Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-08 / 249. szám
6 PESTI HÍRLAP 1914. október 8., csütörtök: a francia vezérkar mort beismeri a francia balszárny vereségét. A hivatalos jelentés azt mondja, hogy a francia balszárnyon rettentő hevességgel folyt a küzdelem. Itt vonták össze a francia haderő zömét és még így sem sikerült átkarolni a német jobbszárnyat. Ezek a kísérletek hozták magukkal, hogy a harcvonal mindinkább északra terjed ki. Most először ismerik be, bár nagyon óvatos és burkolt formában, hogy bekerítési kísérleteik meghiúsultaknak tekinthetők és elismerik azt is, hogy a németek sikerei sokkal jelentékenyebbek, semmint azt Parisban bevallják. A nyugati döntő csata előtt. Kopenhága, okt. 7. A Times katonatudósítója írja: A héten lesz döntés a háború legkritikusabb fázisaira nézve; ezen időn belül remélhetőleg megváltoznak a pozíciók Franciaországban és bekövetkezik a végleg döntő főösszeütközés az orosz fronton is. A háború legvéresebb része. London, okt. 7. A Times jelenti Párisból. Bár az ellenségnek itt-ott szerencséje volt, a francia csapatok morális tartása teljesen kifogástalan. A Daily Telegraph írja: A franciaországiharcok kétségtelenül hétről-hétre hevesebbekké válnak. Páratlan közeli harcnak leszünk majd tanúi, melyben a sáncárkok és egyéb erődítések 200 méternyire vannak egymástól. Kétségtelen, hogy rettenetes háborúnak legvéresebb szakasza következik. Visszavert francia támadás Elzászban. Genf, okt. 7. Baselből érkező jelentések szerint a franciák hétfőn megerősített csapatokkal megtámadták a münstervölgyi szakadéknál levő német hadállásokat. A németek azonban a támadást visszaverték, s több francia ágyút zsákmányoltak. Más forrásból érkező jelentés szerint Thann közelében szintén harcok folynak. Poincaré a harctéren. Berlin, okt. 7. Poincaré utazásáról október 6-iki kelettel Kopenhágán át Parisból a következő részleteket jelentik: A köztársaság elnöke Malerand hadügyminiszterről ma délben távozott szállásáról és automobilra ült. Bordeaux városának határán túl Viviani miniszterelnök csatlakozott hozzá. Poincaré és a miniszterek kísérete tizennégy automobilon foglalt helyet. Bordeausban és Parisban azt tartják, hogy nem véletlen műve volt, hanem nyilván előre megbeszélték, hogy a cár ugyanaznap utazott a csatatérre, mint Poincaré. Az írt francia sorozás eredménye: Páris, okt. 7. A francia hadügyminisztérium statisztikája szerint az 1915. évi újonckontingens mozgósításával kétszázezer emberrel szaporodott a francia hadsereg. Az újoncok kiképzésével október 15—30-ikfa között (4—0 heti kiképzés) lesznek készen. Párisból kiutasított szocialisták. Berlin, okt. 7. Rotterdami jelentés szerint Gallieni tábornok kiutasította Párisból a szocialista munkásszervezet összes vezéreit, köztük öt képviselőt, kormányellenes agitáció címén. Clemenceau támadásai, Berlin, okt. 7. A Berliner Lokalanzeiger bordeauxi távirat alapján ezeket jelenti Rosendaal-ból: Clemenceau támadásai Millerand és Delcassé ellen megismétlődtek Clemenceau második, ugyancsak betiltott L'Homme en chaine című lapjában is és pedig olyan élesen, hogy a kormány szükségesnek tartotta a kényelmetlen izgatót elhallgattatni. Clemenceau legutóbbi cikke kifakad Millerand „bábjai", Castelnau és Calliéni ellen, továbbá az annok szolgája", Poincaré ellen a végül a„hallgató" Joffre ellen, akit Moltke dicsősége nem hagy aludni. Clemenceau föl van háborodva a klerikális áramlatnak Franciaországban való térfoglalása miatt. Azt kívánja, hogy de Mun grófot vessék