Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-16 / 227. szám

8 t Tszzott meg a Magyar Vörös Kereszt­ Egylet és 1000 koronát a hadbavonultak családtagjai segélyezése céljára. A Simor­ utca végén elterülő hatalmas tüzérségi kaszárnyát ezerháromszáz sebesült­­számára hadi­kórházzá alakították át. Ebben a kórházban, mely­ről igazán­­alig tud a közönség, hétszáz sebesültet ápolnak. A jótékony adakozóknak ezt a hatalmas kórházat is szíves figyelmébe ajánlják illetékes hely­ről és azt kérik, hogy juttassanak élelmiszert és ál­talában minden felhasználható adományt ezeknek a sebesülteknek is, akik eddig a legkisebb mértékben élvezték a közönség támogatását. A Budapesti Beton-, Gyps- és Burkoló Építő­iparosok Szövetsége a szövetség elnökének, Kiss J. Jenő mérnöknek kezdeményezésére a szakmához tar­tozó, hadbavonult pallérok és munkások szűkölködő családjait rendszeres heti segélyezésben részesíti. Az Auguszta­ Gyorssegélyalap élelmiszertkiosztó helyiségében, a papnövelde­ utcai községi iskolában kedden délelőtt ezernyolcszáz elhagyott nő­­vonult föl segítségért. A nagy tolongás ellenére délben már valamennyi szegény asszony élelmiszerrel dúsan megrakodva hagyhatta el a kiosztó helyiséget. Senki sem ment el üres tarisznyával. A tágas tornaterem­ben van a kiosztó, ahol reggel még a legnagyobb élelmiszerraktárakat is megszégyenítette a helyiség berendezése. Szerdán már megint teje lesz a raktár, jöhet a szükséget szenvedők serege. A Budapesti Központi Segítő­ Bizottság anya­védő osztálya csütörtökön déli tizenkét órakor nyit­ja meg első gyermekágyas­ otthonát a hadbavonul­tak feleségei számára özvegy gróf Batthyány Fe­rencné villájában, I., Mányoki­ út 11. szám alatt. Az otthonban harminc ágy van. A második otthon IX., Liliom-utca 13. szám alatt lesz a Márta-egyesület épületében. Az anyavédő-bizottság kér pólyát és csecsemő-mérleget. Elküldendők a Népsegítő Iro­dába: IV.,­ Himző-utca 6. (telefon 36—04). Dr Csernoch János bíboros-hercegprimás öt­venezer koronát küldött gróf Tisza István minisz­terelnök kezéhez a hadsegélyző hivatal céljaira. Sebesültek és foglyok. — Ujabb orosz ágyuk Budapesten. — Naponta érkezik ujabb­­sebesült-szállítmány az északi harctérről. A keddre virradó éjszaka és haj­nalban két sebesültszállító vonaton hatszázan ér­keztek, valamennyien a Lemberg­­körü­l folyó csaták sebesültjei. A főváros különböző kórházaiban he­lyezték el őket. Kedden kora reggel a ferencvárosi pályaud­varra huszonöt orosz ágyú érkezett a galíciai har­cokban zsákmányolták katonáink az oroszoktól. Az ágyukat még a délelőtt folyamán a katonai ható­ság elvitette a Timót­ utcai tüzérségi szertárba, ahol závárzatukat leszerelték. Az ágyuk közül töb­bet kiállítanak majd a főváros egyik nagyobb, te­rén, a többit pedig vidéki városokba szállítják és közszemlére kiállítják. , , I L... * füwMi'iiwib'r' Hétfőn délután Auguszta főhercegasszony meglátogatta a XVI. helyőrségi kórházat, ahol hosz­szabb ideig tartózkodott. A főhercegasszony meg­tekintette az egész kórházat, hosszasabban tartóz­kodott a tiszti pavillonban, majd a legénység között osztott szét ajándékot. Gerstl Lambert fő­törzsorvos, kórházi parancsnok és Nád­y Ignác őr­nagy kalauzolták a főhercegasszonyt, aki a legna­gyobb megelégedésének adott kifejezést a példás rend és tisztaság felett. * A budapesti kórházakban ápolt harctéri sebe­sülteket a következő időkben lehet meglátogatni: A XVI. helyőrségi kórházban délután 1—4-ig; a XVII. helyőrségi kórházban délután 1—3-ig; a Vö­röskereszt felügyelete alatt levő kórházakban dél­után 2—4-ig; a duna-balparti kórházakban kizáró­lag a sebesültek hozzátartozói számára délután 1­3-ig. Szeged, szept. 15. Tegnap délután négy órakor ismét hosszú kórházvonat érkezett Szegedre. Ez a vonat 310 se­besültet hozott a déli harctérről. Az új fémipari is­kolában levő rezervkórházban helyezték el őket. Nyolc nehéz sebesült a csapatkórházba került. Az orosz foglyok nem mernek enni. Krakó, szept. 