Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-01 / 273. szám

" A diplomácia Etullsssái migyl. Miért volt a cár magántitkára Nisben? Szófia, okt. 30. "•A szófiai szerb követség a nisi szerb kor­©lánytól a következő kommünikét kapta közlés végett: „A szerb királyi követ fel van hatal­mazva annak kijelentésére, hogy egynéhány szófiai lapnak azon jelentése, hogy Savinszky szófiai orosz követ a szerb kormány megbízá­sából külön misszióban járt volna el a bolgár k­irályi kormánynál és ezen misszióját utolsó nisi tartózkodása alkalmával kapta volna meg, nem felel meg a valóságnak, ahogy egyáltalában Savinszky nisi tartózkodásának tisztán privát jellege volt. A szerb skupstinát azért hívták össze, hogy egynéhány olyan ter­mészetű kérdést tárgyaljon meg, melyek ez idő szerint igen sürgősek és megtárgyalhatók. Ilyen intézkedések történtek a többi hadviselő államokban is." Szófia, okt. 30. (Szófián át.) Tegnap este érkezett meg Nisbe Sándor trónörökös. A közönség ünne­pélyesen fogadta. Megérkezése után összeült a koronatanács. Sándor trónörökös a szkupsti­na megnyitása után visszatér a főhadiszál­lásra. Bukarest, okt. 31. Sabler, az orosz cár m­egántitkára és Saviniszky szófiai orosz követ­éisbe való uta­zását a román mértékadó körök élénken kom­mentálják. Egy magas rangú diplomata a bukaresti orosz újságírók előtt így nyilatkozott az utazás körülményeiről: — Az orosz cár magántitkárának és Savinszkynek útját mértékadó tényezőink nagyon fontos eseménynek tartják,, amely minket is nagyon érdekel. Ahogy meg­tudtam győződni — maguktól a minisz­térium tagjaitól hallván a dolgot — a szi­tuáció most a következő: Oroszország­­mindenáron követeli, hogy Románia áll­jon melléje. Románia pedig azt válaszolta erre a lépésre, hogy ezt nem teheti meg,, már csak Bulgária miatt sem. Oroszország missziója most odairányul, hogy Bul­gáriának Macedóniát megszerezze Szer­biától. A kérdéses macedón területek ellenében nem kívánja Bulgária fegyveres segítségét, hanem csupán csak annyit, hogy ez ellenszolgálat fejében engedje meg, hogy bolgár területen keresztül kato­nai transzportokat vitethessenek Szerbia részére. Maga a szerb kormány nem dönthet a szerb skupstina beleegyezése nélkül, ezért e feltételekről meg kell kér­deznie a szerb parlamentet. Ennek az egész tervnek azonban heves ellenségei vannak Szerbiában, elsősorban maga Sándor trónörökös, aki úgy véli, hogy Bulgária fenti feltételéről egyáltalában nem is lehet tárgyalni. Itt jegyezzük meg, hogy a szófiai félhiva­talos Kambana tegnapi számában feltűnő helyen a következőket jelenti: — Savinszky, aki visszatért Nisből, ki­jelentette, hogy Nisben azt a benyomást sze­rezte, hogy a szerb kormánykörök egyik része kívánja a békekötést Ausztria-Magyar­országgal. Jó monarchia és a háború. Tisza a király előtt Bécs, okt. 31. A király ma délelőtt egy óra hosszat tartó sau­lonkihallgatáson fogadta gróf Tisza István minisz­terelnököt. Este a miniszterelnök visszautazott Bu­dapestre.. Bécs, okt. 31. Gróf Tisza István miniszter­elnök mai kihall­gatásán — mint a. N. W. Tgbl. Budapestről érté­sül — alkalmasint az országgyűlésnek november végére rövid ülésszakra való egybehivása iránt tett előterjesztést. Az országgyűlés tanácskozásának leg­fontosabb tárgya a törvényhatósági tisztviselők mandátumának meghosszabbítása lesz. PESTI HÍRLAP 1914. november L. vasárnap. Rendelet a kenyérről Ausztriában. Bécs, okt. 31. A Wiener Zeitung holnapi száma két mi­niszteri rendeletet közöl, amelynek célja, hogy a kenyér és sütemény előállításánál korlátozzák a búza- és rozsfogyasztást. Az egyik rendelet megállapítja, hogy ez év december 1-től kezdő­dőleg a kenyér előállításánál oly lisztkeverék használandó, amely legfölebb 70% részben tar­talmaz búza- vagy rozslisztet, a többi árpa, ten­geri burgonya, liszt vagy burgonyapép. A má­sik rendelet betiltja­­a vendéglőknél és kávéhá­zaknál ezideig szokásos sütemény kicserélést és visszaküldést, hogy ilyképen is elejét vegyék a pazarló fogyasztásnak. Ez intézkedés egészség­ügyi szempontból is jelentőséggel bír. Mindkét intézkedés részét képezi azon intézkedések so­rozatának, amelyeket a kormány tervbe vett, hogy a háború tartamára biztosítsa a kenyér­szükséglet zavartalan fedezését. A honvédelmi miniszter a főiskolai ifjú­sághoz. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter felhívást bocsátott ki a főiskolai ifjúsághoz az altisztképző-iskolába való belépés iránt. A fel­hívás szerint az iskolába felvehetők önként be­lépő tizenhét-h­úsz és h­uszonegy-huszonkét éves főiskolai hallgatók, mint egyévi önkéntesek és mindazok, akik már állítási kötelezettségüknek végleg eleget tettek és főiskolai hallgatók, vagy azok voltak, mint önkéntesek csak a háború tar­tamára. A felhívás tartalmazza a „főiskolai ön­kéntesek altisztképző iskolájába" való felvételi kérvények felszerelésére és benyújtására vonat­kozó utasítást. Ezt a felhívást a kérvényminták­kal együtt Lenh­ossék Mihály egyetemi rektor külön hirdetményben közölte a főiskolai ifjú­sággal. Vitézségi érem átnyújtása a szemklinikán. Az első számú egyetemi szemklinikán ápolnak egy osztrák katonát, aki súlyosan meg­sérült a szemén és akit bátor magatartásáért a vitézségi éremmel tüntettek ki. Az érem átadása most ment végbe a klinikán szerény házi ünnep­ség keretében. Az igazgató adta át a kitüntetést a hős harcosnak a többi szemsérült jelenlétében, akik között már másoknak a kórházi köntösét is díszíti a vitézségi érem. A népfölkelés behívása és az ipari bizottság. Bécs, okt. 31. A kereskedelmi és ipari állandó bizottság beadványt intéz a landwehrminisztérium­hoz, amelyben azt kéri, lehetőleg hosszabb időre nyújtsák a népfelkelésre kötelezettek szemléje és behívása k­özti időközt, hogy ilyképen lehetséges­sé tegyék azt, hogy az egyes ipari és kereskedel­mi üzemeknek kellő alkalmuk legyen a megfelelő minősítéssel és gyakorlattal bíró személyzet pót­lásáról gondoskodni. Osztrák miniszterek Galíciában, Bécs, okt. 3. Az osztrák kereskedelemügyi miniszter és az osztrák földmivelésügyi miniszter holnap Galíciá­nak ama vidékeire utaznak, amelyet az oroszok meg­szállottak volt, de ahonnan már ismét ki is vonul­tak. A miniszterek a helyszínen fogják megállapí­tani az oroszok által okozott károkat. Hősük jutalma. A király az ellenség előtt tanúsított igen eredmény­teljes szolgálatainak elismeréséül Czeisberger János ve­zérőrnagynak, a 109. népfölkelő­ gyalogdandár parancsno­kának, továbbá az ellenség előtt tanúsított vitéz és ered­ményteljes magatartásának elismeréséül Czitó Károly vezérőrnagynak, a 22. honvédlovasdandár parancsnoká­nak a hadidiszitményes Lipót-rend lovagkeresztjét ado­mányozta; az ellenség előtt elesett Krauss Manó őrnagy­nak, beosztva a 17. népfelkelő-gyalogezredhez, valamint Hegedűs Pál ezredesnek, a kassai 5. honvédhuszár­ezred parancsnokának, kisruszkai Cserépi Árpád alezredesnek, a szegedi 3. honvédhuszárezred parancsnokának és Virá­nyi Ferenc marosvásárhelyi 9. honvédhuszárezredbeli al­ezredesnek az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a hadidiszítményes 3. osztályú vaskorona­rend lovagkeresztjét adományozta; tardoskeddi Benke Béla ezredesnek, a 76. honvédgyalogdandár parancsnoká­nak és Latzin Rajmund ezredesnek, a kolozsvári 21. honvédgyalogezred parancsnokának, az ellenség előtt ta­núsított bátor és eredményteljes magatartásuk elismeré­séül a hadidiszitményes 3. osztályú vaskorona-rendet adományozta. A hadidiszitményes katonai érdemkeresz­tet adományozta, az ellenség előtt teljesített kiváló szol­gálatainak elismeréséül Szemere Kálmán 10. népfelkelő­huszárosztálybeli századosnak, és az ellenség előtt tanú­sított vitéz magatartásuk elismeréséül körpénye­si Kontz Sándor kolozsvári 21. és Krusina Manó nagyszebeni 23. honvédgyalogezredbeli alezredeseknek, szinóbányai Krá­mer Ernő 5. honvéd tábori ágyús- és Meder Aladár ko­lozsvári 21. honvédgyalogezredbeli századosoknak, Kala­pis János és Aranyossy Béla szabadkai 6. honvéd­gyalogezredbeli századosoknak, továbbá vekerdi Olasz Ödön, Thomka Zoltán és Polgár Sándor sze­gedi 3. és Tóthvárady-Asbóth István marosvásárhelyi 9. honvédhuszárezredbeli századosoknak. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül óvári Szeőke Bálint szegedi 3. és Hüttner József kassai 5. honvédhu­szárezredbeli őrnagynak, Várady Dániel kassai 5. hon­védhuszárezredbeli századosnak. Nagy Pál brassói 24.. honvédgyalogezredbeli és Bányai Kálmán 5. honvéd tá­bori ágyusezredbeli alezredeseknek a katonai érdemke­reszthez a hadidiszitményt adományozta és elrendelte, hogy ugyanez alkalomból náduavardi Debreczenyi Ist­ván 1. honvédhuszárezredbeli, a vezérkarhoz beosztott századosnak, ujfalusi Ujfalussy Gábor debreceni. 2 . Ró­zsaffy Andor szegedi 3., görgői és toporci Görgey Miklós, Körmendy-Ékes Károly és szmrecsányi Szmrecsinyi Adolfján kassai 5., bonyhádi Perczel Ármánd marosvár­sárhelyi 9. honvédhuszárezredbeli, Kovács Antal nagy­szebeni 21. honvédgyalogezredbeli és Neu Gyula 8. hon­véd tábori ágyusezredbeli századosoknak, báró Kaas Ede debreceni 2., Hasztinger Ferenc kassai 5., Kövesi Ferenc és Slaberstumpf Jenő szegedi 3. honvédhuszárezredbeli, Szalontay József kolozsvári­­21., Zipszer Ödön, Kiss Ist­ván I., nagybarcsai Barcsay Ádám és Kiss István II-nagyszebeni 23., Hoffmann Artúr és Gladits Pál brassói 24. honvédgyalogezredbeli főhadnagyoknak és Szimics János kolozsvári 21. honvédgyalogezredbeli hadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék és ír bronz katonai érdemérem a katonai érdemkereszt szalagján ki­utaltassák. A király dr Sárdi Elemér tartalékos főorvosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásá­nak elismeréseül a koronás arany érdemkeresztet a vitéz­ségi érem szalagján, "Wagner Károly zászlósnak a II. osz. ezüst vitézségi érmet, Gömbös Gyula, a vezérkarhoz be­osztott főhadnagynak, Tatay Tihamér budapesti 30. hon­védgyalogezredbeli főhadnagynak és Csete József szol­gálaton kivüli viszonybeli főhadnagynak a hadidiszit­ményes katonai érdemkeresztet és Czulik Alajos cs. és kir. 44. gyalogezredbeli őrnagynak a hadidiszitményt