Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-17 / 228. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 228. (12,468.) szám. Csütörtök, szeptember 17. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körut 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut 1 •Telefon: József 52 96. ELŐFIZETÉSE ÁRAK: Egész évre 32 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra : 2 „ 80 „ " Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20 ik oldalon olvasható. A Festi Hírlap mai száma 20 oldal . Az elsöpört söpredék. Igazán nem is csoda, hogy a szávántúli szerb hazafiak elbízzák magukat és a legkalan­dosabb hódító utakra merészkednek. Hogyne képzelnék icipici országukat a világ központ­jának, vagy legalább is az archimedesi emelő­rúdnak, amelylyel a világot sarkaiból kiforgat­ni lehet, amikor a mai világháború példátlan színjátéka ,a történelem legnagyobb fordulója miattuk támadt, körülöttük megy végbe? Azt a bizonyos európai egyensúlyt az összes nagy­hatalmak egy félszázad válságain keresztül tud­ták egyesült igyekezetükkel is művészi csopor­tosításaikkal is fentartani. És íme, a pöttöm Szerbia vásott gammnkedvében egyet rúgott nagyhatalmi csoportokon, mire halomra dőlt a nagyszerű európai egyensúly és tíz-húsz mil­liónyi hadseregek Európa egyik szélétől a má­sikig tetemhalmokká ágyúzzák egymást. Hát az ilyen óriási siker után a komitácsi hazafiaknak méltán fejekbe szállhatott a nagy képzelődés és kölyök vakmerőségük is megnövekedhetett. És amióta az ő kis országuk még cifra zsinórt is kapott a nyakába, — alkalmilag lehet belőle ugyan hurok is — amelyen rajta függ a gyerek medálja: a cár kedvence, ők úgy érzik, hogy nekik mindennap valami új garázdasággal és új pimaszkodással kell hősi létükről bizonysá­got tenniök. Hiszen idején volt is nagyon, hogy magukat újra a közönség eszébe juttassák. A világesemények irtózatos rohamában szinte teljesen el is felejtették ugyan már az átadata első okát, a szerb komitácsi erkölcs el­lobbantott bombáját. A mi monarchiánk is egy­szerűen piszkos sutyokban hagyta őket, mihelyt nagyobb ellenségek állottak ki a síkra. De a megduzzadt szerb önérzet már nem tűrhette el, hogy az óriások mérkőzésében róla tudomást ne vegyenek. A szerb vezérek gondoltak újra merészet és kalandoros expedíciókra vezették vitéz bandáikat. Betöréseket kísérlettek tehát meg országunk területére és a külföldhöz inté­zett jelentésekben előre nagyokat ittak a medve bőrére. A kalandoros játéknak persze igen ha­mar csúf és gyászos megakadása következett. A római „veni vidi vici" mintájára erről a gyors elintéztetésről is klasszikus rövidséggel jelenthetik Nisbe: Betörtünk, körülnéztünk, ki­rúgattunk. Mitrovica, Grabovci és a pancsovai sziget valószínűleg nem fognak nevezetes helyet nyerni a haditörténelemben, de annál jobban használhatók fel mint a komitácsi hősiesség be-és kirohanásainak mozi képsorozata. Jó lesz ezt a megállapítást egyszer s min­denkorra megjegyeznünk. Ha a szerbek már­­ csak óriási nagyító üvegen át tudják nézni Európához való viszonyukat, ezt komikus voltá­ban is meg lehet érteni, de az utóbbi napokban tapasztalnunk kellett, hogy nálunk is nem egy helyütt optikai csalódások terjedtek el a szerb politika jelentősége és a szerb hadi stratégia terjedelme felől. A háborús dráma kezdetén, mielőtt Szerbiával való bonyodalmunk a nagy­hatalmak világrengető összeütközésévé fejlő­dött, a mi közvéleményünk azt várta, hogy egy büntető expedíciónak viharos hadi robogása alaposan szét fogja tiporni a szerb politika orv­vadász leshelyeit. Kedvetlenül vettük tudomá­sul, amikor a háború színhelyének és tényezői­nek óriási kitágulása folytán hadseregünk ezt a feladatot kénytelen volt későbbi időkre hagyni. Ez a kedvetlenség a Szerbiával szomszédos és közelebbről érintett vidékeken első pillanatra megdöbbenéssé is fokozódhatott, amikor azt kel­lett hallaniuk hogy a többszörösen megvert szerb csapatok most arra is képeseknek érzik magukat, hogy határainkon áttörve, a saját területünkön való előnyomulást kíséreljék meg. Úgy látszik, a riasztó hírek hatása alatt vak pánik is tá­madt némely szávamenti községben. És nem ta­gadható, hogy az ország belsejében is némi nyugtalanságot keltett az a körülmény, hogy a gazdátlan híresztelésekkel szemben napokig nélkülöztük a hadvezetés hivatalos értesítéseit. Nos, most mindenki láthatja, hogy csak a képzelődés reflex sugarai idézték elő az üres optikai káprázatot. Nem kellett több, csak egy­egy határmenti őrcsapatunknak erélyesen meg­lóbált seprője és a nyüzsgő söpredék azonnal letisztult az ország területéről. Nem került ez hadseregünknek semmi különös munkájába, nem is írható