Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-25 / 236. szám
AI PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 25., péntek." jégekkel tartottuk magunkat az orosz túlerővel szemben. Amikor az orosz nehéz tüzérség közeledett, lassanként visszamentünk a fahídon és egy erdő által jól védve, két kilométernyi távolságban állottunk fel. Az oroszok csakhamar követtek bennünket. Először a lovasság, azután egy üteg és erre egy zászlóalj gyalogság. Ekkor az általunik aláaknázott híd irtózatos robbanással a levegőbe röpült. Ami orosz a hídon és a híd közelében volt, mind meghalt. Egyidejűleg, gépfegyvereink is megkezdték a tüzelést és az orosz legénységnek abból a részéből, mely átment a hídon, csak kevesen menekülhettek. Hősök hőstettei. Sajtóhadiszállás, szept. 21. (A Pesti Hírlap kiküldött haditudósítójától.) Abban a nagy csatában, mely hadseregünktől annyi önfeláldozást követelt, kivette a maga részét az a dandár is, amely Rényi Scharitzer György vezérőrnagy parancsnoksága alatt állott. Scharitzer tábornok csapatai nem kevesebb, mint öt napig voltak tűzben és gyakran igen nehéz körülmények között teljesítették kötelességüket, így például Polydhnánál, augusztus 23-ikán, igen exponált helyre kerültek. A rájuk bízott terepet minden körülmény között meg kellett védeni, mert annak megtartásához nagyobb operációk sikerei fűződtek. Az ellenség is fölismerte a hadállás fontosságát és ismételten a legnagyobb hevességgel támadta. Egy magyar ezred állott a támadás központjában. Az oroszok tüzérségi és gyalogsági tüze teljes erőből erre az ezredre irányult. A nagy veszteségek folytán soraink kezdtek megritkulni. Scharitzer tábornok ezt látva, maga is tűzvonalba ment, ami olyan lelkesítő hatással volt embereinkre, hogy az est leszálltáig kitartottak, dacára annak, hogy az ezred fele ottveszett. példátlan veszteséggel a magyar ezred rekordot állított föl, mert eddig nem volt pékja rá, hogy egy ezred el tudta volna bírni az ötven százalékos veszteséget. Ez természetesen nem annyit jelent, hogy ne lett volna ezred még, amelynek ne lett volna ekkora vesztesége. A a könnyű nád, amelyet szélvihar sodor le, ráomlott a férje mellére és görcsösen, fájdalmasan, tele szerelemmel zokogni kezdett. Egyszerre elmúlt közöttük minden félreértés. Nagy, szomorú boldogság volt ez. A következő huszonnégy óra alatt Szendét nagyon lefoglalták a gondterhes előkészületek. Ezer dolgot kellett rendbehozni, látottfutott s otthon alig tölthetett néhány pillanatot. • Mikor aztán, időnkint, néha haza-haza futott, Szendéné mindannyiszor odaadó, szinte alázatos gyöngédséggel fogadta. Szendét rendkívül boldoggá tette felesége régi szelidségének ez az új fénylése s ezek az utolsó órák szebbek voltak házasságuk legelső perceinél. És aztán elkövetkezett a végső elválás, a búcsúzás. E nehéz, szívszorító pillanatban az asszony alázatosan megszólalt: — Győző, volna hozzád egy kérésem. — Mi az, szivem? — Nézd, fiam, az asszonyok között mozgattam indult meg, hogy a maguk képessége szerintük is segítsék a háború ügyét. Már sok asszony elhatározta, hogy a behívott katonák gyermekeit a házába veszi, gondozza, táplálja, a sajátjának tekinti. Így akarják könnyűvé tenni azoknak a szegény apáknak a szívét, akik a harctéren küzdve és vérezve, bizonyosan aggódva gondolnak arra, mi lesz a gyermekeikkel? Én is a házunkhoz szeretnék fogadni egy ilyen gyermeket. Megengeded? Már el is mentem érte. Már itt is