Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-25 / 236. szám

A­I PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 25., péntek." jégekkel tartottuk magunkat az orosz túlerő­vel szemben. Amikor az orosz nehéz tüzérség közeledett, lassanként visszamentünk a fa­hídon és egy erdő által jól védve, két kilomé­ternyi távolságban állottunk fel. Az oroszok csakhamar követtek bennünket. Először a lovasság, azután egy üteg és erre egy zászló­alj gyalogság. Ekkor az általunik aláaknázott híd irtózatos robbanással a levegőbe röpült. Ami orosz a hídon és a híd közelében volt, mind meghalt. Egyidejűleg, gépfegyvereink is meg­kezd­ték a tüzelést és az orosz legénységnek abból a részéből, mely átment a hídon, csak kevesen menekülhettek. Hősök hőstettei. Sajtóhadiszállás, szept. 21. (A Pesti Hírlap kiküldött haditudósítójától.) Abban a nagy csatában, mely hadsere­günktől annyi önfeláldozást követelt, kivette a maga részét az a dandár is, amely Rényi Sch­a­ritzer György vezérőrnagy parancsnoksága alatt állott. Scharitzer tábornok csapatai nem kevesebb, mint öt napig voltak tűzben és­ gyak­ran igen nehéz körülmények között teljesítették kötelességüket, így például Polydhnánál, augusztus 23-ikán, igen exponált helyre kerül­tek. A rájuk bízott terepet minden körülmény között meg kellett védeni, mert annak megtar­tásához nagyobb operációk sikerei fűződtek. Az ellenség is fölismerte a hadállás fontosságát és ismételten a legnagyobb hevességgel támadta. Egy magyar ezred állott a támadás központjá­ban. Az oroszok tüzérségi és gyalogsági tüze teljes erőből erre az ezredre irányult. A nagy veszteségek folytán soraink kezdtek megritkul­ni. Scharitzer tábornok ezt látva, maga is tűz­vonalba ment, ami olyan lelkesítő hatással volt embereinkre, hogy az est leszálltáig kitartottak, dacára annak, hogy az ezred fele ottveszett­­. példátlan veszteséggel a magyar ezred rekor­dot állított föl, mert eddig nem volt pékja rá, hogy egy ezred el tudta volna bírni az ötven százalékos veszteséget. Ez természetesen nem annyit jelent, hogy ne lett volna ezred még, amelynek ne lett volna ekkora vesztesége. A a könnyű nád, amelyet szélvihar sodor le, rá­omlott a férje mellére és görcsösen, fájdalma­san, tele szerelemmel zokogni kezdett. Egyszerre elmúlt közöttük minden félre­értés. Nagy, szomorú boldogság volt ez. A következő huszonnégy óra alatt Szen­dét nagyon lefoglalták a gondterhes előkészü­letek. Ezer dolgot kellett rendbehozni, látott­futott s otthon alig tölthetett néhány pilla­natot. • Mikor aztán, időnkint, néha haza-haza futott, Szendéné mindannyiszor odaadó, szinte alázatos gyöngédséggel fogadta. Szendét rendkívül boldoggá tette felesé­ge régi szelidségének ez az új fénylése s ezek az utolsó órák szebbek volta­k házasságuk leg­első perceinél. És aztán elkövetkezett a végső elválás, a búcsúzás. E nehéz, szívszorító pillanatban az asszony alázatosan megszólalt: — Győző, volna hozzád egy kérésem. — Mi az, szivem? — Nézd, fiam, az asszonyok között moz­gattam indult meg, hogy a maguk képessége szerint­ük is segítsék a háború ügyét. Már sok asszony elhatározta, hogy a behívott katonák gyermekeit a házába veszi, gondozza, táplálja, a sajátjának tekinti. Így akarják könnyűvé tenni azoknak a szegény apáknak a szívét, akik a harctéren küzdve és vérezve, bizonyosan aggódva gondolnak arra, mi lesz a gyermekeik­kel? Én is a házunkhoz szeretnék fogadni egy ilyen gyermeket. Megengeded? Már el­ is men­tem érte. Már itt is­ van. Bizonyos