15. A Napr­od jelenti, hogy sok orosz sebesült és fogoly katona, sőt még a tisztek is félnek a nekik nyújtott eledelektől. A háború előtt otthon úgy in­formálták őket, hogy ha fogságba jutnak, mérge­zett eledeleket fognak kapni. Eleinte nem is nyúl­nak az ételhez és csak kenyeret mernek enni. PESTI HIRLAP 1914. szeptember 16., szerda. Egy magyar urilány levese Londonból. (,,Üdülő" belga katonáiét— A fehér legyező. — A gyáva angol férfiak. — A londoni moziban. — A perfid cenzori) Bizonyára a nagyközönséget is érdekelni fog­ják az alábbi sorok, amelyek egy Angolországban kin­rekedt budapesti úrileánynak szüleihez írt levelé­ből valók: Folkestone, 1914. augusztus 16. Először is azt akarom kijelenteni, hogy bol­dog vagyok, hogy Guszti a harcvonalban van. Tu­dom, hogy ő is boldog, hogy ott lehet. Az Isten se­gítse meg az én édes drága kis bátyámat ! És min­den magyar fiút és a monarchiának minden kato­náját. A németekről már kapunk híreket. Kezdenek az angolok félni tőlük. Már majdnem Boulogne­ban vannak. Naponta száz és száz francia, belga és orosz menekült jön Folkestoneba. Tegnapelőtt 200 belga katonát hoztak ide üdülni. Tudniillik egy sem sebesült. Azt mondják itt, hogy elhozták őket két hétre pihenni, aztán visszamennek újra. Most már mit gondoltak, mikor egy ország halálos vesze­delemben van, mikor a végső harcot vívja, akkor csak úgy pihenni elküldik a katonákat idegen or­szágba?! Biztos vagyok benne, hogy azok látják, hogy minden hiába már, nem akarják feleslegesen meggyilkoltatni a fiatalságot. Azt hiszem, jóra for­dul a mi szent ügyünk is. Az angolok úgy fognak elbánni a belgákkal, mint tavaly a szerbek a bol­gárokkal. A belgák harcolnak, de itt-ott már hal­lani, hogy: — Minek harcolunk mi, mikor nekünk nincs semmi érdekünk ! Az angol férfiak gyalázatosan viselkednek. A korzó, strand tele fiatal, egészséges férfiúval. Órá­ról-órára jelennek meg a plakátok Lord Kitche­nertől : „Your King and Country neede you!" (Kirá­lyotoknak és hazátoknak szüksége van reátok!) A felhívás természetesen eredménytelen marad. .. . . .­­• Ma délelőtt kint voltunk­ a strandon. Egy öreg bécsi feállt a zenészek­­emelvényére és rö­vi­den és velősen leszidta a fiatalságot. Holnaptól fogva belép a fehér legyező rendszer, ami abból áll, hogy a nők hordanak magukkal fehér legyezőket, és ha egy ilyen legyezőt odaadnak, vagy megmu­tatnak egy férfinak, az a férfi tudhatja, hogy a nők gyávának tartják. Talán ez használ valamit.­­A legújabb hír, hogy az oroszok Skóciában kikötöttek és ezen keresztül akarnak Franciaországnak segít­ségére sietni. Az angolok emlegetik már, hogy ők nem várhatnak csapatokat Indiából, mert ott a ben­szülöttekkel van baj mindig. Nem mesés? Az an­golok hazafiassága abban áll, hogy esténkint a ban­da eljátszsza a három angol himnuszt, az orosz, ja­pán himnuszt és a Marse­illái­set. A múlt héten kommandiroztak bennünket moziba. Valahogy meg­éreztük, hogy nem lesz az nekünk való és mi, ma­gyarok, egymástól függetlenül kijelentettük, hogy inkább itthon maradunk. De nem használt semmi, el kellett menni. Hát ott aztán gyönyörködhettünk a hazafias angol ifjúságban. Első kép: Lord Kitche­ner. Taps és üvöltés. — A belga király és az orosz cár. (Hát, milyen jó lett volna közbe fütyülni !) Az angol király. Mindenki feláll és . . . következett Vilmos császár, az itten annyira gyűlölt és rette­gett Kaiser. — Mindenki fütyült és nekem a fo­gam csikorgott a dühtől. Olyan isteni ember és ilyen gyáva banda kifütyült! Borzasztó volt! . . . Szeretnénk már mi is otthon lenni, de mind­annyiszor megakadályoznak bennünket az eluta­zásban. Mindenkit, még az amerikai követséget is azzal hallgattatnak el, hogy mi perceetly happy (teljesen boldogok) vagyunk. Ki kell emelnem a londoni magyar egylet elnökének rendkívül barátságos és előzékeny visel­kedését velünk szemben, de még ennek közbelépése is hajótörést szenvedett Ms. M. önző és szivtelen magartartásán, amelylyel megakadályozta haza­utazásunkat. Magyarországban ne adjatok fel e­l levelet sem, mert azokat Londonban felbontják és a ma­gyar ember, egy alávaló fráter, mindenfétiket firkál bele. A papa régebbi levelébe azt irta: Két magyar uj­ságlapot visszatartottam. Rendben van. De Erzsi kapott egy levelet egyetemi kollégájától s erre a le­vélre ezt irta a cenzor: ,,Ez a fiatal ember szerelmes­­önbé!"