Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-21 / 262. szám

­1914. október 21., szerda. PESTI HÍRLAP A DI I­ ÍREK. A holtak eltakarítása. " A stedlickai szakaszon a hajónak el­t­emetési folyamatban van Egészségügyi Intézetünk a sebesültek felkutatásával, bekötözésével és ápolásá­val, megfeszitett munkái végdl. Oliási tirokat ásnak, s ebben a mun­lábas­­ munkásosztagnak az orosz fog­lyok segédkeznek. A tábori posta. A tában posta ma o­ra megkezdi mű­rkedését. A Kárpátokban. Az oroszok vesztesége a Kárpitoknál rendkívül nagy Uzsokn­ il 8000 orosz holt­­testet temettek el Huszár járőr. Tegnapelőtt, eszttík­lükfia este egy hu­szár járőr érkezett déli hadseregünktől. Nyomban a megérkezésa ót­a jelent­kezett a tárparancsnokságnál. a járőr parancsnoka egy Oieres tiero 21 sz'keljrangú huszár, aki a bábom alatt lett őrmesterré s már a cigy­eznit fitézsi-g­­éren* diuiti majlét. KólaDuseD a Orodek mel­etti harcok­bal tüntetu ki inígat, azzal, hogy bad. os­ztályának balszárnyán igen fontos fel­­derita szolgálatot végzet. A Perzsia. ii oroszellenes mozgalom napról-napra novekáíit Vitézségi érem. A cs. és királyi hadsereg főparancsnok­sága közhírré teszi, hogy a vitézségi érem­mel kitüntetett katonák életfogytig következő havi pótlékot kapják : Arany vitézségi érem mellett 30 K­­ a ezüst vitézségi érem mellett 15 K tt. a ezüst vitézségi érem mellett 760 K Szkutari. Eszad pasa 4000 emberrel elindult, hogy Szkutarit bevegye. Belgium: A belgák királya elmenekült Antwer­penből. Antwerpen elesett, Antwerpen előtt. — A Pesti Hirlap kiküldött haditudósítójától. — Nagy főhadiszállás, okt. 13. Széles, egyenes úton haladunk előre. Egyre közelebbről és egyre erősebben hallatszik az ágyúdörej, mennél inkább közeledünk Mecheln városa felé, amelynek székesegyháza az ő sajátságos lelapított tornyával az egész vidék jelképe. A város bejáratát elzárták a né­met matrózok és így automobiljaink csak lassú tempóban kerülhettek beljebb. Megérkeztünk hát Mechelnbe. Sivárak és néptelenek az utcák- a lakosság ,eszeveszett rémülettel menekült el innen. Különös látvány ilyen teljes elhagyatottságban találni egy vá­rost, amelynek majdnem hatvanezer lakosa van. Csak egy gazdátlan kutya vonul keserve­sen az egyik üres ház kapuja előtt. A vásárté­ren német csapatok táboroznak, legkivált matrózok, akik tovább fognak menni az elővonalba. Egész sereg ház hever üszkös ro­mokban, annak a jeléül, hogy a városnak mi­lyen súlyosan meg kellett szenvednie a kettős ostrom miatt. Amikor a németek Antwerpen felé egyengették az útjukat, Mecheln a fővé­delmi pontjuk volt a belgáknak és ezért a né­met gránátok berepültek a városba. Amint az­tán a belgáknak ki kellett takarodniok és a tá­voli Walhem erőd felé fejlődtek föl támadásra, erre a szerencsétlen városra irányították tüze­lésüket és tiszta csoda, hogy még több kárt nem okoztak. A gyönyörű székesegyház belse­jében halomszám­ra hever az üvegtörmelék, miután a shrapnellek bezúzták a hegyes ívelésű ablakokat. Négyszáznyolcvankét lépcsőn át ballagunk föl a kilencvenhét méter magasságú toronyba, ahonnan olyan fölséges kilátás tá­rult elénk, hogy egyhamar nem feledheti el az ember. Mint egy óriás panoráma terült el előt­tünk a tájék egészen Antwerpenig, amelynek tornyai láthatóan ágaskodtak ki a messzeség homályából. Közvetlenül velünk szemben Wal­hem előtt volt a német hadállás legszélsőbb őrhelye, ahol, mint a háborgó tenger egy szi­getjén, tanyázott egy csapat matróz és rendít­hetetlen hősiességgel védte meg a belgák min­den támadása ellen a Nethe-vonalnak ezt a fontos kiinduló pontját. Az országút mindkét oldalán javában dolgoznak a német ütegek. Túlnan az erdő szélén, ahol minduntalan éles föl-fölvillanások láthatók, ott van az ellenség. A német gránátok és shrapnellek egymás után csapódnak le az ellenséges hadállásra. De az ellenség sem rest. Mecheln északi határáig a vidéket teljesen elborítják a Verdun alattról is­meretes fehér felhőcskék, amelyek világos bi­zonyságai annak, hogy az ellenség erősen tűz alatt tartja az egész terepet. Csak kénytelen-kelletlen válunk meg a nagyszerű képtől és tovább utazva Walhem felé, eljutunk egy házikóhoz, ahol találkozunk a tengerészdandár parancsnokával. Az út mentén egy lövészárok vonul el és a közeli parkb­an a németeknek annyira