Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-08 / 280. szám
1914. november 8., vasárnap. 1 * PESTI HÍRLAP csak reggel három-négy óra felé jutunk ágyba. Tegnap este először támadást intéztek valamely szárnyunk ellen a szerbek, persze készenlétben voltunk egész éjjel, az egész vonalon, csak amikor elcsendesedett a hajnali órákban a tüzelés, gondolhattunk kis pihenésre. Bajtársaink megmosakodnak, toilettet csinálnak, megbeszéljük az éjszaka eseményeit, majd körsétára indulunk. Mennyit épült már a városunk! Embermagasságúak a futó árkok. Már nem kell meghajolva végigjárni a több száz lépésnyi harcvonalat, kiegyenesedve félméternyire van fejünk fölött az árok, illetve az annak mentén fölhányt töltés pereme. Végig megyünk a Ferenc József-körúton, befordulok a Vilmos császár utcába, ki-ki kandikálunk a lőréseken az előterepre. Csöndes ott túl minden, csak a hídon ugrik át futó lépésben olykor egy-egy szerb. Egy patak vágja ketté ugyanis a szerbek rajvonalát s csak a hidon át tarthatják fenn az összeköttetést. Már nem egy hagyta ott a bőrét ezen a hidon. Vigan vannak legényeink a lőárkokban, csak pár figyelő ember van a lőrések mellett. Itt négy baka mártásozik, mellettük egy káplár újságot olvas fel. Ott meg a borbélyműhely. Töltényes ládán ül egy regruta, törülközővel körültakarva a válla, nagy szakértelemmel vágja tövig göndör haját egy pajtása, aki „cibilben" pincérmesterséget űz. Egyre csinosabbá válnak a fiuk lakosztályai, három-négy ember deszkafallal, földhányással különválasztva. Az ily fülke padozatán vastag szalmaréteg a téli takaró. A szoba elülső, ellenség felüli fala a göröngyöktől, fagyökerektől lesimítva, csak pár rés itt is, ott is, a földbe vájva. Egyik a kenyeres polc, a másik keskeny és hosszú, a tölténytartó, szépen kiigazítva egy egész sor karton rajta. A legtöbb fülkében már tükör, fénykép felaggatva. Jobban esik a hadakozás, ha itt van velünk az édes feleség, apró gyerekek fényképmása. De eminens szükség van a kis tükörre is. A fülke legfelső részén apró nyílások a lőrések. Minden ember fegyvere e résbe fektetve. Nem kell sok készülődés, ha sortűzre szól a kommandó, csak feláll a balra és elsüti a megtöltött, az ellenséges rajvonalba beigazított fegyverét. Itt mellettünk a tüzérek figyelője. Szól a telefon, figyelmeztet bennünket a tüzér, hogy útra készen négy ekvazigránát. Messziről halljuk a süvitést, majd hallatszik a robbanás, de nem látunk semmit. A tüzér beszól a telefonba: — Fünszig, link*. Újabb süvités, pokoli reccsenéssel csap a gránát az ellenes sáncok kellős közepébe. Ők is szalmával bélelhették ki nyugágyukat, mert lángnyelv és fekete, szürke, magas füst kel a lövés nyomában s még jó ideig ég az ellenséges rajvonal. A harmadik s negyedik lövés is közvetlen előttünk talál. Könnyű a megfigyelés, két-háromszáz lépésnyire van ide az ellenséges rajvonal. Tovább megyünk a lóárkokban, egész labirintus ez, mennyi munka, mennyi energia. Ennyi munkával megásták volna már a Duna-Tisza csatornát és biztosan megoldották volna hazánk minden csatornázási kérdését, ha tekintetbe vesszük, mennyi földet ástak a különböző harctereken katonáink a háború alatt. A kávéházi stratégák nagyon türelmetlenek, hogy nem vagyunk már legalább is Nisben. Tessék, fogyasszák el csak egyetlen egyszer itt közöttünk az ebéd utáni feketét és azonnal más sziliben látják a dolgokat. Mint a vakondok, turjuk magunkat előre az ellenfél ellen. Sok fáradság és verejték árán ástuk a földbe a kacskaringós