Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-29 / 301. szám

1914. november 29.,Vasárnap. PESTI HÍRLAP 15 X' Alapi hirek. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet­nek! Szeitsük a hadi­g vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! -t — (Lapunk mai száma) 48 oldal terjedelmű. A melléket tartalma: Visszhang egy vezér­esszkre. Irta: v. s. — A tárcában: A csurapé. Irta: Váradi Antal. — Háború és házasodási kilátások. — A vaskereszt. — A tengeralatti ágyű­. (A legujabb torpedószerkezet.) Irta: Dr Szaffka Tihamér. — Oroszország kaukázusi hadereje. — Valjevó. — Harcosok a fagyban és a hóban. — A görögtűztől a trinitrotoluolig. — Mit kockáztat Oroszország. — Szanitécek. — Ir­ta: Bács Imre. — Katonai rovat. — Regény­csarnok. — Szerkesztői üzenetek. — Közgaz­dasági szerkesztői üznetek. — Kertészeti üze­netek. Irtt­: Kardos Árpád. — Kivonat a hivata­los lapból. — Napirend. — Apró­hirdetések. — (Személyi hirek.) Fürstenberg Károly spanyolországi nagykövetünk és felesége, Fes­tetich May grófnő, Keszthelyről Madridba uta­zott. Windischgraetz Károly herceg és felesége, Festetich Alexia grófnő, Keszthelyről Bécsbe utazott. — (Kitüntetés.) Zágrábból jelentik: A ki­rály Subotics Józsefnek, az országos kormányhoz beosztott főispánnak, saját kérelmére történt nyug­díjazása alkalmából, sok évi hit és buzgó munkája elismeréseül a Ferenc József rend lovagkeresztjét adományozd. — (Kossuth Ferenc hagyatéka.) Kossuth Ferenc tudvalevőleg a tulajdonában volt törté­nelmi relikviákat és muzeális jellegű tárgyakat végrendeletileg felosztotta a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Cegléden létesítendő Kossuth-szoba között. Hagyatékában azonban ezenkívül is nagymennyiségű művészi anyag maradt, amely a megboldogult nagynevű politikust mint kiváló izlésű­ amatőrt és szenve­délyes gyűjtőt mutatja be. E tárgyak jóformán országos hírűvé tették Kossuth Ferencnek Gresham-palotabeli lakását, melyből túlontúl nagy méretei miatt özvegye a napokban kiköl­tözködött, egyszersmind, engedvén az ország minden részéből Kossuth Ferencre vonatkozó emléktárgyak iránti érdeklődésnek, elhatározta, hogy e tárgyakat aukcióra bocsátja. A gyűjte­mény minden egyes darabja rávall volt tulajdo­nosának előkelő ízlésére. Különösen a keramikai rész fog meglepetésképen hatni. Ennek nagy ré­szét Kossuth Ferenc még olaszországi tartózko­dása alatt szerezte. Kim Lasló két darab két an­tik nápolyi porcelláncsoport, melyek közül az egyik a „Sabiniek elrablását", a másik a „farne­sei bikát" ábrázolja; ezekhez számos faenzai, urbinói és delfti keramikai tárgy, csatlakozik. Az érdeklődők örömmel fogják venni a hagyaték­ban talált nagyszámú apró szobrot, antik órákat, pompás régi tükröket, számos szép bútort s tex­tilneműt A képek között Parlaghy Vilmának egy bravúros festménye is fog szerepelni. A nagyszabású hagyaték aukciója december elején lesz. Az aukciót egy hétig tartó kiállítás előzi meg. A kiállítás és aukció rendezésére Kossuth Ferenc özvegye a Szent György Céh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesületét kérte fel, mely Üllői­ úti termeiben mutatja be a rendkívül érde­kes és tanulságos kollekciót.