van. Bizonyos Cserák Mária mosóné nevelt gyermeke. Ennek az anyátlannak az apját is katonának viszik .. . .. Sírva, remegve mondta az asszony az utolsó szavakat. Szenderáborult a feleségére és átkarolva egymást, úgy zokogtak fájdalmas boldogsággal. magerstenteni csatában például a skót gárda brigád két ezrede létszámának kétharmadát veszítette el, amikor Van Hoppe tábornok parancsnoksága alatt háromszor intézett szuronyrrohamot Cronje pozíciója ellen. Az elmúlt balkáni háborúban is volt ezred, amelyinek vesztesége ötven percentnél nagyobb volt. Csakhogy ezek az ezredek visszavonulás és menekülés közben szenvedtek ilyen rettenetes veszteséget. Scharitzer brigádjának magyar ezrede azonban óriási veszteségével kitartott hadállásában és ez már tényleg példanélküli, mert tapasztalat szerint kevésbbé jó csapat már huszonöt percent veszteségnél sem bírja tovább a tüzet és nagyon kiváló csapat az, amely negyven percent veszteségnél vonul vissza. Mayer-Neszler Pál ulánus főhadnagy is kiváló katonai erényekről tesz tanúságot. A harctéren azzal kezdődött meg katonai működése, hogy megbízták egy vasúti híd elzárásával. Ez augusztus 16-án Zaluzse-Rohatinnál történt. A kapott parancs értelmében a hídon kövekkel rakott train-szekereket borított föl, emellett azonban gerendákból még valóságos torlaszokat emeltetett. Persze a vasúti forgalmat lebonyolító tisztviselő értesítést kapott a híd elzárásáról és mégis, estefelé, egy tehervonat közeledett a híd felé. A főhadnagy, látva a veszedelmet, a sínre rohant és sikerült is mindenféle jelzésekkel a vonatot megállítania. Lélekjelenlétével nagy veszedelmet hárított el, mert a vonat nemcsak hadiszereket, hanem tartalékosokat is szállított. A főhadnagy különben kitűnt vitézségével Visgorod elleni előnyomulásunkkor is. Öt ulánus élén terepszemlére indult augusztus 29-én Babuhovból Luzsnice-Sankigorne irányában. Pár száz méterrel Luzsnice előtt az ellenség rá tüzert. A terepszemlére küldött járőrnek nem az a rendeltetése, hogy harcba bocsátkozzék, hanem az, hogy jelentést vigyen parancsnokának. A főhadnagy is ki akart térni atüzelés elől és a falu déli irányába vonult vissza. Itt egy ulánusa alól kilőtték a lovat. A főhadnagy a tűzben odavágtatott, hogy ulánusát fölemelje. Ekkor egy golyótól találva, lezuhant nyergéből. Kralicsek Rudolf altábornagy a szkvarsovai ütközetben tűnt ki bátorságával. Kralicsek hadosztálya mint lekötő sereg működött, hogy az ellenség egy részét sakkban tartsa. Erre a célra még egy hadosztály állott volna parancsnoksága alatt, de ezt a hadosztályt útközben feltartóztatták. Kralicsek hadosztálya egyedül vette föl a harcot az ellenséggel a legnehezebb körülmények között. Egy ütege elveszítette minden tisztjét és altisztjét, erre felveszítve visszavonult. A pánik más csapatokra is átragadt. A helyzet kritikussá kezdett lenni, mikor az altábornagy kíséretével együtt lóra ált, a menekülők elé lovagolt, azokhoz lelkesítő beszédet intézett és megállította őket. Katonái ismét benyomultak az elhagyott pozícióba és kitartottak az est leszálltáig. Az elmúlt csaták hősei között kell megemlíteni dr Bardolff Károly vezérkari ezredes, dandárparancsnokot is. Ez a név különben eléggé ismerős, hiszen Bardolff a boldogult trónörökös katonai kabinetirodájának volt főnöke. Augusztus 28-ikán divíziója igen súlyos helyzetbe került. Komarov körül hajnali szürkületben az ellenség meglepő támadást intézett ellene. A hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett, úgy, hogy a hadosztályparancsnok már azt hitte, hogy csapatai harcképtelenek lesznek. A tiszteknek azonban sikerült két nap alatt a hadosztályt annyira akcióképessé tenni, hogy a döntő eseményeknél már mindenki a helyén volt. A komarovi csatában— tudvalévőéig — az ellenségnek sikerült Komarov előtti vonalunkat visszaszorítani. Bardolff divízióját is visszaszorították, úgy, hogy Janovka falu az ellenség kezébe került. Minthogy pedig ez a falu az egész hadállásunk kulcspontja volt, mindenképen vissza kellett szerezni. Bardolff szuronyrohamot vezényelt és kivont karddal maga állott a dandárja élére. Ennek aztán megvolt a maga hatása, mert katonái rettenthetetlen bátorsággal verekedtek s mire este lett, az oroszok fejvesztve menekültek a Bug felé. Simon Vilmos: Oroszország súlyos vereségekre számit. — Witte nyilatkozata. — Frankfurt, szept. 24. A Frankfurter Zeitung jelenti: A Riecs szerint gróf Witte fogadta az odesszai hírlapírókat és beszélgetett velük Oroszország helyzetéről a mostani háborúban. A cár birodalmának ez a legtisztább ítélőképességű államférfin kijelentette, hogy nem kell Oroszország erejét túlbecsülni. A háború még sok meglepetést hozhat felszínre, mert az ellenség igen hatalmas. A helyzet rendkívül komoly. Nem szabad hamis reménységekkel áltatni magunkat és a néppel sem szabad valótlan győzelmi híreket közölni. A hírlapírók tegyenek meg mindent, hogy előkészítsék a lakosságot az esetleg bekövetkezhető súlyos vereségekre. Németország ellen fordulnak az oroszok. Róma, szent 24.. (Levélben érkezett.) A The Newyork Herald párisi kiadása írja szeptember 15-én. Pétervár, szeptember .14. A hadügyminisztr kijelentette, hogy Oroszország, figyelmen kívül hagyva, az osztrák sereget, minden , erejével , Németország ellen fordul. Hol van Martos tábornok? Berlin, szept. 24. A Wolff-ügynökség jelenti: A német sajtóban az a hír terjedt el, hogy a kegyetlenkedéseiről híres és hadifogolyává lett orosz tábornokot, Martost, bilincsbe verve Halléba szállították. Ez nem való! Martos tábornok Neissében van. Egyébként magától érthetően megindult a haditörvényszéki vizsgálat mindama hadifogolytisztek ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy kegyetlenkedtek, vagy a nemzetközi jog ellen vétettek, vagy ilyen cselekedetekre parancsot adtak. Tolsztoj unokaöcscse hadifogoly. Prága, szept. 24. A Benateck melletti katonai táborban kétszáz orosz hadifogoly közt van Tolstoj Leónak egyik unokaöcscse is, akit a komarovi csatában fogtak el. Az oroszok visszaélnek a Vöröskereszt jelvényével. Berlin, szept. 24. Hogy mennyire visszaélnek az oroszok a Vörös Kereszt nemzetközi jelvényével, azt a következő eset mutatja- Pár nappal ezelőtt egy német tiszt huszonegy főnyi legényégével egy orosz katonai vonatot tartóztatott föl és foglalt el. Valamennyi kocsiján a vonatnak a Vörös Kereszt jelvénye volt látható. A vonaton azonban, mint a vizsgálat bebizonyította, nem beteg és nem kötőszer volt, hanem lőszer. Kiáltvány Limberg lakosságához. Arad, szept. 24. Egy sebesült hadnagy elhozta azt a kiáltványt, amelyet a lembergi elöljáróság néhány nappal a város kiürítése előtt adott ki, felszólítva a polgárságot, hogy nyugodtan és csendben maradjon az ellenség bevonulása idejében. A lengyel nyelvű kiáltvány így hangzik: Polgárok! A monarchia seregei rövid időn belül nyugatra visszavonulnak s idegen katonák vonulnak be Lembergbe. WJ-