* A Mancika levelébe, melyet Emminek írt, azt irta bele: „Az Isten nem segít egy olyan or­szágnak, mely egész Európát háborúba döntötte."" A levél végén pedig ezt: „Én is csókolom." Pe­sze nem tűrjük az ilyesmit, a leveleket F. bácsinak is megmutattuk és ő följelenti az illetőt. Ha alkalom adódik, mi ne­m várunk értesí­tést, hanem megyünk, de ti is tegyetek meg min­dent, hogy hazamehessünk. De könnyen meglehet, hogy a háború végéig nem mozdulhatunk. Ne gon­doljátok, hogy félünk, igazán semmitől a világon nem félünk, csak undorodunk ezektőll . . . SzinIHIZ és zene. * (Varsótól az Adriáig.) Ilyen című darab került szinre kedden, nem ugyan az Urániában — mint a címből következtetné az ember — ha­nem a Király-színházban, a Beöthy László szer­ződés nélkül maradt társulatának előadásában. A darabot Márkus László írta, a Magyar szín­ház volt rendezője, kinek ez nem első színpadi kísérlete; egy Attila című tragédiáját már bemu­tatták a Nemzetiben (1911 okt. 18-dikán), de az néhány előadás után ismét nyomtalanul eltűnt. Mostani próbálkozása sem érdemel különb sor­sot, mégis adni fogják, bizonyára jó ideig, mert a színész-konzorciumnak egyelőre nincs más da­rabja. Alkalmi színdarab akar lenni, de alkalmi­hoz nem elég benne az aktualitás, színdarabnak pedig nem eléggé egységes: nincs okadatolt, összefüggő cselekménye, szerves és kellően föl­épített meséje. Inkább afféle képegyveleg, kilenc kép volt eredetileg, az utolsó hármat összevonták, s ugyanazt tehették volna az első hárommal is. Akkor a darab bizonyára nem lenne olyan el­­nyújtott, erőltetett és hosszadalmas. A legtöbb je­lenésben a szereplők ide-oda mozognak a színen, mintha dróton rángatná őket a szerző; üres tirá­dákat, bombasztikus kiszólásokat hallunk, s bi­zony gyakran kisért az ásítás. Kit is érdekelhet ez a sablonos­ kettős szerelmi história, az ármá­nyos és vetélytársát igaztalanul sikkasztással vá­doló kozáktiszt gonosz cselvetése és a többi untig ismert közhely? Hatást, melegséget csakis akkor érzünk, mikor a magyar huszárok betörnek a börtönbe s kiszabadítják az ott fogva levő len­gyeleket, meg az utolsó jelenésben, midőn meg­szólal a himnus és a közönség állva énekeli, a szereplőkkel együtt. Derültséget kelt a két komi­kusnak — Rátkainak és Z. Molnár Lászlónak — pompás kupléja is, valamint kacagtató kutya­mosó-jelenésük. Ilyenkor áttört a verőfény az unalom sűrű ködén, mely lassan, lomhán neheze­dett a (csak félig telt) nézőtérre. Pedig az elő­adás kitűnő volt, a színészek derekasan fáradoz­tak a siker érdekében: Törzs Jenő és Király Ernő, Báthory Gizella,és Forrai Rózsi, Tarnay és Latabár, Vágó és Körmendy, Tanayné és Verő Márta, Németh József­ és Boros Ernő, Papp Mi­hály és Kardos — valamennyi egyenként és együttvéve teljesen kiérdemelték a közönség tap­sait, mely sokszor szólította őket a függöny elé. Fáradozásuk nem tette jobbá a darabot, de leg­alább előmozdította a külső sikert. (­lds.) * (Az Előre!) bemutatója holnap, szer­dán, lesz a Vígszínházban, ahol már hetek óta folynak Gábor Andor új színjátékának elő­készületei. A darab jóformán az egész vígszín­házi együttest foglalkoztatja. A harmadik fel­vonás tábori jeleneteiben fellépnek Kővári Gyula, Magyari Lajos és Papp János, akik ba­kanótákat fognak énekelni Csütörtökön és pénteken az Előré­t ismétlik, szombaton pedig fél nyolc és fél tíz órakor a Mindnyájunknak el kell menni körül színre. * (Új műsor három előadásban.) Az Apollo szerdán új műsort mutat be; a műsor ke­retében mutatkozik be Batizfalvy Elza, több első­rendű vidéki színház volt, kedvelt primadonná­ja; nemkülönben főerőssége marad a műsornak Gyárfás Dezső továbbá Gózon, Szabolcs, Érc­köri és Szemere. Bemutatásra kerül egy Királyért és hazáért c. bluett, több új magánszám és móka. Tekintettel az Apolló előadásai iránt megnyilvá­nuló nagy érdeklődésre, hétköznaponként már most szerdától kezdve három előadás lesz, 6, 8 és 10 órai kezdettel, vasárnap pedig négy előadás.

Next