Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-29 / 270. szám
1914. október 29., csütörtök. PESTI HÍRLAP — , (A miniszterelnök visszaérkezése) Gróf Tisza István miniszterelnök felsőmagyarországi szemleútjáról szerdán reggel visszaérkezett Budapestre. Ugyancsak szerdán reggel érkezett viszsza Máramarosszigetről báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter . (A parlament elől elvitték az ágyukat) Szerdán délután három óra tájban tüzérek jelentek meg a parlament előtt, ahol immár hetek óta díszelegtek a zsákmányolt orosz ágyuk. A tüzérek elvitték az ágyukat, csak kettő maradt ott. Az orosz ágyukat a katonai szertárakba szállították. — (Egyetemi hallgatók panasza.) Panaszos levelek érkeztek hozzánk egyetemi hallgatóktól. „Az egyetem rektorátusa a beiratások alkalmával hirdetményt tett közzé" — panaszolják a diákok, — „melyben tudtunkra adja, hogy bátran beiratkozhatunk, mert az esetben, ha bevonulunk katonai szolgálatra, visszakapjuk a tandíjat. Ebben a hiszemben be is iratkoztunk, — most azonban, hogy csakugyan elérkezett a bevonulás ideje, s az a pénz arra kellene, hogy becsületesen felszerelhessük magunkat, — a rektorátus azzal biztat: ne féljünk, a pénz nem veszettel, — kérvényeinket majd el fogják intézni . . ." Minthogy a diákok panasza alaposnak látszott, s minthogy nem egyes esetről, hanem az esetek százairól lehetett szó, — érdemesnek láttuk az ügynek utánajárni. Felvilágosítás végett magához Lenhossék Mihály rektorhoz fordultunk, aki a következőket mondotta: — A panaszos diákok a múlt hónapban közzétett hirdetményt félreértették. A hirdetmény azokhoz szólt, akiknek nem volt kötelességük bevonulni, vagyis buzdítás akart lenni az önként való jelentkezésre. Ezekre a hallgatókra vonatkozott az az ígéret, hogy ha már le is fizették a tandíjat, a hadbavonulás előtt visszavehetik, továbbá, hogy az elmulasztott szorgalmi idő beszámításáról is gondoskodás fog történni. A panaszos diákokra már csak azért sem vonatkozhatott ez a hirdetmény, mert ők nem önként, hanem a közben elrendelt és megtartott népfölkelői szemle folytán kénytelenek bevonulni a katonai szolgálatra. Mikor a rektorátus a hirdetményt közzétette, még egyáltalán nem bírt s nem is bírhatott tudomással arról, hogy ilyen népfölkelői szemléket is fognak tartani. Különben talán ki sem adta volna a hirdetményt. Az elmulasztott szorgalmi időt ezeknek a diákoknak is be fogják számítani, a tandíj-fizetés tehát nem méltánytalan. Míg az önként jelentkezők száma, akikre a hirdetmény vonatkozott, alig tehetett ki néhány embert, — addig a kötelező népfölkelő szemlén benmaradtak száma az ezret is meghaladja és igy könnyen igen nagy összegek viszszafizetéséről lehetne szó . . . — Megjegyzem, hogy nekem, mint rektornak, az az álláspontom, hogy teljesítsük a diákok kérését. A magam részéről kész volnék ilyen irányú felterjesztést tenni a minisztériumnak. Az egyetemi tanács több tagja azonban kontroverz állásponton van. Az illetők azt vitatják, hogy a szorgalmi idő beszámítása mellett nem helyes még külön a tandíj-elengedés is. Ők tehát azt kívánják, hogy a kérdés megoldását, illetve a kérvények elintézését halasszuk el a félév végéig. A jövő hónap elején egyébként az egytemi tanács ülést tart, ezen az ülésen fogjuk eldönteni, hogy milyen irányú előterjesztést tegyünk a minisztériumnak. Ezeket mondotta az egyetem rektora. Kétségtelennek tartjuk, hogy benne megvan a jószándék, s ha csak tőle függne, teljesítené a diákok kérését, akiknek panasza jogosnak látszik azért, mert nem igazságos, hogy az önként jelentkezők — bármily kevesen