Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-24 / 296. szám
1914. november 24., kedd. PESTI HÍRLAP A képviselők nagy örömmel konstatálták, hogy a nemzeti kölcsönjegyzésnek milyen nagy sikere van a vidéken, még a nemzetiségi lakosság körében is. Angyal József háznagy elmondotta például, hogy a kerületéből bevonult tót nemzetiségű katonák a harctérről tömegesen írtak haza levelet a hozzátartozóiknak, hogy megtakarított pénzükből jegyezzenek hadikölcsönt, mert azt hallották, hogy a hazának pénzre van szüksége. A képviselőháznak szerdán csak formális ülése lesz. Felolvassák az új ülésszakot egybehívó és megnyitó királyi kéziratot, amelyet délután négy órakor a főrendiházban is kihirdetnek. A formalitáson kívül azonban a képviselőház ülésének lesz más tárgya is; a kormány több törvényjavaslatot terjeszt elő, köztük a megyei tisztviselők megbízatásának meghosszabbításáról, a hadikölcsön pénztárról, a moratóriumról, az élelmiszerárak hatósági megállapításáról és esetleg a hadbavonultak családjainak támogatásáról. Alkalmasint szóba kerül a képviselőházban az általános helyzet is, minden bizonynyal az ellenzék részéről történő felszólalások kapcsán. A néppárt a minap tartott értekezletén gróf Zichy Aladár elnöklésével abban állapodott meg, hogy javasolni fogja a többi ellenzéki pártnak, hogy a képviselőház ülésén az ellenzék egységesen lépjen fel és az öszszes pártok részéről egy felszólalás legyen. A függetlenségi párt elnöki tanácsa legutóbbi ülésén gróf Károlyi Mihályt bízta meg a párt álláspontjának a kifejtésével, úgy, hogy ha a néppárt tervét az ellenzéki pártok magukévá teszik, akkor az egész ellenzék részéről gróf Károlyi Mihály fog beszélni. Ebben az ügyben egyébként a függetlenségi párt elnöki tanácsa értesülésünk szerint kedden este hat órakor értekezletet tart. Gróf Tisza István miniszterelnököt szerda reggelre várják haza. Kormánypárti körökből azt halljuk, hogy kedden Bécsben koronatanács lesz, amelyen gróf Tisza István beszámol audienciájáról a német császárnál. Kormánypárti körökben mondják, hogy gróf Tiszának a német főhadiszállásra való elutazását sem közös miniszteri értekezlet, hanem koronatanács határozta el. Az ellenzék körében úgy tudják, hogy gróf Tisza István miniszterelnök a helyzetről nyilatkozni fog, mégpedig vagy egy interpellációra, vagy pedig napirend előtt való felszólalásra adandó felelet alakjában. Képviselők a harctéren és a háború jótékonysági szolgálatában. A képiselőház tagjai közül részben közvetlenül a háború kitörésekor, részben a háború folyamán igen sokan vonultak be szolgálattételre a hadrakelt seregekhez. A képviselőház ügyeit vezető Szász Károly alelnök kezdeményezésére a Ház hivatalainál most van folyamatban mindazon adatok egybegyűjtése, amelyek a hadbavonult képviselőkre és általában arra vonatkoznak, hogy a képviselőház tagjai a háborúval összefüggő intézkedések, országos és helyi segítőakciók ügyeiben milyen mértékben vesznek részt. A m már beérkezett adatok szerint a Ház tagjai közül összesen hatvanan teljesítenek a legszorosabb értelemben vett katonai szolgálatot; névsorukat következő gróf Andrássy Géza önkéntes gépkocsizó őrnagy, augusztus 11-én soronkivül lépett elő őrnagygyá; gróf Andrássy Sándor a királyi magyar önkéntes gépkocsizó testület parancsnoka, hadnagyból november 7-én főhadnagggyá soron kívül lépett elő; gróf Bánffy Miklós önkéntes gépkocsizó parancsőrtiszt, népfölkelő hadnagy, egészségi okokból szabadságolva; Bárczay Ferenc tartalékos főhadnagy, automobilos parancsőrtiszt; Benedek János népfölkelő hadnagy, századparancsnok; Beöthy