Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-18 / 259. szám

yította a német tüzérség, amely azután Wal­hem erődöt, meg Wavre Saint Catherine és Chemin de Fer közbenső erődöket kezdte ostromolni. A legutóbbit állítólag maga a pa­rancsnok röpítette a levegőbe az utolsó pilla­natban. Miután ez a vonal az ostromlók ke­zére jutott,­ megkezdődött a támadás a nagy Nethetől északra fekvő Kessel ellen, amelynek elhallgattatása után bevették Lierre erődöt és Itterbeck meg Dufle közbenső erődöket. Hogy az ellenség ne tüzelhessen erről az oldalról, el­határozta a német hadvezetőség, hogy Kesselt is elfoglalja és ágyútűz alá veszi a Maas-csa­tornát meg a kis Nethe partján levő Breeb­ertt. A közbenső hadállásába visszaszo­rított ellenség rendkívül heves tüzelést zúdított az erődöknek már német kézben levő vonalá­ra és legkivált arra törekedett, hogy feltartóz­tassa a kifejlődést a Nethe vonal felé. A német harcvonalt elére tolták egészen a Nethe vo­nalig és megkísérelték a nagy és kis Nethe torkolatánál fekvő Lierre elfoglalását, amely­nek­ a Nethe jobb partján hídfőszerű előépít­ménye van. Amikor ide behatoltak a németek, a belgák elszánt rohammal visszaszorították őket, miután tisztában voltak a hely fontossá­gával és nem akarták,h h­gy egy ilyen jelentős pont a németek birtokába jusson. Utóbb a né­metek megerősítéseket kaptak és megismétel­ték a támadást, de most már sikerrel. A bel­gákat visszavetették és Lierre a birtokukba jutott. Ez volt a helyzet akkor, amikor mi útban voltunk Antwerpen felé. Fehéri Armand: Német inváziótól félnek az angolok. London, okt. 17. -A Times katonai szakírója komolyan fog­lalkozik annak lehetőségével,hogy a németek megjelennek Anglia­­partján,s arra az ered­ményre jut, hogy — ismerve a német hadveze­tőség elszántságát —, az sem valószínűtlen, hogy a németek nem fognak visszariadni a ret­tenetes véráldozattól, amelylyel egy ilyen invá­zió­­feltétlenül járna; kétségtelen, hogy a néme­tek, akik remegve oldották. lp .derekukról kard­jukat,­ s a várakból lehajtott, fővel kivonuló katonák, akik fáradtan cipelték szánalmas ajándék­ életüket, mindez rég elmerült a negy­ven esztendő gondtalan h­étköznapiságába, mely a nagy, a rettenetes összeomlást kö­vette. A haza­i boldog fiatalok szemében nem a meggyötört, szenvedő édes­anya volt többé, h­anem a mosolygó, elegáns mondaine-asszony, aki­ fiacskáit drága ruhákkal, finom, játéksze­rekkel és illatos csókokkal kényezteti . . . A kapitány visszafordult az ablaktól. — Mikor akar tovább utazni? — kérdez­te szórakozottan. — Ha megengedi, akár rögtön, kapi­tány úr! — Nem, fiatal ember, ez mégis túlságos lenne a buzgalomból. Itt fogja tölteni az estét és iszik velem egy pohár vörös bort a francia hadsereg győzelmére! — Szolgálatjára, kapitány úr! A veranda üvegfalán túl most egy sötét­hajú lány jelent meg, akinek fejét a hegyila­kók fantasztikus szalagdísze övezte. Régi d­a­meákra emlékeztető profilját, mely komor és fekete ősei öröksége volt, pajkos gráciává eny­hítette szeretetreméltó fajának könnyedsége, mely a sötét sziklák levegőjében is épp úgy ott lebegett, mint­ a párisi boulevard­ok fölött. A kapitány ledobta plaidjeit, szeme fölvillant, alakja kiegyenesedett, ismét a finom lovaggá nemesült, aki életét az asszonyok kultuszának­­szenteli. Háta mögül a kopott idegen gúnyo­san, acélos keménységgel nézett rá s türelmet­lenségtől, harci kedvtől reszketve gondolt a záporban masírozó katonákra, akik hazájából az idegen határ felé­ közelednek.­ ­ 1914.