Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-06 / 186. szám
6 • ——•—lyezkedtek, pedig a monarchia eddig semmi okot sem adott arra, hogy Franciaország vele szemben hadi állapotban levőnek tekintse magát. A franciák ép úgy bánnak el a területükön tartózkodó osztrákokkal, magyarokkal, mint a német birodalmiakkal. Ez a bánásmód pedig a leghallatlanabb arculcsapása a mindenkit egyformán kötelező nemzetközi jognak. Karhatalommal, erőszakkal űzik ki őket a lakásukból, inzultusoknak vannak kitéve és drága pénzért sem kapnak ennivalót éhségük csillapítására. Azok, akiknek a francia Riviérán villájuk van, órákig kénytelenek gyalogolni, hogy túl a hegyeken, olasz területen szerezzenek maguknak ennivalót. Franciaország tehát már most úgy viselkedik a monarchiával szemben, mintha háborúban volna vele. Az a nép teszi ezt, amelyik a művelődés és a kultúra legmagasabb fokán levőnek szereti magát nevezni és teszi ezt olyan nemzetekkel szemben, amelyek erre a népjogellenes viselkedésre semmi okot sem adtak, amelyek soha sem bántották és amelyekkel egy méter távolságon sincs közös határa. A monarchia és Oroszország. Lángoló orosz falvak. Berlin, aug. 5. Hír szerint az orosz-osztrák határon az összes orosz falvak lángban állanak. Az utolsó nap programmja. Szerdán befejeződött a trónörököspár első budapesti hivatalos látogatása, amely három napig tartott és hosszú sorozata volt a nemcsak külsőségeiben fényes, de az érzések megnyilvánulásában is mindenképen nagyszerű ünnepségeknek. Csak a magyar szívektől telik ki olyan tomboló lelkesedés, mint aminőt ennek a városnak a lakossága tanúsított véges-végig a vendégjárás során. Mozgalmas volt az utolsó nap programmja is. A főherceg befejezte csapatszemléjét, ami kora reggeltől délig lefoglalta az idejét. Ezalatt a főhercegasszony az ő finom lelkületéhez méltó nemes cselekedettel fokozta már amúgy is ritka mértékűre növekedett népszerűségét. Elzarándokolt az Erzsébet-múzeumba és mély meghatottsággal szemlélgette azokat a ránk nézve annyira drága ereklyetárgyakat, amelyek a mi glóriás emlékű királynénkra vonatkoznak. Délután hat órakor visszautaztak a fejedelmi vendégek Bécsbe. Idejövet a király köszöntő üdvözletét hozták és eltávoztak jövendő alattvalóik rajongó szeretetével. Még egy szendent. Károly Ferenc József főherceg trónörökös szerdán reggel negyed nyolc órakor hagyta el a budai várpalotát és még egy utolsó szemleútra indult. Otrubay vezérkari százados kíséretében automobilon a Rákosra ment. A gyakorlótéren az udvari lovászok egy gyönyörű fehér paripával várták. A főherceg könnyedén fölpattant rá és a tér közepére nyargalt. A katonák ajkán harsány éljen zúgott fel. A trónörökös ellovagolt minden csapat előtt és azután arra kérte altiszteket, hogy adják át a katonáknak a király köszöntő üzenetét. Majd újra automobilba ült és visszatért a Várba. A főhercegné az Erzsébet-múzeumban. Zita főhercegasszony Budapestre érkezésekor azt az óhaját fejezte ki, hogy néhai Erzsébet királynénk iránt érzett kegyeletből meg akarja tekinteni a budai királyi várban levő Erzsébet királyné-múzeumot. Szándékát szerdán valósította meg. Reggel megjelent kíséretével a múzeumban, ahol már várta báró Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, akihez az üdvözlés után így szólt a főhercegné: — Mutassa meg, kérem, nekem az egész múzeumot, mert engem itt minden tárgy nagyon érdekel. Szalay mindenekelőtt a királyné használati tárgyait mutatta meg. Érdeklődéssel nézte a főhercegasszony azt a kávés-szerviszt, amelylyel a királynő török kávét adott legszűkebb környezetének, továbbá azt az öt porcellán-figurát, amelyet a királyról és a királynéról készítettek. Megtekintette a királyné sporttárgyait és lőszerszámait is. Rendkívül érdekeltek azok a képök,, amelyek a koronázással vannak kapcsolatban. A koronázási dombra vonatkozólag báró Szalay megjegyezte, hogy ez a domb egész Magyarországot jelképezi, mert minden vármegyéből hoztak hozzá földet. Erre a trónörökösné ezt mondta: — Ez nagyon érdekes, igazán szép szokás. Azután elolvasta