Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-26 / 237. szám
1914. szeptember 26., szombat. PESTI HÍRLAP • annyiszor a legcsodálatosabb módon menekültem meg a haláltól, míg végre egy srapnelldarab felhasította a combomat. Nagyszerű érzés az, amikor a parancsot megkapja az ember, beül a nyeregbe és a propeller zúgása között lassan felemelkedik. Egyre feljebb, amíg a magasságmérő el nem éri a nyolcszáz métert. Csak ebben a magasságban indulunk az ellenség felé. Egy embert természetesen nem lehet észrevenni ilyen távolságból, de tömegeket és különösen a tömeg mozdulatait pompásan láthatjuk. Nyolcszáz méter pedig még nem elég magas. Ide felhord a puska és az ágyú és a repülőgép is jó célpont. Az emelkedést egyre megtartjuk és csak azután kezd működni a speciálisan erre a célra készített fényképező masina. Pár percig tart a felvétel, aztán visszatérünk és a lemezek előhívása után ott van a vezetőség előtt az ellenséges csapatok állása egész pontosan. • Délután öt óra tájban, mikor már alkonyodni kezdett, szálltam fel. A rám bízott feladatot csak a földhöz közel, mintegy hétszázötven méter magasságban oldhattam meg az esthomály miatt. Egy rengeteg orosz táborhoz értem és láttam, hogy amint észrevettek, nagy látás-futás keletkezik. Apró füstfelhők, majd halk ropogás. Lovasok nyargaltak. Aztán óriási robbanás. Ágyúból lőttek. Távcsövemmel egészen jól láttam a nagy ijedtséget." Féltek, hogy nem tudnak ártalmatlanná tenni, mint ahogy eddig egyetlen magyar repülőgépet sem fogtak el. Egyszerre hét ágyúból küldték felém a srapnell-csőt. Felfelé kellett emelkedni, mert a légnyomás veszélyesebb mindenféle fegyvernél. Alig értem azonban százötven méterrel feljebb, éreztem, hogy valami megütötte a combomat. Egy srapnell-darab volt. A gépem is megsérült, de nem szálltam le, hanem megfordultam a magyar tábor felé. Egyszerre megállott a propeller és a gép zuhant lefelé. Ilyenkor csak egy mód van a menekülésre: a siklórepülés. Így is szálltam le, de mielőtt a földet érte volna a monoplán kereke, elájultam. Rengeteg vért veszítettem," feladatot' azonban megoldottam úgy, hogy az oroszok még az úr nap este kénytelenek voltak visszavonulni, új had-, állásokat elfoglalni, ami alatt persze mi is elvégezhettük a szükséges mozdulatokat. A szerb harctér. Szerbia a végromlás szélén. Szófia, szept. 25. A félhivatalos Velja, feltétlenül megbízható jelentések alapján beszámol Szerbia kétségbeejtő helyzetéről. Tény az,— írja a bolgár kormánylap — hogy Nisben az élelmiszerek hiánya immár elérte a legmagasabb fokot. Az osztrák-magyar hadsereg diadalmas előrenyomulása, az egyre, terjedő kolera és pestisjárvány, a tüzérezredekben lábrakapott nyugtalanság és az erőszakkal besorozott macedóniai katonák nyugtalanító magaviselete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Szerbia helyzetét valósággal kétségbeejtőnek mondhassuk. A katonai ligák ismét elkezdték működésüket. Most a megsértett hiúság dolgozik a ligában, májdalmasan érinti önérzetüket, hogy a legutóbbi intézkedések megtétele alkalmából nem kérték ki az ő tanácsukat is. A liga valósággal ultimátumot küldött Pasicsnak. Ebben az iratban azt kérik tőle, Igyekezzék , a jelenlegi helyzetet a legrövidebb idő alatt megváltoztatni. Követelik, hogy minden intézkedés megtétele előtt kérjék ki a kormányhatóságok az ő véleményüket is és hogy az intézkedések végrehajtásában számukra aktív részt biztosítsanak. Követelik, hogy a kormány a legrövidebb időn belül legalább is száz orvost és bakteriológust szerződtessen, akárhonnan is. az egyre terjedő és pusztító járványos betegségek csökkentésére Pasich helyzete, írja a Vella, rettenetes. Megbízható forrásból vett értesülés szerint a katonai liga azt is