Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-24 / 235. szám

1914 szeptember 21., csütörtök. PESTI HÍRLAP LI — (Visszautasítás.) A következő sorokat kaptuk: „Úgy látszik, hogy a harctéri eseményekről szóló tudósításokat a hadvezetőség németül adja ki s azok a kőnyomatosok, amelyek fölhatalmazást kaptak arra, hogy ezeket a közleményeket a magyar nyelven megjelenő lapok számára közvetítsék, a német nyelvből magyarra történő átültetések terén maradandó érdemeket aligha szereznek. Ezek a kőnyomatosok vajmi gyakran jelentik, hogy ez vagy az a csapat a másik támadását visszautasította. Mióta a háború folyik, ilyen visszautasítás tömérdek történt és pedig a legtöbb esetben erélyes formában. A lapok közlései nyomán ma már az előbeszédben is hallani lehet, hogy a harctereken az egyik fél a másik rohamát visszautasította, amiből az is következik, hogy mindinkább nagyobb lesz azok száma, akik a magyar nyelv szókincsével nincsenek tisztában. Így tehát nem végzek fölösleges munkát, ha megjegyzem, hogy a magyar ember visszautasít ugyan bizonyos neki nem tetsző meghívást, de sohasem támadást. Ezt nálunk visszaverik s aligha akadhat olyan jól beszélő magyar, aki azt mondaná, hogy az ellenfél az ellenséget, amikor az ráütött, visszautasította. Mindebből megtanulhatjuk azt is, hogy a magyar nyelvben minden egyes alkalommal a megfelelő kifejezést kell használni és pedig akkor is, amikor németből magyarra fordítanak. Ha pediglen ezzel tisztába jövünk, akkor a kőnyomatosok ilyetén fordításait könyörtelenül vissza kell utasítanunk." (Az amerikai írek Anglia ellen.) A newyorki Staatszeitung legutolsó száma írja, hogy a szeptember elsején Cincinnatiban a Chesterparkban megtartott „német nap"-on, amelyen húszezer amerikai német vett részt, a cincinnatii polgármester beszédet mondott, amelynek keretében előterjesztett© az amerikai írek kitörő lelkesedéssel fogadott alábbi határozatát: „Az ír nemzeti Wolf Johne Club közgyűlése, mely Cincinnati város legrégibb és legtekintélyesebb ír nemzeti egyesülete, egyhangú határozattal az írek legmélyebb rokonszenvét és üdvözletét küldi a német nemzetnek, kifejezvén egyúttal azt a reményét is, hogy a most folyó német-angol-francia és orosz háború a német fegyverek dicsőséges és fölényes győzelmével fog véget érni. Csodálkozással és mélységes megvetéssel látja az amerikai írek klubja Anglia tengeri kalózkodását és azt a harcmodort, amelylyel szövetségeseivel karöltva ennek a háborúnak egyik céljává tűzte ki a komoly és tisztességes német világkereskedelem megfojtását. Anglia 1812-ben Amerika vad indiánjait lázította fel a védtelen európai bevándorlók ellen. Most is hű maradt magához és régi elveihez, mert most a sárga japánokat és az angol India és a gyarmatok barnabőrű vad hordáit — melyeket a kolóniák nem tudnak megtűrni — fogadja pénzért szövetségeseivé. Nem tudjuk megérteni és nem is hiszszük, hogy legyen amerikai, aki Németország ellenségeivel szimpatizáljon; azért mi ismételten annak a reményünknek adunk kifejezést és azért imádkozunk, hogy Németország ellenségeit és barbár szövetségeseit mielőbb fölényes és döntő győzelemmel verje le a civilizáció és a kultúra nagyobb dicsőségére." (A volt miniszter tragédiája.) A Stefánia ügynökség távirata jelenti Schioból, hogy Fusinato volt miniszter, az olasz kamara tagja, a nemzetközi jog tanára és a hágai döntőbíróság tagja, szerdán délelőtt öngyilkossá lett. Szívenlőtte magát és nyomban meghalt. (Eugénia