Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-06 / 217. szám
2 PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 6., vasárnap. Ezalatt persze Anglia sem marad adós a szemrehányásokkal. De — ami még jellemzőbb — Anglia bővül is a széthúzás képét mutatja. A parlament komoly képpel sorozóbizottságot alakít és toborozza a vállalkozó szellemű csirkefogókat. S közben Burns után egy másik kiváló politikus, Rammit Macdonald is heves támadást intéz Grey ellen, aki a parlament háta mögött, a nemzet hozzájárulása nélkül lekötötte Angliát Francaiországnak s elhallgatta azt, hogy Németország csupán Belgium semlegességét fogja ideiglenesen megtámadni, nem azonban Belgium területi integritását is. • Így szórakoznak egymás közt a szövetségesek. Németországnak persze komolyabb dolga akad — nem csupán a háborút értjük, hanem a Belgiumban való vasúti, közigazgatási, postai és financiális berendezkedést. Milyenmás ez, mint a francia kormány ,,berendezkedése" Bordeauban. A német pontosság nemcsak arra terjeszkedik ki, hogy a belga órákat összeigazítsa a német időszámítással, hanem arra is, hogy közben egy hadisarc-bizottságot alakítson, melybe kijelöli a Bleichröder-cég főnökét is, bizonyos kellemetlen emlékek fölidézésére ! * A német pontosság a hadisarc kimérésénél és olyan precízen működik, akár a negyvenkettesek beállításánál. A negyvenkettesek hatásáról eddig csak azt tudtuk, hogy mit éreznek azok, akik elsütik. Kipárnázott fejjel kell dolgozniok és a légnyomás csaknem a földhöz sújtja őket. Most a manonvilleri vártüzérezred elfogott katonái elmesélték azt, hogy mit éreztek ők, mialatt ötvennégy órán át állták a negyvenkettes mozsarak ostromát. A földrengés lágy fugalom ehhez képest. Úgy zúgott a fülük, mintha ezer méterre lettek volna a tenger alatt és már az első lövések után őrjítő fogfájásuk támadt. Úgy látszik, ez az őrjítő fogfájás bomlasztja meg Páris és egész Franciaország agyát is s üzi, kergeti mind kétségbeesettebb cselekedetek felé. A kormány Bordeauxban, Krisztus bankója. Irta: GÁRDONYI GÉZA. Valami nagy duhhanás hallatszott a házban, s nyomban rá női sikoltás. Csakhamar nyiladoztak az ajtók, ablakok mindenfelől. S a hajnali világosságban álmos arcok bámultak elő. — Házmester! — sikoltotta valaki a földszinten Az udvar közepén egy nagytestű úrféle hevert, arcon. Az egyik karja vállban úgy kifordultan, ahogy a korpával tömött bábu karja szokott, mikor a gyermek eldobja. A derekát bő teveszőr otthonba takarta. A lábaszárán csak alsó fehér lett. A lábán sárga papucs. A feje körül pirosság terjedezett az udvar cement-kövezetén. A házmester dermedt arccal sietett hozzá, s elrémülve állt meg. Aztán lehajolt és átkarolta, emelgette. — Nagyságos úr . . . Hátratekintett: — Vizet! A földszinti lakók is ott szörnyülködtek. Kést cseléd vízért futott. A gazda volt a halott, a ház gazdája. Az emeleti lakók is elképedten bámultak le a folyosó vaskorlátjáról. Valamennyien az ágyból ugrottak ki, s csak épp hogy felsőfeabátot kaptak magukra. Öltözötten csak ketten jelentünk meg: én, aki reggeli világosságnál szoktam dolgozni, és Szücspál doktor, ügyvéd, szintén másodikemeleti lakó. A felesége azonban csak nagykendőben, alsószoknyában állt mellette, a oly boglyosan, hogy a bal tenyerével a fejét takarta, míg lenézett. — Részeg lehetett, — mondta valaki a folyosón. — Vagy hogy a börzén játszott . . . — Nem, nem szokott. Szücspál lekiáltott az emeletről: — Mentőkért telefonozzanak! S a feleségéhez fordult: — Ugyan eredj be, még meghűlsz. Valóban hideges volt a reggeli levegő. Az ügyvédnét azonban aligha fenyegette a meghűlés: kövér mint a pozsonyi lúd, s ha nem volna olyan mosolygó szemű, szinte sajnálni lehetne a bizottságáért. — Szörnyűség! — mondta az asszony, — szörnyűség! S tovább meresztette a szemét a tragédiára. Már akkor a rendőr ma ott állt. Kérdezett, neveket jegyzett. Benyúlt a slafrokk zsebébe, és egy kékszegélyű zsebkendőt vont ki onnan, aztán meg egy levelet. A levél borítékja nyilt volt. A rendőr belekanditott, névjegyet vett ki belőle. Olvasta. A mellette álló fűszeres is olvasta. — Megunta az életét, — hirdette egy körültekintéssel a fűszeres. Csak annyit ír. Csodálkoztunk ezen a vallomáson. A ház ura legény-ember volt, s javakorú, s harmincötéves legfeljebb, vagy tán annyi se. Újabb adatok érkeztek arról is, hogy kelet-galiciai hadműveleteinkről a russzofil lakosság tervszerűen tájékoztatta az oroszokat, a gálád árulást már a béke idején megbeszélte velük és különböző jelzésekben is megállapodott előre. Ha például az orosz tüzérség hiába kereste tüzével egyes jól maszkírozott állásainkat, a russzofilok teheneket hajtottak arra éjnek idején és terepismeretük révén könnyen átjutván az orosz előőrshöz, közölték velük a mi hadállásainkat. Katonáink, ha elfogják őket, rövidesen elbánnak velük. A katonaságnak nagy segítségére van az árulók kinyomozásában a zsidó lakosság, amely sokszor jóelőre kiszimatolja a russzofilok tetteit és a hatóság kezére juttatja őket. Az utóbbi harcokban elfogott sok ezer orosz hadifoglyot különböző városokba internálják. Magyarországnak is meglehetős sok jut belőlük. Az orosz lovasság csődje. A hadvezetőségünkhöz beérkezett összes jelentések szerint az oroszok már nem alkal-Az ilyen duzzadt arcú, nehéz testes emberek kora meghatározhatatlan. De jómódú volt. A háza megért negyedmilliót. Egyéb vagyona is lehetett. Közelről én nem ismertem, de úgy látásra éppen nem mondtam volna, hogy magaúaz ember. Rendes úri ruhában járt, csak épphogy ujjnyi vastag aranyláncot viselt és sok gyűrűt. Abból látszott, hogy nem úri eredet. Dehát az amúgy is kiötlött rajta: ahogy a tavaszi bérnegyedkor kihordatta egy szegény cukorka-árusnak a bútorait az utcára, feleségével, négy gyerekével, úriember olyat nem cselekszik. — Megunta az életét? — dünnyögte Szücspál, — hiszen nem is élt. — Vagy hogy nagyon is élt, — feleltem. Az emberi test nem szesztartálynak van berendezve. — Nem igen ivott ez. Inkább tán unatkozott: mindig társaságot keresett, mint a cigányok meg a gyerekek. — Meg a nők. Az ügyvédnő rosszasén pillantott reám, bekacsázott, azaz belibázott vissza a lakásába. Vele nem voltam szóbeli ismerős, csak épp hogy a lépcsőn köszöntem neki, ahogy egy házban lakók szoktak egymásnak. S magamban csodálkoztam, hogy hogy a manóba került ez a másfélmázsás zongora ahhoz a, sovány székely furulyához? Szücspál cigarettát vont elő s rágyújtott. — Nem volna kedve egy kis sétára? A Városligetbe. Páris egy royalista kezén, akire Briand vigyáz. De ki vigyáz Briandra? Ki vigyáz az egész Franciaországra? Nyílván a cár. Az mmm harctér. Auffenberg serege kitté° vágrta az orosz féepét. Lemberg kiürítésének taktikai oka. — A Pesti Hírlap kiküldött haditudósítójától. — Sajtóhadiszállás, szept. 5. Az északkeleti harctér eseményeire döntő hatással van Auffenberg seregének történelmi jelentőségű diadala. Auffenberg seregének több mint egy heti erős harc után sikerült az orosz sereg nyugati szárnyát elvágni a centrumtól és a keleti szárnytól: ezzel egyrészt megakadályozta azt, hogy az orosz főerő lemberg irányában előnyomulhasson, másrészt pedig Tomasovnál, majd a tőle 25 kilométerre fekvő Komarovnál az orosz sereget teljesen szétverte. Épen ezért nincsen komolyabb háttere Lemberg kiürítésének, amely katonailag jelentéktelen pozíció. Hangsúlyozzák, hogy tisztán taktikai okok kívánták azt, hogy a hadvezetőség a város kiürítését elrendelje. Ezzel megkímélték Lemberget az ellenség támadásától, mert a nyílt városokat a nemzetközi jog védi Hogy mennyire helyes volt a kiürítés taktikai szempontból, azt bizonyítja az is, hogy az oroszok tegnap és tegnapelőtt tartózkodtak minden támadástól, ami offenzívájuknak nyilvánvaló nagy kudarcát jelenti. Ezalatt Dankl tábornok hadserege változatlan energiával harcol Lublinnál, ahol az oroszok kétségbeesetten védik az ivangorodó varsói vasútvonalat, amely stratégiai szempontból szinte döntő fontosságú. Az ott harcoló seregünk, noha a terepviszonyok igen kedvezőtlenek, munícióban és élelemben nagy bőségben van. Tápvonalaink általában kitűnően műtődnek, noha utjuk szegény, a rekvirálásra alkalmatlan vidéken vezet át. Simon Vilmos, Dankl serege Lublint bombázza. Sajtóhadiszállás, szept. 5. (Feladatott este 7 óra 50 perckor.) — A Pesti Hírlap kiküldött haditudósítóitól. — A késő délutánig ide érkezett jelentések szerint Lublin kivételével a harctéren nyugalom van Dankl Viktor tábornok hadserege erősen bombázza a lublini tábori erődítéseket és a harc ezen a vonalon máris jelentős eredményekkel kecsegtet. Az újabb hírek szintén megerősítik azt, hogy a kelet-galiciai orosz hadsereg kimerült és egyelőre tartózkodik az újabb akciótól. A mi csapataink ezt a harci szünetet fölhasználják arra, hogy nagy élelmi- és lőszerkészlettel lássák el magukat. Ma igen mértékadó helyről megerősítették azt a jelentést, hogy Lemberg kiürítését már az orosz offenzíva kezdetén elhatározta hadvezetőségünk és a lakosságot már akkor eltávolították és biztonságba helyezték. Árulók Kelet-Galiciában.