Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-21 / 262. szám
1914. október 21., szerda. PESTI HÍRLAP A DI I ÍREK. A holtak eltakarítása. " A stedlickai szakaszon a hajónak eltemetési folyamatban van Egészségügyi Intézetünk a sebesültek felkutatásával, bekötözésével és ápolásával, megfeszitett munkái végdl. Oliási tirokat ásnak, s ebben a munlábas munkásosztagnak az orosz foglyok segédkeznek. A tábori posta. A tában posta ma ora megkezdi műrkedését. A Kárpátokban. Az oroszok vesztesége a Kárpitoknál rendkívül nagy Uzsokn il 8000 orosz holttestet temettek el Huszár járőr. Tegnapelőtt, eszttíklükfia este egy huszár járőr érkezett déli hadseregünktől. Nyomban a megérkezésa óta jelentkezett a tárparancsnokságnál. a járőr parancsnoka egy Oieres tiero 21 sz'keljrangú huszár, aki a bábom alatt lett őrmesterré s már a cigyeznit fitézsi-géren* diuiti majlét. KólaDuseD a Orodek meletti harcokbal tüntetu ki inígat, azzal, hogy bad. osztályának balszárnyán igen fontos felderita szolgálatot végzet. A Perzsia. ii oroszellenes mozgalom napról-napra novekáíit Vitézségi érem. A cs. és királyi hadsereg főparancsnoksága közhírré teszi, hogy a vitézségi éremmel kitüntetett katonák életfogytig következő havi pótlékot kapják : Arany vitézségi érem mellett 30 K a ezüst vitézségi érem mellett 15 K tt. a ezüst vitézségi érem mellett 760 K Szkutari. Eszad pasa 4000 emberrel elindult, hogy Szkutarit bevegye. Belgium: A belgák királya elmenekült Antwerpenből. Antwerpen elesett, Antwerpen előtt. — A Pesti Hirlap kiküldött haditudósítójától. — Nagy főhadiszállás, okt. 13. Széles, egyenes úton haladunk előre. Egyre közelebbről és egyre erősebben hallatszik az ágyúdörej, mennél inkább közeledünk Mecheln városa felé, amelynek székesegyháza az ő sajátságos lelapított tornyával az egész vidék jelképe. A város bejáratát elzárták a német matrózok és így automobiljaink csak lassú tempóban kerülhettek beljebb. Megérkeztünk hát Mechelnbe. Sivárak és néptelenek az utcák- a lakosság ,eszeveszett rémülettel menekült el innen. Különös látvány ilyen teljes elhagyatottságban találni egy várost, amelynek majdnem hatvanezer lakosa van. Csak egy gazdátlan kutya vonul keservesen az egyik üres ház kapuja előtt. A vásártéren német csapatok táboroznak, legkivált matrózok, akik tovább fognak menni az elővonalba. Egész sereg ház hever üszkös romokban, annak a jeléül, hogy a városnak milyen súlyosan meg kellett szenvednie a kettős ostrom miatt. Amikor a németek Antwerpen felé egyengették az útjukat, Mecheln a fővédelmi pontjuk volt a belgáknak és ezért a német gránátok berepültek a városba. Amint aztán a belgáknak ki kellett takarodniok és a távoli Walhem erőd felé fejlődtek föl támadásra, erre a szerencsétlen városra irányították tüzelésüket és tiszta csoda, hogy még több kárt nem okoztak. A gyönyörű székesegyház belsejében halomszámra hever az üvegtörmelék, miután a shrapnellek bezúzták a hegyes ívelésű ablakokat. Négyszáznyolcvankét lépcsőn át ballagunk föl a kilencvenhét méter magasságú toronyba, ahonnan olyan fölséges kilátás tárult elénk, hogy egyhamar nem feledheti el az ember. Mint egy óriás panoráma terült el előttünk a tájék egészen Antwerpenig, amelynek tornyai láthatóan ágaskodtak ki a messzeség homályából. Közvetlenül velünk szemben Walhem előtt volt a német hadállás legszélsőbb őrhelye, ahol, mint a háborgó tenger egy szigetjén, tanyázott egy csapat matróz és rendíthetetlen hősiességgel védte meg a belgák minden támadása ellen a Nethe-vonalnak ezt a fontos kiinduló pontját. Az országút mindkét oldalán javában dolgoznak a német ütegek. Túlnan az erdő szélén, ahol minduntalan éles föl-fölvillanások láthatók, ott van az ellenség. A német gránátok és shrapnellek egymás után csapódnak le az ellenséges hadállásra. De az ellenség sem rest. Mecheln északi határáig a vidéket teljesen elborítják a Verdun alattról ismeretes fehér felhőcskék, amelyek világos bizonyságai annak, hogy az ellenség erősen tűz alatt tartja az egész terepet. Csak kénytelen-kelletlen válunk meg a nagyszerű képtől és tovább utazva Walhem felé, eljutunk egy házikóhoz, ahol találkozunk a tengerészdandár parancsnokával. Az út mentén egy lövészárok vonul el és a közeli parkban a németeknek annyira