árokutakat, még sok lapátnyi föld tompa zuhanása fog elhangzani, amíg utolsó támadásra érett a dolog. Elhaladunk a kis temetőnk mellett. Közvetlen a rajvonal mögött egy erdőcske szélén nyolc sírhant, szép sorjában egymás mellett. Egy századparancsnok két méter magas keresztet faragtatott egy fatörzsből. Ma reggel ásták be a nagykeresztet a temető közepén. Mélységes csönd, a fák elsárgult levelei lassan himbálózva hullanak a hősök sírhalmára. Egy pillanatra úgy érezzük, hogy falunk nyugalmas temetője ez. Csak az erdő százszorosan átlőtt fái, az ellenséges golyóktól letépdesett ágak juttatják eszünkbe, hogy ritkán állhat itt az ember ilyen békésen. P. Egy kém történet©. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A forditóó foga fentartva. 5. Ezüsttenger. Saint-Michel gróf már a kora esti órákban visszavonult s Le Rosierné, aki délutánja nagy részét vendégének szentelte, halkan bekopogtatott a könyvtárteremben szórakozó Ghampfleury kapitányhoz. — Nagyon unatkozik? — kérdezte mosolyogva, miközben szánakozó pillantást, vetett a foliánsok közt bóbiskoló fiatalemberre. A kapitány élénk tiltakozással ugrott föl a helyéből. — Csak nem képzeli, hogy unatkozom, mikor a világ legnagyobb elméi vannak körülöttem? — mondta egy ásítást elfojtva. Le Rosierné szelíden bólintott. — Oh igen, láttam, hogy pompásan mulat, hisz az imént még behunyt szemmel, a karjára dőlve gondolkodott azokon a bölcseségeken, amiket a nagy elmék könyveiben olvasott. Más azt hitte volna, hogy alszik, de én bizonyosan tudom, hogy csak az olvasmányait emésztette. Gondolja, hogy még el tudna itt szórakozni vagy másfél óráig? — Akár reggelig is. — És megbocsát nekem, ha fél kilencig magára hagyom? Az édesapámnak magam szoktam elkészíteni az esti teáját s addig olvasok neki a Scott Walter regényeiből, amíg a halálos unalom elaltatja. Különben átmehet a büliárdterembe is, vagy tehet egy sétát a ház körül, ha a nagy elmék esetleg túlságosan kifárasztanák. Le Rosierné, kedves fejbólintás után, hátrozott, Ghampfleury kapitány pedig újra hátradőlt karosszékében, mintha csakugyan az volna a szándéka, hogy a XVIII. századbeli bíbornokok följegyzésein gondolkodjék. De alig hogy a fiatalasszony lépései elhangzottak, furcsa átalakulás történt a Saint-Michel kastély vendégével: a kapitány gondosan bezárta a könyvtárterem ajtaját, lebocsátotta a parkranyíló ablak függönyeit, aztán izgatottan viszezaült az olvasóasztalhoz. És honnan, honnan nem, egyszer csak egy csomó pókhálóvékonyságú papírlap hevert előtte a régi krónikák közt, s valahonnan egy titokzatos üvegecske is napvilágra került, mely színültig tele volt valami átlátszó, aranyszínű folyadékkal. — Ha több nincs, hát másfél óra is valami. •— mondta magában, mialatt még egy aggódó pillantást vetett a befüggönyzött ablak felé. Belemártotta tollát a sárga színű, folyadékba s a papírlapok — egy-egy alig volt vastagabb egy tojás hártyaburkolatánál — csakhamar megteltek a fiatal tiszt apró betűivel, melyek sűrű sorokban sorakoztak egymás mellé. Vajon mi történt volna, ha valaki ezeket a följegyzéseket elolvassa? Pontos leírás volt itt a Vogézek közt táborozó franciák hadállásairól, a szorosok előtt gyülekező népfelkelőkről, akik egy-egy unatkozó tiszt vezetése alatt lebzseltek a szünetlenül hulló őszi esőben, a határ felé nyomuló sorkatonaságról, mely széles folyamokban hömpölygött a veszedelmes pontok felé, a hegyi falvakról, ahonnan a vezérkar hatalmas csápjai kinyúltak, a csigaként döcögő