Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-17 / 258. szám
1918. október 17., szombat. * PESTI HÍRLAP tinit, Panicsot a tisztek agyon akarták lőni, de a merénylet nem sikerült. Épen most kaptam azt a kellemes hírt, hogy Perné, Sátor és én az első grachorai ütközetért, amely augusztus 15-án volt, dicséretet kaptunk a dandárparancsnoktól. Legalább elismerés az igyekezetért. Van ugyan már otthon néhány ilyen dicséretem, de ezt tűzben szereztem és ezért értékes. Tegnap nagyszerűen ettünk, volt húsfeves, marhahús krumplival, sertéskaraj és szilvásgombóc. Estére különféle kolbászok, sütemény, tea, cognac, vörösbor. Csak így menne tovább. A legénység egész nap kunyhókat épít, illetőleg a meglévőket javítja. Szerencsétlenség is történt tegnap. Nagyon erősre akarták a kunyhót megcsinálni és túl sok földet hánytak a tetejére. Az alap azonban nem bírta ki, betört, miközben egy súlyos és három könnyű sebesülés történt. Kár ilyen jó harcedzett katonákat ilyesmi miatt elveszíteni. Tűzifát is aprítanak, mert az összes kunyhókban fűtenek, vagy legalább se tüzelnek. Az istálló is elkészült, lovak hordják a szénát. Olyan jól berendezkedtünk már, mintha el sem akarnánk menni innen . . . * Egy tartalékos tiszt feleségéhez írt levelében érdekes képet ad arról, hogyan élnek a katonák a harctéren. Szeptember 17-től keltezett a levél, amely a következőket mondja: — Mint a lapokból értesülhettél, egy ideig most szünet állott be. Itt küldök neked egy kis leírást a hadiéletre. Milyen az ellátásunk a háborúban? A reggeli feketekávéból áll, én 4—5 decit iszom és kenyeret apritok bele. A reggelizés a hajnali szürkületben történik, de ha menetelünk, gyakrn megesik, hogy csak délelőtt tíz órakor vagy délben, sőt csak délután jutunk a reggelihez. Az ebéd rendszerint gulyásból vagy húslevesből áll, amelyben rizs és hús van. Az était jóformán sótalanul adják, hogy ne legyünk, nagyon szomjasak. Mi gyakran süttetünk magunknak húst, de garnirung nélkül. Nagy az örömünk, ha valahol a közelben krumpliföldiek vannak, mert akkor burgonyát is kapunk a sülthöz. Itt nagyon sok krumpli terem, mert a föld homokos. A legénység ilyen helyim bőven ellátja magát krumplival, amelyet a vitán szabad tűzön megsütnek. Egyáltalán nagy szerepet játszik itt a krumpli, mert pótolja a kenyeret is. Most is két napja kenyér nélkül vagyunk és dr. fővárosi fogalmazó most esisik szalámit kenyér helyett krumplival. Este a legénység feketekávét, bablevest vagy teát kap. Eleinte nem nagyon itták a feketekávét, de most már annyira megszerették, hogy alig várják. Néha igen jól étkezünk. A falvakban baromfit vásárolunk és almát eszünk hozzá fahéjjal. A húst vásárolt marhákból szerezzük. A mi csapatunknak körülbelül száz kilogramm hús kell. Egy ökrön elélünk két-három najjig. Az állatokat saját mészárosaink vágják le. Ennek sokszor igen gyorsan kell történnie, mert megesik, hogy amikor a bőrét lehúzzál, alarmot fújnak és akkor mindenestül kocsira dobják. Más helyen kell a munkát folytatni. Sertéseket is vágnak le s ha zsírt eresztünk, finom reggelit, friss töpörtyűt kapunk. Amint láthatod, főleg húst eszünk, így nem csoda, ha ugyancsak vágyakozunk a főzelék után. Ilyen az ellátásunk normális helyzetben, de ha ütegünk munkában van, akkor senki sem távozhat a vonalból és semmit sem lehet odavinni. Ilyenkor a káposztaföld az ebédlönk, nyers káposztát eszünk. De általában nagy gondot fordítanak az ellátásra. . . , Képzeld el a mi vásárterünket, de legalább tízszer olyan nagyra, telve kocsikkal, lovakkal, emberekkel és fegyverekkel. Amint virradni kezd, mindenfelül kakaskukorékolást hallunk. A legénység kukorékolta olyan hűen tudják a betyárok a kakaskukorékolást utánozni, hogy halálra nevetheti magát az ember. Az egyik vastag hangon kezdi, a másik vékonyan felel rá. Aztán a lovakatgyorsan fölszerelik, a sátrakat szétszedik és lassan megindul a tábor előre. Roppant forgalom van mindenfelé. Anynnyi az autó, amennyit egy világvárosban sem látni. És amíg