Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-05 / 216. szám

1914. szeptember 5., szombat. PESTI HÍRLAP Törökország általános mozgósítása. A Törökországban elrendelt általános moz­gósítás alkalmából a budapesti török császári fő­konzulátus figyelmezteti a Magyarországon lakó hadköteles török állampolgárokat az ottomán ka­tonai büntető törvényre. A törvény idevágó főbb rendelkezései ezek: Halálbüntetés vár mindazokra, akik moz­gósítás esetén katonai szolgálatuknak úgy a szá­razföldi hadseregnél, mint a tengerészetnél a be­hívás és a kihirdetés ellenére eleget nem tesznek. Akik szökésben vannak, amnesztiában ré­szesülnek, ha tíz napon belül jelentkeznek. Mind­azokat, akik idegenben tartózkodván, e kihirde­tés napjától számított tíz nap alatt a területén levő legközelebbi újoncosztálynál nem jelentkez­nek és nem vonulnak be, késedelmüket pedig be nem jelentik, minden egyes napi késedelemért ugyanannyi heti utánszolgálással büntetik; akik pedig nem önként jelentkeznek és elfogatnak, minden egyes napért ugyanannyi havi szigorí­tott kényszermunkával utánszolgálást lesznek kötelesek teljesíteni. A zászló alól való szökés esetén — kivéve, ha az illető egy hét leforgása alatt visszatér és tettét megbánta — egy hónapi utánszolgálást tel­jesít, ha egy héten belül elfogják, két havi után­szolgálást teljesít, ha egy hét eltelte után fogják el, halálbüntetés vár reá. E törvény magyarázatául szolgál még: 1. ha e kihirdetéstől számított tizenöt nap után a katonaszökevények és az újoncok e fel­hívásra nem jöttek vagy nem feleltek, akkor a törvény szerint részesülnek büntetésben; 2. ha az említett határidőn belül jelentkez­nek, az esetben, ha osztályuk már mozgósítva van, besoroztatnak, ha nem, akkor katonaköny­vükben feljegyzik a jelentkezést s egyelőre sza­badlábon maradnak; 3. azok a katonaszökevények, akik e kato­nai formalitásoknak eleget tettek, szolgálatukat a többi újonccal büntetlenül teljesítik, vagy ha létszámfelettiek, egyelőre elbocsáttatnak, csak Ausztria-Magyarország és Németország jelentették be­­a határozathoz való hozzájárulá­sukat, míg a többi államok, mint­ Oroszország, Franciaország, Anglia, Törökország és Olasz­ország eddig még nem válaszoltak. Az európai Dunabizottság holnap Galacon ülést tart, mely­nek a román politikai körükben nagy jelentő­séget tulajdonítanak. Románia képviselője a bizottságban Zamfiresku meghatalmazott mi­niszter Sinájában kihallgatáson volt a király­nál, hogy utasításokat kérjen. Wied herceg­ elutazott. Róma, szept. 3. A Stefani-ügynökség jelenti Durazzóból e hó 3-iki kelettel. Tegnap este a rendőrség és csendőrség közegeinek ellenőrzése mellett tilta­kozó gyűlés volt. Este 10 órakor számos fegy­veres polgár gyülekezett a fejedelem palotája, va­lamint a pénzügyminiszter lakása előtt és kérte a fizetések folyósítását. Travesky ellenőr meg­nyugtatta a tömeget, megígérve, hogy az ellen­őrző bizottság gondoskodni fog a fizetések folyó­sításáról. Szürkületkor a város, miután sokan elutaztak, igen élénk volt. Reggel 5 órakor olasz matrózok szálltak partra és a fejedelmi palota körüli utcákban állottak fel. Röviddel hét óra előtt a fejedelem és neje elhagyta a palotát Tur­kh­an pasa, Akif pasa, Sami bég és Ekrem bég, Lobohovo és neje, valamint a diplomáciai