train-vonatokról, melyek az Berlin, nov. 6. A Berliner Tageblatt az oroszországi közhangulatról pétervári levél alapján a következőket írja: A nagy tömegek kezdetben nem gondoltak komolyan a háborúra, de miszticizmusukkal és német gyűlöletükkel csakhamar beletalálták magukat a háborúba, amelynek kitörését kormánykörökben agyonhajszolt sereget követték, a hegyhátakon posztoló előőrsökről, akik étlen-szomjan, a kimerültségtől már félig-meddig leroskadva, meresztik szemüket az éjszaka sötétségébe, atábor havas telefonvezetékeiről, amelyek a kopasz erdők közt megbújtak, a morózus, öreg tábornokokról, akiket fűtött kályhájuk mellől ideráncigáltak, a tisztekről, akiket szerelmi kalandjaik most is jobban érdekeltek, mint a haza sorsa, s a szegény, koplaló, szünetlen menetelésben kifáradt harcos seregről, mely a maga becsületes naivitásában még így is dicsőségről és diadalokról álmodott, hiszen a rög, melyet megvédeni készültek, őt érdekelte a legjobban. Honnan szerezte az idegen katona e féltve őrzött titkokat, amelyektől esetleg egy egész ország sorsa függött? A jó isten tudja, Champfleury kapitány néha megriadva tekintett hátra, mert az az érzése támadt, hogy áll mögötte valaki; de aztán mosolyogva vállat vont s igy szólott magában: — A híres vasidegeid tisztelt barátom, úgy látszik, már felmondták a szolgálatot; ha igy folytatod, ugyancsak hamar oda fogsz érni ahhoz a faoszlophoz, melynél a magadfajta hazardőrök a karrierjüket befejezik. Letette a tollat, gyors pillantást vetett az előtte heverő papírlapokra és elégedetten bólintott: az írás teljesen eltűnt, a papír szűzi fehérségében meredt rá, mintha valami titokzatos szellem egy láthatatlan mozdulattal hirtelen végigtörülte volna az apró betűket, a sorok sárga barázdáit, a halálveszedelmek közt szerzett titkokat, melyeknek nyomán a pusztulás és a balvégzet leselkedik. A kapitánynak csak annyi ideje maradt, hogy az írásokat eltüntesse, már ismét hangos kopogtatás hallatszott a könyvtárszoba ajtaján. Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. (November 7.) Az északkeleti hadszíntéren a helyzet változatlan. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, nov. 7. (Wolff-ügynökség.) A nagy főhadiszállás közli november 7-én délelőtt. A keleti hadszíntéren három orosz lovassági hadosztályt, amely Kolo felett átkelt a Vártán, megvertünk és a folyón túl visszavetettünk. Egyéb összeütközés ott nem fordult elő. A legfőbb hadvezetőség. Harcok a Pruth mellett. Dornavatra, nov. 7. — A Pesti Hírlap Ide küldött tudósítójától. A Pruth melletti óriási harcok megbeszdődtek. A mi helyzetünk kedvező. Melniczuk János 15 éves ukrajnai légionáriust szakaszvezetővé léptették elő és kitüntették. Melniczuk Csernovitz fölött egy orosz kapitányt lelőtt és ezenkívül hadifogságba jutott katonáink közül nagyon sokat kiszabadított. Sz. I. A budapesti hadtest újabb győzelme. Terstyánszky, a budapesti IV. hadtest parancsnoka, ma a következő táviratot intézte dr Bárczy István polgármesterhez: „Különös örömömre szolgál önnel és a fő- és székesfőváros hazafias közönségével tudatni, hogy a vezényletem alatt álló csapatoknak ismét sikerült bravúros ellentámadással az ellenséget, mely napokon át fenyegetett bennünket, visszaverni és öt gyors viszszavonulásra kényszeríteni. Ez alkalommal 2200 foglyot ejtettünk, köztük több tisztet, két ágyút, hat gépfegyvert és számos egyéb hadianyagot zsákmányoltunk. Terstyánszky lovassági tábornok:" Nyomott hangulat Oroszországban.