Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-06 / 217. szám

­2 PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 6., vasárnap. Ezalatt persze Anglia sem marad adós a szemrehányásokkal. De — ami még jellem­zőbb — Anglia bővül is a széthúzás képét mu­tatja. A parlament komoly képpel sorozó­bi­zottságot alakít és toborozza a vállalkozó szel­lemű csirkefogókat. S közben Burns után egy másik kiváló politikus, Ram­mit Macdonald is heves támadást intéz Grey ellen, aki a parla­ment háta mögött, a nemzet hozzájárulása nélkül lekötötte Angliát Francaiországnak s el­hallgatta azt, hogy Németország csupán Bel­gium semlegességét fogja ideiglenesen megtá­madni, nem azonban Belgium területi integri­tását is. • Így szórakoznak egymás közt a szövet­ségesek. Németországnak persze komolyabb dolga akad — nem csupán a háborút értjük, hanem a Belgiumban való vasúti, közigazga­tási, postai és financiális berendezkedést. Mi­lyen­­más ez, mint a francia kormány ,,beren­dezkedése" Bordeauban. A német pontosság nemcsak arra terjeszkedik ki, hogy a belga órákat összeigazítsa a német időszámítással, hanem arra is, hogy közben egy hadisarc-bi­zottságot alakítson, melybe kijelöli a Bleichrö­der-cég főn­ökét is, bizonyos kellemetlen emlé­kek fölidézésére ! * A német pontosság a hadisarc kiméré­sénél és olyan precízen működik, akár a negy­venkettesek beállításánál. A negyvenkettesek hatásáról eddig csak azt­ tudtu­k, hogy mit éreznek azok, akik elsü­tik. Kipárnázott fejjel kell dolgozniok és a lég­nyomás csaknem a földhöz sújtja őket. Most a manonvilleri vártüzérezred elfogott katonái elmesélték azt, hogy mit éreztek ők, mialatt ötvennégy órán át állták a negyvenkettes mo­zsarak ostromát. A földrengés lágy fugalom ehhez képest. Úgy zúgott a fülük, mintha ezer méterre lettek volna a tenger alatt és már az első lövések után őrjítő­­ fogfájásuk támadt. Úgy látszik, ez az őrjítő fogfájás bom­lasztja meg Páris és­ egész Franciaország agyát is s üzi, kergeti mind kétségbeesettebb cselekedetek felé. A kormány Bordeauxban, Krisztus bankója. Irta: GÁRDONYI GÉZA. Valami nagy duhhanás hallatszott a ház­ban, s nyomban rá női sikoltás. Csakhamar nyiladoztak az ajtók, abla­kok mindenfelől. S a hajnali világosságban álmos arcok bámultak elő. — Házmester! — sikoltotta valaki a föld­szinten Az udvar közepén egy nagytestű úrféle hevert, arcon. Az egyik karja vállban úgy ki­fordultan, ahogy a korpával tömött bábu kar­ja szokott, mikor a gyermek eldobja. A de­rekát bő teveszőr otthonba takarta. A lába­szárán csak alsó fehér lett. A lábán sárga pa­pucs. A feje körül pirosság terjedezett az ud­var cement-kövezetén. A házmester dermedt arccal sietett hoz­zá, s elrémülve állt meg. Aztán lehajolt és átkarolta, emelgette. — Nagyságos úr . . . Hátratekintett: — Vizet! A földszinti lakók is ott szörnyülködtek. Kést cseléd vízért futott. A gazda volt a halott, a ház gazdája. Az emeleti lakók is elképedten bámultak le a folyosó vaskorlátjáról. Valamennyien az ágyból ugrottak ki, s csak épp hogy felsőfea­bátot kaptak magukra. Öltözötten csak ketten jelentünk meg: én, aki reggeli világosságnál szoktam dolgozni, és Szücspál doktor, ügyvéd, szintén második­emeleti lakó. A felesége azonban csak nagy­kendőben, alsószoknyában állt mellette, a oly boglyosan, hogy a bal tenyerével a fejét ta­karta, míg lenézett. — Részeg lehetett, — mondta valaki a folyosón. — Vagy hogy a börzén játszott . . . — Nem, nem szokott. Szücspál lekiáltott az emeletről: — Mentőkért telefonozzanak! S a feleségéhez fordult: — Ugyan eredj be, még meghűlsz. Valóban hideges volt a reggeli levegő. Az ügyvédnét azonban aligha fenyegette a meg­hűlés: kövér mint a pozsonyi lúd, s ha nem volna olyan mosolygó szemű, szinte sajnálni lehetne a bizottságáért. — Szörnyűség! — mondta az asszony, — szörnyűség! S tovább meresztette a szemét a tragé­diára. Már akkor a rendőr ma ott állt. Kérde­zett, neveket jegyzett. Benyúlt a slafrokk zse­bébe, és egy kékszegélyű zsebkendőt vont ki onnan, aztán meg egy levelet. A levél borítékja nyilt volt. A rendőr bele­kanditott, névjegyet vett ki belőle. Olvasta. A mellette álló fűszeres is olvasta. — Megunta az életét, — hirdette egy körültekintéssel a fűszeres. Csak annyit ír. Csodálkoztunk ezen a vallomáson. A ház ura legény-ember volt, s javakorú, s harmincötéves legfeljebb, vagy tán annyi se. Újabb adatok érkeztek arról is, hogy kelet-galiciai hadműveleteinkről a russzofil la­kosság tervszerűen tájékoztatta az oroszokat, a gálád árulást már a béke idején megbeszélte velük és különböző jelzésekben is