­­ (Vadászati segélyek.) Báró Gh­illány Imre földmivelésügyi miniszter az ország terü­letén jóváhagyott alapszabályokkal működő va­dásztársaságokat a közigazgatási bizottságok útján most hivatalosan értesítette,­­hogy a hasz­nos vadak tenyésztését eleven vadak természet­ben való kiosztása vagy állami pénzsegélyeknek adományozásával, a háborús helyzetre való te­kintettel, az idén nem támogathatja. — (ilösök halála.) trárói Szabó La­jos alezredes, a hadi ékítményes katonai ér­demkereszt tulajdonosa, mint a veszprémi 31. honvéd gyalogezred helyettes parancsnoka, negyvennégy éves korában, október 22-én az északi harctéren, Jaroslav közelében, rajvona­lát személyesen vezetve, ellenséges golyótól halántékon találva, hősi halált halt. Ideiglene­sen ott pihen a harcok mezején, a pelkinjei temetőben.­­ (Festők a harctéren.) Ismeretes, hogy a német császár kívánságához képest több festő tartózkodik a harctereken, akikre az a feladat vár, hogy a h­áború egyes nevezetesebb mozza­natait majdan megfessék. Egyedül a nyugati harctéren kilenc festő tartózkodik, köztük Ernst Vollbehr, a hírneves festőművész, aki egy is­mert bajor publicistához intézett levelében ér­dekesen írja le a festők tábori életét, működését s a veszedelmeket, melyeknek ki vannak téve. Már az első napokban oly nagy hatással voltak reá a háború eseményei, hogy képtelen volt a munkára. ő, aki az afrikai német gyar­matokat nem egyszer járta be ezernyi vesze­delmek közt. Ám az afrikai utazások esemé­nyei össze sem hasonlíthatók a mai, roppant elkeseredettséggel dúló háború jeleneteivel. Egy izben fölkereste a san-quintinoi katonai kórházat, ahol sebesült zuávok, turkók és szene­gáliak feküdtek. — E tarka, festői ruh­ázatú emberek lát­tára — írja Vollbehr — fölébredt bennem az afrikai képek festője. Azokat a vad, exotikus arcokat, amelyeket oly sokszor festettem meg Afrika izzó napfényénél, legott felismertem s ezúttal is megörökítettem közülük egynehányat. A tábori kórház volt működésem első szintere, mint csataképfestőnek. Ám a császár nem evégett hivta meg Voll­behrt a főhadiszállásra! A kórházi jelenetek megfestése csak előtanulmány volt a megfes­tendő grandiózus csataképekhez. — Mindig közeleb­b és közelebb értünk az ellenség hadállásaihoz — írja a művész — és már a fronton voltunk, mikor egy délelőttön odaérkezett von Heeringen tábornok és meghí­vott a tűzvonalba, hogy színről-színre lássam az ütközetet. Nem kellett kétszer mondania! Az a É£ondolat, hogy a háború leheletét közvetlen kö­te­tről fogom érezni, valami kimondhatatlan boldogsággal töltött el. A veszedelmekkel nem törődtem! Von Martens tábornok maga mellé ültetett az autójába, melynek pöfögése és zaka­tolása elnyomta a puskák ropogásának zaját. Megállottunk. Leszállottunk az autóról, me­lyet nyomban fedezék alá vittek. A kíséretünk­ben volt katonák a lövészárokba bújtak ki, mi pedig, elhaladva a mozsárágyuk mögött, ame­lyek csak úgy okádták a tüzet, a sánchányások megkerülése után egy dombon álló félszerben helyezkedtünk el, ahol a tüzérség megfigyelő­állomása volt. Itt leheveredtünk a szalmára. A megfigyelés céljára lyukat vágtunk a félszer falába, melyen át messzelátó és a tüzértisztek magyarázata segélyével fázisról-fázisra ponto­san végigszemlélhettem az ütközet lefolyását, melyről vázlatokat készíthettem. Ám