Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-26 / 237. szám

1914. szeptember 26., szombat. PESTI HÍRLAP • annyiszor a legcsodálatosabb módon menekültem meg a haláltól, míg végre egy srapnelldarab felha­sította a combomat. Nagyszerű érzés az, amikor a parancsot megkapja az ember, beül a nyeregbe és a propeller zúgása között lassan felemelkedik. Egy­re feljebb, amíg a magasságmérő el nem éri a nyolcszáz métert. Csak ebben a magasságban indu­lunk az ellenség felé. Egy embert természetesen nem lehet észrevenni ilyen távolságból, de tömege­ket és különösen a tömeg mozdulatait pompásan láthatjuk. Nyolcszáz méter pedig még nem elég magas. Ide felhord­ a puska és az ágyú és a repülő­gép is jó célpont. Az emelkedést egyre megtartjuk és csak azután kezd működni a speciálisan erre a célra készített fényképező masina. Pár percig tart a felvétel, aztán visszatérünk és a lemezek előhívá­sa után ott van a vezetőség előtt az ellenséges csa­patok állása egész­ pontosan. •­ Délután öt óra tájban, mikor már alko­nyodni kezdett, szálltam fel. A rám bízott felada­tot csak a földhöz közel, mintegy hétszázötven mé­ter magasságban­ oldhattam meg az esthomály miatt. Egy rengeteg orosz táborhoz értem és lát­tam, hogy amint észrevettek, nagy látás-futás ke­letkezik. Apró füstfelhők, majd halk ropogás. Lo­vasok nyargaltak. Aztán óriási robbanás. Ágyúból lőttek. Távcsövemmel egészen jól láttam a nagy ijedtséget." Féltek, hogy nem tudnak ártalmatlanná tenni, mint ahogy eddig egyetlen magyar repülő­gépet­ sem fogtak el. Egyszerre hét ágyúból küldték felém a srapnell-c­sőt. Felfelé kellett emelkedni, mert a légnyomás veszélyesebb mindenféle fegy­vernél. Alig értem azonban százötven méterrel fel­jebb, éreztem, hogy valami megütötte a combomat. Egy srapnell-darab volt. A gépem is megsérült, de nem szálltam le, hanem megfordultam a magyar tábor felé. Egyszerre megállott a propeller és a gép zuhant lefelé. Ilyenkor csak egy mód van a menekülésre: a siklórepülés. Így is szálltam le, de mielőtt a földet érte volna a monoplán kereke, el­­ájultam. Rengeteg vért veszítettem," feladatot' azonban megoldottam úgy, hogy az oroszok még az úr nap este kénytelenek voltak visszavonulni, új had-, állásokat elfoglalni, ami alatt persze mi­ is elvégez­hettük a szükséges mozdulatokat. A szerb harctér. Szerbia a végromlás szélén. Szófia, szept. 25. A­ félhivatalos Velja, feltétlenül megbízha­tó jelentések alapján beszámol Szerbia kétség­beejtő helyzetéről. Tény az,­­— írja a bolgár kormánylap — hogy Nisben az élelmiszerek hiánya immár el­érte a legmagasabb fokot. Az osztrák-magyar hadsereg diadalmas előr­enyomulása, az egyre, terjedő kolera és pestisjárvány, a tüzérezredek­ben lábrakapott nyugtalanság és az erőszakkal besorozott macedóniai katonák nyugtalanító magaviselete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Szerbia helyzetét valósággal kétségbeejtőnek mondhassuk. A katonai ligák ismét elkezdték működésüket. Most a megsértett hiúság dolgo­zik a ligában, májd­a­l­m­a­s­an érinti önérzetüket, hogy a legutóbbi intézkedések megtétele alkal­mából nem kérték ki az ő tanácsukat is. A liga valósággal ultimátumot küldött Pasicsnak. Ebben az iratban azt kérik tőle, Igyekezzék , a jelenlegi helyzetet a legrövidebb idő alatt megváltoztatni. Követelik, hogy min­den intézkedés megtétele előtt kérjék ki a kor­mányhatóságok az ő véleményüket is és hogy az intézkedések végrehajtásában számukra ak­tív ré­szt biztosítsanak. Követelik, hogy a kormány a legrövidebb időn belül legalább is száz orvost és bakterioló­gust szerződtessen, akárhonnan is. az egyre terjedő és pusztító járványos betegségek csök­kentésére Pasich helyzete, írja a Vella,­ rettenetes. Megbízható forrásból vett értesülés szerint a katonai liga azt is megüzente