Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-10 / 251. szám

4 PESTI HÍRLAP 1914. október 10., szombat. Szolnok-Dobokában nincsenek oroszok. A Magyar Távirati Irodát illetékes hely­,­ről felhatalmazták annak megállapítására, hogy azok a hírek, amelyek orosz csapatoknak Szolnok-Doboka vármegye területén való állí­tólagos portyázásáról szólnak, teljesen valótla­nok. A vármegye területén aggodalomra egyál­talán nincs ok. Az oroszok veresége Besztercében. Beszterce, okt. 9. A Máramaros vármegyébe betört orosz seregnek a főseregtől elszakadt egyes töredékei Szolnok-Dobokéi és Beszterce-Naszód várme­gyében is megfordultak. Beszterce-Naszód vármegyében október 11-én délután 5 órakor tünt föl először az ellen­ség. Három kozák jelent meg Komoly község­ben és meghagyta a bírónak, hogy másnap öt mázsa kenyérrel várja őket. Csendőreink a szemben lévő hegyekről rájuk tüzeltek s a ko­zákok közül egyet megsebesítettek. A kozák­őrjárat erre elmenekült. Romoly korcsmárosánál aznap éjszaka hat kozák szállásolta el magát, a korcsma mel­lett lévő erdészlakban harminc kozák, egy jó­módú gazdálkodó házánál pedig 200 kozák halt meg. A kozákok másnap nem jelentkeztek a bírónál az öt mázsa kenyérért, hanem október 15-án este Szacsalon ütöttek tanyát. Itt éjszaka riadót fújtak és a Visóvölgy felé vonultak. Összesen körülbelül ezeren lehettek, mind gya­logos, négy ágyúval és három gépfegyverrel. Rendes csapataink ekkor már útban voltak, hogy az oroszok ellen vonuljanak. Az oroszok tudomást szereztek erről, ezért fúvattak riadót. Romoly községben négy községi ember utánuk m­e­nt, hogy az ellenség visszavonuló útjáról hírt szerezzen, de elfogták őket. Az el­fogott embereket az oroszok Dragomérfalvára vitték, ott azonban szabadon bocsátották őket, csak a lovukat vették el. Az oroszok besztercei szereplése ezzel véget is ért. A vármegyében az összes illetékes személyek helyükön maradtak és rendesen végezték munkájukat. Felső-Visón tegnap kezdődött meg az üt­közet, az oroszokat csapataink az egész vonalon visszatartották. Szolnok-Doboka vármegye északi részé­ben, Erzsébet iánya fölött, Prislop felöl, 300 főnyi kozákcsapat jelent meg ugyancsak októ­ber 5-ikén. A főszolgabíró 30 csendőrt rendelt a portyázok feltartására. Az oroszok előbb a Rotunda hegyre vonultak vissza, mikor azon­ban látták, hogy aránylag gyenge erővel álla­nak szemben, megtámadták a mieinket. Csend­őreink, miután nagy kárt tettek az ellenség­ben, visszavonultak. Az oroszok garázda útjukban Batiza köz­séget fölperzselték. Közben csapataink megfelelő erővel vo­nultak föl a fenyegetett vidékre, mire az oro­szok fejvesztetten elmenekültek. A vármegye ezzel meg is szabadult az ellenségtől, ugy, hogy a lakosság teljesen megnyugodott. Orosz foglyok Debrecenben. Debrecen, okt. 9. A máramarosi harcokban elfogott orosz foglyok első transzportja ma érkezett Debre­cenbe. 47 doni- és kaukázusi kozákot és 276 gya­logost kisértek katonáink. Csapataink Márama­rossziget előtt a Tisza partján haladtak és ott bukkantak a portyázó kozákcsapatra, amely tü­zelni kezdett, gépfegyvereink azonban irtózatos pusztítást vittek véghez közöttük, mire a többiek megadták magukat. A 276 gyalogos Máramaros­sziget előtt került fogságunkba. A foglyok Deb­recenben enni kaptak, azután tovább vitték őket a Dunántúlra. A foglyokat kísérő katonák így adták elő az oroszok elfogásának történetét. — Csapataink Máramarossziget előtt a Tisza partján haladtak előre. A városban tartózkodó orosz katonaság ekkor már kivonulóban volt. Egy kozák csapat