Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-03 / 244. szám

"1914. október 3., szombat. PESTI HÍRLAP Aggodalomra egyáltalán nincsen semmi ok, mert a határok védve vannak s ezenfelül ujabb csapatok is útban vannak a határok felé, hogy egy­szer s mindenkorra elvegyék az oroszok kedvét az ilyen merész próbálkozásoktól. A Kárpátok kitűnő védelmi vonala fel fogja tartóztatni útjukban az orosz hordákat, bármilyen tömegben is jönnének azok. Tehát csak nyugalom! Az orosz harctér. Frigyes főherceg és a trónörökös a csapatok közt. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hadi­sajtószállásról hivatalosan jelentik: Frigyes főherceg hadsereg-főparancsnok a galiciai hadszíntéren a hadműveletekben be­állott hosszabb szünetet arra használta fel, hogy Károly Ferenc József főherceg kíséreté­ben naponta ellátogasson egyik vagy másik hadtesthez. Ezen szemlék alkalmával, amelyek folyamán az északi hadseregnek csaknem va­lamennyi csapatával érintkezésbe jött, ő fen­ségének különös örömére szolgált, hogy mind­végig kitűnő harci kedvtől lelkesült szellemet és a csapatoknak az időjárás minden mostoha­sága ellenére is pompás tartását állapíthatta meg. Az élelmezés, amelynek a hadsereg-főpa­rancsnok különös figyelmet szentelt, mindenütt bőségesnek és kifogástalannak mutatkozott. Mindennemű hadianyag, különösen lőszer, teljes mértékben rendelkezésre állott. Az orosz hivatalos jelentések. Róma, okt. 2. Az orosz főhadiszállás hivatalos jelenté­sei, melyek özönükkel még nemrég is valóság­gal elárasztottak bennünket, kezdenek kima­radozni. Naponta 3—4 részletes jelentés is ér­kezett eddig, nagy bőséggel adva elő mindent. Most jó, ha napjában egy-két rövid távirat be­mutatja az orosz főhadiszállás jelentéseit. Az egyesült német és magyar seregektől szenve­dett vereségekről hallgatnak, ellenben minden­­elképzelhető dolgot összehordanak. Az oroszok beismerik kelet-poroszországi kudarcukat. Pétervár, okt. 2. (Rómán át.) A Messager de l'Armée orosz félhivatalos katonai újság írja, hogy az orosz csapatoknak Poroszországba való bevo­nulása csak demonstráció volt, amely sokba került nekünk oroszoknak, de legalább elmond­hatjuk: sokba került ellenségünknek is. Célun­kat már elértük, mert elvontuk a német csapa­tokat, melyek különben megnyitották volna maguknak az utat Páris felé. A németek Fran­ciaországban tehát egy megkisebbedett had­sereggel kénytelenek újra kezdeni az o­danyo­mulást a francia területen. Az orosz sereg kénytelen visszavonulni. Frankfurt, okt. 2. A Frankfurter Zeitung „Az oroszok el­leni offenzíva" címmel cikket közöl, melyben a többi közt ezeket írja: A német és osztrák­magyar csapatok előnyomulása, amelyek a Visztula mindkét oldalán visszavonulásra kényszerítik az ellenséget, rövidesen arra fog­ja késztetni az oroszokat, hogy előretolt állá­saikból is visszavonuljanak, hacsak nem akar­nak súlyos veszedelembe kerülni. Az orosz offenzíva, amely Lemberg megszállásával befe­jezést nyert, most a mi offenzívánknak ad he­lyet, amelynek irányáról és céljáról egyelőm még hallgatnunk kell. Ezen hadműveletek megkezdését azonban máris elégtétellel jelent­hetjük, mert ebből azok a semleges államok amelyek Pétervárról eredő és lelkiismeretle­nül nagyított győzelmi jelentésektől befolyásol­­tattak, látják, hogy az osztrák és magyar had­sereg nemcsak harcképes maradt a szó leg­messzebbmenő értelmében, hanem megőrizte eleven offenzív szellemét is, amely a végső győzelem biztosítékát képezi. * A helyzet Lembergben. Bécs, okt. 2. A varsói Kurger Poranny ideérkezett száma szeptember 22-éről ezt jelenti Lembergből: A város nagyon