Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-21 / 293. szám
12 PESTI HÍRLAP ISK .november 21., szombat. Mindenesetre érdekes históriai momentum, hogy a huszadik században, melyet szerettek az egyéni szabadság, népjogok s a kultura korának hirdetni, több világrészben egy-egy ember parancsára több millió ember föltámad s otthagyva otthonát, gyilkolja egymást, amiből az látszik, hogy az uralkodókat a mai modern világban is úgy követik a népek, mint az ókorban és középkorban, amikor azok vezérek is voltak. Úgy látszik, hogy a népek nem változtak, nem fejlődtek; vagy a modern uralkodók is vezérek bizonyos tekintetben; mindeszesetre ott látni sikereket, ahol az uralkodó nemzeti vezére is népének, ahol közös nemzeti eszme köti őket össze. Belga nemzet például sohasem volt, a belga állam se régi intézmény; tollát Albert hadi vállalkozása sem volt nemzeti akció, hanem egy rövidlátó fejedelem ügyetlen diplomáciai spekulációja, ezért bukott bele. Ezen az alapon bátran jelölhetik a párisi börzén Jeruzsálem királyának is. Ez nem fog ártani Jeruzsálemnek. • fj: ~ " Zsolt. Napi kírese Jenő főherceg a Hadsegélyző Hivatalban. Jenő főherceg, a Hadsegélyző Hivatal fővédnöke, pénteken délelőtt 10 órakor báró Hazai Samu honvédelmi miniszter, Szmrecsányi István kamarai elöljáró és Kulinyi György alezredes, parancsőrtiszt kíséretében látogatást tett a Hadsegélyző Hivatalban. A hivatal Váci utcai raktárában a lépcsőháznál Kirchner Hermann altábornagy, a hivatal vezetője, Csurda vezérhadbiztos, Fiessel ezredes és Demián Ottó főhadbiztos fogadta. A főherceg Kirchner altábornagy kalauzolása mellett felment a második emeleti raktárba, ahol báró Hazai miniszter bemutatta neki Kirchner Hermannét, aki azután tovább kalauzolta a magas vendéget. Nagy és maradandó hatással volt a fenséges úrra az impozáns nagy munkaterem, ahol 315 úrihölgy dolgozik naponkint katonáink érdekében. Megnézte a felhalmozott készletet, a téli meleg óvóruhákat, kifejezést adott csodálatának a magyar közönség áldozatkészségén, ami — szerinte — hatalmas arányokban nyilvánult meg. Kijelentette, hogy a szeretetadományoknak ilyen tömegéről Bécsben fogalmuk sincs az embereknek; eleinte ő maga is azt hitte, hogy a látott holmikat vásárlás útján szerezték be. Ziegler altábornagyné a nagy munkateremben fogadta és informálta az ott folyó munkáról; a főherceg itt megszólításával tüntette ki Melichár Mária kisasaszonyt. Azután a raktárakba ment, ahol Demián Ottóné és leánya Demián Erzsike fogadták és mutatták meg a hatalmas gyűjteményt A nagy terembe visszatérve, a főherceg maga köré gyűjtötte a hölgyeket és társaságukban lefényképeztette magát. Távozásakor Kirchner altábornagyné előtt a tapasztaltak fölött legmelegebb elismerésének és köszönetének adott kifejezést és felkérte az altábornagynét, hogy elismerését tolmácsolja a buzgón tevékenykedő hölgyeknek is. A hölgyek háromszoros viharos éljenzésben törtek ki, úgy ünnepelték a daliás főherceget. A Váci utcából kíséretével gyalog ment át a Vörös Pálné utca 24. szám alatt levő hadikeztyű gyárba. Fél 12 órakor a képviselőházhoz érkezett, ott Kirchner altábornagy és Szász Károly, a képviselőház alelnöke, fogadták. Szász üdvözlő szavai után a főherceg a Hadsegélyző Hivatalba ment, ahol báró Hazai miniszter bemutatta neki Melichár Kálmán miniszteri tanácsost, a hivatal vezetőjének helyettesét; a főherceg szemlét tartott a fogalmazói kar termeiben és nevét beírta a Székely Miklós lapszerkesztő által vezetett sajtókönyvbe; utána báró Hazai miniszter is beirta nevét. Innen a főherceg Simonsits Elemér képviselőházi alelnök látogatására indult és az ő kalauzolásával részletesen megtekintette a képviselőház helyiségeit. Különösen érdekelte az ülésterem, ahol mindenről kérdezősködött. Báró Hazaihoz fordulva megkérdezte: — Hol ül a sajtó? Hát a előadók és a jegyzők hol ülnek? Megnézte a képviselőház üléspadjait és egyesek neveit hangosan olvasta te. Minden nagyon tetszett a főhercegnek: az ülésterem, a kupolacsarnok, a főrendiházi lépcsőház stb. A kupolacsarnok láttára kamarai elöljárójához fordulva mondta: •M Ilyent nem látunk Bécsben. Mindenütt és mindenkivel magyarul beszélt. Ha németül szóltak hozzá, azonnal magyarra fordította a beszédet és kifogástalan magyar kiejtéssel válaszolt. A Hadsegélyző Hivatal gyűjtőosztályában sokáig gyönyörködött a dr Oroszy Géza vezetése mellett összeállított gyűjteményben, megszemlélte a hivatal összes kiadványait: a Hadsegélyző érmeket, katona garasokat, a mély nyomású levelezőlapokat, a számolócédulákat, a hivatalnak ajándékozott drága ékszereket és az iránt is érdeklődött, hogy a jótékony alap javára miként értékesítik azokat. Kirchner altábornagy a Hadsegélyző érem egy díszpéldányát ajánlotta fel a királyi hercegnek, úgyszintén Hazai miniszternek, akik látható örömmel és köszönettel fogadták a szép emléket. A főherceg a hivatal által jótékony célra forgalomba hozott kiadványokból sokat vásároltatott magának. Távozásakor elismerését fejezte ki a látottak felett Kirchner altábornagynak és ismételten kiemelte, mennyire örvend, hogy oly kiválóan szép eredményt ért el a Hadsegélyző Hivatal. — Bámulom azt a nagy agilitást, amit harcoló katonáink és azok családjai érdekében kifejtenek Magyarországon. A kiváló szervezésnek tudható be a nagyszerű eredmény! — mondotta és felkérte Kirchner altábornagyot, hogy mondjon köszönetet nevében buzgó munkájukért a hivatal önkéntes munkaerőinek, majd melegen elbúcsúzván a megjelent uraktól, a hivatal tagjainak szívélyes ovációja közben hagyta el a képviselőház épületét. ( Jenő főherceg budapesti látogatásai során pénteken délben váratlanul megjelent az Auguszta-Alarmaka Katonai Biztosító Intézet palotájában berendezett karácsonyi doboz-kiállításán. Az üzlethelyiségben igen élénk élet uralkodott, a közönség sorából sokan tartózkodtak a helyiségben, úgyszintén az Auguszta-Alap részéről is. A főherceg és a honvédelmi miniszter a katonáknak szánt Auguszta karácsonyi dobozt jött megnézni. — Igazán meglepő, — mondta —, mennyire tudják, hogy minek örül a katona és mire van szüksége. Majd megígérte, hogy örömmel pártolja a nemes mozgalmat. Jenő főherceg Erdélyi udvari fényképész műtermébe is ellátogatott és lefényképeztette magát. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (örökbefogadás.) A király az ése i Buday Izidor Kálmán miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott földmivelésügyi minisztériumi osztálytanácsos és Soltz (Scholtz) Dezső Miklós százados között utóbbinak örökbefogadása iránt Budapesten 1914. évi április hó 7-én, illetve Losoncon ugyanazon hó 18-án kötött szerződésnek az örökbefogadás tényére vonatkozó részét jóváhagyván. Bölsei Buday Izidor Kálmán magyar nemességét, „Bölsei" előnevét és címerét örökbefogadott fiára Soltz Dezső Miklós századosra és törvényes utódaira dijmentesen átruházta és egyúttal megengedte, hogy Soltz Dezső Miklós százados és törvényes utódai eddigi családnevük elhagyásával a jövőben a „Buday" családnevet használják. (Kitüntetés.) A király Bánki Ödön hajóskapitánynak, a m. kir. folyam- és tengerhajózási részvénytársaság „Zagyva" vontató hajója parancsnokának, a „Vardar" szerb gőzhajó birtokba vételénél tanúsított tetterős közreműködéséért, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. (Az új angol vezérkari főnök.) Manchesterből jelentik: A Manchester Guardian arról értesül, hogy Murray Wolf Jamest, az elhunyt Douglas tábornok helyére a birodalmi vezérkar főnökévé nevezték ki. (Erzsébet királyné emlékezete.) Erzsébet királyné névünnepének évfordulója alkalmából ünnepi gyászistentisztelet volt a tabáni szerb templomban is, ahol dr Zubkovics György budai szerb püspök tartotta a rekviemet Nedelkovics főesperes, Csamprák püspöki titkár és Stanisics grabocai zárdafőnök segédletével. A templomban jelen voltak a budai és a pesti szerb hitközségek elöljárói, élükön Popovics V. István udvari tanácsos, országgyűlési képviselő elnökkel. (Hősük halála.) Az országos magyar királyi növénytermelési kísérleti állomás tisztikara gyászlapon jelenti, hogy az intézet első adjunktusa és aradi kirendeltségének vezetője, ifjabb Raszter Károly, a 26. közös gyalogezred tartalékos hadnagya, századparancsnok, életének harmincharmadik évében hősi halt halt az Ivangorod alatt vívott harcokban. Nagy Sándor, a 19-ik gyalogezred tartalékos hadnagya, akit az idén helyeztek a makói pénzügyigazgatóságtól Budapestre, szeptember 8-án a Drina menti harcokban hősi halált halt. Harmincegy éves volt cs .özvegyet meg három árvát hagyott hátra. _ — (Halottak és sebesültek.) Az óriási arányú háborúskodás ez idő szerint mindenek figyelmét leköti s a harctérről érkező híreken kívül más nem igen érdekli az embereket. Csakis ezzel magyarázható, hogy azok a halálozások és sebesülések, amelyek a békében élő magyar fővárosban történnek és pedig különböző balesetek alapján, úgyszólván semmi feltűnést sem keltenek, pedig meg lehet állapítani, hogy sok emberélet pusztul el és hogy a lakosság testi épsége állandóan veszélyben forog. Kétségtelen ugyan, hogy Budapesten rendes körülmények között is garázdálkodnak a villamosok, az autók és a különféle kocsik, megkövetelve a maguk áldozatait, de azért senki sem vonhatja kétségbe, hogy annyi baleset, mint most a háborús időben, sohasem történt. Alig múlik el nap, amikor a villamoskocsik, az autók, a frakkerek és a terhes szekerek embereket ne gázolnának el, nemcsak sebesüléseket, de halálozásokat is okozva. Így azután nem- csak a harctereken, de a fővárosban is egyre szaporodnak az áldozatok. Úgy látszik, hogy a megváltozott körülmények között a rendre hiányosabban őrködnek föl és ennek következtében a járművek vezetői sem olyan körültekintők és óvatosak, mint amilyeneknek lenni kellene. A sebes hajtás, a vigyázathiány mindinkább nagyobb mérvet ölt s azok közül az emberek közül, akik csak kissé is vigyázatlanok, majdnem sorokat söpörnek el a vágtató kocsik, amelyeknek emberei talán arról értesültek, hogy a fővárosi rendőrség a háborúra való tekintetből a kihágásokat rendkívül könnyen veszi. Ha valakinek ideje volna ahhoz, hogy a háború négy hónapjában előfordult baleseteket összeadja, alighanem olyan számot kapna, amilyenről álmodni sem lehet. Ily körülmények között a minduntalan előforduló esetekre a leghatározottabban föl kell hívnunk a rendőrség figyelmét, mert hát ha a helyzet nem változik, maholnap olyan sebesültszállító vonatokat kell összeállítani, amelyek a főváros utcáiról szállítják a kórházakba azokat, akik a járműveknek és a rend hiányának esnek áldozatul. (Hangulatkép Budapestről.) A berlini „Lokalanzeiger" ezzel a címmel Budapestről keltezett cikket közöl. Szövetségestársunk mindkét fővárosában — hangzik a cikk — Bécsben és Budapesten a háború uralkodik a közvéleményen. Ipar és kereskedelem szintén a hatása alá kerültek. Budapesten magyar, osztrák és birodalmi német színeket viselnek az emberek. Főleg a Vörös Kereszt javára eladott rozettákat kedvelik. A kirakatokban Ferenc József király arcképe mellett Vilmos császár és a német trónörökös fotográfiája is helyet talál, valamint nem hiányzanak az ünnepelt német vezérek, Hindenburg, Kluck, Emmich és Beseler generálisok képei sem. Gyakran találkozhatunk a forgalmas utcákon német katonákkal, akik az osztrák és magyar bajtársak között igen jól érezhetik magukat. Még a birodalmi németnek oly kevéssé érthető bécsi dialektus, de még a nekik teljesen idegen magyar nyelv sem akadályozza a nagy barátkozást. A Kossuth Lajos utcában, a pestiek kedvelt korzóján, a következő jelenetet figyelhettem meg: Egy stramm berlini katona sétált itt. Igazi szőke germán volt, német egyenruhája feszült a testén, szájában virzsina. A sétálók, vasárnap lévén, ünnepi ruhában lépdeltek és a német katona nem is festett köztük rosszul tábori öltözékében. Vele szemben, ugyancsak csukaszürke tábori uniformisban magyar baka érkezett. A két katona egymásra nézett, azután pedig egymás elé léptek és kezet szorítottak. A német persze egy kukkot nem tudott magyarul, a magyar pedig, az alföld hamisítatlan fia, még nem avatódott be Goethe nyelvének titkaiba. A magyar azonban szó nélkül karonfogta a német bajtársat és a két katona a közönség élénk tetszése közben így folytatta vasárnapi sétáját. A német iró ezután még arról számol be, hogy a magyarok egyforma szeretettel vannak a német szövetséges katonáival, csak ugy mint a magyar és az osztrák katonákkal. Erre vonatkozólag,- vasúti utazása alatt is számos példát látott. (Gróf Tarnovszki kiszabadult.) Krakóból jelentik: Hire jár, hogy gróf Tarnovszki, az urakháza tagja, akit annak idején az oroszok túszként Lublinba vittek, most kiszabadult az orosz őrizet alól és visszautazott dzikovi várába. (Hazatérés Franciaországból.) Szombaton reggel a keleti pályaudvaron Rosner Ella, Rosner Juliska, Szakos Józsefné, Lányi Ilona és Zsisanyik Mariska érkezik haza Fjcsgjgggggzágból.