Cserák Má­ria mosóné nevelt gyermeke. Ennek az anyát­lannak az apját is katonának viszik .. . .. Sírva, remegve mondta az asszony az utolsó szavakat. Szende­­ráborult a feleségére és átkarolva egymást, úgy zokogtak fájdalmas boldogsággal. magerstenteni csatában például a skót gárda brigád két ezrede létszámának kétharmadát ve­szítette el, amikor Van Hoppe tábornok pa­rancsnoksága alatt háromszor intézett szu­ronyrrohamot Cronje pozíciója ellen. Az el­múlt balkáni háborúban is volt ezred, amely­­i­nek vesztesége ötven percentnél nagyobb volt. Csakhogy ezek az ezredek visszavonulás és me­nekülés közben szenvedtek ilyen rettenetes vesz­teséget. Scharitzer brigádjának magyar ezrede azonban óriási veszteségével kitartott hadállá­sában és ez már tényleg példanélküli, mert ta­pasztalat szerint kevésbbé jó csapat már hu­szonöt percent veszteségnél sem bírja tovább a tüzet és nagyon kiváló csapat az, amely negy­ven percent veszteségnél vonul vissza. Mayer-N­eszler Pál ulánus­ főhadnagy is kiváló katonai erényekről tesz tanúságot. A harctéren azzal kezdődött meg katonai műkö­dése, hogy megbízták egy vasúti híd elzárásá­val. Ez augusztus 16-án Zaluzse-Rohatinnál történt. A kapott parancs értelmében a hídon kövekkel rakott train-szekereket borított föl, emellett azonban gerendákból még valóságos torlaszokat emeltetett. Persze a vasúti forgal­mat lebonyolító tisztviselő értesítést kapott­­ a híd elzárásáról és mégis, estefelé, egy tehervo­nat közeledett a híd felé. A főhadnagy, látva a veszedelmet, a sínre rohant és sikerült is mindenféle jelzésekkel a vonatot megállítania. Lélekjelenlétével nagy veszedelmet hárított el, mert a vonat nemcsak hadiszereket, hanem tartalékosokat is szállított. A főhadnagy különben kitűnt vitézségé­vel Visgorod elleni előnyomulásunkkor is. Öt­ ulánus élén terepszemlére indult augusztus 29-én Babuhovból Luzsnice-Sankigorne irá­nyában. Pár száz méterrel Luzsnice előtt az el­lenség rá tüzert. A terepszemlére küldött járőr­nek nem az a rendeltetése, hogy­ harcba bo­csátkozzék, hanem az, hogy jelentést vigyen parancsnokának. A főhadnagy is ki akart tér­ni a­­tüzelés elől és a falu déli irányába vonult vissza. Itt egy ulánusa alól kilőtték a lovat. A főhadnagy a tűzben odavágtatott, hogy ulánu­sát fölemelje. Ekkor egy golyótól találva, lezu­hant nyergéből. Kralicsek Rudolf altábornagy a szkvar­sovai ütközetben tűnt ki bátorságával. Krali­csek hadosztálya mint lekötő sereg működött, hogy az ellenség egy részét sakkban tartsa. Er­re a célra még egy hadosztály állott volna pa­rancsnoksága alatt, de ezt a hadosztályt útköz­ben feltartóztatták. Kralicsek hadosztálya egye­dül vette föl a harcot az ellenséggel a legnehe­zebb körülmények között. Egy ütege elveszítet­te minden tisztjét és altisztjét, erre fel­veszítve visszavonult. A pánik más csapatokra is átra­gadt. A helyzet kritikussá kezdett lenni, mikor az altábornagy kíséretével együtt lóra ált, a menekülők elé lovagolt, azokhoz lelkesítő beszé­det intézett és megállította őket. Katonái ismét benyomultak az elhagyott pozícióba és kitartot­tak­ az est leszálltáig. Az el­múlt csaták hősei között kell meg­említeni dr Bardolff Károly vezérkari ezredes, dandárparancsnokot is. Ez a név különben eléggé ismerős, hiszen Bardolff a boldogult trónörökös katonai kabinetirodájának volt fő­nöke. Augusztus 28-ikán divíziója igen súlyos helyzetbe került. Komarov körül hajnali szür­kületben az ellenség meglepő támadást intézett ellene. A hadosztály súlyos