Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-11 / 222. szám

4 . oroszok hevesen "t­ámadtak. Túlerőben voltak és fö­lénybe juthattak volna. A város fölött van egy nagy halastó. Sokkal magasabban fekszik, mint az­ a sík terület, melyet az oroszok megszállottak. Haj­nalban több katonánk erős sortűz közben kirohant a városból, ágyúink fedezete mellett feljutottak a magasan fekvő tóig. Az ellenség előőrsei folyton lö­völdöztek rájuk, de közelü­kbe jönni nem tudtak. Katonáink felnyitották a zsilipet, a tó vize lezuho­njott a síkságra s a következő percek alatt az egész orosz sereg vízben állott. A nyakukig ért a viz, harcképtelenné voltak téve. Aki életben maradt, meg­adta magát. A szerb-montenegrói harctér. A szerbek betörése k­iességgel szét van lőve. Sok ház egyenesen ro­mokban hever. Legjobban a Kalimegdan, és a Száva-utca rongálódott meg. A királyi kanak is erősen megsérült. Három osztrák-magyar bomba csapott le a konakba. Az egyik bom­ba elpusztította a kerti terraszt, a második a palo­ta tetőzetét, a harmadik pedig a fogadó terembe csapott. A montenegróiak veresége: Bukarest, szept. 10. Egy cettinjei távirat jelenti, hogy az osz­trák-magyar hadsereg folytatja csatározásait a montenegrói csapatok ellen. A montenegróia­kat már eddig is több megerősített hadállásuk­ból űzték ki és sáncaikat felhányták csapataink.. A szerbek a mi hadseregünkről. Szófia, szept. 10. A „Katabana" cím­i lap közli egy odamenekü­lt sebesült szerb katonatiszt nyilatkozatát a mi­ hadse­regünkről. — Az osztrák-magyar csapatok — beszéli a szerb tiszt — féktelen elkeseredettséggel vívják meg az ütközeteket. gyalogság kitűnően érti a fedezetek kihasználásának módját, az egyes kato­nák tehát kevésbbé voltak kitéve a tűznek, mint a mieink. Megfoghatatlan, mily biztosan lő a tü­zérségük! Érdekes, hogy mi egyetlenegy ütközet­ben sem kerültünk szemtől-szembe a tüzérségük­kel, amely pedig irtózatos pusztítást vitt végbe so­rainkban. Ezzel szemben a szerb tüzérség ágyúi teljesen hatástalanoknak bizonyultak, ami módfö­lött kétségbeejti a mi tisztjeinket.­ ­ A Budapesti Tudósítót illetékes helyen a következők közlésére hatalmazták fel: Az ország déli határán pár napja meg­kezdett csatározások m­ég nem értek véget. Egyes szerb csapatok több ponton átlépték a határt, ami természetszerűleg nyugtalansá­got okozott az illető határszéli vidékek la­kossága között. A hadműveletek mai stádiu­mában semmiféle részletes tudósítás nem ad­ható, hangsúlyozandó azonban, hogy az egész akciónak nagy jelentősége nincs és ag­godalomra nincsen semmi ok. Az összelőtt Belgrád, Milano, szept. 8. A Corriere della Sera-nak a szerb harc­térre kiküldött tud­osítója táviratozza Nisből, hogy tegnap visszatért Belgrádból. A Belgrád­tól Nisig terjedő egész útvonal valósággal nyü­zsög a belgrádi menekültekkel, akik még nem­ merészkednek vissza Bolgrádba, mert attól fél­nek, hogy az osztrák-magyar­ ágyúk ismét meg­kezdik a város bombázását. A tudósító úgy írja le Belgrádot, mint egy a korábbi lövetések kö­vetkeztében teljesen elpusztult és­ elhagyott vá­rost. Az összes üzletek zárva vannak, ép úgy mint a kávéházak­­és a vendéglők, még az olyan városrészekben is, hová pedig egyébként csak ritkán hullnak az osztrák-magyar gránátok. A város közepe, a tulajdonképeni