­ október 18., vasárnap. PESTI HÍRLAP Í­ zek legalább ötvenezer katonájuk halálával fi­zetnének ezért a merész vállalkozásért. A Times légi harcot jósol. Rotterdam, okt. 17. A „Times" foglalkozik azzal a közeli es­hetőséggel, hogy a németek erőteljes légi har­cot indítanak az angol partok ellen, amelyeknek közelébe­ jutottak. Arra számítanak, hogy 12 Zeppelin és több Parseval típusú léghajó fog a légi harcban résztvenni. Azt hiszik, hogy a németek az Angliára ráboruló ködöt fogják fel­használni ellenséges támadásaikra, ködös idő­ben azonban, a lap szerint, a Zeppelineknek nem lesz megfelelő célpontjuk. Anglia felmondja a vendéglátást. Berlin, okt. 17. Rotterdamból jelentik: Miután a belga menekültek Londonban nagyon is igénybe ve­szik az ottani köz- és­ magán jótékonyságot, az angol kormány tárgyalásokba bocsátkozott a rotterdami hajósvállalatokkal, hogy lehetőleg minél előbb szállítsák vissza a belga menekül­teket szűkebb hazájukba. Mibe kerü­l a háború Angliának? London, okt. 17. Sidney Webb angol szociálpolitikus érdekes előadást tartott arról, minő gazdasági következ­ményei va­nnak a háborúnak Angliára nézve. Elő­adásában azt fejtegeti, hogy a személyes vállalko­zási kedv a háború folytán megcsappant, mert a tőke, a biztonság, a gyorsaság és a szervezet ,egy,­am­it hiányzik. Így pl. az angol kormány most 18 millió font sterlingért vásárolt cukrot, noha hat hónappal ezelőtt nem akart százezer font sterlin­get adni egy répacukor-gyár létesítésére. A hábo­rú Angliának éjjel-nappal 11 font sterlingjébe ke­rü­l másodpercenként. Az olyan háború, mint ez a mostani, méltán gazdasági földrengésnek nevez­hető. Senki sem tudhatja, hogy jó, vagy rossz irányban milyen fokban változtatja meg a világot ennek a háborúnak az eredménye.­A változás azon­ban kétségkívül óriási l­esz. A gyarmatokon. A délafrikai lázadás, Berlin, okt. 17. _ Az első összeütközés Maritz serege és a délafrikai kormány­csapatok közt Ratedrainál történt. Maritz tábornok hetven foglyot ejtett. A lázadás egyre terjed. A kormány parancsára sok elfogatás történt — letartóztattak többek közt néhány búrt is, akik állítólag Maritz tá­bornok és a németek­ közt közvetíteni akartak. Portugália is részt vesz a világháborúban. Bordeaux, okt. 17. (Rómán át.) Egy este Lisszabonból ideér­kezett félhivatalos távirat jelentése szerint Anglia Portugáliától segítséget kért. A távirat hozzáteszi, hogy a portugál kormány beleegye­zett a segélyadotsba és a parlamentet rendkívüli ülésre hívta össze, amely hozzá fog járulni ahhoz, hogy Portugália is rész vegyen az euró­pai háborúban. Lisszabonban és a többi váro­sokban ez a hír lelkesedést keltett. London, okt. 10. (Berlinen át.) A Reuter-ügynökség­ jelen­ti: A volt portugál király meglátogatta Grey külügyi államtitkárt. Ezzel kapcsolatban érde­kes megemlíteni, hogy Soveran márki, az előbbi portugál követ, Sandringhamban tartózkodik a királynál. Harcok a tengeren. Elsülyesztett angol páncélos cirkáló. A Magyar Távirati Iroda jelenti Lon­donból . Az angol admiralitás egy kom­münikéje közli, hogy a Hawke ne­vű páncélos cirkálót tegnap délután az Északi tengeren megtámadták és egy ellenséges torpedó elsülyesztet­te. Negyvenkilenc matróz és tiszt megmenekült, mintegy 350 eltűnt. Berlin, okt. 17. Londonból e hó 16-iki kelettel hivatalo­san jelentik. . . E hó 15-én délután az Észak-­ tenger északi részében megtámad­ták a Hawke nevű angol páncélos cirkálót és egy tenger­alatt­­járó naszád torpedója elsülyesztette. Egy tiszt és 49 matróz megmenekült és Aberdeenben partra tétetett. Mint­egy 350 ember hiányzik. Egyide­jűleg