ex-császárnéról.) Eugénia ex-császárné feszült figyelemmel kiséri a háború eseményeit. Farlbroughban az egész napot azzal tölti, hogy apró zászlócskákkal megjelöli a csapatmozdulatokat a térképen. Háztartását a minimumra redukálta, egyszerű, polgári módon él és szolgaszemélyzetét elküdötte harcolni a németek ellen. (A sarajevói merénylet főtárgyalása.) A zágrábi Obzor értesülése szerint a sarajevói merénylők, Princip és társai bűnpörének főtárgyalása november végén kezdődik Sarajevóban. A vizsgálatot úgyszólván teljesen befejezték és a vádirat, mely körülbelül ötszáz oldal terjedelmű, ki van teljesen dolgozva. A tárgyalás, mely több napig fog tartani, a büntető szenátus előtt fog lezajlani és nem a hadbíróság előtt, mivel a merényletet akkor követték el, amikor Boszniában még nem hirdették ki a hadiállapotot. (Tüntetést Portugáliában.) Liszabonból Berlinen át érkezett jelentés szerint Oportóban tüntetést rendeztek a drágaság ellen. E tüntetés folyamán összeütközések is voltak, miközben több tüntető megsebesült és sokat letartóztattak. Többek eljen megindították a vizsgálatot. (A sebesült füle.) A fővárosba került sebesült katonák iránt érdeklődő urak egyike nem kis részvéttel szólított meg egy bakát s miután annak hőstetteit meghallgatta, azt a kérdést intézte hozzá, hogy mit kíván? A baka erre, kissé sunyi képet vágna, azt felelte, hogy csak annyi kolbászt, amennyi az egyik fülétől a másikig nyúlik. A jóakaró nyomban megnyugtatta a hadfit, hogy ezt az óhajt igen szívesen és azonnal teljesíti, amire a sebesült a bal füléhez nyúlt és igy szólt: „Az egyik, kérem, itt van, a másik azonban Sabac körül maradt." — (Bernard Shaw — Potsdam, lord Kitchener s a vitéz angol seregek.) Bernard Shaw-val s a háboru kapcsán világgá bocsátott ,,tréfá"-jával foglalkoztunk itt már legutóbb. Mint ismeretes, aszellemes és mindenáron szellemes angol a maga fölényes és mindent „elintézni" akaró modorában nem a legszeretetreméltóbban s nem is a leghálásabban nyilatkozott a németekről, a német miltalizmusról, a Potsdamról, mely szerinte mintegy megtestesítője a német szellemnek. „Ha másra nem is, egyre mindenesetre jó lesz a háború, — írta kedves szellemességgel a derék ír költő: „Lord Kitchener vitéz seregei előbb le fogják verni a németeket, hogy azután együttesen, közös erővel szálljanak szembe az orosz barbarizmussal. . ." Shaw ezek után nyilván azt várta, hogy a világ most már kacagni fog a „jóízű" ötleten. "Várakozásában azonban ezúttal kissé csalódott. A németek ugyanis mindjárt kioktatták, hogy most a szellemeskedésre kíváncsiak a legkevésbbé, majd emlékeztették arra is, hogy az ilyesfajta „tréfa" — épen tőle — nemcsak ízléstelen, hanem egyszersmind hálátlan is. Jó tudni ugyanis, hogy Shavo egyenesen a németeknek köszönheti minden írói sikerét, a németek tették meg nagy íróvá, akkor, mikor még honfitársai úgyszólván észre sem vették. Ami a „Potsdam"-ot illeti, elsőnek Werner Lombart, a nagyhírű berlini szociológus, utasította vissza rosszul sikerült élcelődését. Viszont ami lord Kitchener vitéz seregeire vonatkozik... e tekintetben nem jött meg a válasz. Pedig bizonyos, hogy az élnek legalább is jórésze lord Kitchenernek s az ő vitéz seregeinek volt szánva. Mert ha jól emlékszünk, épen lord Kitchener volt az a „tipikus, szívós és akaratos veterán", akiről egyik legutóbbi művének, a Caesar és Cleopatrának, egyik hősét, Belzanort, mintázta s akit gyorsnak és agyafúrtnak jellemez, mikor elegendő a durva