Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-04 / 245. szám
1914. október 4., vasárnap. PESTI HÍRLAP Károly király a hármasszövetség mellett, Bécs, okt. 3. Román lapok jelentik Konstantinápolyból. A Jeune Turc megbízható helyről származó értesülése szerint Károly román király határozottan visszatartotta a hármas entense minden arra irányuló kísérletét, hogy Romániát elszakítsa a hármasszövetségtől. Károly király, nem hisz a hármasentente sajtója által terjesztett győzelmi hírekben és abban a véleményben van, hogy az orosz offenzíva kudarcot fog vallani és hogy a francia-angol hadsereg is vereséget fog szenvedni. Románia jóakaró semlegessége. A magyar főrendiház egyik tagja, ki felesége révén Románia legelőkelőbb családjaival áll közeli rokonságban, a napokban Sinaiában és Bukarestben időzött, ahol alkalma volt a kormány elnökével és több irányadó politikussal bizalmas eszmecserét folytatni. Ott szerzett benyomásai megerősítik a tényt, hogy Románia továbbra is ragaszkodik a monarchiával szemben a jóakaratú semlegességhez. A helyzet e tekintetben határozottan javult, mert a nacionalista irányzat legexponáltabb képviselői is ma lelkes hívei a király politikájának. Az oroszbarát politikai irány hívei mindinkább izolálva maradnak. A német követ nyilatkozata: Bukarest, okt. 8. Bratianu román miniszterelnök látogatást tett a német követségen az új bukaresti német követnél, dr Busche-nál. A német kolónia szokásos heti összejövetelén dr Busche honfitársai előtt a következő kijelentést tette: — Egyelőre kizártnak kell tartani azt, hogy Románia a szövetséges középeurópai hatalmak ellen — ellenünk — fegyvert fogjon. Nemcsak az okosság diktáltatja ezt velük, de pozitív okom is van rá, hogy e kijelentett megtegyem. És idő szerint nincs ok az aggodalomra. A barátságtalan tüntetések forrásait ismerjük s a miniszterelnök ur egyébként is sajnálatát fejessze ki nálam miattuk A monarchia és a Mtoru* Károlyi Mihály a fogságáról. Gróf Károlyi Mihály szombaton este megjelent a függetlenségi párt közhelyladgében, ahol a képviselők és a kültagok nagy százamai gyűltek össze, hogy az amerikai útjáról hosszú viszontagságok után hazaért pártvezért üdvözöljék. A képviselők fulkcs ovációban fogadták Károlyit, aki jó színben van, friss és jókedvű és alig látszik meg rajta, hogy hazautazása közben kellemetlen nélkülözésekben volt része. Károlyi Mihály elsősorban az amerikai bizottság Newyorkban maradt tagjai iránt érdeklődött Barabás Bélától, aki erre elmondotta a társaságnak, hogyan indultak útnak, hogy tartóztatták fel képviselőtársait és hogyan került egyedül haza. Azután Károlyi maga mondott el egyet-mást a képviselők kérésére, kalandos utazásának történetéből. — Július 29-én indultunk el Amerikából és akkor még nem is sejtettük, hogy pár nap alatt milyen európai bonyodalom fog bekövetkezni. Negyedik vagy ötödik nap, amikor már szikratávíró útján jelentések jöttek a demareheról és Szerbia elutasító válaszáról, a hajón nagy izgalom támadt. Gherbayirgtól nem messze történt az egyik nap délutánján, hogy a hajó kapitánya szigorú utasítást adott ki, hogy este hat órára mindenki a kabinjában legyen és onnan ne távozzék el. Nem tudtuk, hogy mit jelentett ez az intézkedés. A bizonytalanság szinte beteggé tett bennünket. Hét órára a zene elnémult a hajón, mindenki visszavonult fülkéjébe, mert még a társalgóban sem volt szabad tartózkodni. Mindenki egyedül volt, úgy éreztük magunkat, mint a börtönben. Én nem tudtam aludni. Egyszerre kopogtatást hallottam az ajtómon. Egy matróz volt, akit a kapitány küldött hozzám a névjegyével, amelyen ez állott:" — Most kaptam jelentést arról, hogy a3 európai háború kitört. A matrózzal fölmentem a hajó fedélzetére. Az egész hajó sötét volt, az összes lámpákat eloltották, az ablakokat pedig bemázolták fekete viaszszal. Másnap értesített bennünket a kapitány hogy a háború miatt a hajó nem Cherbourgban, hanem Brestben fog kikötni. Később újabb értesítést kapott aztán, hogy Havrebe kell mennünk. Amint közeledtünk, egyszerre körülbelül