a Tisza partján portyázott s ugy látszik, nem tudta, hogy a Máramarosszigetre bevonult orosz se­reg már kezdi a várost kiüríteni. Mikor a kozákok a mi csapatainkat észre vették, tüzelni kezdtek, de go­lyóik nem tettek kárt bennünk. Annyira merészül viselkedtek, h­ogy egészen közelünkbe vágtattak". Erre működésbe hoztuk gépfegyvereinket, amelyek első soraikat lekaszálták. Kevéssel ezután üvöltéssze­rű hangot hallattak a kozákok, eldobták fegyverei­ket és leugrottak lovaikról, annak jeléül, hogy a meg­­adást komolyan gondolják. A kozákokat erre hamar betereltük a táborba. A gyalogos katonák a Márama­rossziget körüli harcokban kerültek fogságunkba. Különböző csapatokból valók. A foglyokat Debrecen­ben élelemmel látták el, azután tovább szállították őket. Az oroszok uzsoki ,,bevonulásának" törté­nete. Az alábbiakban közöljük az oroszok uzsoki „be­vonulásának", ennek a ma már csaknem kéthetes, az oroszokra nézve olyan szomorú véget ért epi­zódnak, néhány érdekes részletét. A kalandvágyó orosz csapat szeptember 25-én tört be az ország területére. Délelőtt tíz órától dél­után négy óráig szünet nélkül dörögtek az ágyúk a Sianki körüli galíciai fensikon Uzsok község fe­lett. Egy magyar és egy osztrák pótszázad és egy népfölkelő hadtápzászlóalj szállott szembe a túl­nyomó orosz sereggel. A mieink vitézül tartották magukat majdnem két órán keresztül, de a túlnyo­mó erő ellen vissza kellett vonulniuk. Délután négy óra felé kezdtek röpülni a srapnelek Uzsok felett. Az uzsoki lakosok nagy része bemenekült az erdők­be, a tehetősebb része Ungvárra, vagy tovább me­nekült. Az orosz csapatok nyomultak befelé Feny­vesvölgyön túl Malomrétig. Ilendee csapataink kellő gyorsasággal felvonultak és 26, 27. és 28-ikán teljesen visszaszorították az ellenséget. .Ma már Ung megye területén ellenség nincsen, sőt csapa­taink már a galíciai harctéren üldözik az oroszokat. Szemtanuk elbeszélse szerint az oroszok elég tisztességesen viselkedtek, nem raboltak, nem gyilkoltak. Csak az élelmi­szereket foglalták le, mert nagyon kiéhezettek voltak. Sajnos, a falusi la­kosság alja, összeverődött csőcselék-népség, az orosz csapat kivezetése után az őrizetlenül maradt há­zakat kifosztogatta. A hatóság a bűnösöket elfogta és példásan megbüntette. A fenyvesvölgyi erdész­lakba szállásolták el magukat az oroszok. Az erdész szalonjából istállót rögtönöztek. Benne állottak a kozák lovak, a divánokat és fauteuilleket jászolul használták. Érdekes eset történt Beöthy Simonnal, a falu gör. kath. papjával. Nem menekülhetett el, mert egyik kisleánya halálos betegen feküdt. A felnőtt gyermekek elmenekültek, de a szülök ott maradtak gyermekük betegágya mellett. Az oroszok bevonultak Uzsokra és így az ő házába is beszállásolták magukat. A pap franciáid lessék­ az orosz tisztekkel. Az volt az impre­z­sziója, hogy a betörő orosz csapatok tisztjei nem tudnak jól oroszul, de annál jobban franciául és angolul. Technikai képzettségüknek adták tanú­jelét és így nincs kizárva, hogy sok mérnök volt közöttük. Egyébként, minthogy ennivalót kaptak, rendesen viselkedtek. A papnak beteg­­kislányát az orosz orvos megvizsgálta, gyógykezelés alá vette és receptet is írt, amit azután Ungváron a patiká­ban most a kivonulás után meg is csináltattak. A kozákok nagyon féltek a betörési kaland csúfos ki­menetelétől. Egy altiszt őszintén be is vallotta a papnak, hogy ők innen nem igen mennek vissza. Különösen félnek a „zsinóros" katonáktól, a magyar bakáktól és huszároktól. Az oroszok sejtelme be is teljesedett . . . Visszatérnek