Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-10 / 312. szám

10 PESTI HÍRLAP 1914 december 10., csütörtök. * (A művészek karácsonyi vásárja.) Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, amelynek városligeti Műcsarnokát hadikórházzá alakították át s a rendkívüli idő miatt egyébként sem rendez nagy kiállítást, karácsonyi vásárt csinált a „Fészek" művészklubnak Kertész utca 36. szám alatt levő palotájában. A kiállítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében kedden délután nyitotta meg dr Majovszky Pál miniszteri tanácsos, a művészeti ügyosztály főnöke. A vernissagera a palota pompás szalonjait, amelyek a kiállítás helyiségeül szolgálnak, a művészetek iránt érdeklődő előkelő közönség töltötte meg. A miniszter képviselőjét a Műcsarnok vezetősége fogadta és Szlányi Lajos kalauzolta, aki a kiállítást rendezte. A kiállításon már húsz koronáért lehet eredeti műalkotást kapni és a legdrágább kép és szobor is csak háromszáz koronába kerül. A karácsonyi vásár mindennap délután öttől este nyolc óráig van nyitva. A belépődíj negyven fillér. A Képzőművészeti Társulatnak az 1914. évre kibocsátott mindennemű jegye érvényes a vásár megtekintésére. A Pesti Hirlap 1915. évi Naptárának szétküldését kiadóhivatalunk már megkezdte. Úgy intézkedtünk, hogy karácsony előtt minden előfizetőnk kézhez kapja a Pesti Hirlap ajándékát, Budapesten és a vidéken egyaránt. Akik lapunkat tábori postán kapjá, ugyanezen után bérmentve fogják a naptárt is megkapni. Az Ausztriában, Boszniában és Hercegovinában élő előfizetőink azonban csak 55 fillér, a külföldön élők pedig 1 korona szállítási díj beküldése után igényelhetik a naptár megküldését. Napi hírek. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! (Az uj győri püspök.) Fetser Antal nagyváradi kanonoknak győri püspökké való kinevezése, a hivatalos lap egyik legközelebbi számában fog közzététetni. Az uj püspök az ország minden vidékéről számos üdvözlő levelet és táviratot kapott. (Az erdélyi püspök egészséges.) Hire terjedt, hogy gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi római katholikus püspök betegen fekszik gyulafehérvári lakásán. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az egyházfő most Budapesten időzik, ahol résztvett a főrendiház ülésén is, tehát egészséges. (A Kis Érdekes) legfrissebb számát is a háború aktualitásainak szentelte és emellett olyan művészi szenzációval szolgál, amilyet magyar képeslap nem nyújt olvasóinak. A magyar közönség most a kárpáti harcok eseményeit figyeli. A Kis Érdekes tehát a Kárpátokban folyó küzdelemről hoz érdekes felvételeket és ezek között van egy érdekességében és művészi kivitelében is szenzációs kétoldalas kép: egy vezérkari tiszt felvétele, amint zúzmarás fenyőfák között, méteres hóban orosz fogoly-transzportot kísérnek katonáink az uzsoki szorosban. Az oroszok ellen vívott harcainknak nincs ennél izgalmasabb, gyönyörűbb és diadalmasabb dokumentuma. A lap többi képe is csupa érdekesség: a kárpáti harcokról, Szerbia szívében előrevonuló csapatainkról számol be egy seregkép, mások a háború hőseinek első emlékét, a konstantinápolyi tüntetéseket örökítik meg, két felvétel pedig Przemysl kudarcos ostromlóját, Dimitriev Ratko tábornokot, mutatja be. Egy cikk a háború különféle hadiszállásait ismerteti, egy másik cikk pedig a háború csendes hőseiről számol be, köztük a legendás öcsényi papról, aki a lövészárokban prédikált a magyar bakáknak. A boríték két képe is külön érdekesség: az első a berlini Budapester Strasse felavatása, a hátsó egy magyar baka srapnell-hüvelytől kirakott sírját ábrázolja, amelyet a déli harctéren készített a lap harctéri fotoriportere: Révész és Biró. (Karambol az állomáson.) A tavankuti vasúti állomáson — mint Szabadkáról jelentik — egy tehervonat a sűrű ködben nekiment egy vöröskeresztes sebesültszállító vonatnak. A sebesültszállító szerencsére üres volt,és így csak négy vasúti kocsi tört össze, de emberéletben nem esett kár. — (Egy este Calaisban.) Sven Elvestad norvég író, a kopenhágai Politiken című lapban érdekesen írja le calaisi látogatását. — Még Londonban sem kerüli el az ember — arja, hogy kémnek ne nézzék. Mikor azonban az átkelést közvetítő gőzös fedélzetére léptem, a helyzet szinte elviselhetetlenné vált. Nem ideges, fürkésző tekintettel méregettek végig, hanem ellenséges indulattal kísérték szemmel