csöndes, a német üzletek zárva vannak, a vendéglők és szállók nyitva maradtak. A városban bizonyos élelmiszerekben nagy a hiány, nincs cu­kor, só és kenyér. A drágulás is óriási, egy font­tal két rubelbe kerül. Bécs, okt. 2. Menekültek, akiknek a legutóbbi napokban sikerült Leasberget elhagyni és Magyarországon át Bécsbe jutni, közölték a lengyel képviselőkkel, hogy az oroszok Lembergben csak jelentéktelen helyőr­séget hagytak, amely rendes katonaságból áll. A biztossági szolgálatot polgárőrség látja el, amelyet szeptember elsején szervezett a városi tanács. A közbiztossági viszonyok kedvezők.. Ruski tábornok, városparancsnok szigorú­an megtiltotta a katonáknak a lakossággal szemben való erőszakoskodást. Két kozákot, akiket rabláson értek, agyonlőttek. A la­kosság legnagyobb része elmenekült. Az üzleti élet csaknem teljesen megakadt. Az utcák kihaltak. A lőtereken és utcasarkokon ágyuk és gépfegyverek állanak. A város nagyjában sértetlen maradt. A grodeki külváros egy része elhamvadt. A pályaud­vari épületek erősen szenvedtek. Arról azonban, hogy el volnának pusztítva, mégsem lehet szó. Az új, gótstilben épült szép Erzsébet-templom egy tor­nya erősen megrongálódott. A Politechnikum épü­letén is tetemes kár esett. A solijevi előváros, mely­ben többnyire faházak voltak, tűz martaléka lett. A város élén dr Stahl alpolgármester áll. Bobrinszky a galiciai hely­tarté. Lemberg, okt. 2. Az oroszok, ugy látszik, abban a hitben élnek, hogy Galícia már végleg az övék. Berendezték az orosz postát s ma közhírré tették, hogy a cár Galí­cia kormányzójává a máramarosi skizma-pörből jól ismert pánszláv-vezért, gróf Bobrinszkyt nevezte ki A „vallásszabadság" Galíciában. Berlin, okt. Z Stockholmi távirat szerint a Novoje Vremja azt jelenti, hogy Palaologos, az ismert metropoli­ta, egyházi küldetéssel Lembergbe utazott. A ber­lini lapok megjegyzik, hogy ez ízelítője annak a vallásszabadságnak, amit a cár megígért. Varsóban csend van, csak a zsidókat gyil­kolják. Krakó, okt. 2. A Glos Narodu varsói levelezője tíznapos kalandos utazás után ideérkezve, részletesen beszámol Varsó helyzetéről. A varsói lapok megjelenhetnek ugyan, de csak a pétervári ,távirati ügynökség híreit szabad közölniök, még­pedig kommentár nélkül. Az állami isko­lákban megkezdődött a tanítás, a lengyel isko­lákban nem. A hazafiságban előljárnak a zsi­dók, akik egyenesen fölülmúlják egymást a hazafias tüntetésekben. Mindamellett a leg­utóbbi napokban ismételten voltak összeütkö­zések, amelyek során nagyon sok zsidót meg­öltek. Orosz panasz az orosz-lengyelországi köz­igazgatás ellen. Stockholm, okt. 2. A Nowoja Wremja panaszolja, hogy a len­gyelországi tisztviselők németbarát érzelműek. E tisztviselők befolyásának tulajdonítható, hogy a varsói cenzúra megtiltotta a varsói lapoknak, hogy a németek kegyetlenkedéseiről írjanak. A varsói né­met konzulnak, Brückennek, szelleme még mindig érezteti hatását. Brücken valóságos második főkor­mányzó volt Varsóban. Kifelé legyőzzük a némete­ket, — írja a Nowojc Wremja — de nincs bátorsá­gunk, hogy az ország belsejében rendet csináljunk velük. Kalis város kormányzójává egy Tolmas nevű egyént neveztek ki, minthogy azonban Kalis a né­metek birtokában van, az új kormányzó Zdumska-Wolában fog lakni. Ápolatlan orosz sebesültek Lublinban. Bécs, okt. 2. A Novoje Vremja jelenti Lublinból, hogy ott tömegesen feküsznek orosz sebesültek. A sebe­sültek minden ápolás nélkül ezrivel vannak paj­tákban szalmán elhelyezve. Fogságba jutott ezredes: Gráe, okt. 2. n­aeli ezredes, a 3. landwehr gyalogsági ezred parancsnoka, súlyosan sebesült