Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-08 / 219. szám

­ 1914. neptem­ber 8., kedd.­­ PESTI HÍRLAP A szerbiai állapotok. Sarajevo, szept. 7. Stadler érsek lapja, a „Hrvatszki Dnevnik" a szerbiai állapotokról hosszabb közleményben számol be és jó helyről nyert értesítései al­apján ecseteli azt a nyomorúságos állapotot, amelyben Szerbia síny­lődik. * A nép hangulata teljesen megváltozott, mióta a Királyi család és a kormány székhelyét Belgrád­ból Nisbe tette át. A Karagyorgyevics-ház népsze­rűsége tejesen alászállott, még a királyt sem élte­tik sehol , a nyomott hangulat inkább a háború el­len nyilatkozik meg. Beszámol a közlemény a szerb hadsereg rossz élelmezéséről is. A szerb parasztság az élelmet nem akarja kiadni a katonaságnak, mert a Balkán-háború idejében eszközölt szállításokért a járandóságot még most sem kapta meg. Ezért a katonaság szükségletét úgy szerzi be, hogy e°yes csapatok megjelennek a falvakban és erőszakkal ve­szik el a lakosságtól az élelmiszereket, ami mind csak a katonaság ellen izgatja a népet. A hivatalos ké­ok — írja a lap — még min­­­dig erősen bizakodnak az orosz segítségben, de a apuk azért már alább hagytak a monarchia elleni gyalázó kifejezésekkel, de annál nagyobb hangon adnak hírt az orosz győzelmekről, amelyeket azon­ban a szerb intelligencia egyáltalában nem hisz. Végül számot ad a lap a szerb hadseregben dúló betegségekről és rámutat arra, hogy kü­önö­en a vérhas harapódzott el a hadseregben, ami nagy pusztításokat végez a katonaság soraiban. Az orosz fiar elér. Uj győzelem az északi ssmnre­tően. A németek megszállották Radomot. Krakó, szept. 7. — Saját tudósítónktól. — A Nova Reform a következőket jelenti Ra­dont megszállásáról: Az orosz csapatok augusz­tus 20-án elhagyták Radomot, de 27-én visszatér­tek oda. Az oroszok lesbe akartak állani Amikor azonban elterjedt a­­rre, hogy a szövetséges csa­patok közelednek, az oroszok soraiban rettenetes pánik támadt. Az oroszok nagy sietséggel és a legnagyobb rendetlenségben elhagyták a vá­rost. A gyalogság hat versztnyire Radom mögött megállt. És amikor egy orosz lovasjárőr mutatkozott, az orosz gyalogság ezt ellenségnek nézte és a lövegek egész záporával fogadta. So­kan elestek vagy megsebesültek. Kilenc ló gaz­dátlanul visszafutott a városba. Augusztus 28. és 29-én a németek megszállották Radom városát. A német csapatok parancsnoka sok politikai fog­lyot azonnal szabadon bocsátott. Ez alatt a lengyel önkéntes sereg radomi szár­mazású tisztjei a városba jöttek és ér­tesítették a német parancsnokot, hogy a városi fogházban még sok politikai fogoly sínylődik. A parancsnok felhatalmazta a len­gyel tiszteket, hogy a foglyokat bocsássák sza­badon. Egy tiszt azonnal a fogházba ment, amelyben egykor ő maga is sokáig ült, mint a cári hatalom ellensége, és tizennyolc politikai foglyot, köztük két nőt, kiszabadított. A kisza­badított foglyok közt volt egy, akit már három izben ítéltek halálra és ezen kívül huszonötévi börtönbüntetést mértek rá. Krakó, szept. 7. A Naprzot jelenti: A német csapatok Ra­domban kiszabadítottak IS politikai foglyot, ki­ket az oroszok az ottani börtönökben hátra hagytak. A kiszabadítottak összesen 124 évi kényszermunkára és Szibériába való deportá­lásra voltak elítélve. Nyugalom a hadszintéren, hány napon belül nem lesznek nagyobb harcok. A hadszintéren­ és­ körülötte a lakosság szemé­lyes tapasztalatom szerint nyugodt és bízik had­seregünkben­­és főparancsnokságunkban. Ugyanennek a lapnak délután­ 5 óra otr perckor jelentik. Az általános helyzet tegnap óta lényegesen nem változott. Minden oldalról megerősítik, hogy az elrendelt intézkedések vég­rehajtása teljesen simán megy végbe. Magánje­lentések is hangsúlyozzák, hogy Lemberg ki­ürítése teljes rendben történt, hogy csapataink hősiesen és jókedvűen harcolnak és hogy a se­besültek ellátása mintaszerű. Az ukrajnai lakos­ságnak csak kis töredéke russzofil érzelmű. Lemberg kiürítése csak incidens. Bécs, szept. 