Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-31 / 272. szám

Í&14. október 31., swwnbaf. PESTI HÍRLAP előbbi 8200 az utóbbi pedig 3800 tonnás, mindket­tő 1903-ban épült, 22 csomóé, 2 darab 15, 8 darab 12, 6 darab 4,7 és 6 darab 3,7 cm.-es gyorstüzelő ágyuja van és 300—300 főnyi a személyzete. A cir­kálókat 12500 lóerős ikergép hajtja. A törökök elsülyesztettek még egy orosz hadihajót. Bukarest, ott. 30. : Az Universul galaci jelentése szerint egy török hajóraj elsülyesztette a Donez nevű orosz állomáshajót. • A Donez a Fekete-tengeri flottának védetlen cirkálóhajói közé tartozott. A tonnatartalma 1250, a sebessége 11 csomó. Tüzérségi felszerelése áll két 15 milliméteres, egy tizenkettes, két 7.5-ös, négy 4.7-es és két 3.7 milliméteres ágyúból. Van azonkí­vül egy gépfegyvere is. A hajó személyzete 105 ember volt. Törökország kapja a Görögországnak szánt Dreadnoughtot. Konstantinápoly, okt. 30. A Salamis nevű nagy görög csata­hajót, melyet a görögök önkéntes ado­mányokból rendeltek meg Németország­ban, a hamburgi hajógyárnál, a kötött szer­ződés szerint a német hajóstársaság csak oly feltétel alatt akarta kiadni Görögországnak, ha kötelezi magát a szerződés pontjának betartá­sára, hogy közvetve sem használja Németor­szág ellen. Miután Görögország kormánya nem volt hajlandó teljesíteni e feltételt, a Sa­lamisnak Görögország számára való kiszolgál­tatását megtagadták és ehelyett a dreadnough­tot átadták Törökországnak. Az átadás híre nagy lelkesedést keltett Konstantinápolyban.­­ A Salamis dreadnought-típusú csatahajó, amelyet egyes estilapok tévesen Georgi néven említettek, a cuxh­aveni Vulkán-gyárnál épül, 19.500 tonnás és 22 csomós lesz és 8 darab 35.6, 12 darab 15.2 és 12 darab 7.6 cm,-es gyorstüzelő ágyúval lesz felszerelve. A csatahajó gépjei 40.000 lóerőt fognak indikálni, legénysége pedig 1100 emberből fog állani. A Salamis jövő év ele­jén lesz rendeltetésének átadva. Szebasztopol­­ tőnek óriási jelentősége van,mert itt vannak elhe­lyezve az orosz tengerészet arzenáljai és óriási rak­tárai is. A város, mely a hasonnevű öböl keleti és déli ré­szén fekszik, rendkívül meg van erősítve. A kikötő magas mész­ sziklák között 8 kilométernyi hosszú­ságban húzódik kelet felé az Inkermann-völgyből kiömlő Csernaja torkolatáig. A város legfontosabb épületei a monumen­tális Péter-Pál templom, a Todtleben h­adimúzeum, sok nagy kaszárnya, arzenál és hajóépítő műhely stb. Szebasztopol már 1840 óta főlhadikikötője az orosz flottának és mint ilyen, elsőrangú szerepe volt a krími háborúban,a­mikor is az egyesült an­gol, francia és török hajóhadak és hadseregek a vá­rost kemény és h­osszú ostrom alá vették.­­ A szö­vetségesek az ostromot 1854 október hó 9-én kezd­ték meg, de csak 1855 szeptember 8-án tudták a vá­ros főerődjét, Malakovot bevenni. Az oroszok, akik több izben megkísérelték a várost felmenteni, de mindannyiszor visszavezettek, erre feladták a vá­ros déli részét, mire azután, mielőtt a város északi része is elesett volna, bekövetkezett a párisi béke. A várat a német származású Todtleben tábornok védte ily sikeresen. Teodozia és Novo-Rosszijszk.­ galma igen megnövekedett. 1885 után több mint öt millió franknyi költséggel építették fel kikötő­jét, melyben több mint másfélezer hajó fordul meg évenként. Ciszkaukázia lakói legnagyobbrészt gö­rögkeleti vallásúak ugyan, de rendkívül sokan van­nak közöttük mohamedánok s buddhista kalmü­kök is. A Kaukázus vidéke miatt évszázadokig har­colt Oroszország a hegylakó törzsekkel és Török­országgal. A kücsük-kainardsii béke után Orosz­ország megkapta Kaukáziának a Kubán és a Terek folyókig terjedő részét s ettől fogva folyton ter­jeszkedett dél felé. Az orosz-török háború sikeres befejezése után Oroszország megkapta a Novo-Rosszijszk tőszomszédságában levő Anapa erődöt és Toti városát. Azonban ezekért a vidékekért még sokáig kellett háborúskodnia a hegylakó törzsekkel, akiknek egyik vezére, Samil, több ízben megverte az orosz hadakat, Anapát, Novo-Rosszijszkot , a többi fekete-tengeri erődöket sorra elfoglalta. Csak évtizedekkel később sikerült a nagy haderővel fel­vonuló Miscsenko generálisnak a vidéket kiragad­nia a lázadók kezéből. De azért még a san­ stefanói békéig, illetőleg a berlini kongresszusig folyton vé­res harcai voltak az oroszoknak ezen a vidéken a hegyek lakóival, akiket Törökország állandóan pénzzel és fegyverrel segített. Szebasztopol a Krím-félsziget délnyugati partján fekszik a Tauria kormányzóságban, lako­sainak száma 54.000 és az orosz fekete-tengeri flot­ta főhadikikötője. Szebasztopolnak, mint hadildke-A mieink szembe kerültek egy lengyel zsi­dókból álló muszka csapattal, mely az első fel­szólításra megadta magát. Bakáink közül né­hányan még egy utolsót tüzeltek az ellenséges kompániára, melynek soraiból kitört a felhábo­rodás: — Mit lőnek? Nem látják, hogy itt embe­rek vannak? A horvátok, bár bennünket magyarokat nem igen szeretnek, tagadhatatlanul kitűnő ka­tonák, kik a most folyó harcokban is dicséretes hősiességgel küzdenek. Különösen a régi határ­őrvidék szülöttei tűntek ki vitézségükkel. Ezek harcos elődeiktől örökölték a katonai erényeket s miként őseik a törökökkel szemben, ők is min­denkor kiválóan megállják a helyüket. Nem hiá­ba, hogy egy osztrák politikus agyában megszü­letett a határőrvidék helyreállításának gondola­ta. A határvédelem feladatát, ez tény, nem lehet­ne jobb kezekre bízni, ha mindjárt mást is mond a magyar közjog . . . Az örökös és egyoldalú katonai szolgálat révén bizonyos félszegség ragadt a derék gren­cerekre, kikről, épen ezért, ezernyi rész­ek­et gyártottak régente. A maradt, a korral haladni nem akaró katona típusát róluk mintázták, kik­nek szentírása, tízparancsolata a vorschrift volt, melyből egy hajszálnyit sem szabad engedni. Tényleg, merevebb, pedánsabb katonákat el sem lehetett képzelni. Ki ne ismerné a régi anekdotát, mikor egy öreg grencerkapitány megismerkedik egy fiatal gyalogos kapitánynyal s a kölcsönös bemutatko­zás után így szól hozzá. Teodozia (Theodozia, Kaffa, Kefe) az ugyan­ily nevű járás székhelye Tauria orosz kormányzó­ságban, a Krim-félsziget délkeleti partján a kaffai­öböl és vasút mellett, husz-huszonkétezer lakossal. Gabona-, gyapjú-, bőrkereskedése virágzó, kikötője, mely Jaltával és Kerescsel rendes hajóösszeköt­tetésben áll, védve van a viharok ellen, csak a kele­ti oldal szabad. A város helyén állt egykor Theo­doria, a miletosiak gyarmata. A középkorban Kaf­fa erősség épült az egykori görög gyarmat helyén. A tizenötödik század vége felé a törökök kerítet­ték hatalmukba, mígnem 1774 óta az oroszoké. A tizennyolcadik század elején az oroszok harminc évre szabad kikötővé tették, a nagyobb fejlődésre azonban Odessza miatt csak nehezen tudott szert tenni. Novo-Rosszijszk, az orosz Ciszkaukázia feke­te-tengeri járásának székhelye, a Fekete-tenger öb­le mellett, húszezer lakossal. Óriási nafta-forrásai vannak, melyeknek évenkénti termelése meghalad­ja az egy millió padot. Ezek a források jórészt francia társaságok birtokában vannak. A város az egykori Szudsuk-Kale nevű török erősség helyén ált, 1838-ban vetették meg az oroszok alapját. A legutóbbi török-orosz háború óta, kereskedelmi for­— Bist Du Hauptmann erster Classe — oder sind Sie Hauptmann zweiter Classe? Vagy azt a másikat, mikor az újonan át­helyezett kapitánynak írásbeli jelentést kellett küldeni Goszpicsra, a törzshöz s kezdte diktálni a meldungot a manipulánsnak: — Miután . . . Tovább nem jutott. Az őrmesternek friss árkust kellett elővenni s a kapitány újra kezdte a diktálást: — Minthogy . . . Itt azután végleg berekedt. Legnagyobb szorultságában mentő ötlete támadt. — Mennyire van ide­ Goszpics? — kérdez­te az őrmestert. — Lóháton három órányira. — Akkor nyergeltessen azonnal! Inkább belovagolt Goszpicsra, hol élő szó­val tette meg jelentését, melyet papírra vetni nem tudott. Mert a fogalmazás, irka-firka nem katonának való volt. A grencer a nélkül is fel tudta vinni a táborszernagyságig. Egy szentseb­e volt, a Befelil, melynek vakon engedelmeskedett. Onnan jutottak ezek eszembe, hogy a na­pokban, egy fővárosi kórházban, két f­rencernek a históriáját hallottam. Két testvérét, kiket el­vittek a háborúba. Az egyiket délre, a másikat északra. Nem hallottak, nem tudtak egymásról, csak annyit, hogy a császár parancsára verik a az ellenséget. Ahogyan derék grencerekhez illik. Az egyik, északon, golyót kapott a lábába. Súlyos sérülésével idehozták Pestre, egy kór­házba, hol szeretettel viselik gondját. Csak egy­ben szenvedett hiányt: nem volt senki, kivel a saját nyelvén, horvátul, elbeszélgethetett volna. A másik, délen, a karjába kapott egy go­lyót, őt is Pestre hozták s története­sen ugyanabba a kórházba vitték. őt is odaadással ápolták s elelátták bőven mindennel, amiben egy Szegény sebesültnek öröme telhetik. Csak épen, hogy horvátul senki­vel sem beszélgethetett. Pedig nagy kin, napok hosszat elfeküdni és senkihez sem szólhatni . . . A másik is folyton ezt panaszolta. Végre is a kórház igazgatójának, mikor értesült, hogy miről van szó, támadt az a mentő ötlete, hogy a két horvátot egymás mellé kell fektetni. Hadd beszéljék ki magukat, szegények. Rögtön indultak az ápolók s hordágyon hozták az emeletre az egyik­et s oda ágyazták a másik mellé. Mindegyik kíváncsi volt, hogy ki lesz az uj szomszédja. Egyszerre csak két kiál­tás hangzott el a teremben: — Jóczó! — Gyókó! A testvérek összetalálkoztak. Mint sebe­sültek, ugyanabban a kórházban s most már, az igazgató jóságából, egymás mellett, ugyanab­ban a teremben. Elnézem ők­et. Hol Jóczó mesél és Gyókó figyel, hol fordítva. Végre hát összekerültek. Az idősebb urakat most a következő bor­zalmas élccel ölik: — Hallotta az új sorozások hirét? — Nem? Novemberben harminchattól öt­venig, decemberben ötventől hatvanig, január­ban Hatvantól Miskolcig fognak sorozni. Diplomata : 3 Az ellenségeskedések előzményei. Bécs, okt. 30. — Saját tudósítónktól. — A Fekete tengeren történt háborús inci­densekről hivatalos értesítés itt még nincs. Annyi azonban, — mint a N. W. Tgbl. jól ér­tesült helyről hallja, — a különböző, Bécsbe érkezett jelentések szerint bizonyosnak mond­ható, hogy az első támadás nem török, hanem orosz részről történt. Már jó ideje ijesztgetés­sel operált Oroszország Törökország ellen, ami eleinte a Fekete-tengeri hajóraj tüntető felvo­nulásában nyilvánult meg. Oroszország ezzel Törökországnak néhány intézkedésére vála­szolt, melyek közül a legfontosabb a Dardanel­lák elzárása volt. A rendszabály, melyet Török­ország foganatosított, elsősorban Oroszország­ra nézve éreztette hatását, melynek kivitele ez­által meg van bénítva s számos, különösen most szükségelt cikk behozataláról le kell mon­dania. Törökország, amely­ — mint az összes semleges államok — a mostani mozgalmas időben minden eshetőségre megtette a maga katonai előkészületeit, azt hitte, hogy en­nek a hajózási útnak elzárásával nyu­galmat teremtett a maga részére. Törökország továbbra is semleges maradt volna, ha Orosz­ország nem folytatja izgatásait, amelyek végre

Next