bevált tizenöt centiméteres kaliberű tábori tarackütegei vannak fölállítva. Mind a két irányba hevesen tüzeltek a belgák és hogy nem egészen hatástalanul, arról azok a sebesültek tanúskodnak, akik az országút mentén levő kötözőhely felé igyekeznek. Tőlünk balra a hatalmas huszonegy centiméteres ostrom-mozsarak durrognak, amelyeknek vasüdvözletei már több belga és francia várat késztettek föladásra. Az országúton egy tengerész-zászlóalj egyik százada jön velünk szembe, amely Mecheln felé tart Walhem erődből, ahol fölváltotta az őrséget. Nyugodt és szabályos léptekkel menetelnek el előttünk és pipaszónál, jókedvűn beszélgetnek. Egyáltalán nem háborgatja őket az, hogy körülöttük pattognak a shrapnellek. Szinte rá sem hederítenek. A legutóbbi napok nehéz harcaiban olyan tűzállóak lettek, akár a szalamandrák. Még egy darabig időztünk itt, azután visszatértünk Brüsszelbe. Útközben egy pályaudvaron láttunk egy üteg negyvenkét centiméteres mozsarat, amelyeket elszállítottak a Nethe vonalra, hogy Antwerpennél rázendítsenek az utolsó táncra.Alig hogy megérkeztünk a főhadiszállásra és én postára adtam tudósításaimat, megjött a hír: — Antwerpen elesett. És nyomban útra keltünk Antwerpen felé, hogy jelen lehessünk ennél a világtörténelmi színjátéknál. Antwerpen előtt a következőképen folyt le az utolsó harc: Miután a németek egészen Brochemig elfoglalták a délkeleti arcvonal erődjeit, csapataikat előre tolták a Nethevonalig. A Nethe mód fölött kellemetlen akadály, mert például Walhemnél a szélessége eléri a huszonöt métert és mind a két partot hattizenkét méter magasságú védőgátak övezik. Egyedül Lievre városa szolgál kedvező átkelési pontul, ahol egymásba torkollik a nagy és kis Nethe. A várost ezeknek a folyóknak sok kisebb mellékágazatai szelik át és itt már csak annál is könnyebben keresztül vihető az átkelés, mert a házak eltakarják az átkelési helyeket az ellenség elől. A németek heves csatározás után elvágták a város egy részét az ellenségtől. Ekkor a belgák a hely fontosságának a tudatában a tartalékaikkal elkeseredett támadást intéztek a németek ellen, akik kénytelenek voltak odahagyni a már elfoglalt területet és visszavonulni a város mögé. Utóbb félelmetes pontossággal újra elküldték gránátjaikat a városba, sorompóba állították az időközben kapott megerősítéseket, a város déli részéből kiverték a belgákat, gyorsan áthidalták a Nethe egyes ágazatait és keresztül nyomultak a városon egészen az északi határszélig. Egyidejűleg Duffel helységnél is sikerült váratlanul kierőszakolni az átkelést. Mihelyt azután az északi Nethe partot Duffelnél és Lievrenél megszállották az erős német csapattömegek, a hadállást a Nethe mentén felgöngyölítették Walhem irányába és arra kényszerítették az ellenséget, hogy vonuljon vissza a második erődvonalba, annál is inkább, mert közbenső ütegeiket egymás után küzdötte le a túlsúlyban levő német tüzérség. Minthogy a második erődvonal meglehetősen elavult és csak igen csekély a harcászati értéke, a Nethe-vonal elfoglalása döntően kedvezővé tette a németek számára Antwerpen ostromát. Másnap Walhemnél alkalmunk volt megszemlélni azt a hadállást, amelyben a belgák a Nethe-vonalon helyezkedtek el. Hátrahagyott gépfegyverek, lőszerek, puskák és más egyéb felszerelési holmik sokatmondóan jelzik azt a sietséget, amelylyel a visszavonulás történhetett. Ez a hadállás nem lehetett valami kellemes tartózkodási hely, mivel a védőgátak mögött az egész rétséget elborították a német lövedékek. Az odahagyott gépfegyverek páncélvédői is temérdek nyomát mutatják a német gyalogság tüzelésének és a srapnellgolyók hullásának. A belgáknak a visszavonuláskor arra sem maradt idejük, hogy eltemessék a halottaikat, akiknek nagy részét később a hadállás elfoglalása után a németek voltak kénytelenek elföldelni. A hadállásnak jelentékeny a defenzív ereje, mivel az arcvonal előtt van egy huszonöt méter szélességű akadály, de harcmezőnek legalább is Walhemnél rendkívül rossz a terep. Célszerűen cselekedtek tehát a belgák, amikor gyalogsági hadállásukat előretolták a legszélsőbb védőgátakig Utolsó távirat: JWfJ**^^ YfVtVMr^ zJ Cc^OU^m^ ( w^uo,r^^ j^JL^ Y^W^A. faj, cmrrjv^SLCV^ y^ kjLM^j, fciütSIé >> f u 4. £ A-tll&lsityA^^v 5