megüzente Pasicsnak, hogy mennyiben követeléseiknek nem tesz eleget, igalom nélkül agyonlőték. Szerbia helyzetének kétségbeejtő voltához némi egyéb okok is hozzájárulnak. Péter király, a állam feje, beteg. Ha valaha volt is valami elolyása a kormányzatra, most már azt is élesztette. A szerb király közel áll a megörüléshez. A Sándor trónörököshöz fűzött remények sem váltak valóra. Sándor, a nehéz helyzet közepette gyengének bizonyult és könnyen befolyásolhatónak. Szerbia a végromos szélén áll és alig van mód arra, hogy rettenetes helyzetén csak valamit is javítson, — fejezd be cikkét a Velja. (N. T. H.) Merénylet. Pasics ellen. Szófia, szept. 25. Az „Istro" címűlap írja: Tegnapelőtt, amikor Pasics miniszterelnök egy katonai automobilon Nisből a szerb főradiszállásra akart menni, az út széléről hirtelen rzevolverlövés érte az automobilt. A golyó átütötte a bőrfalat, de Pasics sértetlen maradt. Pasics megállította automobilját és néhány perc múlva előtte csapat indult a merénylő üldözésére. A merénylet azonban, akiről azt mondják, hogy katonatiszt, nem sikerült elfogni. Elmenekült. Tekintve azt az elkeseredést, amely a tisztikarban Pasics ellen egyre növekszik, nem lehetetlen, hogy a merénylő egy messzeágazó összeesküvő- csoportnak a tagja A merénylet folyó hó 23-án, délután három órakor történt. A szerb miniszterelnökre most a királyi testőrhuszírok egy csapata vigyáz állandóan. (N. T. N.) A francia Szautart-különítmény a montemoróiakkal harcol. Bécs, szept. 25. Ideérkezett jelentések szerint Montenegró és Hercegovina hajxán egy gépfegyver osztag fedezete alatt gyalogságunk átkelt a folyón s megtámadta a montenegrói hegyeken lévő ellenséget. Rövid harc után gyalogságunk kiverte födött állásaikból a montenegróiakat s ekkor kiderült, hogy a civilruhában harcoló mintenegróiak között egyenruhás katonák is vannak. Futásuk közben nehéz lett volna megállapítani, hogy milyen hadsereghez tartoznak,de amikor katonaságurak fölért a hegytetőre s ott néhányat megsebesítve és holtan talált, megállapították, hogy az ilyenruhás katonák franciák, akik a skutarii francii különítmény tagjai voltak. Ez a különítmény eleinte Cettinjében, Nikita udvarában testőri szolgálatot teljesített, később híre járt, hogy a Lonven-hegyen fölállított montenegrói ágyuk kezelésit átvették s most kiderült, hogy néhányan közültek itt a hercegovinai határon a montenegróiakkal egy sorban küzdenek. Harcok a tengeren. Az „U. 9." hőstette. • Krisztiánia, szept. 25. Egy ismert norvég tengernagy a Morgenblatedba az „U. 9." német tengeralatti naszád tettéről a következőket írja: Az Északi és a Keleti tenger blokádjának angol taktikája részben halálra van ítélve, minthogy a teljes angol megfigyelő láncolaton és saját bázisától 200 tengeri mértföldnyi távolságban egy német tengeralatti naszád húsz emberrel át tudott siklani évszázadok óta Anglia által uralt tengeri területen egészen a kanálisig. Hogy a megsemmisített páncélos cirkálók régiek, az mellékes. Amiként ma megsemmisítették ezeket a cirkálókat, úgy holnap megsemmisíthetik az egész ancol tengerfeletti flottát. Az Északi és a Keleti teniger már nincsenek az angol hajószörnyettégek birtokában. Új kor, új metódus kezdődik, amely a kis tengeri hatalmakra nagy forktosságú, mert lehetővé válik, hogy nagy számmal beszerezzen ezekből a borzalmas és nem drága tengeri fegyverekből. London, szept. 