Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-08 / 249. szám

6 PESTI HÍRLAP 1914. október 8., csütörtök: a francia vezérkar mort beismeri a francia bal­szárny vereségét. A hivatalos jelentés azt mondja, hogy a francia balszárnyon rettentő hevességgel folyt a küzdelem. Itt vonták össze a francia haderő zömét és még így sem sikerült átkarolni a német jobbszárnyat. Ezek a kísér­letek hozták magukkal, hogy a harcvonal mindinkább északra terjed ki. Most először is­merik be, bár nagyon óvatos és burkolt formá­ban, hogy bekerítési kísérleteik meghiúsultak­nak tekinthetők és elismerik azt is, hogy a né­metek sikerei sokkal jelentékenyebbek, sem­mint azt Parisban bevallják. A nyugati döntő csata előtt. Kopenhága, okt. 7. A Times katonatudósítója írja: A héten lesz döntés a háború legkritikusabb fázisaira nézve; ezen időn belül remélhetőleg megváltoz­nak a pozíciók Franciaországban és bekövet­kezik a végleg döntő főösszeü­tközés az orosz fronton is. A háború legvéresebb része. London, okt. 7. A Times jelenti Párisból. Bár az ellen­ségnek itt-ott szerencséje volt, a francia csapa­tok morális tartása teljesen kifogástalan. A Daily Telegraph írja: A franciaországi­­harcok kétségtelenül hétről-hétre hevesebbekké válnak. Páratlan közeli harcnak leszünk majd tanúi, melyben a sáncárkok és egyéb erődítések 200 méternyire vannak egymástól. Kétségtelen, hogy rettenetes háborúnak legvéresebb szakasza következik. Visszavert francia támadás Elzászban. Genf, okt. 7. Baselből érkező jelentések szerint a fran­ciák hétfőn megerősített csapatokkal megtá­madták a münstervölgyi szakadéknál levő né­met hadállásokat. A németek azonban a táma­dást visszaverték, s több francia ágyút zsák­mányoltak. Más forrásból érkező jelentés sze­rint Thann közelében szintén harcok folynak. Poincaré a harctéren. Berlin, okt. 7. Poincaré utazásáról október 6-iki kelettel Ko­penhágán át Parisból a következő részleteket jelen­tik: A köztársaság elnöke Malerand hadügyminisz­terről ma délben távozott szállásáról és automobil­ra ült. Bordeaux városának határán túl Viviani miniszterelnök csatlakozott hozzá. Poincaré és a miniszterek kísérete tizennégy automobilon fog­lalt helyet. Bordeausban és Parisban azt tartják, hogy nem véletlen műve volt, hanem nyilván előre megbeszélték, hogy a cár ugyanaznap utazott a csa­tatérre, mint Poincaré. Az írt francia sorozás eredménye: Páris, okt. 7. A francia hadügyminisztérium statisztikája szerint az 1915. évi újonckontingens mozgósításá­val kétszázezer emberrel szaporodott a francia hadsereg. Az újoncok kiképzésével október 15—30-ikfa között (4—0 heti kiképzés) lesznek készen. Párisból kiutasított szocialisták. Berlin, okt. 7. Rotterdami jelentés szerint Gallieni tá­bornok kiutasította Párisból a szocialista mun­kásszervezet összes vezéreit, köztük öt képvi­selőt, kormány­ellenes agitáció címén. Clemenceau támadásai, Berlin, okt. 7. A Berliner Lokalanzeiger bordeauxi távirat alapján ezeket jelenti Rosendaal-ból: Clemenceau támadásai Millerand és Delcassé ellen megismétlődtek Clemenceau második, ugyan­csak betiltott L'Homme en chaine című lapjában is és pedig olyan élesen, hogy a kormány szüksé­gesnek tartotta a kényelmetlen izgatót elhallgat­tatni. Clemenceau legutóbbi cikke kifakad Mille­rand „bábjai", Castelnau és Calliéni ellen, továb­bá a­z annok szolgája", Poincaré ellen a végül a„hall­gató" Joffre ellen, akit Moltk­e dicsősége nem hagy aludni. Clemenceau föl van háborodva a klerikális áramlatnak Franciaországban v­aló térfoglalása miatt. Azt kívánja, hogy de Mun grófot vessék le a kormány hajójáról s becsületes, köztársasági kor­mány jusson uralomra, amely a nép áldozatkész­ségét kellően méltányolni tudja. „Nem a papok harcolnak a szabadságért, hanem a mi derék, fiatal katonáink, akiket szabad szellemű iskolákban ne­veltek!" — mondja Clemenceau a cikkében. Az ilyen vallomások természetesen nincsenek kedvére a kormánynak. Harcok a tengeren. Elsülyedt angol gőzös. Berlin, okt. 7. A Localanzeiger rotterdami jelentése sze­rint az Admount nevű angol gőzös az Északi­tengeren aknába ütközött és elsülyedt. A legény­séget megmentették. A megszökött tengeralattjáró sorsa. Róma, okt. 7. A római francia nagykövet közöltette a Fiat-gyár vezetőségével, hogy a francia kor­mány utasítása következtében az ajaccioi fran­cia hatóságok haladéktalanul ki fogják szol­gáltatni a tenger alatt járó naszádot, Belloni hadnagyot azonban Ajac­cioban visszatartják. A naszád mérnökei és a legénység tegnap ha­tósági engedelemmel Livornoba utaztak, ahol hosszas kihallgatás alá fogták őket. Kiderült, hogy valamennyien ártatlanok, az egyetlen Kí­nos Belloni hadnagy. Bonyodalmak Valona körül. Róma, okt. 7. Amióta az egyesült angol s francia föld­közi tengeri flotta megjelent az Adrián, az olasz politika és diplomáciai életben nagy iz­galommal és aggodalommal kezdtek nézni a fejlemények elé. Olaszországban azóta mind­inkább gyökeret vert a meggyőződés, a­ogy az angolok a háborút akarják felhasználni, hogy az Adriába befészkeljék magukat. Most, hogy Xalmának epiróta-megszé­lásáról hír érkezett, ebben felismerik a brit irányító kezet. A római angol nagykövet — bár magánúton — de is­mételten előhozakodott kormánya terveivel, melyeket — nem határozott szándékként, de mint a jövőben esetleg bekövetkezhető eshető­séget ecsetelt. Olaszország látva az adriai egyensúly megbontására irányuló törekvést, erélyes tiltakozást jelentett be a tervvel szem­ben. • Az olasz kormányhoz közelálló körökből most felidézik és részleteit is nyilvánosságra hozzák az angol akciónak. Sir Reanes Rudd, a római angol nagykövet Salandra miniszter­elnökkel közölte, hogy Lapayrere és Tronbridge admirálisok közölni óhajtják, hogy flottájuk számára esetleg szükségessé fog válni az Ad­rián való hosszabb tartózkodás, amire őket esetleg rajtuk kívül álló ok i­s rászoríthatja. Miután az angol középtengeri flottabázis Mál­tán van s a francia kikötők is oly messze van­nak, hogy flottaoperáció céljaira itt teljesen al­kalmatlanok, kizárólag a háború idejére a fran­cia-angol flotta az adriai operációinak biztosí­tására közelebb keres magának flottabázist. Itália szóba nem jöhetvén, nem maradna más hátra, mint egyik albán kikötő. Már ekkor cé­loztak Valonára és Sassenora. Az egész olasz közvélemény felzúdulása kísérte volna a kor­mány elhatározását, ha ilyesmibe belement volna, ami különben teljességgel ki volt zárva, hiszen Albániából azért lett külön állam­, mert az otrantói útnak stratégiai kulcsa. Anglia hí­res önzésére vall ez a törekvés. A kormány energikusan utasított vissza minden célzást, mert jól tudta, hogy ha ellent nem áll, a vég­eredmény Albániának angol protektorátus alá való helyezése lett volna. Most, hogy Valona megszállása újra kísért, Olaszország londoni, pétervári és párisi nagykövetei útján tudtára adta az entente hatalmainak, hogy Valona megszállását úgy tekintené, mintha előtte az adriai kaput be akarnák zárni, illeni érdekeit tehát feltétlenül mindenkivel szemben meg óhajtja védeni. Kijelenti Olaszország, hogy el­várja Anglia és szövetségesei lojalitásától, hogy a londoni konferenciának