le a kormány hajójáról s becsületes, köztársasági kormány jusson uralomra, amely a nép áldozatkészségét kellően méltányolni tudja. „Nem a papok harcolnak a szabadságért, hanem a mi derék, fiatal katonáink, akiket szabad szellemű iskolákban neveltek!" — mondja Clemenceau a cikkében. Az ilyen vallomások természetesen nincsenek kedvére a kormánynak. Harcok a tengeren. Elsülyedt angol gőzös. Berlin, okt. 7. A Localanzeiger rotterdami jelentése szerint az Admount nevű angol gőzös az Északitengeren aknába ütközött és elsülyedt. A legénységet megmentették. A megszökött tengeralattjáró sorsa. Róma, okt. 7. A római francia nagykövet közöltette a Fiat-gyár vezetőségével, hogy a francia kormány utasítása következtében az ajaccioi francia hatóságok haladéktalanul ki fogják szolgáltatni a tenger alatt járó naszádot, Belloni hadnagyot azonban Ajaccioban visszatartják. A naszád mérnökei és a legénység tegnap hatósági engedelemmel Livornoba utaztak, ahol hosszas kihallgatás alá fogták őket. Kiderült, hogy valamennyien ártatlanok, az egyetlen Kínos Belloni hadnagy. Bonyodalmak Valona körül. Róma, okt. 7. Amióta az egyesült angol s francia földközi tengeri flotta megjelent az Adrián, az olasz politika és diplomáciai életben nagy izgalommal és aggodalommal kezdtek nézni a fejlemények elé. Olaszországban azóta mindinkább gyökeret vert a meggyőződés, aogy az angolok a háborút akarják felhasználni, hogy az Adriába befészkeljék magukat. Most, hogy Xalmának epiróta-megszélásáról hír érkezett, ebben felismerik a brit irányító kezet. A római angol nagykövet — bár magánúton — de ismételten előhozakodott kormánya terveivel, melyeket — nem határozott szándékként, de mint a jövőben esetleg bekövetkezhető eshetőséget ecsetelt. Olaszország látva az adriai egyensúly megbontására irányuló törekvést, erélyes tiltakozást jelentett be a tervvel szemben. • Az olasz kormányhoz közelálló körökből most felidézik és részleteit is nyilvánosságra hozzák az angol akciónak. Sir Reanes Rudd, a római angol nagykövet Salandra miniszterelnökkel közölte, hogy Lapayrere és Tronbridge admirálisok közölni óhajtják, hogy flottájuk számára esetleg szükségessé fog válni az Adrián való hosszabb tartózkodás, amire őket esetleg rajtuk kívül álló ok is rászoríthatja. Miután az angol középtengeri flottabázis Máltán van s a francia kikötők is oly messze vannak, hogy flottaoperáció céljaira itt teljesen alkalmatlanok, kizárólag a háború idejére a francia-angol flotta az adriai operációinak biztosítására közelebb keres magának flottabázist. Itália szóba nem jöhetvén, nem maradna más hátra, mint egyik albán kikötő. Már ekkor céloztak Valonára és Sassenora. Az egész olasz közvélemény felzúdulása kísérte volna a kormány elhatározását, ha ilyesmibe belement volna, ami különben teljességgel ki volt zárva, hiszen Albániából azért lett külön állam, mert az otrantói útnak stratégiai kulcsa. Anglia híres önzésére vall ez a törekvés. A kormány energikusan utasított vissza minden célzást, mert jól tudta, hogy ha ellent nem áll, a végeredmény Albániának angol protektorátus alá való helyezése lett volna. Most, hogy Valona megszállása újra kísért, Olaszország londoni, pétervári és párisi nagykövetei útján tudtára adta az entente hatalmainak, hogy Valona megszállását úgy tekintené, mintha előtte az adriai kaput be akarnák zárni, illeni érdekeit tehát feltétlenül mindenkivel szemben meg óhajtja védeni. Kijelenti Olaszország, hogy elvárja Anglia és szövetségesei lojalitásától, hogy a londoni konferenciának