veszteségeket szen­vedett, úgy, hogy a hadosztályparancsnok már azt hitte, hogy csapatai harcképtelenek lesznek. A tiszteknek azonban sikerült­ két nap alatt a hadosztályt annyira akcióképessé tenni, hogy a döntő eseményeknél már mindenki a helyén volt. A komarovi csatában­— tudvalévőéig — az ellenségnek sikerült Komarov előtti vona­lunkat visszaszorítani. Bardolff divízióját is visszaszorították, úgy, hogy Janovka falu az­ ellenség kezébe került. Minthogy pedig ez a fa­lu az egész hadállásunk kulcspontja volt, min­denképen vissza kellett szerezni. Bardolff szu­ronyrohamot vezényelt és kivont karddal ma­ga állott a dandárja élére. Ennek aztán meg­volt a maga hatása, mert katonái rettenthetet­len bátorsággal verekedtek s mire este lett, az oroszok fejvesztve menekültek a Bug felé. Simon Vilmos: Oroszország súlyos vereségekre számit. — Witte nyilatkozata. — Frankfurt, szept. 24. A Frankfurter Zeitung jelenti: A Riecs szerint gróf Witte fogadta az odesszai hírlap­írókat és beszélgetett velük Oroszország hely­zetéről a mostani háborúban. A cár birodal­mának ez a legtisztább ítélőképességű állam­férfin kijelentette, hogy nem kell Oroszorszá­g erejét túlbecsülni. A háború még sok meglepe­tést hozhat felszínre, mert az ellenség igen ha­talmas. A helyzet rendkívül komoly. Nem sza­bad hamis reménységekkel áltatni magunkat és a néppel sem szabad valótlan győzelmi híre­ke­t közölni. A hírlapírók tegyenek meg min­dent, hogy előkészítsék a lakosságot az esetleg bekövetkezhető súlyos vereségekre. Németország ellen fordulnak az oroszok. Róm­a, szent 24.. (Levélben érkezett.) A The Newyork Herald párisi kiadása írja szeptember 15-én. Pétervár, szeptember .14. A hadügyminisztr kijelentette, hogy Orosz­ország, figyelmen kívül hagyva, az osztrák se­reget, minden , erejével , Németország ellen fordul. Hol van Martos tábornok? Berlin, szept. 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A német saj­tóban az a hír terjedt el, hogy a kegyetlenkedé­seiről híres és hadifogolyává lett orosz tábor­nokot, Martost, bilincsbe verve Halléba szállítot­ták. Ez nem való! Martos tábornok Neissében van. Egyébként magától érthetően megindult a haditörvényszéki vizsgálat mindama hadifogoly­tisztek ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy kegyetlenkedtek, vagy a nemzetközi jog ellen vétettek, vagy ilyen cselekedetekre parancsot adtak. Tolsztoj unokaöcscse hadifogoly. Prága, szept. 24. A Benateck melletti katonai táborban két­száz orosz hadifogoly közt van Tolstoj Leónak egyik unokaöcscse is, akit a komarovi csatában fogtak el. Az oroszok visszaélnek a Vöröskereszt jel­vényével. Berlin, szept. 24. Hogy mennyire visszaélnek az oroszok a Vörös Kereszt nemzetközi jelvényével, azt a kö­vetkező eset mutatja- Pár nappal ezelőtt egy né­met tiszt huszonegy főnyi legényégével egy orosz katonai vonatot tartóztatott föl és foglalt el. Valamennyi kocsiján a vonatnak a Vörös Ke­reszt jelvénye volt látható. A vonaton azonban, mint a vizsgálat bebizonyította, nem beteg és nem kötőszer volt, hanem lőszer.­­ Kiáltvány Limberg lakosságához. Arad, szept. 24. Egy sebesült hadnagy elhozta azt a kiált­ványt, amelyet a lembergi elöljáróság néhány nappal a város kiürítése előtt adott ki, felszó­lítva a polgárságot, hogy nyugodtan és csend­ben maradjon az ellenség bevonulása idejében. A lengyel nyelvű kiáltvány így hangzik: Polgárok! A monarchia seregei rövid időn belül nyugatra visszavonulnak s idegen katonák vo­nulnak be­ Lembergbe. WJ-

Next