a katonai érdemkereszthez adományozta és elrendelte, hogy ugyanez alkalomból nagymegyeri Raics Károly budapesti 30. honvédgyalogezredbeli őrnagynak, Komáromy-Ben­yér István budapesti 30. honvédgyalogezredbeli száza­dosnak, Vályán L­ázló budapesti 30., Kovács Gyula sza­badkai 6. honvédgyalogezredbeli főhadnagyoknak, Kre­pelka Iván 10. népfelkelő-huszárosztálybeli főhadnagy­nak, Hadzsics György szabadkai 6. honvédgyalogezred­beli hadnagynak, Flesch József, Mance Iván, Vlaiszavlje­vics Dusán és Filipovics Mátyás károlyvárosi 26. népfel­kelő-gyalogezredbeli tartalékos hadnagyoknak, Borovac Mile, Hirschl Zsigmond és Szlavnics Rankó népfelkelő hadnagyoknak a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adas­sék és a bronz katonai érdemérem a katonai érdemke­reszt­­ szalagján, kiutaltassék. A hadsereg főparancsnoksága dicsérő elismerésben részesítette az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartá­sukért Tragor Károly marosvásárhelyi 9., Késmárky Béla kassai 5., Demeter Lajos szegedi 3. és Kovács Albert ma­rosvásárhelyi 9. honvédhuszárezredbeli századosokat, Maczky Emil és Szántó Gyula marosvásárhelyi 9., már­kus- és batizfalvi Máriássy László és Serly Károly kas­sai 5. honvédhuszárezredbeli főhadnagyokat, Baló Ben­jámin debreceni 2. és Fogl József marosvásárhelyi 9. honvédhuszárezredbeli hadnagyokat, Cseley Andor kas­sai 5. és Werthemstein Henrik debreceni 2. honvédhu­szárezredbeli tartalékos hadnagyokat, B­ruckner Ervin 1. honvéd lovastüzérosztálybeli hadnagyot és dr Simonyi Árpád 11. honvédlovashadosztálybeli ezredorvost.­­ A balkánhaderők főparancsnoksága soronkívül előléptette a szolgálaton kívüli viszonyban századossá Csete József szolgálaton kívüli viszonybeli főhadnagyot, továbbá a tényleges állományban hadnagygyá Pfeffer Vince zász­lóst és a tartalékban tartalékos hadnagygyá Eisner Fe­renc zászlóst. A társadalom és a f­ábor is. Katonáink karácsonya. A szeretet ünnepe az idén a népek millióit gyűlölködésben találja. A béke angyala elszállott tőlünk és fenyőgalyon égő viaszgyertyák örömteljes lángja helyett hazánk határain zord fenyvesek tö­vében magasan lobog a tábortűz. Apák, fiuk, test­vérek ülik körül rideg elhagyatottságban messze tőlünk, azoktól, akiket szeretnek és akikre szerető aggódással gondolunk. Ha népek milliói gyű­lölködnek is, mi testvérek, akik együtt érezve, együtt küzdünk a hazáért, ne­­törüljük ki szívünkből a Megváltó emlékét és ünnepeljük meg születésének örömnapját úgy, ahogy a rendkívüli helyzet ün­neplésünk kereteit megszabja. A gondolat, a közös érzés összefűz bennünket harcban levő szeretteink­kel és ha nem is látjuk őket, találunk arra módot, hogy megemlékezésünkkel karácsony napját együtt üljük meg. A távolságot áthidalja az az eszme, ame­lyet Lánczy Leóné a Gyorssegély Auguszta-alap igazgatósági ülésén felvetett. Küldjünk karácsonyi ajándékot katonáinknak! Mit küldjünk, hogy küld­jük? — a kérdés, melyet az ötlet teljesen megol­dott. Egyes katonának a tábori posta nem kézbesit csomagot és ha mindenki a maga tetszése szerint emlékeznék meg háborúban levő hozzátartozójáról, temérdek fölösleges és hasznavehetetlen tárgy hal­mozódnék össze. Egyforma és praktikus ajándékot kell küldeni minden katonának. Ez az ajándék a külsőleg nagyon ízléses, csinos kivitelű, tartalmában hasznos Auguszta-karácsonyi csomag volna. Annyi

Next