Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-17 / 258. szám

1918. október 17., szombat. * PESTI HÍRLAP tinit, Panicsot a tisztek agyon akarták lőni, de a­ merénylet nem sikerült. Épen most kaptam azt a kellemes hírt, hogy Perné, Sátor és én az első grachorai ütkö­zetért, amely augusztus 15-án volt, dicséretet kaptunk a dandárparancsnoktól. Legalább elis­merés az igyekezetért. Van ugyan már otthon néhány ilyen dicséretem, de ezt tűzben szerez­tem és ezért értékes. Tegnap nagyszerűen ettünk, volt húsfeves, marhahús krumplival, sertéskaraj és szilvás­gombóc. Estére különféle kolbászok, sütemény, tea, cognac, vörösbor. Csak így menne tovább. A legénység egész nap kunyhókat épít, illetőleg a meglévőket javítja. Szerencsétlenség is történt tegnap. Nagyon erősre akarták a kunyhót meg­csinálni és túl sok földet h­ánytak a tetejére. Az alap azonban nem bírta ki, betört, miközben egy súlyos és három könnyű sebesülés történt. Kár ilyen jó harcedzett katonákat ilyesmi miatt el­veszíteni. Tűzifát is aprítanak, mert az összes kunyhókban fűtenek, vagy legalább se tüzelnek. Az istálló is elkészült, lovak hordják a szénát. Olyan jól berendezkedtü­nk már, mintha el sem akarnánk menni innen . . . * Egy tartalékos tiszt feleségéhez írt leve­lében érdekes képet ad arról, hogyan élnek a katonák a harctéren. Szeptember 17-től kelte­zett a levél, amely a következőket mondja: — Mint a lapok­ból értesülhettél, egy ideig most szünet állott be. Itt küldök neked egy kis leírást a hadiéletre. Milyen az ellátásunk a há­borúban? A reggeli feketekávéból áll, én 4—5 decit iszom és kenyeret apritok bele. A regge­lizés a hajnali szürkületben történik, de ha menetelünk, gyakrn megesik, hogy csak dél­előtt tíz órakor va­gy délben, sőt csak délután jutunk a reggelihez. Az ebéd rendszerint gu­lyásból vagy húslevesből áll, amelyben rizs és hús van. Az était jóformán sótalanul adják, hogy ne legyünk, nagyon szomjasak. Mi gyak­ran süttetünk m­­agunknak húst, de garnirung nélkül. Nagy az örömünk, ha valahol a közel­ben krumpliföldiek vannak, mert akkor burgo­nyát is kapunk­ a sülthöz. Itt nagyon sok krumpli terem, mert a föld homokos. A legény­ség ilyen helyim bőven ellátja magát krumpli­val, amelyet a vitán szabad tűzön megsütnek. Egyáltalán nag­y szerepet játszik itt a krumpli, mert pótolja a kenyeret is. Most is két napja ke­nyér nélkül vagyunk és dr­­. fővárosi fogal­mazó most esisik szalámit kenyér helyett krump­lival. Este a legénység feketekávét, bablevest vagy teát kap. Eleinte nem nagyon itták a fe­ketekávét, de most már annyira megszerették, hogy alig várják. Néha igen jól étkezünk. A falvakban baromfit vásárolunk és almát eszünk hozzá fahéjjal. A húst vásárolt marhákból sze­rezzük. A mi csapatunknak körülbelül száz ki­logramm hús kell. Egy ökrön elélünk két-há­rom najjig. Az állatokat saját mészárosaink vágják le. Ennek sokszor igen gyorsan kell történnie, mert megesik, hogy amikor a bőrét lehúzzál, alarmot fújnak és akkor mindenestül kocsira dobják. Más helyen kell a­ munkát foly­tatni. Sertéseket is vágnak le s ha zsírt eresz­tünk, finom reggelit, friss töpörtyűt kapunk. Amint láthatod, főleg húst eszünk, így nem cso­da, ha ugyancsak vágyakozunk a főzelék után. Ilyen az ellátásunk normális helyzetben, de ha ütegünk munkában van, akkor senki sem távoz­hat a vonalból és semmit sem lehet odavinni. Ilyenkor a káposztaföld az eb­édlönk, nyers ká­posztát eszünk. De általában nagy gondot fordí­tanak az ellátásra. . . , Képzeld el a mi vásárterünket, de legalább tízszer olyan nagyra, telve kocsikkal, lovakkal, emberekkel és fegyverekkel. Amint virradni kezd, mindenfelül kakaskukorékolást hallunk. A legénység kukorékol­ta olyan hűen tudják a betyárok a kakaskukorékolást utánoz­ni, hogy halálra nevetheti­ magát az ember. Az egyik vastag hangon kezdi, a másik vékonyan felel rá. Aztán a lovakat­­gyorsan fölszerelik, a sátrakat szétszedik és lassan megindul a tábor előre. Roppant forgalom van mindenfelé. Any­nnyi az autó, amennyit egy világvárosban sem látni. És