Albániára vonatkozó határozatait, az abban foglalt, Itália esetleges szerepét körvonalazó cikkelyeket, és úgy nem fogják megsérteni, vagy kijátszani, mint ahogy Olaszországnak szándékában van azokat megtartatni. Ez alkalommal közlik az olasz lapok, hogy Nagy-Britannia követe annak idején barátságos kérdést tett, hogy amennyiben Valona flottabázissá tételét érdekei ellen levőnek találja, nem volna-e lehetséges, hogy a „békekötésnél való jutalmazás ellenében" Itália egy másik adriai kikötőt bocsátana a szövetséges flotta rendelkezésére a háború alatt. Ezzel nyilván olasz kikötőre céloztak. Az ajánlatra, melyet nem is hivatalosan tettek, Olaszország, mint a hármas szövetség egyik hatalma, méltóságán alulinak tartotta a választ, de mert érezte a kormány, hogy mennyire bántó, annak idején nem is akarta kolportáltatni, csak most mutatnak rá, amikor meggyőződtek, hogy az entente nem tett le régi terveiről. Egész Itália izgatottan lesi e kérdés fejleményeit. A közvélemény sürgeti, hogy a kormány döntsön, mert a hármas szövetség másik két hatalma a legjobb indulattal nézi Itália jogos törekvéseit, s ha az entente akadékoskodnék, állnak elébe. Megkezdődött a leszerelés. Bukarest, okt. 7. A behívott katonák nagy részét a hadvezetőség hazabocsátja. A tartalékos tisztek szabadságolása ma megkezdődött. Az intézkedés nagy örömet keltett, mert a 48 nap óta való összpontosítás megakasztotta az egész ország gazdasági életét. A demobilizálás megkezdése mutatja leginkább, hogy Románia a végleges semlegesség mellett döntött. A katonák gyors hazaküldésének másik oka, hogy a román hadsereg téli hadjáratra kellően fölszerelve nincs s ha eddig valamilyen akcióhoz nem fogott, télen már képtelen rá, hogy hozzáfogjon. Az ellenzék is helyesli a semlegességet. Bukarest, aki 7. Bratianu miniszterelnök elnöklete alatt Bukarestben minisztertanácsot tartott a román kormány, melyen a miniszterelnök felolvasta az összes román pártok vezéreivel tartott konferenciáján létrejött megállapodást, mely Románia semlegességének fentartására vonatkozik. Jelentette a miniszterelnök, hogy felajánlotta az ellenzéki pártoknak a kormányzásban való részvételt, azonban az ellenzék öszszes vezérei kijelentették, hogy a kabinetbe való belépésüknek most nem látják idejét és helyét, s enélkül is magukévá teszik a jelenlegi kormány álláspontját. Botrány a román akadémiában. Bukarest, okt. 7. A román tudományos akadémiának tegnap délutáni ülésén egy aktív tábornok, Krejieseanu volt hadügyminiszter, olvasta fel a hadtörténelem 1913. és 14. évi eseményeinek egybefoglalását. Könnyed léptekkel áthaladván Románia tavalyi akcióján, Krejnicseánu Mihály vajda nagyromán terveiről beszélt hosszasan. A nyílt ülés utáni zárt ülésen kínos incidens volt. Bánó, az akadémia könyvtárosa, kijelentette, hogy Krejnicseánu okadatolását nem jelenteti meg az akadémiai értesítőben, mert nem komoly tudományt, hanem isgágáskodást jelent épen ma, amikor a nemzeti közvélemény ismét egybeforr a békés munka felvétele előtt. A többség helyeselt, de az öreg Krejnicseánu botrányos ágálása miatt végezetül is elhatározták, hogy a kérdés tisztázására összehívják a nagygyűlést. Krejnicseánunak azonnal jelentést kellett tennie a hadügyminiszternek. Valószínű, hogy éretlenkedéséért hamarosan nyugdíjba küldik. "Wilson beszéde az amerikai kongresszushoz, Washingtonból jelentik (Rómán át). A kongresszus rendkívüli ülésszakra gyűlt egybe. Wilson, az Egyesült Államok elnöke, a következő beszéddel nyitotta meg a rendkívüli ülésszakot: