Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-30 / 271. szám

1914. október 30., péntek. PESTI HÍRLAP külön békét köthetnek Franciaországgal, ezt az eszmét azonban a francia sajtó legnagyobb része egyelőre még elveti. A franciák pajzszsal védekeznek. Berlin, okt. 20. A Wossische Zeitung genfi híradása azt mondja, hogy francia lapjelentések szerint a francia gyalogság az Argonnes táján folyó harcokban pajzsokkal védekezik a németek golyózápora ellen. Az orosz hadseregben is alkalmazzák ezt azélelmi eszközt. A verduili hadállás, Rotterdam, okt. 28. A Times levelezője a Woevre körüli hadállást a következőkben ismerteti: A franciák sokat várnak az időjárás kedvezőtlen alakulásától. Havat szeretnének, hogy a német muníció- és élelemszállítás megnehezüljön. Egyébként defenzív szempontból a franciák állása kielégítő. Az esetben, ha a németek kellő erősítéseket kapnának és közelebb férkőzhetnének a verduni erősségekhez, a helyzet rögtön megváltoznék. A Metz felől érkező német csapatok mars la Tour, Hannonville, Chambley, Vigneulles és Chaillon irányában vonultak fel és elárasztották Woevre vidékét. A Maas-erődítvény ostroma szeptember tizenkilencedikén kezdődött. Troyont két ízben lövették. A második lövetés után csak négy ágyú maradt ép állapotban, a többit tönkretőtték. Ekkor a város helyőrsége parancsot kapott az elvonulásra, mire az egyik erőd közelében foglalt újabb állást. Ekkor már csak négyszázötvenen voltak. A muníciós raktár felrobbanása után a német támadás megszűnt. A németek vesztesége jelentékeny volt. Szeptember huszonegyedikén a bajor csapatok szárnyát az argonnes-okban a délről előnyomuló szövetségesek veszélyeztették és a Verdun felé való visszavonulási út is fenyegetett volt. Emiatt a metzi német sereg nagy erőfeszítéseket tett, hogy az Angonnes-okban lévő bajorokkal egyesülhessen. Szeptember 23-án a szövetségeseknek az volt a nézetük, hogy a németek feladták ama tervüket, hogy a tíanst átlépjék s erre néhány zászlóalj francia és angol katona ment át a Maason, hogy segítséget vigyen a Mosel mentén küzdő csapatoknak. A németek azonnal észrevették ezt a mozdulatot és miközben a franciák egyrészt a Champenoux-erdőn vonultak keresztül, másrészt pedig a 14-ik német hadtestet igyekeztek visszaszorítani, eközben a metzi csapatok vakmerő oldaltámadásba mentek át. Ez a német szárny azután a Rupt folyó baloldalán egészen Thiancourtig nyomult előre és elfoglalta St.-Mihiélt. A németek közeledéséről a franciáknak sejtelmük sem volt. St.-Mihiélből kedvező átjárásuk nyílott a németeknek; a folyó ezen a ponton kanyarodót csinál és az ellenség tüzérsége ellen dombok nyújtanak védelmet. Az átjárást egy francia honvédcsapat védte, amely 25-én és 26-án kétszer is megakadályozta a németek hídverési kísérleteit. 26-án azonban osztrák-magyar motoroságyúk kezdtek dolgozni és ezzel céltalanná vált a franciák erőlködése. Camp des Romains erődjének ostroma nem járt sikerrel Dél táján a németek átlépték a Maast és az Aire-völgy irányában Aisne felé nyomultak előre. Erős francia-angol csapatok állották útjukat. Több órás éjszakai ütközet után a németek újra visszatértek a Maas innenső oldalára. Michielben új erősítéseket vettek fel és most már rövid ostrom után elfoglalták a Camp des Romains erődöt. A szövetségesek most minden erejükkel azon iparkodnak, hogy visszafoglalják az erődöt, jól tudják azonban, hogy ez nem lesz könnyű feladat A lillei utcai harc. Berlin, okt. 29. A „Berliner Tageblatt" Baisieuxből, egy Lillé és Tournée között levő faluból érdekes harctéri levelet közöl, amelyben a lillei utcai harcokról a következő részletek olvashatók: Szerencsésen kijutottunk immár Lilléből és most megerősített állásainkban vagyunk, ahol senki nem támadhat meg orozva bennünket. Az utolsó napok rémesek voltak és valósággal csoda, hogy ép bőrrel menekültünk a kétszázötvenezer lakosú városból, ahol még az asszonyok és gyermekek is revolverrel és vadászpuskával lövöldöztek ránk. Békésen vonultunk be Lillebe, abban a hitben, hogy megfogyatkozott élelmiszereinket kiegészíthetjük a nagyvárosban. A külvárosokban az üzleteket zárva találtuk, az utcák üresek voltak, de semmi rosszat nem gyanítottunk. Délelőtt maga a polgármester jelentette ki, hogy francia csapatok nincsenek a városban. Amikor a könyvtár előtt mentünk el, hirtelen puskaropogás hangzott föl. Francia katonák az ablakokból és az utcakanyarodók mögé húzódva lőttek bennünket. Leírhatatlan helyzet volt ez. Embereink nem láthatták az ellenséget és vaktában lőttek be az ablakokba és mivel több százan egy csomóba verődtek össze, lövéseink a mieinket is érték. Én és tíz emberem egy mellékutcába verődtünk, ahonnan azonban nem lehetett kijutni, mert zsákutcában végződött. Vissza sem jöhettünk és minden kapu, amelyen kopogtattunk, be volt zárva és el volt torlaszolva. Közben tüzérségünk, amely előttünk vonult keresztül Lilién, megtudta az árulást és ágyútűz alá vette azt az utcát, ahol mi szorongtunk. Közelünkben a házak, mintha papírból lettek volna, úgy omlottak össze gránátjainktól. A franciák lövöldözése csakhamar megszűnt és lassan sok nehézség után kivergődhettünk a romok közül. Amerre mentünk -hullák és 16 tetemek hevertek. Útközben néhány sebesült katonánk csatlakozott hozzánk. Egyeseket közülük sezétlövések értek. Meg akartuk kerülni Lillét és a vasúti töltéshez értünk. Ebben a pillanatban puskagolyók fütyültek a fülünk mellett. Állást foglaltunk és mivel már besötétedett, nem mehettünk tovább, visszalőttünk és harc keletkezett köztünk és a vasúti töltés mögött álló franciák között. Többen elestek közülünk. Reggel hat órakor előre nyomultunk, miután megelőzőleg századunkkal egyesültünk. A-ban lövészárkot ástunk és egészen estig védtük hadállásunkat, végül pedig valamivel hátrább csapatainkkal egyesülve rendes harcszerű állásokba helyezkedtünk el. A franciák kegyetlenkedése a foglyokkal. Berlin, okt. 29. A Lokalanzeiger tudósítást közöl egy német főorvos élményeiről, aki kórházában kezelt betegekkel együtt francia fogságba került. Amikor a főorvos 500 súlyos sebesülttel, köztük 200 franciával az Aisne felé vonuló sereget követte, hirtelen csapatára rálőttek, minek következtében 50 súlyosan sebesült francia eleset. Amikor később az ellenséges tűz hevesebb lett, a főorvos magasra tartva a Vöröskereszt zászlaját, Croix Rouge kiáltással az ellenség elé szaladt. Egy francia tiszt foglyul ejtette a főorvost. Időközben egy század francia gyalogság érkezett oda, megrohanta a német sebesülteket és mindent elszedett tőlük. Az uton, amerre a sebesülteket szállították, a lakosság vadállatias módon bántalmazta a foglyokat. A táborban, egy volt kaszárnyában, kőpadlón és rothadt, piszkos szalmán kellett feküdniök. Egy helyütt 800 német sebesült volt, több orvos és 20 ápolótestvér, akiket a genfi konvenció határozatai ellenére ejtettek fogságba. A sebesültek orvosi ápolását elhanyagolták és étemezésük rossz és fogyatékos. Naponta sok sebesült hal bele különféle betegségekbe. A főorvost azon ürügy alatt, hogy tényleges tiszt, fogva tartották, dacára annak, hogy egy súlyosan megsebesült francia ezredes lábát szerencsésen amputálta. Végül a főorvos is súlyosan megbetegedett. Erre a franciák a főorvost Genfbe szállították, nyilván attól féltek, hogy egy német orvos a fogságban elpusztul. Genfben , főorvost szabadon bocsátották. Ehhez a Lokalanzeiger megjegyzi: íme, ezek az emberek, akik így vétkeznek tv, emberiség ellen, német hunoknak mernek bennünket nevezni, amely most hízelegve simogatja, égben növő rózsák szirmainak puhaságával az én kezemet. És oda kell majd adnom tégedet köny nélkül, szó nélkül, gyáva sikongatás nélkül. Mi a világverő hadvezérek hősiessége az anyák hősiességéhez képest? Az anyákéhoz, akik nem verik föl sikongásaikkal az eget és a földet, amikor az életüknél százszorta többet adnak a hazának? A te anyád sem lesz gyávább a többinél! De nem, kicsi fiam, tégedet már nem kell majd odaadnom. Most vívjuk a nagy háborút, az igazi háborút, a jövendőnek a háborúját. Nagy, tisztító zivatar vonul most végig az egész földkerekségen s ez után a vihar után talán évszázadokon keresztül, talán örökre fog ragyogni a nap! Győzedelmes béke napja virrad majd fel nemsokára és te már annak az áldásai közben fogod nyugalomban eltölteni boldog gyermekkorodat, viruló ifjúságodat, meg nem zavart munkásságú, áldásos férfikorodat. Te, mosolygó arcú apróságom, életednek első esztendejében többet élsz meg, mint sok-sok öreg ember, aki egy hosszú élet után szállt sírba. Te megéred megújulását ennek a korhadt földnek, te megéred elrendeződését évszázadok nagy, megoldhatatlannak látszó kérdéseinek, a te születéseddel egy időben születik meg e világon — fegyverek zörgése, ágyuk dübörgése, világok megrendülése közepette — a hódító szépségű Diadal és a gazdag adományokkal teli bőségszarujú Béke. Te meg fogod érni mindkettőnek teljes ragyogásában való kifejlődését, te élvezni fogod mind a kettőnek az áldásait. v. És azért, hogy te, meg a sok többi, ma bölcsőben alvó, mosolygó csecsemő jövendő élete derűs, nyugodt és boldog legyen; hogy a ts anyátok, a ti nőitek ne sírják ki a szemük világát utánatok, hogy a ti életetek munkásságának gyümölcsét ne fenyegethesse állandóan elpusztítással az álnok ellenség: ezért állnak ma a kórház kapujában sápadt arccal, megnőtt szakállal, rémségek lidércnyomását visszasugárzó tekintettel a bekötözött karu,fejű katonák, akik teérted, tiértetek küzdöttek és gyűlölték az ellenséget, anélkül, hogy ezt tisztán tudták volna. És ezért aluszszák örök álmukat a meszesgödörben azok a sokak, akik teérted, tiértetek haltak meg, anélkül, hogy erről világos tudomásuk lett volna.. Megtanítalak majd rá, hogy azokat, akik életben maradtak, köszöntsd mélységes tisztelettel majd ha felnősz s hogy azoknak, akik elestek, áldjad az emléküket, amikor nyugodtan lépsz majd az oltár elé ifjú hitveseddel, amikor boldogan játszol apró gyermekeiddel, kiktől senki nem fog elszakítani egy viharos éjszakán — ,amint elszakították éretted őket! „A mi kis báránykánk hófehér . . ." Elaludtál, kis fehér bárány. Aludj nyugodtan, édes legyen a pihenésed. Virrasztanak az álmod fölött. Ebben a csodálatos esztendőben nem fehérszárnyú őrzőangyalok őrzik a kis gyermekek álmát, hanem marcona vitézek, akik talpig vasban állnak a határon és kigyúlt szemmel, csikorgó foggal várják az ellenséget,a mi ellenségünket, a te ellenségedet . . . Ropognak a puskák és dörögnek az ágyuk. Szenderegj nyugodtan, kis fiam! M V V o 3 Az orosz harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, okt. 20. (Wolff-ügynökség.) A nagy főhadiszállás jelenti október 29-én délelőtt. Az északkeleti hadszíntéren csapataink támadása folyton előrehalad. A legutóbbi három hét alatt itt 13.500 oroszt foglyul ejtettünk és 30 ágyút és 39 gépfegyvert zsákmányoltunk. A délkeleti hadszintéren tegnap óta a viszonyok nem változtak. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott október 29-én délben, érkezett este 7 órakor. Az északkeleti hadszintéren tegnap nem voltak nagyobb harcok. Az utóbbi napokban az oroszoknak Turka vidékének irányában több ízben megkísérlett előnyomulását sikeresen visszavertük. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az augusztuvi offenzíva jelentősége. Róma, okt. 29. A német vezérkar október 25-iki jelentéséhez, amely szerint a német csapatok megkezdték az offenzívát Augusztov ellen, a Corriera della Sera a következő érdekes megjegyzéseket fűzi: Augusztov néhány kilométernyire a kelet-porosz határtól, egy derékszög centrumában áll, amelynek egyik szárnyát észak felé azon orosz csapatok képezik, amelyek Suwalki kormányzóságban állanak. A másik szárny délnyugat felé, a Lengyelországban küzdő orosz csapatokból és az erődítményvonalból áll, amely Lonzától Varsóig terjed. Az Augusztáv elleni offenzíva összefüggésben állhat a németek jelenlegi állásával Varsótól nyugatra, ahová az orosz túlerő nyomása alatt visszavonuoltak. Ha a németeknek sikerülne az orosz harcvonalat Augusztávnál áttörni, a Suvalki kormányzóságban lévő orosz csapatok el volnának vágva a főerőtől, egyszersmind a németek hátukba fenyegethetnék az oroszokat Lengyelországban, közvetve segítve ezáltal azokat a német haderőket, amelyek Varsó alól kénytelenek voltak visszavonulni.