ezek a földön csapnak pokoli zajt, fönn a levegőben a repülőgépek lármája tölti be a környéket. Huszárok, ulánusok, dragonyosok nyargalnak ide-oda, majd következik a gyalogság beláthatatlan sora és a trének tölimege. Azután jönnek a sebesültek. A könynyebben sérültek gyalog, a nehezebben megsebesültek kocsin. A sebesülteknél leginkább olyankor illetődik meg az ember, ha ismerőst lát. Szóba álltam tegnap egy magyar fiúval, akinek az egész feje be volt pályázva és csak az egyik szeme látszott ki. — Csak a fejemen találtak a kutyák egy kicsit, — mondta kedélyesen. Nagyon sajnáltunk egy pompás kisbéri lovat, amely kétezer koronába került. A hátsó lábát golyó érte és szétroncsolta. Agyon kellett lőni. Ilyesmi sokszor előfordul, az én lovaim is megsebesültek. Az egyik a homlokába, a másik az orrába kapott golyót, de már meggyógyultak és használhatók. Nagyon okos állat a lovam, amelyiken most nyargalok. Ha álmos vagyok, átölelem a nyakát és rádőlve szundikálok, így alszom menetközben és a lovam szépen, óvatosan lépked. De az állat is álmos lesz sokszor menet közben. Ilyenkor ide-oda támolyog az úton, szundikálva ballag, meg-meg rántom a zablát, amire a ló fölébred, de azután megint csak szundikálni kezd. Ha az ember sokáig nem alszik, még nyargalás közben is tud szundikálni. Szegény lovam legutóbb olyan álmos volt, hogy ledőlt a földre, estében a kardomat is elgörbítette. . . . Hogy mit érez az ember a háborúban? Tudja isten, semmit. A legjobban örültem, ha a rég látott tábori posta tűnt fel és megkaptam a leveledet. Legszebb az éjszaka az ágyuütegeknél. A mélyen beásott ágyukból ömlik a tűz, nem messzire látjuk az égő falvakat . . . Galícia igen érdekes ország. Szép, hullámos talaja van, nagy és szép fenyőerdőségekkel. A talaj homokos, nagyobbrészt zabbal és burgonyával bevetve. Gyümölcs kevés van, legfölebb vadalmát és körtét találunk. A lengyel jó nép és velünk érez. Az orosz foglyok . .. Ismert kép. Az orosz gyalogság fél a szuronyrohamoktól. Az orosz gyalogos jólelkű és szelid, a kozák azonban nyers és vad. íme egy eset. Egy főhadnagy megsebesült. Három baka — köztük egy önkéntes — viszi, de közben a két baka is elesik, az önkéntes maga viszi a sebesültet, ameddig birja. Sokáig azonban nem birja s kénytelen a sebesült tisztet fekve otthagyni. Később látja, hogy orosz gyalogosok megmossák a főhadnagyot és szalmát tesznek a feje alá . . . Hát ilyen a háború és igy élünk mi a háborúban . . . Színház és zene. Attak. ("Aktuális kinemaszkeccs négy felvonásban, írta Adorján László, zenéjét szerzett? Kondor Ernő. Bemutatja az Omnia, ma, szombaton.) Pénteken délután már 3 órakor zsúfolásig megtelt az Omniának, Budapest legnagyobb és legdíszesebb mozijának nézőtere; a közönség ezúttal vendégképen volt jelen, azon alkalomból, hogy főpróbáját tartották meg Adorján László jeles kollégánk, Attak c. kinemaszkecsesének. Egy varsói mulatóban veszi kezdetét a darab. Lambov doni kozákkapitány adja itt a bankot, Ő a mulatozás központja, meg Juliette. Menykecsapásként éri a mulatozókat a hír, hogy az osztrák-magyar monarchia hadat üzent Oroszországnak. A kozák kapitánynak amúgy is mámoros agyát elönti a düh és azt mindjárt ki is akarja tölteni —Tulietten, mert hiszen ez a kis vengerka — magyar. Csak nagy nehezen menekül meg Juliette. Fut-fut szakadatlan, napokon át, míg végül egy özvegy lengyel asszony házában talál menedéket. Itt, az özvegy házában, viszontlátjuk a kozákkapitányt is, mint az özvegy heves udvarlóját. A kapitány ezúttal is dühös, de ezúttal már a vő- i rögördögökre, akiket — mint nagy hangon meséli — ugyancsak meg-megkerget kint a harcmezőn. A szépséges lengyel özvegy közben távozik és a kapitány a következő percben Juliettet látja maga előtt. A kozáknak hozzája méltó ötlete támad: számonkéri azt a táncot és azt a dalt, amivel a leány neki még a varsói mulatóban adós maradt. És a szegény, elgyötört leányt karddal, revolverrel kényszeríti, hogy daloljon, hogy táncoljon. Az özvegy betoppan és ha