Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-16 / 227. szám
8 t Tszzott meg a Magyar Vörös Kereszt Egylet és 1000 koronát a hadbavonultak családtagjai segélyezése céljára. A Simor utca végén elterülő hatalmas tüzérségi kaszárnyát ezerháromszáz sebesültszámára hadikórházzá alakították át. Ebben a kórházban, melyről igazánalig tud a közönség, hétszáz sebesültet ápolnak. A jótékony adakozóknak ezt a hatalmas kórházat is szíves figyelmébe ajánlják illetékes helyről és azt kérik, hogy juttassanak élelmiszert és általában minden felhasználható adományt ezeknek a sebesülteknek is, akik eddig a legkisebb mértékben élvezték a közönség támogatását. A Budapesti Beton-, Gyps- és Burkoló Építőiparosok Szövetsége a szövetség elnökének, Kiss J. Jenő mérnöknek kezdeményezésére a szakmához tartozó, hadbavonult pallérok és munkások szűkölködő családjait rendszeres heti segélyezésben részesíti. Az Auguszta Gyorssegélyalap élelmiszertkiosztó helyiségében, a papnövelde utcai községi iskolában kedden délelőtt ezernyolcszáz elhagyott nővonult föl segítségért. A nagy tolongás ellenére délben már valamennyi szegény asszony élelmiszerrel dúsan megrakodva hagyhatta el a kiosztó helyiséget. Senki sem ment el üres tarisznyával. A tágas tornateremben van a kiosztó, ahol reggel még a legnagyobb élelmiszerraktárakat is megszégyenítette a helyiség berendezése. Szerdán már megint teje lesz a raktár, jöhet a szükséget szenvedők serege. A Budapesti Központi Segítő Bizottság anyavédő osztálya csütörtökön déli tizenkét órakor nyitja meg első gyermekágyas otthonát a hadbavonultak feleségei számára özvegy gróf Batthyány Ferencné villájában, I., Mányoki út 11. szám alatt. Az otthonban harminc ágy van. A második otthon IX., Liliom-utca 13. szám alatt lesz a Márta-egyesület épületében. Az anyavédő-bizottság kér pólyát és csecsemő-mérleget. Elküldendők a Népsegítő Irodába: IV., Himző-utca 6. (telefon 36—04). Dr Csernoch János bíboros-hercegprimás ötvenezer koronát küldött gróf Tisza István miniszterelnök kezéhez a hadsegélyző hivatal céljaira. Sebesültek és foglyok. — Ujabb orosz ágyuk Budapesten. — Naponta érkezik ujabbsebesült-szállítmány az északi harctérről. A keddre virradó éjszaka és hajnalban két sebesültszállító vonaton hatszázan érkeztek, valamennyien a Lembergkörül folyó csaták sebesültjei. A főváros különböző kórházaiban helyezték el őket. Kedden kora reggel a ferencvárosi pályaudvarra huszonöt orosz ágyú érkezett a galíciai harcokban zsákmányolták katonáink az oroszoktól. Az ágyukat még a délelőtt folyamán a katonai hatóság elvitette a Timót utcai tüzérségi szertárba, ahol závárzatukat leszerelték. Az ágyuk közül többet kiállítanak majd a főváros egyik nagyobb, terén, a többit pedig vidéki városokba szállítják és közszemlére kiállítják. , , I L... * füwMi'iiwib'r' Hétfőn délután Auguszta főhercegasszony meglátogatta a XVI. helyőrségi kórházat, ahol hoszszabb ideig tartózkodott. A főhercegasszony megtekintette az egész kórházat, hosszasabban tartózkodott a tiszti pavillonban, majd a legénység között osztott szét ajándékot. Gerstl Lambert főtörzsorvos, kórházi parancsnok és Nády Ignác őrnagy kalauzolták a főhercegasszonyt, aki a legnagyobb megelégedésének adott kifejezést a példás rend és tisztaság felett. * A budapesti kórházakban ápolt harctéri sebesülteket a következő időkben lehet meglátogatni: A XVI. helyőrségi kórházban délután 1—4-ig; a XVII. helyőrségi kórházban délután 1—3-ig; a Vöröskereszt felügyelete alatt levő kórházakban délután 2—4-ig; a duna-balparti kórházakban kizárólag a sebesültek hozzátartozói számára délután 13-ig. Szeged, szept. 15. Tegnap délután négy órakor ismét hosszú kórházvonat érkezett Szegedre. Ez a vonat 310 sebesültet hozott a déli harctérről. Az új fémipari iskolában levő rezervkórházban helyezték el őket. Nyolc nehéz sebesült a csapatkórházba került. Az orosz foglyok nem mernek enni. Krakó, szept. 