Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-21 / 293. szám

12 PESTI HÍRLAP ISK .november 21., szombat. Mindenesetre érdekes históriai momen­­tum­, hogy a huszadik században, melyet szeret­tek az egyéni szabadság, népjogok s a kultura korának hirdetni, több világrészben egy-egy ember parancsára több millió ember föltámad s otthagyva otthonát, gyilkolja egymást, ami­ből az látszik, hogy az uralkodókat a mai mo­dern világban is úgy követik a népek, mint az ókorban és középkorban, amikor azok ve­zérek­ is voltak. Úgy látszik, hogy a népek nem változtak, nem fejlődtek; vagy a modern ural­kodók is vezérek bizonyos tekintetben; mindesz­esetre ott látni sikereket, ahol az uralkodó nemzeti vezére is népének, ahol közös nemzeti eszme köti őket össze. Belga nemzet például sohasem volt, a belga állam se régi intézmény; tollát Albert hadi vállalkozása sem volt nemzeti akció, ha­nem egy rövidlátó fejedelem ügyetlen diplomá­ciai spekulációja, ezért bukott bele. Ezen az alapon bátran jelölhetik a párisi börzén Jeru­zsálem királyának is. Ez nem fog ártani Je­ruzsálemnek. • fj­­: ~ " Zsolt. Napi kírese Jen­ő főherceg a Hadsegélyző Hiva­talban. Jenő főherceg, a Hadsegélyző Hivatal fővéd­nöke, pénteken délelőtt 10 órakor báró Hazai Samu honvédelmi miniszter, Szmrecsányi István kamarai elöljáró és Kulinyi György alezredes, parancsőr­tiszt kíséretében látogatást tett a Hadsegélyző Hi­vatalban. A hivatal Váci­ utcai raktárában a lépcsőház­nál Kirchner Hermann altábornagy, a hivatal veze­tője, Csurda vezérhadbiztos, Fiessel ezredes és De­m­ián Ottó főhadbiztos fogadta. A főherceg Kirch­ner altábornagy kalauzolása mellett felment a má­sodik emeleti raktárba, ahol báró Hazai miniszter bemutatta neki Kirchner Hermannét, aki azután tovább kalauzolta a magas vendéget. Nagy és mara­dandó hatással volt a fenséges úrra az impozáns nagy munkaterem, ahol 315 úrihölgy dolgozik na­ponkint katonáink érdekében. Megnézte a felhalmo­zott készletet, a téli meleg óvó­ruhákat, kifejezést adott csodálatának a magyar közönség áldozatkész­ségén, ami — szerinte — hatalmas arányokban nyilvánult meg. Kijelentette, hogy a szeretetadomá­nyoknak ilyen tömegéről Bécsben fogalmuk sincs az embereknek; eleinte ő maga is azt hitte, hogy a lá­tott holmikat vásárlás útján szerezték be. Ziegler altábornagyné a nagy munkateremben fogadta és informálta az ott folyó munkáról; a főherceg itt megszólításával tüntette ki Melichár Mária kisasa­szonyt. Azután a raktárakba ment, ahol Demián Ot­tóné és leánya Demián Erzsike fogadták és mutat­ták meg a hatalmas gyűjteményt A nagy terembe visszatérve, a főherceg maga köré gyűjtötte a höl­gyeket és társaságukban lefényképeztette magát. Távozásakor Kirchner altábornagyné előtt a tapasz­taltak fölött legmelegebb elismerésének és köszöne­tének adott kifejezést és felkérte az altábornagynét, hogy elismerését tolmácsolja a buzgón tevékenykedő hölgyeknek is. A hölgyek háromszoros viharos él­jenzésben törtek ki, úgy ünnepelték a daliás­­ fő­herceget. A Váci­ utcából kíséretével gyalog ment át a Vörös Pálné­ utca 24. szám alatt levő hadikeztyű gyárba. Fél 12 órakor a képviselőházhoz érkezett, ott Kirchner altábornagy és Szász Károly, a képviselő­ház alelnöke, fogadták. Szász üdvözlő szavai után a főherceg a Hadsegélyző Hivatalba ment, ahol báró Hazai miniszter bemutatta neki Melichár Kálmán miniszteri tanácsost, a hivatal vezetőjének helyette­sét; a főherceg szemlét tartott a fogalmazói kar ter­meiben és nevét beírta a Székely Miklós lapszerkesz­tő által vezetett sajtókönyvbe; utána báró Hazai miniszter is beirta nevét. Innen a főherceg Simon­sits Elemér képviselőházi alelnök látogatására in­dult és az ő kalauzolásával részletesen megtekin­tette a képviselőház helyiségeit. Különösen érdekel­te az ülésterem, ahol mindenről kérdezősködött. Bá­ró Hazaihoz fordulva megkérdezte: — Hol ül a sajtó? Hát a előadók és a jegyzők hol ülnek? Megnézte a képviselőház üléspadjait és egye­sek neveit hangosan olvasta te. Minden nagyon tet­szett a főhercegnek: az ülésterem, a kupolacsarnok, a főrendiházi lépcsőház stb. A kupolacsarnok láttá­ra kamarai elöljárójához fordulva mondta: •M Ilyent nem látunk Bécsben­. Mindenütt és mindenkivel magyarul beszélt. Ha németül szóltak hozzá, azonnal magyarra fordí­totta a beszédet és kifogástalan magyar kiejtéssel válaszolt. A Hadsegélyző Hivatal gyűjtőosztályában sokáig gyönyörködött a dr Oroszy Géza vezetése mellett összeállított gyűjteményben, megszemlélte a hivatal összes kiadványait: a Hadsegélyző érmeket, katona garasokat, a mély nyomású levelezőlapokat, a számoló­cédulákat, a hivatalnak ajándékozott drá­ga ékszereket és az iránt is érdeklődött, hogy a jó­tékony alap javára miként értékesítik azokat. Kirchner altábornagy a Hadsegélyző érem egy dísz­példányát ajánlotta fel a királyi hercegnek, úgy­szintén Hazai miniszternek, akik látható örömmel és köszönettel fogadták a szép emléket. A főherceg a hivatal által jótékony célra forgalomba hozott ki­adványokból sokat vásároltatott magának. Távozá­sakor elismerését fejezte ki a látottak felett Kirch­ner altábornagynak és ismételten kiemelte, mennyi­re örvend, hogy oly kiválóan szép eredményt ért el a Hadsegélyző Hivatal. — Bámulom azt a nagy agilitást, amit harcoló katonáink és azok családjai érdekében kifejtenek Magyarországon. A kiváló szervezésnek tudható be a nagyszerű eredmény! — mondotta és felkérte Kirchner altábornagyot, hogy mondjon köszönetet nevében buzgó munkájukért a hivatal önkéntes munkaerőinek, majd melegen elbúcsúzván a megje­lent uraktól, a hivatal tagjainak szívélyes ovációja közben hagyta el a képviselőház épületét. ( Jenő főherceg budapesti látogatásai során pénteken délben váratlanul megjelent az Auguszta-Alarmak­a Katonai Biztosító Intézet palotájában berendezett karácsonyi doboz-kiállításán. Az üzlet­helyiségben igen élénk élet uralkodott, a közönség sorából sokan tartózkodtak a helyiségben, úgyszintén az Auguszta-Alap részéről is. A főherceg és a hon­védelmi miniszter a katonáknak szánt­ Auguszta ka­rácsonyi dobozt jött megnézni. — Igazán meglepő, — mondta —, mennyire tudják, hogy minek örül a katona és mire van szüksége. Majd megígérte, hogy örömmel pártolja a ne­mes mozgalmat. Jenő főherceg Erdélyi udvari fényképész mű­termébe is ellátogatott és lefényképeztette magát. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (örökbefogadás.) A király a­z é­­­s­e i Buday Izidor Kálmán miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházott földmivelésügyi mi­nisztériumi osztálytanácsos és Soltz (Scholtz) Dezső Miklós százados között utóbbinak örök­befogadása iránt Budapesten 1914. évi április hó 7-én, illetve Losoncon ugyanazon hó 18-án kötött szerződésnek az örökbefogadás tényére vonatkozó részét jóváhagyván. Bölsei Buday Izidor Kálmán magyar nemességét, „Bölsei" előnevét és címerét örökbefogadott fiára Soltz Dezső Miklós századosra és törvényes utódaira dijmentesen átruházta és egyúttal megengedte, hogy Soltz Dezső Miklós szá­zados és törvényes utódai eddigi családnevük elha­gyásával a jövőben a „Buday" családnevet hasz­nálják.­­ (Kitüntetés.) A király Bánki Ödön hajóskapitánynak, a m. kir. folyam- és tengerhajó­zási részvénytársaság „Zagyva" vontató hajója pa­rancsnokának, a „Vardar" szerb gőzhajó birtokba vételénél tanúsított tetterős közreműködéséért, a ko­ronás arany érdemkeresztet adományozta.­­ (Az új angol vezérkari főnök.) Manches­terből jelentik: A Manchester Guardian arról érte­sül, hogy Murray Wolf Jamest, az elhunyt Douglas tábornok helyére a birodalmi vezérkar főnökévé nevezték ki.­­ (Erzsébet királyné emlékezete.) Erzsé­bet királyné névünnepének évfordulója alkalmából ünnepi gyászistentisztelet volt a tabáni szerb tem­plomban is, ahol dr Zubkovics György budai szerb püspök tartotta a rekviemet Nedelkovics főesperes, Csamprák püspöki titkár és Stanisics grabocai zár­dafőnök segédletével. A templomban jelen voltak a budai és a pesti szerb hitközségek elöljárói, élükön Popovics V. István udvari tanácsos, országgyűlési képviselő elnökkel.­­ (Hősük halála.) Az országos magyar ki­rályi növénytermelési kísérleti állomás tisztikara gyászlapon jelenti, h­ogy az intézet első adjunktusa és aradi kirendeltségének vezetője, ifjabb Raszter Károly, a 26. közös gyalogezred tartalékos hadna­gya, századparancsnok, életének harmincharmadik évében hősi ha­lt halt az Ivangorod alatt vívott harcokban. Nagy Sándor, a 19-ik gyalogezred tartalékos hadnagya, akit az idén helyeztek a makói pénzügy­igazgatóságtól Budapestre, szeptember 8-án a Drina menti harcokban hősi halált halt. Harmincegy éves volt cs .özvegyet meg három árvát hagyott hátra. _ — (Halottak és sebesültek.) Az óriási ará­nyú háborúskodás­ ez idő szerint mindenek figyelmét leköti s a harctérről érkező híreken kívül más nem igen érdekli az embereket. Csakis ezzel magyarázható, hogy azok a halálo­zások és sebesülések, amelyek a békében élő magyar fővárosban történnek és pedig külön­böző balesetek alapján, úgyszólván semmi fel­tűnést sem keltenek, pedig meg lehet állapítani, hogy sok emberélet pusztul el és hogy a lakos­ság testi épsége állandóan veszélyben forog. Kétségtelen ugyan, hogy Budapesten rendes körülmények között is garázdálkodnak a villa­mosok, az autók és a különféle kocsik, megkö­vetelve a maguk áldozatait, de azért senki sem vonhatja kétségbe, hogy annyi baleset, mint most a háborús időben, sohasem történt. Alig múlik el nap, amikor a villamoskocsik, az autók, a frakkerek és a terhes szekerek embe­reket ne gázolnának el, nemcsak sebesüléseket, de halálozásokat is okozva. Így azután nem­-­ csak a harctereken, de a fővárosban is egyre szaporodnak az áldozatok. Úgy látszik, hogy a megváltozott körülmények között a rendre hiá­nyosabban őrködnek föl és ennek következté­ben a járművek vezetői sem olyan körültekintők és óvatosak, mint amilyeneknek lenni kellene. A sebes hajtás, a vigyázathiány mindinkább nagyobb mérvet ölt s azok közül az emberek közül, akik csak kissé is vigyázatlanok, majd­nem sorokat söpörnek el a vágtató kocsik, ame­lyeknek emberei talán arról értesültek, hogy a fővárosi rendőrség a háborúra való tekintetből a kihágásokat rendkívül könnyen veszi. Ha va­lakinek ideje volna ahhoz, hogy a háború négy hónapjában előfordult baleseteket összeadja, alighanem olyan számot kapna, amilyenről ál­modni sem lehet. Ily körülmények között a minduntalan előforduló esetekre a leghatáro­zottabban föl kell hívnunk a rendőrség figyel­mét, mert hát ha a helyzet nem változik, ma­holnap olyan sebesültszállító vonatokat kell összeállítani, amelyek a főváros utcáiról szállít­ják a kórházakba azokat, akik a járműveknek és a rend hiányának esnek áldozatul.­­ (Hangulatkép Budapestről.) A berlini „Lokalanzeiger" ezzel a címmel Budapestről kelte­zett cikket közöl. Szövetségestársunk mindkét fő­városában — hangzik a cikk — Bécsben és Buda­pesten a háború uralkodik a közvéleményen. Ipar és kereskedelem szintén a hatása alá kerültek. Bu­dapesten magyar, osztrák és birodalmi német szí­neket viselnek az emberek. Főleg a Vörös Kereszt javára eladott rozettákat kedvelik. A kirakatokban Ferenc József király arcképe mellett Vilmos csá­szár és a német trónörökös fotográfiája is helyet talál, valamint nem hiányzanak az ünnepelt német vezérek, Hindenburg, Kluck, Emmich és Beseler generálisok képei sem. Gyakran találkozhatunk a forgalmas utcákon német katonákkal, akik az osz­trák és magyar bajtársak között igen jól érezhetik magukat. Még a birodalmi németnek oly kevéssé érthető bécsi dialektus, de még a nekik teljesen idegen magyar nyelv sem akadályozza a nagy ba­rátkozást. A Kossuth Lajos­ utcában­, a pestiek ked­velt korzóján, a következő jelenetet figyelhettem meg: Egy stramm berlini katona sétált itt. Igazi szőke germán volt, német egyenruhája feszült a testén, szájában virzsin­a. A sétálók, vasárnap lé­vén, ünnepi ruhában lépdeltek és a német katona nem is festett köztük rosszul tábori öltözékében. Vele szemben, ugyancsak csukaszürke tábori uni­formisban magyar baka érkezett. A két katona egy­másra nézett, azután pedig egymás elé léptek és ke­zet szorítottak. A német persze egy kukkot nem tudott magyarul, a magyar pedig, az alföld hami­sítatlan­ fia, még nem avatódott be Goethe nyelvé­nek titkaiba. A magyar azonban szó nélkül karon­fogta a német bajtársat és a két katona a közönség élénk tetszése közben így folytatta vasárnapi sétá­ját. A német iró ezután még arról számol be, hogy a magyarok egyforma szeretettel vannak a német szövetséges katonáival, csak ugy mint a magyar és az­ osztrák katonákkal. Erre vonatkozólag,-­ vasúti utazása alatt is számos példát látott.­­ (Gróf Tarnovszki kiszabadult.) Krakó­ból jelentik: Hire jár, h­ogy gróf Tarnovszki, az urakháza tagja, akit annak idején az oroszok­ túszként Lublinba vittek, most kiszabadult az orosz őrizet alól és visszautazott dzikovi vá­rába.­­ (Hazatérés Franciaországból.) Szomba­ton reggel a keleti pályaudvaron Rosner Ella, Ros­ner Juliska, Szakos Józsefné, Lányi Ilona és Zsi­sanyik Mariska érkezik haza Fjcsgjgggggzágból.

Next