lett, is volna szívében érzés a kapitány iránt, persze, hogy teljesen megutálja a durva fickót. Hát még amikor hirtelen megharsan a trombita, a vörös ördögök trombitája és menni kell a kapitánynak, hogy kozákjai élén harcoljon a magyar huszárokkal. Ijedten megy a kapitány és még szánalmasabbn jön vissza: fogolyként, Tárnoky Ákos huszárkapitány foglyaként. Az özvegy most látja csak, milyen valójában egy vörös ördög és hamarosan egymásra találnak, de megtalálja párját Juliette is Tárnoky kutyamosójában, aki ismeri még öt otthoni, Julcsa korából. Ez a, Kondor Ernőnek két megkapóan szép dalával ékes, megindító, de egyben az őszinte nevetésre is bőségesen alkalmat adó történet két színpadi és két mozifelvonásban pereg le; a felvételek kivétel nélkül, mind bravúrosak, különösen a vörös ördögök attakjáról valók; míg a színpadi rész kiállítása az Omnia bőkezűségét dicséri, maga a játék pedig a színészeket. A lengyel özvegy szerepében Károlyi Sarolta tűnik föl egyszerűen nemes pátoszává és közvetlenségével, a Juliette szerepében meg Váradi Erzsinek ügyes játéka és behízelgően kedves éneke számít a közönség tapsaira. A szkeccs két, vérbeli nőhódító alakja pompás ábrázolókra talált; a huszárkapitányt Thury Elemér adja kitűnően, megtetézve a legideálisabb daliássággal, míg a kozákot Dési Alfréd fölötte jellegzetesen. A kutyamosó szerepében jóizó Bihari Lajos, akinek a hangja is kellemes. Bizonyos, hogy az Omnia nagy sikert arat mai, szombati premierején. * (Filharmonikus hangverseny — a Népoperában.) A filharmonikusok is megcáfolják a fegyverek közt hallgató múzsákról szóló szállóigét: péntek este megkezdték ezidei hangversenyeiknek egyelőre csak néhány estére tervezett sorozatát. A megváltozott viszonyokra való tekintettel búcsút mondtak a Vigadó fényes, de drága és ezért magasabb helyárakkal járó márványtermének; bevonultak a Népoperába és az ottani olcsó beléptidíjak mellett, de talán épen azért, igen, igen nagy hallgatóság előtt játszottak ott ma este. A tág, szellős nézőtér egészen megtelt; nemcsak a filharmónia régi, törzshívei kompareáltak, csaknem teljes számmal, de volt ott bizony olyan közönség is, mely eddig talán nem lelkesült túlságosan a komoly zenéért, talán csak kíváncsiságból jött el ma este, de bizonyára eljön majd a következő hangversenyekre is, akit tehát a mai népszerű hanverseny valósággal meghódított a komoly zenének. És milyen jól esett mindnyájunknak, hogy végre ismét komoly, nemes, igazán szép muzsikát hallhattunk! És hogy megörültünk, hogy a Népopera kitűnő akusztikájú nézőterén mindez sokkal jobban érvényesült, mint a hangot nyelő, nüanszot ölő Vigadóban! Ha majd a színpadon állő zenészek fölött még egy menyezetdíszlettel elzárják — fölfelé — a hangdiffúziót, még teljesebb lesz a hatás, mert ma bizony még sok finomabb árnyalatot elnyelt a nyitott zsinórpadlás. — A derék zenekar ma este nem hozakodott elő újdonsággal, csakis „régi, kipróbált" művekkel értek el nagy hatást. — Kerner István vezényletével előadták a Sakuntala-nyitányt, Handels-dúr concerto grossoját, Liszt I. magyar rhapszodiáját (melyet legutóbb az állatkertben is játszottak). Meyerbeer Struensee-nyitányát és az I. Peer-Gynt sültet és mindegyik előadásukkal igen zajos elismerést arattak. De a legnagyobb lelkesedést, a legőszintébb tetszést és a legmélyebb hatást mégis csak a Hymnuszszal keltették, melyet felállva, igazán ihlett lelkes hangulatban hallgatott az ezerfejű közönség. • (A Vígszínházban) holnap, szombaton, adják először a Gépirókisasszonyt, egy jókedvű vígjátékot, amelyet Karinthy Frigyes alkalmazott, magyar színre. A darab hősét,egy budapesti fiatal ügyvédet, Góth Sándor játszsza, a hősnőt, egy kis gépirónőt. Mészáros Giza. A másik női főszerepet Gombaszögi Ella fogja kreálni. Különösen mulatságos figurát, egy kapzsi vidéki rokont, személyesít Szerémy Zoltán, míg Vendrey Ferenc egy jólelkű vidéki plébánost játszik. Haraszthy Hermin és Tapolczay Dezső egy fölcseperedett, gazdag házaspárt játszanak. 7