Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-10 / 251. szám
4 PESTI HÍRLAP 1914. október 10., szombat. Szolnok-Dobokában nincsenek oroszok. A Magyar Távirati Irodát illetékes hely,ről felhatalmazták annak megállapítására, hogy azok a hírek, amelyek orosz csapatoknak Szolnok-Doboka vármegye területén való állítólagos portyázásáról szólnak, teljesen valótlanok. A vármegye területén aggodalomra egyáltalán nincs ok. Az oroszok veresége Besztercében. Beszterce, okt. 9. A Máramaros vármegyébe betört orosz seregnek a főseregtől elszakadt egyes töredékei Szolnok-Dobokéi és Beszterce-Naszód vármegyében is megfordultak. Beszterce-Naszód vármegyében október 11-én délután 5 órakor tünt föl először az ellenség. Három kozák jelent meg Komoly községben és meghagyta a bírónak, hogy másnap öt mázsa kenyérrel várja őket. Csendőreink a szemben lévő hegyekről rájuk tüzeltek s a kozákok közül egyet megsebesítettek. A kozákőrjárat erre elmenekült. Romoly korcsmárosánál aznap éjszaka hat kozák szállásolta el magát, a korcsma mellett lévő erdészlakban harminc kozák, egy jómódú gazdálkodó házánál pedig 200 kozák halt meg. A kozákok másnap nem jelentkeztek a bírónál az öt mázsa kenyérért, hanem október 15-án este Szacsalon ütöttek tanyát. Itt éjszaka riadót fújtak és a Visóvölgy felé vonultak. Összesen körülbelül ezeren lehettek, mind gyalogos, négy ágyúval és három gépfegyverrel. Rendes csapataink ekkor már útban voltak, hogy az oroszok ellen vonuljanak. Az oroszok tudomást szereztek erről, ezért fúvattak riadót. Romoly községben négy községi ember utánuk ment, hogy az ellenség visszavonuló útjáról hírt szerezzen, de elfogták őket. Az elfogott embereket az oroszok Dragomérfalvára vitték, ott azonban szabadon bocsátották őket, csak a lovukat vették el. Az oroszok besztercei szereplése ezzel véget is ért. A vármegyében az összes illetékes személyek helyükön maradtak és rendesen végezték munkájukat. Felső-Visón tegnap kezdődött meg az ütközet, az oroszokat csapataink az egész vonalon visszatartották. Szolnok-Doboka vármegye északi részében, Erzsébet iánya fölött, Prislop felöl, 300 főnyi kozákcsapat jelent meg ugyancsak október 5-ikén. A főszolgabíró 30 csendőrt rendelt a portyázok feltartására. Az oroszok előbb a Rotunda hegyre vonultak vissza, mikor azonban látták, hogy aránylag gyenge erővel állanak szemben, megtámadták a mieinket. Csendőreink, miután nagy kárt tettek az ellenségben, visszavonultak. Az oroszok garázda útjukban Batiza községet fölperzselték. Közben csapataink megfelelő erővel vonultak föl a fenyegetett vidékre, mire az oroszok fejvesztetten elmenekültek. A vármegye ezzel meg is szabadult az ellenségtől, ugy, hogy a lakosság teljesen megnyugodott. Orosz foglyok Debrecenben. Debrecen, okt. 9. A máramarosi harcokban elfogott orosz foglyok első transzportja ma érkezett Debrecenbe. 47 doni- és kaukázusi kozákot és 276 gyalogost kisértek katonáink. Csapataink Máramarossziget előtt a Tisza partján haladtak és ott bukkantak a portyázó kozákcsapatra, amely tüzelni kezdett, gépfegyvereink azonban irtózatos pusztítást vittek véghez közöttük, mire a többiek megadták magukat. A 276 gyalogos Máramarossziget előtt került fogságunkba. A foglyok Debrecenben enni kaptak, azután tovább vitték őket a Dunántúlra. A foglyokat kísérő katonák így adták elő az oroszok elfogásának történetét. — Csapataink Máramarossziget előtt a Tisza partján haladtak előre. A városban tartózkodó orosz katonaság ekkor már kivonulóban volt. Egy kozák csapat