minden mozdulatomat. Mert általános a vélemény, hogy akik Calaisba utaznak, azok vagy katonák vagy kémek! A hajó tömve a Vörös Kereszt Egylet ápolónőivel, francia katonákkal és belga ifjakkal. Ez utóbbiak menekültek, akik százával térnek vissza hazájukba, hogy zászló alá sorakozhassanak. Van köztük néhány jól öltözött fiatal ember, de túlnyomó részük züllött, piszkos alak. Föl-fölhangzik olykor a Brabangonne vagy a Marseillaise dallama. Francia tisztek sétálnak föl s alá körülöttük s nem titkolt hideg tekintettel méregetik őket végig. Már jóval Calaisba való érkezésünk előtt besötétedett. A gyéren megvilágított parton az entente-hatalmak katonái ácsorognak, kiket a hajón levő katonák hangos örömrivalgással üdvözölnek. A sötétség miatt nem láthatom tisztán az alakokat és így csak zavaros impresszióm marad a látottakról és a hangzavarról. A calaisi világítótorony, mely a város közepén emelkedik, mint óriás kar nyúl a magasba, sugárkévéket szórva maga körül. Esti kilenc óra van. A félhomályban maradt utcákon a kíváncsi nép csoportosul. Imittamott feltűnik egy-egy indiai vagy afrikai katona festői viselete s meg-megvillannak vakitó fehér fogaik, mikor mosolyogva kötelékeikre mutatnak. Egy csapat skót highlanders énekelve halad át egy téren s mialatt énekük egy mellékutcában apránkint elhalkul, túlnan fölbukkan egy zászlóalj francia katona. Bizonyára sáncásásból térnek vissza, mert valamennyinek ásó van a vállán. Az emberek itt meg varnnak győződve arról, hogy a németek Calaisig nem juthatnak el. Egyszerre csengettyű hangja hallatszik. A sötétségből egy menet, bontakozik ki. Az emberek ordítanak: „les boches! les boches!" Sebesült és fogoly német katonákat kísérnek. Ma estére várják ide különben a belga királynét is, aki a sebesülteket jön meglátogatni. A félig kész új városháza előtt várakozik az autója. A sebesülteket a felsőbb emeleteken helyezték el. A királyné, aki egy tiszt kíséretében érkezett, nagyon egyszerű ruhát visel. Az arcáról nem aggodalom, de valami kimondhatatlanul nagy megütközés is tükröződik vissza. Mint valami alvajáró, mintha mindig gondolkoznék, de a saját gondolatát nem érti meg . . . Így telnek Calaisban az esték. A háború poéziséből semmi sincs itten. Csak mikor a város álomba merül s ráterül a mély csönd, a szél sikongása közt különös morajt lehet hallani olykor-olykor. A távoli ágyúdörgés ez, amely a frontról szakadatlanul hallatja fenyegető hangját . . . — (Caillaux Braziliában.) A Tempsnek jelentik: Caillaux és felesége megérkeztek Rio de Janeiróra. Caillaux megérkezéséül a külügyminiszter hivatalosan képviseltette magát. (Asszony nem mehet a háborúba.) Szabadkáról jelentik: Szlancsik István 86. gyalogezredben tartalékos katona felesége, mikor férjének be kellett vonulnia, elhatározta, hogy ő is követni fogja urát a háborba. Kérvényt adott be a hadügyminiszterhez, engedje meg, hogy a harctérre mehessen és részt vehessen a háborúban. A kérvényt a hadügyminisztérium áttette a kabinetirodához, ahonnan a hadkiegészítő parancsnokság útján most érkezett vissza a válasz a város tanácsához. Az érdekes válasz igy hangzik: „Szabadka város tanácsának. Hivatalos tisztelettel megkeresem, miszerint Szlancsik Istvánná szabadkai lakost értesíteni szíveskedjék, hogy ő cs. és kir. apostoli felségének kabinetirodájához beadott aziránti kérelme, hogy a háborúban férje oldalán mint harcos résztvehessen, nem teljesíthető. Cs. és kir. szabadkai kerületi parancsnokság." (Életunt urileány.) A Villányi-ut 13. számú házban revolverrel agyonlőtte magát Márkuss Edith huszonegy éves urileány. Néhány sort hagyott hátra, amelyben kínzó idegességé- vel indokolta meg tettét. (Három háborús hónap Oroszországban.) Mary Star táncosnő, akit a varieték világában gyémántkirálynőnek neveznek, három háborús hónapot élt át az oroszországi Charkovban, ahonnan a nővérével ma érkezett Nagyváradra. A csinos szőke leány, aki kincset érő brilliáns ékszereket hozott magával, elbeszélte tudósítónknak az ellenséges földön való érdekes tapasztalatait: — Egy évig éltem — úgymond — Oroszországban s Charkovban, ahol jó dolgom volt. Urusoff Alexej tábornok, a kormányzóság legfőbb embere, igen szives volt hozzám s igy nővéremmel együtt sokat láthattam, tudhattam. Áprilisban a német artistáink, akikkel az Antiquarium orfeumban dolgoztunk, gyanakodva közölték velem, hogy az oroszok