a menekültek. Nagyvárad, okt. 9. A máramaros megyei menekültek közül sokan kerültek el Nagyváradra is. Arra a hirre, hogy csa­pataink diadalmasan verik vissza a betörő oroszo­kat, természetesen mindnyájukba visszatért a biza­lom. Sokan már ma visszautaztak lakhelyeikre. A Nagyváradra menekültek egyike, dr Gottlieb Zoltán, técsni és kövesligeti körorvos, a következőket beszélte az orosz invázióról: — Én az utolsó percig ottmaradtam Kövesli­geten, jóllehet az orosz betörések akkor már javában dúltak. A tornyai harcból számos sebesült kozákot hoztak Kövesligetre, akiket én láttam el orvosi se­gélylyel. A sebesült kozákokat bevittük aztán Mára* marosszigetre. A kozákok hátán alaposan meglátszik a kancsuka nyoma: maguk mondták el, hogy kan­csukával verik őket rohamra. Volt részünk harcos orosz katonákban is. Egy tizenkét tagú kozák­ járőr tévedt Kövesligetre s engedelmes módon jelentkezett a jegyzőnél. Azt mondották, hogy eltévedtek és meg­adják magukat. A csendőrség elszedte tőlük a fegy­vert. A faluban a nyugtalanság állandóan tartott, de különösen akkor öltött nagyobb mérveket, amikor egyre közelebbről hallottuk az ágyúdörgést. Kiküld­tünk egy lovascsendőr-járőrt, hogy kémlelje ki, mi­lyen messze lehet az ellenség. A csendőr nemsokára vágtatva jött vissza. Elmondotta, hogy az oroszok a falu közelében vannak, reá máris lőttek. Családomat, mely az utóbbi hetek alatt rengeteget szenvedett az aggodalom miatt, felpakkoltam s Huszton át a töb­bi menekülővel eljöttem én is Kövesligetről . Elhatároztam, hogy még ma visszautazom. Otthagytam lakásom, bútoraim,, mindenem. Nagyon szeretném tudni, mi maradt meg. Remélem, hogy za­vartalanul eljuthatok Kövesligetre s újra megkezd­hetem orvosi működésemet. Antwerpen elesett. (Érkezett éjjel 1 óra 45 perckor.) Berlinből jelentik a Magyar Távirati Irodának. A nagy főhadiszállás közli október kilencedikén este. Ma délelőtt Antwerpen belső vé­delmi vonalának több erődje elesett. A város ma délután óta német birtok­ban van. A város parancsnoka és a védősereg elhagyta az erőd területét. Csak még egyes erődítéseket tart az­­ ellenség megszállva, ez azonban nem befolyásolja Antwerpen birtokba­vételét. Antwerpen mind a négy sarkán ég. Amsterdam, okt. 9. A News van den Tag egy éjjeli külön kiadásában a következőket jelenti Rosendal­ból: Két ideérkezett menekült beszéli, hogy Antwerpen bombázása már megkezdődött. Az első gránátok a város déli részére estek le. A bombázás közben megjelent egy Zeppelin is és bombákat dobott, a hobokeni olajtartályokra. Tűz ütött ki és az olajat kifolyatták. A németek ezután az északkeleti városr­észt bombázták. A déli vasút lángokban áll. Bercs­m előváros állítólag nagy károkat szenvedett. Hír szerint a lőporraktár is a levegőbe röpült. A lövöldözés egész éjjel tartott. Egy erős angol csapat nehéz hajóágyúkkal megszállta a belső erődöket, amelyeket a legvégsőkig fognak védel­mezni. Köln, okt. 8. A Köln. Ztg. jelenti a holland határról:­­Berg Op Zoonból a következőket jelentik Ant­werpen bombázásáról: Antwerpen mind a négy sarkán ég. A Szent György kaszárnya és a pompás igazságügyi palota lángokban áll. A nagy kórház leégett. A sebesültek elmenekültek. Sokat közülük a hollandi határon várnak. A várost még mindig hevesen bombázzák. Ma ész­re lehetett venni, hogy az egyik erődben az egyik üteg harcképtelenné vált. A helyzet tart­hatatlan. A belga király az angol befolyás tehetetlen rabja. Essen (an der Ruhr), okt. 9. A Rheinisch-Westphaelische Zeitung kü­lön kiadásban a következőket jelenti:

Next