25. A VIOTCS tengerészeti szakértője a három angol páncílos cirkáló elpusztítása alkalmából a következőket írja: Ez a legkomolyabb szerencsétlenség, amely a brit flottát a háború kitörése óta érte és nagy tanulság a flottára és a nemzetre nézve. A Daily Chronicle vezércikkében megjegyzi: Kiváló tengerészlegénységünket ért veszteségünkkel szemben a németek egyetlen embert sem vesztettek.Sok és különös elővigyázati intézkedés nélkül infieren vihetünk dreadnoughtokat nyílt vizekre, ám a németek sem teszik azt. A Daily Chronicle szakmunkatársa azt írja: Azt állítják, hogy a hydroplánok lehetővé teszik a megfigyelőknek a tengeralatti hajók jelenlétének megállapítását, de hogy történik ez, ha a felderítésre reggel fél órakor lesz szükség egy őszi reggelen vagy a hydroplánnak e célra való felhasználása nem tanácsos, m mert a hydroplán a támadó tengeri erő közelségét elárulja? A Daily Telegraph azt mondja: Meg kell adni, hogy a támadást teljes eredménynyel vitték véghez. Az „T. 9." tisztjeinek és legénységének kitüntetése. Berlin, szept. 25. A Wolff-ügynökség jelenti: Vilmos császár az U. 9. tengeralattjáró naszád kapitányát, Weddingen Ottót, az első és másodosztályú vaskereszttel, a többi tisztet, valamint a legénységet a másodosztályú vaskereszttel tüntette ki. Sürgetik az angol flotta offenzíváját. Hága, szept. 25. A londoni Daily News tengerészeti szakértője írja: A három angol cirkálónak megsemmisítése kétségtelenül a német tengeralattjáró hajók kitűnősége mellett bizonyít. Az angol flottának most Nelson taktikáját kell követni, vagyis őrt kell állnia addig, amíg az ellenség előkerül. Az angol flottának el kell készülve tenni váratlan támadásokra és ennélfogva a keleti part közelében kell maradnia, vagyis a német tengeralattjáró hajók zónájában. Angliának biztosítására a flottának nagyobb rizikót kell vállalnia és nagyobb áldozatokat viselnie. Minden körülmény közt ki kell csalni az ellenséget és minden esetre hamarosan kell bekövetkeznie az angol flotta óvatosan végrehajtott offenzívájának. A szerző fejtegetéseiben végül odakonkludál, hogy a jövőnekegyedüli jogosult hajótípusa a tengeralattjáró hajó. A rettenthetetlen „Emden." London, szept. 25. (Berlinen át.) A Reuter-ügynökség hivatalosan jelenti Kalkuttából. Az Emden nevű német cirkáló megjelent Madras előtt és két olajtartályt felgyújtott. Az angol erődök viszonozták a tüzelést. Az Emden kioltotta lámpáit és eltűnt a sötétségben. Aknára jutott angol hajó. London, szept. 25. Grymsbyből jelentik tegnapi kelettel, hogy egy újabb vontatógőzös jutott aknára és 30 perc alattelsülyedt. A hajó legénységét, egy ember kivételével, megmentették. Hajsza két német cirkáló után. Newyork, szept. 25. Az angol konzulátus értesítést kapott, hogy Anglia öt hadihajót küldött az amerikai vizekre, hogy ezek két német hadihajót, a „Karlsruhe"-t és a ,,Dresden"-t megakadályozzák élelmiszer és szén felvételében. Az öt hadihajó, az „Essex", „Lancaster", „Berwieh", „Drake" és „Suffolk" eddig hiába üldözte a gyors német cirkálókat, mert azok az angol hadihajók minden erőlködése ellenére is mindennel ellátták magukat és mindig elkerülik az angol hadihajók lőtávolát. * Afterwick, Lancaster, Essex és Suffolk páncélos cirkálók testvérhajók, 1901—1903. között épültek, 9950 tonnások, próbaútjukon óránként 23.7—24.8 tengeri mértföldet futottak és egyenként 14 drb 15, 8 drb 7.6 és 3 drb 4.7 cm-es gyorstüzelő ágyúval vannak ellátva. A Drake páncéloscirkáló 1901-ben épült, 14.300 tonnás, 24,0 mértföld sebességű és 2 drb 23.4, 16 drb 15, 12 drb 7.6 03 3 drb 4.7 cm-es gyorstüzelő ágyúval rendelkezik. Az ötcirkálóit összesen 3060 főnyi legénység van. A Karlsruhe (4900 tonnás, 28 csomós, 12 drb 10.5 cm-es ágyú, 370 ember) és a Dresden (3650 tonnás, 25 csomós és 10 drb 10.5 cm-es ágyú, 360 ember) kis német védett gyorscirkálók ellen az óriási flottájával tehetetlen angol tengernagyi hivatal tehát öt sokszorta nagyobb és erősebb páncélos cirkálót küldött ki az Atlanti-óceán nagy vizeire azzal a céllal hogy a német hajókat azok elsülyesszék.