belváros, tel­- Uram, a trebinjei ulema már száz­ötven esztendővel ezelőtt hasfájás ellen mézet ajánlott egyik ősömnek. Ezt a szert az arabok már kétezer évvel előbb kipróbálták és konsta­tálták, hogy a méz megszünteti a gyuladást. A kiváncsi kérdező nem szólt semmit, de azért látszott rajta, hogy épenséggel nincs meg­győződve arról, hogy a méz „megszünteti a gyuladást". Van itt a fővárosban egy társaság, baráti kör. Komoly tudósokból, akadémikusokból s egyéb kiválóságokból áll. Egyik tagja, akit, valószínűleg dicsekvő hajlamainál fogva, Száli névre kereszteltek, nagy franciabarát. Azaz, hogy helyesebben fejezzem ki magamat, inkább a francia tudománynak, művészetnek, a gall kultúrának barátja. S bár ő is óhajtja a fran­ciák teljes legyűrését, titokban szíve megremeg arra a borzasztó gondolatra, hogy egy német bomba e ledönthetné a Madelaine tornyait. Ez a fölötte rokonszenves tudós egy Pá­risban vásárolt szalmakalapot visel mostaná­ban, mely valósággal szálka a társaságnak föntartás nélkül franciaellenes tagjai szemé­ben. S bár ezek, kozák módra, ezernyi változat­ban próbálták „nyugtalanítani" e szalmakala­pot, döntő csapást hosszú ideig nem tudtak rá­mérni. Végre, tegnap, ez is sikerült. A gallophil tudós néhány percre a telefonhoz távozott, tel­jesen megfeledkezve féltett kalapjáról. A franciagyűlölők alaposan kihasználták a helyzetet. Fölgyújtották a kalapot s erről a tu­dóst ily sorokkal értesítették: ,,Száll! Kalapod jobb szárnya ég, kémek fényjelekkel elárulták hadállásaidat". Mire a tudós visszaérkezett, utolsót lob­bant a gall szalma. A Magyar Távirati Iroda jelenti Ber­linből. A nagy vezérkar közli szeptember 10-iki kelettel: « Páristól keletre az ellenséget üldöző és a Marne folyón áthatolt, csapattesteinket Párisból, továbbá Meaux és Montmirail kö­zött túlerőben levő ellenség támadta meg. Csapataink két napig tartó­ttehére küzdelem­ben feltartóztatták az ellenséget, sőt sikereket is értek el. Amikor az erős ellenséges csapa­tok közeledését jelentették, a németek ezt a Egy ifjú pesti pointeur praesumptiv örö­köse Debrecenben lakó dúsgazdag nagybátyjá­nak, aki, tényleg, többszörös milliomos. Az öccs a napokban lerándult az öreghez, hogy ismét rendbe hozza zilált ananciáit. De a nagybácsi kérlelhetetlen maradt, sőt annyira ment, hogy még a visszautazás költségeiről sem akart hallani, mondván, tessék az öcsémuram­nak gyalog Pestre bandukolni. Egyik hadi humoristánk e családi drámát „debreceni csatának" keresztelte el s arról a következő kommünikét adta ki: • „Béla úr reggeli kilenc óra óta tűzben áll. Az ellenfél hadainak támadását két ízben visszaverte. Délután négykor heves szu­ronyrohamot intézett, mely azonban az ellenfél törhetetlen elszántságán meghiusult. Este, lo­vasságának hátrahagyásával, kénytelen volt Debrecent kiüríteni, mely alkalommal aknára került és fölrobbant". A „fölrobbant" azóta szomorúan jár-kel Pesten s ha nem csalódom, azzal vigasztalódik­hogy a második „debreceni csata" jobban fog sikerülni. Egy sebesült huszárőrmester beszéli, hogy a golyója egy kozákezredesnek a hasát ta­lálta. Ebben a pillanatban csodálatos látvány­nak voltak tanúi huszárjaink. A muszka hasá­ból óriási lángnyelv tört elő, mely tűzbe borí­totta s hihetetlen gyorsasággal elhamvasztotta a kozákok ezredesét. Ugy mondják, hogy a golyó fölrobbantotta a muszkában foglalt alko­holt. Mint mikor egy benzintartályba csap a lövedék. „Se non­e Verdi, e ben Trovatore . . ." Diplomata. 