Pasicsnak, hogy mennyiben követeléseiknek nem tesz eleget, igalom nélkül agyonlőték. Szerbia helyzetének kétségbeejtő voltához némi egyéb okok is hozzájárulnak. Péter király, a állam feje, beteg. Ha valaha volt is valami elolyása a kormányzatra, most már azt is él­esztette. A szerb király közel áll a megörülés­hez. A Sándor trónörököshöz fűzött remények sem váltak valóra. Sándor, a nehéz helyzet kö­zepette gyengének bizon­yult és könnyen befo­lyásolhatónak. Szerbia a végromos szélén áll és alig van mód arra, hogy rettenetes helyzetén c­sak vala­mit is javítson, — fejezd­ be cikkét a Velja. (N. T. H.) Merénylet. Pasics ellen. Szófia, szept. 25. Az „Istro" című­­lap írja: Tegnapelőtt, ami­kor Pasics miniszterelnök egy katonai automobi­lon Nisből a szerb főr­adiszállásra akart menni, az út széléről hirtelen rzevolverlövés ér­te az automo­bilt. A golyó átütötte a bőrfalat, de Pasics sértetlen maradt. Pasics megállította automobilját és né­hány perc múlva előtte csapat indult a merénylő ül­dözésére. A merénylet azonban, akiről azt mondják, hogy katonatiszt, n­em sikerült elfogni. Elmene­kült. Tekintve azt az elkeseredést, amely a tiszti­karban Pasics ellen egyre növekszik, nem lehetet­len, hogy a merénylő egy messzeágazó összeesküvő- csoportnak a tagja A merénylet folyó hó 23-án, délután három órakor történt. A szerb miniszterelnökre most a királyi testőrhuszírok egy csapata vigyáz ál­landóan. (N. T. N­.) A francia Szautart-különítmény a monte­moróiakkal harcol. Bécs, szept. 25. Ideérkezett jelentések szerint Montenegró és Hercegovina haj­xán egy gép­fegyver osztag fedeze­te alatt gyalogságunk átkelt a folyón s megtámadta a montenegrói hegyeken lévő ellenséget. Rövid h­arc után gyalogságunk kiverte födött állásaikból a mon­tenegróiakat s ekkor kiderült, hogy a civilruhá­ban harcoló m­intenegróiak között egyenruhás ka­tonák is vannak. Futásuk k­­özben nehéz lett volna megállapí­tani, hogy milyen hadsereghez tartoznak,­de ami­kor katonaság­urak fölért a hegytetőre s ott néhá­nyat megsebesítve és holtan­ talált, megállapítot­ták, hogy az ilyenruhás­ katonák franciák, akik a skutarii francii különítmény tagjai voltak. Ez a különítmény eleinte Cettinjében, Nikita udvará­ban testőri szolgálatot teljesített, később híre járt, hogy a Lonven-hegyen fölállított montenegrói ágyuk kezelésit átvették s most kiderült, hogy né­hányan közültek itt a hercegovinai határon a mon­tenegróiakkal egy sorban küzdenek. Harcok a tengeren. A­z „U. 9." hőstette. • Krisztiánia, szept. 25. Egy ismert norvég tengernagy a Mor­genblatedba az „U. 9." német tengeralatti na­szád tettér­ől a következőket írja: Az Északi és a Keleti tenger blokádjának angol taktikája részben halálra van ítélve, minthogy a teljes angol megfigyelő láncolaton és saját bázisától 200 tengeri mértföldnyi távolságban egy német tengeralatti naszád húsz emberrel át tudott siklani évszázadok óta Anglia által uralt tengeri területen egészen a kanálisig. Hogy a megsemmisített páncélos cirkálók régiek, az mellékes. Amiként ma megsemmisítették ezeket a cirkálókat, úgy holnap megsemmisíthetik az egész ancol tengerfeletti flottát. Az Északi és a Keleti teniger már nincsenek az angol hajó­szörnyettégek birtokában. Új kor, új m­etódus kezdődik, amely a kis tengeri hatalmakra nagy forktosságú, m­ert lehetővé válik, hogy nagy szá­mmal beszerezzen ezekből a borzal­mas és nem drága tengeri fegyverekből. London, szept. 25. A VI­OTCS tengerészeti szakértője a három an­gol páncílos cirkáló elpusztítása alkalmából a kö­vetkezőket írja: Ez a legkomolyabb szerencsétlen­ség, amely a brit flottát a háború kitörése óta ért­e és nagy­­ tanulság a flottára és a nemzetre nézve. A Daily Chronicle vezércikkében megjegyzi: Kiváló tengerészlegénységünket ért veszteségünk­kel szem­ben a németek egyetlen embert sem vesz­tettek.