ez nem járt veszedelmek nélkül. Igazán át kellett es­nem a tűzkeresztségen: jobbról-balról csak úgy röpködtek körülöttünk a gránátok! Mialatt raj­zoltam, a mi ágyúink lövegei üvöltve röpültek el fejünk fölött," hogy fölkeressék az ellenség sorait, amelyekben, miként tisztán kivehettem, irtózatos rendeket vágtak. Az előttünk elterü­lő térséget kiváltképen szapora tűz közé fogták az angol és a francia ágyuk. Lángok csaptak föl előttünk. Egy gránát-szilánk egyik tisztün­ket súlyosan megsebesítette. Oly közel voltunk itt az ellenség hadállásához, hogy a félszertől alig néhány méternyire hevert egy turkó fel­oszlásnak indult bűzlő holtteste. Katonai léghajókból is megfigyelhette a művész az Aisne melletti ütközet lefolyását. — Az ellenség nem volt tekintettel reám és ugyancsak szórta felénk a golyókat, mert nem tudhatta, hogy a léghajó kosarában egy festő folytatja békés működését­ . . . Ez a békés munkálkodás azonban csak előkészítő, bevezető munkája a megfestendő képnek. A csatatéren a festő ceruzával és szí­nekkel sebtében megrajzolja az egyes érdeke­sebb helyzeteket, a gyors vázlatból azonban majd csak a műteremben lesz mestermű.­­ (Bátor tengerészkapitány.) Még október 10-én történt, hogy az Indeficienter hajóstársaság Magyar nevű gőzöse a nyílt tengeren, mont­a Par­nata közelében rettenetes boraviharban megmen­tette a hullámokkal küzködő Vincensino chioggiai olasz vitorlást. Mivel a mentés az osztrák vizeken történt, az olasz kormány utasította trieszti konzu­látusát, hogy a főkonzul menjen el a trieszti ten­gerészeti hatósághoz és a hatóság feje előtt ünne­pélyes formában személyesen fejezze­ ki a hajótu­lajdonos és az olasz királyi kormány köszönetét és háláját azért a nehéz körülmények között véghez­vitt, önfeláldozó, bátor mentésért, amelylyel Sgar­delli tengerészkapitány, a Magyar parancsnoka megakadályozta a Vincensino­ vitorlás­biztos elpusz­tulását. A trieszti tengerészeti hatóság elnöke, Delles államtanácsos most mindezeket hivatalos ügyiratban közölte Sgardelli tengerészkapitány­nyal, aki olasz neve ellenére is magyar ember és testvéröcscse a Budapesten is jól ismert katonai irénak: Sgardelli Cézár honvédszázadosnak.­­ — (A birodalmi kancellár Berlinben.) Ber­linből táviratozzák: Bethmann-Hollweg birodal­mi kancellár ma reggel ideérkezett. — (Uj titkos tanácsosok.) Bécsből jelentik: őfelsége Sipeky Balázs Lajos rozsnyói püspö­köt, Várady L. Árpád kalocsai érseket és dr Bauer Antal zágrábi érseket valóságos belső titkos tanácsosokká nevezte ki.­­ (A sebesültek könyvei.) A főváros lakos­ságához és az ország népéhez intézett fölhívá­sok egyike arra kérte a közönséget, hogy a se­besülteknek való könyveket, folyóiratokat és lapokat ajándékozzon. Ennek a kérelemnek az volt az eredménye, hogy november 15-ig össze­sen 47.760 könyvet és füzetet küldöttek be, tehát többet, mint amennyi egyes nyilvános könyvtá­rakban található. Itt, ha mindjárt kuriózumké­pen is, meg kell említenünk, hogy a nálunk ös­szegyűlt könyvek legnagyobb része német nyelvű és hogy ezek között a magyar munkák szinte eltörpülnek. Ami az összeadott könyveket illeti, azoknak irodalmi értéke meglehetősen kü­lönböző. A színvonalon állókon kívül vajmi sok a ponyvatermék, úgy hogy ezeknek egy részét nem is adják át a sebesülteknek. Ebből persze az is következh­etik, hogy a különböző kórhá­zakba került olvasmányok bizonyos tekintetben nehezebbek, mintsem hogy azokban az igen kis műveltségű katonák örömüket találnák, ami eset­leg arra is megtaníthat, hogy a katonák egy ré­szét az irodalomnak aligha nyerik meg, mert hi­szen nyilvánvaló, hogy a nép egyszerű fiai leg­inkább azokat a műveket olvassák, amelyek a nagyfejűek szerint csakis eldobásra érdemesek. A 47.760 darab könyvet, füzetet és folyóiratot könyvtárilag rendezték, ami igen sok időt és munkaerőt vett igénybe. Addig persze, amíg ez a munkálat eltartott, a sebesültek várhattak az olvasmányokra és megtanulhatták, hogy nem annyira az olvasmánynyújtás gyorsaságára, mint inkább a könyvek katalogizálására kell te­kintettel lenni. Máskülönben a rendezés végleg még­sem vesz kárba, mert az egyes kórházak­nak küldött könyveket azok megtartják s ily módon állandó könyvtárhoz jutnak. A kimutatás­ban, amely az ajándékozott és a szétküldött könyvekről számol be, az osztrák posta szűk­keblűségéről is szó esik. Ez a posta ugyanis, amely egy ideig portómentesen szállította a sebe­sülteknek szánt olvasmányokat, időközben meggondolta magát és most már a portómentes­séget visszavonta. Ezt alig lehet megjegyzés nél­kül hagyni, mert hiszen az derül ki belőle, hogy amíg az ország nemesszívű lakossága minden irányban meghozza áldozatát, a kincstár egyes vállalatai a legridegebb álláspontra helyezked­nek. A beérkezett könyvek között igen sok az olyan, amelyeket a budapesti nagy könyvkiadók bocsátottak a sebesültek rendelkezésére. Így például a Pesti Hírlap tulajdonosai 3000 kötettel gazdagították a kórházak könyvtárait.­­­ (A fertőtlenítő dohányfüst.) Már évtize­dek előtt megállapították neves orvostanárok, hogy a kolerabacilusok legbiztosabb megölője a dohány­füst. Ezért a mostani háborúkban is elsőrangú fon­tossága van annak, hogy minden katona pontosan megkapja a maga rendes napi dohányporcióját. A katonák rendes dohányellátásáról az ország külön­böző dohányjövedéki igazgatóságai gondoskodnak. Ennek a pontos dohányellátásnak köszönhetjük, hogy a mi hadseregünk az Oroszországból behur­colt kolerával szemben meglehetősen immúnisnak mutatkozik.­­ (A kolera.) A belügyminisztériumhoz pénteken érkezett jelentések szerint Thurzófal­ván (Trencsén megye) egy, Munkácson (Bereg­megye) és Hódelen (Zólyom megye) két-két, Po­zsonyban négy koleraesetet állapítottak meg. A felsorolt kilenc eset közül a pozsonyi négy galí­ciai menekültek, a többi eset pedig a polgári né­pesség körében fordult­ elő. A katonai betegmeg­figyelő állomások közül a munkácsiba ti­zenhét, a budapestibe és a debrecenibe két-két, a loson­ciba egy kolerabeteg katonát helyeztek el.­­ (Az Andrássy­ úti Nagy Áruház fűszerosztálya) e héten a következő árakat teszi közzé: I. rendű erdélyi dió kilója 88 fillér, kocka cukor a kilós dobozban kilója 94 fillér, I. rendű rózsa burgonya kilója 12 fillér, makói hagyma kilója 38 fillér, I. rendű cukorborsó literes do­bozban 90 fillér, I. rendű molfeta mandula kilója 380 fil­lér, aranysárga mazsola kilója 320 fillér, llerz vagy Dozzi szalámi kilója 560 fillér stb. A húscsarnok mult heti ol­csó árai érvénynek. V. emelet, Lu­ft.

Next