7. A nagy­ hadműveleti területen semmi fon­tosabb dolog nem történt. A Morgen haditudó­sítója táviratozza, hogy a két ellenséges haderő felderítő és előőrs-csapatok között kisebb össze­ütközések voltak. A legközelebbi napokban nem várható nagyobb esemény. A lap megállapítja, hogy Lemberg kiürítése stratégiai okokból csak incidensnek tekinthető. Ennek az intézkedésnek célszerű volta rövidesen az egész világ előtt be fog bizon­osodni. Lemberg kiürítésének híre Berlinben. Berlin, szept. 7. Az itteni lapok, amelyek kiemelik az osztrák-magyar hadseregnek a tíznapos csa­­tában elért csodálatraméltó eredményeit. Lem­berg kiürítésének hírét teljes nyugalommal fo­gadják, mint az osztrák-magyar vezérkar szá­mításán alapidő intézkedést. A város harc nél­kül keresztülvitt kiürítése bizonyítja, hogy va­lamelyes katonai meglepetésről itt szó sem le­het. A keleti és nyugati orosz haderő elszakítása* A Magyar Távirati Iroda jelenti: (Fel­adatott szept 7-én déle'''t 11 órakor.*­­ Dangl-hadsereg ellen az e^nség vasúton ér­kezett tetemes segélycsapatokat vonun­^unt fel. Az ezekkel vivott, már jelentett ismételt harcokon kívül a Kesztranek altábornagy pa­rancsnoksága alatt álló csoport az oroszok­nak egy erős támadását véresen visszaverte és további hatszáz oroszt ejtett foglyul. Kü­lönben mind a két hadszintéren, amennyire eddig ismeretes, aránylag nyugalom van. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese, tiszt­elete egyaránt. Így aztán az angol emberte­nyésztés csúcsaként jelentkezik a gentleman, ez az imponáló, hűvös, ne­mes, de kissé egy­oldalú s lelkil­g inkább szürke és lendülette­­en tipus. Mint látható, igen magas az a színvo­nal, ahova Anglia s az angol emberiség fel­küzdötte magát. A viktoriánus korszak alatt, melynek betetőzése Dizraeli imperialista po­litikai koncepciója volt, Anglia mint a világ­­ma büszkélkedhetett. De mint minden csúcs egyszersmind a hanyatlás kezdete, körülbelül ugyanekkor, mindenesetre pedig a húsza:',ik "''"-sd kezdetén megindult Anglia egész köz­elséégén, sőt az angol lélekben is az a válto­zás, melyet az előbb jelzett megszorítással bíz­vást hanyatlásnak lehet nevezni. Mindenki, aki a régi, Viktória királynő korabeli Anglia emlékeivel megrakodottan je­lent meg az utóbbi évek Londonjában, tapasz­talja, hogy ez már nem a régi London. Számi alföldi, főleg csatornántúli francia szellem fertőzőte látszott meg a nagyszerű világváro­son. A régi angol vasárnap páratlan zordsága enyhült, a színházak hófehér és rózsaszínű szellemét pajkos, sőt vaskos anekdoták, kétér­telmű bon mot-k kezdtek tarkázni. Az a tem­peramentumos, szabados, sőt céda népélet, mely a párisi boulevarde-okat jellemezte, eny­hültön bár, de félreérthetetlen hasonlósággal megjelent a Piccadillyn, a Regent Streeten s a végtelen hosszú két Oxforstreeten. Míg a min­dennapi élet prózai szükségleteit kielégítő ipar­ágak terén egyre nagyobb tömegű németség kezdett feltűnni, a mulatozásra, élvezésre, az életszilre egyre jobban reá nyomódott a fran­cia s főleg dekadensen francia szellem. Bár azt tartom, hogy egy néplélek megváltozását nem szabad egy egyén föllépésétől datálni, mivel ez egy lassan, hosszú idő folyamán ki­Bécs, szept. 