Albániára vo­natkozó határozatait, az abban foglalt, Itália esetleges szerepét körvonalazó cikkelyeket, és úgy nem fogják megsérteni, vagy kijátszani, mint ahogy Olaszországnak szándékában van azokat megtartatni. Ez alkalommal közlik az olasz lapok, hogy Nagy-Britannia követe annak idején ba­rátságos kérdést tett, hogy amennyiben Valona flottabázissá tételét érdekei ellen levőnek ta­lálja, nem volna-e lehetséges, hogy a „békekö­tésnél való jutalmazás ellenében" Itália egy másik adriai kikötőt bocsátana a szövetséges flotta rendelkezésére a háború alatt. Ezzel nyil­ván olasz kikötőre céloztak. Az ajánlatra, me­lyet nem is hivatalosan tettek, Olaszország, mint a hármas szövetség egyik hatalma, mél­tóságán alulinak tartotta a választ, de mert érezte a kormány, hogy mennyire bántó, an­nak idején nem is akarta kolportáltatni, csak most mutatnak rá, amikor meggyőződtek, hogy az entente nem tett le régi terveiről. Egész Itá­lia izgatottan lesi e kérdés fejleményeit. A köz­vélemény sürgeti, hogy a kormány döntsön, mert a hármas szövetség másik két hatalma a legjobb indulattal nézi Itália jogos törekvéseit, s ha az entente akadékoskodnék, állnak elébe. Megkezdődött a leszerelés. Bukarest, okt. 7. A behívott katonák nagy részét a had­vezetőség hazabocsátja. A tartalékos tisztek szabadságolása ma megkezdődött. Az intéz­kedés nagy örömet keltett, mert a 48 nap óta való összpontosítás megakasztotta az egész ország gazdasági életét. A demobilizálás megkezdése mutatja leginkább, hogy Romá­nia a végleges semlegesség mellett döntött. A katonák gyors hazaküldésének másik oka, hogy a román hadsereg téli hadjáratra kel­lően fölszerelve nincs s ha eddig valamilyen akcióhoz nem fogott, télen már képtelen rá, hogy hozzáfogjon. Az ellenzék is helyesli a semlegességet. Bukarest, aki 7. Bratianu miniszterelnök elnöklete alatt Bukarestben minisztertanácsot tartott a román kormány, melyen a miniszterelnök felolvasta az összes román pártok vezéreivel tartott kon­ferenciáján létrejött megállapodást, mely Románia semlegességének fentartására vo­natkozik. Jelentette a miniszterelnök, hogy fel­ajánlotta az ellenzéki pártoknak a kormány­zásban való részvételt, azonban az ellenzék ösz­szes vezérei­ kijelentették, hogy a kabinetbe való belépésüknek most nem látják idejét és helyét, s enélkül is magukévá teszik a jelenlegi kor­mány álláspontját.­­ Botrány a román akadémiában. Bukarest, okt. 7. A román tudományos akadémiának tegnap délutáni ülésén egy aktív tábornok, Krej­ieseanu volt hadügyminiszter, olvasta fel a hadtörténelem 1913. és 14. évi eseményeinek egybefoglalását. Könnyed léptekkel áthaladván Románia tavalyi akcióján, Krejnicseánu Mihály vajda nagyromán terveiről beszélt hosszasan. A nyílt ülés utáni zárt ülésen kínos incidens volt. Bánó, az akadé­mia könyvtárosa, kijelentette, hogy Krejnicseánu okadatolását nem jelenteti meg az akadémiai ér­tesítőben, mert nem komoly tudományt, hanem isgágáskodást jelent épen ma, amikor a nemzeti közvélemény ismét egybeforr a békés munka fel­vétele előtt. A többség helyeselt, de az öreg Krejnicseánu botrányos ágálása miatt végezetül is elhatározták, hogy a kérdés tisztázására össze­hívják a nagygyűlést. Krejnicseánunak azonnal jelentést kellett tennie a hadügyminiszternek. Valószínű, hogy éretlenkedéséért hamarosan nyugdíjba küldik. "Wilson beszéde az amerikai kongresszushoz, Washingtonból jelentik (Rómán át). A kongresszus rendkívüli ülésszakra gyűlt egy­be. Wilson, az Egyesült­ Államok elnöke, a kö­vetkező beszéddel nyitotta meg a rendkívüli ülésszakot:

Next