amíg­ ezek a földön csapnak pokoli zajt, fönn a levegőben a repülőgépek lármája tölti be a környéket. Huszárok, ulánusok, dra­gonyosok nyargalnak ide-oda, majd következik a gyalogság beláthatatlan sora és a trének töli­mege. Azután jönnek a sebesültek. A köny­nyebben sérültek gyalog, a nehezebben megse­besültek kocsin. A sebesülteknél leginkább olyankor illetődik meg az ember, ha ismerőst lát. Szóba álltam tegnap egy magyar fiúval, akinek az egész feje be volt pályázva és csak az egyik szeme látszott ki. — Csak a fejemen találtak a kutyák egy kicsit, — mondta kedélyesen. Nagyon sajnáltunk egy pompás kisbéri lovat, amely kétezer koronába került. A hátsó lábát golyó érte és szétroncsolta. Agyon kel­lett lőni. Ilyesmi sokszor előfordul, az én lo­vaim is megsebesültek. Az egyik a homlokába, a másik az orrába kapott golyót, de már meg­gyógyultak és használhatók. Nagyon okos ál­lat a lovam, amelyiken most nyargalok. Ha ál­mos vagyok, átölelem a nyakát és rádőlve szun­dikálok, így alszom menetközben és a lovam szépen, óvatosan lépked. De az­ állat is álmos lesz sokszor menet közben. Ilyenkor ide-oda támolyog az úton, szundikálva ballag, meg-meg rántom a zablát, amire a ló fölébred, de azután megint csak szundikálni kezd. Ha az ember so­káig nem alszik, még nyargalás közben is tud szundikálni. Szegény lovam legutóbb olyan ál­mos volt, hogy ledőlt a földre, estében a kardo­mat is elgörbítette. . . . Hogy mit érez az ember a háborúban? Tudja isten, semmit. A legjobban örültem, ha a rég látott tábori posta tűnt fel és megkaptam a leveledet. Legszebb az éjszaka az ágyuütegek­nél. A mélyen beásott ágyukból ömlik a tűz, nem messzire látjuk az égő falvakat . . . Galí­cia igen érdekes ország. Szép, hullámos talaja van, nagy és szép fenyőerdőségekkel. A talaj homokos, nagyobbrészt zabbal és burgonyával bevetve. Gyümölcs kevés van, legfölebb vadal­mát és körtét találunk. A lengyel jó nép és ve­lünk érez. Az orosz foglyok . .. Ismert kép. Az orosz gyalogság fél a szuronyrohamoktól. Az orosz gyalogos jólelkű és szelid, a kozák azonban nyers és vad. íme egy eset. Egy főhadnagy megsebesült. Három baka — köztük egy önkén­tes — viszi, de közben a két baka is elesik, az önkéntes maga viszi a sebesültet, ameddig birja. Sokáig azonban nem birja s kénytelen a sebe­sült tisztet fekve otthagyni. Később látja, hogy orosz gyalogosok megmossák a főhadnagyot és szalmát tesznek a feje alá . . . Hát ilyen a há­ború és igy élünk mi a háborúban . . . Színház és zene. Attak. ("Aktuális kinemaszkeccs négy felvonásban, írta Adorján László, zenéjét szerzett? Kondor Ernő. Bemutatja az Omnia, ma, szombaton.) Pénteken délután már 3 órakor zsúfolásig megtelt az Omniának, Budapest legnagyobb és legdíszesebb mozijának nézőtere; a közönség ez­úttal vendégképen volt jelen, azon alkalomból, hogy főpróbáját tartották meg Adorján László jeles kollégánk, Attak c. kinemaszkecsesének. Egy varsói mulatóban veszi kezdetét a da­rab. Lamb­ov doni kozákkapitány adja itt a ban­kot, Ő a mulatozás központja, meg Juliette. Meny­kecsapásként éri a mulatozókat a hír, hogy az osztrák-magyar monarchia hadat üzent Oroszor­szágnak. A kozák kapitánynak amúgy is mámo­ros agyát elönti a düh és azt mindjárt ki is akarja tölteni —­­Tulietten, mert hiszen ez a kis vengerka — magyar. Csak nagy nehezen menekül meg Ju­liette. Fut-fut szakadatlan, napokon át, míg végül egy özvegy lengyel asszony házában talál mene­déket. Itt, az özvegy házában, viszontlátjuk a ko­zákkapitányt is, mint az özvegy heves udvarlóját. A kapitány ezúttal is dühös, de ezúttal már a vő- i rög­ördögökre, akiket — mint nagy hangon meséli — ugyancsak meg-megkerget kint a harcmezőn. A szépséges lengyel özvegy közben távozik és a kapitány a következő percben Juliettet látja maga előtt. A kozáknak hozzája méltó ötlete támad: számon­­kéri azt a táncot és azt a dalt, amivel a leány neki még a varsói mulatóban adós maradt. És a szegény, elgyötört leányt karddal, revolver­rel kényszeríti, hogy daloljon, hogy táncoljon. Az özvegy betoppan és ha lett, is volna szívében érzés a kapitány iránt, persze, hogy teljesen meg­utálja a durva fickót. Hát még amikor hirtelen megharsan a trombita, a vörös ördögök trombi­tája és menni kell a kapitánynak, hogy kozákjai élén harcoljon a magyar huszárokkal. Ijedten megy a kapitány és még szánalmasab­bn jön vissza: fogolyként, Tárnoky Ákos huszárkapi­tány foglyaként. Az özvegy most látja csak, milyen valójában egy vörös ördög és hamarosan egymásra találnak, de megtalálja párját Juliette is Tárnoky kutyamosójában, aki ismeri még öt otthoni, Julcsa korából. Ez a, Kondor Ernőnek két megkapóan szép dalával ékes, megindító, de egyben az őszinte ne­vetésre is bőségesen alkalmat adó történet két színpadi és két mozifelvonásban pereg le; a fel­vételek kivétel nélkül, mind bravúrosak, külö­nösen a vörös ördögök attakjáról valók; míg a színpadi rész kiállítása az Omnia bőkezűségét dicséri, maga a játék pedig a színészeket. A len­gyel özvegy szerepében Károlyi Sarolta tűnik föl egyszerűen nemes pátoszává és közvetlenségé­vel, a Juliette szerepében meg Váradi Erzsinek ügyes játéka és beh­ízelgően kedves éneke számít a­ közönség tapsaira. A szkeccs két, vérbeli nőhó­dító alakja pompás ábrázolókra talált; a huszár­kapitányt Thury Elemér adja kitűnően, megte­tézve a legideálisabb daliássággal, míg a kozákot Dési Alfréd fölötte jellegzetesen. A kutyamosó szerepében jóizó Bihari Lajos, akinek a hangja i­s kellemes. Bizonyos, hogy az Omnia nagy si­kert arat mai, szombati premierején. * (Filharmonikus hangverseny — a Nép­operában.) A filharmonikusok is megcáfolják a fegyverek közt hallgató múzsákról szóló szálló­igét: péntek este megkezdték ezidei hangverse­nyeiknek egyelőre csak néhány estére tervezett so­rozatát. A megváltozott viszonyokra való te­kintettel búcsút mondtak a Vigadó fényes, de drá­ga és ezért magasabb helyárakkal járó márvány­termének; bevonultak a Népoperába és az ottani olcsó beléptidíjak mellett, de talán épen azért, igen, igen nagy hallgatóság előtt játszottak ott ma este. A tág, szellős nézőtér egészen megtelt; nemcsak a filharmónia régi, törzshívei kompa­reáltak, csaknem teljes számmal, de volt ott bi­zony olyan közönség is, mely eddig talán nem lelkesült túlságosan a komoly zenéért, talán csak kíváncsiságból jött el ma este, de bizonyára eljön majd a következő hangversenyekre is, akit tehát a mai népszerű hanverseny valósággal meg­hódított a komoly zenének. És milyen jól esett mindnyájunknak, hogy végre ismét komoly, ne­mes, igazán szép muzsikát hallhattunk! És hogy megörültünk, hogy a Népopera kitűnő akuszti­kájú nézőterén mindez sokkal jobban érvénye­sült, mint a hangot nyelő, nüanszot ölő Vigadó­ban! Ha majd a színpadon állő zenészek fölött még egy menyezetdíszlettel elzárják — fölfelé — a hangdiffúziót, még teljesebb lesz a hatás, mert ma bizony még sok finomabb árnyalatot elnyelt a nyitott zsinórpadlás. — A derék zenekar ma este nem hozakodott elő újdonsággal, csakis „régi, kipróbált" művekkel értek el nagy hatást. — Kerner István vezényletével előadták a Sa­kuntala-nyitányt, Handel­s-dúr concerto grosso­ját, Liszt I. magyar rhapszodiáját (melyet leg­utóbb az állatkertben is játszottak). Meyerbeer Struensee-nyitányát és az I. Peer-Gynt sültet és mindegyik előadásukkal igen zajos elismerést arattak. De a legnagyobb lelkesedést, a leg­őszintébb tetszést és a legmélyebb hatást mégis csak a Hymnuszszal keltették, melyet felállva, igazán ihlett lelkes hangulatban hallgatott az ezerfejű közönség. • (A Vígszínházban) holnap, szombaton, adják először a Gépirókisasszonyt, egy jókedvű vígjátékot, amelyet Karinthy Frigyes alkalmazott, magyar színre. A darab hősét,­­egy budapesti fiatal ügyvédet, Góth Sándor játszsza, a hősnőt, egy kis gépirónőt. Mészáros Giza. A másik női főszerepet Gombaszögi Ella fogja kreálni. Külö­nösen mulatságos figurát, egy kapzsi vidéki ro­kont, személyesít Szerémy Zoltán, míg Vendrey Ferenc egy jólelkű vidéki plébánost játszik. Ha­raszthy Hermin és Tapolczay Dezső egy fölcse­peredett, gazdag házaspárt játszanak. 7

Next