinteni a budai királyi várban levő Erzsébet királyné-mú­zeumot. Szándékát szerdán valósította meg. Reggel megjelent kíséretével a múzeumban, ahol már várta báró Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, akihez az üdvözlés után így szólt a főh­ercegné: — Mutassa meg, kérem, nekem az egész mú­zeumot, mert engem itt minden tárgy nagyon ér­dekel. Szalay mindenekelőtt a királyné használati tárgyait mutatta meg. Érdeklődéssel nézte a főher­cegasszony azt a kávés-szerviszt, amelylyel a király­­nő török­ kávét adott legszűkebb környezetének, to­vábbá azt az öt porcellán-figurát, amelyet a király­ról és a királynéról készítettek. Megtekintette a ki­rályné sporttárgyait és lőszerszámait is. Rendkívül érdekeltek azok a képök,, amelyek a koronázással vannak kapcsolatban. A koronázási dombra vonat­kozólag báró Szalay megjegyezte, hogy ez a domb egész Magyarországot jelképezi, mert minden vár­megyéből hoztak hozzá földet. Erre a trónörökösné ezt mondta: — Ez nagyon érdekes, igazán szép szokás. Azután elolvasta azt a három táviratot, ame­lyekben Erzsébet királyné anyja tudatja családjá­val, hogy a király megkérte leánya kezét. Nagyon érdekelte a főhercegnőt az a távirat, amelyet Erzsé­bet királyné 1806-ban Vilmos német császárhoz in­tézett abból az alkalomból, hogy a német császár a budai várban elmondta híres felköszöntőjét. — Ezt a beszédet ismerem — mondta — a már többször el is olvastam. Meghatottan nézte azt az imakönyvet, amely­ben a népeinek boldogulásáért mondott ima lapján be van illesztve Deák Ferenc arcképe. Azután az al­kalmi pénzeket és érmeket szemlélgette. Nagy ér­deklődést tanúsított a királyné magyar nyelvgya­korlatai iránt is, s miután most sokat gyakorolja magát a magyar nyelvben, számos kérdést intézett báró Szalayhoz erre a tanítási módszerre vonatko­zólag. Majd a királyné dolgozószobájába ment, ahol megtekintette azt a négy képet, amelyeket Rudolf trónörökös ajándékozott édesanyjának a királyi pár ezüstlakodalma alkalmából. Az egyik kép Possen­hofen, a királyné születési helye. — Soká azt hitték, — jegyezte meg báró Sza­lay — hogy a királyné születési helye Possenhofen, de megállapították, hogy ez tévedés, mert a királyné Münchenben született. — Hát hogy lehetett ez! — kérdezte a fő­hercegné. — Nem tudták biztosan, hogy hol sz­ü­letett? — Rosszul diktálhatták be annak idején a születési helyet. Ide a királyné halála alkalmával ki­javították ezt a Libát s most már mindenütt ugy írják, hogy Münchenben született — adta meg a felvilágosítást Szalay. Másfél óránál tovább tartott Zita főherceg­asszony idézése a múzeumban. A látogatás végén így szólt báró Szalay Imréhez: — Igazán rendkívül érdekelt ez a gyűjtemény. A fenséges úr nagyon fogja sajnálni, hogy nagy és komolyabb dolgok tartóztatták abban, hogy ezt az igazán érdekes gyűjteményt megnézze. Remélem, lesz még alkalma, hogy ezt a múzeumot megte­kintse­.­­ •• - • Lekötelező kedvességgel vett azután búcsút a múzeum igazgatójától. Az elutazás. — A keleti pályaudvarról szerdán délután hat órakor utazott el Károly Ferenc József főherceg és Zita főhercegasszony. A búcsúzás, bár nélkülö­zött minden különösebb hivatalos ceremóniát, na­gyon meleg és szívélyes volt. Pontban fél hat órakor indult el a trónörö­köspár udvari díszhintón a Várból. Utánuk haj­tattak a kíséret tagjai. Az Albrecht-úton, az Er­zsébet-hídon, a Kossuth Lajos­ utcán és a Rákóczi­úton át robogtak el az udvari hintók. Az útvona­lon, mivel a közönség nem értesült kellő időben az elvonulás pontos idejéről, nem voltak hosszú cso­portosulások, de azért a járó­kelők mindenütt tün­tető lelkesedéssel köszöntötték a visszatérőben levő fenséges vendégeket. N­úsz perccel hat óra előtt állt meg a főher­cegi pár fogata a keleti pályaudvar érkezési olda­lának hátsó külön kapuja előtt. A trónörökös lese­gítette a feleségét, akin most is könnyű fekete se­lyem öltözék volt, de az eddigieknél gazdagabb fe­hér csipkebetéttel, elől fekete karimájú barna strucctollas széles florentinkalappal és pompás gyöngynyakékkel, majd azután a kisérettel bemen­tek az udvari váróterembe, ahol már várakoztak rájuk gróf Tisza István miniszterelnökkel, dr Bárczy István polgármesterrel és dr Boda Dezső főkapitánynyal az élükön a polgári előkelőségek, köztük több hölgy is, azonkívül egyes tábornokok és vezérkari tisztek. A váróteremben a főhercegi pár bucsú­cercset tartott. Néhány kedves szót intéztek min­denkihez és ezúttal sem győzték eléggé magasztalni azt a rendkívül szeretetreméltó, lelkes fogadtatást, amelyben Budapesten részesültek és úgy nyilatkoz­tak, hogy a legszebb emlékekkel távoznak. Pár