Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-05 / 277. szám
lus-1. november 6., csütörtök. PESTI MALAP — (A német császárné sebesülteket látogat.) Berlinből táviratozzák. Auguszta Viktória császárné ma reggel nyugatra utazott, ahol különböző sebesült-kórházakat fog meglátogatni. — (Áthelyezett igazgató.) A király Péterffy Béla petrozsinyi állami főgimnáziumi igazgatót a balassagyarmati állami főgimnáziumhoz helyezte át. (Carmen Sylva az új román királynénak.) Október huszonkilencedikén volt a születésnapja Mária román királynénak, akit — mint Bukarestből jelentik — ebből az alkalomból elhalmoztak a szeretet külső jeleivel. Az özvegy királyné — a költői lelkű Carmen Sylva — azt a gyémánt diadémot ajándékozta neki, melylyel negyvenöt évvel ezelőtt a bukarestiek lepték meg őt és amely a román királyi korona ékkövei közé tartozik. Az ajándékot meleghangú levél kíséretében juttatta az özvegy királyné unokahugához. (A pétervásári választás.) Gróf Keglevich Gyula képviselőnek Kállay Zoltán elhalálozása folytán Heves megye főispánjává történt kinevezésével megüresedett a pétervásári választókerület mandátuma. A vármegye központi választmánya rövid terminust tűzött ki és a választást csütörtökön reggel megejtik. Választási elnök dr Setét Sándor egri ügyvéd lesz. Egy jelölt van: Ololicsányi Lajos, akit ellenjelölt hiányában egyhangúlag fognak megválasztani. A háborúra való tekintettel a kerületben semmiféle politikai pártgyűlés nem volt, Okolicsányi hívei népgyűlést sem hívtak össze, hogy jelöltjük programmbeszédet tartson. A függetlenségi és 48-as párt sem akart semmi pártharcot, vagy a polgárság között diszharmóniát felidézni és a maga részéről passzív viselkedik, de természetesen csak a mostani időközi választáson, mert a kerület nagy többsége erős függetlenségi érzésű. (A szövetséges sereg feketéi elégedetlenek.) Sprenger Károly, az Atlantika gőzhajó magyar parancsnoka, aki a háború kitörésekor a spanyolországi Ferrol kikötőbe menekült hajójával, családjának érdekes levelet küldött most, amelyből az alábbi részleteket közöljük: . . . Portugáliában állítólag belforradalom tört ki, mert a nép egy része nem akarja, hogy a köztársaság katonákat küldjön a háborúba. Hivatalos jelentés szerint a lázadás már le van verve, de ez aligha igaz . . . Igen érdekes hit jön Franciaországból is. Az indus hadak élelmezésével nagyon meg vannak akadva. Tudvalevő, hogy az indusok csak birka és arühust esznek. Márpedig Franciaországban van ökör, tehén, borjú, amennyi kell, de birka 10.000 ember számára nincsen. Próbáltak már nekik adni borjúhúst, birkahús helyett, de ők természetesen megbotránkoztak ezen a csalafintaságon. Sem sört, sem bort nem isznak, a nemzeti italok elkészítéséhez szükséges füvekből pedig nem hoztak eleget Indiából, úgy hogy nemsokára már csak vizet ihatnak. Minthogy az indus semmi mást nem eszik, mint a nemzeti eledeleit, egy külön konvoj kell ahhoz, hogy élelmiszereiket szállítsa és ha ezt a konvojt elvágják, vagy elfogják, akkor a hinduknak nem lesz mit enniök. Ősi szokás szerint éjjel nem harcolnak az angoloknak e dicső szövetségesei, minthogy szerintük éjjel csak a rossz lelkek járnak-kelnek, úgy hogy éjjeli támadással alaposan meg lehet őket szalasztani. Az indus katona fehér embernek nem engedelmeskedik és ha saját tisztjeik elhullanak, nagy bajban lesznek a szövetségesek. Állítólag még jobban félnek az angolok attól, hogy a németek elfognak közülök néhányat és visszaszállítják őket valami úton-módon Indiába, hol aztán elmondhatják, hogy őket nem Anglia védelmére vitték Európába, hanem ágyútölteléknek. Franciaországban már nem oly nagy tehát a lelkesedés a hinduk iránt. Amióta az antwerpeni menekültek Parisba érkeztek és elmesélték, hogy a várost csak az angolok makacssága miatt nem adták fel idejekorán és csakis azért veszett el annyi emberélet, azóta a francia nép se lelkesedik annyira az angol segítségért. Spanyol kapitányok elbeszélése szerint Angliában aki nem katona, az most detektív. Minden idegent kémnek néznek s igazi, meg amateur-detektivek veszik körül folyton. Egy norvég kapitány három emberét, akik vasárnap elmentek megnézni az újonan verbuvált hadsereg istentiszteletét, mint kémeket elfogták és lecsukták. Csak hosszas hivatalos közbenjárás után sikerült őket kiszabadítani a börtönből. (Vérfürdő a belga határon.) A londoni „Times" írja, hogy a belga határon most folyó harchoz foghatót nem ismer a történelem. Calais birtokáért folyik ott a küzdelem, melynek kimenetele döntő fontosságú mindkét ellenfélre nézve. Az utóbbi napokban lezajlott ütközetek kiváltképen nagy veszteséggel jártak mindkét részről, annyi vér ömlött, amennyi még soha. e tekintetben az oroszjapán háborút is fölülmúlják az ott vívott ütközetek. Az elkeseredett harc szünet nélkül tart szárazföldön, vizen, víz alatt, levegőben és föld alatti sáncárkokban. Ilyen véres csatát még nem látott a világi — (Levél az orosz fogságból.) Engelmann Ferenc temesvári magánhivatalnok, tartalékos hadnagy Kurgánból, az orosz fogságból, a következő levelet irta feleségének: — Kedves feleségem! Értesítsek, hogy Galíciában a Komarov közelében vivott csatában orosz hadifogságba kerültem, de, Isten csudája, az ütközetben nem sebesültem meg. Tulajdonképen a Tatarjanov falu melletti erdőben fogtak el, de az ottani harc a komarovi csatának egy elágazása volt. Ez az ütközet szeptember 7-én volt, mely napon rajtam kívül még több tiszt és közlegény került fogságba. Sokaknak közülünk nagy sebeik vannak, de halottat is többet hagytunk ott hátra az erdőben. Ezeket a mieink későbben bizonyosan eltemették. .Szeptember 7-től 12-ig Galícián keresztül az apostolok lovain mentünk a legénységgel együtt Oroszország felé és naponta körülbelül harminc kilométert tettünk meg. Szeptember 12 től 16-ig a tiszteket kocsin szállították, a legénységnek tovább is gyalogolnia kellett. Szeptember 16-án egy orosz vasúti állomáson valamennyiünket vasúti kocsikba helyeztek és ettől fogva sebesen robogtunk keresztül nagy Oroszországon. Csakhamar elhagytuk az európai határt és a vonat ott robogott velünk Szibériában a nagy szibériai síkságon. Szeptember 28-án este érkeztünk meg végre Kurgánba és este fél kilenc óra volt, mikor a vasúti kocsikból a hoszszú utazás után kiszállhattunk. Minket tiszteket, huszonhetet, egy iskola nagy tantermében helyeztek el. Van itt mindenféle fegyvernembeli tiszt, sőt még egy német ulánus zászlós is van közöttünk, agy igen fess, erős fiatal ember. Ebben a szállásban csak ideiglenesen maradunk. Vaságyakon alszunk, kemény matracokon, kemény párnákon és lószőrpokrócokkal takarózunk. Néhány nap múlva minden tiszt mehet magánlakásba, én máris kerestem magamnak olyat, de még nem találtam megfelelőt. Legjobban szeretnék olyan lakást, ahol teljes ellátást is kaphatnék. Ez havonta körülbelül harmincnegyven rubelbe kerül Egy rubelt itt három koronába számítanak s egy rubelben száz kopek van, egy kopek tehát három fillér. Havonta ötven rubelt kapunk és ebből kell magunkat fentartanunk. — A hadifogságban levő legénység századokba van beosztva. Egy ilyen század kétszáz emberből áll, kiket különböző munkák végzésébe használnak fel. Egy ilyen századot, mégpedig az elsőt, én is kaptam felügyeletem alá. Embereim nagy része mezei munkát és útjavítást végez, a legtöbbjének azonban katonai foglalkoztatás jutott. Egy-két óráig dolgoznak, egy-két óráig tornáznak, egy-két óráig játszanak a tágas réten és így szépecskén elmúlik a nap. Mi tisztek azonban nem vagyunk a felügyeletünk alatt álló századhoz kötve, mert szabadon járkálhatunk a városban és csak a rend fentartása végett rendelték alánk az egyes századokat. — Ha levelet irsz — és írj mielőbb — légy szives a címet úgy írni, ahogy levelembe megírom azt. Különösen Kurgán városának nevét írjad úgy cirillbetűkkel, ahogy azokat a levélbe rajzoltam. Leveledet nem szabad lezárnod, mint ahogyan az én levelem is csak nyitva mehet el. Leveledet vagy a Vörös Kereszt útján, vagy a hadtestparancsnokság révén küldheted el. Egy levélnek tizenöt napra van szüksége, amig ideérkezik. Kérlek, kt minden második napon, hogy mentül többször halljak rólatok hírt. A levelet csak németül írhatod, mint én is csak németül írok — ez a cenzúra miatt van így. Lehet ugyan magyarul is levelezni, de akkor leveleinket sokkal későbben kapjuk meg, mert Oroszországban csak igen kevesen vannak, akik magyarul tudnak és minden levelet kétszer olvasnak el s ellenőriznek. Eleinte sok kiadásom lesz, amíg magamat ruhával és fehérneművel felszerelem, de azt hiszem, azután majd csak meg tudok élni belőle. Összes ruháim és fehérneműim elvesztek. Harmincöt rubelért kapok teljes ellátást és így még marad tizenöt rubelem. Elsősorban azonban egy téli bundát kell magamnak vennem. Itt bizony nagy hidegek vannak télen, mert amié Magyarországon otthon a legnagyobb hideg smsz fok a nulla alatt, addig itt a hőmérő negyvenöt fokra is leszáll. Egy bunda belekerül harminc-negyven rubelbe. Ezzel a bundavásárlással pedig sietnem kell, mert itt már kezdődik a téli idő. A ruhanemű itt nagyon drága, nemkülönben az élelem is. — Tegnap egy orosz ezredes vendége voltam. Ez az ezredes az itteni helyőrség parancsnoka. Hatan voltunk hozzá meghiva. Két órakor ültünk le az ebédhez és négy órakor keltünk fel az asztaltól. Ebéd után zongorázással töltöttük az időt. Az ezredesnek van egy huszonöt éves leánya, aki tanárnő az itteni gimnáziumban. A leány gyönyörűen játszik a zongorán. Azután mi vendégek megfürödtünk a gőzben — az ezredesnek ugyanis saját gőzfürdője van. Fürdés után igen ízletes teát kaptunk, azután eltársalogtunk esti fél nyolcig. Akkor hazatértünk. Az ezredes szívélyességét és előzékenységét életemben nem fogom elfeledni. Valóban nagyon kedves ember, aki úgy bánik velünk, mint katonatisztekkel illik és megbecsül minket. — Ma két porosz tiszt érkezett ide s velük német és osztrák-magyar közlegények. A legénység között vannak olyanok, akik értenek a zenéhez s azért elhatároztuk, hogy majd egy kis zenekart alakítunk belőlük Az ezredes úr készségesen megígérte hogy a szükséges hangszereket ő fogja átengedni. — Mindenkit üdvözölve, téged csókolva, szerető férjed. — (A Hindenburg-gőzös.) Az oroszverő rendkívül népszerű német hős, Hindenburg tábornok, új megtiszteltetésben részesült Miután már díszdoktorrá választották, díszpolgárrá avatták és ki akarták gyógyítani nem létező epebajából és miután uj haditerveket ajándékoztak neki jámbor kávéházi hadvezérek és most, hogy van már Hindenburg-fénymáz, Hindenburg-gallér és Hindenburg-szelet féloroszosra verve, — most újabb kitüntetés érte: egy kis hajót neveztek el az ősz hadvezér nevéről. A Hindenburg gőzös egy német hajógyárban készült — orosz megrendelésre. A háború kitörésekor a német kormány lefoglalta a kis hajót és máris szolgálatba helyezte. Előbb azonban megtörtént a keresztelő. A „Hindenburg" negyven méter hosszú háromszáz lóerős és tizenegy és fél csomót tesz meg óránkint, maximális négyszáz utassal a fedélzetén. A „Hindenburg" tehát nem valami óriás, de azért mégis fontos és stílszerű feladatot fog teljesíteni. A Pregel-folyón jégtörésre fogják használni, ha beáll a téli fagy. (Az Iparművészeti Múzeumból.) Máskor ilyen időtájt az Iparművészeti Múzeum díszes épületében javában folyt a munka a kiállítások előkészítésén, iparművészeti előadások megtartásán és egyéb kulturális célú mozgalmak rendezésén, de most a háború jóformán minden ilyen irányú munkálkodást beszüntetett. A múzeun földszinti üvegcsarnokában ugyan szorgos munka folyik, hazafias hölgyek a katonák és sebesültek részére fehérneműt varrnak itt, a több helyiség azonban csendes és az irodák is elhagyatottak. A múzeum tisztviselőinek egy részt katonai szolgálatra vonult be és a szolgák közé is többen teljesítenek katonai szolgálatot. A Iparművészeti Társulat működése is megbénult Szécsen Ferenc, a társulat főtitkára, a harctéren van, az iparművészek közül ugyancsak ige, sokan vonultak a háborúba. Halottjai is vannak már az iparművészetnek: Sámuel Kornél, a nagytehetségű szobrász és Ortner Ferenc festő az uzsoki csatáknál estek el, az iparművészet sebesültjei közül Menyhért Miklós, Andaházi Kasnya Béla és Muhits Sándor érkeztek már vissza a harctérről, az utóbbit az Iparművészeti Iskola hadikórházában ápolják. Mindkét térdén áthatolt a golyó. Az Iparművészeti Társulat választmánya még e hónap folyamán összeül és akkor határoznak arról, hogy az idei karácsonyi vásárt megtartsák-e. (Cigányzene a sebesülteknek.) A magyar cigányzenének világhíre van. Berlinben külös attrakció, ha az étteremben cigány muzsikák Most hogy háború van és vér áztatja az öreg Európa földjét, cigányainknak nagy része is hazajött és a zászlók alatt küzd a haza ügyéért. Egy részük azonban köztük a jeles Vörös Miska, nem katonaköteles , ezek a maguk módja szerint szereznek dicsőséget a magyar névnek. Vörös Miskáról azt írják a berlini lapok, hogy sorba járja az ottani hadikórházakat és kiváló bandájával hangversenyeket rendez a sebesült német katonák mulattatására. Legutóbb a berlini műegyetemen berendezett hadikórházban adott koncertet. A sebesültek közül aki csak tehette, fól ment a hatalmas, zászlókkal díszített nacry terembe, ahol a pódiumon ragyogóan fehér plasztronjával, ékesen szóló hegedűjével és a banda tagjaival várta őket a magyar cigányprímás. A hangverseny Vörös Miska saját szerzeményű magyar harci indulójával kezdődött. Azután jött a német himnusz majd pedig az „Isten áld meg a magyart" , amit a tisztára német hallgatóság állva hallgatott m, a végén pedig Magyarországot éljenezte. Még a Kossuth-nótát is eljátszotta Vörös és sorra muzsikálta a mi szívhez szólóan szép dalainkat: a Repülj freskóm, Nincs cserepes tanyám váltakozott, a divatos berlini nótákkal. A végén a Rákóczi-indulót és Radetzky-marcot játszotta és olyan lelkesedés keletkezett, amilyenre a hűvös németeket aligha hitte valaki képesnek. Vörös Miskáét megtaposták, hodolták és éljenezték — még pedig maey ,-ut. Ilyen dicsőségben is csak kevés magyar nmzr' nak volt m/"Tréfo, — (Vonatösszeütközés Pest megyében.) Pécelen szerdán hajnalban a 309. számú helyi vonat összeütközött a tolatásban lévő tehervonattal. A tehervonat mozdonya megsérült és a kocsi szétzúzódott. A személyvonat csekélyebb sérülést szenvedett. Sem a vasúti személyzet, sem pedig az utasok közül senki sem sérült meg. A pálya megrondálódott. Kijavításán nagy munkaerő dolgozik. Tekintettel arra, hogy az összeütközés mellékvágányon történt, a vonatközlekedés rendben folyik. 11