a Tisza partján portyázott s ugy látszik, nem tudta, hogy a Máramarosszigetre bevonult orosz sereg már kezdi a várost kiüríteni. Mikor a kozákok a mi csapatainkat észre vették, tüzelni kezdtek, de golyóik nem tettek kárt bennünk. Annyira merészül viselkedtek, hogy egészen közelünkbe vágtattak". Erre működésbe hoztuk gépfegyvereinket, amelyek első soraikat lekaszálták. Kevéssel ezután üvöltésszerű hangot hallattak a kozákok, eldobták fegyvereiket és leugrottak lovaikról, annak jeléül, hogy a megadást komolyan gondolják. A kozákokat erre hamar betereltük a táborba. A gyalogos katonák a Máramarossziget körüli harcokban kerültek fogságunkba. Különböző csapatokból valók. A foglyokat Debrecenben élelemmel látták el, azután tovább szállították őket. Az oroszok uzsoki ,,bevonulásának" története. Az alábbiakban közöljük az oroszok uzsoki „bevonulásának", ennek a ma már csaknem kéthetes, az oroszokra nézve olyan szomorú véget ért epizódnak, néhány érdekes részletét. A kalandvágyó orosz csapat szeptember 25-én tört be az ország területére. Délelőtt tíz órától délután négy óráig szünet nélkül dörögtek az ágyúk a Sianki körüli galíciai fensikon Uzsok község felett. Egy magyar és egy osztrák pótszázad és egy népfölkelő hadtápzászlóalj szállott szembe a túlnyomó orosz sereggel. A mieink vitézül tartották magukat majdnem két órán keresztül, de a túlnyomó erő ellen vissza kellett vonulniuk. Délután négy óra felé kezdtek röpülni a srapnelek Uzsok felett. Az uzsoki lakosok nagy része bemenekült az erdőkbe, a tehetősebb része Ungvárra, vagy tovább menekült. Az orosz csapatok nyomultak befelé Fenyvesvölgyön túl Malomrétig. Ilendee csapataink kellő gyorsasággal felvonultak és 26, 27. és 28-ikán teljesen visszaszorították az ellenséget. .Ma már Ung megye területén ellenség nincsen, sőt csapataink már a galíciai harctéren üldözik az oroszokat. Szemtanuk elbeszélse szerint az oroszok elég tisztességesen viselkedtek, nem raboltak, nem gyilkoltak. Csak az élelmiszereket foglalták le, mert nagyon kiéhezettek voltak. Sajnos, a falusi lakosság alja, összeverődött csőcselék-népség, az orosz csapat kivezetése után az őrizetlenül maradt házakat kifosztogatta. A hatóság a bűnösöket elfogta és példásan megbüntette. A fenyvesvölgyi erdészlakba szállásolták el magukat az oroszok. Az erdész szalonjából istállót rögtönöztek. Benne állottak a kozák lovak, a divánokat és fauteuilleket jászolul használták. Érdekes eset történt Beöthy Simonnal, a falu gör. kath. papjával. Nem menekülhetett el, mert egyik kisleánya halálos betegen feküdt. A felnőtt gyermekek elmenekültek, de a szülök ott maradtak gyermekük betegágya mellett. Az oroszok bevonultak Uzsokra és így az ő házába is beszállásolták magukat. A pap franciáid lessék az orosz tisztekkel. Az volt az imprezsziója, hogy a betörő orosz csapatok tisztjei nem tudnak jól oroszul, de annál jobban franciául és angolul. Technikai képzettségüknek adták tanújelét és így nincs kizárva, hogy sok mérnök volt közöttük. Egyébként, minthogy ennivalót kaptak, rendesen viselkedtek. A papnak betegkislányát az orosz orvos megvizsgálta, gyógykezelés alá vette és receptet is írt, amit azután Ungváron a patikában most a kivonulás után meg is csináltattak. A kozákok nagyon féltek a betörési kaland csúfos kimenetelétől. Egy altiszt őszintén be is vallotta a papnak, hogy ők innen nem igen mennek vissza. Különösen félnek a „zsinóros" katonáktól, a magyar bakáktól és huszároktól. Az oroszok sejtelme be is teljesedett . . . Visszatérnek