kar kí­séretében. Az ellenőrző bizottság tagjai a palota kertjében gyülekeztek és hódolatukat fejezték ki a fejedelmi pár iránt. Egy csendőrszázad tisztel­gett. A fejedelmi pár egy ideig beszélgetett az ellenőrző bizottság tagjaival, azután folytatta út­ját a kikötőhöz. A térről a közönséget teljesen leszorították. Az olasz matrózok és a román ön­kéntesek nyomban levették a zászlót a fejedelmi palotáról. Röviddel nyolc óra után a Misurata hadihajó kitűzte az olasz és az albán zászlót. A Lybia hajó üdvlövései közben a Misurata Ve­lence felé elindult. Az utazás az olasz part men­tén­ történik. A fejedelem az ellenőrző bizottságra ruházta a kormányhatalmat, amiről értesítette a népet. Ma reggel 1200 koszovói polgár, akik részt vettek a város védelmében, Media irányában el­vonult. Az európai Duna-bizottság ülése. Bukarest, szept. 4. Az európai Dunabizottság tudvalevőleg még a háború kitörése előtt határozatban ki­mondotta a Duna semlegességét és e határoza­tának ellenőrzésével Romániát bízta meg. A bizottságban képviselt államok közül eddigelé A társadalom és a­ ­ központi segíő­bizottság megalakítása. A fővárosban működő jótékony akciók egysé­gesítése, a­ társadalmi és hatósági segítés munkájá­nak egy mederbe való terelése volt a célja annak az impozáns gyűlésnek, amelyre dr Bárczy István polgármester péntek délután négy órára meghívta az új városháza közgyűlési termébe a hatóságok és a társadalom vezető egyéniségeit. Bárczy István polgármester megnyitójában beszámolt arról, hogy a kormány és a főváros mit tettek eddig a segélyezés terén, majd vázolta azokat az okokat, amelyek egy központi segítő bizottság felállítását teszik szükségessé. E bizottságnak első dolga figyelemmel kísérni a fővárosban végbemenő minden hatósági és társadalmi segítő tevékenysé­get és ezt kellőképen ellenőrizni. E célra külön végrehajtó bizottság kiküldésére kért az elnökség részére felhatalmazást. Második feladata volna e központi szervezetnek, hogy kevés számú, de agi­lis tagokból álló felügyelő bizottságok alakításával egységes mederbe terelje a különböző akciókat és végül legfontosabb feladata volna a keresetnélkü­liség orvoslása kereseti alkalmak nyújtásával. Ez irányban­ leginkább a kormánynak és a fővárosnak kell működni, mert­­ezt a feladatot a társadalom már ner ii vállalhatja. Az utóbbi éveket a gazdasági ké­rh­adás korszakaként jellemezte a polgármester és az építkezés volt az a narkotikum, mely a gazda­sági tevékenység látszatával hatott. .Most, hogy az építkezések is szünetelnek, teljes rikító mivoltá­ban jelentkezik a keresetnélk­­iliség. E téren a kor­mányra és a hatóságokra vár a legnagyobb feladat, míg a társadalomnak fő feladata legyen a segítés, az adakozási kedv fellendítése, azok javára, akik a kereset nélkülisége miatt jutottak ínségbe. _ • ..v Alpolgármester beszédét,nagy tapsol­ és,éljen­zéssel fogadták. Gróf Tisza István­­ miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és többek közt a következőket mon­dotta: Rendkívüli viszonyok között élünk most, nemcsak azok, akik harcban vannak, de mindnyájan és ezért vállalnia is kell minden munkát válogatás nélkül annak, aki erre rá van szorulva. Utalok csak a konfekció munkára, ahol a nők sok ezrét lehet ke­resethez juttatni, de nem