perccel hat óra előtt kiléptek a perronra. Az első sínpáron már indulásra teljesen készen állt az udvari különvonat. A perronon alig lehetett ki­vételes külsőségeket tapasztalni. Nem vonult ki díszszázad, sem katonabanda, csupán egy nagyobb­számú díszruhás rendőri kirendeltség, amely el­zárta a közönség elől az érkezési oldal egy részét. A fenséges vendégek még egyszer szívélyesen elbúcsúztak a megjelentektől és azután felszálltak­ a szalonkocsira. A többi kocsiban elhelyezkedtek a kíséret tagjai: herceg Pálffy Miklós magyarországi udvarnagy, herceg Lobkov­itz Zdenkó kamarai elöl­járó, Thun grófné főudvarmesternő, Nostitz grófnő udvarhölgy, Othruday Károly vezérkari szá­zados, Gross Viktor dragonyos főhadnagy, a trón­örökös első titkára, továbbá a gazdasági hivatal személyzetű Stenglovics József császári és királyi udvartartási tanácsos vezetésével. Pontban hat órakor lassan elindult az ud­vari különvonat. A trónörökös a feleségével ott állt a szalonkocsi ablakánál, sebtiben még kezet szorí­tott néhány személyiséggel, majd többször tisztel­gett, a főhercegasszony pedig finoman mosolyogva integetett a kezével és csak akkor távoztak az ab­lakból, amikor már jócskán elhagyták az üvegcsar­­nok­ot. Fél tizenegy órakor érkeztek meg Bécsbe. terjesztés a sebesülteké­rtől és a StaloffakréL Az Osztrák Vöröskereszt, Egylet és a magyar szent korona országainak vöröskereszt egyesülete a hadvezetőséggel egyetemben közös központi nyil­vántartási irodát állít fel Bécsben és egy-egy tu­dakozódó irodát Budapesten és Bécsben. A közös központi nyilvántartási iroda fő fel­adata lesz­­. katonai és polgári gyógyintézetekből ér­kező betegekre, sebesültekre és elhunytakra vonat­kozó híreket olyképen feldolgozni, hogy ezek a hí­rek egyrészt a központban evidenciában maradja­nak, másrészt átadassanak a csapatok és flotta sze­rint illetékes megfelelő tudakozódó irodának a kö­zönség részére nyújtandó tájékoztatás végett. A szövetséges és ellenséges csapatokhoz és flottákhoz tartozó egyénekről a központi nyilvántartási iroda saját e célra megállapított szabályai szerint nyújt felvilágosítást; 2. az ellenséges­ csapatok és flották elesett, és elhunyt tagjainál talált, a személyazonosságot meg­­állapító jelek és értéktárgyak összegyűjtése és ezek­nek a jogosultak részére való kiadása, illetve a ki­adás közvetítése. Míg a központi nyilvántartási iroda a közön­séggel semmiféle közvetlen érintkezésben nincs (a saját csapatokra, a flottára vonatkozó közvetlen, felvilágosításokkal csak kivételesen szolgál hatósá­goknak és parancsnokságoknak), addig a tudako­zódó irodák (a sajtó közvetítésével is) a nagykö­zönségnek közvetlenül rendelkezésére állanak. A két tudakozódó iroda a központi nyilván­tartási irodától hozzáérkezett h­írekre vonatkozó határozott kérdésekre válaszolni fog. Kérdéseket bárki írásban vagy távirati úton az országban szokásos nyelvek bármelyikén intéz­het. Szóbeli kérdezősködések a bekövetkezhető nagy tolongás, úgyszintén a szolgálatnak ennek folyton beállható nagy zavarása miatt meg nem engedhe­tőek. Írásbeli kérdések céljára a postahivataloknál (ahol postahivatalok nincsenek, a községi hatósá­goknál) külön erre a célra készített válaszos leve­lező-lapok kaphatók, amelyekért csak az egyszeres postadíj fizetendő. Úgy a kérdezett személy neve és közelebbi ismertető adatai (különösen a nagyon elterjedt neveknél), mint a kérdezőnek címe (a le­velező-lap válaszra szánt részén) pontosan és olvas­hatóan írandó. A válasz az ily lapokon a kérdező által hasz­nált nyelven adatik díjtalanul. Távirati kérdezős­ködéseknél azonban a választ a kérdezők fizetik. Az előfordult megbetegedések vagy sebesülések iránti kérdésekre a kórházak szferz részéről érkezett hírek alapján minden kérdező csak egyszer kap vá­laszt. Ezekről az egyénekről további hírek már csak a válaszban megjelölt gyógyintézetek (kórhá­zak) útján szerezhetők be. Különben is a Vörös Kereszt gondoskodik róla, hogy amennyiben a be­tegek és megsebesültek bármi oknál fogva saját­kezűleg levelet nem írhatnának, hozzátartozóikkal bizonyos formák közt levelezést közvetítsen. Amennyiben a kérdezett személyről nem érkezett volna hír, ez a válaszban közöltetik. Azokra a kérdésekre, amelyek homályosak és bármi kétséget hagynak, tévedések elkerülése céljá­ból. .a nem válaszolnak. A Vörös Kereszt kérésére a helységek pap­sága, a lapok közlései és a falragaszok a lehető tö­kéletességgel fogják a lakosság legszélesebb réte­geit is felvilágosítani arról, hogy milyen formá­ban intézze a kérdéseket és miként kaphat azokra választ. PESTI HÍRLAP­­1914. augusztus 6., csütörtök.

Next