rengeteg katonát és muníciót szállítanak nyugat felé. Urusoff már májusban bizalmasan meg is mondta nekem, hogy nagy háború lesz, de nem hittünk neki. Végre egyszer nagysokára a Charkowskaja Gazetta külön? Kiadásából, amelyet azóta is magamnál bontok s az óriás kék-fehér plakátokból megtudtuk, hogy kitört a háború. Az Antiquárium állandóan tele volt tisztekkel, akik harci nótát énekeltek, melynek ez volt a refrainje: Ausztriát elsöpörjük! Az összes szláv lobogókat ki kellett tűznünk a termekben, ahol a tisztek pokoli tivornyákat rendeztek. .. . — A várost először akkor világították ki, mikor a lapok azt a hírt közölték, hogy egyik középeurópai nagy uralkodót a német—orosz hadüzenet hirére szélütés érte (!) s koporsóját egy körútra tették ki, ahova sirva zarándokol a nép. Nagy ünnepük volt az oroszoknak Lemberg elfoglalása napján (!) s őrült parádét rendeztek, amikor hire jött a kárpáti kalandnak s a lapok azt irták: Máramarossziget a cár uralma alá került (!). De aztán erről többet nem igen beszéltek. A tannenbergi, grodeki és lublini napok alatt a tisztek nem igen fizettek és orfeum német származású tulajdonosának, erről tudtuk meg, hogy valahol baj van, mert az orosz lapok diadalhíreiben már senki se hitt ekkor, pláne a sebesültek iszonyú dolgokat beszéltek. — Három héttel a hadüzenet után rengeteg sebesült vonat jött. Mikor Charkovból útra keltem, 42.000 orosz sebesült feküdt a városban és magyar, osztrák, német mintegy 3000. A reménykedésnek vége. A nép sírva járja a templomot, a katonák idegesek és durvák. Az osztrák és , magyar hadifoglyok legnagyobb" része sebesülten jutott orosz kézre. A charkowi Őrültek házát, a Szadzsit, fogolykórháznak rendezték be. ... Ide is bejutottam. A kórházi szállító, Windergut, németbarát és sebesült foglyainknak őszintén gondját viseli. A tisztjeink külön pavillonban fekszenek. Beszéltem számos fogolylyal és 160 levelet csempésztem haza Oroszországból. Urusoff szerezte meg az írásaimat és elindulhattam katonai passiersheinnal Helsingfors felé. Onnan azonban vissza kellett fordulni és Ungheni-Jassy felé tértem haza. (A Vöröskereszt köréből.) Ferenc Szalvitor főherceg báró Radvánszky Albert, báró Rudnyánszky Sándor és dr Dános Árpád egyleti megbízottakat amagyar szent korona országai vöröskereszt egyletének főmegbízott helyetteseivé, Magyarteleki dr Féleky Hugó egyetemi magántanárt, a vöröskereszt egylet lábbadozó sebesülteket elhelyező bizottsága orvosi testületének vezetőjét, ifj. Sacelláry Győzőt, Ascher Istvánt, az egyetemi klinikák gazdasági hivatalainak igazgatóját s végül bár*" Révay László kisselmeci nagybirtokost a magyar szent korona országai Vöröskereszt egyletének megbizottaivá' kinevezte Lenkheymi báró Mittay Rezső 1. "osztályú követségi tanácsos, külföldön élő osztrák állampolgárnál Szófiában, továbbá Gellhorn Erik osztrák-magyar konzul, külföldön élő osztrák állampolgárnak Danzigban, Bobok Géza gyógyszerész, községi biró vérbói, Szamosújvári Némethi Dániel Ferenc nyűgfőszolgabíró nagybecskereki, Felpéczi Keppich Gyula budapesti, gróf Kornis Károly kamarás budapesti, Kovács Adolf mérnök nyug. máv. felügyelő budapesti, Munk Dezső műépítész balassagyarmati,Noliny János állomásfőnök, nagybacskereki, dr Plánner Miksáné budapesti, dr Póka Ervin vöröskereszt egyleti fogalmazó buudapesti, Dobbrottkai és Felső Ruttkai Ruttkay Aladár m. kir. honvéd főhadnagynak, Schauzer Béláné szül. ns. Wolfner Milka budapesti és Zwack Ákos kereskedelmi tanácsos, budapesti lakosoknak, Dickin Auguszta birtokosnőnek a Cilis melletti Ainód-kastélyban, Doetsch-Becziger Richárd gyógyszerésznek Baselban, Wolf Károlynak, a reisewitzirészvényserföző főnökének Dresdenben, Bumiller Jenőné járadékosnak Mannheimben és ns. Lavallade Margitnak Aachenben, Gordon Hermina saargemündi kereskedő nejének a vöröskereszt körüli érdemek H. oszt. tiszteletjelvényét; végül Tóth Imre tisztszolgának Castelnuovóban a vöröskereszt körüli érdemek bronz tiszteletjelvényét méltóztatott adományozni. (A Huszár-utcai rablómerénylet áldozata meghalt.) A Huszár-utca 10. számú házban lévő kávémérésben néhány hét előtt rablógyilkos merényletet követtek el a kávémérés tulajdonosnője, Zólyomi Anna ellen, akit életveszedelmes sérülésekor a Rókus-kórházban ápoltak. A tettest, HermannMórt, a rendőrség elfogta. Zólyomi Annán nem tudtak segíteni, a kórházban most meghalt.