1 PESTI HÍRLAP­­ 1914. szeptember 13., vasárnap. A francia harctér. A Marne melletti harcok, szárnyát visszavonták. Az ellenség nem köz­vette a visszavonulókat. Ezekben a harcok­ban a német csapatok ötven ágyút zsákmá­nyoltak és néhány ezer foglyot ejtettek. A Verduntől nyugatra levő csapatok még mindig harcolnak. Lotharingiában és a Vogézekben a helyzet változatlan. A keleti hadszíntéren a küzdelem újra megkezdődött. S­­­e­­­n, főhadiszállásmester. A német császár fia megse­besült. A Magyar Távirati Iroda jelenti Ber­linből szeptember 10-iki kelettel. (Hivata­los.) Joachim porosz herceget tegnap srap­nellövés megsebesítette. A golyó jobb felső­combján fúródott át, de csontot nem ért. A herceg mint parancsőrtiszt teljesített szol­gálatot a csata­vonalban. A sebesült herceget a legközelebb levő helyőrségi kórházba szál­lították. „Ez az én háborúm!" Bécs, szept. 10 Római jelentések szerint Bordeauxban legélénkebb élet uralkodik. A kereskedők nagy­szerű üzleteket csinálnak. A kávéházak a ké­ső éjszakai órákig tömve vannak. Nagy feltűnés keltett, amikor Isvolski megjelent az egyik kávéházban, Isvolski sugárzó arccal elkiáltott magát. . .­­ . — Ez az én háborúm! Izvolszky Svájcba küldte a családját. München, szept. 10 — Saját tudósítónktól. — Izvolszkynak a Tegernsee partján levő nyári lakását eladják. Családja, mely a háború­­ kitörésekor Londonban tartózkodott, Izwolszky határozott rendelkezése folytán Svájcban tele-­ pedett le. A jövőben valószínűleg­ Izwolszky is Svájcban fog élni. .­.-. .--. Millerand meg van elégedve a helyzettel Berlin, szept. 10. Párisból érkező jelentés szerint Millerand hadügyminiszter kijelentette, hogy a helyzet nem oly rossz, amilyennek honfitársai látják. Most még áldozatokat kell haryni, de Francia­ország győzelem felé halad. Joffre tábornok taktikája javított ki­adásban. Köln, szept. 10 — Saját tudósítónktól. —­­ A Kölnische Zeitungnak a hollandi határról­­ következőket jelentik Joffre tábornok taktikájáról: A francia főparancsnokság napiparancsot adott ki amelyben okát adja egyes francia hadtestek veresé­gének és kijelenti, hogy a francia gyalogság táma­dása ez esetekbe­l a tüzérség akcióba lépése előtt következett be, úgy, hogy a gyalogság idő előtt ke­rült a német gépfegyverek tüzébe. A gyalogságot ezenkívül nem mindig tudták elég kiterjedt frontétt vezetni, úgy, hogy az ellenfél az offenzívát mer, tudta törni. Ezenkívül figyelmeztetni kell az offen­zívában lévő francia lovasságot, hogy minden idő­ben ép úgy, mint a német lovasságnál, a készen állt­ és elegendő erős gyalogság fedezetében támadjon. Clemenceau mint Joffre stratégiájának megnyug­tató eredményét kijelenti, hogy megállapítható az ellenségnek Páris és Nancy között való beszorítása. Nincsenek orosz csapatok Franciaországban. London, szept. 10. A londoni orosz nagykövet megcáfolja azt a h­írt, hogy orosz csapatok Franciaországban partra szállottak volna. A compiègnei erdő lángokban. Berlin, szept. 10. A Züricher Zeitung párisi levelezője je­lenti. A franciák fölgyújtották a pompás com­piègnei erdőt, hogy a német csapatokat onnan kiüssék.

Next