busz füstoszlopot láttunk föltűnni a horizonton, majd később kémények látszottak, végül egészen jól láttuk, hogy hadihajók. Húsz hatalmas francia hadihajó járt teljes gőzzel, alig félóra múlva szembetalálkoztunk azután, hogy az első nyomaik feltűntek. Hajónk feltartóztatás nélkül érkezett Havreig. A kikötőben teljes harminc óra hoszszat állott, amíg végre megkezdődött a partraszállás. A mi helyzetünk különösen kellemetlen volt, mert az utasok egymás között azt beszélték, hogy miattunk történik az egész feltartóztatás, minket akarnak elfogni. Úgy is volt, mindenki szabadulhatott, csak mi négyen maradtunk a hajón. A rendőrfőnök kijelentette, hogy mint hadifoglyokat letartóztat bennünket és felajánlotta, hogy szabadon választhatunk a katonai fogház, vagy a hajóra való internálás között. A fogságban töltött napjainkról nem akarok beszélni, csak azt akarom megjegyezni, hogy hetek elteltek, amíg párisiismerőseim közbenjárására elhitték, hogy a magyar parlament tagjai vagyunk. Egy napon aztán értesítést kaptam: — ön szabad és elutazhat, a társai azonban itt maradnak. -5- Köszönöm, ezt nem fogadom el; akkor én is itt maradok velük. Hetek múltán átvittek bennünket Bordeauxba, ahol becsületszó kötelezettsége mellett a szabad járás-kelést biztosították nekünk. Amikor aztán a hadifoglyok fölött az intézkedés jogát a katonai hatóságtól a polgári hatóságok vették át, velünk megkülönböztetett módon bántak el és kijelentették, hogy elutazhatunk. A többi osztrák-magyar hadifoglyot a Monte Christo regényéből jól ismert Chateau d'Ifbe internálták; itt igen sok honfitársunk is van, ide vitték tudtommal gróf Czernin Györgyöt, a bukaresti követ unokaöcscsét, aki tíz osztrák és magyar szerzetessel zarándokúton volt Franciaországban. Amint kiszabadultunk fogságunkból, azonnal Madridba utaztunk ahol fölkerestük Füretenberg herceget, ottani nagykövetünket és tanácsot kértünk tőle a hazautazás dolgában. A nagykövet, akinek Spanyolország hangulata miatt meglehetősen kellemetlen a helyzete, határozottan ellenezte, hogy most hazautazást megkíséreljük. Zlinszky István meg is fogadta a tanácsot és ott maradt, ő ma is Madridban van. Mi azonban elhatároztuk hogy útra kelünk. A nagykövet azt mondta, hogy ha a hajót feltartóztatják, nem kerülünk élve haza. Átmentünk Barcelonába, ahol szintén sok magyar és osztrák volt. Ezek valósággal be akartak zárni bennünket, mert azt mondták, hogy most bajára szállni nekünk kész életveszedelessel. A kikötőben épen indulóban volt egy olasz hajó, amelyet Génuába vitt a kapitánya javítani. Erre fölszálltunk. És csak a rettenetes viharnak köszönhetjük, hogy a hajót sehol föl nem tartóztatták és baj nélkül értünk olasz területre, ahonnan akadály nélkül hazajutottunk. Gróf Károlyi Mihály az est folyamán látogatást tett a függetlenségi párt kórházában, ahol a sebesült katonák zajos éljenzéssel köszöntötték. Tisza István nyilatkozata a háborúról, Félhivatalosan jelentik: AMorvale d'Italia egyik múlt heti számában a lap londoni levelezője beszélgetést közöl, amelyet Churchill angol tengerészeti miniszterrel folytatott. Az angol miniszter nyilatkozatában kifejti, hogy Anglia mindig lehetetlennek fogja tartani, hogy Olaszország ellen harcoljon. Elmondotta, hogy tengerészeti szempontból Anglia túlereje Németország felett már a kettőt az egyhez elérte. Churchill kijelentette, hogy a háborúban feltétlen győzniök kell, feláldozván mindent a birodalom utolsó sterlingjéig és emberéig. Az eredmény köszönhető lesz Oroszország gyors cselekvésének, Szerbia bátorságának és energiájának. Különben Németország erejének maximumát vette már igénybe, Oroszország pedig tulajdonképen még csak kezd. A római Mattino-nak Budapesten tartózkodó munkatársa, Cesare Santoro, értesülvén azokról a kijelentésekről, amelyeket az angol tengerészeti miniszter tett, fontosnak tartotta közölni az olasz közvéleménynyel, miképen gondolkodnak a helyzetről Ausztria-Magyarország illetékes politikai köreiben. Kihallgatást kért gróf Tisza Istvántól, Magyarország miniszterelnökétől s lapjában beszámol a magyar kormányelnökkel folytatott beszélgetéséről. — Kérdést intéztem gróf Tiszához, hogy mi a véleménye lord Churchill nyilatkozatairól. A miniszterelnök így válaszolt: — Mindig a legnagyobb rokonszenvvel viseltettem Anglia Iránt, bámulom nagy múltját és politikai életének nemes tradícióit, amelyeket kiváló államférfiak képviselnek; ez ország közéletének szomorú sülyedésére mutat, hogy angol miniszter szájából ilyen lapos valótlanságokat kell hallanunk. Mindaz, amit lord Churchill a katonai helyzetről mondott, ma alig néhány nap eseményeinek világításában majdnem szatíra hatását teszi. A francia harctéri helyzet azokat a hősi erőfeszítéseket mutatja, amelyeket az a nép ki tud fejteni, de ezek Franciaország szerencsétlenségére nem egyebek, mint az utolsó erőfeszítések a németek ellenállhatatlan erejével szemben. Hogy minő lesz annak a harcnak különben nagyon közeli kimenetele, az egyáltalán nem lehet kétséges. Ami Oroszországot illeti, biztos vagyok benne, hogy hadseregünk néhány nap múlva beszéltet majd magáról. A szerbiai harctérről alig érdemes beszélni, mert ez a világháború szempontjából másodrendű játszma. Mégis biztosíthatom, hogy mielőbb döntő eredményünk lesz itt is. — De az angol és a német tengeri erők kérdésében sem helytálló lord Churchill nyilatkozata. Az angol flotta talán nagy mértékben — nem biztos hogy kétszeres arányban ez — fölényben van a német fölött, ha materializer a tonnatartalmat és a többi műszaki momentumokat vesszük számításba, hanem ami a tényleges harcképességét illeti, konstatálnom kell, hogy nem ájulik el nap anélkül, hogy az Egyesült Királyság flottáját valamely veszteség ne érné. Olaszország igen naiv volna, ha hitelt adna az angol miniszter minden szép és hízelgő ígéretének. Mindenki akinek nyitva van a szeme a nemzetközi politika kérdéseiben, felfoghatja, hogy milyen a valóságban az a híres angol carinterrestment a Középtengeren. Amit Anglia most Egyiptomban tesz, az egymagában elegendő ennek demonstrálására és őszintén szólva, nem tudom, vajon igen örvendetes volna-e Olaszországra nézve Angliának a középtengeri olasz birtokokkal valószomszédsága. Emellett az angol flotta nincs egyedül ezen a tengeren és annak a franciával való szövetsége Olaszország afrikai riválisainak, az Olaszországgal ellentétes tengerészeti érdekeknek igazi és tulajdonképeni koalícióját hozta létre. Ezzel a ténynyel szemben aligha lesz naiv ember Olaszországban, aki elhegyje, hogy Olaszország érdeke azon egy nagyhatalom vereségét kívánni, amelyiknek flottája a Földközi-tengeri egyensúly fentartásába Olaszország természetes szövetségese. — Egyetlenegy igazság van Winston Churchill nyilatkozatra , és ez az a megjegyzés, hogy Anglia kell, hogy barátja és szövetségese legyen Olaszországnak. De én hozzáteszem, hogy barátja és szövetségese kellene, hogy legyen Németországnak és Ausztria-Magyarországnak is. Azok a politikusok, akik odaláncolták Anglia sorsát Franciaországéhoz és, ami még roszszabb, Oroszországéhoz, az angol nemzet vitális érdekeivel teljesen ellentétes politikát követtek. Anglia helyzete ma olyan, hogy sokat fog veszteni akkor, ha a háború a hármas entento vereségével végződik, de igen nagy veszélyeket vonna magára, ha az entento győzelme Oroszországnak Európában való túlsúlyára vezetne . A balkáni helyee Bulgária Nis ellen indul. Bécs, okt. 3. Szófiai híradás szerint a szerbeknek a macedóniai bolgárokkal szemben elkövetett kegyetlenkedései, amelyekről a bolgár sajtó a legutóbbi napokban valósággal borzalmas részleteket közölt, rendkívüli módon fölingerelték a lakosság hangulatát. Ez a hangulat, amely egyre sürgősebben beavatkozást követel a macedóniai bolgárok ellen elkövetett vérengzések dolgában, tükröződik a bolgár sajtóban is, így a „Kamban", a hivatalos lap, a szerb vérengzésekről szóló jelentésekről írván, arra a következtetésekre jut, hogy a bolgároknak most már Macedóniát felszabadítaniok és Nis ellen indulniuk kell. „A szerencsétlen Macedóniából való szökevények", folytatja ezután