föl különös dicsőségének és és azért meg kell érteni, ha hadvezetőségünk sem tartotta köteles teendőjének, hogy a szerb ka­landorság vakmerő vállalkozásairól nyomban részletes közléseket juttasson a nyilvánosság­Az európai háborúból a mai nappal lett tulajdonképepi világháború. Azok a csaták, amelyek eddig a gyarmatokon lefolytak — bele­számítva a Németország által Chinától bérelt Kiaucsou bombázását is — méreteikben még­­ nem voltak olyanok, hogy a szó igazi értelmé­ben beszélhettünk volna világháborúról. De ma olyan esemény híre érkezik, amely az egész földtekét könnyen lángba boríthatja. A pekingi német követség hivatalos jelen­tést küldött a kopenhágai német követséghez arról, hogy Indiában kitört a forradalom s Anglia katonai segítséget kért Japántól India ellen. Japán három feltételt szabott Anglia kí­vánságainak teljesítésére: 1. szabad bevándor­lást a Csendes-tenger britt birtokaira; 2. két­száz millió dollárnyi kölcsönt és 3. a szabad kéz politikáját Chinával szemben. Anglia e fel­tételeket elfogadta. Ezzel a hírrel egyidejűleg híre érkezik annak, hogy Egyiptomban is állandó a forron­gás s a kormány rövidesen ki fogja hirdetni a statáriumot. Az Egyiptom fékentartására út­nak bocsátott angol csapatok a kopenhágai angol követ kijelentése szerint már megérkez­tek Egyiptomba. Ez a kijelentés tehát beismeri, hogy Egyiptomban baj van. Hogy Indiában is baj volna, azt a kopenhágai angol követ egye­lőre cáfolni igyekszik, de arra a kérdésre, vajon igaz-e, hogy Indiába japán csapatok szállíttatnak, már begombolkozik és nem ad semminemű választ. Mindezekhez a jelenségekhez járul Churchill angol tengerészeti miniszternek egy legújabb kijelentése, mely már nagyon elüt a Troyd George pénzügyminiszter hangjától, aki tudvalevőleg a minap még arról beszélt, hogy Anglia, ha kell, húsz évig is kész a háborúra. Churchill már arról beszél, hogy a háborúnak hogyan lehetne véget vetni s azt mondja, Angliának erre csak egyetlen eszköze van az­­nak. Minden magyar ember lelkét, tudjuk, kí­nos rezgésbe ejtheti az olyan hír, hogy a halálra szánt komitácsi bandák még saját területünkre is tehetik gyorsfutó achillesi sarkukat. De min­den jelenség azt bizonyítja hogy ez a lát­sza­tos vakmerőség csak a teljes kétségbeesés nyil­vánulása. Igen hiteles adatok egybevágóan bizo­nyítják azt, hogy Szerbia összes határainak és közlekedési vonalainak elzárása folytán az éh­ínség küszöbére jutott A szerb hősöknek­­iincs maradásuk saját földjükön, eleségük fogytán, mit tehetnek tehát mást, csak hogy betörjenek és alkalmilag elfogassák magukat. Amit csapa­tainknak itt teljesíteniük kell, s talán inkább na­gyobb méretű­ rendőri munka,­ mint katonai operáció, ha legalább egy millió emberből álló hadsere­get tud szerezni s azt a kontinensre küldi. S végül még egy jelenség: , Az angol flotta hihetetlen óvatossága, melyet az angol közvélemény sehogysem akart értékelni, egyenesen arra bírta a félhivatalos sajtót,­ hogy dicséretet zengjen Jellicoe admi­rálisnak, amiért kerüli a német flottával való összeütközést. Most Angliának fő figyelmét Indiára kell fordítania — írják már legújab­ban a londoni újságok. Mindezeket a jelenségeket pedig mára be­tetőzi a pekingi német követ jelentése az idiai forradalomról s arról, hogy Anglia Japán segítségét kéri a forradalom leverésére, amit Japán, Angliára elképzelhetetlenül megalázó feltételekkel, hajlandó is vállalni. A helyzet tehát ebben a pillanatban a kö­vetkező: Anglia, a gőgös kalmárország, megalázta magát a sárga faj katonai nemzete előtt. A gőgös angol, aki mindenkit megvetően lenéz, aki még templomaiból, színházaiból és klub­jaiból is kizárta a színes falvakat, most segít­ségért könyörög annál a japán nemzetnél amelyet már egyszer oly rutul cserbenhagyott. S most nézzük, mi lehet a japán segítség eredménye. Anglia elsősorban is szembe fogja ta­lálni magával két leghűségesebb gyarmatát, Ausztráliát és Kanadát. Előbbi már évtizedek óta belátta, hogy veszély és pedig megsemmisítő veszély csakis Japán részéről érheti. Épen ezért a mindenkori demokrata kormányok a legszigorúbb törvé­nyeket hozták a japán faj beözönlése ellen, aminek azután meg is lett az a következménye hogy Ausztrália demokrata lakossága ma a világnak talán i­ "boldogabb és legjobban Ve­rcse népe. Ausztrália példáját rövidesen követte az világháború eseményei. Dffffenzivánk Szerbia ellen. - A szerbek kivezetésének részletei. - Iszaki hadseregünk a kellő pelanatra vár, hogy új támadást kezdjen. - Ez o­oszok óriási veszte­ségei. - Indiában kitört a forradalom. - Anglia Japán segítségét kéri. A franciaországi döntő harcba beavat­kozott a német trónörökös serege.

Next