legyenek is — kedvezésben részesüljenek azokkal szemben, akik a népfölkelői szemlén maradtak benn. Jogosnak továbbá azért, mert nem igazságos, hogy az állam azoktól a diákoktól, akiknek a hadbavonulás folytán külön a felszerelésükről is kell gondoskodniuk, elvonja ezt a kis pénzt, gyakran talán a lehetőségét, hogy csakugyan elláthassák magukat. A hadiadó kivetésének más módjai is vannak s éppenséggel nem az egyetemi diákokon kell azt kipróbálni. (Nőtisztviselők értekezlete.) A háborúval összefüggő kérdések megbeszélésére értekezletet hiv egybe saját helyiségében (V., Vigadó tér 3.), péntek este hét órára a Nőtisztviselők Országos Egyesülete. Külön meghívókat nem küld ezét, ezúton kéri a tagok jelenlétét. — (Olajból menekülők 'katasztrófája. Folkestoneból táviratozzák. A Queen közös 2500 franciával a fedélzetén, ideérkezett. Többnyire parasztférfiak, aszonyok és gyermekek, akik Calais környékéről az Amiral Ganteume gőzösön Calaisból Le Havrebe utaztak. Az Amiral Ganteume Boulogne közelében aknába ütközött. A robbanást követő pániknál és az utasoknak a Queen gőzösre történt átszállításánál harmincan életüket vesztették. (Halottak emléke.) A székesfőváros temetőiben nagy előkészületek történnek Mindenszentek és halottak napjára. Már napok óta fölkeresi a közönség a temetőket, amelyekben koszorúkkal, virágokkal és lámpákkal ékesíti fel a sírokat. De a sírkertekben is meglátszik a háború nyoma. Az előző évekhez képest nagyon kevés a virág a sírokon Igen sokan koszorúikat és virágjukat nem az elhunytak sírjára helyezik, hanem annak árát a hadbavonultak, a Vörös Kereszt és más hadsegélyző alap javára adják. A Kerepesi úti temetőben a székesfőváros tanácsának kegyeletéből fekete drapériával és áldozati lángokkal díszítették Kossuth Lajos, Deák Ferenc és gróf Batthyány Lajos mauzóleumait, a feltámadás emlékére a temető kápolnáját, a főváros elhunyt polgármestereinek sírjait. Gyönyörűen díszítették Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Lotz Károly és Mikszáth Kálmán sírjait. Az egyetemi ifjúság kizarándokol a temetőbe, hogy lerójja a halhatatlan elődök iránt kegyeletét. (A kolera.) A belügyminiszter körrendeletet intézett a polgármesterekhez és alispánokhoz, amelyben a kolerás betegekkel érintkező és a kolerás fertőzés folytán leginkább veszélyeztetett személyeknek koleraellenes védőoltó anyaggal való beoltását ajánlotta. A védőoltó anyag készítésének és használatának módjáról külön tájékoztató utasítást adott. A védőoltó anyagot a Budapesti tudományegyetem bakteriológiai intézete (Budapest, IX., Rákos utca 9.) és a belügyminisztérium központi vizsgáló állomása (IX., Gyáli út 7.) a hatóságok és orvosok megkeresésére az előjegyzések sorrendjében díjtalanul bocsátják rendelkezésre. A belügyminiszterhez október 27-én érkezett jelentések szerint Magyarkanizsán (Bácsbodrog megy), Békéssámsonban (Békés), Battonyán(Csanád), Tiszaroffon (Jásznagykunszolnok), Németlipcsén (Liptó), Balassagyarmaton (Nógrád), Nyíregyházán (Szabolcs), Felsősttebén (Torontál), Pozsonyban, Székesfehérváron egy-egy, a Doboz községhez tartozó Szanazugon (Békés), Kisperkátán (Fehér), Nagyváradon két-két, Gyulán (Békés), Szolnokon (Jásznagykunszolnok), Martalján (Zólyom) 3—3 koleraesetet állapítottak meg. A dunaszerdahelyi fogolytáborból érkezett jelentés szerint ott két kolerahalálozás történt. Az esztergomi és nagymegyeri hadifogolytáborban napok óta sem betegedés, sem halálozás nem történt. (Különös véletlen.) Dr B. . . titkos tanácsos, a porosz királyság egy magasrangú idősebb tisztviselőjének egyik fia, mint tartalékos