erő, de gyámoltalannak és gyermekesnek, mikor ez nem elegendő. „Kitűnő altiszt, meg nem felelő hadvezér, siralmas diktátor. Ha befolyásos összeköttetése lenne" — folytatja tovább a jellemzést — „minden bizonynyal a két utóbbi minőségben alkalmaznák, annálfogva, mert első minőségében sikereket ért el. . ." De a lord Kitchener vitéz seregeinek méltatásával sem marad adós. Ugyancsak ebben a könyvben, ugyanezen a helyen a huszadfél század előtti keleti harcosokról írván, jellemzésül megemlíti, hogy „tisztjeik sokkal civilizáltabbak a modern angol katonatiszteknél. Nem ássák ki és nem csonkítják meg halott ellenségeik holttestét, amint az angolok kiásták Cromwellt. A katonák viszont épen olyan sikamlós történetekkel szokták egymást szórakoztatni, amilyenek ma is divatosak az angol kaszárnyákban. . ." E kis szemelvények élénken illusztrálják, hogy milyen véleménynyel van Shawlord Kitchenerről s vitéz seregeiről s egyszersmind bizonyítják azt is, hogy tulajdonképen nem a németeket akarta sérteni. Ez utóbbi körülmény egyébként már ki is tűnik egy utólagos mosakodásából. Legutóbb ugyanis Shaw egy amerikai folyóiratban ismét cikket írt a háborúról, melynek már a címe is: „Bűntény a civilizáció ellen Oroszország érdekében", érthetőbben elárulja szándékait. Shaw e cikkében kifejti, hogy akkor, amikor Németország ellen szövetkeztek az orosz barbársággal, a civilizáció ellen követtek el merényletet — főleg kapitalisztikus érdekekért, holott minden emberies érdek azt követelte volna, hogy a németekkel együtt menjenek Oroszország ellen . . . Úgy látszik tehát, legalább Shaw utólagos magyarázkodásából így lehet következtetni, hogy erre a gondolatra akart célozni az az előbbi „tréfa" is, melyért a németek annyira megnehezteltek. Ami a németeket illeti, a tréfa ugyan továbbra is ízléstelen marad, az abszolúciót azonban mégsem lehet most már megtagadni Bernard Shawtól, elvégre is oly sokáig játszott csepüfigurákkal, hogy nem lehet csodálkozni, ha a kelleténél kissé továbbra is csepűnek nézte az embereket. (Német „Zeppelin" a berni Jura fölött.) Múlt szombaton egy hatalmas német kormányozható léghajó jelent meg roppant magasságban, a Delmonde-tól északra fekvő Jura-hegység felett. A léghajó kosarának elejéről és hátuljáról egyegy erős reflektor szórta le vakító fényét. A léghajó néhány ivet irt le a magasban s azután Bázel irányában eltűnt. (A bán Budapesten.) Báró Skerlecz Iván, horvát bán, Budapestre érkezett. Többrendbeli tanácskozást fog itt folytatni. (A bécsi német nagykövet Budapesten.) Tschirsky-Boegendorff bécsi német nagykövet kedden reggel Budapestre érkezett. A délután folyamán meglátogatta gróf Tisza István miniszterelnököt, akivel hosszabb tanácskozást folytatott, azután visszautazott Bécsbe. — (A sebesült harcos esküvője.) Zágrábban egy bécsi katona esküvőjét tartotta egy császárvárosi leánynyal. A vőlegény a kezén és a lábán megsebesült. A nászmenetben csupa sebesült katona vett részt. — (Hősi halál.) Lukács Lajos egyéves önkéntes, a 38. gyalogezred káplárja, huszonegy esztendős korában Labác alatt hősi halált halt. Ott temették el a hősök közös sírjában. Puskás Ferenc, zentai helyhatósági állatiorvos és városi képviselő, mint katonai szolgálatot teljesítő császári és királyi tartalékos állatorvos, életének 84-ik, házasságának 9-ik és városi szolgálatának 11-ik évében az északi harctéren, Tomasownál, 1914. évi szeptember havának 8-ik napján hősi halált halt. (A harcias aggastyán