Pál honvédhuszárkapitány; ő felsége augusztus 22-én soron kívül léptette elő kapitánynyai; gróf Bethlen István népfölkelő huszárhadnagy, parancsörtiszt; gróf Bethlen Pál tartalékos huszárhadnagy, parancsörtiszt; báró Bornemissza Elemér hadnagy, automobilos parancsőrtiszt; Bottlik István szolgálaton kívüli hadnagy; Bródy Ernő népfölkelő hadnagy, századparancsnok; gróf Csáki Gusztáv tartalékos hadnagy; Cziffre Kálmán szolgálatonkívüli honvédhuszárhadnagy; Dániel Pál szolgálatonkívüli honvédhadnagy; Egry Béla önként jelentkezett mint népfülkelő hadnagy, gróf Esterházy Mihály hadnagy, pótszázadparancsnok; gróf Esterházy Móric honvédhadnagy, parancsőrtiszt, betegség miatt tartósan szabadságolva; szeptember 20-án az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása miatt legfelső dicsérő elismerésben részesült; Farkas Pál tartalékos hadnagy, megsebesült október 20-án, kartüvős; Horváth Mihály honvédezredorvos, Vörös Kereszt kórházi vezető főorvos, Huszár Károly (sárvári) közember, majd őrmester, betegség miatt szabadságolva; II.lódy-Szabó János népfölkelő huszákrhadnagy; Jakabffy Elemér népfülkelő husisárhadnagy; Jaross Vilmos a magyar királyi önkéntes gépkocsizó testület hadnagya, önként birntközett: Jákai Géza szolgálatonkivüli honvédhadnagy; Kállay Ubul szolgálatonkivüli huszárhadgróf Károlyi József, az önkéntes automobiltestület hadnagya; Kobek Kornél, az önkéntes gépkocsizó testület hadnagya, parancsőrtiszt; báró Montbach Imre tartalékos huszárhadnagy; Morvay Zsigmond pót. őrv.; Markavica Milenko hadnagy; Németh Károly szolgájótonkivüli főhadnagy, parancsőrtiszt, autóosztagparancsnol, október 26-én soronkívül nevezték ki főhadnagyit.Gá. gróf Xiczky Pál huszárhadnagy, jelenleg beteg; Okolicsányi Zsedényi Ede szolgálatonkívüli huszárfőhadnagy; Oslffy Lajos önkéntes jelentkezés folytán autószolgálatot teljesített szeptember 29-éig, autóbaleset folytán szabadságolva; őrgróf Pallavicini György huszárhadnagy, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért november 22-én legfelső királyi elismerésbenértesült; Palugyay Móric népfülkelő hadnagy, gépkocsizó parancsőrtiszt, Papp Zoltán népfülkelő hadnagy,századparancsnok; gróf Pálffy Sándor nyugalmazott huszárszázados; báró Podmaniczky Endre szolgálaton kívüli huszrárőrnagy; gróf Pongrácz János hadnagy, az önkéntes gépkocsi-testületnél; a hadjárat alatt a román koronarend középkeresztjét kapta; Ireszty Elemér népfölkelő hadnagy, századparancsnok; Iribicsevics JSzveozár népfölkelő; Ráth Endre népfölkelő hadnagy, a hadjárat elején Franciaországban hadifogoly volt; Zsankr Aurél tartalékos hadnagy; Rudnay Béla tartalékos hadnagy, parancsőrtiszt, jelenleg kormánybiztos; gróf Leher-Thoss Béla huszárkapitány, báró Solymosy Ödön honvédszázadosból őrnagygyá lépett elő a tartalékban november 7-én; gróf Somsich Tihamér főhadnagy, századparancsnok; Szabó István (győrzámolyi) százados, egészségügyi osztagparancsnok; Szinyei Merse Félix népfölkelő hadnagy; Szluha Pál szolgálatonkívüli főhadnagy, betegség miatt tartósan szabadságolva; Sztranyavszky Sándor tartalékos huszárhadnagy; Szüllő Géza a magyar királyi automobiltestület tagja, parancsőrtiszt; gróf Teleki Ferenc népfölkelő hadnagy; gróf Tisza Kálmán honvédhuszárkapitány, október 11-én soron kívül századossá lépett elő; Vagyon Árpád tartalékos hadnagy; Vermes Zoltán népfölkelő hadnagy, századparancsnok; gróf Wenkhein László tartalékos hadnagy; gróf Vorneticzky János önként jelentkezett; Zalán Gyula tartalékos hadnagy, november 22-én Przemysl várában az ellenség előtt tanúsított