főhadnagy szzintén bevonult és vitézül harcol a franciaországi csatatéren. A minapában a tanácsos számára levelet hozott fiától a tábori posta, melyből örömmel állapította meg, hogy fia — a sors különös és véletlen játékaként — épen azon a helyen aratja a vitézi babért, ahol ő, az apa, az 1870—71-iki német-francia háborúban szerezte meg egy véres, de sikeres rohamnál a vitézségi érmet. A Frankfurter Zeitung közli ezt a különös véletlent, közölve a tanácsosnak a laphoz intézett levelét, amely a következőleg írja le az esetet: — Fiam, aki mint a . . . vasúti ezred főhadnagya tesz szolgálatot a francia harctéren, szeptember egyik napján Bazailles vidékén, Sedan mellett, századával egy kis várkastélyt foglalt el és szállott meg abból a célból, hogy erre támaszkodva, a visszavonuló franciák által egy a Maas folyón felrobbantott hidat ismét helyreállítson és rendbehozzon. Fiam leveléből és a hozzá intézett kérdésemre és most hozzám érkezett válaszából egész bizonyosan megállapítottuk, hogy az elfoglalt várkastély azonos azzal, amelynek parkjában 1870. szeptember 1-én Sedánnál én is véres csatát vívtam és amelyből kirohanva, századommal hősies roham után elfoglaltam a moncellesi magaslatokat. Nagy az örömöm, hogy a sors ilyen különös kegyben részesít és hogy megérhettem, miszerint fiam és ott tüntette ki magát, ahol 44 évvel ezelőtt én mentem át a tűzkeresztségen és szereztem meg a ma is büszkeséggel viselt vitézségi érmet . (Az olaszországi földrengés.) Luccában szerdán délelőtt újabb földrengés volt, amelyet az egész vidéken éreztek. A földrengés okozta károk az eddigi megállapítások szerint a következők: Pesetában két házon repedések észlelhetők. Bagni di Monecatiniben, Borgóban és Bugianóban több ház megsérült. Uzzanóból a monumentális harangtorony összeomlását jelentik. Pietra Santálan a templom beomlott, amelyben egy gyalogsági szakasz volt elhelyezve. A katonák közül három megsebesült, egy látszólag súlyosan. (Balesetek ) A Koronaherceg utca 4. számú ház éptésénél egy vasgerendát húzrtak fel. A kötél elszakadt, a gerenda az alatta dolgozó munkásokra esett, akik közül Skladár József és Skicsák Antal napszámos súlyosan megsérültek. A Rókus-kórházba vitték őket. — A Gyáli-úti kórház építésénél egy földszinti állvány lezuhant, maga alá temette Péter László napszámost és Lichtenberg József asztalost. Mindkettőt a Szent Istvánkórházba vitték. — (A halottak és sebesültek kimutatása.) Most jelent meg a közös hadügyminisztérium kiadásában a 35. és 36. számú Veszteséglajstrom, meg a Hírek a sebesültek és betegekről című füzetek 40 41. és 42. száma, amelyeknek árusítását és szétküldését már megkezdték kiadóhivatalaink. A 35. számú Veszteséglajstromnak hét, a 36. számúnak tíz, a 40 számú sebesültkimutatásnak tíz, a 41 és 42. számúnak pedig tizenegy-tizenegy fillér az ára. A megrendelők a szállítási díj fejében példányonként még külön tíz fillért tartoznak fizetni. (Az orosz betörés utolsó kozákjai.) Máramarossziget felől két fogoly orosz katonát szállítottak Debrecenbe. Mind a kettőt a máramarosi bércek között fogták el. Kozákok voltak, akik elkalandoztak csapatuktól és kissé későn akartak társaikhoz csatlakozni. Igen viszontagságos napokat éltek át. Mikor elhagyták csapatukat, azzal mentek el, hogy zsákmányolnak. Több máramarosi faluban ijesztgették a lakosságot, közben azonban elfogyott a lőszerük. Az egyik faluban tudták meg, hogy az orosz seregeket már régen kiverték az országból. Erre napokon át az erdőségekben bujkáltak és vad gyümölcsön éltek. Végül is elviselhetetlenné vált éhségük és éjnek idején