Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-05 / 277. szám

lus-1. november 6., csütörtök. PESTI MALAP — (A német császárné sebesülteket látogat.) Berlinből táviratozzák. Auguszta Viktória csá­szárné ma reggel nyugatra utazott, ahol külön­böző sebesült-kórházakat fog meglátogatni. — (Áthelyezett igazgató.) A király Péterffy Béla petrozsinyi állami főgimnáziumi igaz­gatót a balassagyarmati állami főgimnáziumhoz helyezte át.­­ (Carmen Sylva az új román királyné­nak.) Október huszonkilencedikén volt a szüle­tésnapja Mária román királynénak, akit — mint Bukarestből jelentik — ebből az alkalomból el­halmoztak a szeretet külső jeleivel. Az özvegy királyné — a költői lelkű Carmen Sylva — azt a gyémánt diadémot ajándékozta neki, melylyel negyvenöt évvel ezelőtt a bukarestiek lepték meg őt és amely a román királyi korona ékkövei közé tartozik. Az ajándékot meleghangú levél kíséretében juttatta az özvegy királyné unoka­hugához.­­ (A pétervásári választás.) Gróf Keglevich Gyula képviselőnek Kállay Zoltán elha­lálozása folytán Heves megye főispánjává történt kinevezésével megüresedett a pétervásári választó­kerület mandátuma. A vármegye központi választ­mánya rövid terminust tűzött ki és a választást csütörtökön reggel megejtik. Választási elnök dr Setét Sándor egri ügyvéd lesz. Egy jelölt van: Ol­olicsányi Lajos, akit ellenjelölt hiányában egy­hangúlag fognak megválasztani. A háborúra való tekintettel a kerületben semmiféle politikai párt­gyűlés nem volt, Okolicsányi hívei népgyűlést sem hívtak össze, hogy jelöltjük programmbeszédet tartson. A függetlenségi és 48-as párt sem akart semmi pártharcot, vagy a polgárság között disz­harmóniát felidézni és a maga részéről passzív vi­selkedik, de természetesen csak a mostani időközi választáson, mert a kerület nagy többsége erős függetlenségi érzésű.­­ (A szövetséges sereg feketéi elégedet­lenek.) Sprenger Károly, az Atlantika gőzhajó magyar parancsnoka, aki a háború kitörésekor a spanyolországi Ferrol kikötőbe menekült hajójával, családjának érdekes levelet küldött most, amelyből az alábbi részleteket közöljük: . . . Portugáliában állítólag belforradalom tört ki, mert a nép egy része nem akarja, hogy a köztársaság katonákat küldjön a háborúba. Hivata­los jelentés szerint a lázadás már le van verve, de ez aligha igaz . . . Igen érdekes hit jön Francia­országból is. Az indus hadak élelmezésével nagyon meg vannak akadva. Tudvalevő, hogy az indusok csak birka és arühust esznek. Már­pedig Francia­országban van ökör, tehén, borjú, amennyi kell, de birka 10.000 ember számára nincsen. Próbáltak már nekik adni borjúhúst, birkahús helyett, de ők ter­mészetesen megbotránkoztak ezen a csalafintaságon. Sem sört, sem bort nem isznak, a nemzeti italok el­készítéséhez szükséges füvekből pedig nem hoztak eleget Indiából, úgy hogy nemsokára már csak vi­zet ihatnak. Minthogy az indus semmi mást nem eszik, mint a nemzeti eledeleit, egy külön konvoj kell ahhoz, hogy élelmiszereiket szállítsa és ha ezt a konvojt elvágják, vagy elfogják, akkor a hinduk­nak nem lesz mit enniök. Ősi szokás szerint éjjel nem harcolnak az angoloknak e dicső szövetsége­sei, minthogy szerintük éjjel csak a rossz lelkek jár­nak-kelnek, úgy hogy éjjeli támadással alaposan meg lehet őket szalasztani. Az indus katona fehér embernek nem engedelmeskedik és ha saját tiszt­jeik elhullanak, nagy bajban lesznek a szövetsége­sek. Állítólag még jobban félnek az angolok attól, hogy a németek elfognak közülök néhányat és visszaszállítják őket valami úton-módon Indiába, hol aztán elmondhatják, hogy őket nem Anglia védelmére vitték Európába, hanem ágyútölteléknek. Franciaországban már nem oly nagy tehát a lelke­sedés a hinduk iránt. Amióta az antwerpeni mene­kültek Parisba érkeztek és elmesélték, hogy a vá­rost csak az angolok makacssága miatt nem adták fel idejekorán és csakis azért veszett el annyi em­berélet, azóta a francia nép se lelkesedik annyira az angol segítségért. Spanyol kapitányok elbeszélése szerint Angliában aki nem katona, az most­­ de­tektív. Minden idegent kémnek néznek s igazi,­ meg amateur-detektivek veszik körül folyton. Egy norvég kapitány három emberét, akik vasárnap el­mentek megnézni az újonan verbuvált hadsereg is­tentiszteletét, mint kémeket elfogták és lecsukták. Csak hosszas hivatalos közbenjárás után sikerült őket kiszabadítani a börtönből.­­ (Vérfürdő a belga határon.) A londoni „Times" írja, hogy a belga határon most folyó harchoz foghatót nem ismer a történelem. Calais birtokáért folyik ott a küzdelem, melynek kimene­tele döntő fontosságú mindkét ellenfélre nézve. Az utóbbi napokban lezajlott ütközetek kiváltképen nagy veszteséggel jártak mindkét részről, annyi vér ömlött, amennyi még soha.­ e tekintetben az orosz­japán háborút is fölülmúlják az ott vívott ütkö­zetek. Az elkeseredett harc szünet nélkül tart szá­razföldön, vizen, víz alatt, levegőben és föld alatti sáncárkokban. Ilyen véres csatát még nem látott a világi — (Levél az orosz fogságból.) Engelmann Ferenc temesvári magánhivatalnok, tartalékos had­nagy Kurgánból, az orosz fogságból, a következő le­velet irta feleségének: — Kedves feleségem! Értesítsek, hog­y Galí­ciában a Komarov közelében vivott csatában orosz hadifogságba kerültem, de, Isten csudája, az üt­közetben nem sebesültem meg. Tulajdonképen a Tatarjanov falu melletti erdőben fogtak el, de az ottani harc a komarovi csatának egy elágazása volt. Ez az ütközet szeptember 7-én volt, mely napon rajtam kívül még több tiszt és közlegény került fogságba. Sokaknak közülünk nagy sebeik vannak, de halottat is többet hagytunk ott hátra az erdő­ben. Ezeket a mieink későbben bizonyosan eltemet­ték. .Szeptember 7-től 12-ig Galícián keresztül az apostolok lovain mentünk a legénységgel együtt Oroszország felé és naponta körülbelül harminc ki­lométert tettünk meg. Szeptember 12 től 16-ig a tiszteket kocsin szállították, a legénységnek tovább is gyalogolnia kellett. Szeptember 16-án egy orosz vasúti állomáson valamennyiünket vasúti kocsikba helyeztek és ettől fogva sebesen robogtunk keresz­tül nagy Oroszországon. Csakhamar elhagytuk az európai határt és a vonat ott robogott velünk Szi­bériában a nagy szibériai síkságon. Szeptember 28-án este érkeztünk meg végre Kurgánba és este fél kilenc óra volt, mikor a vasúti kocsikból a hosz­szú utazás után kiszállhattunk. Minket tiszteket, huszonhetet, egy iskola nagy tantermében helyez­tek el. Van itt mindenféle fegyvernembeli tiszt, sőt még egy német ulánus zászlós is van közöttünk, agy igen fess, erős fiatal ember. Ebben a szállásban csak ideiglenesen maradunk. Vaságyakon alszunk, kemény matracokon, kemény párnákon és lószőr­pokrócokkal takarózunk. Néhány nap múlva minden tiszt mehet magánlakásba, én máris kerestem ma­gamnak olyat, de még nem találtam megfelelőt. Legjobban szeretnék olyan lakást, ahol teljes ellá­tást is kaphatnék. Ez havonta körülbelül harminc­negyven rubelbe kerül Egy rubelt itt három koro­nába számítanak s egy rubelben száz kopek van, egy kopek tehát három fillér. Havonta ötven ru­­belt kapunk és ebből kell magunkat fen­tartanunk. — A hadifogságban levő legénység századokba van beosztva. Egy ilyen század kétszáz emberből áll, kiket különböző munkák végzésébe használnak fel. Egy ilyen századot, még­pedig az elsőt, én is kaptam felügyeletem alá. Embereim nagy része me­zei munkát és útjavítást végez, a legtöbbjének azon­ban katonai foglalkoztatás jutott. Egy-két óráig dolgoznak, egy-két óráig tornáznak, egy-két óráig játszanak a tágas réten és így szépecskén elmúlik a nap. Mi tisztek azonban nem vagyunk a felügyele­tünk alatt álló századhoz kötve, mert szabadon jár­kálhatunk a városban és csak a rend fentartása vé­gett rendelték alánk az egyes századokat. — Ha levelet irsz — és írj mielőbb — légy szives a címet úgy írni, ahogy levelembe megírom azt. Különösen Kurgán városának nevét írjad úgy cirillbetűkkel, ahogy azokat a levélbe rajzoltam. Le­veledet nem szabad lezárnod, mint ahogyan az én levelem­ is csak nyitva mehet el. Leveledet vagy a Vörös Kereszt útján, vagy a hadtestparancsnokság révén küldheted el. Egy levélnek tizenöt napra van szüksége, amig ideérkezik. Kérlek, k­t minden má­sodik napon, hogy mentül többször halljak rólatok hírt. A levelet csak németül írhatod, mint én is csak németül írok — ez a cenzúra miatt van így. Lehet ugyan magyarul is levelezni, de akkor leve­leinket sokkal későbben kapjuk meg, mert Oroszor­szágban csak igen kevesen vannak, akik magyarul tudnak és minden levelet kétszer olvasnak el s ellen­őriznek. Eleinte sok kiadásom lesz, amíg magamat ruhával és fehérneművel felszerelem, de azt hiszem, azután majd csak meg tudok élni belőle. Összes ruháim és fehérneműim elvesztek. Harmincöt ru­belért kapok teljes ellátást és így még marad tizen­öt rubelem. Elsősorban azonban egy téli bundát kell magamnak vennem. Itt bizony nagy hidegek vannak télen, mert amié Magyarországon otthon a legnagyobb hideg smsz fok a nulla alatt, addig itt a hőmérő negyvenöt fokra is leszáll. Egy bunda belekerül harminc-negyven rubelbe. Ezzel a bunda­vásárlással pedig sietnem kell, mert itt már kez­dődik a téli idő. A ruhanemű itt nagyon drága, nemkülönben az élelem is. — Tegnap egy orosz ezredes vendége voltam. Ez az ezredes az itteni helyőrség parancsnoka. Ha­tan voltunk hozzá meghiva. Két órakor ültünk le az ebédhez és négy órakor keltünk fel az asztaltól. Ebéd után zongorázással­ töltöttük az időt. Az ez­redesnek van egy huszonöt éves leánya, aki tanár­nő az itteni gimnáziumban. A leány gyönyörűen játszik a zongorán. Azután mi vendégek megfüröd­tünk a gőzben — az ezredesnek ugyanis saját gőz­fürdője van. Fürdés után igen ízletes teát kaptunk, azután eltársalogtunk esti fél nyolcig. Akkor haza­tértünk. Az ezredes szívélyességét és előzékenységét életemben nem fogom elfeledni. Valóban nagyon kedves ember, aki úg­y bánik velünk, mint katona­tisztekkel illik és megbecsül minket. — Ma két porosz tiszt érkezett ide s velük német és osztrák-magyar közlegények. A legénység között vannak olyanok, akik értenek a zenéhez s azért elhatároztuk, hogy majd egy kis zenekart ala­kítunk belőlük Az ezredes úr készségesen megígérte hogy a szükséges hangszereket ő fogja átengedni. — Mindenkit üdvözölve, téged csókolva, sze­rető férjed. —­ (A Hindenburg-gőzös.) Az oroszverő rendkívül népszerű német hős, Hindenburg tá­bornok, új megtiszteltetésben részesült Miután már díszdoktorrá választották, díszpolgárrá avatták és ki akarták gyógyítani nem létező epe­bajából és miután uj haditerveket ajándékoztak neki jámbor kávéházi hadvezérek és most, hogy van már Hindenburg-fénymáz, Hindenburg-gal­lér és Hindenburg-szelet féloroszosra verve, — most újabb kitüntetés érte: egy kis hajót nevez­tek el az ősz hadvezér nevéről. A Hindenburg gőzös egy német hajógyárban készült — orosz megrendelésre. A háború kitörésekor a német kormány lefoglalta a kis hajót és máris szolgá­latba helyezte. Előbb azonban megtörtént a ke­resztelő. A „Hindenburg" negyven méter hosszú háromszáz lóerős és tizenegy és fél csomót tesz meg óránkint, maximális négyszáz utassal a fe­délzetén. A „Hindenburg" tehát nem valami óriás, de azért mégis fontos és stílszerű feladatot fog teljesíteni. A Pregel-folyón jégtörésre fogják használni, ha beáll a téli fagy.