a menekültek. Nagyvárad, okt. 9. A máramaros megyei menekültek közül sokan kerültek el Nagyváradra is. Arra a hirre, hogy csapataink diadalmasan verik vissza a betörő oroszokat, természetesen mindnyájukba visszatért a bizalom. Sokan már ma visszautaztak lakhelyeikre. A Nagyváradra menekültek egyike, dr Gottlieb Zoltán, técsni és kövesligeti körorvos, a következőket beszélte az orosz invázióról: — Én az utolsó percig ottmaradtam Kövesligeten, jóllehet az orosz betörések akkor már javában dúltak. A tornyai harcból számos sebesült kozákot hoztak Kövesligetre, akiket én láttam el orvosi segélylyel. A sebesült kozákokat bevittük aztán Mára* marosszigetre. A kozákok hátán alaposan meglátszik a kancsuka nyoma: maguk mondták el, hogy kancsukával verik őket rohamra. Volt részünk harcos orosz katonákban is. Egy tizenkét tagú kozák járőr tévedt Kövesligetre s engedelmes módon jelentkezett a jegyzőnél. Azt mondották, hogy eltévedtek és megadják magukat. A csendőrség elszedte tőlük a fegyvert. A faluban a nyugtalanság állandóan tartott, de különösen akkor öltött nagyobb mérveket, amikor egyre közelebbről hallottuk az ágyúdörgést. Kiküldtünk egy lovascsendőr-járőrt, hogy kémlelje ki, milyen messze lehet az ellenség. A csendőr nemsokára vágtatva jött vissza. Elmondotta, hogy az oroszok a falu közelében vannak, reá máris lőttek. Családomat, mely az utóbbi hetek alatt rengeteget szenvedett az aggodalom miatt, felpakkoltam s Huszton át a többi menekülővel eljöttem én is Kövesligetről . Elhatároztam, hogy még ma visszautazom. Otthagytam lakásom, bútoraim,, mindenem. Nagyon szeretném tudni, mi maradt meg. Remélem, hogy zavartalanul eljuthatok Kövesligetre s újra megkezdhetem orvosi működésemet. Antwerpen elesett. (Érkezett éjjel 1 óra 45 perckor.) Berlinből jelentik a Magyar Távirati Irodának. A nagy főhadiszállás közli október kilencedikén este. Ma délelőtt Antwerpen belső védelmi vonalának több erődje elesett. A város ma délután óta német birtokban van. A város parancsnoka és a védősereg elhagyta az erőd területét. Csak még egyes erődítéseket tart az ellenség megszállva, ez azonban nem befolyásolja Antwerpen birtokbavételét. Antwerpen mind a négy sarkán ég. Amsterdam, okt. 9. A News van den Tag egy éjjeli külön kiadásában a következőket jelenti Rosendalból: Két ideérkezett menekült beszéli, hogy Antwerpen bombázása már megkezdődött. Az első gránátok a város déli részére estek le. A bombázás közben megjelent egy Zeppelin is és bombákat dobott, a hobokeni olajtartályokra. Tűz ütött ki és az olajat kifolyatták. A németek ezután az északkeleti városrészt bombázták. A déli vasút lángokban áll. Bercsm előváros állítólag nagy károkat szenvedett. Hír szerint a lőporraktár is a levegőbe röpült. A lövöldözés egész éjjel tartott. Egy erős angol csapat nehéz hajóágyúkkal megszállta a belső erődöket, amelyeket a legvégsőkig fognak védelmezni. Köln, okt. 8. A Köln. Ztg. jelenti a holland határról:Berg Op Zoonból a következőket jelentik Antwerpen bombázásáról: Antwerpen mind a négy sarkán ég. A Szent György kaszárnya és a pompás igazságügyi palota lángokban áll. A nagy kórház leégett. A sebesültek elmenekültek. Sokat közülük a hollandi határon várnak. A várost még mindig hevesen bombázzák. Ma észre lehetett venni, hogy az egyik erődben az egyik üteg harcképtelenné vált. A helyzet tarthatatlan. A belga király az angol befolyás tehetetlen rabja. Essen (an der Ruhr), okt. 9. A Rheinisch-Westphaelische Zeitung külön kiadásban a következőket jelenti: