Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-10 / 282. szám

4 % rendkívül nagy lőszerpazarlással. A gyalogság sem épen tétlen. A katonák ott állanak és hasz­nálják fegyvereiket, de igen közönyösek. Viszont az orosz lovasság érte idesen. Hindenburg tábor­nagy heteken át türelmetlenül várta reaktiválá­sát, miután a háború kitörése után kijelentette a császárnak, hogy rendelkezésére áll. Már fel is adta a reményt Egyszer aztán táviratot kapott, amelyben közölték, hogy a császár a keleti sereg vezérletével bizza meg. Csak épen annyi ideje volt, hogy a legszükségesebb ruházatot besze­rezze s hogy régi egyenruháját rendbehozza, akkor már azonban vezérkari főnöke, Luden­dorff, különvonattal megérkezett. Lemberg az orosz uralom alatt. Krakó, nov. 9. A „Stjecs" lembergi hiva­tása szerint am­a lö­vések következtében, amiket szeptember 15-én a bel­város utcáiban tettek, Ejdie tábornok várospa­rancsnok a Walowa­ utca 9. és 11. számú házainak zár alá vételét rendelte el. A vizsgálat t. i. kiderí­tette, hogy ezekből a házakból orosz katonákra lőt­tek. A házak lakóinak egy hónapi haladékot adtak a kiköltözködésre. A lakbért azonban a városi pa­rancsnokság pénztárába kell befizetniök. Október 10-iki számában az említett lap azt is jelenti, hogy a Tor Bobrinsky főkormányzó a lem­bergi városi tanácsnak megengedte, hogy egy 4 mil­liós kölcsön felvétele céljából dr Stahl vezetésével küldöttséget menesszen Pétervárra. A tartományi bank is küldöttséggel fordult Pétervárra, hogy az orosz állami banktól hitelt eszközöljön ki. Az élelmiszerdrágaság október első napjai­ban óriásira növekedett Lembergben. A cukor font­ja 80 kopek­a, a rubel kényszerárfolyama sze­rint tehát 2 K 35 l. A sonka fontja 1 és fél rubel, azaz 5 K. A munka csak öt sütödében folyik, ami­ket a lakosság éjjel-nappal ostromol, hogy kenye­ret kaphasson. Október közepén javult a helyzet, mert a kormány 60.000 rubelnyi kölcsönt adott a városnak. Az orosz Vöröskereszt Lembergben működő osztagát Tolsztoj Leónak, a nagy írónak a fia, gróf Tolsztoj Sándor vezeti. Gróf Tolsztoj Wrons­ki mérnöknél lakik. Hivatalos beszámoló Przemysl ostro­máról és az oroszok rettenetes vere­ség­eiről. Bécs, nov. 9. A sajtóhaziszállásról jelentik. Orosz hivata­los részről a przemysli orosz veszteségek nagyságá­­ról terjesztett hírek valódiságát a következőkben autentikus adatok alapján vizsgáljuk: A przemysli erőd körül folyó véres harcokról, ahol több mint három hétig állott ellen az erőd az orosz támadá­soknak, amíg felvonuló csapataink a körülzáró gyű­rű­t szétugrasztották és az erődöt szorongatóitól megszabadították, csak a későbbi időkben lehet a küzdő pártok hősiességéről és bátorságáról teljesen igazságos képet alkotni. Ma alig lehet áttekinteni, hogy mi mindenre volt képes egy 50 kilométernyi kiterjedésű területen em­beri áldozatkészség és har­ci szenvedély 23. harcokban gazdag nap alatt­ Ha vitás lehet is, hogy a küzdő felek melyike volt nagyobb idegpróbának kitéve, az-e, akit egyre szorosabban vettek körül és akit az ellenséges tü­zérség ágyúzása fedett állásokban talált vagy pe­dig­ a támadó-e, aki, bár szabadabban választhatta ki küzdőterét, d­e a­kinek a raffinált várvédelmi technika minden fortélya ellen kellett, küzdenie,­­ akkor bizonyára nem kétséges, hogy az oroszoké volt a több áldozatot követelő feladat, nem is számítva azt, hogy, tekintettel a közeledő segély­csapatokra, az a kísérletük, hogy a várövnek még teljesen sértetlen műveit ostrommal vegyék be, a részükről hozandó áldozatok számát teljesen szo­katlan mértékben növelte. Teljesen­­ érthető, hogy Oroszország, amely hatalmas embertöm­egénél az egyesek sorsával soha sem törődött, egy meghiúsult vállalkozásnak óriási veszteségeit a nyilvánosság előtt leplezni szeretné. Ebből az okból, de valószínűleg higiénikus okokból is, kezdettől fogva az ostromló hadseregnek az volt a fő törekvése, hogy az elesetteket oly gyorsan, a­m­­int lehet, eltemesse, vagy legalább felületesen elhantolja. (A védőtüzérség a helyzet ura.) Ezt a feladatot a körülzárás első fázisaiban szeptember 16-tól október 4-ig könnyen teljesít­hették. Ezalatt a 19 nap alatt a védőtüzérség elvi­tathatlanul ura volt a helyzetnek. Mihelyt ellensé­ges hadcsapatok közeledtek, amiről az előőrsök ré­vén mindig idejekorán értesült a helyőrség és be­értek a tűzvonalba, a hadiszinteret csakhamar hol­tak és sebesültek fedték. Minden vigyázatlanságot és minden mulasz­tást a megfelelő fedezékek alkalmazásában a tábo­­­­rozásnál, az ütegek elhelyezésénél és egyéb mozdu­­­­latoknál nyomon követett a bűnhődés. Hogy milyen eredményeket értünk el eközben, különösen az el­lenség előtt a pokol tüzénél is félelmetesebb mo­zsarainkkal, az kiderül az általunk ejtett foglyok nyilatkozataiból. A vártüzérségi ágyúk nagy távol­ságban is elért nagy hatásáról tanúskodnak azok a veszteségek, amelyeket a 82. gyalogos tartalék­hadosztály szenvedett, amely pedig a körülzáró gyűrű északi része mögött a második vonalban ál­lott és mindvégig tartalék gyanánt szerepelt, s így a tulajdonképeni támadásban egyáltalában nem vett részt és a helyőrségnek október 4-én intézett kitörése alkalmával csak részben került fegyver­tűzbe. Ebben a hadosztályban a 327. ezred egyik százada 250 emberből 114-et vesztett, halottakban és sebesültekben, tehát majdnem a legénység felét. A 328. ezred október 6-án reggel ágyutüzünk által érve, menekülésszerűen hagyta el állását és egy hátrább fekvő fedezékekbe menekült. Ugyanazon a térségen október 8-án az orosz tüzérséget, amely a Batyozetől északra fekvő podgorai erdőben foglalt állást, majdnem teljesen megsemmisítettük. (A várőrség győzelmes f­itörése.) Midőn az oroszok mindinkább előnyomultak a vár körüli térségekre, a helyőrség offenzív tevé­kenysége is mindinkább fokozódott. A helyőrség időnyerés céljából az ellenséget kisebb-nagyobb kitörésekkel zavarta. Különösen szerencsésen sikerült a szeptem­ber 25-iki kitörés, melyet a grodeki országúton és­­ettől északra intézett a helyőrség. Az oroszokat a feltörés váratlanul lepte meg, úgy, hogy kénytele­nek voltak gyorsan visszavonulni mindaddig, amíg az odasiető tartalékcsapatok megerősítették őket és így két hadosztálynyira egészítették ki. A négy óra hosszat tartó küzdelem folyamán gyakran volt alkalma a tüzérségnek és az erődöknek a küzdelem­be való sikeres beavatkozására. Az ellenség nagy csapatrészei, amelyek a Medikától délre fekvő magaslatokon igyekeztek elhelyezkedni, rövidesen a legnagyobb zavarba jutottak, tanácstalanul ide­oda húzódtak, mert sehol sem tudtak megállani a mindenfelé hulló tüzérségi lövedékek elől. Különö­sen az orosz harcvonalnak az a része szenvedett erősen, amelynek az volt a feladata, hogy a Bycov­tól keletre fekvő nagy erdőt tartva okvetlenül Tü­zérségünk rendkívül hatásos tüzelésében csak az egyik ezred tudta magát hosszabb ideig az erdő szé­lén tartani és az erdő megtartását az oroszok csak annak a kíméletlenségnek köszönhetik, amelylyel egyik ezredet a másik után kergettek bele ebbe a pokolba. (Négyórás harc: S000 orosz halott.) Ez a négyórás harc S000 emberébe került az oroszoknak, sőt, ha a foglyoknak hinni le­het, még sokkal többe, mert egész zászlóaljak omlottak össze ebben a csatában. Hogy­ mennyi volt az oroszok vesztesége halottakban és sebesültekben az első kö­rülzárási fázisban okt. 4-ig, azt még megközelítő­leg sem tudjuk megítélni, mert a harctér ekkor még messze kívül esett az erődövön és tüzérségünk mun­kájának hatása a legtöbb esetben közvetlenül meg­ítélhető nem volt. Csak a vár felszabadítása után lehetett ezeknek a helyeknek legnagyobb részét megtekintenünk, de a sirhelyek felkutatása nem könnyű dolog. A sirhelyeknek csak egy része van ugyanis jellel ellátva, a legtöbb azonban a földdel egyenlővé tétetett és ezek közül csak nagyon ke­veset lehet felismerni, azokat csupán, amelyeket csak hevenyészve csináltak és amelyekből egyes helyeken kezek és lábak látszanak ki a földből. Hogy ezekben a sírokban csak egyesek holttestei vagy számos holttest van-e eltemetve, azt nem le­het tudni. A keleti arcvonalon, különösen a By­kovtól keletre lévő erdőben, ahol tüzérségünk ha­tásos ágyúzása a legvéresebb aratást rendezte, nem lehet az áldozatok számát megítélni, mert ezt az erdőt az oroszok tartották. (A gépfegyverek és aknák aratása.) Míg a bevezető küzdelmekről megbízható adatok hiányoznak az orosz veszteségekről, amelyek mindenesetre igen tekintélyesek voltak, az október 5-én, reggel meginduló hatalmas támadás a harctér közelsége folytán oly megfigyeléseket tett lehető­vé, amelyek folytán legalább megközelítőleg, meg lehet ítélni e vállalkozás áldozatainak számát. Hogy a fegyverlőtávolig minél előbb előnyomul­hassanak, az oroszok október 5-én délkeleten, délen és északon nagy tömegekkel nyomultak a vár ellen, többnyire teljesen fedezet nélküli térségeken. A védelem tüzérsége gyilkos hatású munkát végez­hetett. A foglyok beszélik, hogy ágyúink borzalmas precizitással lőttek és az egyes lövedékek 8—12 embert öltek meg. Ezen a napon már a gyalogsági fegyverek és a gépfegyverek is nagy sikerrel szól­tak bele a harcba. Az éjszakát a délkeleti és a déli fronton elhelyezett csapatok­­ arra használták fel, hogy egészen a drótsövényekig előre kússzanak, miközben az erődővből ágyukkal, gépfegyverrel és puskatűzzel árasztották el őket. Fényszóróink ál­altal megvilágítva, az oroszok a legtöbb helyen ki­tűnő célpontot nyújtottak, különösen a drótsövé­nyek és egyéb akadályok előtt, ahol a fegyver- és­­ ágyútűz egész zászlóaljakat gyilkolt le, még mi­előtt beáshatták volna magukat. Egyes helyeken a halottak és a jajgató sebesültek valóságos dombo­kat alkottak. Az ágyú- és puskatűz mellett akná­ink is nagy hatással működtek és felrobbantásuk egész sorokat pusztított el. A támadó csapatok en­nek az éjszakának a borzalmait nem bírták volna ki, ha nem kaptak volna erős tartalékokat, de ezek sem lépték át büntetlenül a tűzvonalat. Az északi fronton elhelyezkedett hadtest elülső csapatai (a 12. gyalogosztály és a 78. gyaloghadosztály) csak mintegy 700 lépésnyire közelíthették meg az erőd­övet és a harc további folyamán sem tudtak tovább jutni. (­Egy orosz zászlóalj pusztulása az I/L járműben.) Október 6-án az oroszok a délkeleti és a déli fronton sapeurmunkálatokkal az akadályokon át egészen kétszáz lépésnyire jutottak a védőművek­től. Minden ügyeskedésük mellett sem tudták ki­kerülni, hogy oldalról ágyutűzbe ne jussanak, melynek pusztító hatása elöl futással igyekeztek menekülni, de akkor megsemmisítő gépfegyver és puskatüzelésbe kerültek. A foglyok elbeszélése sze­rint az oroszok ebben az időben igen gyakran nagy veszteségeket szenvedtek a saját mag­uk által állí­tott akadályoknál és a járműveket ágyúzó saját tü­zérségük által. A tüzérségi harc és a közeledési munkálatok október 7-ére virradó egész éjjel tar­tottak. Az éjszakát az oroszok, úgy mint az előb­bieket is, arra is