15. A Naprod jelenti, hogy sok orosz sebesült és fogoly katona, sőt még a tisztek is félnek a nekik nyújtott eledelektől. A háború előtt otthon úgy informálták őket, hogy ha fogságba jutnak, mérgezett eledeleket fognak kapni. Eleinte nem is nyúlnak az ételhez és csak kenyeret mernek enni. PESTI HIRLAP 1914. szeptember 16., szerda. Egy magyar urilány levese Londonból. (,,Üdülő" belga katonáiét— A fehér legyező. — A gyáva angol férfiak. — A londoni moziban. — A perfid cenzori) Bizonyára a nagyközönséget is érdekelni fogják az alábbi sorok, amelyek egy Angolországban kinrekedt budapesti úrileánynak szüleihez írt leveléből valók: Folkestone, 1914. augusztus 16. Először is azt akarom kijelenteni, hogy boldog vagyok, hogy Guszti a harcvonalban van. Tudom, hogy ő is boldog, hogy ott lehet. Az Isten segítse meg az én édes drága kis bátyámat ! És minden magyar fiút és a monarchiának minden katonáját. A németekről már kapunk híreket. Kezdenek az angolok félni tőlük. Már majdnem Boulogneban vannak. Naponta száz és száz francia, belga és orosz menekült jön Folkestoneba. Tegnapelőtt 200 belga katonát hoztak ide üdülni. Tudniillik egy sem sebesült. Azt mondják itt, hogy elhozták őket két hétre pihenni, aztán visszamennek újra. Most már mit gondoltak, mikor egy ország halálos veszedelemben van, mikor a végső harcot vívja, akkor csak úgy pihenni elküldik a katonákat idegen országba?! Biztos vagyok benne, hogy azok látják, hogy minden hiába már, nem akarják feleslegesen meggyilkoltatni a fiatalságot. Azt hiszem, jóra fordul a mi szent ügyünk is. Az angolok úgy fognak elbánni a belgákkal, mint tavaly a szerbek a bolgárokkal. A belgák harcolnak, de itt-ott már hallani, hogy: — Minek harcolunk mi, mikor nekünk nincs semmi érdekünk ! Az angol férfiak gyalázatosan viselkednek. A korzó, strand tele fiatal, egészséges férfiúval. Óráról-órára jelennek meg a plakátok Lord Kitchenertől : „Your King and Country neede you!" (Királyotoknak és hazátoknak szüksége van reátok!) A felhívás természetesen eredménytelen marad. .. . . .• Ma délelőtt kint voltunk a strandon. Egy öreg bécsi feállt a zenészekemelvényére és röviden és velősen leszidta a fiatalságot. Holnaptól fogva belép a fehér legyező rendszer, ami abból áll, hogy a nők hordanak magukkal fehér legyezőket, és ha egy ilyen legyezőt odaadnak, vagy megmutatnak egy férfinak, az a férfi tudhatja, hogy a nők gyávának tartják. Talán ez használ valamit.A legújabb hír, hogy az oroszok Skóciában kikötöttek és ezen keresztül akarnak Franciaországnak segítségére sietni. Az angolok emlegetik már, hogy ők nem várhatnak csapatokat Indiából, mert ott a benszülöttekkel van baj mindig. Nem mesés? Az angolok hazafiassága abban áll, hogy esténkint a banda eljátszsza a három angol himnuszt, az orosz, japán himnuszt és a Marseilláiset. A múlt héten kommandiroztak bennünket moziba. Valahogy megéreztük, hogy nem lesz az nekünk való és mi, magyarok, egymástól függetlenül kijelentettük, hogy inkább itthon maradunk. De nem használt semmi, el kellett menni. Hát ott aztán gyönyörködhettünk a hazafias angol ifjúságban. Első kép: Lord Kitchener. Taps és üvöltés. — A belga király és az orosz cár. (Hát, milyen jó lett volna közbe fütyülni !) Az angol király. Mindenki feláll és . . . következett Vilmos császár, az itten annyira gyűlölt és rettegett Kaiser. — Mindenki fütyült és nekem a fogam csikorgott a dühtől. Olyan isteni ember és ilyen gyáva banda kifütyült! Borzasztó volt! . . . Szeretnénk már mi is otthon lenni, de mindannyiszor megakadályoznak bennünket az elutazásban. Mindenkit, még az amerikai követséget is azzal hallgattatnak el, hogy mi perceetly happy (teljesen boldogok) vagyunk. Ki kell emelnem a londoni magyar egylet elnökének rendkívül barátságos és előzékeny viselkedését velünk szemben, de még ennek közbelépése is hajótörést szenvedett Ms. M. önző és szivtelen magartartásán, amelylyel megakadályozta hazautazásunkat. Magyarországban ne adjatok fel el levelet sem, mert azokat Londonban felbontják és a magyar ember, egy alávaló fráter, mindenfétiket firkál bele. A papa régebbi levelébe azt irta: Két magyar ujságlapot visszatartottam. Rendben van. De Erzsi kapott egy levelet egyetemi kollégájától s erre a levélre ezt irta a cenzor: ,,Ez a fiatal ember szerelmesönbé!"