kenyeret kértek egy faluban. Lovaikat adták cserébe a kenyérért és aztán gyalog vágtak neki az országútnak. Ott fogták el őket a csendőrök. Folyton azt hajtogatják, hogy nem szeretnének visszamenni az ezredükhöz, mert nagy bajuk lesz az elmaradás miatt. Az egyik dunántuli fogottáborba viszik őket. — (Pap az önkéntes őrseregben.) Dr Csernoch .János hercegprímás megengedte Erdősi Károly pápai kamarásnak, a Szent István Társulat vezérigazgtójának, hogy beléphessen az Önkéntes Őrseregbe. — (Moltke és Beseler.) Antwerpen megvétele révén a Beseler név újra forgalomba került s egész Németországban visszhangra talál. Ennek alkalmából a német lapok jóizű adomát elevenítenek fel, melynek két hőse:* Moltke és egy Beseler volt, Beseler tábornok nagybátyja, Beseler Vilmos, aki az 1848—1851-iki schleswig-holsteini mozgalmak vezetője volt, s akit később titkos főkormánytanácsosi címmel a bonni egyetem kurátorává neveztek ki. Ez a Beseler bejáratos volt Moltkéékhez. A híres hadvezért Beseler Vilmos még abból az időből ismerte, mikor az a kopenhágai hadapród-iskola növendéke volt. De meghitt barátja volt Moltke Adolfnak, a hadvező fivérének is. Míg Moltke Adolf élénk s társalgás közben közlékeny és szellemes volt addig a nagy Hellmut tudvalevően magába zárkózott, szófuki ember volt mindig. Ez a tulajdonsága azután némelyeket abba a tévedésbe ejtett, mintha Hellmut szellemileg kissé korlátolt ember lett volna. Ezt a téves hitet akarta Adolf helyreigazítani és lerombolni s egy alkalommal igy szólt Beseler Vilmoshoz: — Azt hiszed, ugye, hogy Hellmut, mert keveset beszél, ostoba ember. Tévedsz, barátom, s hidd el nekem, hogy több esze van, mint kettőnknek együttvéve. Később azután, mikor Moltke Hellmut zsenije ámulatba ejtette az egész világot, Beseler Vilmosnak sokszor eszébe jutott Moltke Adolf kijelentése, hogy Hellmut nem ostoba ember, de kivált akkor motoszkált ez az agyában, mikor több év múlva ismét találkozott Hellmuttal, mely idő alatt nagy változások történtek Németország sorsát illetően. Véget ért a Schlesvingért való harc is s elültek a szenvedélyek. A Breihlkastélyban történt meg ez a találkozás, ahol Beseler, mint a bonni egyetem kurátora, tartózkodott. Beseler nem tudta megállni, hogy ne tegyen célzást Adolfnak sok-sok évvel ezelőtt elhangzott kijelentésére, hogy „Hellmut ,nem ostoba ember." A diadalmas hadvezér csöndes szerény hangon felelte rá: — Biz' az én Adolf öcsém mindig túlbecsült engem. — (Elgázolás.) A Köztemető után az 511-es számú közúti vasút autója elütötte Sütő András tizenkilenc éves napszámost. Súlyos sérüléssel a Dorog-kórházba vitték. — (Az időjárás.) Az idő Közép-Európában borult ésaránylag enyhe. Az eső Németországon általános volt egyébütt pedig szórványosan esett Hazánkban az id enyhe és többnyire borult jellegét megtartotta. Kisebb esők (többnyire 5 mm. alatt) a Dunántúl nagy részét, a Alföld déli megyéit, meg egyes északi részt két kivón mindenfelé voltak. A hőmérséklet reggelre nyugaton sülyedt, keleten emelkedett; a maximum 17 fok G. volt Keszthelyen meg Zsombolyán, a minimum 1 fok C. Bor falun. Prognózis: Lényegtelen hóváltozás és helyenkir eső várható. (Pöstyéni kúra otthon.) Sok csúzos bideg, dacára annak hogy Pöstyén-fürdő kapuiháború alatt is nyitva maradnak, sőt a sebesi katonák százszámra lepik el e fürdőhelyet, lemondott a fürdőzésről. Háborús időben kik szívesen marad otthon. Ilyen esetben a legtöb beteg hazahozatja a híres gyógyerejű pöstyen iszapot, amely otthoni alkalmazásban is kitűnően bevált. Érdeklődőknek a fürdőigazgatóság szívesen nyújt felvilágosítást. I .