felhasználták, hogy a sebesülte­ket a front mögé küldjék és a halottakat elhantol­ják. Október 7-én reggel intézték az első rohamot és ekkor a 76. gyalogezred egy zászlóalja behatolt a 1­1. járműbe. A többi három zászlóalj megkísé­relte, hogy bejusson a legközelebbi térközökbe. A várműbe benyomult zászlóalj 149 ember kivételé­­vel, akik megadták magukat, teljesen megsemmi­sült, a többi zászlóalj pedig nagy veszteségei foly­tán nem tudott előbbre jutni. Ép­­gy nem sikerül­tek a többi rohamok sem, melyeket az oroszok ok­tóber 7-én a 73. gyalogezreddel, a 274. gyalogezred­del és a 238. tartalékgyalogezreddel megkíséreltek) A 13. gyaloghadosztály 49. gyalogezrede akkora veszteségeket szenvedett, hogy az egyes századok 60—100 emberre csökkentek és tartalékos hadna­gyoknak kellett zászlóaljakat vezetniük. A 3. lövész­dandár egy roham alkalmával a déli fronton oly pusztító tűzbe került, hogy teljesen feloszolva, a legnagyobb rendetlenségben futott vissza Grohov-Ceig, ahol­ alig ötven ember került vissza egy-egy századból. Estére az oroszok támadó kedve teljesen tetört. Jajgatás és nyöszörgés árulták el a fedezé­keket, ahová az összeomlott roham résztvevői sebe­sültjeikkel visszavonultak. Nem használt mit töb­bé az az egyébként bevált módszer sem, h­og­y az oroszok saját csapataik ellen intéztek hátulról srapnell- és gépfegyvertüzet, amely a habozókat és gyávákat könyörtelenül lemészárolta. Ily körül­mények között az október 8-ára tervezett utolsó, kétségbevett roham tervét teljesen fel kellett adni. A támadás kudarcot szenvedett, még mielőtt a fel­mentő sereg megérkezett volna és arra kényszerí­tette az oroszokat, hogy a vár körülzárását meg­szüntessék. (70.000 orosz.) Ebben a háromhetes harcban az oroszok az északi fronton mérsékelt számítás mellett is 9700 halottat és sebesültet, a déli fronton pedig 2000 halottat és sebesültet vesztettek. A legrosszabbul jártak azonban a délkeleti fronton, ahol a legna­gyobb erőfeszítéseket fejtették ki. Annak ellenére, hogy az oroszok itt október 7-ig az összes halottakat eltemették és a sebesülteket elszállították és még október 8-ár, éjjel is tevékeny munkát fejtettek ki a temetés és a sebesültek elszállítása körül, mégis október 9-én óvatosan előnyomuló előőrseink, ame­lyek mindössze csak ezer lépésnyire mentek előre, százával találták ott a halottakat. Összesen 4— 5000-et, melyeknek elszállítása, amit az oroszok éjszakánként végeztek, egész október 18-ig tartott. Az oroszok minden arra irányuló kísérletün­ket, hogy csapataink és fogolycsapatok által a ha­lottak eltakarításában segédkezzünk, srapnell tűzzel meggátolták. Ilyképen mi csak azokat temethettük el, akik egészen az erődvonalig nyomultak előre és ott lelték halálukat. Siedlicka közelében 612 halot­tat temettünk el. Azokat, akik az árkokban és az erődművek előtti akadályokban lelték halálukat, sorsukra kellett hagyni, mert az ellenség itt min­dig tüzeléssel fogadott bennünket. A délkeleti fron­ton egyetlen egy sáncárokban 350 halottat számlál­tunk össze. Ha ezeket a körülményeket szem előtt tart­juk, biztosra kell venni, hogy az orosz részről szár­mazó adatok, melyek az orosz cenzúra alatt álló lembergi lapokban jelentek meg, és amelyek sze­rint az oroszok Prsemysl alatt 70.000 embert vesz­tettek, jobban megközelítik a valóságot, mint a mi első becslésünk, mely szerint az oroszok vesztesége 40.000 ember. Ha hivatalos orosz részről a mi becs­lésünket százszorosan túlzottnak mondják, ez an­nál nagyobb képtelenség, mert hiszen csak szep­tember 18-tól október 10-i" 1403 focrol" Oroszt in­ternáltunk a várban. PESTI HÍRLAP 1914. november 10., kedd.

Next