állapotban orosz fogságba jutott és a kievi kórházban fekszik. Az oroszok a japán háborúban becses hadi tapasztalatokra tettek szert, amiket az ellenünk folyó küzdelemben gyakran sikerrel érvényesítenek, így az orosz tüzérségnek, mielőtt éjsza­kára elpihen, az a szokása, hogy ütegeit az ellenséges tájak felé megszólaltatja s félkör­ben borzalmas ehrapnelleset zúdít az egész környékre, hogy megtisztítsa a lappangó el­lenségtől. Takarítás ez is. Egy huszárkapitány, aki alól három lo­­vat lőttek ki, augusztus tizenhatodika óta nem aludt fedél alatt, nem mosakodott és — szinte alig merem leirni — nem váltott fehérneműt. A jóképű, csinos emberre alig lehetett ráismer­ni. Bronzszínű patina fedte az arcát, a sza­kálla pedig a Michelangelo Mózeséva veteke­dett. Emberevő pápuára emlékeztetett, kinek az ősi vadon a hazája. Hosszas hetek keserves nélkülözései után a galiciai Neu-Landecbe kerü­lt ez a ka­pitány s első kérdése az volt, hogy merre van a gőzfürdő? Megmagyarázták, útba igazították. Elindult tehát s az első, amit meglát, egy cukrászda volt és bár nem is kedvelte az édességeket, betért s addig nem is távozott, míg az összes szegényes készletet el nem fo­gyasztotta. Petsig éhes sem volt. * A háború borzalmai után a kisvárosi kopott cukrászda az ő szemében utolérhetet­len magasságú kultúrintézménynek tűnt, aho­va, ezt joggal mondhatta, a kultúra utáni vágy és szomjúság irányította lépteit. Rekkenő hőségben a Drinához ért egyik gyalogezredünk. Kimondhatatlan fáradalmak árán jutott a folyóhoz. Mikor embereink meg­látták vizet, egy vágy, egy óhaj kelt minden szívből, hűs habjaiban megfürödni. Az ezredes megadta az engedelmet, a bakák egy-kettőre lehányták súlyos terhüket s egyesek, a legfürgébbek közül, már a vízben tapostak, mikor a túlsó parton, előbb egyen­kint, majd m­ind nagyobb tömegben — szerb katonák tünedeztek föl. De eszükbe sem ju­tott fegyverüket használni. Sóvár pillantások­kal nézték embereinket s látszott, hogy ők is fürdeni szeretnének. Egy ideig csöndesen tanakodtak, majd,­­mikor a mieink már nagy számmal lubic­koltak az üdítő vizben, nekibátorodtak, be­vetkőztek, a folyóba ereszkedtek, alámerültek, tisztálkodtak s fenékig élvezték a fürdés gyö­nyöreit. S miként a mieink, ők is tréfálkoztak, pajzánkodtak a vízben. Akár csak a gyerekek. Jó ideig tartott a fürdőzés. Előbb a mi embereink másztak ki a vízből s csak azután a szerbek. A bakák felöltözködtek, az ellenség hasonlóképen. Mikor útra készen állott mind­két csapat, egy szerb katona előre jött a part­hoz, üdvözletet intett a sapkájával s átkiáltott: — Rátok nem fogunk lőni. S azzal elsietett az övéi után. Két ellenséges őrjárat találkozik. A­­muszkát egy lengyel zsidó káplár vezeti. A magyar szakaszvezető átszól hozzá: — Megadás! A másik gondolkozik egy pillanatig, majd el­dobj­a­ fegyverét s felkiált: — Leben und leben lassen! diplomata. Az orosz ellen. Perzsia szent háborúra készül. Bécs, okt. 2. A Montagszeitung a következő konstantiná­polyi tudósítást közli: — Perzsiában az oroszellenes mozgalom olyan méreteket öltött, hogy az még Pétervárott is, ahol pedig tudták, hogy Perzsia oroszellenes, általános meglepetést keltett. Ilyen nagy ellenszenvet nem vártak még sem Perzsia részéről. A perzsa papság lázítja a népet Oroszország ellen és Perzsiában a papság mindenható. Minden politikai pártkülönbség megszűnt és Perzsia egész népe egyöntetűen szent háborút hirdet Oroszország ellen, hogy Perzsiát fölszabadítsák minden idegen járom alól. Perzsia déli részében ugyanilyen nagy az ellenszenv Anglia ellen. Teheránban hatalmas, tüntetések voltak.

Next