vitát magatartásáért a hadiékitményes katonai érdemérmet kapta A hadbavonultakon kivül természetesen számosan vannak olyan országgyűlési képviselők, akik a háború által szükségessé vált egyéb teendők ellátásában résztvesznek. Így a Házhoz érkezett adatok szerint összesen tizenöten teljesítenek hadicélú szolgálatot részben mint az önkéntes őrsereg tagjai, részben mint miniszteri biztosok. Az önkéntes őrseregben főparancsnokok gróf Andrássy Gyula, Berzeviczy Albert és Szterényi József; parancsnokok Múzsa Gyula és Schmidt Károly. Vargha Gábor az általa szervezett szentgotthárdi önkéntes őrsereg parancsnoka. Miniszteri biztosok Almásy László, Kiss Emi, Lányai István, Mihályi Péter, Pál Alfréd, gróf Pejacsevich Márk, Ilakovezky Iván, Studnyánszky György, Stécky Sándor, báró Tallián Béla. E névsorban nincsenek benne azok, akik a képviselőház által kibocsátott kérdőívet nem töltötték ki. A Vörös Kereszt szolgálatában a képviselőház tagjai közül huszonnégyen állanak mint főmegbizottak, illetőleg mint megbízottak: Darányi Ignác és gróf Semsey László főmegbizottak, Bolgár Ferenc, gróf Karácsonyi Jenő, a Mentő-Egyesület elnöke, Lukács György, Pirkner János, Simon Elemér, Szmrecsányi György és gróf Zichy János főmegbízotthelyettesek, Csuzy Pál Erdélyi Sándor, Fablonc Árpád, Fodor Kálmán, Hajós Kálmán, gróf Haller József, Hámos Aulal, Krolopp Hugó, báró Madarassy-Beck Gyula, Miskolczy Imre, Atkolics Dániel, báró Radvánszky Antal, gróf Széchenyi Emil, Sztankovánszky Imre és Szutrélyi Lipót megrbizottak. Körülbelül száznegyven képviselő az országos és helyi társadalmi akciókban vesz részt. A Ház tagjai közül három mindenesetre hiányozni fog az ülésekről, még pedig gróf Pejacsevich Tivadar és Hédervin Lehel, akik tudvalevően Franciaországban internálva vannak és Zlinszky István, aki Franciaországból szerencsésen Madridba jutott, de onnan eddig még nem tért vissza. Egyházi élet. Két új evangélikus lelkész, Scholtz Gusztáv evangélikus bányakerületi püspök Bánszky György és Heinz Lajos lelkészjelölteket, miután a lelkészi vizsgát sikeresen kiállották, felavatta. Bánszky Orosházára ment segédlelkészül, Heinz pedig a torzsai egyháztól kapott kápláni meghívást. A háború és az ostyák. Az a rendelet, amely a lisztfajtákat és a lisztnek keverési arányát határozza meg, a katholikus egyházi hatóságokat is közelebbről érintette, mert az egyházi rendelkezések szerint a szentmiséhez és az áldoztatáshoz használandó ostyának tiszta gabonalisztből kell készülnie. Ezért dr Csernoch János bíboros hercegprímás most kiadott XXIV. számú főpásztori körlevelében meghagyja a plébániák templomai és az egyéb templomok vezetőinek, hogy idejében gondoskodjanak az ostyák sütéséhez szükséges csekély mennyiségű tiszta gabonalisztről, esetleg szerezzék be az ostyákat azoktól az apácazárdáktól, melyek ezeknek készítésével foglalkozni szoktak. Új bíborosok. Római információk szerint a legközelebb tartandó konzisztóriumon a pápa bíborosokká kreálja Frühwirt müncheni és Scapinelli bécsi nunciusokat, valamint Balfré di Bouzo vercolli-i érseket, aki a pápával együtt végezte tanulmányait. 9 !A nemzet kölcsöne. A jegyzés utolsó napján a közönség érdeklődése a hadikölcsön iránt tetőpontra hágott. Annyian talán egy nap sem tolongtak a jegyzőhelyek előtt, mint a mai zárónapon, úgy, hogy több oldalról hangoztatták azt a felfogást, hogy különösen a vidéken ki kellene tolni a jegyzés határnapját. Kétségtelen jele ez annak, hogy az elért nagyszerű eredmény nem merítette ki erőforrásainkat és korántsem jutottunk el gazdasági erőfeszítésünk határához. Jóleső érzéssel tölti el a magyar közélet vezérembereit, hogy a nemzet életrevalóságáról ilyen tapasztalatot szerezhettek. Alább közöljük báró Madarassy-Beck Marcelnek, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatójának véleményét, amelyben figyelemreméltó, hogy a pénzember is morális erők diadalát látja a hadikölcsön korszakos eredményében. A hadikölcsön sikeréről báró Madarassy-Beck Marcel a következőket írja: Most, hogy hatalmas arányaiban kibontakozik már előttünk a magyar hadikölcsön fényes sikere, bevallhatjuk már, hogy a magyar közgazdasági élet legalaposabb ismerői sem voltak elkészülve erre a milliárdot megközelítő nemzeti erőkifejtésre. Még mi magunk, bankvezetők is, akik előtt napról-napra folynak le az ország gazdasági eseményei és akik mindig rendületlen bizalommal voltunk eltelve Magyarország gazdasági erőproduktivitásának lehetőségei iránt, a siker ily mértékére, valljuk be mostan, magunk sem számítottunk. Amikor a kölcsön eszméje fölmerült, még az optimisták is közülünk a 400—500 millió között ingadoztak, de hogy ily hatalmas eredményt fogunk elérni és pedig ily rövid napok alatt, arra közülünk senki sem számított. És itt emlékeznünk kell Telaszky pénzügyminiszter szavaira, aki már akkor is elsőnek utalt arra ,hogy ily komoly időkben a jegyzések eredményének taksálásában számolnunk kell igenis oly faktorokkal, amelyek egyéb, normális időkben nem kerülnek felszínre. A Mária Terézia idejéből fenmaradt mondásnak, hogy „vitám et sanguinem sed avonam non" ellenére bebizonyult most, hogy „zabunkat" is odaadjuk, ha kell, amire különben épen a mostani hadviseléshez ép olyan szükség van, mint a véráldozatra. Különösen érdekes a jegyzés sikerének megítélésénél, hogy a mindig nagyra értékelt, de immobilizált vagyontömegek ellenére, módot találtunk gazdasági erőinknek mobilizálására, és azoknak a hadviselés szolgálatába való állítására, ami annál inkább megbecsülendő, mert hiszen ez a siker a külföld hosszú éveken át való tartózkodása és a gazdasági naaltás esztendei után következett el. Ha tehát magyarázatát akarjuk adni ennek a szinte szenzációs sikernek, amely egy eddig külföldi hitelre szorult országban példa nélkül való, elsősorban nem a számokban kifejezhető gazdasági erőkben, hanem a morális erőkben, az önzés és az egyéni érdekek elnyomásában lehet csak azt megkeresnünk. A pénzintézetek részére is meg kell követelnünk azt az elismerést, hogy nem gondolva saját érdekeikre, évek küzdelmes munkájával fölhalmozott betéteikkel önzetlenül és készséggel állottak a hazafias akció szolgálatába. De kár volna egyáltalán megzavarni azt a ritka harmóniát, amely a kölcsönjegyzésnél a nemzet minden rétegénél egyaránt megnyilvánult. A főpapság, élén a hercegprímással, mobilizálható vagyonának jelentékeny részét adta ide a hadikölcsön céljaira és kivette önzetlenül részét ebben a harmonikus összeműködésben a magyar sajtó is, amelynek értékes befolyása az ország közvéleményére sohasem bizonyult be oly eklatánsan, mint ez alkalommal. A sajtó gazdasági téren is kitűnő fegyvertársnak bizonyult. Ez a harmónia különben a kisebb jegyzések tömegénél is örömmel konstatálható volt. Vidéki jegyzők, falubírák, háztartásbeli alkalmazottak levelei tömegestül kerülnek most a bankok archívumába és tanulságai lesznek annak, hogy e nehéz időkben a gazdasági áldozatkészség a népesség legmélyebb rétegeibe is elhatolt. Sőt föl kell jegyeznünk azt is, hogy népünk közgazdasági érettsége fejlettebb, semmint hittük volna és hogy senki sincs ebben az országban, aki a magyar állam erejében, megalapozottság