­­Sok és különös elővigyázati intézkedés nél­kül infieren vihetünk dreadnoughtokat nyílt vi­zekre, ám a németek sem teszik azt.­ ­ A Daily Chronicle szakmunkatársa azt írja: Azt állítják, hogy a hydroplánok lehetővé teszik a megfigyelőknek a tengeralatti hajók jelenlétének megállapítását, de hogy történik ez, ha a felderí­tésre reggel fél­­ órakor lesz szükség egy őszi reg­gelen vagy a hydroplánnak e célra való felhaszná­lása nem tanácsos, m mert a hydroplán a támadó ten­geri erő közelségét elárulja? A Daily Telegraph azt mondja: Meg kell ad­ni, hogy a támadást teljes eredménynyel vitték véghez. Az „T­. 9." tisztjeinek és legénységének kitüntetése. Berlin, szept. 25. A Wolff-ügynökség jelenti: Vilmos csá­szár az U. 9. tengeralattjáró naszád kapitá­nyát, Weddingen Ottót, az első és másodosz­tályú vaskereszttel, a többi tisztet, valamint a legénységet a másodosztályú vaskereszttel tün­tette ki. Sürgetik az angol flotta offenzíváját. Hága, szept. 25. A londoni Daily News tengerészeti szak­értője írja: A három angol cirkálónak meg­semmisítése kétségtelenül a német tengeralatt­járó hajók kitűnősége mellett bizonyít. Az angol flottának most Nelson taktikáját kell követni, vagyis őrt kell állnia addig, amíg az ellenség előkerül. Az angol flottának el kell készülve tenni váratlan támadásokra és ennél­fogva a keleti part közelében kell maradnia, vagyis a német tengeralattjáró hajók zóná­jában. Angliának biztosítására a flottának na­gyobb rizikót kell vállalnia és nagyobb áldoza­tokat viselnie. Minden körülmény közt ki kell csalni az ellenséget és minden esetre hamaro­san kell bekövetkeznie az angol flotta óvatosan végrehajtott offenzívájának. A szerző fejtege­téseiben végül odakonkludál, hogy a jövőnek­­egyedüli jogosult hajótípusa a tengeralatt­járó hajó. A rettenthetetlen „Emden." London, szept. 25. (Berlinen át.) A Reuter-ügynökség hiva­talosan jelenti Kalkuttából. Az Emden nevű német cirkáló megjelent Madras előtt és két olajtartályt felgyújtott. Az angol erődök viszo­nozták a tüzelést. Az Emden kioltotta lámpáit és eltűnt a sötétségben. Aknára jutott angol hajó. London, szept.­­ 25. Grymsbyből jelentik tegnapi kelettel, hogy egy újabb vontatógőzös jutott aknára és 30 perc alatt­­elsülyedt. A hajó legénységét, egy ember ki­vételével, megmentették. Hajsza két német cirkáló után. Newyork, szept. 25. Az angol konzulátus értesítést kapott, hogy Anglia öt hadihajót küldött az amerikai vizekre, hogy ezek két német hadihajót, a „Karlsruhe"-t és a ,,Dresden­"-t megakadályozzák élelmiszer és szén felvételében. Az öt hadihajó, az „Essex", „Lancas­ter", „Berwieh", „Drake" és „Suffolk" eddig hiába üldözte a gyors német cirkálókat, mert azok az angol hadihajók minden erőlködése ellenére is mindennel ellátták magukat és mindig elkerülik az angol hadihajók lőtávolát. * A­fterwick, Lancaster, Essex és Suffolk pán­célos cirkálók testvérhajók, 1901—1903. között épültek, 9950 tonnások, próbaútjukon óránként 23.7—24.8 tengeri mértföldet futottak és egyen­ként 14 drb 15, 8 drb 7.6 és 3 drb 4.7 cm-es gyors­tüzelő ágyúval vannak ellátva. A Drake páncélos­cirkáló 1901-ben épült, 14.300 tonnás, 24,0 mért­föld sebességű és 2 drb 23.4, 16 drb 15, 12 drb 7.6 03 3 drb 4.7 cm-es gyorstüzelő ágyúval rendelkezik. Az öt­­cirkálóit összesen 3060 főnyi legénység van. A Karlsruhe (4900 tonnás, 28 csomós, 12 drb 10.5 cm-es ágyú, 370 ember) és a Dresden (3650 ton­nás, 25 csomós és 10 drb 10.5 cm-es ágyú, 360 em­ber) kis német védett gyorscirkálók ellen az óriási flottájával tehetetlen angol tengernagyi hi­vatal tehát öt sokszorta nagyobb és erősebb pán­célos cirkálót küldött ki az­­ Atlanti-óceán nagy vizeire azzal a céllal hogy a német hajókat azok elsü­lyesszék.

Next