a Theseus nevű cirkálót is megtámadták, de eredmény nélkül. (A Wolff-ügynökség ehhez a jelentéshez megjegyzi: illetékes helyről nyert értesítés sze­rint német részről a fenti jelentést nem erősí­tették meg.) A Hawke védett cirkáló, 7630 tonnás, 19..1. csomós volt és 2 darab 23.4, 10 darab 15.2, 12 darab 1­5.7 és 5 darab 4.7 cm-es ágyúval volt felszerelve. A cirkálónak legénysége 550 emberből állott. A Theseus az előbbinek testvérhajója. A háborúban eddig elpusztult angol hadihajók száma igen tekintélyes és azokból már egészen csi­nos hadiflotta kerülne ki. Eddig a következő angol hadihajók pusztul­tak el: Australia, 1911., csatahajócirkáló, 19.500 ton­na. Warrior, 1905., páncéloscirkáló, 13.700 tonna. Aboukir, 1900., páncéloscirkáló, 12.200 tonna. Ho­gue, 1900., páncéloscirkáló, 12.200 tonna. Crossy, 1900., páncéloscirkáló, 12.200 tonna. Arethusa, 1913., védett cirkáló, 3650 tonna. Gloucester, 1009., védett cirkáló, 4900 tonna. Glasgow, 1909., védett cirkáló, 490­3 tonna. Fearless, 1912., védett cirkáló, 3500­ tonna. Ra­phion, 1911., védett cirkáló, 3500 tonna. Pathfinder, 1904., védett cirkáló, 8000 tonna. Pegasus, 1897., védett cirkáló, 2200 tonna. Hawke, 1891., védett cirkáló, 7280 tonna. Druid, 1912., torpedózúzó, 780 tonna. Laertes, 1913., torpe­dózuzó 980 tonna. Phőnix, 1912., torpedózuzó, 700 tonna. Ballfinch, 1901., torpedózuzó, 400 tonna. Speedy,­ 1899., torpedónaszád, 800 tonna. A K 1., 1913., vizalattjáró, 825 tonnna. Óceánié, ik­fó., se-­,­gédcirkáló, 17274 tonna. Jacana segédcirkáló/ Fis­gard 2., gépészeti iskolahajó. (Az évszámok a háló 'építésének évét jelzik.)­­ .­­.­­. Ezeken kívül erősen megsérült a Helgoland­­ melletti tengeri ütközetben két nagy cirkáló­ és­­egy torpedózuzó, a­­ Földközi tengeren két cirkáló, nég­y torpedózuzó és két torpedó és az Északi tengeren két torpedónaszád. London, okt. 17. Az Evening Standard aberdeeni távirata szerint a Hawke 4­8 menekültjét egy halászgő­zös ma reggel partraszállította. A cirkálót teg­nap egy torpedólövés érte és a hajó öt perc alatt elsülyedt. A halászgőzös kapitánya jelenti, hogy az elsülyedt hadihajó kapitányát és a megmenekült tengerészeket tegnap éjjel vette át egy norvég gőzöstől. Valamennyien egy túlzsú­folt mentőcsornakon menekültek meg. A mentő­övekkel, valamint tulajokon az elsülyedt hajó­k környékén a vízben vergődők megmentése érde­kében mit sem lehetett tenni. A német flotta fölénye. Zürich­, okt. 17. A­ Züricher Zeitung mai vezércikkében nagyon pesszimisztikusan ítéli meg az ango­loknak a német flotta legyőzetését illető kilátá­sát. Az Északi-tengeri kiváló geográfiai hely­zete, a Keleti-tenger bejáratának szinte lehetet­len áttörése, valamint a tengeralatti naszádoktól való félelem lehetetlenné teszi az ún­t admira­litásnak, hogy a német flottát ütközetre kény­szerítse. A szárazföldi csapatoknak a német Északi-tenger partjaira való szállítása épp oly kivihetetlennek mutatkozik, mint Amsterdam megszállása. Ily körülmények közt Anglia kilá­tásai nagyon-nagyon csekélyek. Ehhez hozzá­járul még a német, ágyuknak fölénye az ango­loké fölött, amelyekből 220 löveget lehet leadni, szemben az angolok hatvan lövegével, mert­­az utóbbiak 60 lövés leadása után áttüzesednek és így találóképességük csökkenése folytán telje­sen elértéktelenednek. Az angol iparnak nem sikerült a német ágyukhoz hasonlót készíteni, mert nem voltak képesek a szükséges jó meny­nyiségből megfelelő nagymennyiségű, acéltöm­böket előállítani. Itt is mutatkozik tehát a né­metek föltétlen fölénye, ami éltal­a látszólag

Next