szabad senkinek sem mondan­ia, hogy ez a munka nekem derogál. Sok­kal nagyobb mértékben kell foglalkoznunk a segítés akciójával, mint valaha, de mindennél fontosabb, hogy ez a segítés emberi segítés legyen, olyan, a­mely az embert hozza közelebb az emberhez. Azt szeretném, hogy segélyző és segélyezett egészen kö­zel jussanak egymás lelkéhez, mert ez az, ami egye­dül képes megaranyozni a jótékonyság művét és nemesítőleg hat mindenkire. Akinek módja van fa­luhelyen megfordulni, menjen végig a falun, nyis­son be a szegények házába, nézzen szét és meg va­gyok győződve, hogy körútja végén jobbinak és meg­­­elégedettebbnek fogja érezni magát. Hány ember s­zűr el nagy szenvedést panasz nélkül, hány él meg­elégedve a roicrrkénél rosszabb viszonyok között; ha erre gondolunk, sokszor kell elszégyelnie magát an­nak, aki a futó kellemetlenségek miatt kifakadt. Jobb és boldogabb volna az egész magyar társadalom akkor, ha az első emeleten lakók tudnának a pincék és a negyedik emeleten lakók sorsáról, ha a vita negyed lakói ismernék a külvárosi lakók viszonyait és nem zárkóznának el egymástól. Itt az alka­lom át törni az élet elfásult közönyén és a magyar társa­dalom jobb és szebb jövője érdekében használja fel mindenki az alkalmat, keressék fel a pincék és a külvárosok lakóit és aki ezt megteszi, pár hét múlva belátja, hogy nincs oka megbánni azt, hogy meg­tette. Azt hallom, 1000 szegénygyám, jelentkezett már a hatóságnál, közöttük mintegy 700 hölgy. Vál­lalkozzanak erre a munkára minél nagyobb szám­ban, nem azzal a felületességgel, mely az első sá­padt, szőke gyermekarc láttára ellágyul, hanem az­zal a­­ megfontoltsággal, amely a kellő helyen a kellő módon segít. Most az egész társadalom lelkes, emelkedett hangulatban van, ezt használják fel és fektessük át alapját annak a szociális munkának, amely hivatva­ van megteremteni az új, egységes Magyarországot. Thék Endre megköszönte Bárczy polgármes­ternek és Tisza István miniszterelnöknek nemes megnyilatkozásukat, majd a polgármester megala­kítottnak nyilvánította a Budapesti Központi Se­gítő Bizottságot, . v v* ^ *w v v •-» » A katonáknak fölösleges pénzt küldeni. A táborba szállott, hadkötelesek részére fel­adott apróbb pénzküldemények nagy száma sm enged következtetni, hogy a nagyközönség szélesebb rétegeiben m­i­a téves hit van elterjedve, hogy a had­bavonultak az itthon maradt családtagok és hozzá­tartozók pénzbeli segélyére és támogatására szorul­nak. Ez a felfogás teljesen alaptalan, amennyiben a táborba szállott hadkötelesek ellátása és élelme­zése minden tekintetben kifogástalan. A napon­kénti átlagos adag 98 gramm kávékonzervből, 400 gramm marhahúsból, 100 gramm főzelékből (rizs, dara, hüvelyesek, stb.), 400 gramm kenyérből, azon­kívül 18 gramm dohányból áll; végül minden egyes katona kétnapi tartalékadagot (konzervet) visz magával, arra az esetre, ha a rendes adag nem a kellő időre ,s így nem a kellő mennyiségben érkez­nék meg rendeltetési helyére. Ezenfelül minden közkatona zsold és hadipótlék címén naponkint 36 fillért kap, amit tíznaponkint fizetnek ki neki. A helyzet tehát az, hogy a legénységnek elegendő pénz áll rendelkezésre, olyannyira, hogy igen sokan a kapott zsoldjukból még hazajuttatni is töreksze­nek. E célból a tábori postai