7. A Sonn- und Montagszeitung jelenti a hadit sajtószállásról szeptember 6-án délelőtt 10 óra 10 perckor feladott távirattal. A tegnapelőtti szü­net után tegnap csak kisebb csetepaték voltak a felderítő csapatok között. Máskülönben a nap nyugodtan telt el. Az az impresszióm, hogy ke­bontakozó folyamat, szimbolikusan kiütköző s e folyamat előrehaladottságát kétségtelenné te­vő tünet gyanánt lehet mindenesetre felfogni Oszkár Wilde irodalmi működését és életét. Ez a francia nevelésű és délszaki sóvárgások­kal telitett bzó egy szellemi La Manche-híd­ volt s bár magánéletének állítólagos eltévelyedései­ért Angla eldobta magától,­­ mintegy felrob­bantotta az ő területén lévő hídfőt,­­ mégis sok szárazföldies szellem áradt Albionba ezen a hídon. Különben is az igazi, materiális híd megépítése Calais és Dover között már kész­ tervként feküdt a háború előtti Anglia köz­véleménye előtt. Voltak persze sokan, akik nemcsak katonai, de erkölcsi okokból is elle­nezték e terv megvalósítását. A régi puritán Anglia hívei féltették hazájukat attól, hogy e híd még jobban hozzá kapcsolja őket a bar­bár s egyben dekadens szárazföldhöz. A há­­­ború után mindezek az aggályok valószínűleg el fognak réyészni; a hídon át történő, Fran­ciaországból kiinduló katonai inváziótól nem igen fog már félni Anglia. Az a felfogás pedig, hogy a híd a kontinentális szellemet segíti át a szigetországba, naivitás lévén, szintén meg fog dőlni; egy ilyen híd építése lehet jelké­pes tünete a közeledésnek, némileg elősegítőjé­ is, de döntő szerepe e téren nincs. Iu­ddal vagy híd nélkül, Anglia egyre inkább szárazföldi sel­­et fog ölteni magára. Nagy, szinte zuhanásszerű esés volna eb­ben az irányban az általános védkötelezettség behozatala, ami a háború után köny­nyen megtörténhetik. Ma az egész an­gol nép szinte szűz a katonáskodás ter­hétől; kis szárazföldi hadseregük s ha­talmas tengerészeink nagyobbára zsoldosok­ból, még­hozzá jórészt idegen származásuakból alakul össze. Az angol férfi nem ismeri a ka­tonáskodás egy, két vagy három éves köny­vrakó, szept. 7. A Nova Reforma az orosz hadsereggel folytatott óriási harcainkról a következőket írja: Dankl és Aufschberg seregei azzal, hogy az orosz csapatokat Lublin és a Bug mögé vetették vissza, megszakították a keleti és nyugati orosz haderő kontaktusát. Bal- és jobb szárnyunk eddigi fényes operációi följogosítanak arra a szerűséget, ami befolyásolja a fiatal­ember tár­sadalmi tevékenységének kialakulását s kitolja a házasodási időt, s­ nem érzi a hadbavonulás és csatatéri halál Damokles-kardját folyton fe­je fölött lebegni, ami pedig, mint most látjuk, olykor le is esik. A mai angol társadalomban hiányzik mindaz, amit nálunk katonai szellem­nek, katonásságnak neveznek, hiányzik az ez­zel rokon lovagiasság s­ a párbaj intézménye, hiányzik, a katonatisztnek kijáró különös elis­merés s egy csomó más jelenség, mely nem is annyira nálunk, mint inkább Németországban különösen fejlett formában jelen van. Mi, sem érezteti meg ezt a különbséget jobban, mint a következő ellentét: egy angol tiszttől sértés, ha látogatóba egyenruhásan megy, egy német tiszt ellenben azzal sérti meg vendéglátóját, ha nála nem egyenruhában jelenik meg. Bizonyos,­ hogy ezek az állapotok nagy­ban hozzájárultak ahhoz, hogy az angolság azzá az okos, józan, szelíd, tiszta erkölcsű s ha mint állam nem is, de egyes egyéneiben igazságos és szociális érzésű néppé fejlődött amilyen jórészt ma is még. A történelmi fej­lődés kényszeríti azonban arra, hogy megvál­tozzék. Németország grandiózus, Spencer Her­bert által nem is sejtett példáját nyújtja an­nak, hogy egy nép egyesítheti magában az in­dusztriális s a katonai kiválóságot, ami mel­lesleg szólva kulcsa, magyarázata, megoldó formulája a németek mostani páratlan sike­rének. Hogy mi­képen fogja Anglia megoldani ezt az események folytán reákény­szerí­tett fel­adatot, hogy mennyit fog régi mivoltából át­menteni új formájába, azt nem tudjuk. Egy­előre csillaga halványul s a véres, események visszfényétől már is vörhenyesedni kezd. A világ kalmárjának kardot kellett kötnie s va­lószínű, hogy most már nem i.. f^'f ]0_ tenni. «

Next