megállapo­dott előre. Ha például az orosz tüzérség hiába kereste tüzével egyes jól maszkírozott állásain­kat, a russzofilok teheneket hajtottak arra éj­nek idején és terepismeretük révén könnyen átjutván az orosz előőrshöz, közölték velük a mi hadállásainkat. Katonáink, ha elfogják őket, rövidesen elbánnak velük. A katonaság­nak nagy segítségére van az árulók kinyomo­zásában a zsidó lakosság, amely sokszor jóelőre kiszimatolja a russzofilok tetteit és a hatóság kezére juttatja őket. Az utóbbi harcokban elfogott sok ezer orosz hadifoglyot különböző városokba inter­nálják. Magyarországnak is meglehetős sok jut belőlük. Az orosz lovasság­ csődje. A hadvezetőségünkhöz beérkezett összes jelentések szerint az oroszok már nem alkal-Az ilyen duzzadt arcú, nehéz testes emberek kora meghatározhatatlan. De jómódú volt. A háza megért negyedmilliót. Egyéb vagyona is lehetett. Közelről én nem ismertem, de úgy lá­tásra éppen nem mondtam volna, hogy maga­úaz ember. Rendes úri ruhában járt, csak épp­­­hogy ujjnyi vastag aranyláncot viselt és sok­­ gyűrűt. Abból látszott, hogy nem úri eredet. Dehát az amúgy is kiötlött rajta: ahogy a tavaszi bérnegyedkor kihordatta egy szegény cukorka-árusnak a bútorait az utcára, fele­ségével, négy gyerekével, úri­ember olyat nem cselekszik. — Megunta az életét? — dünnyögte Szücspál, — hiszen nem is élt. — Vagy hogy nagyon is élt, — feleltem. Az emberi test nem szesztartálynak van be­rendezve. — Nem igen ivott ez. Inkább tán unat­kozott: mindig társaságot keresett, mint a ci­gányok meg a gyerekek. — Meg a nők. Az ügyvédnő rosszasén pillantott reám,­­ bekacsázott, azaz belibázott vissza a lakásába. Vele nem voltam szóbeli ismerős, csak épp hogy a lépcsőn köszöntem neki, ahogy egy­ ház­ban lakók szoktak egymásnak. S magamban csodálkoztam, hogy hogy a manóba került ez a másfélmázsás zongora ahhoz a, sovány szé­kely furulyához? Szücspál cigarettát vont elő s rágyújtott. — Nem volna kedve egy kis sétára? A Városligetbe. Páris egy royalista kezén, akire Briand vi­gyáz. De ki vigyáz Briandra? Ki vigyáz az egész Franciaországra? Nyílván a cár. Az mmm harctér. Auffenberg serege kitté° vágrta az orosz féepét. Lemberg kiürítésének taktikai oka. — A Pesti Hírlap kiküldött haditudósítójától. — Sajtóhadiszállás, szept. 5. Az északkeleti harctér eseményeire döntő hatással van Auffenberg seregének történelmi jelentőségű diadala. Auffenberg seregének több mint egy heti erős harc után sikerült az orosz sereg nyugati szárnyát elvágni a centrumtól és a keleti szárnytól: ezzel egyrészt megakadá­lyozta azt, hogy az orosz főerő lemberg irányá­ban előnyomulhasson, másrészt pedig Toma­sovnál, majd a tőle 25 kilométerre fekvő Ko­marovnál az orosz sereget teljesen szétverte. Épen ezért nincsen komolyabb háttere Lemberg kiürítésének, amely katonailag jelen­téktelen pozíció. Hangsúlyozzák, hogy tisztán taktikai okok kívánták azt, hogy a hadvezetőség a város kiürítését elrendelje. Ezzel megkímél­ték Lemberget az ellenség támadásától, mert a nyílt városokat a nemzetközi jog védi Hogy mennyire helyes volt a kiürítés taktikai szem­pontból, azt bizonyítja az is, hogy az oroszok tegnap és tegnapelőtt tartózkodtak minden tá­madástól, ami offenzívájuknak nyilvánvaló nagy kudarcát jelenti. Ezalatt Dankl tábornok hadserege válto­zatlan energiával harcol Lublinnál, ahol az oroszok kétségbeesetten védik az ivangorodó varsói vasútvonalat, amely stratégiai szempont­ból szinte döntő fontosságú. Az ott harcoló sere­günk, noha a terepviszonyok igen kedvezőtle­nek, munícióban és élelemben nagy bőségben van. Tápvonalaink általában kitűnően műtőd­nek, noha utjuk szegény, a rekvirálásra alkal­matlan vidéken vezet át. Simon Vilmos, Dankl serege Lublint bombázza. Sajtóhadi­szállás, szept. 5. (Feladatott este 7 óra 50 perckor.) — A Pesti Hírlap kiküldött haditudósító­itól. — A késő délutánig ide érkezett jelentések szerint Lublin kivételével a harctéren nyuga­lom van Dankl Viktor tábornok hadserege erősen bombázza a lublini tábori erődítéseket és a harc ezen a vonalon máris jelentős ered­ményekkel kecsegtet. Az újabb hírek szintén megerősítik azt, hogy a kelet-galiciai orosz had­sereg kimerült és egyelőre tartózkodik az újabb akciótól. A mi csapataink ezt a harci szünetet fölhasználják arra, hogy nagy élelmi- és lő­szerkészlettel lássák el magukat. Ma igen mértékadó helyről megerősítet­ték azt a jelentést, hogy Lemberg kiürítését már az orosz offenzíva kezdetén elhatározta hadvezetőségünk és a lakosságot már akkor eltávolították és biztonságba helyezték. Árulók Kelet-Galiciában.

Next