utalványszolgálat sür­gős bevezetése vált szükségessé. A hadbavonultak, részére tehát pénzt küldeni felesleges. Pam­itadományokat kérnek. A Hadsegélyző Hivatalhoz naponta sere­gestől érkeznek az olyan levelek, amelyekben nők érmelegítő és hósapka kötésére ajánlkoznak, h­a a hivatal az erre szükséges pamutot, amelyet a magukéból megvenni nem tudnak, rendelkezé­sükre bocsátaná. A Hadsegélyző Hivatal ezért a társaság amaz úrhölgyeit, akik maguk is készí­tenek ilyen érmelegitőt és hósapkát, de idő híján egész pamutkészletüket fel nem dolgozhatják, arra kéri, engedjék át készletüknek egy részét a Hadsegélyző Hivatalnak. A hivatal útbaigazító irodáját, amely eddig a Szerb­ utca 2. számú ház­ban működött, áttette saját helyiségébe: IV. Váci­ utca 38. N­. em. A Vörös Kereszt kérése a közönséghez. A Vöröskereszt Egyesület Papnövelde­ utca 6 szám alatti gyűjtőraktára arra kéri a nagyközönsé­get, hogy mivel raktárhelyisége túl van halmozva a beküldött párnákkal, további párnaküldeményeit juttassa el a vidéki városok katonai és vöröskereszt­kórházaiba. Fehérneműt, de különösen lepedőt, zseb­kendőt, törülközőt és kapcaruhát (55 cm. méretben), úgyszintén fogkefét, hajkefét továbbra is nagy há­lával fogad a vezetőség. 9 ' ' ; ; •. . .- j, A társadalom szíve. A Pesti Hírlaphoz a mai nap folyamán a kö­vetkező adományok érkeztek: A bevonult katonák családjának: Kereszt­y Gézáné 6 korona, Tiszaszőllősi töltés építésénél's Csákány 2 kor., Lovász 2 kor., Szekeres 5 kor., Gyuricza 1 kor., Elek 2 kor., Balla 3 kor., Balla 2 kor., Tóth 2 kor., Szabó F. 1 kor., Bala J. 2 kor., Szabó J. 2 kor., Hajdú 1 kor., Tóth L. 4 kor., Vasziló 2 kor., Granás 1 kor., Megyeri 3 kor., Magyar,J. 23 kor., Magy­ar L. 3 kor., Krámer 5 kor., Nagy J. 12 kor., Török 8 kor., Kádasdi 5 kor., Szinnyei György 10 kor., Zaruba Hedvig 2 kor., Roth Adolf 5 kor., Rónay Károlyné 2 kor. 20 f1 11. A Vöröskereszt egyesületnek: Szinnyei György 10 kor., Művezetők Országos Szövetsége Diósgyőr 100 kor., özv. Bittó Ivásmánné 200 kor., Grósz Mane­a és László 7 kor., Springer Teruska és Winkler Róza gyűjtése 50 kor. 84 fill., Rédl Sándor főmérnök 20 kor., Kankovszky M. 20 kor., özv. Wirt­schafter Bertalahné 15 kor., Barta Mann 10 kor., H. L. 5 kor., N. N. 1 kor. 20 fill., Roth Adolf 5 kor., Reil Lajos Bpest 350 darab cigaretta. Párnaadományokat küldtek a következők: Friedmann Rezső Verpelét, Ilpeh Ignácné Sziget­vá­r, Rosenfeld K.-né Kom­ádi, Ilalmi Jenőné Ér­szakácsi, özv.­Zsíros Benőné Cegléd, Weszely Mik­sáné és Gubodi Jánosné Zámoly, Trosser Miklós Gátalja. .4® elesett katonák családjának: Magyar bú­várok mint haditengerészek Pólában 38 kor., Paál Árpád 10 kor., özv. Wirtschafter Bertalanné 15 kor., Tamási István 6 kor. Az Auguszta gyorssegély-alapra: özv. Ka­pácsy Györgyné m. kir. postamesternő Zalabaksa 100 kor., Gaumin-Kolane asztaltársaság 151 kor., 64 fillér. * Kutasi Bründl János gyáros, udvari szállító, 500 koronát küldött a német birodalmi katonák családjainak felsegélyezésére. Kuh-Chrobak Lili, a közös pénzügyminisz­térium elnöki osztálya vezetőjének felesége, Bécsből kétezer koronát küldött a harcbavonul­tak családtagjainak. A sebesültek. Pénteken hajnalban hatszáz sebesült érkezett­­ a keleti pályaudvarra, a lembergi és lublini ütköz

Next