Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-10 / 282. szám
4 % rendkívül nagy lőszerpazarlással. A gyalogság sem épen tétlen. A katonák ott állanak és használják fegyvereiket, de igen közönyösek. Viszont az orosz lovasság érte idesen. Hindenburg tábornagy heteken át türelmetlenül várta reaktiválását, miután a háború kitörése után kijelentette a császárnak, hogy rendelkezésére áll. Már fel is adta a reményt Egyszer aztán táviratot kapott, amelyben közölték, hogy a császár a keleti sereg vezérletével bizza meg. Csak épen annyi ideje volt, hogy a legszükségesebb ruházatot beszerezze s hogy régi egyenruháját rendbehozza, akkor már azonban vezérkari főnöke, Ludendorff, különvonattal megérkezett. Lemberg az orosz uralom alatt. Krakó, nov. 9. A „Stjecs" lembergi hivatása szerint ama lövések következtében, amiket szeptember 15-én a belváros utcáiban tettek, Ejdie tábornok városparancsnok a Walowa utca 9. és 11. számú házainak zár alá vételét rendelte el. A vizsgálat t. i. kiderítette, hogy ezekből a házakból orosz katonákra lőttek. A házak lakóinak egy hónapi haladékot adtak a kiköltözködésre. A lakbért azonban a városi parancsnokság pénztárába kell befizetniök. Október 10-iki számában az említett lap azt is jelenti, hogy a Tor Bobrinsky főkormányzó a lembergi városi tanácsnak megengedte, hogy egy 4 milliós kölcsön felvétele céljából dr Stahl vezetésével küldöttséget menesszen Pétervárra. A tartományi bank is küldöttséggel fordult Pétervárra, hogy az orosz állami banktól hitelt eszközöljön ki. Az élelmiszerdrágaság október első napjaiban óriásira növekedett Lembergben. A cukor fontja 80 kopeka, a rubel kényszerárfolyama szerint tehát 2 K 35 l. A sonka fontja 1 és fél rubel, azaz 5 K. A munka csak öt sütödében folyik, amiket a lakosság éjjel-nappal ostromol, hogy kenyeret kaphasson. Október közepén javult a helyzet, mert a kormány 60.000 rubelnyi kölcsönt adott a városnak. Az orosz Vöröskereszt Lembergben működő osztagát Tolsztoj Leónak, a nagy írónak a fia, gróf Tolsztoj Sándor vezeti. Gróf Tolsztoj Wronski mérnöknél lakik. Hivatalos beszámoló Przemysl ostromáról és az oroszok rettenetes vereségeiről. Bécs, nov. 9. A sajtóhaziszállásról jelentik. Orosz hivatalos részről a przemysli orosz veszteségek nagyságáról terjesztett hírek valódiságát a következőkben autentikus adatok alapján vizsgáljuk: A przemysli erőd körül folyó véres harcokról, ahol több mint három hétig állott ellen az erőd az orosz támadásoknak, amíg felvonuló csapataink a körülzáró gyűrűt szétugrasztották és az erődöt szorongatóitól megszabadították, csak a későbbi időkben lehet a küzdő pártok hősiességéről és bátorságáról teljesen igazságos képet alkotni. Ma alig lehet áttekinteni, hogy mi mindenre volt képes egy 50 kilométernyi kiterjedésű területen emberi áldozatkészség és harci szenvedély 23. harcokban gazdag nap alatt Ha vitás lehet is, hogy a küzdő felek melyike volt nagyobb idegpróbának kitéve, az-e, akit egyre szorosabban vettek körül és akit az ellenséges tüzérség ágyúzása fedett állásokban talált vagy pedig a támadó-e, aki, bár szabadabban választhatta ki küzdőterét, de akinek a raffinált várvédelmi technika minden fortélya ellen kellett, küzdenie, akkor bizonyára nem kétséges, hogy az oroszoké volt a több áldozatot követelő feladat, nem is számítva azt, hogy, tekintettel a közeledő segélycsapatokra, az a kísérletük, hogy a várövnek még teljesen sértetlen műveit ostrommal vegyék be, a részükről hozandó áldozatok számát teljesen szokatlan mértékben növelte. Teljesen érthető, hogy Oroszország, amely hatalmas embertömegénél az egyesek sorsával soha sem törődött, egy meghiúsult vállalkozásnak óriási veszteségeit a nyilvánosság előtt leplezni szeretné. Ebből az okból, de valószínűleg higiénikus okokból is, kezdettől fogva az ostromló hadseregnek az volt a fő törekvése, hogy az elesetteket oly gyorsan, amint lehet, eltemesse, vagy legalább felületesen elhantolja. (A védőtüzérség a helyzet ura.) Ezt a feladatot a körülzárás első fázisaiban szeptember 16-tól október 4-ig könnyen teljesíthették. Ezalatt a 19 nap alatt a védőtüzérség elvitathatlanul ura volt a helyzetnek. Mihelyt ellenséges hadcsapatok közeledtek, amiről az előőrsök révén mindig idejekorán értesült a helyőrség és beértek a tűzvonalba, a hadiszinteret csakhamar holtak és sebesültek fedték. Minden vigyázatlanságot és minden mulasztást a megfelelő fedezékek alkalmazásában a táborozásnál, az ütegek elhelyezésénél és egyéb mozdulatoknál nyomon követett a bűnhődés. Hogy milyen eredményeket értünk el eközben, különösen az ellenség előtt a pokol tüzénél is félelmetesebb mozsarainkkal, az kiderül az általunk ejtett foglyok nyilatkozataiból. A vártüzérségi ágyúk nagy távolságban is elért nagy hatásáról tanúskodnak azok a veszteségek, amelyeket a 82. gyalogos tartalékhadosztály szenvedett, amely pedig a körülzáró gyűrű északi része mögött a második vonalban állott és mindvégig tartalék gyanánt szerepelt, s így a tulajdonképeni támadásban egyáltalában nem vett részt és a helyőrségnek október 4-én intézett kitörése alkalmával csak részben került fegyvertűzbe. Ebben a hadosztályban a 327. ezred egyik százada 250 emberből 114-et vesztett, halottakban és sebesültekben, tehát majdnem a legénység felét. A 328. ezred október 6-án reggel ágyutüzünk által érve, menekülésszerűen hagyta el állását és egy hátrább fekvő fedezékekbe menekült. Ugyanazon a térségen október 8-án az orosz tüzérséget, amely a Batyozetől északra fekvő podgorai erdőben foglalt állást, majdnem teljesen megsemmisítettük. (A várőrség győzelmes fitörése.) Midőn az oroszok mindinkább előnyomultak a vár körüli térségekre, a helyőrség offenzív tevékenysége is mindinkább fokozódott. A helyőrség időnyerés céljából az ellenséget kisebb-nagyobb kitörésekkel zavarta. Különösen szerencsésen sikerült a szeptember 25-iki kitörés, melyet a grodeki országúton ésettől északra intézett a helyőrség. Az oroszokat a feltörés váratlanul lepte meg, úgy, hogy kénytelenek voltak gyorsan visszavonulni mindaddig, amíg az odasiető tartalékcsapatok megerősítették őket és így két hadosztálynyira egészítették ki. A négy óra hosszat tartó küzdelem folyamán gyakran volt alkalma a tüzérségnek és az erődöknek a küzdelembe való sikeres beavatkozására. Az ellenség nagy csapatrészei, amelyek a Medikától délre fekvő magaslatokon igyekeztek elhelyezkedni, rövidesen a legnagyobb zavarba jutottak, tanácstalanul ideoda húzódtak, mert sehol sem tudtak megállani a mindenfelé hulló tüzérségi lövedékek elől. Különösen az orosz harcvonalnak az a része szenvedett erősen, amelynek az volt a feladata, hogy a Bycovtól keletre fekvő nagy erdőt tartva okvetlenül Tüzérségünk rendkívül hatásos tüzelésében csak az egyik ezred tudta magát hosszabb ideig az erdő szélén tartani és az erdő megtartását az oroszok csak annak a kíméletlenségnek köszönhetik, amelylyel egyik ezredet a másik után kergettek bele ebbe a pokolba. (Négyórás harc: S000 orosz halott.) Ez a négyórás harc S000 emberébe került az oroszoknak, sőt, ha a foglyoknak hinni lehet, még sokkal többe, mert egész zászlóaljak omlottak össze ebben a csatában. Hogy mennyi volt az oroszok vesztesége halottakban és sebesültekben az első körülzárási fázisban okt. 4-ig, azt még megközelítőleg sem tudjuk megítélni, mert a harctér ekkor még messze kívül esett az erődövön és tüzérségünk munkájának hatása a legtöbb esetben közvetlenül megítélhető nem volt. Csak a vár felszabadítása után lehetett ezeknek a helyeknek legnagyobb részét megtekintenünk, de a sirhelyek felkutatása nem könnyű dolog. A sirhelyeknek csak egy része van ugyanis jellel ellátva, a legtöbb azonban a földdel egyenlővé tétetett és ezek közül csak nagyon keveset lehet felismerni, azokat csupán, amelyeket csak hevenyészve csináltak és amelyekből egyes helyeken kezek és lábak látszanak ki a földből. Hogy ezekben a sírokban csak egyesek holttestei vagy számos holttest van-e eltemetve, azt nem lehet tudni. A keleti arcvonalon, különösen a Bykovtól keletre lévő erdőben, ahol tüzérségünk hatásos ágyúzása a legvéresebb aratást rendezte, nem lehet az áldozatok számát megítélni, mert ezt az erdőt az oroszok tartották. (A gépfegyverek és aknák aratása.) Míg a bevezető küzdelmekről megbízható adatok hiányoznak az orosz veszteségekről, amelyek mindenesetre igen tekintélyesek voltak, az október 5-én, reggel meginduló hatalmas támadás a harctér közelsége folytán oly megfigyeléseket tett lehetővé, amelyek folytán legalább megközelítőleg, meg lehet ítélni e vállalkozás áldozatainak számát. Hogy a fegyverlőtávolig minél előbb előnyomulhassanak, az oroszok október 5-én délkeleten, délen és északon nagy tömegekkel nyomultak a vár ellen, többnyire teljesen fedezet nélküli térségeken. A védelem tüzérsége gyilkos hatású munkát végezhetett. A foglyok beszélik, hogy ágyúink borzalmas precizitással lőttek és az egyes lövedékek 8—12 embert öltek meg. Ezen a napon már a gyalogsági fegyverek és a gépfegyverek is nagy sikerrel szóltak bele a harcba. Az éjszakát a délkeleti és a déli fronton elhelyezett csapatok arra használták fel, hogy egészen a drótsövényekig előre kússzanak, miközben az erődővből ágyukkal, gépfegyverrel és puskatűzzel árasztották el őket. Fényszóróink álaltal megvilágítva, az oroszok a legtöbb helyen kitűnő célpontot nyújtottak, különösen a drótsövények és egyéb akadályok előtt, ahol a fegyver- és ágyútűz egész zászlóaljakat gyilkolt le, még mielőtt beáshatták volna magukat. Egyes helyeken a halottak és a jajgató sebesültek valóságos dombokat alkottak. Az ágyú- és puskatűz mellett aknáink is nagy hatással működtek és felrobbantásuk egész sorokat pusztított el. A támadó csapatok ennek az éjszakának a borzalmait nem bírták volna ki, ha nem kaptak volna erős tartalékokat, de ezek sem lépték át büntetlenül a tűzvonalat. Az északi fronton elhelyezkedett hadtest elülső csapatai (a 12. gyalogosztály és a 78. gyaloghadosztály) csak mintegy 700 lépésnyire közelíthették meg az erődövet és a harc további folyamán sem tudtak tovább jutni. (Egy orosz zászlóalj pusztulása az I/L járműben.) Október 6-án az oroszok a délkeleti és a déli fronton sapeurmunkálatokkal az akadályokon át egészen kétszáz lépésnyire jutottak a védőművektől. Minden ügyeskedésük mellett sem tudták kikerülni, hogy oldalról ágyutűzbe ne jussanak, melynek pusztító hatása elöl futással igyekeztek menekülni, de akkor megsemmisítő gépfegyver és puskatüzelésbe kerültek. A foglyok elbeszélése szerint az oroszok ebben az időben igen gyakran nagy veszteségeket szenvedtek a saját maguk által állított akadályoknál és a járműveket ágyúzó saját tüzérségük által. A tüzérségi harc és a közeledési munkálatok október 7-ére virradó egész éjjel tartottak. Az éjszakát az oroszok, úgy mint az előbbieket is, arra is felhasználták, hogy a sebesülteket a front mögé küldjék és a halottakat elhantolják. Október 7-én reggel intézték az első rohamot és ekkor a 76. gyalogezred egy zászlóalja behatolt a 11. járműbe. A többi három zászlóalj megkísérelte, hogy bejusson a legközelebbi térközökbe. A várműbe benyomult zászlóalj 149 ember kivételével, akik megadták magukat, teljesen megsemmisült, a többi zászlóalj pedig nagy veszteségei folytán nem tudott előbbre jutni. Épgy nem sikerültek a többi rohamok sem, melyeket az oroszok október 7-én a 73. gyalogezreddel, a 274. gyalogezreddel és a 238. tartalékgyalogezreddel megkíséreltek) A 13. gyaloghadosztály 49. gyalogezrede akkora veszteségeket szenvedett, hogy az egyes századok 60—100 emberre csökkentek és tartalékos hadnagyoknak kellett zászlóaljakat vezetniük. A 3. lövészdandár egy roham alkalmával a déli fronton oly pusztító tűzbe került, hogy teljesen feloszolva, a legnagyobb rendetlenségben futott vissza Grohov-Ceig, ahol alig ötven ember került vissza egy-egy századból. Estére az oroszok támadó kedve teljesen tetört. Jajgatás és nyöszörgés árulták el a fedezékeket, ahová az összeomlott roham résztvevői sebesültjeikkel visszavonultak. Nem használt mit többé az az egyébként bevált módszer sem, hogy az oroszok saját csapataik ellen intéztek hátulról srapnell- és gépfegyvertüzet, amely a habozókat és gyávákat könyörtelenül lemészárolta. Ily körülmények között az október 8-ára tervezett utolsó, kétségbevett roham tervét teljesen fel kellett adni. A támadás kudarcot szenvedett, még mielőtt a felmentő sereg megérkezett volna és arra kényszerítette az oroszokat, hogy a vár körülzárását megszüntessék. (70.000 orosz.) Ebben a háromhetes harcban az oroszok az északi fronton mérsékelt számítás mellett is 9700 halottat és sebesültet, a déli fronton pedig 2000 halottat és sebesültet vesztettek. A legrosszabbul jártak azonban a délkeleti fronton, ahol a legnagyobb erőfeszítéseket fejtették ki. Annak ellenére, hogy az oroszok itt október 7-ig az összes halottakat eltemették és a sebesülteket elszállították és még október 8-ár, éjjel is tevékeny munkát fejtettek ki a temetés és a sebesültek elszállítása körül, mégis október 9-én óvatosan előnyomuló előőrseink, amelyek mindössze csak ezer lépésnyire mentek előre, százával találták ott a halottakat. Összesen 4— 5000-et, melyeknek elszállítása, amit az oroszok éjszakánként végeztek, egész október 18-ig tartott. Az oroszok minden arra irányuló kísérletünket, hogy csapataink és fogolycsapatok által a halottak eltakarításában segédkezzünk, srapnell tűzzel meggátolták. Ilyképen mi csak azokat temethettük el, akik egészen az erődvonalig nyomultak előre és ott lelték halálukat. Siedlicka közelében 612 halottat temettünk el. Azokat, akik az árkokban és az erődművek előtti akadályokban lelték halálukat, sorsukra kellett hagyni, mert az ellenség itt mindig tüzeléssel fogadott bennünket. A délkeleti fronton egyetlen egy sáncárokban 350 halottat számláltunk össze. Ha ezeket a körülményeket szem előtt tartjuk, biztosra kell venni, hogy az orosz részről származó adatok, melyek az orosz cenzúra alatt álló lembergi lapokban jelentek meg, és amelyek szerint az oroszok Prsemysl alatt 70.000 embert vesztettek, jobban megközelítik a valóságot, mint a mi első becslésünk, mely szerint az oroszok vesztesége 40.000 ember. Ha hivatalos orosz részről a mi becslésünket százszorosan túlzottnak mondják, ez annál nagyobb képtelenség, mert hiszen csak szeptember 18-tól október 10-i" 1403 focrol" Oroszt internáltunk a várban. PESTI HÍRLAP 1914. november 10., kedd.