­­ (Az Iparművészeti Múzeumból.) Máskor ilyen időtájt az Iparművészeti Múzeum díszes épületében javában folyt a munka a kiállítások előkészítésén, iparművészeti előadások megtar­tásán és egyéb kulturális célú mozgalmak ren­dezésén, de most a háború jóformán minden ilyen irányú munkálkodást beszüntetett. A múzeun földszinti üvegcsarnokában ugyan szorgos munka folyik, hazafias hölgyek a katonák és se­besültek részére fehérneműt varrnak itt, a több helyiség azonban csendes és az irodák is elha­gyatottak. A múzeum tisztviselőinek egy részt katonai szolgálatra vonult be és a szolgák közé is többen teljesítenek katonai szolgálatot. A Iparművészeti Társulat működése is megbénult Szécsen Ferenc, a társulat főtitkára, a harctéren van, az iparművészek közül ugyancsak ige­, sokan vonultak a háborúba. Halottjai is vannak már az iparművészetnek: Sámuel Kornél, a nagytehetségű szobrász és Ortner Ferenc festő az uzsoki csatáknál estek el, az iparművészet sebesültjei közül Menyhért Miklós, Andaházi Kasnya Béla és Muhits Sándor érkeztek már vissza a harctérről, az utóbbit az Iparművészeti Iskola hadikórházában ápolják. Mindkét térdén áthatolt a golyó. Az Iparművészeti Társulat vá­lasztmánya még e hónap folyamán összeül és akkor határoznak arról, hogy az idei karácsonyi vásárt megtartsák­-e.­­ (Cigányzene a sebesülteknek.) A ma­gyar cigányzenének világhíre van. Berlinben külös attrakció, ha az étteremben cigány muzsikák Most hogy háború van és vér áztatja az öreg Európa föld­jét, cigányainknak nagy része is hazajött és a zász­lók alatt küzd a haza ügyéért. Egy részük azon­ban köztük a jeles Vörös Miska, nem katonaköteles , ezek a maguk módja szerint szereznek dicsőséget a magyar névnek. Vörös Miskáról azt írják a berlini lapok, hogy sorba járja az ottani hadikórházakat és kiváló bandájával hangversenyeket rendez a sebe­sült német katonák mulattatására. Legutóbb a ber­lini műegyetemen berendezett hadikórházban adott koncertet. A sebesültek közül aki csak tehette, fól ment a hatalmas, zászlókkal díszített nacry terem­be, ahol a pódiumon ragyogóan fehér plasztronjá­val, ékesen szóló hegedűjével és a banda tagjaival várta őket a magyar cigányprímás. A hangverseny Vörös Miska saját szerzeményű magyar harci in­dulójával kezdődött. Azután jött a német himnusz majd pedig az „Isten áld meg a magyart" , amit a tisztára német hallgatóság állva hallgatott m, a végén pedig Magyarországot éljenezte. Még a Kos­suth-nótát is eljátszotta Vörös és sorra muzsikálta a mi szívhez szólóan szép dalainkat: a Repülj fres­kóm, Nincs cserepes tanyám váltakozott, a divatos berlini nótákkal. A végén a Rákóczi-indulót és Ra­detzky-marcot játszotta és olyan lelkesedés kelet­kezett, amilyenre a hűvös németeket aligha hitte valaki képesnek. Vörös Miskáét megtapos­ták, hod­olták és éljenezték — még pedig maey ,-ut. Ilyen dicsőségben is csak kevés magyar nmzr' nak volt m/"T­réf­o, — (V­onatösszeütközés Pest megyében.) Pécelen szerdán hajnalban a 309. számú helyi vonat összeütközött a tolatásban lévő tehervo­nattal. A tehervonat mozdonya megsérült és a kocsi szétzúzódott. A személyvonat csekélyebb sérülést szenvedett. Sem a vasúti személyzet, sem­ pedig az utasok közül senki sem sérült meg. A pálya megrondálódott. Kijavításán nagy mun­kaerő dolgozik. Tekintettel arra, hogy az­ össze­ütközés mellékvágányon történt, a vonatközle­kedés rendben folyik. 11

Next