öngyilkossága.) Biharkeresztesen a lakásán felakasztva, holtan találták Balogh Márton hetvenkilencéves gazdálkodót. Levelet, hagyott hátra, amelyben azt írja, hogy azért követte el az öngyilkosságot, mert a harctérre akart mérni a muszkák ellen, de aggkora miatt nem engedték, hogy a fiatalokkal együtt küzdhessen a magyar fegyverek dicsőségéért. — (Hat millió patkó.) Newyorki hír szerint a pittsburgi kovácsműhelyekben éjjel-nappal dolgoznak azon a hat millió patkón, amit az orosz és a francia hadvezetőség rendelt. — (Katasztrófa a Neckar-folyón.) Stuttgartban kedden délután két városi munkás át akart kelni a Neekar folyón. A csónak a folyó sodrába került és az ár nekisodorta egy oszlopnak, aminek következtében a csónak felborult. Az egyik munkás elmerült, a másik pedig az oszlopba kapaszkodott. A partról észrevették és egy csónakon négy ember sietett a segítségére, de ez a csónak is felborult s mind a négyen a vizbe fúltak. — (Életunt kereskedősegéd.) Erzsébetfalván a Baross-utca és Kossuth-utca sarkán föbelőtte magát .Selmarcz Izidor huszonegy éves kereskedősegéd. Meghalt. A kispesti halottait házba vitték. — (Kifogott holttest.) A soroksári Dutlaágban szerdán reggel kifogták egy feloszlásnak indult női holttestet. Kilétét nem tudták megállapítani. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték. (Tűzvész egy zalamegyei községben.) Monostorapáti községben az egyik ház fedele a nyitott kéménytől tüzet fogott. A nagy szélviharban a tűz igen gyorsan terjedt, úgy, hogy fél óra alatt a község nagy része lángban állott. Mire a tüzet lokalizálni lehetett negyvenkilenc lakóház, huszonhárom melléképület, nagymennyiségű takarmány, gabona, gazdasági eszköz és igen sok állat égett el. Biztosítva csak kevés érték volt s igy a károsultak legtöbbje nagy nyomornak néz elébe. (Elütötte a vonat.) A bécsi gyorsvonat a kelenföldi sorontó-átjárónál elütötte Jizlanka József és Kiss Ilúsa huszonöt éves villamos kocsivezető nejét, akit súlyos sérüléssel vittek a Rókus-kór 11 ázla. (Pöstyéni kúra otthon.) Sok csúfos belép,, dacára annak", hogy Pöstyén fürdőkapui a háború alatt is nyitva maradnak, sőt a sebesült katonák százszámra lepik el e fürdőhelyet, lemondott a fürdőzésről. Háborús időben ki-ki szivesen marad otthon. Ilyen esetben a legtöbb beteg hazahozatja a híres gyógyerejű pöstyéni iszapot, amely otthoni alkalmazásban is kitűnően bevált. Érdeklődőknek a fürdőigazgatóság szívesen nyújt felvilágosítást. Halálozás: Kun Dániel könyvkereskedő, hosszas szenvedés után, életének 51-ik, házasságának 22-ik évében meghalt. Kneipp plébános, ez a nemes emberbarát, mondotta már évekkel ezelőtt: „Malátakávé a legpompásabb pótlója az egészségrontó babkávénak!" És igaza volt. Örök időkre Kneipp nevével ellátott Kathreiner-fél Kneipp malátakávé a babkávé árának csak negyedrészébe kerül és igazi pótléknak érvényesül, mert különös elkészítési módja által a babkávé izével és aromájával bír. Ezer és ezer család iszsza már évtizedek óta a valódi Kathreinert és tudja, mily értékes előnyöket hoz minden háztartásba! A világháború térképei: Páris és környéke, az összes erődítmények, — várfalak és környékbeli községekkel — 50 fillér. Nyugatoroszország 80 fillér. Szerbia háboru térképe 50 allér, Közép-Európa háboru térképi 2.— korona, Európa térképe 2.— korona. Kapható a megfelelő összeg és 10 fillér bérmentesítési díj előzetes beküldése ellenében Légrády Testvérek könyvkiadóhivatalában, Budapest, V., Váci körút 78.