bevált tizen­öt centiméteres kaliberű tábori tarackütegei vannak fölállítva. Mind a két irányba hevesen tüzeltek a belgák és h­ogy nem egészen hatásta­lanul, arról azok a sebesültek tanúskodnak, akik az országút mentén levő kötözőhely felé igyekeznek. Tőlünk balra a hatalmas huszon­egy centiméteres ostrom-mozsarak durrognak, amelyeknek vasüdvözletei már több belga és francia várat késztettek föladásra. Az országúton egy tengerész-zászlóalj egyik százada jön velünk szembe, amely Me­cheln felé tart Walhem erődből, ahol fölvál­totta az őrséget. Nyugodt és szabályos léptek­kel menetelnek el előttünk és pipaszónál, jó­kedvűn beszélgetnek. Egyáltalán nem hábor­gatja őket az, hogy körülöttük pattognak a shrapnellek. Szinte rá sem hederítenek. A leg­utóbbi napok nehéz harcaiban olyan tűzállóak lettek, akár a szalamandrák. Még egy darabig időztünk itt, azután visszatértünk Brüsszelbe. Útközben egy pálya­udvaron láttunk egy üteg negyvenkét centimé­teres mozsarat, amelyeket elszállítottak a Nethe vonalra, hogy Antwerpennél rázendítsenek az utolsó táncra.­Alig hogy megérkeztünk a fő­hadiszállásra és én postára adtam tudósításai­mat, megjött a hír: — Antwerpen elesett. És nyomban útra keltünk Antwerpen felé, hogy jelen lehessünk ennél a világtörté­nelmi színjátéknál. Antwerpen előtt a következőképen folyt le az utolsó harc: Miután a németek egészen Brochemig elfoglalták a délkeleti arcvonal erődjeit, csapataikat előre tolták a Nethe­vonalig. A Nethe mód fölött kellemetlen aka­dály, mert például Walhemnél a szélessége el­éri a huszonöt métert és mind a két partot hat­tizenkét méter magasságú védőgátak övezik. Egyedül Lievre városa szolgál kedvező átkelési pontul, ahol egymásba torkollik a nagy és kis Nethe. A­ várost ezeknek a f­oly­óknak sok ki­sebb mellékágazatai szelik át és itt már csak annál is könnyebben keresztül vihető az átke­lés, mert a házak eltakarják az átkelési helye­ket az ellenség el­ől. A németek heves csatáro­zás után elvágták a város egy részét az ellen­ségtől. Ekkor a belgák a h­ely fontosságának a tudatában a tartalékaikkal elkeseredett táma­dást intéztek a németek ellen, akik kénytelenek voltak odahagyni a már elfoglalt területet és visszavonulni a város mögé. Utóbb félelmetes pontossággal újra elküldték gránátjaikat a vá­rosba, sorompóba állították az időközben ka­pott megerősítéseket, a város déli részéből ki­verték a belgákat, gyorsan áthidalták a Nethe egyes ágazatait és keresztül nyomultak a vá­roson egészen az északi határszélig. Egyidejű­leg Duffel helységnél is sikerült váratlanul ki­erőszakolni az átkelést. Mihelyt azután az északi Nethe partot Duffelnél és Lievrenél megszállották az erős német csapattömegek, a hadállást a Nethe mentén felgöngyölítették Walhem irányába és arra kényszerítették az ellenséget, hogy vonuljon vissza a második erődvonalba, annál is inkább, mert közbenső ütegeiket egymás után küzdötte le a túlsúlyban levő német tüzérség. Minthogy a második erőd­vonal meglehetősen elavult és csak igen cse­kély a harcászati értéke, a Nethe-vonal elfogla­lása döntően kedvezővé tette a németek szá­mára Antwerpen ostromát. Másnap Walhemnél alkalmunk volt meg­szemlélni azt a hadállást, amelyben a belgák a Nethe-vonalon helyezkedtek el. Hátrahagyott gépfegyverek, lőszerek, puskák és más egyéb felszerelési holmik sokatmondóan jelzik azt a sietséget, amelylyel a visszavonulás történhetett. Ez a hadállás nem lehetett valami kellemes tar­tózkodási hely, mivel a védőgátak mögött az egész rétséget elborították a német lövedékek. Az odahagyott gépfegyverek páncélvédői is te­mérdek nyomát mutatják a német gyalogság tü­zelésének és a srapnellgolyók hullásának. A belgáknak a visszavonuláskor arra sem maradt idejük, hogy eltemessék a halottaikat, akiknek nagy részét később a hadállás elfoglalása után a németek voltak kénytelenek elföldelni. A had­állásnak jelentékeny a defenzív ereje, mivel­ az arcvonal előtt van egy huszonöt méter szélességű akadály, de harcmezőnek legalább is Walhem­nél rendkívül rossz a terep. Célszerűen csele­kedtek tehát a belgák, amikor gyalogsági had­állásukat előretolták a legszélsőbb védőgátakig Utolsó távirat: JWfJ**^^ Y­fVtVMr^ zJ Cc^OU^m^ ( w^uo,­­r^^ j^JL^ Y^W^A. faj, cmrrjv^SLCV^ y^ kjLM^j, fciütSIé >> f u 4. £ A-tll&lsityA^^v 5

Next