* A Mancika levelébe, melyet Emminek írt, azt irta bele: „Az Isten nem segít egy olyan országnak, mely egész Európát háborúba döntötte."" A levél végén pedig ezt: „Én is csókolom." Pesze nem tűrjük az ilyesmit, a leveleket F. bácsinak is megmutattuk és ő följelenti az illetőt. Ha alkalom adódik, mi nem várunk értesítést, hanem megyünk, de ti is tegyetek meg mindent, hogy hazamehessünk. De könnyen meglehet, hogy a háború végéig nem mozdulhatunk. Ne gondoljátok, hogy félünk, igazán semmitől a világon nem félünk, csak undorodunk ezektőll . . . SzinIHIZ és zene. * (Varsótól az Adriáig.) Ilyen című darab került szinre kedden, nem ugyan az Urániában — mint a címből következtetné az ember — hanem a Király-színházban, a Beöthy László szerződés nélkül maradt társulatának előadásában. A darabot Márkus László írta, a Magyar színház volt rendezője, kinek ez nem első színpadi kísérlete; egy Attila című tragédiáját már bemutatták a Nemzetiben (1911 okt. 18-dikán), de az néhány előadás után ismét nyomtalanul eltűnt. Mostani próbálkozása sem érdemel különb sorsot, mégis adni fogják, bizonyára jó ideig, mert a színész-konzorciumnak egyelőre nincs más darabja. Alkalmi színdarab akar lenni, de alkalmihoz nem elég benne az aktualitás, színdarabnak pedig nem eléggé egységes: nincs okadatolt, összefüggő cselekménye, szerves és kellően fölépített meséje. Inkább afféle képegyveleg, kilenc kép volt eredetileg, az utolsó hármat összevonták, s ugyanazt tehették volna az első hárommal is. Akkor a darab bizonyára nem lenne olyan elnyújtott, erőltetett és hosszadalmas. A legtöbb jelenésben a szereplők ide-oda mozognak a színen, mintha dróton rángatná őket a szerző; üres tirádákat, bombasztikus kiszólásokat hallunk, s bizony gyakran kisért az ásítás. Kit is érdekelhet ez a sablonos kettős szerelmi história, az ármányos és vetélytársát igaztalanul sikkasztással vádoló kozáktiszt gonosz cselvetése és a többi untig ismert közhely? Hatást, melegséget csakis akkor érzünk, mikor a magyar huszárok betörnek a börtönbe s kiszabadítják az ott fogva levő lengyeleket, meg az utolsó jelenésben, midőn megszólal a himnus és a közönség állva énekeli, a szereplőkkel együtt. Derültséget kelt a két komikusnak — Rátkainak és Z. Molnár Lászlónak — pompás kupléja is, valamint kacagtató kutyamosó-jelenésük. Ilyenkor áttört a verőfény az unalom sűrű ködén, mely lassan, lomhán nehezedett a (csak félig telt) nézőtérre. Pedig az előadás kitűnő volt, a színészek derekasan fáradoztak a siker érdekében: Törzs Jenő és Király Ernő, Báthory Gizella,és Forrai Rózsi, Tarnay és Latabár, Vágó és Körmendy, Tanayné és Verő Márta, Németh József és Boros Ernő, Papp Mihály és Kardos — valamennyi egyenként és együttvéve teljesen kiérdemelték a közönség tapsait, mely sokszor szólította őket a függöny elé. Fáradozásuk nem tette jobbá a darabot, de legalább előmozdította a külső sikert. (lds.) * (Az Előre!) bemutatója holnap, szerdán, lesz a Vígszínházban, ahol már hetek óta folynak Gábor Andor új színjátékának előkészületei. A darab jóformán az egész vígszínházi együttest foglalkoztatja. A harmadik felvonás tábori jeleneteiben fellépnek Kővári Gyula, Magyari Lajos és Papp János, akik bakanótákat fognak énekelni Csütörtökön és pénteken az Előrét ismétlik, szombaton pedig fél nyolc és fél tíz órakor a Mindnyájunknak el kell menni körül színre. * (Új műsor három előadásban.) Az Apollo szerdán új műsort mutat be; a műsor keretében mutatkozik be Batizfalvy Elza, több elsőrendű vidéki színház volt, kedvelt primadonnája; nemkülönben főerőssége marad a műsornak Gyárfás Dezső továbbá Gózon, Szabolcs, Ércköri és Szemere. Bemutatásra kerül egy Királyért és hazáért c. bluett, több új magánszám és móka. Tekintettel az Apolló előadásai iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésre, hétköznaponként már most szerdától kezdve három előadás lesz, 6, 8 és 10 órai kezdettel, vasárnap pedig négy előadás.