azt a három táviratot, amelyekben Erzsébet királyné anyja tudatja családjával, hogy a király megkérte leánya kezét. Nagyon érdekelte a főhercegnőt az a távirat, amelyet Erzsébet királyné 1806-ban Vilmos német császárhoz intézett abból az alkalomból, hogy a német császár a budai várban elmondta híres felköszöntőjét. — Ezt a beszédet ismerem — mondta — a már többször el is olvastam. Meghatottan nézte azt az imakönyvet, amelyben a népeinek boldogulásáért mondott ima lapján be van illesztve Deák Ferenc arcképe. Azután az alkalmi pénzeket és érmeket szemlélgette. Nagy érdeklődést tanúsított a királyné magyar nyelvgyakorlatai iránt is, s miután most sokat gyakorolja magát a magyar nyelvben, számos kérdést intézett báró Szalayhoz erre a tanítási módszerre vonatkozólag. Majd a királyné dolgozószobájába ment, ahol megtekintette azt a négy képet, amelyeket Rudolf trónörökös ajándékozott édesanyjának a királyi pár ezüstlakodalma alkalmából. Az egyik kép Possenhofen, a királyné születési helye. — Soká azt hitték, — jegyezte meg báró Szalay — hogy a királyné születési helye Possenhofen, de megállapították, hogy ez tévedés, mert a királyné Münchenben született. — Hát hogy lehetett ez! — kérdezte a főhercegné. — Nem tudták biztosan, hogy hol született? — Rosszul diktálhatták be annak idején a születési helyet. Ide a királyné halála alkalmával kijavították ezt a Libát s most már mindenütt ugy írják, hogy Münchenben született — adta meg a felvilágosítást Szalay. Másfél óránál tovább tartott Zita főhercegasszony idézése a múzeumban. A látogatás végén így szólt báró Szalay Imréhez: — Igazán rendkívül érdekelt ez a gyűjtemény. A fenséges úr nagyon fogja sajnálni, hogy nagy és komolyabb dolgok tartóztatták abban, hogy ezt az igazán érdekes gyűjteményt megnézze. Remélem, lesz még alkalma, hogy ezt a múzeumot megtekintse. •• - • Lekötelező kedvességgel vett azután búcsút a múzeum igazgatójától. Az elutazás. — A keleti pályaudvarról szerdán délután hat órakor utazott el Károly Ferenc József főherceg és Zita főhercegasszony. A búcsúzás, bár nélkülözött minden különösebb hivatalos ceremóniát, nagyon meleg és szívélyes volt. Pontban fél hat órakor indult el a trónörököspár udvari díszhintón a Várból. Utánuk hajtattak a kíséret tagjai. Az Albrecht-úton, az Erzsébet-hídon, a Kossuth Lajos utcán és a Rákócziúton át robogtak el az udvari hintók. Az útvonalon, mivel a közönség nem értesült kellő időben az elvonulás pontos idejéről, nem voltak hosszú csoportosulások, de azért a járókelők mindenütt tüntető lelkesedéssel köszöntötték a visszatérőben levő fenséges vendégeket. Núsz perccel hat óra előtt állt meg a főhercegi pár fogata a keleti pályaudvar érkezési oldalának hátsó külön kapuja előtt. A trónörökös lesegítette a feleségét, akin most is könnyű fekete selyem öltözék volt, de az eddigieknél gazdagabb fehér csipkebetéttel, elől fekete karimájú barna strucctollas széles florentinkalappal és pompás gyöngynyakékkel, majd azután a kisérettel bementek az udvari váróterembe, ahol már várakoztak rájuk gróf Tisza István miniszterelnökkel, dr Bárczy István polgármesterrel és dr Boda Dezső főkapitánynyal az élükön a polgári előkelőségek, köztük több hölgy is, azonkívül egyes tábornokok és vezérkari tisztek. A váróteremben a főhercegi pár bucsúcercset tartott. Néhány kedves szót intéztek mindenkihez és ezúttal sem győzték eléggé magasztalni azt a rendkívül szeretetreméltó, lelkes fogadtatást, amelyben Budapesten részesültek és úgy nyilatkoztak, hogy a legszebb emlékekkel távoznak. Pár perccel hat óra előtt kiléptek a perronra. Az első sínpáron már indulásra teljesen készen állt az udvari különvonat. A perronon alig lehetett kivételes külsőségeket tapasztalni. Nem vonult ki díszszázad, sem katonabanda, csupán egy nagyobbszámú díszruhás rendőri kirendeltség, amely elzárta a közönség elől az érkezési oldal egy részét. A fenséges vendégek még egyszer szívélyesen elbúcsúztak a megjelentektől és azután felszálltak a szalonkocsira. A többi kocsiban elhelyezkedtek a kíséret tagjai: herceg Pálffy Miklós magyarországi udvarnagy, herceg Lobkovitz Zdenkó kamarai elöljáró, Thun grófné főudvarmesternő, Nostitz grófnő udvarhölgy, Othruday Károly vezérkari százados, Gross Viktor dragonyos főhadnagy, a trónörökös első titkára, továbbá a gazdasági hivatal személyzetű Stenglovics József császári és királyi udvartartási tanácsos vezetésével. Pontban hat órakor lassan elindult az udvari különvonat. A trónörökös a feleségével ott állt a szalonkocsi ablakánál, sebtiben még kezet szorított néhány személyiséggel, majd többször tisztelgett, a főhercegasszony pedig finoman mosolyogva integetett a kezével és csak akkor távoztak az ablakból, amikor már jócskán elhagyták az üvegcsarnokot. Fél tizenegy órakor érkeztek meg Bécsbe. terjesztés a sebesültekértől és a StaloffakréL Az Osztrák Vöröskereszt, Egylet és a magyar szent korona országainak vöröskereszt egyesülete a hadvezetőséggel egyetemben közös központi nyilvántartási irodát állít fel Bécsben és egy-egy tudakozódó irodát Budapesten és Bécsben. A közös központi nyilvántartási iroda fő feladata lesz. katonai és polgári gyógyintézetekből érkező betegekre, sebesültekre és elhunytakra vonatkozó híreket olyképen feldolgozni, hogy ezek a hírek egyrészt a központban evidenciában maradjanak, másrészt átadassanak a csapatok és flotta szerint illetékes megfelelő tudakozódó irodának a közönség részére nyújtandó tájékoztatás végett. A szövetséges és ellenséges csapatokhoz és flottákhoz tartozó egyénekről a központi nyilvántartási iroda saját e célra megállapított szabályai szerint nyújt felvilágosítást; 2. az ellenséges csapatok és flották elesett, és elhunyt tagjainál talált, a személyazonosságot megállapító jelek és értéktárgyak összegyűjtése és ezeknek a jogosultak részére való kiadása, illetve a kiadás közvetítése. Míg a központi nyilvántartási iroda a közönséggel semmiféle közvetlen érintkezésben nincs (a saját csapatokra, a flottára vonatkozó közvetlen, felvilágosításokkal csak kivételesen szolgál hatóságoknak és parancsnokságoknak), addig a tudakozódó irodák (a sajtó közvetítésével is) a nagyközönségnek közvetlenül rendelkezésére állanak. A két tudakozódó iroda a központi nyilvántartási irodától hozzáérkezett hírekre vonatkozó határozott kérdésekre válaszolni fog. Kérdéseket bárki írásban vagy távirati úton az országban szokásos nyelvek bármelyikén intézhet. Szóbeli kérdezősködések a bekövetkezhető nagy tolongás, úgyszintén a szolgálatnak ennek folyton beállható nagy zavarása miatt meg nem engedhetőek. Írásbeli kérdések céljára a postahivataloknál (ahol postahivatalok nincsenek, a községi hatóságoknál) külön erre a célra készített válaszos levelező-lapok kaphatók, amelyekért csak az egyszeres postadíj fizetendő. Úgy a kérdezett személy neve és közelebbi ismertető adatai (különösen a nagyon elterjedt neveknél), mint a kérdezőnek címe (a levelező-lap válaszra szánt részén) pontosan és olvashatóan írandó. A válasz az ily lapokon a kérdező által használt nyelven adatik díjtalanul. Távirati kérdezősködéseknél azonban a választ a kérdezők fizetik. Az előfordult megbetegedések vagy sebesülések iránti kérdésekre a kórházak szferz részéről érkezett hírek alapján minden kérdező csak egyszer kap választ. Ezekről az egyénekről további hírek már csak a válaszban megjelölt gyógyintézetek (kórházak) útján szerezhetők be. Különben is a Vörös Kereszt gondoskodik róla, hogy amennyiben a betegek és megsebesültek bármi oknál fogva sajátkezűleg levelet nem írhatnának, hozzátartozóikkal bizonyos formák közt levelezést közvetítsen. Amennyiben a kérdezett személyről nem érkezett volna hír, ez a válaszban közöltetik. Azokra a kérdésekre, amelyek homályosak és bármi kétséget hagynak, tévedések elkerülése céljából. .a nem válaszolnak. A Vörös Kereszt kérésére a helységek papsága, a lapok közlései és a falragaszok a lehető tökéletességgel fogják a lakosság legszélesebb rétegeit is felvilágosítani arról, hogy milyen formában intézze a kérdéseket és miként kaphat azokra választ. PESTI HÍRLAP1914. augusztus 6., csütörtök.